Aratás 2.

Szombaton a magtár felé jártam. Több irányból álltak szépen sorba a traktorok, hogy kiszippantsák a gabonát a pótkocsikból. Előzményeket lsd. az Aratás c. posztban.

Elektomos jármű és a Merkur

A minap a Merkur parkolójában érdekes felfestésre lettünk figyelmesek a földön. Kicsit meghökkenve nézegettük, majd megfejtettük, hogy ez itt az elektromos járművek töltőhelye. Az oszlopon pedig ott vannak a csatlakozók a járművek részére. Kár, hogy egy jármű sem parkolt bent...

Aratás

Tegnap este 7 órakor megkezdődött a kert végében lévő búzatábla aratása. Volt nálunk nagy izgalom.
Azonnal előkerült a létra (magas a sövény) és arról lestük meg a második kör aratását. Már két hete ezt az eseményt vártam és már-már lemaradni látszottam a dologról. :-)

Az út szélén ott áll két pótkocsival egy traktor és minden kör után abba töltik a kicsépelt magokat. Az egyik pótkocsi már meg is telt, de az éjszakát az út szélén töltötte, letakaratlanul... No comment.

Este 10-ig arattak, a kombájnak jó kis világítása van, így nem probléma sötétben dolgozni. Ráadásul akkor már hűvösebb is van, bár van légkondi a vezetőfülkében. Azt gondoljuk, hogy az aratóknak van valami egyéb polgári foglalkozásuk, a búzatermesztés csak kiegészítő vállalkozás, valószínűleg ezért aratnak a közeli kis táblákon csak esténként.
Ha elékészülnek, akkor a traktor elgördül a falu szélén található magtárhoz (kb. 500 m). A magtár udvarán szépen sorakoznak a pótkocsis traktorok, amikből egy hosszú csővel kiszippantják a gabonaszemeket.
Ennyi a gabona általunk is megfigyelhető útja. A magtárat is megpróbálom majd lefényképezni. Jó magas épület. Még az autópályáról is látszik.

Selbst schneiden - vágd magad virág

Az utak mentén gyakran látni a "Blumen - selbst schneiden" feliratot.
Általában kardvirág földek találhatóak a tábla környékén és a virág tetszőleges mennyiségben, színben mindenki saját maga által vágható.












Az árakat árlista közli, mely alatt a pénzesdoboz és néhány kés található.










A becsületesség iránti szájtátott csodálattal adózást azonban egy másik a tábla töri meg. Lássuk be, itt is gyarlók az emberek... (Megj. Kamera persze sehol...)

Képek a vidéki életünkből

A ház a kert felől








A terasz







Csap a ház falán a locsolócsővel







Garázs virágokkal és kiskerttel

Vidéki élet

Egyik kollégám megkért, hogy vigyázzunk a házára nyári szabadsága és üzleti útjai alatt. Ez 5 hét összesen. Szívesen mentem bele az ajánlatba, mert úgyis nagyon szerettem volna magam kipróbálni, mint kertes ház lakója. Mindig nagyon vágytam saját kertre, de fogalmam nem volt, hogy fogom-e élvezni. Hát fogom. :-)
De most nem is erről akarok írni, hanem a vidéki lét érdekességeiről.

