2011. február 28., hétfő

Süti vásár a Neulandschule-ban - beszámoló

Kicsit döcögősen indult a vásár. Beigazolódott bizonyos emberi sztereotípia, hogy az ismeretlen dolgok ellen alapból ellenszenvvel viseltetünk, holott nem is győződtünk meg, hogy az ellenszenv igaz-e. Vagyis Lilla sütijeit fanyalogva nézegették, gyorsan hátra is tették a sorban, merhát ugye ezek valami ismeretlen dolgok. Ráadásul szegénykém kiírta a kapros-túrós pitét németül. A többiek meg leüvöltötték a fejét, hogy mit gondol, ki fogja megvenni ilyen névvel a sütijét... Kiírták rá, hogy "Brownies" - a hófehér sütire... Vitték, mint a cukrot. A zserbóból maradt a végére. Elkezdte osztogatni ingyen. Kérdezték tőle, mi az. Mondta, ne kérdezz, hanem örülj, hogy ingyensütit kapsz. Volt aki még kétszer vett belőle, mert annyira ízlett neki. Sőt, valaki a receptjét is elkérte.
De azért nem múlt el a nap bánat nélkül. Mert reggel elvették mindenét, műanyag tálcáját, süti papírjait, papírtálcáit, majd közölték vele, hogy ő most itt marad, majd csak délután kell árulnia. Mindenki otthagyta, ő meg sírva fakadt, hogy már megint kiközösítették. Nekem meg a szívem szakadt meg érte...
De aztán délutánra rendeződtek a dolgok, bár elhatároztam, hogy ha Lilla igényli, bemegyek és szétcsapok az ostoba kölykök között. Nem igényelte. Mindenki nagy szerencséjére. :-)

2011. február 25., péntek

Süti vásár a Neulandschule-ban

Ma Lilláék osztálya sütivásárt csinál a suliban.
Az angol tanárnőjük találta ki, hogy készítsenek sütiket otthon, majd a mai napon árusítsák azokat a suliban így keresve egy kis költőpénzt az áprilisi írországi kirándulásukra.
Az ötlet remek jó, de természetesen senkinek nem kötelező.
Lilla viszont úgy gondolta, hogy él a lehetőséggel és keres egy kis plusz pénzt. Zserbót sütött, keksztekercset készített, én meg megfejeltem neki egy kapros-túrós pitével. :-)
Reggel bevittünk mindent a suliba, az autóban pedig kitaláltuk az árakat is, remélem, hogy jól sikerül a vásár!
Izgatottan várom a beszámolóját. :-)

2011. február 23., szerda

Legélhetőbb város lista

Idén, immáron ötödszörre is a kanadai Vancouver lett a világ legélhetőbb városa. Bécs pedig ismét a harmadik helyezést érte el.
A részletes adatokat az Economist Intelligence Unit honlapján lehet elérni, de sajnos ez a szolgáltatásuk fizetős, mégpedig 300 USD-ba kerül. Így sajnos részletekkel nem szolgálhatok. :-(
Amit viszont lehet tudni, hogy az alábbi kategóriák szerint készül az elemzés:
- biztonság (25%)
- egészségügy (20%)
- kultúra és környezet (25%)
- oktatás (10%)
- infrastruktúra (20%)
Az értékelés pedig az alábbiak besorolás szerint történik:
- elfogadható
- tolerálható
- kényelmetlen
- nem kívánatos
- elviselhetetlen

Nagyon kár, hogy egyelőre nem publikusak a legfrissebb adatok.

Macskaland

A tegnap reggel átlagos reggelnek indult. Lillával már 7 óra előtt úton voltunk, szokásos időben beértem.
Gyanútlanul dolgozgatok az asztalomnál 3/4 8-ig, amikor is Nóri hív. Még önmagában ez sem egy érdekes tény.
- Anya, anya! Nagy baj van! Amikor kinyitottam a bejárati ajtót, beugrott egy macska a lakásunkba és eltűnt!

