Sok-sok morzsa

Fél éve nem írtam.
Sok víz lefolyt a Wien folyón és a Dunán is és sok mindent történt kis családunkban is.
Leginkább személyes dolgok, amit nem akartam részletesebben megírni, ide a blogra.
Ami miatt nagyon elmaradtam az elején, az édesapám elvesztése volt, majd a munka, munka és munka.
És ha az ember kihagy egy kis időt, akkor nagyon nehezen áll vissza a keze a billentyűkre. Persze gondolatban mindig tudósít, írja a posztokat, de még nem találták fel a gondolati blogolást. :-)
Nos, akkor vonjunk mérleget.
6 éve és 3 hónapja élünk Bécsben. Egyikünk sem hitt benne, hogy ez a nap itt ér bennünket.
Csak jöttünk, mert volt lehetőség jönni. És gondoltuk miért ne. Legfeljebb hazamegyünk, ha nagyon utálatosak a sógorék. De hozzánk nagyon kegyesek voltak és csak egy kicsit utálkoztak. Pont annyit, amennyit egy váratlan vendéggel utálatoskodik az ember. Túl lehetett élni. Különben is, a kalandvágy fűtött. Engem mindenképpen. Aztán átragadt a többiekre.

Az életünk már-már unalmasnak mondható. Jól kiismerjük magunkat Bécsben, a fontos helyeken már számtalanszor megfordultunk. Már nem igazán izgalmas lehetőség a Prater-be kirándulni vagy a Kärtnerstraße-n végigsétálni. Megszoktuk. És lassan természetes. Akklimatizálódunk és belesüppedünk a munkás hétköznapok után következő "épp hogy élünk" hétvégékbe. Nincs mindig kedvünk felfedező útra indulni. Fáradtak vagyunk.

Ugyanakkor meg kalandok azért akadnak. Hétköznapiak. Belefogtunk egy Gennossenschaftswohnung projektbe. Erről majd írok részletesebben később. Most még van néhány bizonytalanság, ezért inkább még nem írok róla.

Hozzáfogtam a nyugdíjas éveimről való gondokodáshoz. Van magánnyugdíj biztosításom. Mert ki tudja, hogy hol ér a nyugdíj. :-)

A munkahelyemen is jól alakulnak a dolgok, kaptam új feladatokat, több felelősségem lett és ezzel együtt persze több munkám is.

Lilla már a 3. évét tapossa az egyetemen. Ügyesen halad és szemlátomást élvezi. Bár, amikor épp dühöng mások vagy az egyetem marhaságain, akkor nem merném feltenni a "na, milyen az egyetem" kérdést.

Nóriék túl vannak egy sikeres lakás bérlésen. Lezárult a WG-s korszakuk. Múlt péntektől már nem kell mások után takarítaniuk, mások elől dugdosni a lábasaikat, mérgelődni, hogy valaki elrontotta a mosógépet.

Megállapítottuk, hogy a bérleti díjak nagyon megemelkedtek az elmúlt években. Amikor 6 éve lakást kerestünk, akkor 10 EUR/nm áron lehetett bérleményhez jutni. Ma ez 13-14 EUR/nm körül mozog.
Iszonyatosan nagy a kereslet, megindult egy hatalmas bevándorlási hullám és a megnövekedett kereslet felverte az árakat.



Régi kerékpár váltók és fékek nélkül

A 10. kerület még jobban "elbevándorlósodott" és jóval szemetesebb lett, mint régebben. Az utcai közbiztonság még mindig jó, de sajnos a házunkban feltörték a pincéket. A miénket is. Nem vittek ugyan el belőle semmit, csak feltúrták. Sok értékes amúgy sem volt benne, hacsak a karácsonyfa díszeinket nem számítjuk annak. Úgy látszik, csak szórakoztak.
Ugyanakkor a közös tárolóban tartott biciklijeinkről a legtöbb mozdíthatót elvitték. A kerekek csak azért maradtak rajta, mert 5 db mindenféle lánccal összekötöttem a kerékpárokat úgy, hogy minden kerék a vázhoz is oda volt rögzítve.
A régi biciklinkről elvitték a váltókat, a fékeket, a kitámasztót, a sárvédőket.
Az új biciklimről (tavalyi) elvitték a nyerget, a kitámasztót.

Új kerékpár nyereg nélkül

A régi vázat azonnal elajándékoztam, az új bicikli pedig szemeteszsákokba bebugyolálva próbálja a telet átvészelni a teraszunkon.

Amikor ezeket a károkat észleltük, felhívtuk a rendőrséget. Ez egy vasárnap késő délután volt. Gondoltuk megkérdezzük, hogy mit is csináljunk. Azt a választ kaptuk, hogy mindjárt kiküldenek valakit.
Lillával összenéztünk, jönnek a csini rendőrök helyszinelni. OK, akkor vegyünk fel valami rendesebb ruhát, fésülködjünk meg és mossunk fogat. Mégis ne valami szakadt háziasszony kompánia fogadja a kiérkező rend őreit. Mire mindezzel végeztünk, gondoltuk leülünk várakozni, mert úgyis még órák fognak eltelni. Tévedtünk! Csengettek. Lementünk és cuki egyenruhások helyett két civil személy érkezett. Egyik jegyzettömbbel, másik egy fotós táskával és kamerával. Megnéztek mindent alaposan, jegyzeteltek és felvételeket készítettek. Majd mielőtt elmentek volna, kiragasztottak egy papírt a hirdetőtáblánkra, hogy a pincében betörés volt, nézzen szét mindenki és ha hiányzik valamije, értesítse őket.
Miután elmentek, Lillával megjegyeztük csendesen, hogy Magyarországon még a mentő sem ér ki ilyen gyorsan a beteghez. Pedig a mi esetünk egyáltalán nem volt sürgős.

