Daisypath Anniversary tickers
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kiállítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kiállítás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 21., csütörtök

Lottószelvénnyel a Technisches Museum-ba

Holnap (febr. 22-én) bármilyen lottószelvénnyel ingyen meg lehet tekinteni a "Roboter - Maschine und Mensch?" kiállítást a bécsi Technisches Museum-ban.

http://www.lotterien.at/olg/CS_Sponsoring_Lotterientag_TechnMuseum.htm

2011. január 9., vasárnap

Biró Mihály kiállítás

Tegnap vendégeink voltak, egy nagyon kedves volt kolléganőm és a férje látogattak meg bennünket. Gondoltuk valami kulturális élménnyel is kedveskedünk nekik a remek házi kávénk mellé.
Így esett a választás a Bíró Mihály kiállításra a MAK-ban. Szombaton egyébként éppen ingyenesen lehetett a múzeumot látogatni.

Bíró Mihály az a művész, akit a Népszavában megjelent vörös alakja tett híressé. Az amelyik a kalapáccsal lesújtani készül. A kiállítás maga egy kisebb teremben volt található, de a tartalom lenyűgöző volt. Bíró Mihály szociáldemokrata képei mellett számos kereskedelmi reklámot is tervezett (Julius Meinl, Palma, UFA, MEM, Wiener Messe, Humanic stb.) meghökkentő stílusban. Ezeket már Ausztriában készítette, mert híressé vált Horthy-albuma miatt menekülnie kellett. Ez a 20 képből álló album egyben a kiállítás fő meglepetése (és sokkoló élménye). A Horthy-kormány nemcsak hivatalos tiltakozást adott ki a magyar emigránsok beszámolóit vizuálisan összefoglaló album ellen, de megkezdte Bíró Mihály üldözését is. A képeken akasztások, sírásás, lelövés, csonkolás, börtönbeli kínzások jelentek meg. Fehér terror, zsidó üldözés. 3 képén érdekes megjelenítést használ: tükrözi a képet. Az egyik képén pl. egy bíróságot jelenít meg. A bal oldalon oldalon kommunisták ítélik el a burzsoá osztály tagjait, a jobb oldalon pedig a Janus-arcú bíró a rendszer ellenségei fölött ítélkezik. A kedvencem azonban, amikor a kép bal oldalán Horthy pribékjei vállán nyugtatja kezét, mialatt a katonák egy lavórban mossák véres kezüket, a háttérben egy megkötözött fogoly látható. A képaláírás: "A legjobb embereim". A másik oldalon Horthy bíróság előtt áll. Kezét esküre emeli. Aláírás: "Esküszöm, hogy nem ismerem ezeket az embereket!"
Egy kisméretű képe azonban mosolyt csalt az arcunkra. A kép egy könnyező Mária képet ábrázol. A kép egyik oldalán emberek borulnak le a kép előtt, a másik oldalon pedig izzadó csuhás barátok töltenek fel vízzel egy szerkezet és tekerik a kart, ami biztosítja a kép könnyezését. :-)

Egyébként Bíró 1919-től 1947-ig külföldön élt illetve folyamatosan menekült (Ausztriába, Csehszlovákába, Párizsba) nagy szegénységben, betegségben. Ausztriában ugyan megnősült, kislánya is született, de elvált, hogy zsidósága miatt ne keverje bajba családját, ekkor menekült Csehszlovákiába. 1947-ben (37 kg-osan) azonban sikerült visszatérnie Magyarországra, barátja és modellje Fischer Tibor, az olimpiai bírkózó segítségével. Itthon Pro Urbe díjjal tüntették ki még halála előtt.

Sajnos a kiállítás a mai nappal bezár.

Ui: A Népszavában január 10-én megjelent egy cikk a kiállításról.

2010. december 21., kedd

Bahnorama télen











Vasárnap délelőtt szép napsütéses időben elsétáltunk a "Torony"-hoz, majd felmentünk megcsodálni a havas Bécset.

