Ismét itt vagyunk

Lássuk csak, lássuk csak.
Elmaradtam egy kicsit. Mert csak munka, munka, munka és még több munka. Meg megszokás. 5 év után megszoktunk itt. Már nem tűnnek fel annyira dolgok, a szemem és elmém is kevésbé nyitott. Éljük a dolgos hétköznapokat és dologtalan hétvégéket. Mivel a munka kifáraszt, leginkább csak pihenünk. Illetve próbáljuk a háztartást szinten tartani.
De azért nézzünk egy kicsit vissza áprilisig.
Kezdjük a kerttel:
A virágoskert ismét gyönyörű lett. Nőtt egy kóbor futó paradicsom tő a kert sarkában. Magról. Meghagytam. Nem kellett volna. Szeptember közepén kb. 3 m magas volt és beborította a fél kertet. Legközelebb egy tő sem maradhat. :-)
A bokros paradicsomok kevésbé lettek sikeresek. Nőtt rajtuk néhány szem, de csak egyszer termettek. Szóval jövőre nem lesz paradicsom a kertben. Kipróbáltam, végül is sikeres lett mindkét projekt, de tartósan nincs rá szükségünk.
Megvettem a padlólapokat is. Csúúúúúcs lett!
És elkészült a lehajtható asztal is a teraszra. Számtalanszor ebédeltünk ill. vacsoráztunk kint. Nagyon bevált. Az eljárás alapját az én ötletem képezte. Én szereztem be hozzá az alapanyagokat, de a megvalósítást Gézára, a Bécsi Ezermesterre bíztam. Ezúton is hálás köszönet neki, hogy a tűző napon képes volt a teraszon hanyatt fekve asztalt csavarozni a falra.
És néhány hete leszereltem az összes balkonládát, mert a fal alatti részt a ládák teljesen elárnyékolták, alig kapott napsütést, a növények nem igazán növekednek benne, pedig mind szereti az árnyékos helyet. De azt hiszem, hogy ez a sötétség még nekik is sok volt. Most világosabb és tágasabb lett a terasz, bár így meg kevesebb növény lehet benne. De valamit valamiért. :-D

Vettem biciklit. Nórinak is meg nekem.

Volt népszavazás Bécsben és választás Ausztriában. A "vörösök" nyertek, bár a szélsőjobb erősödik rendesen. Ez itt nem egy politikai blog, úgyhogy nem is írok erről többet.

A GIS keze minket is elért. A nyáron nálunk jártak látogatóban. Megmutattuk, hogy nincs TV-nk, majd rákérdeztek az internetre. Természetesen nem mondtunk "nem"-et. Így 8 EUR-t kell havonta fizetnünk. Hát, fizetjük. :-)

Vettünk sarokgarnitúrát végre. December közepén szállítják. Addigra lehet, hogy lesz TV-nk is. 5 és fél év után. Merhogy minek a kanapé, ha nincs mit nézni róla. :-D Már nagyon várjuk. Ezzel elnyeri végleges formáját a lakásunk.

Lillának lett mini akváriuma mini garnélákkal, de ez nem lett olyan szerencsés projekt, mint a paradicsom termesztés. Összesen volt vagy 30 db garnélája (két vásárlással), de ebből ma már egy sem él. Most az akvárium csak magában működik. Még szerencse, hogy mindössze csak 20 literes. Talán veszünk bele kis halakat később, de most egyelőre csak úgy van és Lilla emésztgeti a kudarcot. Pedig minden felszerelést beszerzett hozzá. Még CO2 pumpája is van. Amit persze ő nem mer egyedül összeszerelni. Én kellek a patron becsavarásához. Az első patronnál úgy megijedt, hogy simán végignézte, ahogy kiszökik az összes gáz belőle. :-D