És hogy valami jót is említsek, voltunk a híres Roncalli cirkuszban a Rathaus előtt. Nagyon -nagyon jó volt, a jegy minden centje megérte.
Persze van hozzá sztori is. Nóri egy lakás megnézéshez kérte a segítségünket egy szombati napon. Mikor mentünk befelé a városba Lacival, akkor finoman puhatolóztam nála, hogy hogyan áll egy cirkusz látogatással. Még soha nem beszéltünk erről, mióta ismerem. A fogadtatás pozitív volt, mondta, hogy lehet szó róla. Ennyiben is maradtunk. Megnéztük a lakást, nem jártunk szerencsével.
Kitalátuk, hogy igyunk meg egy kávét Nórival hármasban valahol. Ekkor a Schottentor-nál voltunk. Kávézót keresve elhaladtunk a Wien&Co előtt. Egy emberként néztünk össze kávé&bor? Miért ne.
Választottunk egy palack kellemesnek igérkező bort és beültünk elfogyasztani. Beszélgettünk mindenféléről és a 3. pohár vége felé a kellemes zsibbadós állapotban Nóri megkérdezte, hogy nem vinnénk-e el őt a cirkuszba a Rathausnál, ha már úgy is itt vagyunk tőle néhány lépésre.
Lacival összenevettünk, hogy épp ma kérdeztem az ötletről. Gyorsan kihörpintettük a maradék bort és néhány bizonytalan lépés után rátaláltunk a megfelelő útra. Sitty-sutty, már a kassza előtt álltunk. A következő előadás 1 óra múlva kezdődik, tudtuk meg. És van még rá jegy. Akkor kérek három darabot. Szerencsére a bor tompította a jegyárak okozta fájdalmat és bárgyún vigyorogva fizettem ki a nem kevés eurót. Mivel volt még időnk, ezért egy gyors vacsorát is lenyomtunk a cirkusz körül felállított étkezdék egyikében. A végén csak arra maradt időnk, hogy elfoglaljuk a helyünket.
Az előadás nem bugyuta gyerek előadás volt, hanem komoly felnőtt szórakoztatás is. A bohócok poénjai is rendben voltak, nem alázták egymást és komoly zsonglőr tudománnyal is rendelkeztek. Állatok nem igen voltak, csak néhány ló, de ők nagyon tudtak. És volt egy hordó szügyű, ámulatra méltóan drabális példány közöttük. A közönség egy emberként hüledezett, amikor az állat a színpadra érkezett.
Az előadás végén iszonyatos vastaps volt. Mindenki nagyon jól szórakozott. Mi is, olyannyira, hogy jegyárak ide vagy oda, jövőre ismét megyünk testületileg megnézni őket.

Nos, szerintem 6 hónap után ennyi is elég lesz. Igérem folytatom ismét a blogot rendszeresen.

Csehország – Slavonice és egy víztározó

A múlt héten szabadságra küldtek. De jól is esett és kellett is.
A szabadságos napok egyikét pedig jól kihasználtuk, hogy Lillánal ananászos zöld teáért átugorhassunk a csehekhez (már az ősz óta tervezem). Nekem minimál elképzeléseim voltak ezzel kapcsolatban: Znojmo, első Billa, tea le a polcról és vissza haza. Kb. ennyi.
De Laci kirándulást szimatolt a levegőben. Míg én a munka fáradalmait pihentem ki éjjel az ágyban, addig ő guglizott, olvasott és tervezett. Én pedig másnap élveztem a hirtelen kerekedett kirándulás izgalmait.

Slavonice - fő tér

Bécsből ragyogó napsütésben indultunk útnak. Stockerau után azonban beértünk Homály megyébe. Az autó rendületlenül hasította a ködöt. Majd egyszer csak elfogyott (a köd, nem az autó) és visszatért a kék ég és a napsütés.

Sgraffito

Meg sem álltunk Slavonice-ig. Csodaszép kisvároska közvetlenül az osztrák-cseh határon. Igazi ékszerdoboz. Régi stílusú cseh, sgraffito-s házak a XIV-XVI. századból, csend körös-körül.

Középkori házak

Majdnem dél volt, amikor megérkeztünk. Jót sétáltunk a napsütésben, majd a séta végén elgondolkoztunk egy kis harapnivalón. A főtéren volt néhány étterem, de vendég egy szál se. Se ki, se be. Még nem voltunk annyira éhesek, hogy legyőzzük az ismeretlenben a bátortalanságunkat. Így hát elhalasztottuk az ebédet. Majd útközben, mondtuk.
Az autónk orránál volt egy Coop áruház, Laci ajánlgatta, hogy menjünk be. Ááá, lesz ennél majd nagyobb és jobb hely. Majd akkor.
Miután megtudtam a következő célállomást, a navigációt magamra vállaltam. Olyan igazi, papír alapú navigálást. A 409-es úton haladtunk a cél felé, közvetlen a hajdani határ mellett.

Egy bunker...

... még egy bunker

Kis idő múlva figyelmesek lettünk, hogy valaha bunkerek százai húzódtak a határsávban. Jól kitárgyaltuk, hogy vajon hogyan hozták-vitték a katonákat a bunkerekbe és milyen lehetett az élet akkoriban a határsáv mellett. Jó kis időutazás volt. Az út meg egyre keskenyebb lett. Reménykedtünk, hogy a menetrendszerinti heti buszjárat már elhaladt előttünk, visszafelé meg nem most szándékozik jönni.
Majd – akkor már korgó gyomorral – elértük Vranov nad Dyjí-t, a következő állomásunkat. Útközben nem volt sem benzinkút, sem McDonalds, sem semmiféle étterem. Egyetlen kis helyi vegyesboltot láttunk.

Vranov-i víztározó

Vranov nad Diyí mellett egy völgyzáró gát van, vízierőművel.
A mesterséges tározót 1930 és 1934 között építették. A tározó mérete 765 hektár, maximális mélysége 42 méter (a gát mellett), maximális hossza 29,8 km és átlagosan 31,5 milió m³ víz található benne (maximális kapacitása 132 millió m³).

