2013. március 31., vasárnap

Levelek családomnak - Szingapúri esőerdő

Ma nem lesz részletes beszámoló, mert öreg este van és holnap itt már munkanap. Legyen annyi elég, hogy kijutottam az esőerdőbe (McRitchie Reservoir) elhatározásom szerint. Sem a láb-, sem a hátfájásom nem állíthatott meg. 1 db aprócska fénykepezőgép tok volt nálam, abban egy telefon, a fényképező, egy hotel kártya, az MRT kártya és némi készpénz. A témából előre felkészültem, megnéztem, hogy mivel megyek és hová. A sok étel kockáztatás után ismét hazardíroztam egy sort. De mivel írok nektek, jól sült el ez is. Persze miért lett volna másként? Igazából a modern technika ront és kényeztet el bennünket. Már nem készülünk fel előre, az eszközeinkre hagyatkozunk és nem bízunk magunkban, meg a kommunikációs készségünkben. De nem is erről akartam írni.

Szóval könnyedén odataláltam, pedig tartott az út vagy 50 percig.
http://www.nparks.gov.sg/cms/docs/nature-reserves/MacRitchie-Trails.pdf
A park a környezettudatosság miatt semilyen papírtérképet nem biztosít, így ajánlják, hogy a látogatók fotózzák le a bejáratnál a térképet. Én is így tettem, bár utólag kiderült, hogy nem lehet benne eltévedni, mert minden jól ki van táblázva és nincs egyéb útvonal.

Az élmény leírhatatlan, felülmúlhatatlan! Nagyon szép és semmi mesterségesség nincs benne.
Nem jártam be hosszú utat, de videóztam teknősöket, lizard-ot a vízben és üldögéltem sok helyen csak úgy, a természetet figyelve. És a természet mindig megjelent. Vagy zenés formában vagy testet öltött formában. Hallgattam a madarak csicsergését, a kabócák zenéjét háttérben a víz locsogásával, hallottam a kis ágak roppanását az avarban, talán pont a gyíkok alatt roppant. Hallottam a lehulló levelek suhogását és zajt az ágak között a magasban. És persze hallottam hangosan sétáló párokat, futók dobogását és hangos kisgyerek hisztit. Azt hiszem, hogy ők magukon kívül nem sokat láttak és hallottak.
Egy gekkó fotózása közben hasonló fotósra akadtam. Hatalmas gépe és táskája volt, így lelkesen mutattam meg neki a napozó gekkót. Hamarosan szóba is elegyedtünk és elmondtam, hogy én tulajdonképpen a majmok miatt vagyok itt, de még egy darabot nem láttam belőlük. Elmondta, hogy ma látott belőlük jó párat, de a másik irányba. Mutatott is fotót róluk. Nevettem, hogy na, legalább már fotót láttam, ha mégsem találkoznék velük.

Viszont kezdett csúnyán beborulni (a szokásos délutáni eső közeledett), így közösen indultunk visszafelé, mihamarabb tető alá kerülni (bár én optimistán biztattam magunkat, hogy ez csak amolyan rövid és csendes eső lesz, mint a tegnapi...). A vállalkozás csak félig sikerült, mert eleredt rendesen. Egy kisebb, minden oldaláról nyitott pihenőhelyre sikerült még beférnünk. Majd kitört egy igazi trópusi vihar. Nem úsztuk meg szárazon, mert a szél rendesen befújta az esőt minden oldalról a leginkább csak árnyéknak használható faernyő alá. Térdig vizes lettem. Mindemellé viszont iszonyatos villámlás és mennydörgés társult. A villámok körülöttünk csaptak le. Egy ilyen villámlás után a helyi fiúk, akik a parton horgászásból menekültek ide, mondták, hogy ezen a kis micsodán nincs villámhárító... Később láttuk is, hogy kb. 50 méterre tőlünk egy fába csapott bele. Rádőlt az útra (nem a villám, hanem a fa). Kb. Fél órányi NAGYON intenzív vihar után elállt az eső. Most a pocsolyákkal kellett megbírkózni, de a már amúgy is vizes lábunknak édes mindegy volt. Hamarosan búcsút mondtam alkalmi fotós ismerősömnek és elindultam a hőn áhított majomlesre.

