Levelek családomnak - Búcsú Szingapúrtól

Ezekkel a képekkel zárom közel 3 hetes szingapúri tudósításaimat.

Mi mással kezdhetném a válogatást,
mint ablakokkal és légkondival

Villogó zöld és a még hátralévő idő

Fa a magasban

Száradó ruhák és lámpaoszlop

Ennyire meleg van :-)

Buddha a falban

Kínai nevek - China Heritage Center

A híres kínai Moon Cake a leghíresebb üzletben

Pálmafák

Cannon Ball Tree (Ágyúgolyó fa) virága

Majom az út közepén

Levelek családomnak - Szingapúri utolsó munkanap

Tegnap este Reni megmentett a végső anyagi összeomlástól, mert ráért velem találkozni.
Így nem mentem el a műszaki áruházba.
Helyette a Takashimaya áruházban japán vacsit ettünk. Nagyon finom volt ez is.
Ma még rendesen dolgozom, majd elmegyek vacsizni a közeli büfé plázába (hokka center), mert csak este 23:05-kor indul a gépem, így ráérek a reptérre este 8 körül elindulni.
Holnap reggel 8:05-re leszek Bécsben. Röpke 15 óra. :-)

Nem lesz vizes az egész pláza az ernyőktől.
Praktikus zacsik a pláza bejáratánál.

No comment :-)

Indiai család az öbölnél

Levelek családomnak - Szingapúri meleg-hideg

A héten már nem vettem részt semmiféle kalandban részt. Szép csendesen peregnek a napok a hazautazásig. Annyi mindent csináltam már, hogy nem akarom elrontani és csakazértis még kalandokat, látnivalókat rászervezni az eddigiekre. Ne legyen az ember telhetetlen, mert a végén gyomorrontást kap. Azért persze nem ülök minden este ölbe tett kézzel a szállodában, tegnap este pl. moziban voltam. A Mindnight’s Children c. Indiai filmet néztem meg. Angolul. Érdekes volt. Kicsit művészfilm, de megérte elmenni, mert ezt a filmet valószínűleg Európában sohasem fogják levetíteni. Mint ahogyan a korábban látott kínai filmet sem. :-D

Még egy kicsit a melegről és hidegről akartam elmélkedni. Immáron sokadjára panaszkodom, hogy odakint hőség van, 34-35 fok. Éjszaka talán 26 fok, de ebből én nem sokat érzékelek.
Viszont épületeken belül MINDENHOL megy a légkondicionálás, ami, úgy érzésre 18-20 fok körüli hőmérsékletet csinál. De a buszok meg az MRT is hűtött. A sárga vonalon 3 megálló után az embert azt hiszi, hogy egy  fagyasztóládában ül. A hátizsákom mögé szoktam bebújni, ha ülök. :-)
Számtalanszor fordult már elő, hogy a szállodába belépve bepárásodott a szemüvegem, de fordítva is megesett már. A fényképezőgépet pl. nem is tudom azonnal használni, mondjuk úgy 400m-es távolságon belül, mert annyira hideg még, hogy folyton bepárásodik az objektíve. Várni kell, amíg átmelegszik.
Az is vicces, hogy az MRT-nél (500 m, 5 perc), amikor benyúlok a kártyámért a hátizsákomba, akkor olyan érzése van az embernek, mintha légkondi működne a táskájában.

Az irodában is hideg van. Kb. 2 óráig tart, mire annyira kihűlök, hogy fel kell vennem egy pulcsit. Néhány óra múlva a kollégák nagy része is pulóverben üldögél. Van egy kollégám, aki téli dzsekit vesz fel délutánra, mert annyira fázik az irodájában.
Ha bent vagyok egész nap, akkor este felé már szabályosan vágyódom ki a melegre, annyira átfagyok. Milyen már, hogy az ember vágyakozik a 34 fok után... Az utcán viszont vicces, hogy a szandálom még percekig hideget sugároz magából. Amikor megállok a jelzőlámpánál, szabályosan érzem a hideget a cipőmből kifelé áramlani. Érdekes érzés.

És még egy szösszenet az ablakokról. Az volt az érzésem, hogy valahogy mások, mint az európai ablakok. Pl. a keretük valószínűleg alumínuimból van. Az üvegtáblák pedig sötétbarna színűek, hogy visszaverjék a napsugárzást és a hőt. Amelyik lakásban nincs légkondi, ott egész nap nyitva vannak az ablakok. Majdnem biztos vagyok benne, hogy azok a fura rácsok a kiesést hivatottak megelőzni az állandóan nyitott ablakok miatt. És vannak eltolható ablakok is. Tény, hogy nekem még mindig nagyon tetszenek.

