Freiraum

Hivatalos vendégeink voltak a héten. Horvátországból.
És volt Nagy Közös Vacsora.

De most nem a szokásos helyek valamelyikén, hanem egy új helyen. A Freiraumban.
http://www.freiraum117.at/
Nagyon érdekes hely volt. Kocsma, bár, étterem keveredése. És meglepően nagy, bár az utcafrontról ez nem látszott. Amikor beléptünk, nem voltam benne biztos, hogy ez igazán jó választás volt. Mert zsúfolt, hangos és kicsit füst szagú volt. Nem tűnt megfelelőnek egy fél-üzleti vacsorához. A pincérünket Elvisnek hívták és a csillagokat is lehozta volna az égről. Nem tudtunk lehetetlent kérni. Hogy megkönnyítsük a vendégeink kaja választási kérdését mindenféle tálat rendeltünk, bár ilyesmi nem szerepelt az étlapon. Kaptunk előételes tálat, de olyan bőséges volt, hogy már azzal jól lehetett volna lakni. Sonka, felvágott, mozarella, kecskesajt, marinált zöldségek és pizzakenyér. Majd kaptunk halas és húsos tálat. A halason volt lazac, vajhal, tonhal, rák, kagyló, párolt zöldségek, rizottó. A húsoson volt bárány, csirke, sertés, marha és nagyon-nagyon finom párolt zöldség kesudióval, csírákkal. Mennyei volt minden. A végén meg creme brülee-t ettem.
Utána már csak abban reménykedtem, hogy a taxiban minden bennem marad...
Reggel meg úgy ébredtem, hogy én többet az életben nem leszek éhes. :-)

Ui: Már csak azt szeretném megfejteni, hogy milyen márkánál használták az étterem betűtípusát. Valami autó vagy rádió márka rémlik. De nem ugrik be.

Wiener Linie

Na, ma hogy jártam...

A Belvárosban van megbeszélésünk, így reggel a tömegközlekedés mellett döntöttem. Séta a Reumann-ra, majd irány a jegyautomata. Szeretnék két jegyet. Eddig OK. Kéri a pénzt. Bedugom a 10 Euro-s bankjegyet, maj elsötétül a képernyő és az automata újraindul. Se jegy, se pénz. Állok ott és nézek, mint az a bizonyos Bálám szamara. OK, de hol a pénzem? És a jegyem? Most mi vaaaan?
Irány a jegypénztár, szólok a néninek, hogy se jegy, se pénz. Átirányít az állomásfőnökségre. Ott nincs senki. Visszaballagok hozzá, mondja, hogy mindjárt jönnek, az állomást járják körbe. Várok. Telik az idő, mostmár tuti, hogy elkések. Közben az automata újraindult, de továbbra sincs se pénz, se jegy. Jön a főnök. Mondom mi a gond és rettenetes szégyenben égek, mert nem tudom sehogysem bizonyítani, hogy elnyelte a pénzem és jegyet sem kaptam. Nézegeti, nyomkodja a masinát, neki se ad semmit. Mondja, hogy ki kell tölteni egy papírt és visszautalják majd a pénzt. Kitöltöm a papírt, a másolatot megkapom. Ennyi. Majd mondja, hogy már tegnap is jártak így ketten. Ettől kevésbé szégyellem magam legalább...

Ui: Február 2-án megérkezett a 10 Euro a számlámra. Ez Európa.

Hörcsög-life Bécsben

Milyen esendő az anyai szív...
Két évvel ezelőtt Lilla rábeszélt, hogy legyenek egereink. Kettő.