És igen! A majmok meglettek. Ismét a leülős taktikát követtem és hamarosan észrevettem, hogy az ágakat és a leveleket nem a szél mozgatja, hanem a MAJMOK! Eleinte csak a fákon ugráltak, majd egy jó fél óra múlva lejöttek a földre. No, ez nem miattam történt így, hanem az eső elől menekültek fel a fákra, majd amikor már kissé felszáradt a talaj, lejöttek ismét. Eleinte lehettek vagy 10 méterre tőlem, majd a végén egyszerűen elsétáltam közöttük. Volt amelyik kiváncsian leült velem szembe szemrevételezni, hogy tulajdonképpen mit is csinálok. Mivel nem ettem semmit és élelem szagú tárgy sem volt nálam, így hamarosan tovább állt.
Viszont a park szélén lakóházak voltak, a majmok simán bemásztak a kertbe és eloroztak a kertből valami narancssárga kaját. A kertben egy kis minikutya is lakott, égtelenül megugatta először a kint üldögélő majmokat, majd jobb belátásra tért és abbahagyta. Amikor bemásztak a kertbe, a kiskutya nem volt sehol. Mi véletlen... OK, gondolom az ott lakók szeme sem rebben a majmok garázdálkodásán, hiszen a park közvetlen szélén laknak. Őszintén megvallva én még egy kicsit irigylem is őket, bár biztos rengeteg kárt okoznak nekik a majmok...
Nagyon sokat videóztam, mert ezt muszáj volt mozgásban is megörökíteni. Ezt az élményt az állóképek nem tudják visszaadni. Csak az a baj, hogy fényképezőgéppel nem lehet ki- meg bezoomolni, mert elveszti a fókuszt egy időre és rontja az élményt.*

Szóval minden élményből jutott Húsvét vasárnapra, külön köszönet a Nyúlnak, aki 10e km- re sem feledkezett meg rólam.
Most már tényleg repülhetek haza végre. :-)


* Már tudom mit szeretnék legközelebb a szülinapomra. Vagy karácsonyra. Vagy húsvétra. Vagy csak úgy. Egy videókamerát. Fotós már úgy is van a családban, de jól jöhet egy videós is. Nem igaz?

Ui: Még hogy nem lett részletes beszámoló...
Ui2:Ha tudjátok, hogy mivel indulok útnak, tuti nem engedtek el... Pedig így utólag nem volt tényleg semmivel sem veszélyesebb, mint enni a szingapúri utcán. :-)

Ezúton kívánok mindenkinek, itt a blogon is, kellemes húsvéti ünnepeket!

Levelek családomnak - Gardens by the Bay folyt.

Egyszer sem írtam semmi turistalátványosságról részletesebben, mert a neten minden jól elolvasható (én meg lusta vagyok lefordítani illetve inkább a személyes tapasztalataimat szerettem volna közvetíteni, nem tárgyi tudást, ami nem is igazán az enyém), ha valakit mégis részletesebben érdekelne. De úgy érzem, hogy tegnap elég hanyagul bántam a Kerttel, még ha mesterséges kertről is van szó, de ez tényleg olyan hűűűű, meg háááá látványosság.
Szóval álljon itt most néhány mondat róla. A többi angolul itt: https://www.gardensbythebay.com.sg

A kert a két kupolával
A hideg-száraz kupola
A Flower Dome (az a hivatalos neve az épületnek) klímája pontos mása a hideg-száraz mediterrán régiónak, amilyen pl. Dél-Afrika, Kalifornia és Spanyolország vagy Olaszország egyes részei.
De ez a hely ad még otthont számos növénynek a világ különböző sivatagaiból.
Valamint van itt egy évszakoknak megfelelően változó virágzó és illatozó mező.
A látogató felfedezheti és megcsodálhatja a változó növényvilágot a mediterrán medencén, Dél-Ausztrálián, Dél-Afrikán, Közép-Chile-n és Kalifornián keresztül.  És mindez egy helyen...

A héj egy része a speciális üveggel
Ami érdekessége magának az épületnek:
A világ legnagyobb (Figyelitek? Megint egy "leg".) oszlop nélküli üvegháza. Az üvegeket a fémgerinc tartja a helyén és az egész úgy funkcionál, mint egy tojáshéj.
Összesen 3332 darab 42 féle alakú speciális üvegtábla képezi a hatalmas puzzle részét. Az üveg specialitása abban rejlik, hogy a nanotechnika segítségével átengedi a fényt, de a hőt nem. Részletek: http://www.bdcnetwork.com/spectrally-selective-glazing%C2%A0more-daylight-less-heat-gain

A benti levegőt folyamatosan hűtik a speciálisan hűtött vízcsövekkel az alsó szinten, míg a meleg levegő a kupola felső részében áramlik kifelé.

