Daisypath Anniversary tickers

2015. május 4., hétfő

Árak - India

Akkor most nézzünk nehány árat.

Élelmiszer
1 l ásványvíz - 35-50 INR
0,5 l friss tej - 30 INR
1 l tartós tej - 48 INR
6 db tojás - 39 INR
1 tekercs WC papír - 44 INR
1 kg basmati rizs - 175 INR
oliva olaj - 500 INR
1 l mangó lassi  (bolti, műanyag palackos) - 99 INR
1 l mangó lé (bolti, műanyag palackos) - 57 INR

Étkezés az utcán
Zöld kókuszdió leve - 30 INR
A vasárnapi ebédünk (10db fánk, 2 idli, 2 tea, 2 mangós üditő) 140 INR volt. Ez kb. 1,96 EUR!

Étkezés a menzán (támogatott!)
Menü a menzán  - 55 INR
Kávé a menzán (nagy, tejjel) - 16 INR
3,3 dl Cola a menzán - 30 INR

Ruhanemű
rövid női blúz - 499 INR
kendő - 149 INR ill. 209 INR

Szolgáltatás
Fodrász (rövid haj, szárítás nélkül) - 900 INR

Szállás
A szállodai szoba (5*-os) 5.100 INR /fő/éj
Az én service apartmanom 2.100 INR/ éj

Utazás
Buszjegy 2 megállóra - 10 INR

1 INR = 0,014 EUR = 4,27 HUF


Nepszamlalasi adatok - India

A vasarnapi ujsag cimplajan erdekes adatok jelentek meg. A 2011-es nepszamlalas statisztikai most latnak napvilagot.
Ebbol kiderul, hogy az indiai lanyok 41%-a 19 eves korara mar hazassagban el vagy netan elvalt, ozvegy.
Az eszaki allamokban, mint Bihar vagy Nyugat-Bengal ez az arany meg rosszabb. Ott 59 es 55% a mar hazas lenyok aranya.
Lassu javulas mutatkozik azonban a korai hazassagokat illetoen. A 2001- es nepszamlalashoz viszonyitva 25-rol 20%-ra csokkent a 15 es 19 ev kozotti hazasssagban elo lanyok szama. A 20-24 eves csoportban pedig 77-rol 70%-ra csokkent az arany.
Termeszetesen videken sokkal tobb a 19 evesek koreben a hazassagok szama (47,3%), mint a nagyvarosokban (29,2%).
A deli allamok (Kerala, Tamil Nadu, Goa) elen jarnak a liberalizmusban, de nehany eszaki allamban (Himachal, Punjab, Kashmir) is alacsony a korai hazassagok aranya.
Atlagos arannyal (30-40%) rendelkezik Uttar Pradesh, Odisha, Gujarat, Karnataka, Andhra Pradesh.

A cegnel 23-25 ev kozott mennek ferjhez a lanyok. De ezek a csaladok nagyon modern csaladoknak szamitanak, hiszen iskolaztattak lanyaikat, utana pedig elengedtek oket egyedul dolgozni egy idegen allamba, tobb 100 km-re a csaladjuktol. Egyik munkatarsam (mindegy, hogy ferfi vagy no) sem Bangalore-ban szuletett vagy elt. Kizarolag a munka miatt jottek a varosba es a csaladok nem koltoztek veluk. Tobb fiu tervezi, hogy nehany ev mulva, ha anyagilag osszeszedte magat visszakoltozik a szuletesi helyere es ott alapit csaladot.

2015. május 3., vasárnap

Kirándulás Mysore-ba - India


Hát, nem az lett és nem úgy lett. De jó lett.


Pénteken 8:30-kor indultunk. A forgalom igéretesnek bizonyult Bangalore-ban. Lévén ünnepnap (ami nem igazán szigorúan tartott, mert pl. a kollégák jó része is dolgozott ill. a boltok is mind nyitva voltak) nem voltak túl sokan az utakon. 143 km táv áll előttünk. Ez indiai viszonyok között kb. 3-3,5 óra alatt teljesíthető. 12 óra körül kellett volna Mysore-ba megérkezni. Kellett volna...
Mert valahol Ramanaga környékén teljesen beállt az út. 3 autó két sávban közöttük motorosok. Vagy 2 órán keresztül csak lépésben haladtunk. Fél 1-kor megálltunk ebédelni egy Café Coffe Day-nél.
Vishnu épp alszik
Zöld kókusz
A következő megálló 15:15-kor Srirangapatna volt, ahol a híres fekvő Vishnu szobrot szerette volna Y. megmutatni. Nem volt szerencséje, mert az isten épp ebédelni volt, vagyis a templom 13 órától 16 óráig (merugye ebéd után még egy kis szieszta is van) zárva volt. Rettenetesen meleg volt, sokkal melegebb, mint Bangalore-ban szokott lenni. Kicsit nehezen is viseltem. Nem vártuk meg, hogy kinyisson a templom. A meleg enyhítésére kaptam egy zöld kókuszdió levet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kókuszdiót egy jatagánnal megfaragják, hogy keletkezzen rajta egy kis lyuk. Majd egy szívószálat dugnak bele és már nyújtják is a kedve vevőnek. Az összes utcai innivaló közül ez a leghigiénikusabb (főleg, a hashajtón már edzett bendőjűeknek). Az ÁNTSZ csak minimális kifogásokat találna, mint pl, hogy a jatagánt a kókuszdiók között tárolják és a szívószálak a'la natúr egy pohárban állnak egész nap. A kókuszlé azonban épp akkor kerül érintkezésbe a környezettel, tehát abszolút steril innivaló.
Kókuszlé árus standja