Na, jó. Kicsik, relatíve nem fogyasztanak sokat, nem kell nekik nagy hely, gondoltam én. És jött az istenbizony-én-gondozom szöveg. Nagy állatbarát vagyok, nem kellett sok győzködés.
Megjöttek. Két egyneműt kértünk, de két külön neműt kaptunk. Lett sok-sok kisegér. Az erdő nagy örömére. Mert a kiserdőbe mindig elengedtük őket. Talán összesen vagy 22 kisegeret. Mert nekünk sem sikerült soha csupa nőstényt meghagyni... De a beltenyészetnek köszönhetően a megmaradó felnőttek sorra daganatosak lettek. Őket is befogadta az erdő. A pesti is meg a bécsi is. Mert költöztek velünk. Ők voltak az elsők, akik lekerültek a költöztető teherautóról.
Aztán júniusra elfogytak. Üresen állt az egérház. De jött a nyár, a lányok hazamentek.
Majd jött a szeptember. És úgy gondoltam, itt az idő, hogy benépesedjen az egérház. De gondoltam, most professzionálisak leszünk. Így hát az első tanítási napon célba vettük az itteni MegaZoo-t, ahol cuki kis állatokat láttunk az üveg mögött. Nekünk olyaaaaan kell! Szerelem volt első látásra.
Jött is az eladó, elmagyaráztuk, hogy mi három olyan egynemű jószágot szeretnénk. Három csajt. Merthogy mi is hárman vagyunk. :-) Így lett egy fehér, egy fekete és egy szürke dzsungáriai törpehörcsögünk. Boldogan vittük őket haza kisházakkal és egy nagyobb terráriummal felszerelkezve. Mert a régi egérházat kicsinek ítéltük meg. Nagyon élveztük az új jövevényeket.
Rögtön el is kezdtük a szelidítést. A fehérrel nem volt semmi baj, a szürke kevésbé élvezte a társaságunkat, a fekete meg egyáltalán nem örvendezett nekünk. Gondoltuk majd változik.
Ja, változott is. A harmadik héten ki kellett venni a fehéret, mert állandóan bántotta a fekete és ő meg folyton visított. Éjszakánként a szobámból kiabáltam rájuk, hogy hagyják abba a veszekedést. Olyankor két perc csend következett, majd újabb marakodás. Gyorsan vettem egy nagy ketrecet a megmaradó kettőnek, majd a fehér egyedül maradt a terráriumban (nagy műanyag doboz, lyukacsos tetővel). Csend honolt éjszakánként. Kb. még 3 hétig. Ekkor elkezdődőtt a marakodás a nagy házban is. Most mi legyen? Házilag kettéválasztottuk a nagy ketrecet vízszintesen. Remek. Három hörcsög, három külön helyen. A fehér abszolút szelíd maradt, a szürke maradt a visszafogott, de megfogható hörcsög, a fekete meg megmaradt harapós vadhörcsögnek. Harap és haragosan csipog, ha közeledik a kezünk felé. Cserébe kapott egy hörcsög kereket és azt vadul hajtja. Éjszakánként. Mert ők valódi éjszakai állatok.
Karácsony után vettem még két kisebb ketrecet, hogy mindenki jól érezze magát. A nagyszobánk most jól néz ki. Három ketrec, három különböző helyen. De egyszerűen képtelenek vagyunk bármelyiktől is megválni. Azért, mert nagy hülyeséget csináltunk a három egyed megvásárlásával, még nem lehet csak úgy ellökni őket magunktól. Felelősek vagyunk értük. És különben is melyikről mondjunk le? A dagadt, lusta fehérről, aki még a fürdetést is sztoikus nyugalommal tűri? A csendes, gyámoltalan szürkéről? A vadóc, de örökmozgó feketéről? Nem tudunk lemondani egyikről sem.
Ha hétvégekre hazautazunk, akkor ők egyedül maradnak Bécsben, de két nap alatt nem pusztulnak éhen-szomjan. Persze az első utunk mindig a hörikhez vezet, hogy jól vannak-e.
Karácsonykor hazautaztunk két hétre, ők is jöttek velünk. Az első ülésen utaztak, bekötve.
A jelenlegi ketrec mérlegünk a következő:
- korábbról egy akvárium - Budapesten
- egy kis műanyag terrárium – Bécsben, szállításhoz
- egy nagy műanyag terrárium – Bécsben, két hörcsög szállításához
- két kisebb hörcsögketrec - Bécsben
- egy nagy hörcsögketrec - Bécsben
És mindehez vannak kis házak, bújó, kerekek, mászófal, tálkák és sok-sok finom kaja.
Szeretik a szotyit, a fenyőmagot, mogyorót és a salátalaveleket.
Tegnap mérlegelést tarottunk. A fehér 63 gr, a szürke 43 gr, a fekete 30 gr.
Szóval így éldegélünk mi, csajok Bécsben.

Lilla körme

Tegnap Lilla nagylábujján kivágták a körmét. Mert benőtt.
A korábban emlegetett orvosválasztós honlapon találtam egy sebészt a közelünkben, aki beszél angolul. Még december közepén járt nála Lilla és tegnapra kapott időpontot. Szegénykém nagyon izgult. Szerencsésen odaértem érte, mire végeztek a kaszabolással. Akkor még egész jól tudott járni.
Otthon ágyba feküdt, de három óra múlva már mindenhol nyomta az ágy, leginkább felkelt volna. De hősiesen maradt. Fájdalma az még akkor nem volt...
Mára már lett. :-(
Holnap vissza kell mennie az orvoshoz, hogy megnézze a sebet. Remélem minden rendben lesz.
Ui: Már két hét eltelt a műtét óta, de még mindig nagyon csúnya a seb, nem igazán gyógyul. Az orvos is értetlenkedett egy sort a múlt héten, sőt le is fényképezte, mint érdekes esetet. De legalább nem fáj Lillának, csak ha nagyon hideg van és fázik a lába...

