Kiütéssel győzött

valamelyik étel vagy ital (pedig nagyon igyekeztem, hogy ne egyek nyers dolgokat, ne kapjak jégkockát az italomba és eddig még csak összesen 3-szor étkeztem - vacsora, ebéd, ebéd). Tegnap este nagyon beteg lettem. Alul felül egyszerre folyt minden. :-( Igaz túléltem az éjszakát, de képtelen voltam ma bemenni dolgozni. Szerencsére nem sürget az idő, mert a jövő héten is itt leszek, legfeljebb átcsúszunk egy nappal.
Éjjel jeleztem a céges német biztosítónk felé is, hogy beteg vagyok, mit csináljak. Ők azonnal indézkedtek, felvették a Delhi-ben lévő kirendeltségükkel a kapcsolatot, ahonnan hívtak is hamarosan. Azt javasolták, hogy ma menjek orvoshoz, mert hőemelkedésem is volt.
Hamarosan jött e-mailben a kórház neve és címe, ahová majd mennem kell. Reggel 8 órakor hívtak, hogy hogy vagyok és hogy ha kinyit a kórház, akkor kérnek nekem időpontot. 10 órakor hívtak, hogy 14 órára mehetek. Közben megnéztem, hogy merre is van a kórház. 1 óra járáson belül volt. Már 3/4 1-kor taxiban is ültem.

A kórházas élményemet most nem is tudom kiírni magamból, de jellemző rá, hogy 20 perc várakozás után pánikrohamot kaptam és el akartam szaladni. De végül összeszorított fogakkal kivártam a soromat, mert gyógyszerhez szerettem volna jutni. Nem kockáztathatom meg, hogy még betegebb legyek és ugye egyedül is vagyok, tehát sokszorosan csak magamra vagyok utalva.
Végül kaptam egy rakat gyógyszert, kifizettem a vizitdíjat, ami 750 rúpia volt.
És mindeközben újabb megállapításokat tettem:
- az indiaiak nagyon rosszul szervezettek. Sokan csinálják ugyanazt a munkát, de sok látszata nincs. Mindenki úgy csinál, mintha nagyon dolgozna, de igazából csak a sumákolás megy vagy a beszélgetés.
- az emberek nem ismerik a sorban állást, pofátlanul tülekednek, minden apró résbe befurakodnak. Igaz nem agresszívan teszik, de jól látszik, hogy az életük része. Nagyon természetesen csinálják.
- ha reklamálsz valamit, akkor úgy csinálnak, mintha intézkednének, majd semmi nem változik. Max. annyi, hogy mindenki jól otthagy.
- a kórházban iszonyat fertőtlenítőszer szag van, de nem az a hypó szag, hanem egy édeskés, émelyítő szag.

Őszintén megvallom, hogy nem tudtam még beleszeretni Indiába, jó lesz hazamenni. És szerintem kell majd egy hónap, hogy kiheverjem ezt az utazást.

Ui: mostanra sokkal jobban vagyok, holnap már megyek dolgozni. Csak azt nem tudom, hogy mit fogok enni az elkövetkező 10 napban. Szerencsére étvágyam sincs sok.
 

Korcsolya (és betegség)

Látszik, hogy beteg vagyok. Van időm bejegyzéseket gyártani.
Sajnos engem is elkapott az influenza, méghozzá elég rendesen. Hétfő óta ma van az első nap, hogy azt érzem, nem befelé, hanem kifelé megyek a betegségből.
Több, mint egy héten át fájt a torkom, 4 napon át masszív fejfájás gyötört, a hangom egy oktávval mélyebb a szokásosnál és olyan hurutosan köhögök, mint valami öreg dohányos. A háziorvos meg is kérdezte, hogy dohányzom-e. Sértődötten rá is vágtam, hogy nem, csak épp így köhögök. :-)
De már megint eltértem a tárgytól (úgy tűnik ez a betegség egyik szövődménye, hogy sosem arról írok, amiről tervezem). Szóval, íme itt az új korcsolyám. :-)