Na, erre mit lép az ember? Egyáltalán mennyire életszerű egy ilyen jelenet? Semennyire, gondoltam, de megoldás kell. Mégpedig SOS.
OK, a szomszédunknak van macsekja. Ezt tudjuk. Vagyis akkor át kell csengetni a szomszédba, hátha otthon vannak és onnantól sima ügy. De: a szomszéd nem volt otthon. Mostakkor mi legyen? Nórinak suliba kell menni. OK, menjen akkor suliba. Közben én elkezdtem egy dühös és frusztrált macskakarmoktól megszaggatott kanapét, parkettát, felborított virágokat, összepiszkított szőnyeget vizionálni. Már fogalmaztam is az e-mailt a kollégáimnak a legviccesebb történetről, ami velünk valaha is megesett. Majd kikapcsoltam a laptopomat és irány haza. A lakás előtt hallgatóztam, semmi zaj. Óvatosan nyitottam be, mert féltem, hogy a macskacicó az ajtó előtt várja, hogy kimenekülhessen. De sehol egy macska. Odabent teljes csend. Anyáááám, hogy fogom én megtalálni a macskát egyáltalán? Ezernyi hely lehet, ahová bebújhat. És egyáltalán nálunk van még? Lassan és tétován sétáltam a lakásban, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve benéztem a kanapé alá. Az van ugyanis a lakás legtávolabbi pontján. Hát ott kuporgott a cica. Nem bántottam, meg sem próbáltam előcsalogatni onnan, mert féltem, hogy megvadul és elkezd rohangászni. A fejét ugyan nem láttam, így fogalmam sem volt, hogy él-e egyáltalán, mert meg sem mozdult. Becsuktam gyorsan a szobaajtót és elkezdtem üzenetet fogalmazni a szomszédnak. Kiírtam az ajtajukra, hogy nálunk van a cicájuk és hogy én is itthon vagyok vele, bármikor jöhetnek érte.
Majd ismét ellenőriztem a cicát - ugyanis képtelen voltam elhinni, hogy egy élő, igazi macska van a kanapénk alatt, folyton attól féltem, hogy ezt csak álmodom -, de ugyanott kuporgott. Kicsit elhúztam a kanapét, hogy láthassam a fejét is. Hatalmas riadt szemekkel, hátracsapott fülekkel nézett rám. Nem háborgattam. Leültem a másik szobába dolgozni. Mert nem szabadságra jöttem haza, hanem home office-ba dolgozni. Néha benéztem rá, de változatlan pozícióban kuporgott.
Kb. másfél óra múlva csengettek. Fiatal fiú állt az ajtó előtt. Hínnye, de megváltozott a szomszéd srác... De ez akkor nem is volt olyan érdekes. Gyorsan megmutattam a cicát, de az a gazdájának sem mozdult, így a srácnak kellett kiemelnie őt a sarokból. Közben beszélgettünk és kiderült, hogy ő a felettünk lakó szomszéd, nem a szemben lakó! A barátnője elment reggel otthonról és nyitva felejtette az ajtót. Ő meg most ébredt és látta, hogy az ajtó nyitva, macska sehol. Iszonyatosan megijedt és a lepcsőházban keresgélés közben látta meg a cetlit a szomszédunk ajtaján.
Szegény annyira a történtek hatása alatt állt, hogy el is felejtette megköszönni, hogy egyáltalán vigyáztunk a macskájukra. Én viszont annyira boldog voltam, hogy az egész történet ilyen jó véget ért (és egyáltalán véget ért!), hogy nem is érdekelt, hogy köszönt-e bármit is. :-)

Ui: Mellékesen megjegyzem, hogy nekem is és Lillának is macskaszőr allergiánk van. :-)

2011. február 21., hétfő

Életjel

A kínai horoszkóp szerint 2011 a Nyúl éve. Szerintem meg a Sárkány éve.
Mert elárasztottak bennünket a problémák, gondok. Küzdünk nagyon ellenük, de olyan, mintha egy mesebeli sárkánnyal harcolnék. Levágom egy fejét és három nő helyette. Folyamatosan jönnek a mi életünkben is a problémák. Nem mind megoldhatatlanul nagy, sok az apró, könnyen megoldható, de ezek teljes mértékben lefoglalják az ember agykapacitását. Az enyémet biztosan...
A 2010-es év volt a "fent" év, a 2011-es lesz a "lent" év, de a "lent" után mindig "fent" jön, így nem aggódom igazán, inkább töretlenül küzdök a sárkányokkal. A bennem lakozóval is.
De úgyis én győzök, mert a mesében is mindig a jó győz. :-)

Hát, ezért nem nagyon vannak mostanában posztok. Mert épp nem látom magam körül a világot, épp a fennmaradásért küzdök, épp be vagyok zárva a munka-család-háztartás háromszögbe és ezekről a dolgkoról igazán nincs mit írni. De remélem ezen a hétvégén lesznek újabb élmények és akkor majd írok róluk. A jövő héten meg Kaprunba utazom egy konferenciára. Arról biztos lesz mit mesélni majd.