Megittam. Nem volt rossz. Csak azon imádkoztam, hogy pisilni ne kelljen majd tőle.
Egyébként ebben a klímában ez a legrosszabb. Meleg van, tehát inni kellene. De ha iszol, akkor pisilni kell. És nagy kérdés, hogy hol lesz mosdó és milyen az állapota. Én ezt úgy szoktam megoldani, hogy ha nagyon szomjas vagyok, akkor iszom néhány kortyot. Az izzadás miatt meg nem kell vagy egy fél napon át pisilnem. Persze ezt minden nap nem lehetne így csinálni, de rövid távon remek jól működik.
A teplom után siettünk befejezni az út maradék 30 km-es szakaszát, hogy legalább a szultán palotája beleférjen még a pénteki programba. Fél 5-kor le is parkoltunk a palota előtt.
A tömeg fogalma átértékelődött számomra. Elképzelhetetlen és leírhatatlan. Autók ezrei mindenfelé és hosszú sor a kassza előtt. Y. beállt a sorba én meg ténferegtem egy sort és embereket fotóztam. Illetve mosolyogva viseltem, ahogy megnéznek.
Az utazás során nagyon kevés külföldivel találkoztam (talán 5 embert, ha láttam) és megállapítottam, hogy mindenki indiai társasággal vagy legalább egy helyi kisérővel volt. Magányosan senki nem utazott.

Mysore-i palota
Elefánt berakodás
A palota nagyon érdekes volt, hatalmas és csupa pompa. (Nem írok róla bővebben, mert a neten utána lehet nézni, jó leírások vannak róla.) Természetesen belül is tele látogatóval, úgyhogy csak sodródni lehetett a tömeggel. Megállni valami előtt, azt nem lehetett. Viszont ide is csak mezítláb szabad bemenni, de a nagy hőségben kifejezettem jól esett levenni a cipőt. Nem is nagyon akartam visszavenni, de nem mertem Y. megbotránkoztatni, így engedelmesen felhúztam, amikor végeztünk.
A kertben láttunk élő elefántokat, amin lehetett egy kicsit utazni. Én nem akartam.

