Daisypath Anniversary tickers

2010. június 30., szerda

Életképek a kerületből 5.

A parkokban egyen padok vannak. A városvezetés pedig minden arrajárót kedvesen egy kis helyfoglalásra szólít fel. Like-olom. :-)
De az egyik parkban az üldögélők mellett matricák is megjelentek a padokon, így most egy újabb matrica szólít fel a matricázás mellőzésére.












Az egyik bérháztömbben egy régi fémtáblára bukkantunk, mely a házfelügyelők elérhetőségét adja közre. Vajon ma is működik még ez a rendszer?










A városban nagyon sok helyen lehet látni ideiglenes, megállást tiltó táblákat. Az ok lehet költözés, útfelújítás, házbontás, lakás-/házfelújítás stb. Egy másik bécsi blogon részletes poszt jelent meg a megállni tilos táblák beszerezhetőségéről. Nekem viszont egy olyan táblát sikerült lencsevégre kapni egy Burger King építésénél, melynek hátulján ott a hivatalos engedély a tábla jogos kihelyezéséről.

2010. június 28., hétfő

2010. június 27., vasárnap

Orvosi ügyelet hétvégén

Újabb tapasztalattal lettünk gazdagabbak egészségügy terén.
Nóri nagyon csúnyán felfázott és tegnap délutánra már láza is lett.
Nem volt mit tenni, mint orvoshoz menni. De hová is szombaton délután 4 órakor?
Első lépésként felhívtam a 141-et, az orvosi ügyeletet. Ott megérdeklődték, hogy küldjenek-e orvost vagy képesek vagyunk valahová elmenni. Miután megtárgyaltuk, hogy el tudunk menni orvoshoz, az 1. kerületbe, a Börseplatz 6. szám alá küldtek minket.
Mint később kiderült, itt van a Máltai Szeretetszolgálat orvosi ügyelete. Mindenképpen jobb, mint egy kórházi ügyelet, mert kevesebbet kell várakozni, délután 5 órakor mi voltunk a 38. betegek aznap és épp nem volt senki ott rajtunk kívül.
Egy baj van csak, hogy 20 óráig rendelnek, tehát éjszakai betegség vagy történés esetén marad a mentő vagy orvos kihívása.
Minden esetre felírtam a faliújságunkra a címet.

2010. június 25., péntek

Szolgáltatók óriásplakáton

Ausztriában nem csak termékreklámok és felajánlás kérések jelennek meg az óriásplakátokon, hanem a közüzemek és egyéb szervek is reklámozzák magukat. Mint péládul a Wiener Stadtwerke, melynek tagja a Wiener Linie és a Wien Energie, sőt mi több a rendőrség is...












Kocsmázás

Mivel nincs TV-nk és ma meccset szerettünk volna nézni, kénytelenek voltunk valami vendéglátóipari egységet keresni TV-vel. A sarki szerb kocsma a szerb vereség óta nem ad meccset, így egy utcasarkot le kellett sétálni a következő kocsmáig. Nagyon kicsi hely, a pult tele volt, de TV-t alig nézett valaki, így gyorsan letelepdtünk a TV közelében. És rendeltünk.
- Egy almafröccsöt (Apfelsaft gespritzt) szeretnék. - mondtam én.
- Sajnos almafröccsünk nincs, de van narancs, Cola.
- Jó, akkor egy narancsot.
- Én meg .... én meg... - hezitál Nóri.
- Egy sört? - segítek én.
- Nem, egy Cola jó lesz.
Hát így esett, hogy "szárazon" megúsztuk a kocsmázást. :-)

Életképek a kerületből 3.