A hideg-nedves kupola
A 35 m-es vízesés kívülről

Ez pont az ellenkezője az előző üvegháznak. Itt mesterségesen teremtenek nedves környezetet, pl. a 35 méteres beltéri vízeséssel, amely körül bemutatják a a trópusi magas síkságoktól a tengerszint feletti 2000 m-es magaságig található növényvilágot.
Érdemes előbb lifttel felmenni a felső szintre és a felhők közül ereszkedni alá, miközben megismerkedhetünk a különböző vegetációkkal, az esőerdők geológiájával és az elmaradhatatlan környezetszennyezési veszélyekkel. Itt jegyzem meg, hogy Szingapúr valóban nagyon környezettudatos. Mindenhol, a vízi életvilágot bemutató helyeken, a Night Safarin, a botanikus kertben, az itt említett Kertben és biztosra veszem, hogy az állatkertben is külön helyeket szentelnek, ahol felhívják a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. A városban is viszonylag kevés a szemét. Természetesen akad, de szorgos kezek folyamatosan takarítják az utcákat, parkokat. Figyelemre méltó a tisztaság tekintve a város méretét és a turisták jelentős számát. Viszont kukából is rengeteg van. Sehol nem volt problémám (még a botanikus kertben sem!) megszabadulni 50-100 m-en belül a szemetemtől.

Ott vannak még a spéci fák is.

Szuper Fák










Szuper Fa és a függőhíd egy része
Szuper Fa - séta 25 m magasban
Ez 18 darab 16 emelet magas Szuper Fát jelent kert szerte. 12 egy kupacban, majdnem a kert közepén, 6 pedig az Ezüst és Arany kertben található.
Speciális, 128 méter hosszú sétaút köt össze a két 25 méter magas Szuper Fát, amelyeknek a tetején található büféből, 50 méter magasságból gyönyörködhetünk a kert panorámájában.
A Szuper Fák törzsén 162.900 darab 200 kölönböző fajta növény taláható, köztük broméliák, orcideák, trópusi virágos kúszónövények.  
A fáknak még más rendeltetésük is van, 11 Szuper Fa rendelkezik napkollektorral.
A szingapúri OCBC bank (Oversea-Chinese Banking Corporation Limited - kié is lenne másé, mint a kínaiaké? :-)) a kert legnagyobb szponzora, ők szponzorálják a fák közötti sétautat illetve az éjszakai "Kert rapszódiát", amikor is a Szuper Fákat milliárdnyi színváltós fényforrás borítja fényárba (na, ez nem az energiatakarákosság része, az tuti!).

És néhány szó magáról a Kert történetéről.
A Kert
2006-ban pályázatot írtak ki a Kert létrehozására. 70 pályázat érkezett 170 cégtől, 24 országból, közte 35 Szingapúrból.
Egy 11 tagú helyi és nemzetközi szakértőkből álló bizottság döntött. 2006 szeptemberében kihirdették a két angol nyertest: Grant Associates for Bay South és Gustafson Porter for Bay East. (Mily véletlen, angolok...)
Ezután, még 2006 szeptemberében kiállítás következett a nyertes tervekből. Több, mint 10.000 ember tekintette meg az immár nyilvános terveket, közülük 700-an véleményezték is azokat. A véleményezők 85%-ának tetszettek a tervek, 97%-uk pedig biztosra mondta, hogy megnézné a kertet.
2007 novemberében megkezdődtek a munkálatok. Úgy tervezték, hogy 2010-re otthont ad a kert az akkor megrendezésre kerülő Fiatalok Olimpiai Játékán az evezős versenyeknek. (Nem is tudtam, hogy van ilyen olimpia is...). Az olimpia után folytatódtak a munkálatok és 2011 októberében átadták a Kertet a nagyközönség számára. 
2011 novemberében az Nemzetközi Orchidea konferencia alkalmából adták át a kupolát, a Flower Dome-ot. Kb. 300.000 ember látogatta meg a kiállítást és a kertet.

A két kupolába a belépő együttesen 28 dollár (a helyieknek csak 12 dollár!).
A fák közötti sétaút a magasban pedig 5 dollárba kerül.
A Kert egész napos elfoglaltságot nyújt, érdemes eszerint tervezni és elég időt hagyni rá.

Lehet, hogy mégis kár volt kihagyni tegnap a fizetős programokat?
No, mindegy. Kell valami a legközelebbi látogatásra is. :-D

Ui: mint érdekesség, a piknikezés majdnem a kert egész területén megengedett, egyedül kerti bútorokat nem szabad hozni és sütögetni (barbecue) sem szabad.. :-)

Ui2: az elnevezések tőlem erednek, semmi sem hivatalos fordítás. :-)

Ui3: bocsánat, idáig sikeresen lepleztem (öööö vagy mégsem? Nem is tudom, hogy a képei és videóim hány százaléka kapcsolatos állattal/növénnyel), de most kibukott belőlem az igazi természetrajongó...