Fél 6-ra fejeztük be a látogatást. Már csak a szállodát kellett megtalálni. Természetesen nem oda lettünk elszállásolva, ahová a foglalásunk szólt.
Délelőtt hívták Y-t, hogy nagyon sajnálják, de csak egy szabad szobájuk van. Ő értetlenkedett, hogy de hát ő két szobát foglalt. Így is van, de csak 1 db kétágyas szobát tudnak adni. Mondta, hogy de nekünk két db különálló egyágyas kell. OK, próbálnak keríteni egy másik hotelben két szobát. Nemsokára hívnak. A hotel, amit a telefonba említettek Y. szerint nagyon szép és egy nagy parkban van. Az is nagyon jó lesz, mondta. Visszahívták 30 perc múlva. Sajnos ott is csak egy szoba van, de van egy másik hotel, ott van két szoba. Mi mást csinálhattunk volna, mint hogy elfogadtuk. Tulajdonképpen nekem tök mindegy volt, hogy egy éjszakát hol töltünk, csak legyen hol aludni, meg megfürdeni.
Szóval kerestük a szállodát épp, amikor hívtak, hogy merre járunk és hogy kellenek-e még a szobák. Hogyne kellene és épp keressük. Kaptunk telefonos útbaigazítást. Majd eltévedtünk. Ekkor már 2 GPS-el kerestük a szállodát és mindkettő mást mondott. Kénytelen volt Y. megkérdezni valakit. Na, így már megtaláltuk.
A bejelentkezés indiai módra körülményes volt. Én csak ültem egy fotelban és érdeklődve figyeltem, hogy lesz-e még ma zuhanoyzás vagy sem.
Közben az is szóba került, hogy másnap mennénk a tigris szafarira reggel korán. Az elefánt szafari szóba sem került és az egész napos viszontagságok után szóba sem mertem hozni. Jobb, ha Indiában csak úgy történnek a dolgok. Y. megvitatta a szállodai alkalmazottakkal, hogy nem kell előre foglalni és kb. 2 óra az út. 80 km. A szálloda nagyon kedvesen felajánlotta, hogy csomagol majd nekünk szendvicset, gyümölcsöt és innivalót az útra, ha már nem tudunk a szállodában reggelizni. Mindent felírtak egy papírra. Figyelmesen azt is megkérdezték, hogy kérünk-e ébresztést. Igen, fél 4-re. Én nem tiltakoztam, mert ki vagyok én, hogy tiltakozzak. Még úgysem ébresztettek sohasem.
Ekkor már este fél 7 volt.
Megbeszéltük, hogy 8 órakor vacsizunk a szállodában, mert korán kell lefeküdni.
Én azzal a biztos tudattal nyitottam be a szobába, hogy most elmerülök nyakig egy kád langyos vízben és rállok a mérlegre is, mert egy 5 csillagos szállodában szokott lenni ilyesmi. De nem ebben a hotelben. Zuhanyozó volt és nem volt mérleg...
Ráadásul nem volt ingyen wi-fi sem a szállodában. Maradt az állva zuhanyzás és az olvasás.
A vacsora büfé vacsora volt és mennyei. Degeszre ettük mindketten magunkat. Utána pillanatok alatt el is aludtam. De még mielőtt álomra hajtottam volna  a fejemet 3 óra 25-re beállítottam a telefonomat. Mert biztos, ami biztos.
3 óra 35-ig nem hívtak. Komoly dilemmába kerültem, hogy most mi legyen. Ha engem nem ébresztettek, akkor nyilván Y-t sem. A szomszéd szobából nem hallatszódott semmi zaj. Hívjam fel Y-t én? Vagy ne csináljak semmit? De mi lesz, ha majd 4 órakor mégis én keltem fel? A vége azt lett, hogy felhívtam a recepciót és megkértem, hogy ugyan ébresszék már fel Y-t, ahogyan igérték. Kisvártatva hallottam, ahogyan csörög a telefon a szomszédban. Huh. Sosem derült ki, hogy én intéztem az ébresztést. :-)
4 órakor menetkészen levonultunk a hallba. A reggeli nem volt összekészítve, akkor kezdtek hozzá. A GPS szerint az út 1 óra 54 perc. Végül is a szafarik folyamatosan indulnak 6 órától 9 óráig, tehát nem nagyon lehet elkésni.
Emlékeztek, hogy mit írtak fel a reggeli csomag tartalmaként? Na, a csomagban volt két szendvics, két műanyag pohárban dinnye és ananász kockák. Innivaló semmi. És szalvéta sem. Meg villa sem a gyümölcshöz.:-)
Az utazás majdnem érdektelen volt, mert az út 90%-t teljes sötétségben tettük meg.
Helyenként azonban útépítés volt, legtöbbször valami hídfélét építettek. Nem a fél útpályát zárták le, hanem a teljes utat. Az autóknak csinálnak földből és kavicsból egy hepe-hupás terelőutat, hol az út jobb, hol meg a bal oldalán (egyszerre mindkét sávnak). A víz és teherautók miatt előbb-utóbb jó gödrös lesz. Nyaktörő mutatvány némelyik szakasz. És legalább 10 ilyen terelés volt a 80 km során. Van amelyik néhány 10 m, de van olyan amelyik több 100 m hosszúságú. Nem akartunk belegondolni, hogy visszafelé, amikor beindul a forgalom, mi lesz majd itt. Egyébként a terelőút szélét homokzsákok jelzik, amelyekre egy-egy fényvisszavető prizmát ragasztanak. Zseniális megoldás.
Szafari járművek

Elértük rendben a szafarit a Bandipur Nemzeti Parkban. Egy kis sorbanállás után fél 7-kor már úton voltunk a terepre. Ez valóban szafari, nem olyan megrendezett, mint a szingapúri éjjeli szafari, ahol is az állatok egy jól megvilágított körben ácsorognak. Itt nem garantált, hogy bármilyen állatot is lát az ember. Tigrist vagy elefántot meg főleg nem tudnak garantálni. Tigrist utoljára április 27-én láttak a látogatók.

Bivaly az úton
Őzfélék
Végül is a mi egyenlegünk: két tyúknak násztáncot lejtő pávakakas, megszámlálhatatlan őzféle, papagáj csapat a földön, majom a fán, fél tucat előttünk átkelő bivaly és még számtalan csipegető madár a földön. 45 percig tartott az út és nagy élmény volt, még így tigris és elefánt nélkül is.
A legjobb a tömény virágillat volt.



