Csehország – Slavonice és egy víztározó

A múlt héten szabadságra küldtek. De jól is esett és kellett is.
A szabadságos napok egyikét pedig jól kihasználtuk, hogy Lillánal ananászos zöld teáért átugorhassunk a csehekhez (már az ősz óta tervezem). Nekem minimál elképzeléseim voltak ezzel kapcsolatban: Znojmo, első Billa, tea le a polcról és vissza haza. Kb. ennyi.
De Laci kirándulást szimatolt a levegőben. Míg én a munka fáradalmait pihentem ki éjjel az ágyban, addig ő guglizott, olvasott és tervezett. Én pedig másnap élveztem a hirtelen kerekedett kirándulás izgalmait.

Slavonice - fő tér

Bécsből ragyogó napsütésben indultunk útnak. Stockerau után azonban beértünk Homály megyébe. Az autó rendületlenül hasította a ködöt. Majd egyszer csak elfogyott (a köd, nem az autó) és visszatért a kék ég és a napsütés.

Sgraffito

Meg sem álltunk Slavonice-ig. Csodaszép kisvároska közvetlenül az osztrák-cseh határon. Igazi ékszerdoboz. Régi stílusú cseh, sgraffito-s házak a XIV-XVI. századból, csend körös-körül.

Középkori házak

Majdnem dél volt, amikor megérkeztünk. Jót sétáltunk a napsütésben, majd a séta végén elgondolkoztunk egy kis harapnivalón. A főtéren volt néhány étterem, de vendég egy szál se. Se ki, se be. Még nem voltunk annyira éhesek, hogy legyőzzük az ismeretlenben a bátortalanságunkat. Így hát elhalasztottuk az ebédet. Majd útközben, mondtuk.
Az autónk orránál volt egy Coop áruház, Laci ajánlgatta, hogy menjünk be. Ááá, lesz ennél majd nagyobb és jobb hely. Majd akkor.
Miután megtudtam a következő célállomást, a navigációt magamra vállaltam. Olyan igazi, papír alapú navigálást. A 409-es úton haladtunk a cél felé, közvetlen a hajdani határ mellett.

Egy bunker...

... még egy bunker

Kis idő múlva figyelmesek lettünk, hogy valaha bunkerek százai húzódtak a határsávban. Jól kitárgyaltuk, hogy vajon hogyan hozták-vitték a katonákat a bunkerekbe és milyen lehetett az élet akkoriban a határsáv mellett. Jó kis időutazás volt. Az út meg egyre keskenyebb lett. Reménykedtünk, hogy a menetrendszerinti heti buszjárat már elhaladt előttünk, visszafelé meg nem most szándékozik jönni.
Majd – akkor már korgó gyomorral – elértük Vranov nad Dyjí-t, a következő állomásunkat. Útközben nem volt sem benzinkút, sem McDonalds, sem semmiféle étterem. Egyetlen kis helyi vegyesboltot láttunk.

Vranov-i víztározó

Vranov nad Diyí mellett egy völgyzáró gát van, vízierőművel.
A mesterséges tározót 1930 és 1934 között építették. A tározó mérete 765 hektár, maximális mélysége 42 méter (a gát mellett), maximális hossza 29,8 km és átlagosan 31,5 milió m³ víz található benne (maximális kapacitása 132 millió m³).

Az erőmű

A gát maximális magassága 59,9 méter, koronája 290,4 méter hosszú és 7 méter széles. A gáthoz 3 gépterem tartozik, Francis turbinákkal, melyek vízáteresztő képessége egyenként 15 m³/perc, teljesítményük pedig 6 MW. Éves összteljesítményük 25 GWh.

Gyalogos függőhíd

Van még egy érdekesség a tó körül, egy gyalogos függőhíd, melynek hossza 252 méter. Két 28 méteres pilon tartja a 108 acélkábelt. A híd szélessége 6,5 - 9,7 méter.
A tó körül kempingek, apartmanok, panziók találhatók. Sőt, van kishajó forgalom is. De mindez csak nyáron. Így nyert értelmet az a mondás, hogy láttunk 15 éttermet, de egyikbe sem mentünk be. Mert mind zárva volt.
Utólag visszasírtuk a slavonice-i Coop boltot. legalább egy kis Deli csokit vettünk volna...
4 órakor Znojmo-ban a hipermaket parkolójában fogyasztotunk kiflit, sajtot, sonkát, mint szegény osztrák turisták. :-)
Jó nap volt!