Mára már csak egy elektronikai áruház van hátra. Hősiesen küzdöttem ellene, hogy nem megyek oda be, de aztán győzött a kiváncsiság. Nem hinném, hogy valaha is jártam volna vagy járnék még egyszer akkora hatalmas elektronikai boltban, mint az. Így nem hagyom ki. :-)
www.simlimsquare.com.sg/

Levelek családomnak - Szingapúri buszpályaudvar

Már egyszer utaztam autóbusszal, de akkor nem egy buszpályaudvaron szálltam fel.
Tulajdonképpen semmi extra nincs a buszozásban a kártyahasználatot leszámítva.
Hanem az esőerdőbe a 157-es busz végállomásán szálltam fel, ami egy buszpályaudvar. Na, ez már izgalmasabb élmény.

Kapu rövidebb és hosszabb sorral

Megint nagyon érdekes a szingapúri szervezés. Az, hogy kapuk vannak, teljesen normális dolog. Az ember a központi kijelzőn leolvassa (ha nem tudja már fejből), hogy melyik kaputól és mikor indul a busza. És itt nem távolsági járatokról beszélünk, hiszen Szingapúr város és ország egyben is.
Majd az utazó egy kicsit körülnéz, megszemléli az iránymutató táblákat és már viszi is a lába a kapuja felé. Bámulatosan ki van táblázva minden. Biztosan otthon is pontosan így van, csak a helyismeret miatt már fel sem tűnik. Mondjuk nem emlékszem, hogy Bécsben valaha is eltévedtem volna a hiányos útbaigazítások miatt. És ott sem használok GPS-t!

A kapu már egy érdekes műfaj. Minden kaputól két busz indul, le is olvasható a tábláról. Majd az ember talál két sort, korlátok között. Már vártak emberek a buszra egy rövidebb és egy hosszabb sorban. Én kicsit távolabbról szemlélődtem, hogy talán a rövidebb sorba kellene beállni. De az miért rövidebb? Miért nem állnak oda mások is? További nézelődés után rájöttem, hogy csak egy sor vezet egy buszhoz. Ha netán rossz sorba áll be az ember, akkor csak kínlódva tud módosítani az elválasztó korlát miatt és mégis felvergődni a megfelelő járatra. Mindig rájövök, hogy nagyon hasznos néha csak úgy szemlélődni és utána cselekedni. Amúgy a földre is fel van festve, hogy melyik sor melyik járathoz vezet...

Ki melyik sorba áll

Még érdekesség, hogy az emberek nem az utcán várakoznak, hanem belül, a légkondicionált pályaudvaron. Az ajtó csak akkor nyílik ki, ha megjön a busz. A buszok között így nincs is mászkálás.
Amikor befutott a busz, még a 158-as jelzés szerepelt rajta az elektronikus kijelzőn. Kicsit meg is voltam ijedve, hogy na héló, hát ez nem az én buszom. De ekkor már bent álltam a sorban. Mikor az ajtóhoz értem, még egyszer ellenőriztem a feliratot, hátha mégis menekülnöm kell. De már 157-es szám állt a kijelzőn. Huhhh.

Kik és hányan tartózkodhatnak a buszon
3 iskolás+két felnőtt
És a többivel mi lesz?
Várnak a következő buszra?

Ha nem tudnád, hogyan kell utazni

És fényképeztem nektek mindenféle feliratot a buszban. Aranyos, ahogyan felsorolja a buszon tartózkodó személyek száma között az 1 db autóbuszvezetőt. OK, az automatizált metró után ez már nem is olyan egyértelmű. Tényleg, meg kellene keresni a táblát az MRT-n is. Ott vajon mi állhat?
Mivel legelöl ültem volt időm a kártyaleolvasót is megfigyelni. Folyamatosan kijelzi a megtett kilométerek számát, ami alapján az ember ki is tudná nézni a buszon található táblázatból, hogy mennyit is kellene fizetnie. Már ha ez érdekelné az embert. De ha egyszer el kell jutni A-ból B-be, hát fizetni kell érte. Hála a városvezetésnek vagy inkább az ország kormányának ez nem túl nagy összeg.

Megtett távolság a végállomástól

MRT viteldíjak

Az MRT kijáratoknál meg pár napja felfedeztem, hogy kijelentkezéskor kiírja a fizetendő összeget és a kártya aktuális egyenlegét a kijelző, ahová a kártyát érinti az ember. Eddig mindig odaballagtam a fizető automatához, hogy ellenőrizzem az egyenlegemet, de már napok óta nincs rá szükségem. Minden hazaérkezéskor pontosan tudom, hogy kell-e a k
ártyámra még pénzt tölteni.

Aztán még azt is kiderítettem, hogy a sárga és lila vonalak az automata szerelvényes vonalak. Pont az a kettő, amit – mondjuk úgy – napi rendszerességgel használok. A többi vonaton van metróvezető a szerelvényeken. De ott is ugyanúgy van ajtó a peronon és pontosan megáll a szerelvény az ajtóknál. Lehet, hogy azt automatika vezérli. Ezt már nem tudom. És ilyen módon a korábbi teóriáim a zárt peronról (hogy emberi vezérléssel nem tudna megállni pontosan a szerelvény illetve hogy az automata szerelvény nem tudna megállni, ha beesik) nem állják meg a helyüket.
Marad a „fő a biztonság” elv.