A mai élményünk mindösszesen annyi, hogy -6 fokra ébredtünk. És talán havazás is jön délutánra. Az ország nyugati felében már havazik.

Mindenkinek szép hetet kívánok!

2011. február 15., kedd

Találkozás

Tegnap este egy virtuális ismerettségből vizuális élmény lett a valós térben.
Méghozzá jó kis élmény. :-)
Folyt. köv. Megbeszéltük.

2011. február 14., hétfő

Budapest és Bécs margójára

A hétvégén a gyalogtúra kapcsán kicsit elgondolkodtunk. Méghozzá azon, hogy Bécsben sokkal aktívabbak vagyunk, mint Budapesten. Ennek több okát is felfedezni véltük.
- Mertugye Budapestet születésünk óta ismerjük vagyis közel 40 éve. Nem sok meglepetést, felfedezni valót tartogat - véli ennyi idő után az ember. Pedig ez nem is igaz, mert Budapest számos részén nem jártunk még, de valahogy már nincs is olyan intenzív felfedező vágya az embernek. Az ember ennyi év alatt ellustul, elveszti az érdeklődését, elmúlik a felfedezőkedv, ráadásul ez valahol mélyen rögzül és a pesti hétvége egyenlő a tunyulással. Ok is van bőven, annyit dolgoztunk a héten, elfáradtam, sok a házimunka, inkább vásárolni kellene menni stb. Pedig Bécsben is sokat dolgozunk, itt is kell vásárolni (sőt! Szombaton muszáj is, mert vasárnap nincs nyitva semmi.), takarítani itt is kell. De itt máshogy szocializálódtunk már a kezdetekben. Pénteken takarítás, szombaton vásárlás, utána felfedezés és minden egyéb lakáson kívüli aktivitás vasárnap estig. Ha rossz az idő, akkor vasárnap délelőtt közös ebédkészítés.
- Aztán ott vannak a programok. Valahogy az volt az érzésünk, hogy Pesten nincs ennyi jó program, vagy aktivitásra lehetőség. Itt mindig van valami izgalmas kiállítás, nyíltnap, szabadtéri program. És soha nem éreztük még azt a tömeget, zsúfoltságot, ami az ilyen programokon Pesten van.
- És a távolságokról se feledkezzünk meg. Mint szombaton tapasztaltuk, a város 3 km-re, szinte karnyújtásnyira van. Persze ebben szerencsénk van a hellyel, ahol lakunk. A lakásból kilépéstől számítva 20 perc alatt a Stephans-nál vagyok. Pesten ennyi idő alatt a Határ útig sem jutok el. Az ember Bécsben nem érzi nyűgnek, hogy nekiinduljon a városnak, mert nem érzi, hogy az fényévekre lenne. Én Pesten már pusztán abba is belefáradok, amikor belegondolok, hogy mennyi időbe telik a Belvárosba beérni...

A végkövetkeztetésünk az volt, hogy időnként mindenkinek más városba, netán országba kellene költöznie. Hihetetlenül vérpezsdítő dolog. :-)