Ui4: azt hiszem, hogy fáradt lábaim, a távolság és a forróság ellenére mégis ki kell ma mennem az esőerdőbe. Muszáj majmokat és "monitor lizard"-ot látnom még. :-D Fényképezőgép feltöltve, én megreggelizve, kicsit pihenve (máskor ilyenkor már rég úton vagyok...). Szóval irány a McKenzie Reservoir, végtére is vasárnap van. :-)

2013. március 30., szombat

Levelek családomnak - Szingapúri piacok és Gardens by the Bay

A tegnap esti program mosoda, bevásárlás, vacsora volt. Pont, mint egy helyi lakos estéje.
Elvittem néhány dolgot a mosodába, abba az önkiszolgálósba. Mert a szálloda ugyan kimos két darabot naponta saját költségén, de ez nem elég mindenre.
Ebben sem volt semmi különlegesség, jól ki van táblázva minden. Egy szimpla mosás 6 dollár, a menetidő 40 perc. Na, ezt az időt használtam fel egy kis bevásárlásra. Vettem vizet, meg egy kis üveggyöngyöt az otthoni indiánoknak. :-)
Séta vissza, következett a szárítás. Ez 30 percembe és 5 dolláromba került. Míg száradtak a ruhák a mosoda mellettei büfé plázában megvacsiztam. Nem biztos, hogy szeretnétek látni a helyet, ahol ettem. Igazi helyi hely volt. Viszont kaptam finom rákos tésztát. A nevét sajna elfelejtettem. Míg vártam egy bácsi megkérdezte tőlem, hogy kérek-e valamit inni. Mondtam, köszönöm nem. Egy másik asztalnál ülő bácsi azonban kért. Kisvártatva kihozott neki valami remek jó zöld színű italt. Összeszaladt a nyál a számban és rá kellett jöjjek, hogy szomjas vagyok. Így odaintettem magamhoz és megkérdeztem, hogy a másik bácsi mit kapott. Cukornád levet és mutatta a kezével, hogy milyen fenséges. Ekkor tettem fel mindent egy lapra és lesz, ami lesz, kértem én is egyet. Mivel ma este bejegyzés faragok, túléltem a tegnapi vacsorát. Leszámítva a mozgásszervi problémáimat, aminek semmi köze az evéshez, remek egészségnek örvendek még mindig.
A vacsora is finom volt, a végén mondtam is a néninek, hogy nagyon finomat főzött, mire örömében kezet fogott velem.
Begyűjtöttem a megszáradt ruháimat és hazacsoszogtam.
Sajnos egyre jobban fáj a talpam, a sarkam, a hátam és a jobb csípőm is megfájdult. Meg nem bírom a meleget és nagyon hamar elfáradok. De hát itt ez van.
Ablakok
Ruhák mindenütt
Azok a furcsa bütykök tartják a ruhaszárító
rudakat

Kicsik a lakások
A külső liftes ház közelről

Piac bejárata
Piac
Ma reggel viszont Little India-ba a piacra terveztem kimenni. Gondoltam 6 órakor kelek és reggeli nélkül megyek is azonnal, mert csak 9:30-ig van nyitva. A reggeli elhagyása kivételével nem így sikerült a  terv. Elfelejtettem, hogy az ébresztőm hétvégére ki van kapcsolva, hiába állítottam be 6 órára... Így 7 órakor keltem, magamtól.
Gyümölcsök a piacon
Nos, 8 órára értem ki a piacra. Szigorúan metróztam, mert tartalékolni akartam az energiáimat. A piac sarkánál fotóztam ház ablakokat, demonstálva tegnapi elmélkedésemet az ablakokról.
Munka a piacon - banán kötözés
Hivatlan vendég
A piac zárt helyen van. Rengeteg gyümölcs és zöldség volt. Ismét "hasból" fotóztam, mert valahogy mindig kilógok a sorból. Nem járt arra egy darab turista sem rajtam kívül. :-D
Belefutottam a húsos részlegbe, de már a széléről visszamenekültem, annyira orrfacsaró volt a bűz.
Már értem, hogy errefelé miért vegetáriánusok az amberek. Azt hiszem, hogy itt én is gyorsan azzá válnék, mert hogy húst nem tudnék vásárolni, az tuti. A szupermarketekben sem valami csábító a húskínálat...
A piac felső szintjén viszont indiai bazár van. Legnagyobb meglepetésemre még nem volt nyitva. Meg kellett állapítanom, hogy vásárláshoz a 9 óra még nagyon-nagyon korai.

Piac utca
Hamarosan továbbálltam. Terveim között szerepelt még az is, hogy megnézem a Bugis nevű helynél lévő piacot. Na, annál sokkal jobb dologba botlottam. A házak között sima utcai piac volt. Nagyon tetszett. Kicsit a Havanna piacot idézte meg, de abszolút köze nem volt hozzá persze.





Fűben-fában...
Ha ezt eszi, akkor...
A piac közepén egy idős bácsit magyarázott valamit vadul a köré seregletteknek. Nagyon mókás volt. Szerintem a növények és gyógynövények hatásait magyarázta. lehet, hogy amolyan kuruzsló volt.