Bámulatos Szingapúr szervezettsége még mindig.

Levelek családomnak - Szingapúri MacRitchie Reservoir - videók

Fénykép, hogy el ne tévedjek

MacRitchie Reservoir

Szóval a tegnapi kirándulóhely pontos neve MacRitchie Reservoir.
A "reservoir" jelentése: tartály, víztartó, medence
1820 és 1870 között az őserdők nagy részét az ipari fellendülés miatt kivágták. A fákat  felhasználták és az így felszabadult területeken mezőgazdasági művelést folytattak.
1886-ra az őserdők mindösszesen 10%-a maradt meg.

Sétaút a parton

Hát nem gyönyörű?

1857-ben Tan Kim Seng 13.000 dollárt adományozott a város vízellátásának javítására, de rengeteg csúszás, az elnagyolt tervezés, a nem megfelelő építőanyagok hamarosan felemésztették a költségvetést. Új tervek készültek, melynek költségvetése elérte a 100.000 dollárt. Tangnek erre már nem volt pénze és a kaluttai helytartóság megtagadta a hiányzó összeg kipótlását. Tang 1864-es halálakor még sehol nem tartottak a befejezéssel.
1868-ra végül sikeresen befejeződött a tározó kialakítása, de a szivattyúkat és a vízhálózatot csak 1877-re tudták befejezni.
1891-ben kibővítették és a Thomson Road Reservoir nevet kapta 1907-ben.

Villámsújtotta faág

Cikkcakkos híd

Később megkapta a MacRitchie Reservoir nevet, a tervező és építő James MacRitchie mérnök után.
A tározóba a Kallang folyó vizét pumpálták, de a 13.000 m3-es napi vízhozam sem volt elég, hogy kiszolgálja a város vízfogyasztását. Hamarosan újabb tározók épültek, mint a  Lower Peirce Reservoir vagy a Seletar Reservoir.
Mint érdekesség, 1927-ben vízszolgáltatásról szóló egyezményt írtak alá Johor szultánjával. 1932-ben érkezett először víz Johorból.

Majomportré

Napozó gyík

A terület a bőséges vízellátottsága miatt természeti látványosságban is bővelkedik, a víztározó partján hatalmas, háborítatlan esőerdő burjánzik több mint 1 km2 területen. A területet számos kijelölt turistaút szeli át. A legrövidebb 3 km, a leghosszabb 11 km.
Természetesen itt is van "leg" látványosság, az HSBC Bank által finanszírozott 250m hosszú függőhíd, mely a terület két legmagasabb pontját a Bukit Pierce-t és Bukit Kalang-ot köti össze. (Én sajnos idáig nem jutottam el az eső miatt.)
Kedvelt helye a futóknak, tai-chi-zóknak, a kirándulóknak és természetesen a természet szerelmeseinek.

Felkúsztak a videóim is a youtube-ra.
Nézzétek sok szeretettel!

Óriás gyík, talán épp egy Monitor Lizard úszik a vízben. Sajnos nem jött ki a partra, bár lehet, hogy jobb is ez így...
http://youtu.be/-fSAH7rEqYw

Teknősbéka úszkál, előbb vagy 10 méterre, majd egészen a lábamnál, kb 2m-re. :-)
http://youtu.be/kCJeEAobuCs

Trópusi eső kezdete, még csendes stílusban.
http://youtu.be/ANR65T1QnBc

Trópusi eső, ha belelendül. Érdemes nézni, hogy szürkül el a táj és csökken a látótávolság. Meg van villám is és mennydörgés is rendesen a videóban. Félelmetes!
http://youtu.be/7im9rCHyDus

Majmok a fán. Ekkor pillantottam meg őket. A távolság még vagy 20 méter.
http://youtu.be/tc5ZctWa-E0

Majmok még mindig a fán. Közvetlenül alattuk álltam, kb. 5-8 méterre. A nyakam majd' kitört és a karom is iszonyat fáradt. Nem volt könnyű feladat, ráadásul a gyalogosút kellős közepén álltam. Úgy kerülgettek. :-)
http://youtu.be/YZiS8ez9GFI

Majmok immár a földön. Érdemes megnézni, ahogyan a gyalogosok közvetlen mellettük haladnak el.
Sajnos a tegtutibb videóm nem sikerült. Amikor én is elhaladok közöttük. A nadrágom majdnem súrolta az egyik majom hátát... Mozgás közben megnyomtam egy gombot a gépen, mire a felvétel leállt. Én meg nem néztem vissza, hogy sikerült-e. Öreg hiba. :-(
http://youtu.be/5hpJzpPSvlc

Majom a háztetőn eszi a narancssárga valamit a kertből.
http://youtu.be/bmuEUE8G960

Néha nem voltam benne biztos, hogy mi fog történni, ezért a bizonytalanság egy pár helyen.