Az erőmű

A gát maximális magassága 59,9 méter, koronája 290,4 méter hosszú és 7 méter széles. A gáthoz 3 gépterem tartozik, Francis turbinákkal, melyek vízáteresztő képessége egyenként 15 m³/perc, teljesítményük pedig 6 MW. Éves összteljesítményük 25 GWh.

Gyalogos függőhíd

Van még egy érdekesség a tó körül, egy gyalogos függőhíd, melynek hossza 252 méter. Két 28 méteres pilon tartja a 108 acélkábelt. A híd szélessége 6,5 - 9,7 méter.
A tó körül kempingek, apartmanok, panziók találhatók. Sőt, van kishajó forgalom is. De mindez csak nyáron. Így nyert értelmet az a mondás, hogy láttunk 15 éttermet, de egyikbe sem mentünk be. Mert mind zárva volt.
Utólag visszasírtuk a slavonice-i Coop boltot. legalább egy kis Deli csokit vettünk volna...
4 órakor Znojmo-ban a hipermaket parkolójában fogyasztotunk kiflit, sajtot, sonkát, mint szegény osztrák turisták. :-)
Jó nap volt!

Gumpoldskirchen - Tag der offenen Kellertür

Régi mániám végighajtani Gumpoldskirchenen*.
És már meg is tettük néhányszor.
A dél-bécsi borvidék jelentős települése, úgyhogy autóval odemenni jó dolog, de akkor nem lehet bort inni vagy kóstolni.
A múltkoriban egy szép kora hajnali órában céges vacsorához való helyen gondolkodtam. Már elegem van a belvárosi éttermekből. Valami egzotikusabbra vágytam. Így jutott eszembe a mödlingi Panorama Restaurant illetve gondolatban kicsit tovább autóztam és már lent is találtam magam Gumpoldskircehnben. Google-ben keresgélés, majd kiderült hogy Tag der offenen Kellertür lesz (volt) október 12-én és 13-án. És innentől a céges keresgélés átment egy kis privát szervezésbe.
http://www.offene-kellertuer.at/
Mivel ránk fért már egy kis pihenés, saját hatáskörben eldöntöttem (szerda hajnali 7 órakor), hogy szombaton oda megyünk pihenni. Gyorsan megnéztem a booking.com-on, hogy van-e valami szállás. Volt. Egész jó áron. Azon nyomban le is foglaltam, majd mikor Laci felébredt remegő lábakkal, de határozott hangon tájékoztattam, hogy hétvégére programot szerveztem. Borkóstolást. Nem mondott nemet a programra, sőt inkább örült.

Így történt, hogy szombat délben (takarítás és bevásárlás után) úton voltunk Gumpoldskirchen felé.
A pincék, heurigerek délután 2-kor nyitottak. 3 órakor meg idegenvezetés indult. 2 órakor gyorsan elfoglaltuk a szobánkat majd irány a főutca. Alig lézengtek emberek az utcán. A borozók valóban nyitva voltak, de élet az nem volt sok. Kicsit meg is ijedtünk, hogy most ez hogy lesz. Turistahordákat, tülkölő buszokat, parkolóhelyet hiába kereső autókat vártunk. Ehelyett egy csöndes, őszi fényben fürdőző falu fogadott bennünket.
Lesz, ami lesz alapon elsétáltunk az információs irodára és érdeklődtünk. 3 órakor valóban indul az ingyenes idegenvezetés. Bort kóstolni 25 EUR fejében lehet, ebből 15 EUR levásárolható. Mivel majd' 3 óra volt, nem vettünk jegyet, hanem csatlakoztunk a helyi idegenvezető bácsihoz. Nagyon sok érdekességet mesélt. Elmesélte, hogy a föld nagy része az apátságoké, a helyiek csak bérművelést végeznek. Hogy egy szőlőtelepítés kb. 50 évig él. Megtanultuk felismerni a tőkék életkorát. Meg hogy a földet pihentetni kell egy újratelepítés előtt 2-3 évet. Hogy a szőlősorokat hogy kell elhelyezni. Hogy a helyi szőlő a Rotgipfler és a Zirfandler. Hogy a "rot" nevű szőlőkből mindig fehér bor lesz, csak a "blau"-k adják a vörösbort. Kb. egy órás volt az idegenvezetés, de nagyon megérte. És majdnem mindent megértettem, pedig németül volt. :-)
Utána megvettük a jegyeket. Kaptunk hozzá csinos füzetet térképpel és részletes leírással a pincészetekről, hogy milyen borokat kóstolhatunk. Kaptunk egy stempli gyűjtő lapot is, amivel egy nyereményjátékon vehetett részt az ember fia, s lánya, ha összegyűjtött minimum 5 pecsétet, majd belevettük magunkat a borkóstolás sűrűjébe. Ekkorra már voltak látogatók, de főleg a pincékben vagy heuriger-ekben sűrűsödött a tömeg. Az utcán nem volt jelentős a forgalom.
Ami ezek után következett az elmesélhetetlen. Nem azért, mert nem emlékszünk rá, hanem mert ezt csak átélni lehet. :-D
Mindehol 1/16 pohár bort adtak. Azt el is felejtettem mondnani, hogy kaptunk egy nyakbaakasztós dugót, amit viselni kellett, hogy kaphassunk kóstolót. Bármennyit lehetett kóstolni, bármiből. Volt olyan hely, ahol adtak apró szendvicseket, gyümölcsöt. A legtöbb helyen le is lehetett ülni, beszélgetni, élvezni a kellemes borokat. Erre a harmadik pincsészetben már szükségünk is volt...
Este 6 órakor (5 pincészet és 2 üveg megvásárolt bor után) visszatértünk a fogadónkba. Kissé elfáradva ledőltünk és egy órát aludtunk. 7 órakor újult erővel bevettünk még 3 pincészetet, így 8-ra emelve a meglátogatott intézmények számát. És még 2 üveg bort vásároltunk a kuponjainkért vagyis levásároltuk a 30 EUR-t. Az estét a házigazdánk éttermében zártuk. Én akkor már borra sem tudtam nézni, a vacsorához elfogyasztottam vagy egy liter almafröccsöt. :-)
Fél 10-kor már ismét a szobánkban voltunk és nem volt 10 óra, amikor én hangosan horkolva húztam a lóbőrt.
Másnap megreggeliztünk, mert a szálláshoz reggeli is járt. Kicsit elmentünk még az Anninger lábánál sétálni, majd hazaindultunk, mert nekem a gépem este 8 órakor indult Firenzébe.