Ma eljutottam kerületünk másik végébe is.
Képes beszámolónk a felvégről. :-)


A kerületben található az Anker egyik sütőegysége. Az Anker céget még 1891-ben alapította Laaerbergben (ma Bécs 10. kerületének része) a Mendl testvérpáros, Heinrich és Fritz ei Wien Ankerbrot "Wiener Brot- und Gebäckfabrik" néven.
1920-ban már 2.000 dolgozója 100 üzlete volt a vállalkozásnak. 250 lovaskocsival hordták szét a 150 tonna péksüteményt, kenyeret. A lovakat 1965-től autóra cserélték.
1981-ben már 370 üzlettel rendelkeztek.
2003 az Ostendorf család burtokéba került az üzem és kezdetét vette a nagyszabású restrukturálási program. Mára 170 üzlettel rendelkeznek és 1.800 dolgozót foglalkoztatnak.
A sütöde mellett a régi épületben található a Brot Kunsthalle.

A Bécs utikönyvünk látnivalóként említi meg az Eisenstadtplatzon található házakat.
Ezt írja: "Az itt 1964-ben befejezett, előregyártott elemeket is alkalmazó nagy építkezés erdménye a 703 lakásos tíz blokkház, amelyek közül kilenc- és tizenhatemeletes toronylakóházak kiemelkednek." Íme itt az egyik.


A Südbahnhofot tavaly télen lebontották átalakítás miatt. A baloldali kép régebben (tavasszal) készült, amikor az épületeket már félig lebontották, a jobboldali kép pedig a terület déli részét mutatja.


Politikai óriásplakátok

Már elmúltak a választások, népszavazás, de a pártok továbbra is aktívak, az utcákon mindenfelé politikai ihletésű óriásplakátokat látni.

Íme néhány ízelítőül.

2010. június 23., szerda

Életképek a kerületből 2.

Íme a tegnapi adag.


Néhány évvel ezelőtt komoly gondot okozott, hogy a kinőtt, megunt, kicsit megkopott ruhadarabjainkat hogyan jutassuk el megfelelő helyre Budapesten. A Családsegítő vagy a Vöröskereszt általában munkaidőben voltak nyitva, ezért gyakran hetekig álltak a ruhák zacskóban a szoba valamelyik sarkában. És a végén rendszerint anyukám vállalta magára a jótékonykodó szerepet.
Bécsben viszont vannak kifejezetten ruha és cipő gyűjtő helyek (ha jól láttam már Budapesten is felbukkantak ezek a konténerek). A mi környékünkön kettő is van, melyeknek rendszeres ellátói vagyunk. Íme az egyik.

Ami Bécsben nagyon hiányzik, az az utcatáblákon a házszámozás. Hogy a saroktól a következő sarokig mely házszámok találhatóak. És vajon ez-e a páros oldal?
Ehelyett itt csak a kerületet és az utca nevét jelzik. OK, az utcák számozásában van logika, de némi helyrajzi ismeretet és tájékozodási képességet igényel. Ugyanis az utcák számozása a Stefansplatz felől kezdődik és a jobb oldalon vannak a páros, a bal oldalon a páratlan számok. Tehát, amikor egy utcában állok, akkor el kell képzelnem, hogy merre van a dóm, majd egyszerűen hátat kell neki fordítani és máris megvan, hogy merre növekedik a számozás és hogy melyik a páros oldal. De mi van a dómra nem merőleges utcákban? Ott keletről-nyugatra növekszik a számozás és a páros oldal ott is a jobb oldalon van.

Bécs szigorú város. Például számos parkban van előírás, hogy hogyan kell kutyát sétáltatni, viselkedni. De ugyanígy tájékoztatókat helyeznek el a lakótömbök házfalán is. Ez az egyik kedvencem. Gondolom már nem sok fiatal lakik abban a tömbben, mert tiltják a görkorizást és a biciklizést is.