Levelek családomnak - Szingapúri esőerdő

Ma nem lesz részletes beszámoló, mert öreg este van és holnap itt már munkanap. Legyen annyi elég, hogy kijutottam az esőerdőbe (McRitchie Reservoir) elhatározásom szerint. Sem a láb-, sem a hátfájásom nem állíthatott meg. 1 db aprócska fénykepezőgép tok volt nálam, abban egy telefon, a fényképező, egy hotel kártya, az MRT kártya és némi készpénz. A témából előre felkészültem, megnéztem, hogy mivel megyek és hová. A sok étel kockáztatás után ismét hazardíroztam egy sort. De mivel írok nektek, jól sült el ez is. Persze miért lett volna másként? Igazából a modern technika ront és kényeztet el bennünket. Már nem készülünk fel előre, az eszközeinkre hagyatkozunk és nem bízunk magunkban, meg a kommunikációs készségünkben. De nem is erről akartam írni.

Szóval könnyedén odataláltam, pedig tartott az út vagy 50 percig.
http://www.nparks.gov.sg/cms/docs/nature-reserves/MacRitchie-Trails.pdf
A park a környezettudatosság miatt semilyen papírtérképet nem biztosít, így ajánlják, hogy a látogatók fotózzák le a bejáratnál a térképet. Én is így tettem, bár utólag kiderült, hogy nem lehet benne eltévedni, mert minden jól ki van táblázva és nincs egyéb útvonal.

Az élmény leírhatatlan, felülmúlhatatlan! Nagyon szép és semmi mesterségesség nincs benne.
Nem jártam be hosszú utat, de videóztam teknősöket, lizard-ot a vízben és üldögéltem sok helyen csak úgy, a természetet figyelve. És a természet mindig megjelent. Vagy zenés formában vagy testet öltött formában. Hallgattam a madarak csicsergését, a kabócák zenéjét háttérben a víz locsogásával, hallottam a kis ágak roppanását az avarban, talán pont a gyíkok alatt roppant. Hallottam a lehulló levelek suhogását és zajt az ágak között a magasban. És persze hallottam hangosan sétáló párokat, futók dobogását és hangos kisgyerek hisztit. Azt hiszem, hogy ők magukon kívül nem sokat láttak és hallottak.
Egy gekkó fotózása közben hasonló fotósra akadtam. Hatalmas gépe és táskája volt, így lelkesen mutattam meg neki a napozó gekkót. Hamarosan szóba is elegyedtünk és elmondtam, hogy én tulajdonképpen a majmok miatt vagyok itt, de még egy darabot nem láttam belőlük. Elmondta, hogy ma látott belőlük jó párat, de a másik irányba. Mutatott is fotót róluk. Nevettem, hogy na, legalább már fotót láttam, ha mégsem találkoznék velük.

Viszont kezdett csúnyán beborulni (a szokásos délutáni eső közeledett), így közösen indultunk visszafelé, mihamarabb tető alá kerülni (bár én optimistán biztattam magunkat, hogy ez csak amolyan rövid és csendes eső lesz, mint a tegnapi...). A vállalkozás csak félig sikerült, mert eleredt rendesen. Egy kisebb, minden oldaláról nyitott pihenőhelyre sikerült még beférnünk. Majd kitört egy igazi trópusi vihar. Nem úsztuk meg szárazon, mert a szél rendesen befújta az esőt minden oldalról a leginkább csak árnyéknak használható faernyő alá. Térdig vizes lettem. Mindemellé viszont iszonyatos villámlás és mennydörgés társult. A villámok körülöttünk csaptak le. Egy ilyen villámlás után a helyi fiúk, akik a parton horgászásból menekültek ide, mondták, hogy ezen a kis micsodán nincs villámhárító... Később láttuk is, hogy kb. 50 méterre tőlünk egy fába csapott bele. Rádőlt az útra (nem a villám, hanem a fa). Kb. Fél órányi NAGYON intenzív vihar után elállt az eső. Most a pocsolyákkal kellett megbírkózni, de a már amúgy is vizes lábunknak édes mindegy volt. Hamarosan búcsút mondtam alkalmi fotós ismerősömnek és elindultam a hőn áhított majomlesre.