Gumpoldskirchen - Tag der offenen Kellertür

Régi mániám végighajtani Gumpoldskirchenen*.
És már meg is tettük néhányszor.
A dél-bécsi borvidék jelentős települése, úgyhogy autóval odemenni jó dolog, de akkor nem lehet bort inni vagy kóstolni.
A múltkoriban egy szép kora hajnali órában céges vacsorához való helyen gondolkodtam. Már elegem van a belvárosi éttermekből. Valami egzotikusabbra vágytam. Így jutott eszembe a mödlingi Panorama Restaurant illetve gondolatban kicsit tovább autóztam és már lent is találtam magam Gumpoldskircehnben. Google-ben keresgélés, majd kiderült hogy Tag der offenen Kellertür lesz (volt) október 12-én és 13-án. És innentől a céges keresgélés átment egy kis privát szervezésbe.
http://www.offene-kellertuer.at/
Mivel ránk fért már egy kis pihenés, saját hatáskörben eldöntöttem (szerda hajnali 7 órakor), hogy szombaton oda megyünk pihenni. Gyorsan megnéztem a booking.com-on, hogy van-e valami szállás. Volt. Egész jó áron. Azon nyomban le is foglaltam, majd mikor Laci felébredt remegő lábakkal, de határozott hangon tájékoztattam, hogy hétvégére programot szerveztem. Borkóstolást. Nem mondott nemet a programra, sőt inkább örült.

Így történt, hogy szombat délben (takarítás és bevásárlás után) úton voltunk Gumpoldskirchen felé.
A pincék, heurigerek délután 2-kor nyitottak. 3 órakor meg idegenvezetés indult. 2 órakor gyorsan elfoglaltuk a szobánkat majd irány a főutca. Alig lézengtek emberek az utcán. A borozók valóban nyitva voltak, de élet az nem volt sok. Kicsit meg is ijedtünk, hogy most ez hogy lesz. Turistahordákat, tülkölő buszokat, parkolóhelyet hiába kereső autókat vártunk. Ehelyett egy csöndes, őszi fényben fürdőző falu fogadott bennünket.
Lesz, ami lesz alapon elsétáltunk az információs irodára és érdeklődtünk. 3 órakor valóban indul az ingyenes idegenvezetés. Bort kóstolni 25 EUR fejében lehet, ebből 15 EUR levásárolható. Mivel majd' 3 óra volt, nem vettünk jegyet, hanem csatlakoztunk a helyi idegenvezető bácsihoz. Nagyon sok érdekességet mesélt. Elmesélte, hogy a föld nagy része az apátságoké, a helyiek csak bérművelést végeznek. Hogy egy szőlőtelepítés kb. 50 évig él. Megtanultuk felismerni a tőkék életkorát. Meg hogy a földet pihentetni kell egy újratelepítés előtt 2-3 évet. Hogy a szőlősorokat hogy kell elhelyezni. Hogy a helyi szőlő a Rotgipfler és a Zirfandler. Hogy a "rot" nevű szőlőkből mindig fehér bor lesz, csak a "blau"-k adják a vörösbort. Kb. egy órás volt az idegenvezetés, de nagyon megérte. És majdnem mindent megértettem, pedig németül volt. :-)
Utána megvettük a jegyeket. Kaptunk hozzá csinos füzetet térképpel és részletes leírással a pincészetekről, hogy milyen borokat kóstolhatunk. Kaptunk egy stempli gyűjtő lapot is, amivel egy nyereményjátékon vehetett részt az ember fia, s lánya, ha összegyűjtött minimum 5 pecsétet, majd belevettük magunkat a borkóstolás sűrűjébe. Ekkorra már voltak látogatók, de főleg a pincékben vagy heuriger-ekben sűrűsödött a tömeg. Az utcán nem volt jelentős a forgalom.
Ami ezek után következett az elmesélhetetlen. Nem azért, mert nem emlékszünk rá, hanem mert ezt csak átélni lehet. :-D
Mindehol 1/16 pohár bort adtak. Azt el is felejtettem mondnani, hogy kaptunk egy nyakbaakasztós dugót, amit viselni kellett, hogy kaphassunk kóstolót. Bármennyit lehetett kóstolni, bármiből. Volt olyan hely, ahol adtak apró szendvicseket, gyümölcsöt. A legtöbb helyen le is lehetett ülni, beszélgetni, élvezni a kellemes borokat. Erre a harmadik pincsészetben már szükségünk is volt...
Este 6 órakor (5 pincészet és 2 üveg megvásárolt bor után) visszatértünk a fogadónkba. Kissé elfáradva ledőltünk és egy órát aludtunk. 7 órakor újult erővel bevettünk még 3 pincészetet, így 8-ra emelve a meglátogatott intézmények számát. És még 2 üveg bort vásároltunk a kuponjainkért vagyis levásároltuk a 30 EUR-t. Az estét a házigazdánk éttermében zártuk. Én akkor már borra sem tudtam nézni, a vacsorához elfogyasztottam vagy egy liter almafröccsöt. :-)
Fél 10-kor már ismét a szobánkban voltunk és nem volt 10 óra, amikor én hangosan horkolva húztam a lóbőrt.
Másnap megreggeliztünk, mert a szálláshoz reggeli is járt. Kicsit elmentünk még az Anninger lábánál sétálni, majd hazaindultunk, mert nekem a gépem este 8 órakor indult Firenzébe.