Csak ajánlani tudjuk ezt a programot a borkedvelőknek jövőre!

Itt szálltunk meg: Hotel Krug
Itt vacsiztunk: Das altes Zechhaus

Fényképek pedig itt.

*Rátonyi Róbert: A régi mániám

Lottószelvénnyel a Technisches Museum-ba

Holnap (febr. 22-én) bármilyen lottószelvénnyel ingyen meg lehet tekinteni a "Roboter - Maschine und Mensch?" kiállítást a bécsi Technisches Museum-ban.

http://www.lotterien.at/olg/CS_Sponsoring_Lotterientag_TechnMuseum.htm

Club Wien

Ezt már nem mertem tegnap este megjelentetni, mert 6 bejegyzés egy napra mégis csak túlzás... És különben is, akkor mi marad más napokra, ha már úgyis elhanyagoltam a blogot majd másfél hónapig. :-)

Szóval tegnap a metróban bukkantam a Club Wien kártya népszerűsítésére. Nem mai keletű a hír, sok-sok évvel ezelőtt (talán még 2007-ben) indította útjára a kártyát a bécsi városvezetés. 2011-ben ünnepelték a 100.000-ik tagot egy 62 éves meidling-i nyugdíjas férfi személyében.

A clubwien.at honlapon lehet igényelni az ingyenes kártyát. Ugyanitt a naptárban folyamatosan láthatjuk az épp aktuális programokat. De lehet kérni a wien.at ingyenes újságot is. Ha jól emlékszem azt mi alapból kapjuk is minden hónapban.
Természetesen járnak kedvezmények is a kártyára. A alábbi linken fel vannak sorolva a partnerek és a kedvezmények. Pl. a Bank Austria Kunstforumra 3 EUR kedvezmény jár a jegy árából. Így lesz 9 EUR-ból 6 EUR. :-)
De lehet vele olcsóbban pilates-ezni, táncolni, mozogni, szépülni és még kávézni is.

Megyek és regisztrálok is. :-D

Ui: talán mégis jó néha betegnek lenni. Egy kicsit lelassítja az embert, meg rádöbbenti arra, hogy mennyit veszít a rohanó hétköznapok során. Mert az elmúlt fél évben folyton rohantam. És sajnos nem lesz ez másképp az elkövetkezendő fél évben sem. De legalább most igazi pihenőt tartottam. Mert a szabadság sem pihenés. Akkor jön az otthoni restanciák feldolgozása. A téli szabadságom után egyáltalán nem éreztem azt, hogy kipihent lennék. Most viszont végre kezd eltölteni a kipihentség érzése. Mert egész héten az ágyban feküdtem. De ha nem vagyok beteg, akkor ezt képtelen vagyok megtenni. Ostoba emberi természet. :-D

Wiener Eistraum

Az évszakok örök körforgásában a Rathausplatz-ra a korcsolya szezon köszöntött.

Megnyílt a Wiener Eistraum.

Egészen március 10-ig várja sok szeretettel a korisokat.

Ennek örömére mált héten csütörtökön Valentin-napi ajándéknak egy pár korcsolyát kaptam Lilláltól. Vadi újakat az Eybl sportbortból. A februári keresetéből vette nekem.

Még aznap este fel is avattuk a Rathausnál.

Hát, erős kezdő szinten vagyok még, mert minimum 10 éve nem koriztam, de azért fejlődőképes vagyok. Vasárnap is kimentünk, kicipeltük az éppen Bécsben állomásozó anyukámat a szakadó hóesésben. Már jobban ment, de még van hová fejlődnöm. :-)

De a korcsolyám egyszerűen szuper!

Természetesen lehet korit is bérelni 6.5 EUR-ért.

A korizás díja 6.5 EUR egész napra.

Szekrénybérlés 3 EUR és lehet korcsolyát is éleztetni 6 EUR-ért.

Aki teheti menjen ki, nagy élmény!

Bécsi adventi vásárok avagy Christkindlmarkt

A karácsonyi készülődés természetes velejárója, hogy minden évben végigjárjuk a bécsi adventi vásárokat.
No, nem a vásárlás kedvéért, hanem a forraltborok, puncsok, étkek és a jó társaság kedvéért. Mert mindig jön valaki a hétvégeken.
Christkindlmarkt-ból pedig van egy jónéhány Bécsben. És tapasztalatból is van bőven, hiszen idén az 5. alkalom, hogy metrótávolságból közelíthetjük meg őket.
Tudom, hogy korábban kellett volna ennek a posztnak megszületnie, de akkor az idei tapasztalatokat nem tudtam volna még megosztani és hátha tervezi még valaki a hétvégén a látogatást Bécsbe.

Kezdjük a legismertebbekkel:

Rathaus - a kivilágítás és a Városháza felülmúlhatatlan sötétedés után. Meg a tömeg is. A délutáni órákban szinte csak magyar és szlovák turisták lepik el a vásárt. De úgy, hogy mozdulni sem lehet, a standokhoz odaférni meg szinte lehetetlen. Sorra állnak meg a kirándulóbuszok a tér sarkán és ontják a turistákat a térre. 8 óra felé már kicsit jobb a helyzet, mert a buszos városnézők hazamennek, de ekkor meg jönnek a szállodás turisták. Az áruválaszték nagyjából kimerül a karácsonyi díszekkel, sapkákakkal, kesztyűkkel, táskákkal, játékokkal. És mind egyforma. Nagyjából a gagyi kategória, de biztos megéri ott árulni, mert minden évben megtalálhatók ugyanazok az árusok ugyanazon a helyen.