És igen! A majmok meglettek. Ismét a leülős taktikát követtem és hamarosan észrevettem, hogy az ágakat és a leveleket nem a szél mozgatja, hanem a MAJMOK! Eleinte csak a fákon ugráltak, majd egy jó fél óra múlva lejöttek a földre. No, ez nem miattam történt így, hanem az eső elől menekültek fel a fákra, majd amikor már kissé felszáradt a talaj, lejöttek ismét. Eleinte lehettek vagy 10 méterre tőlem, majd a végén egyszerűen elsétáltam közöttük. Volt amelyik kiváncsian leült velem szembe szemrevételezni, hogy tulajdonképpen mit is csinálok. Mivel nem ettem semmit és élelem szagú tárgy sem volt nálam, így hamarosan tovább állt.
Viszont a park szélén lakóházak voltak, a majmok simán bemásztak a kertbe és eloroztak a kertből valami narancssárga kaját. A kertben egy kis minikutya is lakott, égtelenül megugatta először a kint üldögélő majmokat, majd jobb belátásra tért és abbahagyta. Amikor bemásztak a kertbe, a kiskutya nem volt sehol. Mi véletlen... OK, gondolom az ott lakók szeme sem rebben a majmok garázdálkodásán, hiszen a park közvetlen szélén laknak. Őszintén megvallva én még egy kicsit irigylem is őket, bár biztos rengeteg kárt okoznak nekik a majmok...
Nagyon sokat videóztam, mert ezt muszáj volt mozgásban is megörökíteni. Ezt az élményt az állóképek nem tudják visszaadni. Csak az a baj, hogy fényképezőgéppel nem lehet ki- meg bezoomolni, mert elveszti a fókuszt egy időre és rontja az élményt.*

Szóval minden élményből jutott Húsvét vasárnapra, külön köszönet a Nyúlnak, aki 10e km- re sem feledkezett meg rólam.
Most már tényleg repülhetek haza végre. :-)


* Már tudom mit szeretnék legközelebb a szülinapomra. Vagy karácsonyra. Vagy húsvétra. Vagy csak úgy. Egy videókamerát. Fotós már úgy is van a családban, de jól jöhet egy videós is. Nem igaz?

Ui: Még hogy nem lett részletes beszámoló...
Ui2:Ha tudjátok, hogy mivel indulok útnak, tuti nem engedtek el... Pedig így utólag nem volt tényleg semmivel sem veszélyesebb, mint enni a szingapúri utcán. :-)

Ezúton kívánok mindenkinek, itt a blogon is, kellemes húsvéti ünnepeket!

Levelek családomnak - Gardens by the Bay folyt.

Egyszer sem írtam semmi turistalátványosságról részletesebben, mert a neten minden jól elolvasható (én meg lusta vagyok lefordítani illetve inkább a személyes tapasztalataimat szerettem volna közvetíteni, nem tárgyi tudást, ami nem is igazán az enyém), ha valakit mégis részletesebben érdekelne. De úgy érzem, hogy tegnap elég hanyagul bántam a Kerttel, még ha mesterséges kertről is van szó, de ez tényleg olyan hűűűű, meg háááá látványosság.
Szóval álljon itt most néhány mondat róla. A többi angolul itt: https://www.gardensbythebay.com.sg

A kert a két kupolával

A hideg-száraz kupola
A Flower Dome (az a hivatalos neve az épületnek) klímája pontos mása a hideg-száraz mediterrán régiónak, amilyen pl. Dél-Afrika, Kalifornia és Spanyolország vagy Olaszország egyes részei.
De ez a hely ad még otthont számos növénynek a világ különböző sivatagaiból.
Valamint van itt egy évszakoknak megfelelően változó virágzó és illatozó mező.
A látogató felfedezheti és megcsodálhatja a változó növényvilágot a mediterrán medencén, Dél-Ausztrálián, Dél-Afrikán, Közép-Chile-n és Kalifornián keresztül.  És mindez egy helyen...

A héj egy része a speciális üveggel

Ami érdekessége magának az épületnek:
A világ legnagyobb (Figyelitek? Megint egy "leg".) oszlop nélküli üvegháza. Az üvegeket a fémgerinc tartja a helyén és az egész úgy funkcionál, mint egy tojáshéj.
Összesen 3332 darab 42 féle alakú speciális üvegtábla képezi a hatalmas puzzle részét. Az üveg specialitása abban rejlik, hogy a nanotechnika segítségével átengedi a fényt, de a hőt nem. Részletek: http://www.bdcnetwork.com/spectrally-selective-glazing%C2%A0more-daylight-less-heat-gain

A benti levegőt folyamatosan hűtik a speciálisan hűtött vízcsövekkel az alsó szinten, míg a meleg levegő a kupola felső részében áramlik kifelé.

A hideg-nedves kupola

A 35 m-es vízesés kívülről

Ez pont az ellenkezője az előző üvegháznak. Itt mesterségesen teremtenek nedves környezetet, pl. a 35 méteres beltéri vízeséssel, amely körül bemutatják a a trópusi magas síkságoktól a tengerszint feletti 2000 m-es magaságig található növényvilágot.