Triciklik sora
Tricikli garázs
Megtaláltam még a tricikli tárolót. Valószínűleg innen indulnak útra nap, mint nap a szolgáltatók.
És itt megint lemerült a fényképezőgépem.
Tettem még egy hosszabb kitérőt Chinatown-ba, ahol felkerestem a múlt heti idegenvezető által ajánlott kínai üzletházat. Azt mondta, hogy ha jó minőségű kínai árut keresek, akkor azt inkább ott vegyem meg, mint a bazársoron. Tényleg nagyon szép holmik voltak a boltban.
Láttam durian-t is, a büdös gyümölcsöt, ami persze addig nem büdös, amíg a héján belül tartózkodik. Tényeg olyan gáz szaga van. És egy büfében palacsintát csináltak belőle. Na, azért ezt kihagytam.
Ittam viszont nagyon finom dinnyelevet. Meg szereztemdisznóhússal töltött gombócokat. Lé nélkül. Azokat hazahoztam és délután fogyasztottam el. Finomak voltak, de hogy én meg egyre bátrabb vagyok kaja téren, az biztos. :-)
Fő a biztonság - építkezés
Durian - a Gardens by the Bay-ben
fotóztam később az ismertetőt

Gardens by the Bay
Szóval sziesztáztam egy sort, majd 3 órakor felkerekedtem a kertet felkeresni.
Mire kiértem már elfáradtam. :-( És remek viharnak/esőnek néztünk elébe.
Pálma erdő
Elektromos kismicsodával elvitettem magam a kert fizetős részébe. A tömegnek köszönhetően megspóroltam magamnak 28 dollárt. Igazából rengeteg növényt tekinthettem volna meg mesterséges körülmények között, úgyhogy annyira nem sajnáltam. Az épület viszont tényleg fantasztikus! Egyetlen egy oszlop nincs benne, a külső tartószerkezete és az üvegek tojáshéjként borulnak a kertre. Impozáns.
A zárt és légkondicionált tér helyett én inkább a sétát választottam visszafelé. Nem sokan osztották ezt a nézetet velem, így hódolhattam szenvedélyemnek, az állatok fotózásának. Mert voltak ám. Madarak, mindenfelé. De a legtöbb turista csörtet, zajong, szaladgál. Én meg füleltem és igyekeztem csendben maradni. Ennek eredményeként többféle madarat és egy napozó gekkót is sikerült lencsevégre kapnom. A gekkó még a padot is megosztotta velem, mert eleredt az eső és ő egy fedett beálló alatt pihent.
Az eső most csak egy könnyed eső volt, nem az az igazi trópusi eső, amit múlt héten videóztam nektek és hamar el is állt.
Pálmafa
Pálmasor









Madárkák
Madárles









Gekkócska
Szép hangú apró madár









Vízimadár
Az a kék, középen egy szitakötő









Visszafelé ezer meg egy fotót csináltam a hajós házról. Megkérdeztem, valóban szálloda a három épület komplexum.
Szálloda

Szállodai szoba teraszok
Szálloda és óriáskerék









Szállodai recepció
Szálloda szobák









Pláza belső
Távolban Merlion, az oroszlán
Kicsit elüldögéltem az öböl partján, távolból lefényképeztem vízköpő Merlion-t, az oroszlánt, Szingapúr jelképét, majd hazametróztam.



Hadd sokkoljalak már benneteket egy kicsit. A szerelvényeket nem vezeti senki! Ma reggel figyeltem fel arra, hogy a metró orrában nem ült senki. Egész nap a szerelvényeket figyeltem. Chinatown-ban még le is ültem (áááá, nem azért mert elfáradtam, hanem mert tudományos kisérletet végeztem), hogy megnézzem a mindkét irányból érkező szerelvényeket. Egyszerűen nincs bennük vezető.
Szerelvény - hátulról előre
Szerelvény vége
Mondjuk ez megint alátámasztja, hogy miért kell a zárt peron. Pl. nem tud fékezni a szerelvény, ha valaki beesne. És gondolom az ajtókban lévő szenzorok pontosan meg tudják állítani a szerelvényt. Még egyszer sem láttam, hogy rosszul állt volna meg a szerelvény és nem lehetett volna az ajtókat kinyitni. Ez emberi beavatkozással majdnem lehetetlen vállalkozás lenne. Délután viszont megnéztem a bejövő szerelvény orrát, nincs is ott vezetőfülke. Kitaláltam, hogy a végén szállok fel, így ellenőriztem, hogy a végén sincs vezetőfülke. A szerelvény meg végigjárható. Épp szinte senki nem utazott rajta, csináltam is néhány képet. (Atyaég, mennyi szóismétlés! De most már így marad.)

