2013. április 24., szerda

Tavaszi kertépítés

Terasz balról...
8 hónap 11 üzleti út... Végre itthon egy hónapig.
Természetesen az első utam azonnal a teraszra vezetett. Még Szingapúr előtt ültettem néhány új virágot optimista módon, abban a hitben, hogy mindjárt jön a tavasz.
Szerencsére mind megmaradtak, alig keletkezett fagykár bennük.
Majd múlt héten (egy újabb üzleti út után) - közvetlenül a reptérről - virágot vásárolni mentünk. Szereztem egy piros és egy sárga rózsát!
Futó rózsák és ha hinni lehet a leírásnak, egész nyáron virágozni fognak. Már nőttek is jó néhány centit. Nagyon büszke vagyok, hogy láthatólag jól érzik magukat nálunk.
és jobbról
A paradicsom palántáim kissé megsínylették a hosszú távollétemet, lássuk be a lányoknak nem akkora életcél a paradicsom termesztés, mint nekem. :-D
Még hátra van egy terasz asztal kivitelezése és nagy álmom, hogy kültéri padlódeszkát teszek a teraszra.
Mint pl. ilyet:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/categories/departments/outdoor/21957/


Sárga rózsa

Új virág

Piros rózsa

Jácintok

Mindenféle szekfű

A konyhaablak - növények bent és kint

2013. április 4., csütörtök

Levelek családomnak - Búcsú Szingapúrtól

Ezekkel a képekkel zárom közel 3 hetes szingapúri tudósításaimat.
Mi mással kezdhetném a válogatást,
mint ablakokkal és légkondival
Villogó zöld és a még hátralévő idő
Fa a magasban
Száradó ruhák és lámpaoszlop
Ennyire meleg van :-)
Buddha a falban
Kínai nevek - China Heritage Center
A híres kínai Moon Cake a leghíresebb üzletben
Pálmafák
Cannon Ball Tree (Ágyúgolyó fa) virága
Majom az út közepén

Levelek családomnak - Szingapúri utolsó munkanap

Tegnap este Reni megmentett a végső anyagi összeomlástól, mert ráért velem találkozni.
Így nem mentem el a műszaki áruházba.
Helyette a Takashimaya áruházban japán vacsit ettünk. Nagyon finom volt ez is.
Ma még rendesen dolgozom, majd elmegyek vacsizni a közeli büfé plázába (hokka center), mert csak este 23:05-kor indul a gépem, így ráérek a reptérre este 8 körül elindulni.
Holnap reggel 8:05-re leszek Bécsben. Röpke 15 óra. :-)
Nem lesz vizes az egész pláza az ernyőktől.
Praktikus zacsik a pláza bejáratánál.

No comment :-)

Indiai család az öbölnél

2013. április 3., szerda

Levelek családomnak - Szingapúri meleg-hideg


A héten már nem vettem részt semmiféle kalandban részt. Szép csendesen peregnek a napok a hazautazásig. Annyi mindent csináltam már, hogy nem akarom elrontani és csakazértis még kalandokat, látnivalókat rászervezni az eddigiekre. Ne legyen az ember telhetetlen, mert a végén gyomorrontást kap. Azért persze nem ülök minden este ölbe tett kézzel a szállodában, tegnap este pl. moziban voltam. A Mindnight’s Children c. Indiai filmet néztem meg. Angolul. Érdekes volt. Kicsit művészfilm, de megérte elmenni, mert ezt a filmet valószínűleg Európában sohasem fogják levetíteni. Mint ahogyan a korábban látott kínai filmet sem. :-D