Elefánt a parkolóban
Majom a fán
Fél 8-kor bekaptuk a szendvicseket, megettük kézzel a gyümölcsöket, lopva megtöröltük a nadrágunkba a kezünket és irány vissza Mysore. Még egy templomot szerettünk volna megnézni illetve nekem szantál olajat, meg füstölőt venni. Mysore ugyanis híres a szantál olajról és a szantálból készült faragványairól.
Fél 12-kor ismét a városban voltunk. Bementünk a templomba és lebonyolítottuk a vele szemben lévő állami boltban a vásárlást. Volt ott minden. Y. kérdezte, hogy nem akarok-e szárit próbálni. Nem akartam. Mert így is kisebb vagyont hagytam ott a boltban és tudtam, hogy ha a textil részlegre tévedünk, akkor elvesztem.
Útközben elhaladtunk indiai egyik legszebb állatkertje mellett, a mysore-i állatkert mellett. A tegnapi tapasztalatok után eszembe sem jutott, hogy javaslatot tegyek a megtekintésére.
Inkább abban egyeztünk meg, hogy megállunk ismét az épp aktív délelőttött tartó Vishnu szobornál (emlékeztek, 1 óráig nyitva van a templom).
Megálltunk, nyitva is volt. De a szomszéd faluig ért a sor vége. Nem álltunk be.