Megnéztük a kiállítást (én ismét, Laci először). Még mindig a két kedvencem:
  • a padlón található légifotó - ismét megkerestük rajta, hogy hol lakunk, illetve megtaláltam a munkahelyemet is, talán még az autóm is parkolóban állt. :-)
  • és a Hauptbahnhof 3D-s látványterve. Valóban nagyon modern és szép pályaudvar lesz majd.

És tetszett az is, ahogyan az egész kiállításon az embereket győzködik,

  • hogy miért lesz jó az új pályaudvar,
  • hogy az építkezések során milyen óvintézkedéseket tettek, hogy ne zavarják a környékben lakók életét,
  • láthatjuk a pályaudvar új információs tábláit
  • és egy kicsit betekintést kaphatunk a majdani pályaudvar hihetetlen kapacitásába is.
Remek marketinget kapott a pályaudvar!
Mi meg remek kilátásban gyönyörködhettünk a daruk magasságából.
Megérte a 2x2,5 EUR-t. :-)

Laci által készített profi fotókért katt ide.

Ui: Most látom csak, hogy nem írtam a "Torony"-ról korábban, pedig úgy emlékeztem. Az ősszel anyuval jártunk már fent, de úgy látszik, akkor nem említíttem meg a blogban a kirándulást.

Szóval a Tornyot a régi Südbahnhof nyugati végénél építették meg a Favoriten strasse végében. A Tornyot, melyet Bécs városa és az ÖBB épített közösen, ez év augusztus 19-én nyitották meg. Felállításának apropóját az új Hauptbahnhof (Főpályaudvar) építkezése adta, melyet a korábbi Südbahnhof helyére építenek. A torony alsó szintjén egy 550nm-es kiállítás látható, mely számos érdekes információt ad a Főpályaudvar tevezésről, az építkezésről és a pályaudvar jövőbeni fontosságáról, infrastruktúrájáról.
A torony jelenleg Európa legmagasabb faépítménye, 66,72 m magas, 150 tonnát nyom és 4,7M Euroba került a felállítása. A tornyot 2015-ben a Hauptbahnhof átadása után lebontják.
Egyébként a Hauptbahnhof 2014. végére fog elkészülni, ám az infrastuktúráját csak 2015-ben fogják véglegesen befejezni.
A régi Südbahnhof-ot 2009. november 9-én kezdték bontani nagy ünnepélyes csinadratta közepette.

2010. január 25., hétfő

1989

A hétvégén adtunk a kultúrának is. Ellátogattunk az 1989 kiállításra a Kunsthalle-ba.
Érdekes volt, de nem erre számítottunk.

Az előcsarnokban volt egy kis történelmi áttekintés 1945-től 1989-ig. Voltak magyar vonatkozású leírások is, amiben Nagy Imre neve "Imre Nágy"-nak volt írva és az angol szövegben szerepelt a "gulyás Communism" is. Pontosan így írva. :-)
Maga a kiállítás "művészi" volt. Azt próbálta megmutatni, hogy milyen hatással is volt ez a korszak a művészekre. Láttunk egy érdekes Reagan portrét, számos fényképet hétvégi fürdőzőkről, egy termet csupa orosz felirattal. Lilla gyorsan tanult is oroszul olvasni, már egész jól felismeri a nyomtatott betűket, én meg szembesültem, hogy mennyire elfelejtettem oroszul... Aztán volt egy terem TV-kel teli, ahol egy moszkvai metróaluljáróban az embereket mutatták. Nagyon érdekes volt látni a régi moszkvai elvtársakat. Aztán lehetett nézni egy 1970-es lengyel filmből részleteket. Kicsit emlékeztetett a Tanú c. filmre. Görbe tükröt tartott az akkori Lengyelország elé. Egy unalmas jelenetben azt elemzi az egyik szereplő, hogy a lengyel filmek olyan unalmasak, nem történik bennük semmi, a párbeszédek is olyan egyhangúak... Vicces volt.
A végén megnéztük a vendégkönyvet, hááát, nagyon rossz kritikát kapott a kiállítás.
Faaaad, meg sehr schlecht, sehr langweilig mondták a kritikák.
Nekünk egyszerűen csak érdekes volt.