Még egy kicsit a melegről és hidegről akartam elmélkedni. Immáron sokadjára panaszkodom, hogy odakint hőség van, 34-35 fok. Éjszaka talán 26 fok, de ebből én nem sokat érzékelek.
Viszont épületeken belül MINDENHOL megy a légkondicionálás, ami, úgy érzésre 18-20 fok körüli hőmérsékletet csinál. De a buszok meg az MRT is hűtött. A sárga vonalon 3 megálló után az embert azt hiszi, hogy egy  fagyasztóládában ül. A hátizsákom mögé szoktam bebújni, ha ülök. :-)
Számtalanszor fordult már elő, hogy a szállodába belépve bepárásodott a szemüvegem, de fordítva is megesett már. A fényképezőgépet pl. nem is tudom azonnal használni, mondjuk úgy 400m-es távolságon belül, mert annyira hideg még, hogy folyton bepárásodik az objektíve. Várni kell, amíg átmelegszik.
Az is vicces, hogy az MRT-nél (500 m, 5 perc), amikor benyúlok a kártyámért a hátizsákomba, akkor olyan érzése van az embernek, mintha légkondi működne a táskájában.

Az irodában is hideg van. Kb. 2 óráig tart, mire annyira kihűlök, hogy fel kell vennem egy pulcsit. Néhány óra múlva a kollégák nagy része is pulóverben üldögél. Van egy kollégám, aki téli dzsekit vesz fel délutánra, mert annyira fázik az irodájában.
Ha bent vagyok egész nap, akkor este felé már szabályosan vágyódom ki a melegre, annyira átfagyok. Milyen már, hogy az ember vágyakozik a 34 fok után... Az utcán viszont vicces, hogy a szandálom még percekig hideget sugároz magából. Amikor megállok a jelzőlámpánál, szabályosan érzem a hideget a cipőmből kifelé áramlani. Érdekes érzés.

És még egy szösszenet az ablakokról. Az volt az érzésem, hogy valahogy mások, mint az európai ablakok. Pl. a keretük valószínűleg alumínuimból van. Az üvegtáblák pedig sötétbarna színűek, hogy visszaverjék a napsugárzást és a hőt. Amelyik lakásban nincs légkondi, ott egész nap nyitva vannak az ablakok. Majdnem biztos vagyok benne, hogy azok a fura rácsok a kiesést hivatottak megelőzni az állandóan nyitott ablakok miatt. És vannak eltolható ablakok is. Tény, hogy nekem még mindig nagyon tetszenek.

Mára már csak egy elektronikai áruház van hátra. Hősiesen küzdöttem ellene, hogy nem megyek oda be, de aztán győzött a kiváncsiság. Nem hinném, hogy valaha is jártam volna vagy járnék még egyszer akkora hatalmas elektronikai boltban, mint az. Így nem hagyom ki. :-)
www.simlimsquare.com.sg/

2013. április 2., kedd

Levelek családomnak - Szingapúri buszpályaudvar


Már egyszer utaztam autóbusszal, de akkor nem egy buszpályaudvaron szálltam fel.
Tulajdonképpen semmi extra nincs a buszozásban a kártyahasználatot leszámítva.
Hanem az esőerdőbe a 157-es busz végállomásán szálltam fel, ami egy buszpályaudvar. Na, ez már izgalmasabb élmény.

Kapu rövidebb és hosszabb sorral
Megint nagyon érdekes a szingapúri szervezés. Az, hogy kapuk vannak, teljesen normális dolog. Az ember a központi kijelzőn leolvassa (ha nem tudja már fejből), hogy melyik kaputól és mikor indul a busza. És itt nem távolsági járatokról beszélünk, hiszen Szingapúr város és ország egyben is.
Majd az utazó egy kicsit körülnéz, megszemléli az iránymutató táblákat és már viszi is a lába a kapuja felé. Bámulatosan ki van táblázva minden. Biztosan otthon is pontosan így van, csak a helyismeret miatt már fel sem tűnik. Mondjuk nem emlékszem, hogy Bécsben valaha is eltévedtem volna a hiányos útbaigazítások miatt. És ott sem használok GPS-t!