Csak ajánlani tudjuk ezt a programot a borkedvelőknek jövőre!

Itt szálltunk meg: Hotel Krug
Itt vacsiztunk: Das altes Zechhaus

Fényképek pedig itt.

*Rátonyi Róbert: A régi mániám

Bor, mámor, Wachau

Peter Mayle Provence-ba járt borozgatni (lsd. Bor, mámor, Provence c. könyve), mi hasonló élményekért csak Wachau-ig utaztunk. Mostanában rákaptunk, hogy ősszel nyaralunk vagy ahogyan mi mondjuk, őszölünk. Két éve január 1-án jártunk már a régióban és akkor elhatároztuk, hogy egyszer több napra is visszalátogatunk ide borkóstolás és kirándulás céljából.
Wachau a Duna-völgyében elterülő híres borrégió, Bécstől kb. 100 km-re észak-nyugati irányban. Két apátság határolja, nyugat felől Melk, kelet felől pedig Göttweig.
Mi majdnem a közepén, Weißenkirchenben szállásoltuk be magunkat a Heller család panziójába.
Az időjárással nem volt nagy szerencsénk, de igazából rosszabb is lehetett volna pl. ha minden nap szakad vagy mínusz fokok vannak. Így csak egy kis eső, havazás, napsütés, köd és 5-7 fok napi maxium hőmérséklet jutott. De nem panaszkodunk.
A régióban a két apátság mellett rengeteg látnivaló van, kastély és várrom egymást éri. Rengeteg romvár (vagy várrom?) szépen karbantartott (Aggstein, Dürnstein) és van olyan kastály (Artstetten), ami a mai napig Ferenc Ferdinánd leszármazottainak a birtokában van. És ne feledkezzünk meg a híres dagi néniről sem, akire a vasútépítés során bukkantak Willendorf-ban.
Hódoltunk a kulináris élvezeteknek is. Ettünk Wachauer Gulasch-t, megkóstoltuk a helyi specialitást a Mohnzelten-t is. Esténként pedig elmerültünk a Heuriger-ek világában, ahol meleg étel helyett mindeféle tálon kínált csemegével csillapíthatjuk éhségünket. Kedvencünk az Ausfstrichteller volt tojáskrémmel, tökkrémmel, liptóival és egyéb kenyérre való kence-ficékkel. Megtanultuk, hogy errefelé a zsemlét Laberl-nek hívják és kicsit borzas a teteje.


Egyik délután kisétáltunk a szőlőbe, ahol megkóstoltam a tőkéken maradt fürtöket. Mézédes volt az otthagyott szőlő, kár lett volna kihagyni. :-)



Október 31-én visszamentünk a Göttweig-i apátságba az 1000 gyertya éjszakájára. Az apátság előtti téren egy kisebb máglyát raktak és 1000 gyertyával világították meg az utat a templom lépcsőjén és magában a templomban is. Erről én nem csináltam képeket, mert csak a telefonom volt nálam és azzal nem lehet jó képeket készíteni sötétben. Majd jönnek Laci képei is.
A leglehetlenebb helyeken találkoztunk magyarokkal, pl. Aggsteinben, fent a várnál a velünk együtt ott lévő 6 turistából 2 magyar volt. De az is nagy élmény volt, amikor a falu boltjában nyugodtan cseverészünk magyarul, majd a hátunk mögött a boltos kislány megszólal, hogy nyugodtam meg lehet ám kóstolni... Kiderült, hogy a barátja magyar, így ő megtanult magyarul, a barátja meg németül, hogy tudjanak beszélgetni egymás családjával.
De Artstettenben is meglepődtünk, amikor meghallottuk a kastélyban rajtunk kívüli egyetlen vendég családot magyarul beszélni.
Amúgy jó érzékkel választottuk meg pihenés időpontját, november 1-vel a legtöb turista látnivaló bezár.
Most pedig jöhetnek a munkás hétköznapok egészen december 20-ig. :-)

Eltűntünk, de megvagyunk

Bocsánat a hosszú eltűnésért, cserébe egy hosszabb poszt következik. :-)

Az elmúlt hetekben nem láttam vagy hallottam sok izgalmasat, ami Béccsel lenne kapcsolatos.
Ha csak az nem, hogy átadták az U1-es metrót a felújítás után. Már nem rángat a Keplerplatz és a Reumannplatz közötti szakaszon, mert kicserélték a síneket. Sajnos, még nem utaztam rajta időhiány miatt.