Orvosi ügyelet hétvégén

Újabb tapasztalattal lettünk gazdagabbak egészségügy terén.
Nóri nagyon csúnyán felfázott és tegnap délutánra már láza is lett.
Nem volt mit tenni, mint orvoshoz menni. De hová is szombaton délután 4 órakor?
Első lépésként felhívtam a 141-et, az orvosi ügyeletet. Ott megérdeklődték, hogy küldjenek-e orvost vagy képesek vagyunk valahová elmenni. Miután megtárgyaltuk, hogy el tudunk menni orvoshoz, az 1. kerületbe, a Börseplatz 6. szám alá küldtek minket.
Mint később kiderült, itt van a Máltai Szeretetszolgálat orvosi ügyelete. Mindenképpen jobb, mint egy kórházi ügyelet, mert kevesebbet kell várakozni, délután 5 órakor mi voltunk a 38. betegek aznap és épp nem volt senki ott rajtunk kívül.
Egy baj van csak, hogy 20 óráig rendelnek, tehát éjszakai betegség vagy történés esetén marad a mentő vagy orvos kihívása.
Minden esetre felírtam a faliújságunkra a címet.

Osztrák egészségügy közelről - azért kihagytam volna

Eddig csak a lányok által ismerkedtem az osztrák egészségüggyel, de a múlt héten minden erejével magába szippantott a helyi betegellátás.