2011. február 13., vasárnap

Gyalogtúra a bécsi belvárosig

Ez a hét nem volt egy laza hét, de minden jó, ha a vége jó, ránk köszöntött a hétvége. :-)
Tegnap megtettük a szokásos szombati shoppingolós Favoriten körünket, majd délután kitaláltuk, hogy gyalogoljunk be a Karlsplatz-ig. Gyakorlatilag ez a 4. metrómegálló tőlünk.
Az idő ragyogó volt, a kedvünk is, így nem maradt más hátra, mint felkerekedni.
A X. kerületi Favoritenstrasse pontosan a Karlsplatz-ig vezet. Érdekes volt látni, ahogyan folyamatosan változik az utca arculata, a házak stílusa. A Favoritenstrasse legdélibb pontja a Laerberg-i körforgalomnál van, onnan indul észak felé. A Reumannplatz-ig széles, fákkal, parkolósávval, bérházakkal szegélyezett utca. A házak viszonylag fiatalok, legtöbbjük a XX. század eléjéről, a huszas évekből való. Itt még villamos is közlekedik az utcában. A Reumannplatz-nál átvált sétálóutcába. Rengeteg ember, óriási nyüzsgés, mindenhol nagy boltok (C&A, H&M, Deichmann, Humanic, New Yorker, Kleider Bauer, Müller stb.) és a bal oldalon ott a kerület nagy piaca. Ezen a részen német szót hallani valódi ünnepszámba megy. Sok a szerb, lengyel, török, orosz anyanyelvű bevándorló. A magyar szó is ritka. A Colombus platz-tól csendesedik az utca, a nagy boltokat aprócska üzletek váltják fel, kevesebb a sétálgató ember. A Gürtel után visszatérnek az autók, ugyanakkor szűkül is az utca. A házak aljában mindenhol boltok, vagy valamilyen szolgáltatást nyújtó üzletek, sörözők, talponállók. Majd valahol a Taubstummengasse környékén az épületek idősödnek, sok a XIX. századi ház. Itt kicsit olyan Andrássy út, Nagykörút hangulata támad az embernek az épületek eklektikus sítilusa miatt. Gyérülnek az üzletek, de az utcán lévő emberek száma is fogyatkozik. Amúgy a Gürteltől ez már a IV. kerület, Wieden. A legbelső részen az épületek sítusa a pesti V. kerület klasszicista házaira emlékeztet.
A Karlsplatz a lakásunktól 3 km-re van, maga a Favoritenstrasse kb. 4 km hosszú lehet. A rajta lévő házak észak-déli irányban pedig jól példázzák a építészet változását a XIX. század közepétől a XXI. századig.
A Karlsplatz-ra megérkezve nem titkolt célunk a Karlskirche volt. Most nyitva is volt, azonban a templomba csak úgy bemenni nem lehet. 6 EUR fejében az ember bámészkodhat a templomban, felmehet lifttel a tetejére és megnézheti a múzeumot is. Hát mi ezt most kihagytuk. Nem voltunk egészen elszánva a 12 EUR-os templomlátogatásra.
Így további terveinknek megfelelően villamosra szálltunk, hogy megnézzük idén is a Rathaus előtti Eistraum-ot. Idén is hatalmas, és rengeteg ember volt kint. De tömegnyomor az nem volt.
A pálya jobb oldali végében, közvetlenül a Rathaus előtt van egy Zur Eisblumen nevű beülős sátor. Az ételek, italok ugyanolyan áron vannak, mint a kinti pavilonoknál, csak bent meleg van és ami lényeges, saját WC (meglepően tiszta, papírral és melegvízzel jól ellátott) csatlakozik a sátor-étteremhez. Tulajdonképpen ennek okán ültünk be az étterembe egy rumos forró csokoládéra.
Miután felmelegedtünk és kicsit kipihentük magunkat egy újabb sétával fejeztük be a napot. A Schottenring metrómegállóig sétáltunk. Laci ithon lemérte, hogy kb. 7 km-t gyalogoltunk. :-)
És azért az is milyen már, hogy a belvárostól sétatávolságnyira lakunk, pedig mi már erősen külvárosi kerületben lakunk Bécsben...
Pesten a szintén külvárosi otthonunktól kb. 12 km-re van a Belváros. Hát az nem egy sétatávolság. :-)

2011. február 6., vasárnap

Csodás idő

Míg kelt a fánk tésztája, jártam egyet. Mert már nagyon hiányzott.
A téli kabátom széldzsekire cseréltem. 15 fokban minek is télikabát? Csodás érzés volt!
A nap is melegen sütött. Le is ültem 10 percre napfürdőt venni. Remek dolog volt.
Igazán maradhatna ez az időjárás mostantól. :-)