Kiterjesztettem a kertemet a földszintre is. Az történt ugyanis, hogy kiderült, hogy az elődünk is ős-kertész volt és hagyott lent a belső udvaron egy csomó cserepet fákkal, növényekkel. Minket senki nem informált, hogy az a mi hagyatékunk, rendelkezzünk vele. Tavaly nyáron csak néztem, hogy a növények elgazosodnak, a fák kiszáradnak, elhalnak és senki nem gondozta őket. Aztán idén tavasszal kiderült, hogy az mind a MIÉNK. De a házmester nénit szokták látni valamit molyolni ott. Így hát elballagtam hozzá, hogy innentől átvenném a növényeket, neki nincs vele több teendője. Jaj, én azt ne csináljam, azt ő szokta gondozni. Szívszaggatóan javeszékelt. Mondtam neki, hogy de hát a ládákban csak gyom nő. Nem, nem, én csak ne csináljak semmit. OK, gondoltam. Akkor nézzük, hogy mi fog történni majd a nyáron. Őszre majdnem az összes gyümölcsfa kiszáradt. Az almafa beteg lett, a ládákban térdig érő gaz burjánzott. Így egy szép őszi vasárnap nem kérdeztem többet, hanem saját hatáskörben (végtére is a mi örökségünk lett minden) kiszedtem a gazt, leselejteztem a ládákat, mert rengeteg volt belőlük. Az udvar hátsó részében mozdulni sem lehetett. A kiszáradt fákat összedaraboltam, kidobtam. A még élőket megmetszettem. A törött ládákat kidobtam, a maradékot ízlésesen elrendeztem. A következő héten vettem néhány ládába krizantémot, és néhány örökzöldet is ültettem. Illetve eldugdostam tulipán és krókusz hagymákat. A többit majd tavassszal ültetetem be. Az üres edényekbe gyomirtót szórtam. A megmetszett növények életre keltek, hoztak új hajtásokat. A gyomirtózást még meg kell ismételni, de különben minden nagyon szép lett. Tavasszal folyt. köv. :-)

Tavaszi kertépítés

Terasz balról...

8 hónap 11 üzleti út... Végre itthon egy hónapig.
Természetesen az első utam azonnal a teraszra vezetett. Még Szingapúr előtt ültettem néhány új virágot optimista módon, abban a hitben, hogy mindjárt jön a tavasz.
Szerencsére mind megmaradtak, alig keletkezett fagykár bennük.
Majd múlt héten (egy újabb üzleti út után) - közvetlenül a reptérről - virágot vásárolni mentünk. Szereztem egy piros és egy sárga rózsát!
Futó rózsák és ha hinni lehet a leírásnak, egész nyáron virágozni fognak. Már nőttek is jó néhány centit. Nagyon büszke vagyok, hogy láthatólag jól érzik magukat nálunk.

és jobbról

A paradicsom palántáim kissé megsínylették a hosszú távollétemet, lássuk be a lányoknak nem akkora életcél a paradicsom termesztés, mint nekem. :-D
Még hátra van egy terasz asztal kivitelezése és nagy álmom, hogy kültéri padlódeszkát teszek a teraszra.
Mint pl. ilyet:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/categories/departments/outdoor/21957/

Sárga rózsa

Új virág

Piros rózsa

Jácintok

Mindenféle szekfű

A konyhaablak - növények bent és kint

Karácsonyi fények

A paradicsomok megüresedett helye a teraszon ma fénnyel telt meg.

Történt ugyanis, hogy elkezdtük a karácsonyi hangolódást. Mert az jó. És mert az annyira trendi manapság.

Szóval elmentünk a Bauhaus-ba karácsonyi ajtódekorációért. Mert nálunk még mindig a húsvéti "Welcome" nyuszi lógott kint, pedig már a szomszéd is kitette a saját koszorúját. Így mi sem maradhattunk le.

Meg idén adventi koszorút is szerettem volna tenni az ebédlőasztalunk közepére. A nagy keresgélés közepette rábukkantunk a karácsonyi izzósoros részlegre. Nem kellett volna...

Mert eszembe jutott, hogy még a nyáron megtárgyaltuk, hogy a teraszra lehet majd izzósort tenni Karácsonyra, mert van kinti konnektor meg hely is. Sőt, a lányok még házfalon felkapaszkodó Télapót is akartak. (Egyelőre az még nincs.)

Hosszas válogatás és gondos döntés után egy kék bogyós (a paradicsomok emlékére) és egy fehér lecsüngős izzósort vettünk. Hát, mit ne mondjak, nem volt olcsó beruházás, de megérte, mert nagyon szép lett. Életünk első külső dekorációja. Nagyon boldog voltam, amikor Laci felszerelte őket.