A háziorvos a fennálló panaszaim miatt tovább küldött neurológiai szakrendelésre a múlt héten. Ezt a Kaiser Franz Josef Spitalban kellett megtennem. A kórház ugyan viszonylag közel van hozzánk, de én mégis az autóval megközelítés mellett döntöttem, mert szokás szerint szakadt az eső.
A kórház felé menet azon töprengtünk Lillával, hogy vajon hol lesz parkolóhely. De nem sokáig kellett ezen tanakodni, mert a kórház előtt már zöld kijelzős tábla mutatta, hogy hol lehet parkolni. A kórház alatti mélygarázsban. Egy két szintes, hatalmas mélygarázsban. Csak az első óra ingyenes, utána 2,5 Euro minden megkezdett óra. A mélygarázs feljáratánál hatalmas térkép segíti a tájékozódást. Mi gyorsan megtaláltuk a neurológiai ambulanciát. Az ambulancián az asszisztens nem beszélt angolul, bár a néhány kérdésre még én is tudtam volna válaszolni, de ezt a lehetőséget átadtam Lillának, személyes tolmácsomnak. :-)
Az adatfelvétel után nem maradt más dolgunk, mint a folyosón leülni és figyelni. Nagyon érdekes megfigyelésekre tettünk szert.
Először is, a folyosón egy nagy termoszban tea volt kitéve a várakozók számára. Bárki odamehetett és tölthetett magának inni a hosszú várakozásban. Mert várni azt sokat kellett. A beteghordók 5 percenként hozták az idős betegeket a kórház különböző részéből. Volt, akit a betegszállító autó hozott, de a lábán jött be, volt, akit kerekesszékkel gurítottak be és volt akit ágyon hoztak. Az ágyon hozott beteget ultrahangra hozták. Az ultrahangos szobából kigurították az ágyat és a beteget a saját ágyán tolták be vizsgálatra, nem emelgették. Nagyon profi megoldás volt.
Az idősek megadóan üldögéltek a folyosón. Az egyik néni kérdezett valamit a "Schwester"-től, mire az a válaszadás közben kezét a néni boton nyugvó kezére helyezte és folyamatosan mosolygott. Majd megkérdezte, hogy átkisérje-e a nénit a rendelő túl oldalára, mert ott fogják szólítani. A néni kérte, így a nővér mosolyogva nyújtotta a karját és átsétált vele a rendelő másik végébe.
A kórházi betegeknek egyforma kórházi hálóingje volt. Apró, kék mintás, térdig érő hálóruha. Férfiaknak is. Ennyi csontos, csupasz férfilábat még életemben nem láttam... :-) A cipő, köntös az viszont mindenkin saját volt. A betegek a csuklójukon azonosító szalagot viseltek, névvel és kórházi osztállyal.
A hosszas várakozásban én is kaptam egy mosolyt és megnyugtatást, hogy hamarosan sorra kerülök. Így is lett.
Az orvos kifogástalanul beszélt angolul, csak valahányszor elfordult tőlem mindig elfeledkezett, hogy addig angolul beszéltünk... Szemrebbenés nélkül folytatta németül. Nem győztem angolul finoman visszakérdezni, hogy ugye most azt mondta németül, hogy... Tulajdonképpen a németet is megértettem, de jobb szerettem volna biztosabb talajon mozogni az orvosnál, hiszen az itt kapott információkra még számos ember nagyonkíváncsi volt. A panaszaim alapján azonnal CT-t és MRI-t rendelt. Méghozzá ő hívta személyesen a kollégáit, hogy a vizsgálatokat megrendelje.
Az útbaigazítás után könnyen megtaláltuk az újabb épületet. Épp csak annyi időm maradt, hogy kitöltsem a papírokat és az ékszereimet biztonságba helyezzem Lillánál és már szólítottak is. A CT-nél egyáltalán nem kellett levetkőznöm, ami engem kicsit meg is lepett, mert valahogy Magyarországon előszeretettel vetkőztetik az embert. De nekem csak a fejem kellett nekik, így minden ruhám maradhatott. Tudták, hogy angolul beszélek, így mindent - kérés nélkül - angolul mondtak. A vizsgálat kb. 3 percig tartott.
Utána jött egy kb. 10 perces várakozás az MRI-re. Kijött értem a segédorvos a folyosóra. Bekisért a vetkőző helységbe. Kérte, hogy távolítsak el minden fémet magamról. Itt már le kellett vennem a melltartómat, de a pólóm maradhatott. Megvizsgálta a nadrágom zippzárját és közölte, hogy maradhat rajtam a nadrág is.
A vetkőző helységben volt egy kis széf, hogy az ember az ékszereit, óráját, mobilját abba helyezze. 2 Euroval működött. Én nem használtam, mert Lilla őrizte az értékeimet odakint. Bent mindenki kedvesen mosolygott és elmagyarázták angolul, hogy mi is fog következni. A fülemre fülvédőt helyeztek, mert a gép nagyon hangos volt, a kezembe pánik gombot adtak, ha mégis félnék. De nem féltem. Ez a vizsgálat is 3 percig tartott.
Ezután visszasétáltunk a neurológiára, ahol mondták, hogy nyugodtan elmehetünk egyet kávézni, amíg a leletekre várunk. Hát mi nem mentünk sehová. 3/4 12-kor behívott az orvos. Még egy nyaki ultrahangot is szeretett volna készíttetni, így újabb telefonálás következett. Egy Otto nevű orvost próbált még rábeszélni, hogy fogadjanak, de az orvos a hiányzó orvosokra, sok munkára hivatkozva hárított. Ráadásul ultarhangos vizsgálat csak 12-ig volt. A doktornő próbálta győzködni, hogy egy medikus is meg tudná csinálni. A végén sajnos vesztett, de nekem az nagyon tetszett, hogy nem adta fel elsőre. Utána sűrű bocsánatkérések között kérte, hogy másnap reggel jöjjek vissza. Mondtam, nem gond, ha a vizsgálat szükséges, visszajövök.
Így végeztünk az első nap déli 12-re. A parkolásért 12,5 Euro-t fizettem, ami nem kevés, de cserébe nem kellett kilométereket gyalogolni, nem kellett azon aggódni, hogy hogyan megyünk ki meghosszabbítani a parkolást. Egyszóval megérte az árát.
És még annyit, hogy a mellékhelységek bámulatosan tiszták és rendesen felszereltek!
Maga a neurológiai ambulancia egy kívülről kopott épületben van, kicsit aggódtunk is, hogy majd milyen lesz belülről. De belülről tiszta, frissen felújított kellemes épület volt.
Egyetlen dolog, ami hasonlított a magyar ellátásra, az a várakozás volt. Az összes többi dolog fényévekre van az otthoni ellátástól... :-(

Megszakítjuk adásunk, szolgálati közlemény következik

Gyengébb idegzetűek ne nézzék meg a részleteket, kisebb horror következik.