Fűnyírás madarakkal
Jaj, és még valami aranyos. Az MRT megálló kb. 400 m-re van a szállodától, de mindig történik rajta valami fényképezni való. Tegnap egy bácsi nyírta a füvet egy parkos részen. A kedvenc fekete madaraim, tőle néhány méterre csipegettek a földön. Nagyon cukik voltak, mert követték, mintha dróton húzták volna őket.
Ma meg egy csapat cserkésznek látszó gyerek masírozott fel-, s alá a téren. Kántáltak és masírozgattak. Lányok is. Ezt meg levideóztam, majd feltöltöm később.


Ma már nem megyek sehová. :-)

2013. március 29., péntek

Levelek családomnak - Szingapúri kabócák éneke

A szingapúri botanikus kertben rengeteg helyen hallani kabócákat. Érdemes meghallgatni a vége felé, ahogyan egyre gyorsul a tempó, majd átmegy folyamatos sivításba.

http://www.youtube.com/watch?v=NbXiTole-tU&feature=youtu.be


Levelek családomnak - Szingapúri Night Safari és Botanikus kert

Night Safari bejárata
Tegnap este részt vettem a világ egyetlen Night Safari-ján. Már megint egy újabb "leg" valami Szingapúrban. Nem ellenőriztem ugyan az állítást, amit magukról állítanak, de minden esetre felülmúlhatatlan élmény volt, az már igaz.
Szóval a helyi turista iroda biztosított buszt az oda- és visszaszállításunkra. Egyénileg is ki lehet jutni, de nem itt van a szomszédban, úgyhogy megengedtem magamnak ennyi kényeztetést.
Az egész út nagyon érdekes volt, megint nem győztem a fejem kapkodni. Lakótelepek mellett suhantunk el, majd jött az esőerdő. A lakóházak nagyon érdekesek, sajnos nem tudtam lencsevégre kapni őket, mert elfelejtettem elővenni a fényképezőgépet. Mikor meg elővettem, akkor meg nagyon gyorsan haladtunk.
Nézzétek a liftet!
A ház falán megy, de kívül!
Hiába 100 emeletes házakról (OK, ez enyhe túlzás) beszélünk, mégis van valami távol-keleti stílusuk. Némelyiknek kifejezettetn japán stílusa van. Főleg az ablakoknak. Ugyanis belül farács van kívül pedig sötét színű spaletták. Nem is tudom szavakkal visszaadni, hogy milyen különlegesek.
Az esőerdő meg áthatolhatatlan dzsungel. Lelógó ágak, pálmafák. Csodaszép!
Amikor megérkeztünk a helyszínre, akkor a sofőrünk átcsapott idegenvezetőbe. Részletesen elmagyarázta, hogy milyen sorrendben kell a látványosságokat végignézni, ugyanis csak korlátozott idő állt a rendelkezésünkre. Természetesen nem volt kötelező visszajönni a busszal, hiszen a park éjfélig nyitva áll, de én nem éreztem semmi késztetést, hogy a dzsungel közepén bajlódjak a hazajutással.
Szóval nagyon figyeltem, hogy mit mond, hiszen egyedül voltam, nem bízhattam abban, hogy a csoport majd együtt marad.
Pontosan így is történt. Leszálltunk a buszról és mindenki nekieredt. Pillanatok alatt eltűntek a több ezer másik turista között. A Night Safari súlyosan turista látványosság és nem százakat, hanem konkrétan ezreket vonz. Nekem ez egy cseppet sem tetszett  az egészben, de hát mit is vártam? Hogy majd 10 ember őgyeleg arrafelé csütörtök este?
A bejáratnál szereztem egy térképet és jól megkérdeztem, hogy pontosan hol is van az utasításba kapott első műsorszám. Szokás szerint kedvesen útbaigazítottak. Közben hozzámcsapódott a buszról egy idős angol házaspár, akik érdeklődve figyelték a beszélgetésemet a helyi sráccal. Majd megkédezték, hogy értettem, amit mondott? Mert ők nem... Mondtam értettem. :-) Innentől együtt mentünk mindenfelé. Közben még szereztem egy esőkabátot, mert nagyon lógott a lába az esőnek, ráadásul dörgött az ég.
Fényképezni semmit sem tudtam, mert a gépem nem alkalmas a fény nélküli fényképezésre, mint ahogyan ezt a neve is mutatja. Az éjszaka meg nem bővelkedik fényekben, bár ez később kiderült, hogy nem igaz.
Az éjszakai teremtmények színpada