2010. június 22., kedd

Életképek a kerületből

A kötelező életmódváltásnak köszönhetően mostanában sok időt töltök a környékünkön a szabadban, így sok érdekes dolgot látok, tapasztalok.
Közel két éves nyomás után végre tudatosult bennem, hogy én egy fénykepezőgépes mobillal rendelkezem és könnyedén tudom a tapasztalataimat dokumentálni. Ugyanis a sétáimra leginkább üres kézzel szeretek menni, a legfontosabb dolgaim a zsebembe vannak begyömöszölve, mint kulcs, telefon, papírzsepi. Eddig folyton hárítottam, hogy én nem viszek fényképezőgépet a sétákra. Pedig, dehogyisnem. A telefonomban. :-)

Tehát következzenek a tegnapi élményeim.


Még valamikor márciusban népszavazást tartottak néhány fontos, Bécset érintő kérdésben. Íme itt a népszavazás egyik eredményéről értesítő óriásplakát. Szeptember 3-tól 24 órában közlekedik a metró hétvégeken.




Az 1-es metró vonalának meghosszabbítása elkezdődött. A munkálatok kisebb tereprendezéssel fognak járni, mely a növényzetet is érinti majd.



A környezetvédők tiltakozását megelőzően táblákat helyeztek ki, melyben tájékoztatják a lakosságot, hogy 35 fát áthelyeznek, 40-et kivágnak, de helyettük 105 új fát, bokrot telepítenek. Kérdés esetén lehet az ombudsmann-hoz fordulni.





És egy kép a villamosmegállóból. A legtöbb autóbusz és villamosmegállóban elektronikus tábla tájékoztatja az utasokat, hogy mennyi idő múlva jön a következő jármű és az milyen irányban halad majd. Az a fura kis ikon a táblán azt jelenti, hogy a következő jármű alacsonypadlós lesz, mozgássérültek, babakocsival utazók könnyen fel tudnak majd szállni. Önerőből is.

Szerintünk ez a világy egyik leghasznosabb dolga. :-)


Lillával kedvenc mozaik képünk egy lakóház falán látható. Egy rövid kis történelmi sorozat. Érdemes megnézni alulról a második jelenetet. Szerintünk Bécs bombázását ábrázolja. Bocsánat a minőségért, majd legközelebb megkérem Lacit, hogy készítse el a képet jobb fényviszonyok mellett, sokkal jobb géppel.

És szóljon már valaki az időjárásnak, hogy nyár van...

2010. június 21., hétfő

Erdbeer Woche a konyhánkban

Erdbeer WocheA hétvégén kimentünk az eperföldre (lsd. korábbi Erbeer Woche-s posztot) és hoztunk 10 kg epret, ami két vödröt és 20 Euro-t jelentett. Nem mi szedtük és ez hagyott némi kívánni valót maga után, de lekvárnak végül is jó volt. Megenni már kevésbé lehetett volna...
A végén lett 5 nagy és 8 kisebb üveg lekvár.
Ha minden igaz a hét végére lesz málna és talán meggy is, tehát folytatódhat tovább a bécsi lekvárfőzés. :-)

Ui: tegnap este a csatosüveggel családunk legfiatalabb tagja meg is kezdte a tesztelési fázist. Kénytelen leszek a hét végén kiküldeni az eperföldre újabb adagért, mert ilyen tempóban a lekvárjaim az őszt sem fogják megérni. :-D
Ui 2: Már a második üveg is elfogyott...

2010. június 17., csütörtök

Breaking news

Lillának hosszas szenvedés után MEGVAN az év végi kettese németből!!!! :-)

És most mindannyian rettentő büszkék vagyunk rá, hogy 2 év alatt megcsinálta a majdnem lehetetlent!
Ma este kezdődik a Fésüs Lilla Ünnepi Játékok. :-)

2010. június 16., szerda

Magyar rendszámú autó honosítása Ausztriában

Tudom, hogy titokban számos olvasóm van, csak nem mernek hozzászólni semmihez (mert talán nincs is mihez...). :-D De nem is ez az érdekes most, hanem hogy adnék egy kis munkát osztrák olvasóimnak.