Tegnap délután Lilla nagylábujjáról levették a körmét...
Tudtam, hogy orvoshoz megy, mert a múltkori operáció óta nem gyógyult a körme. Sőt, egyre csúnyább lett. Délután háromkor kaptam egy sms-t tőle, hogy azonnal induljak, mert leveszik a körmét, már meg is kapta az érzéstelenítőt. Összeszorult szívvel indultam azonnal. Aztán összeszedtem a zokogó, mezítlábas Lillát az orvos kapujában. Szegény, nagyon kivolt. Nem a fájdalom miatt, hanem mert olyan váratlanul érte a dolog. Gyanútlanul elment az orvoshoz és mi lett a vége...
Otthon befektettem a nagy ágyunkba, felpolcoltuk a lábát és néhány óra múlva már csak nevetett a történteken. Éjjel meg azzal keltett (mert mellette aludtam), hogy "Valakiiii... miért nem fáj a körmöm?". Mondom, hogy örüljön neki, hogy nem fáj. Erre ő: "Vegyek be azért fájdalomcsillapítót?" No comment, szerintem közben aludt.

Érdekesség viszont az orvosi ellátásban, hogy a sebész nem ad orvosi igazolást. Kell kérni tőle egy papírt, hogy milyen beavatkozást végzett és az alapján állítja ki a háziorvos az igazolást az iskola részére. Úgy emlékszem, hogy otthon a szakorvos is adhat igazolást a tanulóknak. De már nem is vagyok ebben teljesen biztos.

Gyógyszerek és homeopátia

Az általunk használt magyarországi gyógyszerarzenálból alig kapható Bécsben valami.

Nagyon eltér a két ország vényköteles és vénynélküli gyógyszerválasztéka.
PL. a Neocitránt hírből sem ismerik. A Coldrex viszont itt is kapható és megfázásra igen kitűnő az Aspirin Plus C. Ezt nem kell forrún inni, hideg vízben kitűnően oldódik. Lázcsillapításra meg jó a helyi Thomapyrin is.
Nincs No-Spa sem, helyette van Buscopan, bár az nekünk nem igazán vált be.
Amikor köhögtem próbáltam Ambroxol szirupot beszerezni. Kaptam is, de pocsék, keserű íze volt és anyukámnak gyomorpanaszokat okozott. A WC-ben fejezte be pályafutását a maradék. De ACC az itt is van.
Strepsils is kapható.
Vitaminok tonnaszámra kaphatóak a DM-ben, de ebben nincs sok tapasztalatunk.
Ha igazán betegek vagyunk, akkor úgyis az orvos által felírt receptet váltjuk ki minden ellenkezés nélkül.
Kuruzslásra meg kisebb magyarországi gyűjteménnyel rendelkezem, amit folyamatosan utántöltünk. Mint pl. Rubophen, No-spa, Ambroxol, ACC, Neocitran, Imodium, Apranay (vényköteles fájdalomcsillapító), Panthenol.

A homeopátia itt sem ismeretlen fogalom.
A héten láttam egy orvos tábláját valamelyik utcában, amire ki volt írva, hogy homeopátiás gyógymódokkal is foglalkozik.
Utánanéztem a neten is. Komplett homeopátiás honlap is van.
http://www.homoeopathie.at

Ezek meg homeós gyógyszertárak, ha valakit érdekelne:
http://www.aeskulap.at/homoeopathie.html
http://www.urania-apotheke.at
http://www.kaiserkrone.at

Apotheke z Schutzengel Mag pharm Dieter Handl KG
Prager Str 81.
1210 Wien
Tel: +43(1) 271 16 62

Apotheke "Zum rothen Krebs"
Adresse: Lichtensteg 4
1010 Wien
Tel: +43 (1) 533 67 91

Paracelsus-Apotheke
Speisinger Str. 260.
1230 Wien
Tel: +43 (1) 888 21 31

Nóri térde

Most úgy látszik orvoshoz járós körünk van...
Nórinak évek óta fáj a térde. Még amikor aktívan tornázott a sportorvos is tudott a dologról, de elintézte egy kézlegyintéssel, hogy pihenjen. De mostmár vagy 4 éve nem tornázik és egyre többször és jobban fáj neki.