Már fogyasztható is a mangó
Büfés néni
Helyette én bámészkodtam egy sort az árusok között. Vettünk egy mangót a mangó árusnál, majd Y. mondta, hogy van itt egy idős büfés néni, akinél mindig szokott ennivalót vásárolni. Nézzük meg, hátha van valami finomság nála. A néni megvolt, de még nem volt kész az ennivalóval.
Nagyon ínycsiklandó
Én elkezdtem bámészkodni és kaját fotózni a büfékben. Y. kérdezte, hogy szeretnék-e valamit kpróbálni, mint pl. azt a lyukas közepű fánk félét. Mondtam, miért ne? Édes? Nem, sós. OK, jöhet. Úgyis ebédidő van.
Nagyon helyesek a kollégák, előbb mindig csak kóstolóba vesznek nekem valamit és ha ízlik, akkor még rendelnek belőle nekem. Közben folyton mondják, hogy ha nem ízlik, nem kell ám megennem. De mit csináljak, ha mindig ízlik? Ez is nagyon finom volt.
Sós fánk
Előbb 4 darabot vettünk, majd kértünk még 2 db-ot hozzá. Szerintem 1 perc alatt betermeltük a 6 darabot. Gyanítom, hogy én 4 db-ot ettem... Y. kért teát is. Mondtam, hogy nekem is.
Fánk belülről
Ittam igazi helyi, cukros-tejes teát. Megtudtam, hogy ez nagyon helyi tea volt. De ez is ízlett. Közben láttam, hogy valaki valami fehér ételt kapott. Kérdeztem, hogy mi az. Rizsliszt gombóc. Kérek? Kérek. Kaptam azt is, de azt elcsomagoltatta Y. még néhány fánk kiséretében. Ne akarjátok tudni, hogy mibe csomagolták. Újságpapírba. Majd átkötötték cérnával.
Itt ettünk
Kész a rizs az ebédhez
A tea miatt leültünk egy kicsit a büfében lévő padra és Y. megjegyezte, hogy ez most nagyon helyi dolog, amit csinálunk. Külföldi vendéggel nem szoktak ilyesmit csinálni Indiában. Nagyon büszke voltam, hogy én ilyen kitüntetésben részesülök,
Hozzáteszem, hogy mint turista, az ember meg sem próbálna ilyen helyen enni. Ez nem olyan, mint a szingapúri büfék. Sokkal vészjóslóbb a kinézetük, mert a nyílt tűz és az olaj gőze miatt minden nagyon fekete. Ráaádásul alumínium edényeket használnak, amik megint csak nem csillognak csalogatóan. Meg ott az újságpapír is. Arról nem is beszélve, hogy fogalmad sincs, hogy mi az az étel, amit épp előállítanak. Sós? Édes? Milyen alapanyagból készül? Ha csak 2 hetet vagy Indiában, akkor marad a biztos forrás és az ismerősebben csengő étel nekek (chicken masala, naan, roti, dahl, curry, paneer). Ha már az 5. heted (2 hét februárban, 3 hét most), akkor már részesedni akarsz ebből az élményből is. Mert olyan izgalmasak az ennivalók a mindennapi rizs-curry kombó után.
Miután autóztunk már vagy 10 perce, Y. kibontatta velem az ennivalót és közölte, hogy most minden megeszünk. Vagyis inkább megeszem én. Mert a 2 db idli-t (a rizslisztből készült lapos gombóc) az az enyém. Miután kibontottam, láttam, hogy kaptam hozzá szószt is. A szósz egy nylon fóliába volt csomagolva, hogy ne áztasson el semmit. Hibátlan élmény volt!
A hazafelé út részemről nagyjából bóbiskolásból állt. Elég tempósan tudtunk haladni, fél 4-re itthon is voltunk.
Persze rengeteg élményben volt folyamatosan részem. Sajnos nem tudtam sokat fényképezni, mert az autóból a sebesség miatt elég nehéz volt.
De láttam banánfát banánokkal. Az itteniek nem olyan magasok, mint máshol. Simán felérni a földről is gyümölcsöket.
Láttam rizsföldeket és cukornád ültetvényt is. Életemben először a valóságban.
Láttam ökör húzta kocsikat (bullock cart). Az itteni ökrök teljesen másképp néznek ki, mint európai társaik. Karcsúbb a fejük és szarvuk is máshogy hajlik. Nagyon helyes jószágok.
Láttam ökrökkel szántani a földeken.
Láttam a patak partján ruhát mosni. Nem is egyszer.
Láttam a kapu melletti slagból edényeket mosogatni.
Az üzlet az üzlet
Láttam árusokat, akik a forgalom miatt megrekedt autósoknak, buszon utazóknak kínálnak zacskóba csomagolt feldarabolt uborkát, dinnyét, ananászt vagy datolyát. A nagyobb településeken minden kereszteződésben ott vannak. Ha megáll a sor, már ugranak is az autók közé, hogy üzletet csináljanak.
Láttam lassító buszról lelépő utast. Épp előttünk hajtotta végre ezt a manővert.
A robogókon utazó családokat már nem is említem, és nem csak városon belül találkozik velük az ember. Mivel nem jó a tömegközlekedés, motorral, robogóval győzik le a távolságokat. Családostul.
Láttam fehérbe öltözött, maszkot viselő dzsainistákat. A dzsainizmus a hinduizmusból fejlődött ki. A leglényegesebb két eleme a erőszakmentesség és a vegatarianizmus egy speciális változata. Semmiféle élőlényt nem ölnek meg, ezért viselnek maszkot is, hogy nehogy belélegezzenek vagy lenyeljenek valamilyen apró bogarat. Nem esznek semmi olyan növényt, amink elfogyastztása a növény életét veszélyeztetné, mint pl. répát, hagymát krumplit. Nem utaznak naplemente után és a napfelkelte már munkába menet éri őket. Mi is kb. hajnali 5 órakor találkoztunk velük.
Láttam hajnalban az út mellett fuvarra váró embereket tornázni.
Láttam platós teherautón utazó embereket. Lehettek vagy 30-an a platón, többen közülük álltak. A nők és gyerekek a plató elején, férfiakkal körbe véve viszonylag biztonságosan utaztak.
Láttam egy Marutiban 6 férfit.
Láttunk felüljárót, amire csak szabálytalanul lehet felhajtani.
Fellöktünk egy motorost, de csak igen finoman. Igazából ő próbált elénk férkőzni és addig bénázott, amíg az első kereke és az autó találkoztak, majd nem tudta megtartani a lassan elcsúszó motort. Mindez nagyjából álló helyzetben történt, a férfi két lábbal állt a földön, mialatt a motor szépen elfeküdt alatta. Néhány szitokszó elhagyta a száját, meg görbén nézett, de más nem történt.
Láttam, hogy vidéken a nők 99%-ban száriba öltöznek. Cukin kilátszik az idősebb generáció oldalszalonnája.
Végig rajtam volt a szebbik kendőm és az első nap igen csak megszenvedtem vele. Folyton elcsúszott és igazgatnom kellett. Míg a palotában a sorban csoszogtunk, megfigyeltem, hogy a kendők gombostűvel hozzá vannak tűzve az alatta viselt ruhához. Ezért nem igazgatják az indiai nők a kendőiket sohasem. :-)
A rengeteg utazásban kicsit becsípődött a derekam, de mára normalizálódni látszik a helyzet. Terápiás célokból elmentem egy órát bicajozni.
Y. még tegnap igéretet tett, hogy este elvisz vizet venni a plázába. Azóta sem hívott. Természetesen nem vártam rá, a biciklis kirándulás végén elmentem vízért. Ma nem szándékozom szomjan halni.
És ma kaptam tejet is a kisboltban, Készül a curd a jövő hétre.

Nagyon élménydús hétvégém volt, nem panaszkodhatok.