Először is, a kertkapu csak retesszel záródik, kulcs nincs. Vagyis bárki be tud simán jönni a kertbe. De nem fog. Maximum a szomszéd megetetni, megitatni a nyuszikat, ha én nem vagyok ott a hétvégén.
A kerti csapok a ház falán vannak, ebből lehet locsolni. Az egyik speciel kint van az utcafronton. Mindkettőn rajta van a locsolócső (van vagy 20m hosszú mindkettő), különböző locsolófejekkel. Mikor megmutatták, riadtan kérdeztem, hogy hogyan kell leszerelni és hová teszem el őket. Erre ők néztek riadtan, hogy miért akarom én leszerelni... Szóval nem rakják el, csak télen.
A teraszról sem visznek be semmit, ha elmennek otthonról.
Minden kertben gyönyörű zöld a fű. Mindenki lelkesen locsol esténként. Én is. A kert nagy részét automata fejjel, de a ház két oldalát kézi erővel.
Viszont rengeteg a szúnyog. És itt nincs repülőről permetezés. Tegnap a szomszéd néni kérdezte, hogy Magyarországon is ennyi van-e. Mondtam, hogy igen, de nálunk időnként irtják őket.
Érdekesség még, hogy nem lehet füvet nyírni vasárnap. Mert zajos. És valóban senki nem teszi ezt. Vasárnap teljes csend honolt a falurészünkön.
A kukák nálunk kint vannak a fedett garázsbeálló alatt. Senkinek nem jut eszébe eltulajdonítani őket. De így kikészíteni sem kell őket, mert a kukások megnézik, hogy melyik van tele és kiürítik azt. (Én azért kihúztam a teli kukákat az út szélére, mikor láttam, hogy a szomszédok is kirakták őket...)
Itt is van szelektív hulladékgyűjtés. Van egy komposztálós kuka, egy normál szemetes, egy papírhulladékos és egy műanyagos kuka. A műanyag hulladékhoz még külön sárga zacskó is van, ha nem lenne elég a kuka.
A szomszédok jó fejek, mindketten nagyon szépen artikulálva és lassan beszélnek hozzám németül. És igyekeznek egyszerű szavakat használni. Egészen jól elkommunikálgatunk.
A családoknak általában két autójuk van, mert a vasútállomás jó másfél kilométerre van. Ugyan biciklivel is el lehet oda menni, de úgy látom, ez nem olyan divatos közlekedési forma errefelé. A boltok sincsenek túl közel, oda már mindenképpen autó kell. A vonatközlekedés viszont nagyon jó. Minden fél órában van vonat Bécsbe és onnan vissza este 11-ig. A menetidő 20 perc. Nóri minden este így jött vissza Bécsből és nagyon élvezte. A vonatok tiszták, gyönyörűek és pirosak.
Az autózással sincs nagyobb gond. Igaz, most nyár van és kisebb a forgalom, bár az autópálya 4 sávja nagyon kell még ilyenkor is. Én 30 perc alatt beérek. Ez nem sokkal több idő, mint a szomszéd kerületből bejárás.

Nekem nagyon meggyőző a vidéki lét, rettentően élvezem minden előnyével és számos nehézségével (napi locsolás 1,5 óra, nyulak ketrecének hajnali 6-kor történő takarítása hangyák és szúnyogok miatt, rettentő sok szúnyog, pókok, legyek, meztelen csigák) együtt.

Kiskertek Bécsben

A legeslegelső napon, mikor is a családom Bécsbe költöztetett, a délutáni terepfelderítős sétánk során nagyon érdekes dolgot láttunk, ami teljesen rabul ejtett.
Kiskerteket. Avagy németül Schrebergarten vagy Kleingarten.







Körbezárt területen, a vasút és a lakóházak között. Olyan volt mintha egy vidéki víkendházas részre csöppentünk volna. Mint pl. Dunaharaszti külterülete. Aprócska telkek, rajtuk nyaralóházak. Egy részük fából készült, de számos ház volt téglából építve.
További sétáink során újabb Kleingartenekre bukkantunk. A terület általában a város tulajdona, bérelni lehet őket. Ha egyszer valaki egy ilyenre szert tesz, akkor az nem igazán engedi ki a kezéből, öröklődik folyamatosan. A kollégáim szerint nem könnyű ilyen hétvégi telekhez jutni.
Még régebben olvastam valahol ezeknek a telkeknek a történetéről. A II. világháború alatt Bécsben sem volt jó az élelmiszer ellátás, így az emberek a kültelkeken elkezdtek kertgazdálkodást folytatni, saját kezűleg megtermelni a szükséges zöldséget, gyümölcsöt. Akkoriban a telkeken még nem álltak házak. A gazdálkodósi nagyon bevált a Bécsieknek, a háború véget ért, a telkek maradtak. Hobbinak.
Én kapásból 5 ilyen nyaralóházas területet is ismerek a házunktól 3 km-es körzetben.
Bevallom nekem is nagyon fáj egy ilyen kertre a fogam, valahol a közelünkben.