Így hát elővettem a jó kis orvoskeresős oldalt. Van egy magyar ortopéd orvos egészen jól megközelíthető helyen. Dr. Szántó Ervin. Csak rengeteg betege van. Az asszisztensnője ijedten kérdezte, hogy Magyarországról hívom? Mondtam, hogy nem, innen a szomszédból beszélek. (Ha kinézek a munkahelyem ablakán, ellátok a rendelőig.) Aztán arról érdeklődött, hogy nem beszélünk jól németül, ugye? Mondtam, nem. Hát egy orvosi ellátáshoz nem elég a "Ja, ich hab Kundenkarte" tudásom, így nem is vezettem félre senkit.
Kis hallgatás után kaptunk időpontot március 9-re. Örültem, mint majom a farkának.
Kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz az orvos, de arra még kiváncsibb, hogy mi a helyzet Nóri térdével. Remélem semmi komoly...

Lilla körme

Tegnap Lilla nagylábujján kivágták a körmét. Mert benőtt.
A korábban emlegetett orvosválasztós honlapon találtam egy sebészt a közelünkben, aki beszél angolul. Még december közepén járt nála Lilla és tegnapra kapott időpontot. Szegénykém nagyon izgult. Szerencsésen odaértem érte, mire végeztek a kaszabolással. Akkor még egész jól tudott járni.
Otthon ágyba feküdt, de három óra múlva már mindenhol nyomta az ágy, leginkább felkelt volna. De hősiesen maradt. Fájdalma az még akkor nem volt...
Mára már lett. :-(
Holnap vissza kell mennie az orvoshoz, hogy megnézze a sebet. Remélem minden rendben lesz.
Ui: Már két hét eltelt a műtét óta, de még mindig nagyon csúnya a seb, nem igazán gyógyul. Az orvos is értetlenkedett egy sort a múlt héten, sőt le is fényképezte, mint érdekes esetet. De legalább nem fáj Lillának, csak ha nagyon hideg van és fázik a lába...

Fogorvos

A remek jó háziorvosunk és bőrgyógyászunk mellé sikerült klassz fogorvosra is szert tennem.

Van egy remek jó oldal, ahol fogorvost lehet keresni. Megadhatod a kerületet, hogy milyen nyelven beszéljen, hogy milyen társadalombiztosítónál vagy és már sorolja is a szóbajöhető orvosokat.
Nekem két dolog számított. A hely, meg hogy beszéljen magyarul. Frusztrált vagyok, ha fogorvoshoz kell mennem, bár az agyam legmélyén nem félek a dolgtól, de mégis úgy érzem, hogy ezt nem szeretném semmilyen más idegen nyelven intézni.
Már az is jó jel volt, hogy az asszisztens, akitől időpontot kellett kérnem, magyarul beszélt. Mivel letörött a fogam, már másnapra kaptam időpontot. Az adataim felvétele után azonnal egy röntgennel indítottak. Ezután jutottab csak be az orvoshoz. A doktor bácsi nagyon aranyos volt. Elmondta, hogy gyökérkezelés szükséges. Adott hozzá injekciót is. Amíg az injekció hatott, addig a beszélgettünk. Elmondta, hogy a gyökérkezelés a pénztár által támogatott beavatkozás, az ehhez adott injekció is ingyenes. Egy sima fogtömésnél viszont fizetni kell az injekcióért. A tömés csak akkor ingyenes, ha amalgám. Amennyiben fehér tömést kérsz, annak már ára van. Az enyémnek három oldala van, így 130 Euroba került...
Nem, nem voltam hajlandó olcsóbb kezelésért Sopronba utazni. És azt sem tudtam megvárni, hogy hazajussak. Ráadásul egy gyökérkezelés legalább két látogatást igényel, tehát fizikailag is kivitelezhetetlen lett volna.
És különben is, miből élne meg a klassz kis bécsi fogorvosom, ha még én sem megyek hozzá?

H1N1

Nincs pánik. Vagy csak a nyelvi nehézségek miatt nem jut el hozzám...
De oltanak. A cégnél ingyen, az oltóközpontokban 5 Euroért. Háziorvos nem olt. De oltóközpontból van minden kerületben és sorállás sincs.
Az oltóanyag viszont itt más. Celvapan a neve és két részletben adják. A kettő között legalább 3 hétnek kell eltelnie. Ha korábban mész akár egy nappal is, elküldenek. Egyelőre még csak az első körön vagyunk túl.

Ui: a második kör is sikeresen véget ért. És a második oltásért is 5 Eurot kellett fizetni.