1. Hogyan kell magyar rendszámú autót "osztrákosítani"? És hogy ezt kell-e egyáltalán? Meg hogy mennyibe is kerül?

Mivel a német nyelvtudásom még nem tökéletes, így akár egy szimpla jogszabály, info fordításnak is nagyon örülnék.

2. Illetve, hogy van-e valakinek tapasztalata, hogy a magyar kötelező illetve Casco bonuszt beszámítják-e Ausztriában? (Ha nem, az igen nagy szívás, mert akkor iszonyat magasak a kezdő díjak...)

Előre is köszi bárminemű segítséget. Mondjuk jól jönne egy biztosítási ügynök is, aki tudná intézni majd a dolgaimat. :-D

Születésnap osztrák módra

Van három darab bevásárlós kártyám - BIPA, BILLA, MERKUR.
Amikor tavaly igényeltem őket, akkor meg kellett adni a születésnapomat.
És igen, idén a BILLA és a MERKUR küldött születésnapi jókívánságot, melyhez 10%-os kupont is adtak. A BIPA-ba meg a legutóbbi vásárláskor személyesn adták oda a 10%-os kupont. Micsoda figyelmesség!
Az ERSTE Bankból viszont valamivel a szülinapom után hívtak, ám épp betegállományban voltam. Tegnap viszont elértek, bár ez egy kisebb frászt hozott rám. Mert kedvesen megkérdezték, hogy volnék-e oly szíves befáradni a bankba egy kis beszélgetésre a személyes bank tanácsadómmal? Aha, persze - nyögtem bele a telefonba. Gyorsan megkukkantottam a számlámat és az ERSTE-s honlapot is egyben. Ekkor megvilágosodtam. A 40 évet betöltötteknek van valami speciális ajánlatuk, de ehhez be kell fáradni a bankba. Jövő pénteken megyek, kiváncsi vagyok, hogy mit ajánlanak. Szerintem valami megtakarítás lesz az. :-D

2010. június 15., kedd

Vélemény az osztrák oktatásról

Íme itt a poszt kedves olvasóm, AnTalk kérésére.

A lányok idén fejezik be a 6. osztályt. Lilla hagyományos osztrák gimnáziumba jár, míg Nóri angol kéttannyelvű gimnáziumban tanul.

Kezdjük Lillával, aki magával a tananyaggal elégedett volt. Én is láttam év elején a tankönyveit, érdekesek, színesek.
Amit ő hiányolt, az az hogy nem kell óráról órára tanulni, mert alig van felelés, váratlan röpdolgozat nincs, a dolgozatokat előre bejelentik.
Van olyan tanár, aki már év elején napra pontosan meghatározza a nagydolgozatok idejét. De a nagydolgozatok is eltérő nehézségűek, idejűek. Nyelvekből két-három fogalmazást kell írni 50 perc alatt. Matematikából feladatokat kell megoldani szintén 50 perc alatt. A többi tárgyból pedig kérdésekre kell rövid írásbeli feleleteket adni. De az anyagmennyiség rendszerint óriási, a megválaszoláshoz viszont csak 20 perc áll rendelkezésre. (Megj: Ettől függetlenül Lilla képes jó eredményeket elérni...)
Angolból és olaszból azonban időnként írnak szódolgozatot is, de ezt is előre bejelentik.
Lilla szerint óriási hátrány, hogy a lustább gyerekek így a dolgozat írás előtti napokra hagyják az anyag megértését, megtanulását.
Vannak tantárgyak, ahol sok fénymásolt anyagot kapnak és tanár az órai vázlatot is pontosan lediktálja vagy felírja a táblára. (Lilla a Fazekasból jön, ott már általános iskola 8. osztályában önálló jegyzetelésre tanították őket a tanárok.)
Kifogásolta azonban, hogy pl. fizikából nem sok feladatot oldanak meg. Megtanítják az elméletet, de kevés hozzá a gyakorlati feladat.
Házi feladat sincs minden tárgyból. Németből, matematikából ugyan szinte mindig van, de biológiából és földrajzból viszont nincs. Nyelvekből pedig rendszerint csak fogalmazást kell írni, kevés a nyelvtani teszt.
Ami nekem viszont nagyon tetszik, hogy sok a csoportmunka illetve az egyéni kiselőadás. A csoportmunkákat gyakran kiteszik a folyosóra is. Fogadó óra során szoktam őket nézegetni, tényleg tartalmasak, szépek. Az ilyen jellegű feladatokra Lilla is nagyon lelkiismeretesen készül, öröm nézni az ötletes kivitelezéseit.