Meg holmi népszavazás borzolja a kedélyeket, amit a sorkatonasággal kapcsolatban akarnak kiírni. Kétféle verzió van, az ÖVP "ausztria szolgálat" modellje és az SPÖ hivatásos modellje. Ezek között lehet majd dönteni a januári népszavazás során.

Lássuk csak a személyes jellegű élményeinket.

- Lilla befejezte a munkát a Ströck-nél. Pontosan kifizették, csinos összeget keresett 2 hónap alatt.

- Befejezte a motivációs levelét az egyetemi jelentkezéséhez és sikeresen be is iratkozott. Szeptember 12-án megy szóbeli beszélgetésre. Itt akár el is tanácsolhatják a szakról, de ő nagyon elszánt, nem hiszem, hogy el tudnák tántorítani az élképzelésétől. :-) Szóval most már két egyetemista lányom is van.

- Nóri továbbra is dolgozik, ha szép az idő és közben lakást vagy szobát keres magának, mert szeretne elköltözni. Ez nem egyszerű dolog, még nekünk sem, akiknek van helyismeretük. Az alacsony költségvetése nagyon megköti a kezét (ugyanúgy mint minden egyetemistáét), de azért bizakodó.

- Mindannyian voltunk nyaralni különböző helyeken. Hiába, felnőttek a gyerekek. Mi - szigorúan kettesben - Tirolban voltunk (Zillertal). Elmondhatatlanul jó volt. Remek jó időnk volt, még le is égtünk a hegycsúcsokon. Jártunk 3.000 m felett is, ahol bebizonyosodott, hogy az akklimatizáció egy fontos dolog. És azt is megtapasztaltam, hogy a 2.000 m-en eltöltött néhány nap tényleg feltölti az embert. Azóta remek jól pörgök még mindig. Az élményeinkről majd írok egy külön posztot, ha hosszabb lélegzethez jutok.

- A teraszon a paradicsomok egyre csak érnek. Már kb. 150 szemet szedtünk le, de még szerintem lesz közel ugyanannyi. Ez kb. 2,5 kg-ot jelent összesen. Koktélparadicsomokról beszélünk, így soha nem fogunk elérni 10 kg-os hozamot. :-)

- Megérkeztek az új konyhagépeim (sütő és indukciós főzőlap), de egyelőre masszív időhiányban szenvedünk, így a beszerelésük még várat magára egy kicsit. Ráadásul kitaláltuk, hogy ha már cseréljük az eszközöket, akkor cseréljünk mosogatót, munkalapot és csaptelepet is. Ehhez még egyeztetni kell az asztalossal, utána jöhet a vásárlás.

- Volt csendes csodálkozásunk is némely dolgok menetén. Rendeltem online ruhákat az Adler-től és a C&A-tól, de nagyon pesszimista módon mindenből nagyot sikerült rendelnem. Tulajdonképpen még sosem rendeltem ruhát online, úgyhogy ezért bénáztam el. Mindkét csomagot, úgy ahogy volt vissza kellett küldenem. Kicsit szkeptikusak voltunk a visszaküldést illetően, mert még ilyet sem csináltunk soha. Szóval visszacsomagolta mindent a dobozokba, ráragasztottam a megfelelő címkéket és irány a posta, INGYEN vették fel a csomagjaimat. Egy héten belül pedig visszaérkezett a pénz is a számlámra. Leesett az állunk...

- A munkahelyemen véget ért az uborkaszezon meg a jó világ. Bedobtak a mély vízbe, mert eddig csak a sekélyesben pacsálgattam. Mondjuk nem is bántam, mert épp elég volt a dupla költözés, a lányok érettségije, nem hiányzott volna mellé még a munkahelyi hajtás is. Szóval most utazgatom. Múlt héten Angliában voltam, jövő héten is megyek vissza. Pénteken visszajövök, utána vasárnap Németországba utazom egy hétre tréninget tartani. Majd egy hosszabb szünet után Olaszország következik. Az angliai tartózkodásom nagyon szuper volt. Megtoldottam a hétvégével a kint tartózkodásomat, így a szombati napot Londonban töltöttem. Az élményeimről majd írok egy külön posztot később.


Szóval ennyi az elmúlt közel egy hónap történése nálunk.

Képes hírek

Igértem képeket is.

- Két hete befőztem. Eperből és meggyből. Idén nem lett túl sok, mert annyi minden más fontosabb volt, mint a lekvárfőzés. De azért teljesen nem maradhatott el. :-)







- Tegnap volt Nóri érettségi bizonyítvány kiosztója. Délelőtt 11-kor volt az ünnepség. Volt műsor énekléssel, igazgatói és kerületi polgármesteri beszéddel, ünnepélyes átadással és az európai himnusz eléneklésével zárult az egész.