Érdemes előbb lifttel felmenni a felső szintre és a felhők közül ereszkedni alá, miközben megismerkedhetünk a különböző vegetációkkal, az esőerdők geológiájával és az elmaradhatatlan környezetszennyezési veszélyekkel. Itt jegyzem meg, hogy Szingapúr valóban nagyon környezettudatos. Mindenhol, a vízi életvilágot bemutató helyeken, a Night Safarin, a botanikus kertben, az itt említett Kertben és biztosra veszem, hogy az állatkertben is külön helyeket szentelnek, ahol felhívják a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. A városban is viszonylag kevés a szemét. Természetesen akad, de szorgos kezek folyamatosan takarítják az utcákat, parkokat. Figyelemre méltó a tisztaság tekintve a város méretét és a turisták jelentős számát. Viszont kukából is rengeteg van. Sehol nem volt problémám (még a botanikus kertben sem!) megszabadulni 50-100 m-en belül a szemetemtől.

Ott vannak még a spéci fák is.

Szuper Fák

Szuper Fa és a függőhíd egy része

Szuper Fa - séta 25 m magasban

Ez 18 darab 16 emelet magas Szuper Fát jelent kert szerte. 12 egy kupacban, majdnem a kert közepén, 6 pedig az Ezüst és Arany kertben található.

Speciális, 128 méter hosszú sétaút köt össze a két 25 méter magas Szuper Fát, amelyeknek a tetején található büféből, 50 méter magasságból gyönyörködhetünk a kert panorámájában.

A Szuper Fák törzsén 162.900 darab 200 kölönböző fajta növény taláható, köztük broméliák, orcideák, trópusi virágos kúszónövények.  

A fáknak még más rendeltetésük is van, 11 Szuper Fa rendelkezik napkollektorral.

A szingapúri OCBC bank (Oversea-Chinese Banking Corporation Limited - kié is lenne másé, mint a kínaiaké? :-)) a kert legnagyobb szponzora, ők szponzorálják a fák közötti sétautat illetve az éjszakai "Kert rapszódiát", amikor is a Szuper Fákat milliárdnyi színváltós fényforrás borítja fényárba (na, ez nem az energiatakarákosság része, az tuti!).

És néhány szó magáról a Kert történetéről.

A Kert

2006-ban pályázatot írtak ki a Kert létrehozására. 70 pályázat érkezett 170 cégtől, 24 országból, közte 35 Szingapúrból.

Egy 11 tagú helyi és nemzetközi szakértőkből álló bizottság döntött. 2006 szeptemberében kihirdették a két angol nyertest: Grant Associates for Bay South és Gustafson Porter for Bay East. (Mily véletlen, angolok...)

Ezután, még 2006 szeptemberében kiállítás következett a nyertes tervekből. Több, mint 10.000 ember tekintette meg az immár nyilvános terveket, közülük 700-an véleményezték is azokat. A véleményezők 85%-ának tetszettek a tervek, 97%-uk pedig biztosra mondta, hogy megnézné a kertet.

2007 novemberében megkezdődtek a munkálatok. Úgy tervezték, hogy 2010-re otthont ad a kert az akkor megrendezésre kerülő Fiatalok Olimpiai Játékán az evezős versenyeknek. (Nem is tudtam, hogy van ilyen olimpia is...). Az olimpia után folytatódtak a munkálatok és 2011 októberében átadták a Kertet a nagyközönség számára. 

2011 novemberében az Nemzetközi Orchidea konferencia alkalmából adták át a kupolát, a Flower Dome-ot. Kb. 300.000 ember látogatta meg a kiállítást és a kertet.

A két kupolába a belépő együttesen 28 dollár (a helyieknek csak 12 dollár!).

A fák közötti sétaút a magasban pedig 5 dollárba kerül.

A Kert egész napos elfoglaltságot nyújt, érdemes eszerint tervezni és elég időt hagyni rá.

Lehet, hogy mégis kár volt kihagyni tegnap a fizetős programokat?

No, mindegy. Kell valami a legközelebbi látogatásra is. :-D

Ui: mint érdekesség, a piknikezés majdnem a kert egész területén megengedett, egyedül kerti bútorokat nem szabad hozni és sütögetni (barbecue) sem szabad.. :-)

http://www.gardensbythebay.com.sg/en/plan-your-visit/visitor-information.html#!/visiting-guidelines

Ui2: az elnevezések tőlem erednek, semmi sem hivatalos fordítás. :-)

Ui3: bocsánat, idáig sikeresen lepleztem (öööö vagy mégsem? Nem is tudom, hogy a képei és videóim hány százaléka kapcsolatos állattal/növénnyel), de most kibukott belőlem az igazi természetrajongó...

Ui4: azt hiszem, hogy fáradt lábaim, a távolság és a forróság ellenére mégis ki kell ma mennem az esőerdőbe. Muszáj majmokat és "monitor lizard"-ot látnom még. :-D Fényképezőgép feltöltve, én megreggelizve, kicsit pihenve (máskor ilyenkor már rég úton vagyok...). Szóval irány a McKenzie Reservoir, végtére is vasárnap van. :-)

Levelek családomnak - Szingapúri piacok és Gardens by the Bay

A tegnap esti program mosoda, bevásárlás, vacsora volt. Pont, mint egy helyi lakos estéje.