Okmányiroda - pozitív tapasztalat

Ez most nem szorosan Béccsel vagy Ausztriával összefüggő poszt, de pozitív tapasztalat, amit érdemes megosztani.

Január 6-án levizsgázott az autóm Budapesten. Ez eddig semmi különleges. De a forgalmiban már nem volt hely az új matricának, meg a dátumnak. Így az Autóklubtól kaptam egy papírt, hogy sikeresen levizsgázott az autóm. Ezzel a papírral kérhetek új forgalmit az Okmányirodán 30 napon belül. Klassz, gondoltam, de mi most megyünk is vissza Bécsbe...
"Főügyintéző" anyukámat megkértem, hogy hívja már fel a pesti Okmányirodát és kérdezze meg, hogy hogyan lehet új forgalmit intézni, mi kell hozzá. Ekkor már 7-e, csütörtök volt, én dolgoztam.
Anya visszahívott, hogy mi minden kell az ügyintézéshez, majd mondta, hogy nem is kell visszamennem Pestre, bármelyik vidéki okmányirodán el tudom intézni. Néztem egy nagyot, de innentől kezembe vettem az ügyeket. Nézzük csak, mi van közel a határhoz. Hegyeshalom. Fel is hívtam őket, de ők azonnal átirányítottak Mosonmagyaróvárra. Jó lesz az is.
Beszéltem az ottani Okmányirodával. Nagyon készségesek voltak. Persze, mehetek. Már holnap is. Reggel 8-ra. Nem, nem kell előre időpontot kérni. Csak menjek és húzzak számot. Biztos nem kell időpont. Jó, akkor megyek.
Közben eszembe jutott, hogy a személyim is le fog járni idén. Vajon azt is el tudnám intézni egy füst alatt? Okmányiroda ismét felhív. Persze, azt is lehet. Nem, nem kell időpont. De ha van netem, azért foglaljak. Van. Foglaltam. Péntek 9 órára.
Gyorsan kértem másnapra szabadságot. Simán kaptam. Jó utat és sikeres ügyintézést kívántak.
Pénteken szakadó hóesésben másfél óra alatt, néha halálos félelmben, de sikeresen elértem Mosonmagyaróvárig. Meg is lett az Okmányiroda. Ekkor 8:35 volt. Találtam fizetős parkolót. Na, most mennyi időre vegyek jegyet? Áááá, az ügyintézés órákat tart. Bedobáltam 240 Ft-ot az automatába és kaptam jegyet 10:50-ig. Szuper, addig csak elintéződik minden. Az Okmányirodán minden nagyon gördülékenyen ment, az ügyintézők rendkívül kedvesek voltak, senki nem oktatott ki vagy üvöltötte le a hajamat a fejemről.
9:40-re kész voltam mindennel.
Van új forgalmim, küldik az új személyit.
Szóval van még új csoda a nap alatt. :-)

Iskola vagyis nyelvi probléma

Eddig mindig csupa szépről és jóról írtam, de az életünk azért nem mindig ilyen rózsaszín...
Lillának mostanában kicsit meggyűlt a baja a némettel.