- Délután Lillával és anyukámmal elmentünk egy kicsit kirándulni (Nóri a Balatonra utazott a szabadnapján). Kirándulásunk kulináris fénypontja a Mödling felett található Panorama Restaurant volt, ahol estebédünket fogyasztottuk a ragyogó napsütésben. Nagyon finom volt minden, a Malakoff Nockerl valami egészen fenséges desszert  volt. :-)
http://www.panoramarestaurant.at/





- Vacsi után elgurultunk (autóval, de mi is közel álltunk a gurulás fázisához...) Gumpoldskirchenbe. Útközben megcsodáltuk a szőlőültetvényeket és a lélegzetelállító kilátást. Többször elhangzott a kétségbeesett "Te csak vezess!" kiáltás, mert mutogattam, hogy "Azt nézd..." miközben az út veszettü kanyargott. A kisvárosban aztán megállapítást nyert a tény, hogy ide még vissza kell jönni. Egyszer józanon várost nézni, és egyszer józanon borkóstolásba kezdeni. Gumpoldskirchen ugyanis a borút része. Még így, szezonon kívül is jól látszott, hogy a városka girbe-gurba főutcájának minden háza bort kínál a szomjas és kevésbé szomjas turistának ősszel. Nagy élet lehet akkor ott. Van vagy 6 kitáblázott parkoló a vendégek számára és majd' minden házban van Heuriger. Ősszel feltétélenül ott a helyünk. Ha valakit érdekel itt találhatja az épp aktuális Heuriger Kalender-t. :-)
Most csak a templomig sétáltunk fel, ahol is a kölni dómban található labirintus másolatát járhatja be az ember. Nézzünk egy kis magyarázatot a labirintus és a vallás összekapcsolódására:
"A középkori Európában a labirintus már minden esetben keresztény allegória: a bűnök, tévelygések közepette való bolyongást jelképezi.  A 12. század körül épült itáliai és franciaországi gótikus katedrálisok (Chartres, Amiens) padlózatára labirintusokat rajzoltak, amelyeken a zarándokoknak és vezeklőknek a bűnbánat jeleként sokszor térden kellett végighaladniuk.
Később a barokk korban vallásos jelentése háttérbe szorul, és a székesegyházak helyett díszes, növényekkel teli kertekben fedezhetjük fel a labirintust.
A 20. században, a II. vatikáni zsinat után – az egyház mint Isten vándorló népe gondolat alapján – ismét népszerű labirintusformák készülnek a modern templomokban és környékein, Németországban elsőként a kölni Szent Severin-templomban. Ott is, mint megannyi más templomban hirdetik, hogy a Krisztus által megváltott ember az Úr ígéreteinek megfelelően hosszú földi zarándokútján a mennyei haza felé tart, és e vándorlás közben keresi a vele való találkozást.
Nézzük meg a labirintus keresztény jelentéstartalmát! Az a döntő különbség a labirintus és az útvesztő között, hogy a labirintus legrégebbi formája szerint csak egy úttal, egy bejárattal és egy központi céllal rendelkezik. A kör és a kereszt a labirintusban egybeolvadnak. A középen felfedezhető kereszthez vezet minden út. A kanyarulatok kitöltik az egész belső teret, az ide „belépő” minden bizonytalanság és keresés ellenére – ha kitart – biztosan középre jut.

Emberi életutunk találó adventi szimbóluma mindez, hiszen mindannyian úton vagyunk a nagy cél, az örök haza felé, amelyet a labirintusban a kereszt jelképez. Életünk labirintusos útjain a távolság sokszor optikai csalódást okoz. Látjuk ugyan a célt, de gyakran eltávolodunk tőle, mert letérünk az útról, vagy meg-meg állunk, és megkérdezzük önmagunktól, hogy érdemes-e továbbmenni. A labirintusban 11 kör gyűrűzik befelé. Ez a szám a keresztény szimbolikában a tökéletlenséget, a végességet jelenti. Utalás arra, hogy életünk törékeny útjain hibák, gyengeségek kísérnek. Azonban gyorsan és olcsón itt nem kapunk semmit. Ahhoz, hogy eljussunk életünk céljához, a középpontban lévő Istenhez, utunkon fáradtságot nem kímélve, igényességre törekedve kell járnunk. Bátorítás lehet  ez arra, hogy kitartóan haladjunk tovább az evangéliumi értékek keresésében, mert utunk célját elérve vele találkozhatunk. Ezt kívánom önöknek szeretettel, az adventi úton készülődve." - Lukács József, Köln

A templomon kívül még nevezetesség a régi Vároháza is, mely az 1600-as évekből származik.

Tavaszi vegyes

Kicsit eltűntünk.