Karlsplatz - áruválaszték szempontjából ez már "kézművesebb". Vannak érdekes holmik, de a design miatt drágák. A vásár mindig nagyon zsúfolt, de a kaja jó (nagyon finom Fladenbrot-ot lehet kapni a Steierische standon). Középen, a szökúkútban (ami természetesen épp nem működik) meg állatsimogató van, kecskékkel, csacsival, pónival. Kisgyerekkel ideális hely.

Schönbrunn - előnye, hogy a legtágasabb vásár, bár a standok mentén ez is rettenetesen zsúfolt. És rengeteg a turista. Viszont lehet kapni forraltbort fehér borból. Nagyon finom. Az áruválaszték a gagyitól a kézművesig  terjed. Sok a cserépáru, de van osztrák snapszos stand is. A tér közepén meg folyamatos élőzene van, gospel kórussal, fúvósokkal, gyerek kórusokkal. És vannak melegedő szigetek hősugárzókkal. Még mindig jó hely, de mi csak inni és enni járunk ide is.

Spittelberg - tulajdonképpen ez a kedvenc helyünk, de lassan ez is átmegy turista látványosságba. A német mellett főleg angol szót lehet hallani errefelé.  Itt a vásár nem egy elkerítette részen zajlik, hanem a házak között. Maga Spittelberg története is érdekes. Már az 1400-as években létezett itt település, de főleg mezőgazdasággal foglalkoztak az itt élők. Birkák és tehenek legeltek  a domboldalban. 1525-ban itt alapították a közkórházat (Bürgerspital), innen ered a terület mai neve (Kórház domb). Majd török csapatok szállták meg a területet. Ekkor majdnem minden házat leromboltak. Előbb a helyiek, hogy a törököknek ne legyen mit elfoglalniuk, majd a törökök, hogy ne maradjon az itt élőknek semmi . A 18-19. században újjíáépítették a területet kétszintes aprócska belső udvaros biedermeier házakkal . Maga Napóleon is táborozott itt a csapataival 1809-ben, de ellentétben a törökökkel a házakat sértetlenül hagyták. 1850-ben a terület hivatalosan is Bécs része lett. A II. világháború után hanyatlásnak indult a városrész. Hamarosan vigalmi negyeddé váltotoztak a korábban munkások és kereskedők lakta utcák. A '70-es évekre sok ház életveszélyessé vált, a nem megfelelő szigetelés miatt a falak vizesedtek, a lakások lakhatatlanná váltak és a közbiztonság sem volt megfelelő. A városvezetés a lebontás mellett tette le a voksát. Azonban a lakosság összefogott, petíciókat nyújtottak be, tiltakozásokat szerveztek és végül meggyőzték a vezetőket, hogy lebontás helyett inkább újításák fel a területet. 1982-ben megindult a felújítás. Ma egyetemisták, művészek népesítik be a lakásokat, a földszinti üzlethelységeket pedig régiségkereskedők, éttermek, hangulatos kiskocsmák foglalták el. Karácsonykor pedig a leghangulatosabb karácsonyi vásár tölti be a szűk utcákat. A zegzugossága miatt sajnos nem tudom, hogy melyik utca pontosan melyik a térképen, de talán Laci meg tudja mondani, hogy melyik utcában található bécs legtutibb csokoládé boltja, és hogy melyik utca végén lehet mennyei zsíros-, tojáskrémes, sonkás kenyeret kapni.

Belvedere - idén ez a vásár lett a favorit nálam. Viszonylag kicsi, közepesen zsúfolt, viszont itt lehet értelmesen vásárolni. Idén, teljesen váratlanul használható ajándékra bukkantam több családtagunk számára. Van muránói üveg árus is gyönyörű ékszerekkel, minden évben megcsodáljuk. És van Sisi puncs is - piros bogyós gyümölcsös puncs vaníliával és tejszínhabbal a tetején. Finom. Mivel ez a vásár van a legközelebb hozzánk, ezért Karácsony előtti vasárnap délelőtt mindig kisétálunk ide. Idén sem lesz ez másképp.

Maria Theresien Platz - a két múzeum közötti terület. Idén nem voltunk, de itt is a kaját emelném ki, mint vonzerőt.

Altes AKH - bóvli árusok, jó kaja, különösebb látnivaló nincs.

A legújabb vásár a Prater bejáratánál nyílt idén. Mi még nem voltunk, de a helyiek szerint semmi különleges nincs, csak forraltborozni érdemes oda kimenni.

Természetesen ezeken kívül még számos kisebb helyi vásár található Bécsben.
A vásárokhoz pedig térkép és részletes tájékoztató itt található: http://www.christkindlmarkt.at/

Bor, mámor, Wachau

Peter Mayle Provence-ba járt borozgatni (lsd. Bor, mámor, Provence c. könyve), mi hasonló élményekért csak Wachau-ig utaztunk. Mostanában rákaptunk, hogy ősszel nyaralunk vagy ahogyan mi mondjuk, őszölünk. Két éve január 1-án jártunk már a régióban és akkor elhatároztuk, hogy egyszer több napra is visszalátogatunk ide borkóstolás és kirándulás céljából.
Wachau a Duna-völgyében elterülő híres borrégió, Bécstől kb. 100 km-re észak-nyugati irányban. Két apátság határolja, nyugat felől Melk, kelet felől pedig Göttweig.
Mi majdnem a közepén, Weißenkirchenben szállásoltuk be magunkat a Heller család panziójába.
Az időjárással nem volt nagy szerencsénk, de igazából rosszabb is lehetett volna pl. ha minden nap szakad vagy mínusz fokok vannak. Így csak egy kis eső, havazás, napsütés, köd és 5-7 fok napi maxium hőmérséklet jutott. De nem panaszkodunk.
A régióban a két apátság mellett rengeteg látnivaló van, kastély és várrom egymást éri. Rengeteg romvár (vagy várrom?) szépen karbantartott (Aggstein, Dürnstein) és van olyan kastály (Artstetten), ami a mai napig Ferenc Ferdinánd leszármazottainak a birtokában van. És ne feledkezzünk meg a híres dagi néniről sem, akire a vasútépítés során bukkantak Willendorf-ban.
Hódoltunk a kulináris élvezeteknek is. Ettünk Wachauer Gulasch-t, megkóstoltuk a helyi specialitást a Mohnzelten-t is. Esténként pedig elmerültünk a Heuriger-ek világában, ahol meleg étel helyett mindeféle tálon kínált csemegével csillapíthatjuk éhségünket. Kedvencünk az Ausfstrichteller volt tojáskrémmel, tökkrémmel, liptóival és egyéb kenyérre való kence-ficékkel. Megtanultuk, hogy errefelé a zsemlét Laberl-nek hívják és kicsit borzas a teteje.