Év végére legalább egy "megfelelt" osztályzatot kellene szereznie. De egyelőre nagyon távol áll tőle. A tanára dícséri a dolgozatoknál és most pl. oda is írta, hogy nincs helyesírási hibája, de ez nem elég az üdvösséghez. Ugyanarra a szintre kellene érnie év végére, mint az anyanyelvi gyerekek. Mert ugye ő normál osztrák iskolába jár.
Azon gondolkodtam, hogy talán nem a megfelelő iskolába jár, hátha van más megoldás is Bécsben a külföldi tanulók részére.
Háááát, nincs.
Ha nagyon jól beszélsz angolul akkor van kéttannyelvű gimnázium (Nóri ilyenbe jár), meg a nemzetközi iskola (IB), de hát az horribilisen drága, 13.000 Euro egy évre. És mindkéthelyen a tanítás nyelve az angol. Na, ez megint kínszenvedés lenne, mert annyira azért Lilla nem beszél angolul. Tehát ez sem lenne jobb megoldás.
Oberwart-ban (Felsőőr) van az egyetlen magyar kéttannyelvű gimnázium Ausztriában. Az abból a szempontból jó lenne, hogy nem ő lenne az egyetlen magyar (vagy akár külföldi) gyerek az iskolában. De 127 km-re van Bécstől, ami kb. 2 óra vonattal. És kollégiuma sincs. Szóval ez is kiesett. Néztem Bécsen kívül is középiskolákat, de mind hagyományos osztrák gimnázium.
Minden esetre felhívtam a felsőőri gimi igazgatóját, aki nagyon kedvesen elbeszélgetett velem. Ő azt is ajánlotta, hogy ismételje meg Lilla a 6. évet. Mivel minden egyébtárgyból lesz osztályzata, ezért lesz egy éve, hogy csakis és kizárólag németet tanuljon. Ez vészmegoldásnak jó lesz, de egyelőre még nem erre hajtunk.
A bécsi Magyar Iskola Egyesülettel is beszéltem (http://www.ungarischlernen.at/). Ez nem igazi iskola, leginkább magyar nyelvtanfolyamokat tartanak az itteni magyar családok gyerekeinek, de indítanak német csoportokat is az itt élő, nyelvi gonddal küzdő magyaroknak is. Nagyon készségesek voltak és várják Lillát egy szintfelmérésre. De azt hiszem, hogy Lillának leginkább egy magántanár kellene, akivel azokat a nyelvtani részeket tudják átbeszélni, amit aktuálisan tanulnak a suliban.
Jövő héten megy, majd meglátjuk mi lesz.
Nórinak könnyebb, mert ő angol kéttannyelvű iskolába jár és náluk az angol nyelv az elsődleges nyelv, a német a második idegennyelvük. Elérhetőbb a követelmény számukra.

Narancsleves habgaluskával

És íme a másik elmaradhatatlan karácsonyi kedvenc.

Hozzávalók:
- 4-6 narancs
- narancslé
- porcukor
- 4 dl joghurt
- 6 db tojás fehérje

Két narancs héját lereszeljük (csak vékonyan, mert a fehér rész keserű ízt ad), a narancsokat kifacsarjuk majd a reszelt héjra öntjük. 4-5 dl lére lesz szükségünk. Az eredeti receptben bolti narancslével higítja, de én inkább a friss narancslevet preferálom. Porcukrot annyit adunk hozzá, hogy kellemes ízű legyen. Robotgéppel összekeverem, majd hozzáöntöm a joghurtot és még azzal is keverem. Hűtőbe teszem.
A hat tojás fehérjéből kevés cukorral kemény habot verek és forrásban lévő vízbe kiszaggatom őket.
Tálaláskor a galuskákat szedem ki először, majd nyakonöntöm a "levessel".

A fenti mennyiség 4 személy részére éppen elég. :-) Nekünk még eddig soha nem maradt egy csepp sem.
A "levest" előző este szoktam elkészíteni, hogy jól lehűljön.

Sacher-torta

Nos, visszatértünk Bécsbe és az életünk is visszaállt a régi kerékvágásba. Már 11-kor kelünk, hanem 6 órakor.
És megtaláltam a Sacher-torta recepjét is. Íme:
Hozzávalók:
130 g vaj
110 g porcukor
6 tojássárgája
6 tojásfehérje
130 g csokoládé
130 g liszt
110 g kristálycukor
150 g baracklekvár (no, ezt azért nem mértem ki, csak kentem, amennyit jónak láttam)
Sacher bevonó

A szobahőmérsékletű vajat és a porcukrot habosra keverjük és hozzáadjuk a tojássárgákat. A csokoládét gőz fölött megolvasztjuk és nem túl forrón a masszához keverjük. A tojásfehérjéből a kristálycukorral kemény habot verünk (megj. én előbb felvertem a fehérjét és csak utána adtam hozzá a cukrot), majd hozzákeverjük a masszához. A legvégén hozzáadjuk a lisztet is (megj. én tettem bele egy kevés sütőport is, nem ártott). Kivajazott, lisztezett tortaformába öntjük és 180 fokra előmelegített sütőben egy órát sütjük.
Miután kihűlt kettévágjuk, megkenjük jó vastagon baracklekvárral, majd a lapok összeillesztése után a tetejét és az oldalát is megkenjük lekvárral. (Megj. nekem púpos lett a tortám közepe, a púpot érdemes egy jó éles késsel levágni, hogy szép, lapos tortánk legyen.)
A legvégén ráöntjük a Sacher bevonót.
Na, ez egy érdekes sztori.
Felírtuk a tortához a hozzávalókat, a "Sacherglasur"-t is kissé hitetlenkedve, de ugye mit lehet tudni... Szóval a süti-alapanyagos részlegen nézelődtünk és az orrunk előtt ott volt kis műanyag dobozban a Sacherglasur!!! A Manner cég készíti. És volt Punschglasur is! Csak bámultuk és forgattuk a dobozt. Késztermék, bontatlanul vízben meg kell melegíteni és már öntheted is a tortára. Hát ennyit az osztrákokról! A professzionális házi Sacher tortáért mindent.
Otthon a zserbó csokimázával készíteném, de annak most nem tudom a receptjét.