Az első műsor az "Éjszaka teremtményei" néven futott. Míg vártunk a kezdésre, elkezdett esni az eső, de csak olyan könnyed formában. És csak 5 percig. Ha tovább esett volna, akkor a műsort nem tartják meg.
A műsort egy nagyon helyes maláj lány vezette, kifogástalan angol nyelven. A jelenlévőket angol, maláj, kínai, hindi, koreai, japán és fülöp szigeteki nyelveken köszöntötte.
A műsorban különböző állatok cikáztak át a háta mögött, vagy épp érkeztek a gondozók vállán. Mindegyikről mesélt rendesen. A közönséget is bevonta, pl. egy japán macsó fiú (ő szemelte ki a közönségből és nevezte macsónak) nyakába egy hatalmas piton-t pakoltak, amit korábban a nézők lába alól varázsoltak elő. A piton akkora volt, hogy 4 ember cipelte ide-oda. Szegény fiút meg szépen körbetekerték, majd - a műsor részeként - jól elszaladtak, miközben lekapcsolták a fényeket. Ő meg ott maradt a színpadon kivilágítva az óriáskígyóval. :-D
De a legcukibbak a vidrák voltak, akikkel a környezetvédelmet demonstrálták. A lány kiszórt a földre papír poharakat, fém és műanyag dobozokat. Majd behívta a vidrákat. Minden vidrára jutott egy szemét típus és ügyesen a szemetesvödörbe dobálták. A fémdobozokat gyűjtő vidra még dobálgatta is egy kicsit a dobozokat mielőtt a szemétbe dobta volna azokat. Nagyon cukik voltak!
A műsor után következett a kisvonatozás (a szokáso gumikerekű több kocsiból álló járgány). A park hatalmas nagy egyébként és számos részét gyalogosan is meg lehet közelíteni, de vannak állatok, ahová csak a kisvonattal lehet eljutni. Mindenképpen érdemes ezt választani, mert mesélnek is közben az állatokról. Természetesen óriási volt a sorban álló tömeg, de hihetetlen fegyelmezetten mozgatják és terelik a több ezres tömeget. Mondjuk azért kellett vagy 20 percet várni a vonatozásra.
Mindenki nagyon izgatottan várta és többen kételkedtek, hogy látunk-e majd egyáltalán valamit.
Hát, láttunk. Az állatok mindenhol fényárban úsztak, meg voltak világítva, mint egy focipálya. És döbbenetes volt, hogy mindegyik a fénykör közepében békésen legelészett, üldögélt, pacsált, ásítozott. Fel is merült bennünk a kérdés, hogy vajon mit adnak nekik enni? Vagy egész nap erre tréningezik őket?  :-)
Sok idő nem volt a töprengésre, mert egyik állat a másik után következett. Mindenki a természetes élőhelyének megfelelő közegben tengeti a napjait. Ha jobban megfigyeli azonban az ember, akkor láthatja, hogy vizesárkok, elektromos kerítés, növényekkel eltakart fémrácsok tartják őket távol egymástól és az emberektől. A szelídebb szarvasfélék vagy a tapírok azonban nincsenek elkerítve a kisvonat útjától, volt szerencsénk átengedni néhány szarvast magunk előtt, majd később egy tapír is átballagott és az én oldalamon egy karnyújtásnyira ballagott el melletünk. Amúgy a kisvonatnak csak a teteje zárt, az oldala teljesen nyitott.
Láttam hiénát, oroszlánt, többféle antilopot és szarvast, ázsiai tigrist (na, a tigris volt az egyetlen, aki üvegfal mögött volt), elefántot, rinocéroszt, zsiráfot, zebrát, vizilovat, hiénát, flamingót és még ki tudja milyen állatot.
Mire visszaértünk már csak fél óránk maradt, az pedig már nem volt elég semmiféle sétára. Kénytelen voltam kihagyni kedvenceimet a wallabykat (kisméretű kenguru-féle). Lehetett volna még tűznyelős mutatványokat is nézni, de az már nem érdekelt annyira, láttam már ilyet. Meg természetesen tömeg is volt rendesen. Helyette megnéztem a bolt kínálatát és újabb áldozat került az ágyamba. :-)
Nem is tudom, hogy a szobalányok hogy bírják elviselni, hogy minden reggel más élőlény utánzatot teszek a párnámra. Mert ajándék célokból kifolyólag van egy pár különböző állatom. :-D
Hazafelé még szereztem vacsorát a szupermarketben. Sajtot és paradicsomot, meg "ezer rétegű sütit". Ez leginkább keksz és nem túl édes. Este 11-re értem vissza.