Óriás Jackfruit
Kettévágva
Óóó, még hazafelé meg kellett szemlélnem közelebbről is egy helyi gyümölcsöt (Jackfruit avagy Jancsi gyümölcs). Y. tudni akarta, hogy ilyen van-e Európában. Én még nem láttam, nyugtattam meg. Az árus adott belőle kostolót. Valami eszméletlen finom volt. Szerencsére nem láttam sem az árus kezét, sem a legyeket a gyümölcs körül. :-)

Folyik a business a palota bejáratánál

Nők száriban

Még helyi viseletek

Megkértem, hogy lefotózhassam

2015. április 30., csütörtök

Szállás május 1-én - Mysore - India

Most már egészen biztosan megyünk holnap Mysore-ba.
Tegnap este Y. átküldte a hotelfoglalás visszaigazolását.
Pénteken városnézés lesz és remélem, hogy sikerül a szantálos manufaktúrába is eljutni. Szeretnék szantál olajat, füstölőt és valami faragványt venni. Meg nagy vágyam a piac is. Szóval izgalom a köbön.

Szombaton még nem tudom pontosan, hogy mi lesz a program, de valami állatos-növényes van kilátásban. Van tigrises szafari, meg elefántos program is. Nem is tudom, hogy melyiket választanám. Talán az elefántosat, mert a tigrisek nem biztos, hogy épp a szafari útvonalán kolbászolnak. Az elefántokkal meg bemutatókat tartanak. Az biztos, hogy azon ott lesznek az elefántok. :-)

Tiltakozas v2 - India

Szoval a mai tiltakozast a 2014-ben eletbe lepett kozlekedesbiztonsagi torveny valtotta ki a motoros riksasok koreben.
Ugyanis az uj kozlekedesbiztonsagi torvenyben megjelent az uj buntetesi pontrendszer mellett, hogy a riksa vezeto, aki athajt a pirosban, az eloszor 300, a kovetkezo szabalytalansagtol 1.000 rupia buntetessel sujthato.
Egy motoros riksa vezetoje napi 300 rupiat keres atlagban, tehat az elso szabalytalansag az egesz napi fizeteset elviszi, kockaztatva ezzel a csaladja aznapi megelheteset.
De a tiltakozashoz csatlakoztak a kozuti fuvarozok, kozlekedesi vallalatok, taxisok. Igy, ma reggel 6 oratol este 6 oraig lebenul Bangalore kozlekedese. Ugy tunik, hogy csak sajat erobol lehet eljutni a munkaba.
Rengeteg iskola zarva tart ma es elhalasztottak nehany allami vizsgat a nehezitett kozlekedesi viszonyok miatt.
A kollegak "project cab"-et szerveztek maguknak, hogy bejussanak az irodaba. Reszleteket meg nem tudok, de mindig akadnak sztrajktorok (vallalkozok), akik jo penzert nem tiltakoznak. :-)

Update: valóban nem sok busz járt az utakon, de azért voltak. És motoros riksából is volt néhány. Nem mondom, hogy üresek voltak az utak, de sokkal könnyebb volt a közlekedés, mint más napokon. 15 perc alatt be is értem és nem kellett sokat koncentrálnom.
A reggeli újságból meg kiderült, hogy ez most nem is bandh (tiltakozás), hanem valódi sztrájk.
Viszont majdnem 11 óra van és az irodában csak lézengenek az emeberek. Még nem jött meg a szokásos műszak. Nos, ha jól hallom most érkeznek a kisbuszok éktelen tülkölés kiséretében. .-)

2015. április 29., szerda

Kendok Thea-nak sok szeretettel - India

A kendok kb. 2,5 m hosszuak es nagyon szelesek. De a nyakadba osszefogva teszed.
A mintás kendő

Mintázat


Valamiert csak az egyik kendorol keszult 2 kepet tudom beszurni ide. A masik kettőt nem mutatja. Majd holnap laptoprol potolom.

Ui: pótoltam a hiányzó képeket.
Egyszerű kendő

Mintás kendő széthúzva

Ujabb tiltakozas - India

Holnap ujabb tiltakozas lesz. Hogy mi ellen azt meg nem tudom. De semmi negykereku jarmu (teherauto, autobusz, szemelyauto) nem lesz az utakon.
A kollegak projekt buszt szerveztek, hogy bejussanak valahogy az irodaba. Mert dolgozni azt muszaj es itt nem szeretik a home office-t. Holmi tiltakozas meg nem ok a munkakerulesre.
Kivancsi vagyok a holnapi kozlekedesre, meg hogy mennyien lesznek bent.

Ma egyebkent katasztrofalis volt a kozlekedesi helyzet. Delutan esett az eso es utana mindig beall a forgalom teljesen. A 2/3 uttol toltam a bicajt, mert lehetetlen volt meg ket kerekkel is haladni. Ilyenkor minimum 3 auto all egymas mellett a ket savban, kozottuk meg motorosok. A kozlekedok minden rendelkezesre allo helyet kitoltenek. Mint a viz. Mindenhova befolynak. A keresztezodesek megtelnek szorosan egymason allo autokkal. Meg a gyalogosok is alig fernek el kozottuk.
Szoval egy darabig alltam a sorban, majd meguntam es gyalog jottem haza. Sokkal gyorsabb volt, meg ugy is, hogy a bringat tolni kellett.