Éljen a karácsonyi készülődés. :-)

Ui: az adventi koszorúnk alatti poháralátétek közül vajon melyik kié?

Cinkék

Sajnos elért engem is a bloggerek átka a témamélküliség.
Ezt a blogot soha nem szántam személyes naplónak, napi bejegyzésekkel az éltünkről. Persze a személyes élményektől soha nem vonatkoztattam el, így most az a helyzet állt elő, hogy nem tudok az élményeinkről mit írni, mert csak a szürke, dolgos hétköznapok vannak. Rengeteg munkával, tanulással, kisebb-nagyobb problémákkal, de semmi izgalmas nem történik velünk. Szóval az igazi élmények elkerülnek minket. Teljesen beleszoktunk a bécsi létbe, már lassan minden természetes, alig akad valami rácsodálkozni való.
Vagyis azért akadt egy.

Az elmúlt hetekben véget vetettem az 1000 szemes paradicsom ültetvényünknek. Téliesítettem a "kertet".
Miközben kertészkedtem emlékeztem, hogy beköltözésünkkor láttam cinke eleséget a teraszon kifüggesztve, de akkor már nem törődtem vele, mert jött a tavasz.
Amikor a Bricostore-ban jártam pár hete, eszembe jutott, hogy ha már az előző lakó etette a madarakat, akkor ne törjük meg ezt a jó szokást. A kassza mellett pont ott volt az eleség, így hát vettem belőle egy comaggal.
Kifüggesztettem belőle hármat a terasz két végébe.
Még soha nem etettem madarakat a lakásunkból, így hitetlenkedtem egy sort, hogy biztos nem fog ide jönni egy madár sem.
Kb. 20 perc telhetett el, amikor is megjelentek az első kis vendégek. Csak álltam a konyhában és néztem, ahogyan váltják egymást illetve ahogyan birtokba veszik a teraszunkat. Némelyek még a terasz padlójára is leszálltak vagy a kint tárolt kerékpárunkon pihengettek.

És azóta is folyamatosan jönnek. Néha kölcsönösen megijedünk egymástól, amikor kimegyek a konyhába valamiért. Ilyenkor ijedten elreppennek, majd kisvártatva visszajönnek.
Viszont a fényképezés nem volt egyszerű dolog. Többször nekifutottam, de ma végre összejött. Igaz kicsit görcsöt kapott a kezem, de megérte.

Paradicsom - final countdown

Az ősz közepén járunk, de a paradicsomjaim töretlen lendülettel érnek.

Hivatalos jelentés szerint az eddigi terméshozama az 5 tőnek 809 szem volt (számoltam, nem csak olyan kb. szám ez!).

És még van rajta minimum 50 szem, ami még be tud érni.

Elmondhatjuk, hogy jó évünk volt. :-)

Ui: jövőre azonban már nem ültetek, mert egy-két tővel nem vesződök, ez az 5 tő meg szabályos dzsungelt képzett elnyomva a liliomot, mini kivit, rózsatövet. 

De legalább kipróbáltam és nem lehetetlen a teraszon paradicsomot termeszteni. 

Mission completed. :-)

Szüret

Ez itt 21 darab saját paradicsom. Finom volt.

A Kőhalmi-módszer sikere

Van ugyebár ez a jelenet, Kőhalmi Zoltán babot csíráztat:

http://www.youtube.com/watch?v=2QncXy2XwiM

Gondoltam, kipróbálom a paradicsomon a teraszon. Az egyik tőnek mondtam mindenfélét, cikiztem a színét, lehordtam a formátlan bogyói miatt, és hát mondtam csúnyákat is. Szerintem sikerült, határozottan elpirult! :)

Paradicsom

Valaki mondja már meg a paradicsomjaimnak, hogy nem, nem óhajtom őket benevezni a Guinness rekordok könyvébe. :-)
A legmagasabb tő már meghaladta a 2 méteres magasságot. A rolót ki sem lehet tőle nyitni lassan, pedig az sincs alacsonyra szerelve....
Létra kell majd a szürethez. :-)
És ezek csak koktélparadicsom tövek. A teljesség kedvéért tegyük még azt is hozzá, hogy magról lettek ültetve.