Brüsszel után ágynak estem és egy hétig beteg voltam. Utána jöttek a lányok, de mára már mindenki meggyógyult teljesen.

De mit is csináltunk azóta?

- Kirándultunk a Myra-vízeséshez, Muggendorf-ba (ez az a falu, ahol a muglik laknak). Poszt jön később.

- Voltunk bécsi húsvéti vásárokban.

Neugebäude - kicsi, családias vásár fedett helyen. Sok a kézműves termék, de mi nem vásároltunk semmit.

Schönbrunn - turista lehúzó hely. Rosszabb és drágább, mint a karácsonyi vásár. Kb. 20 perc alatt végeztünk, de a tömeg miatt sem volt kedvünk maradni.

Freyung - ezer meg 1 tojás. Hozta a szokásos formáját. Hiába, ez a kedvenc helyünk. És a festett tojások mintha még olcsóbbak is lettek volna a korábbi évekhez képest.

Am Hof - szokásos kézműves bóvli, drága kaja. De nézelődni remek jó.

- Lányok Pestre utaztak a tavaszi szünetre, majd mi is utánuk mentünk pénteken.

- Megnéztük az új Szabó István filmet, Az ajtót. Szerintünk nagyon jó volt, bár mi még nem olvastuk könyvben, de már meg is rendeltem a könyvet, mert feltétlenül el kell olvasnunk! A filmet meg még egyszer meg akarjuk nézni. Helen Mirren zseniális volt!

- Elkezdődött az érettségire készülés.

- Megjavították a kazánunkat. Kicseréltek benne valami alkatrészt és most remekül működik.

- A virágaim a teraszon nőnek, virágzanak. A paradicsom palánták is erősödnek. Az egyik fajta eper virágzik, már látszanak rajta az aprócska eper kezdemények.

- Három hete Sopronban fodrásznál voltam, de nagyon elrontották a hajam. Új fazont akart vágni a fodrász, de nagyon nem sikerült. Vagyis sikerült, csak a hullámos hajam miatt pocsékul nézett ki. Végső kétségbeesésemben házhoz hívtam egy fodrászt Bécsben. Most remek jó rövid hajam van. Van formája és tényleg megmarad akkor is, ha csak simán megmosom és megszárítom. Ma reggel kipróbáltam. Pénteken jön még vissza a fodrász Lilla haját visszafesteni az eredeti hajszínére és új frizurát csinálni a hosszú hajából, úgy hogy az hosszú maradjon. Ha ezt a feladatot is jól abszolválja, akkor tuti, hogy megtartjuk. :-)

- Nóri is kijelentkezett Magyarországról.

- Húsvétkor degeszre ettük magunkat (legalább 4-féle saláta volt) és Lilla részéről egy fővel bővült a családi ebédnél résztvevők száma, de nem bánjuk. :-)

- Lilla osztrák újságelőfizetést intézett. Minden reggel fél 6-kor a lábtörlőnkre teszik a legfrissebb híreket. Remek jó szórakozás, ha már TV-nk nincs. :-)

Laaerberg Wald

Lilla tenyleg bejott ertem bicajjal. Igy hazafele kirandultunk egyet. A Laaerberg Wald fele kanyarodtunk. Gyonyorus szep hely az is. Csodas kilatas nyilik Becs eszak-keleti reszere. Hazafele keresztulhaladtunk a Boemisches Prateren, ami a gyerek vidampark Becsben. Elkepzeltem, hogy nyaron tele lehet gyerekekkel. Most viszont csak a futok es kerekparosok haladtak keresztul rajta.
Megallapitottuk, hogy Becsnek ezer helye van, ahol szivesen laknank. A mai 12 km-es tav alatt csupan csak 4 ilyen helyet szamoltunk ossze.
Megiscsak nagyon jo varos ez a Becs. :-)

Neusiedl am See

A mai napsütésben elautóztunk a Neusiedler See-hez, pontosabbban Neusiedl am See volt az uticélunk.
A szél miatt valódi vitorlás és szörf idő volt, bár mi egyik tudással sem rendelkezünk, így nekünk maradt a napozás és egy kis pancsolás a hullámokban.
A strand meglepően hatalmas és megfizethető. A felnőtteknek 4 EUR a jegy, diákoknak 2,3 EUR.
Rengeteg nagy fa ad kellemes árnyékot a parton.
Reggel 11 órakor számos békés kacsahorda pihent a korai napozók között. Miután letelepedtünk és enni kezdtünk, minket is meglepett pár éhenkórász példány. Semmi félelem nem látszott rajtuk, simán ráléptek a törölközőinkre, nadrágomra. Kiváncsi gombszemekkel méricskéltek bennünket, sőt az egyik Lilla szendvicséből is lecsípett egy jókora darabot, miközben Lilla gyanútlanul fényképezte a többi kacsát. Amúgy ki van írva a bejáratnál, hogy ne etessük a kacsákat. Hát, szándékosan mi sem etettük őket. :-)
Később megpróbálkoztunk egy kis fürdéssel is, bár a tó vize csak 22 fokos volt. Ráadásul a feneke kavicsos, így a hullámokban nem volt egyszerű egyensúlyozni rajtuk. A fürdésre kijelölt terület nem túl nagy, mert a tó gyorsan mélyül. Tegyük hozzá, hogy ma a tó átlagos mélysége 1,64 m volt. :-)
Szóval az iskolakezdés előtti utolsó vasárnapot nagyon kellemesen töltöttük, újabb árnyalatokkal mélyítve csokoládé színünket.