Nóri tananyaga is teljesen megfelelő. Lillával ellentétben ő idén tanul kémiát és elég sokszor meséli, hogy kisérleteztek. Náluk kémiából azonban sok a feladat, lelkesen rajzolgatja a kémiai képleteket.
Angolból félévente kell írniuk egy nagyobb esszét, megadott szempontok szerint. Mindenkinek kell választania egy társat, aki ellenőrzi nyelvhelyességi szempontból is az esszét és a végén tartalmilag véleményezi is. A végén persze mindenkinek kiselőadás formájában elő kell adnia, hogy miről írt. Nekem nagyon tetszik ez a rendszer.
Náluk is előre bejelentett időpontokban írják a dolgozatokat.
Viszont Nóriéknál érdekesség, hogy moduláris oktatás van. 5. osztályban (a gimnázium elős évében) mindenkinek meghatározzák a "schwerpunkt"-ját. Ez nagyjából az, amiből egy gyerek viszonylag erős és szívesen tanul, pl. természettudományi tárgyak vagy idegennyelvek vagy humán tárgyak vagy informatika stb. Ennek keretében vannak kötelező tárgyak ("schwerpunkt"-onként eltérő óraszámban) és emellé még vannak a választott tematikák. Nóri pl. így tanult az ENSZ-ről, a japán kultúráról, zenéről, a tánc történetéről stb.

Amit én, mint szülő hiányolok, hogy nincs ellenőrző. Egyszerűen nem tudom követni a jegyeiket. Lilláéknál év elején be kellett adni a dolgozatfüzeteket, annak az első oldalán vannak a jegyeik beírva, de a füzetet csak a javítás után látjuk egy aláírás erejéig.
Jövőre készítek az otthoni faliújságunkra egy táblázatot, ahová fel fogjuk jegyezni a jegyeket.
Év elején mindketten kaptak tájékoztatót, hogy egyes tantárgyakból hogyan tevődik össze majd a fél éves illetve év végi osztályzat. Különböző súllyal számít az óra munka, a házi feladatok, a dolgozatok és a szóbeli feleletek eredménye. (Lilla pl. biológiából már nem is írt nagydolgozatot, mert mindenből maximálisan megfelelt...)
Majd megpróbálok otthon egy ilyen tájékoztatót keresni.

Összességében nem találom rossznak a két iskolát, úgy látom, hogy mindkét gyerek képességének megfelelőt sikerült választani. De bevallom, hogy nem mernék újabb iskolaváalsztásba belefogni, mert tényleg nagyon eltérőek az osztrák iskolák és ki lehet fogni sokkal gyengébb és rosszabb minőségű iskolát is.

2010. június 8., kedd

Lillának nyári munka Magyarországon

Tudom, hogy ezekben az ínséges gazdasági időkben nem könnyű, de hátha akad valakinek ismerősének ismerőse, aki tudna Lillának nyári munkát adni Budapesten.

Regisztrált már ezer meg egy helyen (diákszövetkezet), de eddig még sehol semmi. Már nagyon el van csüggedve.
Július 6-tól ráérne 2 hónapig.
Könnyű fizikai munka is érdekelné vagy akár valami lóti-futi feladat, esetleg borítékolás.
Októberben lesz 17, németül, angolul beszél és olaszul is tud egy kicsit.