Egyik délután kisétáltunk a szőlőbe, ahol megkóstoltam a tőkéken maradt fürtöket. Mézédes volt az otthagyott szőlő, kár lett volna kihagyni. :-)



Október 31-én visszamentünk a Göttweig-i apátságba az 1000 gyertya éjszakájára. Az apátság előtti téren egy kisebb máglyát raktak és 1000 gyertyával világították meg az utat a templom lépcsőjén és magában a templomban is. Erről én nem csináltam képeket, mert csak a telefonom volt nálam és azzal nem lehet jó képeket készíteni sötétben. Majd jönnek Laci képei is.
A leglehetlenebb helyeken találkoztunk magyarokkal, pl. Aggsteinben, fent a várnál a velünk együtt ott lévő 6 turistából 2 magyar volt. De az is nagy élmény volt, amikor a falu boltjában nyugodtan cseverészünk magyarul, majd a hátunk mögött a boltos kislány megszólal, hogy nyugodtam meg lehet ám kóstolni... Kiderült, hogy a barátja magyar, így ő megtanult magyarul, a barátja meg németül, hogy tudjanak beszélgetni egymás családjával.
De Artstettenben is meglepődtünk, amikor meghallottuk a kastélyban rajtunk kívüli egyetlen vendég családot magyarul beszélni.
Amúgy jó érzékkel választottuk meg pihenés időpontját, november 1-vel a legtöb turista látnivaló bezár.
Most pedig jöhetnek a munkás hétköznapok egészen december 20-ig. :-)

U1 metrófelújítás

Holnap reggel megkezdődik az U1-es metróvonal felújítása. 6 héten keresztül fog tartani. Lezárják a metróvonal jó részét, a Reumannplatz-tól a Schwedenplatzig. Kicserélik a síneket, az elektromos vezetéketet, felújítják az állomásokat.

De nem is ez az érdekes, hanem a készülődés!

Már hetekkel ezelőtt megindult a tájékoztatás. Előbb nagy utcai táblákon jelent meg a felújítás híre. Aztán jöttek a szórólapok, tegnap pedig személyes levelet is kaptam a Wiener Linien-től, hogy hogyan közlekedhetek a következő 6 hétben a metró helyett. (Persze ezt valószínúleg azért kaptam, mert éves bérletem van, így belekerültem a WL adatbázisába.)

A Wiener Linien blog oldalán is rengeteg bejegyzés foglalkozik a felújítással.

Komolyan megy a győzködés, hogy ez az egész felfordulás miért lesz jó az utazóközönségnek.

Akit érdekel, itt olvashatja a komoly marketingdumát: http://blog.wienerlinien.at/

OK, azért nem olyan szokásos nesze semmi fogd meg jól maszlag, hanem sok hasznos információ és tény. Mint pl. hogy az elmúlt 30 évben a Stephansplatz és a Reumannplatz között 6 M utas fordult meg. :-)

De a tortán a hab a ma esti villamos-party, amely 21 órakor kezdődik a 68-as villamos vonalán.

Egy helyi DJ szolgáltatja a zenét a villamos fedélzetén hajnali 2 óráig.

Részletek itt: http://blog.wienerlinien.at/mit-der-party-bim-durch-die-nacht/

Képes hírek

Igértem képeket is.

- Két hete befőztem. Eperből és meggyből. Idén nem lett túl sok, mert annyi minden más fontosabb volt, mint a lekvárfőzés. De azért teljesen nem maradhatott el. :-)







- Tegnap volt Nóri érettségi bizonyítvány kiosztója. Délelőtt 11-kor volt az ünnepség. Volt műsor énekléssel, igazgatói és kerületi polgármesteri beszéddel, ünnepélyes átadással és az európai himnusz eléneklésével zárult az egész.








- Délután Lillával és anyukámmal elmentünk egy kicsit kirándulni (Nóri a Balatonra utazott a szabadnapján). Kirándulásunk kulináris fénypontja a Mödling felett található Panorama Restaurant volt, ahol estebédünket fogyasztottuk a ragyogó napsütésben. Nagyon finom volt minden, a Malakoff Nockerl valami egészen fenséges desszert  volt. :-)
http://www.panoramarestaurant.at/