Weitra-i kirándulás

A hétvégén Waldviertel-ben jártunk. A kirándulás apropóját pedig Notburga adta, aki Harbach-ban pihen 3 hétig, így meglátogattuk. Csak sajnos az időjárás nem kedvezett a túrázásnak.








Reggel részt vettünk egy nagyon érdekes misén. Az önkéntes tűzoltóság ünnepi hétvégét tartott, ennek keretén belül szabadtéri mise lett volna vasárnap reggel, de az időjárási viszontagságok miatt a mise és a hívők beköltöztek a sörsátorba. Az asztalok mellett, a sörpadokon ülve hallgattuk a misét és az énekeket a helyi fúvósok kisérték. A sörsátor szomszédságában, a tűzoltóság épületében pedig készítették az ebédet, csülök, egész csirke sültek nyársakon, kolbászok pedig a sütőben... Felejthetetlen élmény volt.
A folyamatosan permetező esőben visszasétáltunk a szanatóriumba, egy kávé mellett kitaláltuk, hogy túrázás helyett átautózunk a közeli Weitra-ba sétálni.

Weitra-ban többféle nevezetesség van, mint pl. a helyi sör, a sgraffito-s házak, a Fürstenberg család kastélya a nyári színházzal valamint a szövött gombok. A kastélyt egyébként 1994-ben renováltatta Fürstenberg herceg és ezzel együtt megnyitotta a nagyközönség számára. A kastélyt vagy egyes részeit bárki kibérelheti rendezvényekre, esküvőre. 2006. óta pedig Felix Dvorak rendez nyári fesztiválokat a kastélyudvaron található színházban.
A régió további nevezetessége még a mák. Jelentős máktermelés folyik errefelé, így az ételek nagy része a mák körül forog. A szanatórium cukrászdájában egészben is megrendelhető elvitelre a híres "Harbacher Mohntorte". Minden pékségben kapható a helyi "Waldviertler Mohnzelten", a mákkal töltött sütemény, mely ideális kávéhoz, teához. És ne feledkezzünk meg a mák olajról sem. Ezt ugyan még egyikőnk sem kóstolta, de ami késik nem múlik. :-)
A folyamatosan szitáló eső és a 11 fok ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük Gabiéknak a remek társaságot és a jó programot!

További képek itt.

Neufeld

Vasárnap délelőtt a tikkasztó hőségben anyukámmal elhatároztuk, hogy megnézzük végre a Neufeldersee-t, ami jelenlegi lakóhelyünktől nincs is túl távol. Gondoltuk sétálunk egyet a tó partján, majd fagyizunk egyet. Hát, a Neufeldersee nem az a szabadon körbejárható tó. Mondjuk azt, hogy ez leginkább egy privát tó, mert az első sorban lévő házak közvetlenül a partján állnak, így elzárják az utat a szabad sétától. Viszont az egyik végében van egy hatalmas strand (fizetős). A nagy melegben kismillió ember özönlött fürdeni kismillió autóval. Nekünk esélyünk sem volt megállni. Így inkább bementünk a falu főutcájára és ott sétáltunk egyet. Fagyizót sem láttunk, úgyhogy 45 perc múlva teljesen kittikadva ültünk vissza az autóba.

A Neufeldersee-ben egyébként búvárkodni is lehet, láttuk is a búvárbázist, de elfelejtettem lefényképezni.

Neufeldben az 1920-as években egy hatalmas kender- és jutagyár élte fénykorát. 1928-ban 1988 alkalmazott dolgozott a gyárban. A háború után azonban szép lassan hanyatlani kezdett a gyár és az 1970-es években végleg megszűnt. Csak az 1997-ben műemlékként újraépített jellegzetes óratornya emlékezteti az itt élőket az üzemre.