2011. február 5., szombat

Szolgálati közlemény

Nézne valaki holnap (vasárnap) délben ORF2-t?
Nekünk még mindig nincs TV-nk. :-) bár most épp :-(.
Ki hitte volna, hogy egy napon ilyen esemény miatt fog hiányozni az egyszemű szörny!
Ugyan azt még nem tudom, hogy ÉN mire megyek azzal, hogy TI megnézitek az én gyerökömet a TV-ben...
De tudom! Már az is épp elég lesz, ha elmesélitek, hogy volt a TV-ben. :-D

Update: nem ORF1 lesz, hanem ORF2 és 12:30, Orientierung a műsor címe. http://religion.orf.at/projekt03/tvradio/orientierung/or_110206_fr.htm

Sozial Woche

Lilla iskolájában ez egy kötelező program a 7. évfolyamon. Az első félév utolsó hetében minden diáknak kötelezően valami szociális feladatot kell végeznie. Már 6. év végén ad az iskola egy hivatalos papírt a gyerekeknek, ami igazolja, hogy a tanulónak kötelezően szociális munkát kell végeznie és kéri a szervezetet/intézményt, hogy segítsen a tanulónak a feladat elvégzésében.
A diákok szabadon választhatják meg a feladatukat ill. a helyszínt. Lehet kisegíteni óvodában, alsó tagozatban, anya otthonban, idősek otthonában, Vöröskeresztnél, hajléktalan szállón, árvaházban, fogyatékos gyerekeknél, de akár lehet korrepetálni is. Nincs megkötés. A végén pedig kell egy aláírás, ami igazolja, hogy a tanuló eleget tett a Sozial Woche kötelességének.

Egyébként ez nem kötelező minden iskolában, mert pl. a Grinzing-is Neulandshule-ban vagy Nóri iskolájában nincs ilyen hét, bár szerintem minden iskolában nagyon hasznos lenne.

2011. február 4., péntek

Mai nap híre

Ma rövid munkalátogatásra hazánkba érkezett Lilla lányunk. - jelenhetne meg a helyi újságban.

Lilla még a múlt hét közepén Pestre utazott, hogy eleget tegyen a "Sozial woche"-jük előírta kötelességeinek. (Erről majd később írok.)
Tegnap este 10 órakor megérkezett, ma reggel elszállítottam iskolába, hogy átvegye a félévi bizonyítványát, majd 3 órakor ismét buszra száll, hogy a jól megérdemelt síszünetét - saját kérésre - a világszerte elismert budapesti síparadicsomban tölthesse.
Visszaérkezésének várható dátuma: jövő hét vasárnap. :-D

Az utca embere

Mostanában a csapból is Norbert Darabos és Karl-Heinz Grasser neve folyik. De legfőképpen a rádióból. Mert botrány van körülöttük. De most nem is a botrány az érdekes.
A rádiócsatornán, amit reggelente hallgatok, van egy "utca embere" műsor, "Der Ö3 Mikromann" néven. A riporter szimplán kimegy az utcára és feltesz valami egyszerű, épp aktuális kérdést.
A tegnapi kérdés az volt, hogy kettőjük közül (a fent említett urak közül) ki Ausztrai pénzügyminisztere.
Volt, aki biztosra állította, hogy Herr Grasser, volt akinek fogalma sem volt, hogy melyik mit csinál. Később a riporter feltette a kérdést, hogy ki a védelmi miniszter. "Fogalmam sincs" - mondta egy hölgy, Da-da-da-Darabos. Na, ez a férfi nem úszta meg ennyivel. Jött a következő kérdés:
- Ha Darabos a pénzügyminiszter, akkor mit csinál Karl-Heinz Grasser?
- Hát, ő valami botrányban szerepel.
- Akkor ő nem miniszter vagy valaminek a minisztere mégis?
- Hát ebben most nem vagyok biztos.
- De azt biztosan tudja, hogy ki a védelmi miniszter?
- Pröll. Vagy?
- Herr Pröll... Ki az alelnök?
- Feymann.
- Aha, Feymann alelnök... Ki a miniszterelnök?
- Ö...ö... a.... na, ezt nem tudom.
- Kicsoda Herr Grasser?
- Herr Grasser? Ő most nem börtönben ül?

