2010. május 29., szombat

Esti beszélgetés

- Húúú, nézd ez tempomatos, napfénytetős!
- Hmmmm... ebben azért van alkohol. Na, de milyen alkohol lehet ezekben az italokban...?
- Azta! Hogy meggyűrődött az eleje!
És ez így megy perceken át.
Én használt autókat nézegetek, Lilla töréstesztet néz, Laci meg analizálja a bodzás-pálinkás energiaitalt, amit az imént fogyasztottunk el.
Jól elkommunikálgatunk. :-)

Új játszótárs

Ez itt a reklám helye. :-)

Rendes "osztrák" háziasszonyhoz illően pár napja átböngésztem a postaládánkba bedobált és a kilincsünkre kis zacsiban felaggatott reklámanyagokat. (Hihetetlen mennyiségű reklámújság érkezik naponta, hiába van kiírva a postaládánka, hogy szóróanyagok kíméljenek bennünket. Nem ér az semmit.)
A BILLA reklámújságjában leltem rá az 50%-os leárazásra. Az új "játszótársammal" már régóta szemezek a BIPA-ban, de kicsit drágának találtam. Most viszont féláron bevállalhatónak tűnt.
Íme a "játékszer": http://swiffer.de/
Van hozzá száraz törlőkendő, meg nedves is. A nedves törlőkendő szuper! Eddig mindenféle felmosófejjel próbálkoztam. De egyik sem igazán vált be. Elpiszkolódtak (OK, tudom, az a dolguk, de akkor is, olyan ronda egy fekete felmosófej...), magukba gyűjtötték a hajszálakat és azok eltávolíthatatlanul ragaszkodtak új helyükhöz. Na, én ezt is utálom. És ráadásul az itteni "parketta" csak egy vacak laminált izé, ami kicsit több víz hatására azonnal felázik az illesztéseknél. De felmosni meg néha kell.
Szóval a Swiffer-nek van vizes változata. Egyszer használatos, így nincs gond az elhasználódással, a hajszálakkal, nem kell csavargatni, nem áztatja el a parkettát. Csak rá kell illeszteni a nyeles fejre és már mehet is a felmosás. A végén pedig ki lehet dobni a törlőkendőt.
A száraz változata is klassz, akkor meg egy száraz törlőkendőt kell felaplikálni a fejre. Felszed minden szöszt, port, akármit a földről. És azt is el lehet dobni egy mozdulattal, ha már úgy érezzük, hogy elhasználódott.
Nekem mindkettő bevált!
Most épp a portörlő szettjével szemezek. :-)

Erdbeer Woche

Ma megint Sopronba vitt az utunk és a 16-os főút mentén, Klingenbach határában (a Google maps-en 47.766849,16.531742) egy Erdbeer Woche táblát láttunk. Odafele nem álltunk meg, mert siettünk és nem akartuk az epreket megfőzni a csomagtartóban, de visszafelé nem felejtettünk el megállni. Most még elég drága az eper, mert egy nagy doboz 10 Euro, a kicsi meg 5 Euro volt, de két hét múlva már Szedd-magad akció lesz a földeken 2 Euro-ért.
Viszont az eper csodálatos! Kár, hogy nem lehet a neten szagokat közreadni, mert az illata valami mennyei és az íze is édes már.

Boldog ügyfél - a'la Homár

Lilla ajándékozni szeretne valami kicsi dolgot egy barátjának (most nem írom le, hogy mit, hátha olvassa). Ez a Valami csak Németországban fellelhető. Sebaj, rendeljünk. A minimális rendelési összeg 10 Euro, így 4 Valamit rendeltünk. A postaköltségből Lilla kiválasztotta a legalacsonyabbat (5,99 Euro), bár én mondtam, hogy az csak Németországra érvényes. Fizetni még nem kellett, vártuk a visszaigazolást.
Tegnap meg is kaptuk, hogy köszi a vásárlást, de sajnos a postaköltség nekünk, ide Ausztriába 20 Euro. OK, köszi, az túl drága, törölhetik a megrendelést - írtam vissza.
Erre néhány óra múlva jön a válasz, hogy na, jó kivételt tesznek velünk és megkaphatjuk a Valamiket az 5,99 Euros postaköltséggel, ha előre átutaljuk az összeget.
Mintha egy másik bolygón élnénk...