Schlepp pihen
Botanikus kert - kicsit másképp
Ma délelőtt meg kimentem a botanikus kertbe, ami Városliget méretű.
Megdőlt az elméletem, hogy birom a meleget. 10 perc után csorgott rólam a víz. Ráadásul a hátizsákom eszméletlen nehézre sikeredett. Ahogy telnek a napok, egyre nehezedik. Mert mindig kereül bele egy kis ez vagy az, ami jól jöhet. Mint pl. egy üveg víz, iPad vagy ma öreg barátom, Schlepp. OK, ő csak egy plüssmackó, nem miatta lett nehéz a hátizsák. Minden esetre ma nagyon-nagyon szenvedtem. :-(
Nem csak növények élnek itt
Néha motyogtam is, hogy de baromira meleg van... Amikor futók jöttek velem szembe, akkor meg azt találtam motyogni, hogy "fusson akinek nem két, hanem hét anyja van". Elviselhetetlen volt a mai hőség...






Füge a fán
Öreg barátom

A park meg irdatlan nagy. A közepénél azt éreztem, hogy sosem jutok a végére. Félkómában végigbotorkáltam az orchidea kertet is. A park egyetlen része, ami fizetős. Amilyen hülye voltam, még véletlenül sem ültem le sehová.... Persze tátott szájjal forogtam és mindent le akartam fotózni. Mert egyszerűen gyönyörű. Minden csupa orchidea, meg trópusi növény! És mindez a szabadban.

Dendrobium a szabadban
Hopp, egy medve
Orchidea őserdő
És még orchideák...
Ezeket az orchideákat teszik díszdobozba






Lilla ilyet tart otthon
Érdekes levelek

Dendrobium kapuk























Ezt láttam magam fölött
Meleg ide vagy oda, csodaszép a botanikus kert. Amúgy meg a helyiek pontosan úgy használják, mint mi a Városligetet. Kimennek és piknikeznek. 10-20 fő üldögél egy kupacban. van hűtőtáskájuk, hoznak ennivalót. A felnőttek jétékokat szerveznek a kicsiknek, mindenki játszik. És nagyon boldognak látszik mindenki. Kicsit irigyeltem is őket.
Egy darabig még bírtam, majd a tó partján én is leheveredtem a fűbe 15 percre. Nagyon jólesett egy kicsit pihenni és bámulni az eget meg a fákat.

Kabócás részleg
Kifelé menet még belefutottam egy kabócás részbe, ahol felvettem a kabóca koncertet. A rovarokat magukat nem volt szerencsém megpillantani, pedig nagyon figyeltem. Csak egy kicsi gyíkot találtam az egyik fatörzsön, de biztos, hogy nem ő csinálta a nagy zene-bonát.

Kiérve a kertből egyeztettem a térképen, hogy merre vagyok. Tekintettel az igen csapzott és leamortizált állapotomra megnéztem a buszmegállóban, hogy milyen lehetőségeim vannak, hogy elérjem a belvárost. Mondjuk gyalog kb. 15 perc lett volna, de szerintem az út végén estem volna össze. Megállapította, hogy vagy 5-féle busz visz a kívánt irányba. Jött is az első. Tele volt. Nem vonzott a tele buszon zötykölődés. Inkább vártam a következőre. Az meg pont az a busz volt, ami nekem egyáltalán nem jó. Mire ezt végiggondoltam már be is futott egy emeletes busz, ami megfelelt céljaimnak.
Amikor az ember felszáll a buszra, akkor odatartja a kártyáját a leolvasóhoz. Szépen mindenki egyesével. Nem rohan senki. Amikor pedig leszáll, akkor az ajtó két oldalán lévő valamelyik leolvasónál "kijelentkezik". Vagyis levonják az út hosszának megfelelő összeget a kártyájáról. Annyit fizet, amennyit utazott.
A metró is ugyanígy működik. Bemenetkor regisztrálják, hogy hol szálltál be, a kijáratnál meg az utazás hosszának megfelelő összeget levonják. Nekem nagyon tetszik ez a rendszer, mert annyit fizetsz, amennyi szolgáltatást igénybe vettél.
Műalkotás a Plaza Singapura előtt
Plázáztam még egy kicsit a belvárosban, mert csak így lehet a forróságot elviselni, hogy az ember bemenekül a hűtött bevásárlóközpontokba. Mondjuk valószínűleg ez a reális magyarázata az egymásba érő pláza tömegnek. Hogy az utcán lévő tömeget fel kell, hogy tudják szívni hűtött helyekre. Még így is tele van mindegyik. Nem zavaró méretű a tömeg, jól lehet közlekedni, vásárolni, mindenhez odafér az ember, de ha körülnéz, akkor látja, hogy mennyien vannak az épületek belsejében.


Hazahúztam magam és beájultam az ágyba. Aludni nem tudtam, de pihentem.
Mára még hátra van a mosoda és közben veszek ezt-az a thai szupermarketben. Meg lehet, hogy meg is vacsizom a büfé központban. Anyukám adta meg a varázsszót az általam csak kajáldának emlegetett létesítményekre. Büfé a megfelelő szó! Köszönöm, Mama!