Előre is köszön bármiféle segítséget!

Ui: Lilla a múlt héten kapott levelet a Rébusz-tól, hogy lehet menni regisztrálni gyorséttermes munkára. Ma otthon is maradt, hogy le ne maradjon semmiről. Hát lemaradt... Már több, mint 1000-en jelentkeztek, így az ő jelentkezését már el sem fogadták. A Fürge diák-nál és a Melódiáknál sem kapott érdemi segítséget. Ott azt mondták, hogy majd nézze meg a honlapot egy héttel a munkába állása előtt, hátha talál majd akkor valamit. Na, jól kivan szegény a vízből. :-(

Osztrák egészségügy közelről - azért kihagytam volna

Eddig csak a lányok által ismerkedtem az osztrák egészségüggyel, de a múlt héten minden erejével magába szippantott a helyi betegellátás.

A háziorvos a fennálló panaszaim miatt tovább küldött neurológiai szakrendelésre a múlt héten. Ezt a Kaiser Franz Josef Spitalban kellett megtennem. A kórház ugyan viszonylag közel van hozzánk, de én mégis az autóval megközelítés mellett döntöttem, mert szokás szerint szakadt az eső.
A kórház felé menet azon töprengtünk Lillával, hogy vajon hol lesz parkolóhely. De nem sokáig kellett ezen tanakodni, mert a kórház előtt már zöld kijelzős tábla mutatta, hogy hol lehet parkolni. A kórház alatti mélygarázsban. Egy két szintes, hatalmas mélygarázsban. Csak az első óra ingyenes, utána 2,5 Euro minden megkezdett óra. A mélygarázs feljáratánál hatalmas térkép segíti a tájékozódást. Mi gyorsan megtaláltuk a neurológiai ambulanciát. Az ambulancián az asszisztens nem beszélt angolul, bár a néhány kérdésre még én is tudtam volna válaszolni, de ezt a lehetőséget átadtam Lillának, személyes tolmácsomnak. :-)
Az adatfelvétel után nem maradt más dolgunk, mint a folyosón leülni és figyelni. Nagyon érdekes megfigyelésekre tettünk szert.
Először is, a folyosón egy nagy termoszban tea volt kitéve a várakozók számára. Bárki odamehetett és tölthetett magának inni a hosszú várakozásban. Mert várni azt sokat kellett. A beteghordók 5 percenként hozták az idős betegeket a kórház különböző részéből. Volt, akit a betegszállító autó hozott, de a lábán jött be, volt, akit kerekesszékkel gurítottak be és volt akit ágyon hoztak. Az ágyon hozott beteget ultrahangra hozták. Az ultrahangos szobából kigurították az ágyat és a beteget a saját ágyán tolták be vizsgálatra, nem emelgették. Nagyon profi megoldás volt.
Az idősek megadóan üldögéltek a folyosón. Az egyik néni kérdezett valamit a "Schwester"-től, mire az a válaszadás közben kezét a néni boton nyugvó kezére helyezte és folyamatosan mosolygott. Majd megkérdezte, hogy átkisérje-e a nénit a rendelő túl oldalára, mert ott fogják szólítani. A néni kérte, így a nővér mosolyogva nyújtotta a karját és átsétált vele a rendelő másik végébe.
A kórházi betegeknek egyforma kórházi hálóingje volt. Apró, kék mintás, térdig érő hálóruha. Férfiaknak is. Ennyi csontos, csupasz férfilábat még életemben nem láttam... :-) A cipő, köntös az viszont mindenkin saját volt. A betegek a csuklójukon azonosító szalagot viseltek, névvel és kórházi osztállyal.
A hosszas várakozásban én is kaptam egy mosolyt és megnyugtatást, hogy hamarosan sorra kerülök. Így is lett.