A kapu már egy érdekes műfaj. Minden kaputól két busz indul, le is olvasható a tábláról. Majd az ember talál két sort, korlátok között. Már vártak emberek a buszra egy rövidebb és egy hosszabb sorban. Én kicsit távolabbról szemlélődtem, hogy talán a rövidebb sorba kellene beállni. De az miért rövidebb? Miért nem állnak oda mások is? További nézelődés után rájöttem, hogy csak egy sor vezet egy buszhoz. Ha netán rossz sorba áll be az ember, akkor csak kínlódva tud módosítani az elválasztó korlát miatt és mégis felvergődni a megfelelő járatra. Mindig rájövök, hogy nagyon hasznos néha csak úgy szemlélődni és utána cselekedni. Amúgy a földre is fel van festve, hogy melyik sor melyik járathoz vezet...
Ki melyik sorba áll
Még érdekesség, hogy az emberek nem az utcán várakoznak, hanem belül, a légkondicionált pályaudvaron. Az ajtó csak akkor nyílik ki, ha megjön a busz. A buszok között így nincs is mászkálás.
Amikor befutott a busz, még a 158-as jelzés szerepelt rajta az elektronikus kijelzőn. Kicsit meg is voltam ijedve, hogy na héló, hát ez nem az én buszom. De ekkor már bent álltam a sorban. Mikor az ajtóhoz értem, még egyszer ellenőriztem a feliratot, hátha mégis menekülnöm kell. De már 157-es szám állt a kijelzőn. Huhhh.


Kik és hányan tartózkodhatnak a buszon
3 iskolás+két felnőtt
És a többivel mi lesz?
Várnak a következő buszra?
Ha nem tudnád, hogyan kell utazni
És fényképeztem nektek mindenféle feliratot a buszban. Aranyos, ahogyan felsorolja a buszon tartózkodó személyek száma között az 1 db autóbuszvezetőt. OK, az automatizált metró után ez már nem is olyan egyértelmű. Tényleg, meg kellene keresni a táblát az MRT-n is. Ott vajon mi állhat?
Mivel legelöl ültem volt időm a kártyaleolvasót is megfigyelni. Folyamatosan kijelzi a megtett kilométerek számát, ami alapján az ember ki is tudná nézni a buszon található táblázatból, hogy mennyit is kellene fizetnie. Már ha ez érdekelné az embert. De ha egyszer el kell jutni A-ból B-be, hát fizetni kell érte. Hála a városvezetésnek vagy inkább az ország kormányának ez nem túl nagy összeg.
Megtett távolság a végállomástól
MRT viteldíjak
Az MRT kijáratoknál meg pár napja felfedeztem, hogy kijelentkezéskor kiírja a fizetendő összeget és a kártya aktuális egyenlegét a kijelző, ahová a kártyát érinti az ember. Eddig mindig odaballagtam a fizető automatához, hogy ellenőrizzem az egyenlegemet, de már napok óta nincs rá szükségem. Minden hazaérkezéskor pontosan tudom, hogy kell-e a k
ártyámra még pénzt tölteni.

Aztán még azt is kiderítettem, hogy a sárga és lila vonalak az automata szerelvényes vonalak. Pont az a kettő, amit – mondjuk úgy – napi rendszerességgel használok. A többi vonaton van metróvezető a szerelvényeken. De ott is ugyanúgy van ajtó a peronon és pontosan megáll a szerelvény az ajtóknál. Lehet, hogy azt automatika vezérli. Ezt már nem tudom. És ilyen módon a korábbi teóriáim a zárt peronról (hogy emberi vezérléssel nem tudna megállni pontosan a szerelvény illetve hogy az automata szerelvény nem tudna megállni, ha beesik) nem állják meg a helyüket.
Marad a „fő a biztonság” elv.

Bámulatos Szingapúr szervezettsége még mindig.