Elvittem néhány dolgot a mosodába, abba az önkiszolgálósba. Mert a szálloda ugyan kimos két darabot naponta saját költségén, de ez nem elég mindenre.

Ebben sem volt semmi különlegesség, jól ki van táblázva minden. Egy szimpla mosás 6 dollár, a menetidő 40 perc. Na, ezt az időt használtam fel egy kis bevásárlásra. Vettem vizet, meg egy kis üveggyöngyöt az otthoni indiánoknak. :-)

Séta vissza, következett a szárítás. Ez 30 percembe és 5 dolláromba került. Míg száradtak a ruhák a mosoda mellettei büfé plázában megvacsiztam. Nem biztos, hogy szeretnétek látni a helyet, ahol ettem. Igazi helyi hely volt. Viszont kaptam finom rákos tésztát. A nevét sajna elfelejtettem. Míg vártam egy bácsi megkérdezte tőlem, hogy kérek-e valamit inni. Mondtam, köszönöm nem. Egy másik asztalnál ülő bácsi azonban kért. Kisvártatva kihozott neki valami remek jó zöld színű italt. Összeszaladt a nyál a számban és rá kellett jöjjek, hogy szomjas vagyok. Így odaintettem magamhoz és megkérdeztem, hogy a másik bácsi mit kapott. Cukornád levet és mutatta a kezével, hogy milyen fenséges. Ekkor tettem fel mindent egy lapra és lesz, ami lesz, kértem én is egyet. Mivel ma este bejegyzés faragok, túléltem a tegnapi vacsorát. Leszámítva a mozgásszervi problémáimat, aminek semmi köze az evéshez, remek egészségnek örvendek még mindig.

A vacsora is finom volt, a végén mondtam is a néninek, hogy nagyon finomat főzött, mire örömében kezet fogott velem.

Begyűjtöttem a megszáradt ruháimat és hazacsoszogtam.

Sajnos egyre jobban fáj a talpam, a sarkam, a hátam és a jobb csípőm is megfájdult. Meg nem bírom a meleget és nagyon hamar elfáradok. De hát itt ez van.

Ablakok

Ruhák mindenütt

Azok a furcsa bütykök tartják a ruhaszárító
rudakat

Kicsik a lakások

A külső liftes ház közelről

Piac bejárata

Piac

Ma reggel viszont Little India-ba a piacra terveztem kimenni. Gondoltam 6 órakor kelek és reggeli nélkül megyek is azonnal, mert csak 9:30-ig van nyitva. A reggeli elhagyása kivételével nem így sikerült a  terv. Elfelejtettem, hogy az ébresztőm hétvégére ki van kapcsolva, hiába állítottam be 6 órára... Így 7 órakor keltem, magamtól.

Gyümölcsök a piacon

Nos, 8 órára értem ki a piacra. Szigorúan metróztam, mert tartalékolni akartam az energiáimat. A piac sarkánál fotóztam ház ablakokat, demonstálva tegnapi elmélkedésemet az ablakokról.

Munka a piacon - banán kötözés

Hivatlan vendég

A piac zárt helyen van. Rengeteg gyümölcs és zöldség volt. Ismét "hasból" fotóztam, mert valahogy mindig kilógok a sorból. Nem járt arra egy darab turista sem rajtam kívül. :-D

Belefutottam a húsos részlegbe, de már a széléről visszamenekültem, annyira orrfacsaró volt a bűz.

Már értem, hogy errefelé miért vegetáriánusok az amberek. Azt hiszem, hogy itt én is gyorsan azzá válnék, mert hogy húst nem tudnék vásárolni, az tuti. A szupermarketekben sem valami csábító a húskínálat...

A piac felső szintjén viszont indiai bazár van. Legnagyobb meglepetésemre még nem volt nyitva. Meg kellett állapítanom, hogy vásárláshoz a 9 óra még nagyon-nagyon korai.

Piac utca

Hamarosan továbbálltam. Terveim között szerepelt még az is, hogy megnézem a Bugis nevű helynél lévő piacot. Na, annál sokkal jobb dologba botlottam. A házak között sima utcai piac volt. Nagyon tetszett. Kicsit a Havanna piacot idézte meg, de abszolút köze nem volt hozzá persze.

Fűben-fában...

Ha ezt eszi, akkor...

A piac közepén egy idős bácsit magyarázott valamit vadul a köré seregletteknek. Nagyon mókás volt. Szerintem a növények és gyógynövények hatásait magyarázta. lehet, hogy amolyan kuruzsló volt.

Triciklik sora

Tricikli garázs

Megtaláltam még a tricikli tárolót. Valószínűleg innen indulnak útra nap, mint nap a szolgáltatók.

És itt megint lemerült a fényképezőgépem.

Tettem még egy hosszabb kitérőt Chinatown-ba, ahol felkerestem a múlt heti idegenvezető által ajánlott kínai üzletházat. Azt mondta, hogy ha jó minőségű kínai árut keresek, akkor azt inkább ott vegyem meg, mint a bazársoron. Tényleg nagyon szép holmik voltak a boltban.