Es ma sem kaptam tejet.

Viszont reggel kiteritettem a hatso erkelyre a kimosott kendomet. Gondos kezek behoztak, hogy ne azzon meg az esoben. Maskor is volt ruham kint, de mindig elazott az esoben. OK, foleg bugyikat szaritok kint, ahhoz biztos nem mertek nyulni. De ez most olyan meghato volt, hogy a hatalmas kendot gondosan kiteritettek a szek hattamlajara. Talan, mert india darab es talan, mert oket is orommel tolti el, hogy egy kulfoldit erdekel a viseletuk. Sosem fogom megtudni, hogy az eso miatt kerult be vagy mar reggel behoztak a takaritaskor. De amugy is, az egesz szemelyzet sokkal kedvesebb igy a harmadik het kozepen, mint az elejen volt. Mar mosolyognak. :-)

Életjel - India

Nem sok említésre méltó dolog történt errefelé vasárnap óta, de azért mégis eszembe jutott néhány megosztásra méltó dolog.


  • Remek jó lett a curd. El is fogyott 2 ebédre. A kollágám csak nézte, hogy nekem mim van az ebédhez. :-)
  • Tegnap vettem két nagyon szép kék sálat. Ma figyelem, hogy hogyan is kell viselni. Mert az én nyakamban olyan bénán álltak. Ki is mostam őket gyorsan, hátha az segít. Mert elég durva volt az anyaguk, Sajnos az egyik rettenetesen ereszti a színét. Nem akarom tudni, hogy milyen színe lesz majd a nyakamnak, ha megizzadok...
  • Apropó, mosás. A fiatal kollégámtól megtudtam tegnap, hogy kézzel mos! A lakásban, ahol lakik egy barátjával, nem nagyon van hely a mosógépnek és a tulaj egyébként sem támogatja az ötletet. Nem akar átalakítást a lakásban a mosógép miatt. Szóval férfi létére maga mos. És ezen felül minden reggel maga vasalja az ingjét. Csak kicsit voltam ledöbbenve. Egyébként itt péntek kivételével mindenki ingben jár. A péntek a laza nap, akkor szabad bármit viselni.
  • Jó eséllyel pályázom a "Bangalore ördöge" pólóra biciklizés közben. És ezt nem a gyorsaságomra kell érteni, hanem a kerszteződéseken való áthaladási technikámra. Leginkább egy merülésre emlékeztet a dolog. Olyanra, mint amikor az ember vesz egy mély levegőt, befogja az orrát és lassan a víz alá merül. Szóval az ördög lánya a kereszteződés előtt lassít, szemlélődik egy kicsit, majd ha úgy véli, hogy az autók minden irányból elég lassan jönnek, akkor vesz egy nagy levegőt, becsukja a lelki szemeit, nem néz sem jobbra, sem balra, csak halad előre, majd konstatálja, hogy átért. De hogy mi volt az az éktelen dudálás, azt maga sem érti... Kár hogy nincs fejkamerám, szívesen felvenném.
  • Mivel van a fiókomhoz kulcsom, így nem kell napi szinten a laptopot hurcolászni. Helyette belefér a táskámba egy váltás blúz. Mert azért a bicajozás közben reggel igen csak kimelegszik az ember. Így pólóban jövök, majd átcserélem dolgozós blúzra, miután kicsit lehűltem. Tegnap vettem egy parfüm dezodort is, amit behoztam. Most itt illatozok. :-)
  • Tegnap este nem tudtam venni zacskós tejet. Két boltban is jártam, de egyik helyen sem volt. Így most nem lesz újabb curd-öm. Mert azt csak friss tejből lehet csinálni, tartós nem jó hozzá. Majd a jövő héten.

2015. április 28., kedd

Mi van a bőröndben hazafelé - 1. rész - India

Az első 2 hét után jelentősen megváltozott a bőröndöm tartalma a visszafelé útra.
Nézzük mik kerülte bele:

  • hajszárító
  • 2 db műanyag konyhai tárolódoboz
  • fakanál
  • 6 db kanál (nem volt kisebb kiszerelésben)
  • túrahátizsák
  • nagyon vékony túra törölköző (ha még hétvégéken utazunk, lehet, hogy jól jön. Ki tudja milyen lesz a szállás.)
  • biciklis kesztyű
  • biciklis fejvédő (na, ez lehet, hogy marad, ha nem lesz elég helyem, de lehet, hogy jó lesz kényesbb dolgokat beledugdosni.)
  • kotyogós kávéfőző
  • hátizsákra való esővédő

2015. április 27., hétfő

Kerékpározás Bangalore-ban - India

Nem olyan veszélyes, mint amilyennek látszik. Persze már előre látom, ahogyan a hajatok minden szála égnek áll és ennek az írásnak a végére sem fog lesimulni, tudom. Pedig tényleg nem olyan rossz.