- Vacsi után elgurultunk (autóval, de mi is közel álltunk a gurulás fázisához...) Gumpoldskirchenbe. Útközben megcsodáltuk a szőlőültetvényeket és a lélegzetelállító kilátást. Többször elhangzott a kétségbeesett "Te csak vezess!" kiáltás, mert mutogattam, hogy "Azt nézd..." miközben az út veszettü kanyargott. A kisvárosban aztán megállapítást nyert a tény, hogy ide még vissza kell jönni. Egyszer józanon várost nézni, és egyszer józanon borkóstolásba kezdeni. Gumpoldskirchen ugyanis a borút része. Még így, szezonon kívül is jól látszott, hogy a városka girbe-gurba főutcájának minden háza bort kínál a szomjas és kevésbé szomjas turistának ősszel. Nagy élet lehet akkor ott. Van vagy 6 kitáblázott parkoló a vendégek számára és majd' minden házban van Heuriger. Ősszel feltétélenül ott a helyünk. Ha valakit érdekel itt találhatja az épp aktuális Heuriger Kalender-t. :-)
Most csak a templomig sétáltunk fel, ahol is a kölni dómban található labirintus másolatát járhatja be az ember. Nézzünk egy kis magyarázatot a labirintus és a vallás összekapcsolódására:
"A középkori Európában a labirintus már minden esetben keresztény allegória: a bűnök, tévelygések közepette való bolyongást jelképezi.  A 12. század körül épült itáliai és franciaországi gótikus katedrálisok (Chartres, Amiens) padlózatára labirintusokat rajzoltak, amelyeken a zarándokoknak és vezeklőknek a bűnbánat jeleként sokszor térden kellett végighaladniuk.
Később a barokk korban vallásos jelentése háttérbe szorul, és a székesegyházak helyett díszes, növényekkel teli kertekben fedezhetjük fel a labirintust.
A 20. században, a II. vatikáni zsinat után – az egyház mint Isten vándorló népe gondolat alapján – ismét népszerű labirintusformák készülnek a modern templomokban és környékein, Németországban elsőként a kölni Szent Severin-templomban. Ott is, mint megannyi más templomban hirdetik, hogy a Krisztus által megváltott ember az Úr ígéreteinek megfelelően hosszú földi zarándokútján a mennyei haza felé tart, és e vándorlás közben keresi a vele való találkozást.
Nézzük meg a labirintus keresztény jelentéstartalmát! Az a döntő különbség a labirintus és az útvesztő között, hogy a labirintus legrégebbi formája szerint csak egy úttal, egy bejárattal és egy központi céllal rendelkezik. A kör és a kereszt a labirintusban egybeolvadnak. A középen felfedezhető kereszthez vezet minden út. A kanyarulatok kitöltik az egész belső teret, az ide „belépő” minden bizonytalanság és keresés ellenére – ha kitart – biztosan középre jut.

Emberi életutunk találó adventi szimbóluma mindez, hiszen mindannyian úton vagyunk a nagy cél, az örök haza felé, amelyet a labirintusban a kereszt jelképez. Életünk labirintusos útjain a távolság sokszor optikai csalódást okoz. Látjuk ugyan a célt, de gyakran eltávolodunk tőle, mert letérünk az útról, vagy meg-meg állunk, és megkérdezzük önmagunktól, hogy érdemes-e továbbmenni. A labirintusban 11 kör gyűrűzik befelé. Ez a szám a keresztény szimbolikában a tökéletlenséget, a végességet jelenti. Utalás arra, hogy életünk törékeny útjain hibák, gyengeségek kísérnek. Azonban gyorsan és olcsón itt nem kapunk semmit. Ahhoz, hogy eljussunk életünk céljához, a középpontban lévő Istenhez, utunkon fáradtságot nem kímélve, igényességre törekedve kell járnunk. Bátorítás lehet  ez arra, hogy kitartóan haladjunk tovább az evangéliumi értékek keresésében, mert utunk célját elérve vele találkozhatunk. Ezt kívánom önöknek szeretettel, az adventi úton készülődve." - Lukács József, Köln

A templomon kívül még nevezetesség a régi Vároháza is, mely az 1600-as évekből származik.

Christkindlmarkt

Már csak 50 nap van Karácsonyig. :-)
Bécsben megindult a készülődés ezerrel.
Már áll a karácsonyfa a Rathaus előtt. 29 méter magas és majd' 5 tonnát nyom.
1959 óta minden évben más-más tartomány küldi a legszebb fáját Bécsbe. Az idei fa Burgenlandból Rudersdorfból (Bezirk Jennersdorf) érkezett. November 12-ig kell elkészülni a díszítéssel, ugyanis ekkor nyílik a hagyományos karácsonyi vásár (Christkindlmarkt) a Rathaus előtt.
A többi vásár kicsit később nyit, a Spittelberg-i 17-től, a Freyung-i, Belvedere-i 18-tól, a Schönbrunn-i majd csak november 19-től várja a látogatókat.

További részletek itt: http://www.christkindlmaerkte.at/wien.html

Fesztiválok, rendezvények

Egy kicsit kitesszük a lábunkat Bécsből hétvégére és máris lemaradunk egy csomó jó programról.
Vasárnap volt Rote Nasen futás a Práterben.
A Rathaus előtt Michael Häupl polgármester születésnapját ünnepelték. Csütörtökön lesz 62 éves.
A Heldenplatzon Erntedankfest (Szüreti fesztivált) tartottak rengeteg étellel, itallal (főleg borral), melynek mottója "Essen ist Heimat" volt.
És volt Tramwaytag is.

A mostani hétvégén pedig Mistfest lesz a Hernals-i garázsnál. Ha jó idő lesz, akkor biztos kilátogatunk.

Tramwaytag 2011

Idén is lesz Tramwaytag Bécsben, szeptember 10-én, szombaton.
Mi nem leszünk itt, de aki teheti látogasson ki, érdekes rendezvény. És ingyenes.
Bővebb info itt.
Tavalyi élményeink pedig itt.