Láttam durian-t is, a büdös gyümölcsöt, ami persze addig nem büdös, amíg a héján belül tartózkodik. Tényeg olyan gáz szaga van. És egy büfében palacsintát csináltak belőle. Na, azért ezt kihagytam.

Ittam viszont nagyon finom dinnyelevet. Meg szereztemdisznóhússal töltött gombócokat. Lé nélkül. Azokat hazahoztam és délután fogyasztottam el. Finomak voltak, de hogy én meg egyre bátrabb vagyok kaja téren, az biztos. :-)

Fő a biztonság - építkezés

Durian - a Gardens by the Bay-ben
fotóztam később az ismertetőt

Gardens by the Bay

Szóval sziesztáztam egy sort, majd 3 órakor felkerekedtem a kertet felkeresni.

Mire kiértem már elfáradtam. :-( És remek viharnak/esőnek néztünk elébe.

Pálma erdő

Elektromos kismicsodával elvitettem magam a kert fizetős részébe. A tömegnek köszönhetően megspóroltam magamnak 28 dollárt. Igazából rengeteg növényt tekinthettem volna meg mesterséges körülmények között, úgyhogy annyira nem sajnáltam. Az épület viszont tényleg fantasztikus! Egyetlen egy oszlop nincs benne, a külső tartószerkezete és az üvegek tojáshéjként borulnak a kertre. Impozáns.

A zárt és légkondicionált tér helyett én inkább a sétát választottam visszafelé. Nem sokan osztották ezt a nézetet velem, így hódolhattam szenvedélyemnek, az állatok fotózásának. Mert voltak ám. Madarak, mindenfelé. De a legtöbb turista csörtet, zajong, szaladgál. Én meg füleltem és igyekeztem csendben maradni. Ennek eredményeként többféle madarat és egy napozó gekkót is sikerült lencsevégre kapnom. A gekkó még a padot is megosztotta velem, mert eleredt az eső és ő egy fedett beálló alatt pihent.

Az eső most csak egy könnyed eső volt, nem az az igazi trópusi eső, amit múlt héten videóztam nektek és hamar el is állt.

Pálmafa

Pálmasor

Madárkák

Madárles

Gekkócska

Szép hangú apró madár

Vízimadár

Az a kék, középen egy szitakötő

Visszafelé ezer meg egy fotót csináltam a hajós házról. Megkérdeztem, valóban szálloda a három épület komplexum.

Szálloda

Szállodai szoba teraszok

Szálloda és óriáskerék

Szállodai recepció

Szálloda szobák

Pláza belső

Távolban Merlion, az oroszlán

Kicsit elüldögéltem az öböl partján, távolból lefényképeztem vízköpő Merlion-t, az oroszlánt, Szingapúr jelképét, majd hazametróztam.

Hadd sokkoljalak már benneteket egy kicsit. A szerelvényeket nem vezeti senki! Ma reggel figyeltem fel arra, hogy a metró orrában nem ült senki. Egész nap a szerelvényeket figyeltem. Chinatown-ban még le is ültem (áááá, nem azért mert elfáradtam, hanem mert tudományos kisérletet végeztem), hogy megnézzem a mindkét irányból érkező szerelvényeket. Egyszerűen nincs bennük vezető.

Szerelvény - hátulról előre

Szerelvény vége

Mondjuk ez megint alátámasztja, hogy miért kell a zárt peron. Pl. nem tud fékezni a szerelvény, ha valaki beesne. És gondolom az ajtókban lévő szenzorok pontosan meg tudják állítani a szerelvényt. Még egyszer sem láttam, hogy rosszul állt volna meg a szerelvény és nem lehetett volna az ajtókat kinyitni. Ez emberi beavatkozással majdnem lehetetlen vállalkozás lenne. Délután viszont megnéztem a bejövő szerelvény orrát, nincs is ott vezetőfülke. Kitaláltam, hogy a végén szállok fel, így ellenőriztem, hogy a végén sincs vezetőfülke. A szerelvény meg végigjárható. Épp szinte senki nem utazott rajta, csináltam is néhány képet. (Atyaég, mennyi szóismétlés! De most már így marad.)

Fűnyírás madarakkal

Jaj, és még valami aranyos. Az MRT megálló kb. 400 m-re van a szállodától, de mindig történik rajta valami fényképezni való. Tegnap egy bácsi nyírta a füvet egy parkos részen. A kedvenc fekete madaraim, tőle néhány méterre csipegettek a földön. Nagyon cukik voltak, mert követték, mintha dróton húzták volna őket.

Ma meg egy csapat cserkésznek látszó gyerek masírozott fel-, s alá a téren. Kántáltak és masírozgattak. Lányok is. Ezt meg levideóztam, majd feltöltöm később.

Ma már nem megyek sehová. :-)