Mivel rengeteg jármű van az utcán állandóan, ezért a haladási sebesség igen alacsony. Mondjuk úgy max. 30 km/h-ra tehető.
És abban is megegyezhetünk, hogy egy vezető sem akar balesetet okozni, tehát mindenki időben használja a féket vagy a kormányt.
Persze néha olyan érzése van az embernek a kereszteződésben, hogy egy "csirkés-játék" részese. Amerikában a fiatalok körében volt kedvelt játék (vagy talán még ma is az), hogy egymásnak szembe rohantak teljes sebességgel az autókkal egy elhagyatott útszakaszon. Az vesztett, aki előbb rántotta félre a kormányt. (Bővebben lsd. itt.)  Na, pont ilyen érzésem van néha. csak itt oldalról is játszák ezt a játékot.

Szóval, amikor bicajra pattan az ember, akkor egy dolgot nem szabad csinálni: félni.
Töretlenül kell haladni előre. Kereszteződésben kicsit lassítani, kezek a féken, de menni előre. Sokkal biztonságosabb, mint bizonytalankodva megállni. Mert ha megállsz, lehet, hogy soha nem tudsz átvergődni a kereszteződésen. És az sokkal balesetveszélyesebb, mint mozgásban lenni.

Mivel senki nem akar balesetet, de az elsőbbség adás fogalma sem ismeretes errefelé, ezért a határozottabb személy nyer. És nem a jármű mérete dönt. A nyerő fél simán lehet biciklis.

A másik dolog, ami nagyon sokat segít, ha a jobb vállad fölött gyakorta hátranézel. A perifériádban pontosan látod, ha busz, teherautó közelít. Az autók nem olyan nagy probléma, mert amerre én járok az egy 2 sávos út. Bőven van hely rajta akár 3 autónak is egymás mellett.
A hátranézés főleg akkor hasznos, ha valaki parkol az út mentén. Ekkor már érdemes jó korán hátranézni és eldönteni, hogy egy gyors előzés/kikerülés belefér-e még, vagy inkább lassítson az ember lánya, mert valami nagy jármű közelít. Nem valami kellemes dolog egy busz vagy egy kamion mellett préselődve kikerülni.
Ha autó jön, az nem lehet gond. Ő is pontosan látja, hogy mi van elöl és fog helyet hagyni a kikerüléshez. A motoros sem gond, bár ők tartják a balra tarts-ot, tehát lehet, hogy 5 cm-re melletted fog elhúzni,

Sokszor hangzik fel dudálás a hátad mögött. Főként akkor, ha nem pont az út szélén haladsz a gödrök miatt vagy épp kikerülsz. Egyszerűen ignorálni kell, ha olyan a helyzet. Mert ha épp egy kerülés közepén vagy, mégis mi a manót tudnál csinálni? Jó, hogy szól, hogy beért, de van neki is fékje, meg kormánya, hát használja. Ráadásul sosem lehet benne biztos a közlekedő, hogy az épp neki szól.

Egyetlen egy kereszteződés van, amin gyalog kelek át minden egyes alkalommal. Az egy nagy ívben jobbra fordulás. Meg lehet csinálni biciklivel is, de azért ez annyira nem kellemes. Ebben a kereszteződésben van a lámpa. A trükk az, hogy amikor piros, szépen be kell tolni a bicajt a lámpa előtt álló motorosok jobb oldalára a legelső sorba. Ekkor pole pozícióból lehet startolni. Egy baj van csak, hogy a fordulás után ugyebár az ember a sáv jobb oldalára érkezik (ne felejtsétek, fordított közlekedés van. A bal oldalon haladunk itt.) és onnan még ki kell vergődni a bal oldalra. Na, az nem egyszerű. Főleg ha a busz is befigyel. Jobb ezt inkább két lábon megoldani. Szépen leszáll az ember és a zebránál áttolja a bicajt amikor épp lehetséges. Természetesen rendszerint szabálytalanul.
Érdekes, hogy az emberek annyi mindennek szót fogadnak, szó nélkül engedelmeskednek Indiában és pont a közlekedés az, ahol ez nem működik. Talán így lázadnak a sok korlátozás ellen. Valahol nekik is szabadnak kell lenniük. :-)

Nem tartozom a legbevállalósabb emberek közé, de az indiai közlekedésben az első perctől kezdve nem félek. Sem autóban, sem kerékpáron, sem gyalogosan. És ami a legfontosabb, van bicajos fejvédőm. :-)