Neusiedl am See

A mai napsütésben elautóztunk a Neusiedler See-hez, pontosabbban Neusiedl am See volt az uticélunk.
A szél miatt valódi vitorlás és szörf idő volt, bár mi egyik tudással sem rendelkezünk, így nekünk maradt a napozás és egy kis pancsolás a hullámokban.
A strand meglepően hatalmas és megfizethető. A felnőtteknek 4 EUR a jegy, diákoknak 2,3 EUR.
Rengeteg nagy fa ad kellemes árnyékot a parton.
Reggel 11 órakor számos békés kacsahorda pihent a korai napozók között. Miután letelepedtünk és enni kezdtünk, minket is meglepett pár éhenkórász példány. Semmi félelem nem látszott rajtuk, simán ráléptek a törölközőinkre, nadrágomra. Kiváncsi gombszemekkel méricskéltek bennünket, sőt az egyik Lilla szendvicséből is lecsípett egy jókora darabot, miközben Lilla gyanútlanul fényképezte a többi kacsát. Amúgy ki van írva a bejáratnál, hogy ne etessük a kacsákat. Hát, szándékosan mi sem etettük őket. :-)
Később megpróbálkoztunk egy kis fürdéssel is, bár a tó vize csak 22 fokos volt. Ráadásul a feneke kavicsos, így a hullámokban nem volt egyszerű egyensúlyozni rajtuk. A fürdésre kijelölt terület nem túl nagy, mert a tó gyorsan mélyül. Tegyük hozzá, hogy ma a tó átlagos mélysége 1,64 m volt. :-)
Szóval az iskolakezdés előtti utolsó vasárnapot nagyon kellemesen töltöttük, újabb árnyalatokkal mélyítve csokoládé színünket.

Weitra-i kirándulás

A hétvégén Waldviertel-ben jártunk. A kirándulás apropóját pedig Notburga adta, aki Harbach-ban pihen 3 hétig, így meglátogattuk. Csak sajnos az időjárás nem kedvezett a túrázásnak.








Reggel részt vettünk egy nagyon érdekes misén. Az önkéntes tűzoltóság ünnepi hétvégét tartott, ennek keretén belül szabadtéri mise lett volna vasárnap reggel, de az időjárási viszontagságok miatt a mise és a hívők beköltöztek a sörsátorba. Az asztalok mellett, a sörpadokon ülve hallgattuk a misét és az énekeket a helyi fúvósok kisérték. A sörsátor szomszédságában, a tűzoltóság épületében pedig készítették az ebédet, csülök, egész csirke sültek nyársakon, kolbászok pedig a sütőben... Felejthetetlen élmény volt.
A folyamatosan permetező esőben visszasétáltunk a szanatóriumba, egy kávé mellett kitaláltuk, hogy túrázás helyett átautózunk a közeli Weitra-ba sétálni.

Weitra-ban többféle nevezetesség van, mint pl. a helyi sör, a sgraffito-s házak, a Fürstenberg család kastélya a nyári színházzal valamint a szövött gombok. A kastélyt egyébként 1994-ben renováltatta Fürstenberg herceg és ezzel együtt megnyitotta a nagyközönség számára. A kastélyt vagy egyes részeit bárki kibérelheti rendezvényekre, esküvőre. 2006. óta pedig Felix Dvorak rendez nyári fesztiválokat a kastélyudvaron található színházban.
A régió további nevezetessége még a mák. Jelentős máktermelés folyik errefelé, így az ételek nagy része a mák körül forog. A szanatórium cukrászdájában egészben is megrendelhető elvitelre a híres "Harbacher Mohntorte". Minden pékségben kapható a helyi "Waldviertler Mohnzelten", a mákkal töltött sütemény, mely ideális kávéhoz, teához. És ne feledkezzünk meg a mák olajról sem. Ezt ugyan még egyikőnk sem kóstolta, de ami késik nem múlik. :-)
A folyamatosan szitáló eső és a 11 fok ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük Gabiéknak a remek társaságot és a jó programot!

További képek itt.

Neufeld

Vasárnap délelőtt a tikkasztó hőségben anyukámmal elhatároztuk, hogy megnézzük végre a Neufeldersee-t, ami jelenlegi lakóhelyünktől nincs is túl távol. Gondoltuk sétálunk egyet a tó partján, majd fagyizunk egyet. Hát, a Neufeldersee nem az a szabadon körbejárható tó. Mondjuk azt, hogy ez leginkább egy privát tó, mert az első sorban lévő házak közvetlenül a partján állnak, így elzárják az utat a szabad sétától. Viszont az egyik végében van egy hatalmas strand (fizetős). A nagy melegben kismillió ember özönlött fürdeni kismillió autóval. Nekünk esélyünk sem volt megállni. Így inkább bementünk a falu főutcájára és ott sétáltunk egyet. Fagyizót sem láttunk, úgyhogy 45 perc múlva teljesen kittikadva ültünk vissza az autóba.

A Neufeldersee-ben egyébként búvárkodni is lehet, láttuk is a búvárbázist, de elfelejtettem lefényképezni.

Neufeldben az 1920-as években egy hatalmas kender- és jutagyár élte fénykorát. 1928-ban 1988 alkalmazott dolgozott a gyárban. A háború után azonban szép lassan hanyatlani kezdett a gyár és az 1970-es években végleg megszűnt. Csak az 1997-ben műemlékként újraépített jellegzetes óratornya emlékezteti az itt élőket az üzemre.

Alles Wasser Fest - 2011

A mostani hétvége sem maradhat Bécsben program nélkül.
Július 2-án szombaton, a Stadtparkban vizi fesztivál lesz, mindeféle családi (főleg gyermek) programmal. Este megint lesz James Cottrial, valamint Abba Tribute koncert, a legvégén pedig lézer show.

A bécsiek nagyon büszke arra, hogy a város az ivóvizet a környező hegyi forrásokból kapja. Ezen a fesztiválon is ezt hangsúlyozzák a víz létfontossága mellett.

Részletes program itt olvasható.

Donauinselfest 2011 - egyetlen kép

Szabad az ugrás, fiatalok! :-)

Rózsakert

Anyukámnak ma - a rossz idő ellenére - végre sikerült megmutatni a kedvenc helyemet, a Hofburg melletti Rózsakertet a Volksgarten-ben.
A kertben lehet örökbefogadni rózsatöveket, 290 EUR egy tő 5 évre. Ezért az összegért az örökbefogadó kis táblát is kap a nevével. Magyar feliratot is láttunk.
A Hofburgnál pedig éppen Grün Expo volt masszázs pavilonnal, kertészeti tanácsadással, bio ás vega ételekkel, ingyenes vérnyomásméréssel, stressz felméréssel, szélenergia hasznosítással. Az egyik standnál még főzőbemutatót is tartottak.