Feltétlenül érdemes a tortát két-három nappal a felhasználás előtt elkészíteni, mert minél többet áll, annál finomabb. A lekvár jól megpuhítja az állás során. Egy baj van csak, hogy a hűtőben sok helyet foglal. :-)

Iskolarendszer

Ausztriában 4+8-as rendszer van.

Az első 4 év az alapkézés. Írni, olvasni, számolni tanulnak ezekben az években.
Utána általában ugyanabban az iskolában folytatják a gyerekek a tanulmányaikat, de ekkor kezdik a második lépcső első évét.
A 4. osztály után választhatnak a Gymnasium (humán tárgyak, latin), Realgymnasium (természettudományos tárgyak, geometria, technológiai oktatás) vagy a Wirtschaftskundliches Realgymnasium (közgazdaságtan, kémia, technológiai oktatás) közül.
A második lépcsőben kezdik a második idegennyelv tanulását is, ami szinte mindig az angol.
A lányok Gymnasium-ba járnak, 6. évfolyamra. Mindkettejük első idegennyelve az angol. Az 5. évfolyamtól kezdve azonban újabb nyelvet kezdenek tanulni, ez mindkettejüknek az olasz.
6. évfolyamtól megkezdik az érettségire való felkészülést. Meg kell határozni a szabadonválasztott tárgyakat. Lilla például geometriát, informatikát és rajzot választott a 7-8. évfolyamra.
A 8. év végét a Matura zárja, amit 6 tantárgyból tesznek. 3 kötelező, 3 választott tárgy. Kötelező tárgyak a matematika, angol és német.
Az egyetemre nincs felvételi, kivéve az orvosi.
A mai napig csak jelentkezik az ember az általa kiválasztott szakra és szeptembertől odajár.
Erről a témáról egyelőre még többet nem tudok, de szerintem 2 év múlva kívülről fogjuk fújni a felsőoktatási rendszerről tudnivalókat.
Az iskolakötelezettség 16 éves korig tart.
Érdekességként ugyanez az életkor az alkoholfogyasztás határa. Ha elmúlt valaki 16 éves, kérhet már alkoholt nyilvános helyen.

Iskolakeresés

Új év első napja, azt csinálod egész évben, amit ma csinálsz. Tehát kell egy posztot írnom, ha többet is szeretnék gyártani 2010-ben. :-)
Eddig nem írtam az iskolákról.

Nem volt egy egyszerű eset tavaly július közepén iskolát találni Bécsben. Mert a lelegeslegelső terveink szerint a lányok nem jöttek volna azonnal velem. De 3 hét után kiderült, hogy a távcsalád nem igazán tud jól működni kamasz gyerekek esetén, no meg aztán én sem bírtam a csajok nélkül.
Így teljes pánikban megpróbáltam a tomboló nyár kellős közepén iskolát keresni.
Az egyik kolláganőm ajánlott egy jó iskolát. Két apró bibi volt csak vele, hogy katolikus és magán iskola. De aztán kiderült, hogy igazából egyik sem legyőzhetetlen akadály. Mert Ausztriában mindenki katolikus, így a katolikus iskola nem egy nagy durranás. Van Religion órájuk, de épp az Ószövetséget tanulják, ami igazán nem túl nagy baj. Nincs kötelező napi imádság vagy istentisztelet kivéve az év elejét, Karácsonyt és évvégét. A tandíj is kifizethető, 150 Euro havonta. Lilla suliját letudtuk vagyis volt egy kis kavarodás, mert az igazgatóhelyettes nekünk, az igazgató meg valaki másnak ígérte meg a felvételt. A Neulandschule-ba nem jellemző, hogy külföldieket felvegyenek, de évfolyamonként egy-egy kivétel van. Végül a másik jelentkező visszamondta, így Lilláé lett az egyetlen hely.
Nóri meg Pesten kéttannyelvűbe járt, tehát kint is ilyesmit kerestem neki. Az igazi kéttannyelvű (IB iskola) nagyon nagyon drága. Ha jól emlékszem 3M Ft-nak megfelelő összeg évente...
De találtunk más kéttannyelvű sulit. Szeptember 1-én volt a felvételi és Nórit sikeresen fel is vették.
Most mindketten ugyanabba az évfolyamba járnak (6. évfolyam), csak más-más iskolába.