2013. április 1., hétfő

Levelek családomnak - Szingapúri MacRitchie Reservoir - videók

Fénykép, hogy el ne tévedjek
MacRitchie Reservoir
Szóval a tegnapi kirándulóhely pontos neve MacRitchie Reservoir.
A "reservoir" jelentése: tartály, víztartó, medence
1820 és 1870 között az őserdők nagy részét az ipari fellendülés miatt kivágták. A fákat  felhasználták és az így felszabadult területeken mezőgazdasági művelést folytattak.
1886-ra az őserdők mindösszesen 10%-a maradt meg.
Sétaút a parton
Hát nem gyönyörű?
1857-ben Tan Kim Seng 13.000 dollárt adományozott a város vízellátásának javítására, de rengeteg csúszás, az elnagyolt tervezés, a nem megfelelő építőanyagok hamarosan felemésztették a költségvetést. Új tervek készültek, melynek költségvetése elérte a 100.000 dollárt. Tangnek erre már nem volt pénze és a kaluttai helytartóság megtagadta a hiányzó összeg kipótlását. Tang 1864-es halálakor még sehol nem tartottak a befejezéssel.
1868-ra végül sikeresen befejeződött a tározó kialakítása, de a szivattyúkat és a vízhálózatot csak 1877-re tudták befejezni.
1891-ben kibővítették és a Thomson Road Reservoir nevet kapta 1907-ben.
Villámsújtotta faág
Cikkcakkos híd
Később megkapta a MacRitchie Reservoir nevet, a tervező és építő James MacRitchie mérnök után.
A tározóba a Kallang folyó vizét pumpálták, de a 13.000 m3-es napi vízhozam sem volt elég, hogy kiszolgálja a város vízfogyasztását. Hamarosan újabb tározók épültek, mint a  Lower Peirce Reservoir vagy a Seletar Reservoir.
Mint érdekesség, 1927-ben vízszolgáltatásról szóló egyezményt írtak alá Johor szultánjával. 1932-ben érkezett először víz Johorból.
Majomportré
Napozó gyík
A terület a bőséges vízellátottsága miatt természeti látványosságban is bővelkedik, a víztározó partján hatalmas, háborítatlan esőerdő burjánzik több mint 1 km2 területen. A területet számos kijelölt turistaút szeli át. A legrövidebb 3 km, a leghosszabb 11 km.
Természetesen itt is van "leg" látványosság, az HSBC Bank által finanszírozott 250m hosszú függőhíd, mely a terület két legmagasabb pontját a Bukit Pierce-t és Bukit Kalang-ot köti össze. (Én sajnos idáig nem jutottam el az eső miatt.)
Kedvelt helye a futóknak, tai-chi-zóknak, a kirándulóknak és természetesen a természet szerelmeseinek.

Felkúsztak a videóim is a youtube-ra.
Nézzétek sok szeretettel!

Óriás gyík, talán épp egy Monitor Lizard úszik a vízben. Sajnos nem jött ki a partra, bár lehet, hogy jobb is ez így...
http://youtu.be/-fSAH7rEqYw

Teknősbéka úszkál, előbb vagy 10 méterre, majd egészen a lábamnál, kb 2m-re. :-)
http://youtu.be/kCJeEAobuCs

Trópusi eső kezdete, még csendes stílusban.
http://youtu.be/ANR65T1QnBc

Trópusi eső, ha belelendül. Érdemes nézni, hogy szürkül el a táj és csökken a látótávolság. Meg van villám is és mennydörgés is rendesen a videóban. Félelmetes!
http://youtu.be/7im9rCHyDus

Majmok a fán. Ekkor pillantottam meg őket. A távolság még vagy 20 méter.
http://youtu.be/tc5ZctWa-E0

Majmok még mindig a fán. Közvetlenül alattuk álltam, kb. 5-8 méterre. A nyakam majd' kitört és a karom is iszonyat fáradt. Nem volt könnyű feladat, ráadásul a gyalogosút kellős közepén álltam. Úgy kerülgettek. :-)
http://youtu.be/YZiS8ez9GFI

Majmok immár a földön. Érdemes megnézni, ahogyan a gyalogosok közvetlen mellettük haladnak el.
Sajnos a tegtutibb videóm nem sikerült. Amikor én is elhaladok közöttük. A nadrágom majdnem súrolta az egyik majom hátát... Mozgás közben megnyomtam egy gombot a gépen, mire a felvétel leállt. Én meg nem néztem vissza, hogy sikerült-e. Öreg hiba. :-(
http://youtu.be/5hpJzpPSvlc

Majom a háztetőn eszi a narancssárga valamit a kertből.
http://youtu.be/bmuEUE8G960

Néha nem voltam benne biztos, hogy mi fog történni, ezért a bizonytalanság egy pár helyen.