Napos képek a piknikezésről

Íme a reklamált képek: http://www.pergerlaszlo.hu/becs/2011-06-12/

Bécsi piknikezés

Tegnap mindenféle virtuális bécsi blogos ismerettség valóságos testet öltött a Donauinsl-en a Wasserspieplatz mellett. A Klosterneuburg felett gyülekező és felünk tartó felhők sem szegték kedvünket. A szeles, hűvös időben 11 órakor kezdetét vette a nyárnyitó piknikünk. Délután 2 körül azonban kisütött a nap, megérte kivárni. A gyerekek is jót pancsoltak végül a játszótéren.
Köszönöm mindenkinek, hogy elfogadta a meghívásunkat, mert mi nagyon-nagyon jól éreztük magunkat!
Ui: a délutáni napsütésben csinosan leégtünk...
Ui2: itt a túrótorta receptje.
Ui3: kitettem a hiányzó blogokat oldalra :-)

Visszatértünk

szerencsésen és egészben. Most már elárulhatjuk, hogy Egyiptomban, pontosabban Kairóban töltöttük a hetet. Kettesben.
Nagyon-nagyon érdekes volt! Felejthetetlen élmény.
Hamarosan jön a képes élménybeszámoló. :-)

Baden

Múlt vasárnap Baden-ben voltunk. Több oka is volt. Már a kezdetek óta el szerettem volna látogatni a fürdővárosba. Nem mintha a fürdőzés megszállotjai lennénk, de hallottam, hogy nagyon hangulatos városka. Egy másik ok a Badner Bahn volt. Ez egy félig villamos, félig vonat teremtmény, amely 40 percig zötyököl Baden-ig. És volt még egy nem titkolt szándék, szétnézni ingatlanügyben. Épp ingatlan válságban vagyok. Nem akut a dolog ugyan, mert most jó nekünk ott, ahol van, de a jövőnket próbálom tervezgetni. Keresem a helyünket. Mert tervek nélkül nem élet az élet. Latolgatom, hogy belváros, külváros, tetőtéri lakás terasszal, lakás erkéllyel, kertesház Bécsen kívül, lakás Bécsen kívül? Mi lenne jó nekünk? Mind mellett szólnak érvek és természetesen rengeteg ellenérv is van. Ha nem Bécs, akkor mennyire messze? Hát, Baden nagyjából kiesett. Nekem messze van. Hangsúlyozom: nekem/nekünk. Mert vannak kollégáim, akik onnan járnak be naponta.
A kisváros maga nagyon helyes, ódon utcácskákkal, hangulatos belvárossal. Impresszív. Több nagy park is van benne padokkal, virágórával, fura lovasszoborral, Casino-val, hangosan zúgó folyócskával, Perger strasse-val. Van piaca is, ez mindenképpen sokat nyom a latba nálunk. :-) Van még Beethoven-ről elnevezett mozi, számos templom, magyar étterem is.
Mindezt körbelengi a tipikus fürdőző helyi hangulat, mint Karlovy Vary-ban vagy Bad Ischl-ben. De éltek itt híres emberek is, mint Mozart vagy Beethoven. Baden megihlette a Strauss-okat is.
A városka a hegyek lábánál van, ideális hely a hegyi kirándulásokat kedvelők számára. A fürdő mellett, pedig Ausztria legnagyobb rózsakertje (Rosarium) található. 175 ágyás, 600 faj, 30.000 rózsatő, kétszeri virágzás, júniusban és októberben.
Pihenés, kultúra, szórakozás, természeti szépség minden egy helyen. Kell ennél több?
A városkának - a Bécstől való távolsága mellett - van azonban egy nagy szépséghibája. A szag. Erősen kénes szagot áraszt a fürdő. Kb. olyat, amilyet egy óriás csinál egy óriási főtt tojás lakoma másnap reggelén. Iszonyatos! A fürdő közelében még érthető. De a város távoli pontjain teljesen váratlanul és elemi erővel tör fel a szag a csatornákból. Meg lehet szokni, tudom. Meg legalább lehet büntetlenül tojást enni, senki nem fog semmire gyanakodni. :-D
Legvégül pedig, nem tudom elhallgatni azt a tényt, hogy a Badner Bahn-t nem próbáltuk ki. Ugyan erőteljes nyomást gyakoroltam a hétvégi kirándulás szervezőre (szúrós nézés, csípőre tett kéz, lábbal toppantás), de a pénzügyminiszter (én) végül nem engedélyezte a vonatos kirándulást. Ugyanis 5,4 EUR egy irányban a jegy ára a felnőttek részére. Autóval - 2 személy részére - kb. 9 EUR. Egyértelmű a döntés, nem? :-)
Minden súlyosbító körülménytől eltekintve remekül éreztük magunkat Baden-ben, a rózsakertet mindenképpen meg kell néznünk virágzási időben is. A látvány mellett izgat, hogy megtudjam milyen lehet a rózsaillatú kénszag. :-D
További képek itt.