Az orvos kifogástalanul beszélt angolul, csak valahányszor elfordult tőlem mindig elfeledkezett, hogy addig angolul beszéltünk... Szemrebbenés nélkül folytatta németül. Nem győztem angolul finoman visszakérdezni, hogy ugye most azt mondta németül, hogy... Tulajdonképpen a németet is megértettem, de jobb szerettem volna biztosabb talajon mozogni az orvosnál, hiszen az itt kapott információkra még számos ember nagyonkíváncsi volt. A panaszaim alapján azonnal CT-t és MRI-t rendelt. Méghozzá ő hívta személyesen a kollégáit, hogy a vizsgálatokat megrendelje.
Az útbaigazítás után könnyen megtaláltuk az újabb épületet. Épp csak annyi időm maradt, hogy kitöltsem a papírokat és az ékszereimet biztonságba helyezzem Lillánál és már szólítottak is. A CT-nél egyáltalán nem kellett levetkőznöm, ami engem kicsit meg is lepett, mert valahogy Magyarországon előszeretettel vetkőztetik az embert. De nekem csak a fejem kellett nekik, így minden ruhám maradhatott. Tudták, hogy angolul beszélek, így mindent - kérés nélkül - angolul mondtak. A vizsgálat kb. 3 percig tartott.
Utána jött egy kb. 10 perces várakozás az MRI-re. Kijött értem a segédorvos a folyosóra. Bekisért a vetkőző helységbe. Kérte, hogy távolítsak el minden fémet magamról. Itt már le kellett vennem a melltartómat, de a pólóm maradhatott. Megvizsgálta a nadrágom zippzárját és közölte, hogy maradhat rajtam a nadrág is.
A vetkőző helységben volt egy kis széf, hogy az ember az ékszereit, óráját, mobilját abba helyezze. 2 Euroval működött. Én nem használtam, mert Lilla őrizte az értékeimet odakint. Bent mindenki kedvesen mosolygott és elmagyarázták angolul, hogy mi is fog következni. A fülemre fülvédőt helyeztek, mert a gép nagyon hangos volt, a kezembe pánik gombot adtak, ha mégis félnék. De nem féltem. Ez a vizsgálat is 3 percig tartott.
Ezután visszasétáltunk a neurológiára, ahol mondták, hogy nyugodtan elmehetünk egyet kávézni, amíg a leletekre várunk. Hát mi nem mentünk sehová. 3/4 12-kor behívott az orvos. Még egy nyaki ultrahangot is szeretett volna készíttetni, így újabb telefonálás következett. Egy Otto nevű orvost próbált még rábeszélni, hogy fogadjanak, de az orvos a hiányzó orvosokra, sok munkára hivatkozva hárított. Ráadásul ultarhangos vizsgálat csak 12-ig volt. A doktornő próbálta győzködni, hogy egy medikus is meg tudná csinálni. A végén sajnos vesztett, de nekem az nagyon tetszett, hogy nem adta fel elsőre. Utána sűrű bocsánatkérések között kérte, hogy másnap reggel jöjjek vissza. Mondtam, nem gond, ha a vizsgálat szükséges, visszajövök.
Így végeztünk az első nap déli 12-re. A parkolásért 12,5 Euro-t fizettem, ami nem kevés, de cserébe nem kellett kilométereket gyalogolni, nem kellett azon aggódni, hogy hogyan megyünk ki meghosszabbítani a parkolást. Egyszóval megérte az árát.
És még annyit, hogy a mellékhelységek bámulatosan tiszták és rendesen felszereltek!
Maga a neurológiai ambulancia egy kívülről kopott épületben van, kicsit aggódtunk is, hogy majd milyen lesz belülről. De belülről tiszta, frissen felújított kellemes épület volt.
Egyetlen dolog, ami hasonlított a magyar ellátásra, az a várakozás volt. Az összes többi dolog fényévekre van az otthoni ellátástól... :-(