Én meg somolyogva ültem az autóban a piros lámpánál, mert az összes kérdésre tudtam a választ. Hát, hiába! A 2,5 éves rádióhallgatás meghozza a gyümölcsét.

Aki tudja a helyes választ az alábbi kérdésekre, nyerhet egy vaníliás fánkot (fényképen biztosan!). :-)
- Ki Ausztria miniszterelnöke?
- Pénzügyminisztere?
- Védelmi minisztere?
- És kicsoda Karl-Heinz Grasser valójában?
+ kérdés: Mi Maria Vassilakou beceneve a "Die Comedys aus dem Ö3-Wecker" műsorban? (helyes válasz: Vasi-Hasi) Ja, és ki egyáltalán a hölgy? :-)

2011. február 2., szerda

Nóri az ORF-en

"Benne leszek a TV-ben!" - jött ma sms-ben Nóritól.
Mint kiderült, a mai etika órájukra váratlanul TV-sek jöttek a suliba. Az ORF-től. És felvették az egész órát, majd végül egy angol interjút szerettek volna valamelyik diákkal. Nórit választották erre a szerepre, mert az etika csoportjukban csak ketten vannak kéttannyelvű osztályból.
Így, ha minden igaz, Nórit viszontláthatjuk vasárnap az ORF1 képernyőjén. :-)
A pontos időpontot még nem tudjuk.

Update: a gyerekeknek azt mondták, hogy vasárnap 12:00 és 12:30 között lesznek valamikor az ORF1-en. Mondjuk a jelenlegi műsor szerint síközvetítés lesz... :-(

2011. február 1., kedd

Német nyelvű fejtágítás és én

Mint már írtam nagy cégnél dolgozom. Több, mint ezer dolgozó. Multikulturális. Soknyelvű.
Sok a nem német anyanyelvű kolléga. Van, aki tud németül, van aki nem. Van akinek kell a német nyelv a munkájához, van akinek nem. Nekem nem alapfeltétel. De azért tanulom, tanulom. Mert mégiscsak kell. A napi élethez. Meg hát itt élek. És egyébként is a cég globálisan nem nagyon van tekintettel a németül nem vagy csak alig beszélő kollégákra. Érthető is. Hiszen kevesen vagyunk. A tréningek, fejtágítások nagy részét németül tartják. A részvétel viszont kötelező. Legalább is nekem. Mert ahogy hallom néhány kollégától, ők nem minden fejtágításon vesznek részt, neki tartanak a kollégák kisebb, helyi tájékoztatást. De azon az osztályon a német anyanyelvű kolléga ritkaságszámba megy.
Múlt héten is ülök egy fontos fejtágítón. Még a projektoron vetített prezentáció sem segít, mert az is németül van. Feszülten koncentrálok. Jó lenne mindent megérteni, mert fontos. A közvetlen kollágáimat meg nem érdemes utólag faggatni, mert rendszerint két mondtaban elintézik az összefoglalást, azzal meg nem vagyok ki a vízből.
Próbálok a kulcsszavakra koncentrálni. De azok sajnos nem olyan könnyűek, mint Brot, Freundin, Buch, nehmen, essen, gehen vagy sagen. Bonyolultabbak. Lilla épp Magyarország felé tart a busszal. Zsebemben mobiltelefon. Kezem mozdul felé. Legyűrhetetlen vágyat érzek, hogy elővegyem. Mint ahogyan azt Frodó az Egy Gyűrűvel tette. Valami sejtésem van a kulcsszavakról, de a sejtés itt nem elég. A hallgatóság nevet. Mosolygok én is. De vajon mi a csudán? És ekkor előrántom a mobilt. Agyamban zakatolnak a kulcsszavak. Nyomkodom a gombokat. A címzett Lilla. Mit jelent a ....? 10 mp és jön a válasz. És a...? Közben óvatosan leskelődöm, hogy valaki látja-e hogy a mobillal babrálok. Senki nem néz. Jöhet az újabb szó. Összesen négy kulcsszó volt. Meglett mindegyik. Lilla átért a határon. Hátradőlök a széken és figyelek. Megértem a mondandót. Örülök.
És büszke vagyok, hogy nekem saját interaktív, szupergyors német szótárom van. :-)