A reggeli kávézások színtere

"És ott a terasz, a régi reggelek lábnyoma,

a kávé íze számban hol méz, hol áfonya..."

Radnóti után szabadon

És néhány kép, hogy illusztráljam miről is beszélek. :-)

Vacsora a teraszon

Tegnap este a teraszon vacsoráztunk. Bundáskenyér volt a menü. :-)

Féltékeny árvácskák

Harmatos reggel, kávésbögre a kezemben, üldögélek a teraszon. A gondos gazda alaposságával szemlélem a növényeimet. Szépek és nagyok.
A gondos gazda ültetéskor megszórta őket valami tápbogyóval (Fene sem érti azt a bonyolult német szöveget azon a dobozon. Valami 6 hónapig kitartó tápszer virágos növényeknek. Kanál is volt hozzá, hát szórjunk a földbe.) és most elképesztően nőnek. Ok, napon is vannak, lehet hogy az sem árt nekik. No, mindegy. Nem is erről akartam értekezni. Hanem az árvácskákról és az ő féltékenységükről.
Én eddig azt gondoltam, hogy féltékeny csak ember vagy állat tud lenni (láttunk már számtalan féltékeny kutyát, macskát, hogy a lányaimról ne is beszéljünk). Nos, ez most a növényekre is átragadt (Lehet, hogy a lányok túl sokat vannak a teraszon?).
Szóval, adott két tő árvácska. Kicsik, narancssárgák, egymás mellett gubbasztottak a kertészetben. DNS vizsgálatot ugyan nem végeztem, de tételezzük fel, hogy hasonlóak, mondjuk testvérek és nagyjából hasonló elképzeléssel rendelkeznek az életükről. Majd ez a két tő bekerült egy nagy balkonláda két végébe. Az egyik mellé egy 20 cm-re megnövő Campanula, a másik mellé meg egy kevésbé nyúlánk növény, százszorszép került. A nem-fogyi-bogyóknak köszönhetően mindegyik szépen növekedett. Nem hinném, hogy a százszorszépek átlagos magasságúak maradtak, de még beleférnek a normális méret kategóriába. A Campanula melletti árvácska azonban valami súlyos csatába kezdett a Campanulával. Megelégelte, hogy az egyre növő növény mellett csak a kistestvér szerepét játssza. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy meg akarja mutatni, hogy ő a főnök és nagyobbra tud nőni, mint az a felfuvalkodott Campanula.
Megyek és adok még egy kis bogyót neki. :-)

Megj. A felső képen a "normális" méretű árvácska van, az középsőn a "harcos" tő látszik, a legalsó képen pedig az ültetés utáni állapot látszik még márciusban. A narancssárga virágokat tessenek figyelni. Ugye milyen egyformának látszanak a tövek márciusban?

Árvácskák és társai

Íme az árvácskák és társaik a teraszunkon. Jól érzik magukat, az biztos. Két hónapja, amikor ládába ültettem őket, azt gondoltam, hogy kevés lesz az a néhány tő virág azokba az óriási ládákba. Tévedtem. :-) A harmadik képen középen eper tövek virágoznak.

Kiskert

Kész a kert a teraszon vagy ahogyan a családom vicces en nevezi, a birtok. :-)
Az élcelődésnek az oka, hogy olyan vehemenciával vetettem bele magam a tenyérnyi "kert" benépesítéséhez, hogy anyukám (amíg nem járt nálunk) azt hitte, hogy legalább 100 nm terasz tartozik a lakáshoz. Azóta folyton ezzel húznak.

Az előző lakó hátrahagyott jó néhány tő epret, de m ég én is vettem hozzá különböző fajtájú töveket. Lilla kedvéért ültettem két tő liliomot, kiváncsi vagyok, hogy kihajtanak-e.
Már nőnek a koktélparadicsom és hajnalka (vagy ahogyan a nagymamám hívta hajnalicska) palántáim a szobában.
Szóval élvezem a tenyérnyi termőföldet a teraszon. :-)
És szombaton már méhek hada dolgozott serényen a virágaim beporzásán a lányok legnagyobb riadalmára. :-)