Ui: június 10-én meg is érkezett a csomag. Kaptunk hozzá még két mini üveg snapszot is ajándékba. A mai nap szlogenje: "Minden megoldható!" :-)

2010. május 28., péntek

APEH

Nórinak 751 Ft adóvisszatérítést küldött az APEH. Postán.
Anyukámnak kellett elsétálni érte és kikönyörögni a hatalmas összeget a postáskisasszonytól.
No comment.

2010. május 24., hétfő

18 éve

született Nóri. Pontosan 9 óra 5 perckor.


Nem sok időm maradt elémélyült elmélkedésre a napokban, mert nagyon pörögtek az események.
Hazajöttünk pénteken (a szintidőnél kicsit rosszabbul teljestettük a távot az M1 lezárása miatt). Szombaton jobb hátsó kerék cserével indítottunk, majd 4 órás ajándék shoppingolás következett. Ezután a szakadó esőben esküvői vacsira mentünk, ahol sűrű pálinkázás közepette megmutattuk, hogy milyen is a magyar virtus. :-)
Vasárnap tortabeszerzés után szülinapi ebéd következett. Délután Nóri barátnője jött, hogy elvigye a csajt a "NAGY" buliba. Hajnalban azzal ébreszett Nóri, hogy beesett a bécsi telefonja valami lépcső alá és nem tudják kiszedni onnan. Majd talán zárás után a szerelők ki tudják vadászni. Aztán felébredtem, mikor hazajött (nem mondom meg mikor...) és 3/4 9-kor a ZP-sek ébresztettek, hogy megvan a telefon.
Ezúton is hálás köszönet a Zöld Pardon műszaki személyzetének!
És a születésnapos most némi alkoholszagot árasztva hortyog az ágyában. :-)

2010. május 17., hétfő

Zálogosdi autóval, avagy tilosban parkolás

Mit érdemel az a bűnös, akinek az autója a kezükben van?

Először is 199 Euro-t.
A tilosban való parkolás következményeiről még nem is írtam.
Ha éjszakára leparkoltuk az autónkat, majd másnap reggel mégsem találjuk, akkor legelőször hívjuk fel ezt a számot: +43 1 760 43, ne izgassuk feleslegesen a rendőrséget.
Hosszas próbálkozás után majd csak felveszik. A rendszám bemondása alapján már tájékoztatnak is, hogy igen, ők őrzik az autót és forgalmi, személyi/útlevél felmutatása és a fenti összeg befizetése után hajlandóak visszaszolgáltatni az autót.
Ekkor megtekinti az ember a térképen, hogy hová is kell mennie. Hááát, a semmi közepébe, a 11., Jedletzbergerstraße 1-be.
Tehetősöknek ajánlott a taxi, de a fenti összeg által sokkolt delikvens inkább a gyalogtúrát választja, mit neki 1-2 km, 30-50 Euro-val inkább nem terhelné amúgy is szűkös költségvetését.
Gondos útvonaltervezés után kiderül, hogy az U3-al Simmering-ig kell menni, majd ott a 69A jelű buszra kell felszállni és az 5. megállónál, a Linderbauergasse-nál kell leszállni.
Innen jó kis gyalogtúra (kb. 2 km) következik az üvegházak között, ahol is megtekinthetjük az épp érésben levő paradicsomokat, megcsodálhatjuk a bokrokon növő uborkákat, elmerenghetünk, hogy vajon miért van annyi zöld paradicsom kidobva a szemétbe és hogy talán érdemes lenne egy-kettőt felszedni, ha már erre járunk. Illetve egy kis eszmefuttatás következik, hogy fene a fukar mindenünket, mégis inkább taxival kellett jönni. De a józan ész győzedelmeskedik, nem költünk feleslegesen luxusra, ha már két egészséges lábunk van, időnk meg végleg bőven van.
A helyszínen az autónk rekord sebességgel kerül vissza hozzánk az okmányok bemutatása és a készpénz befizetése után, semmi felesleges kérdés, macerálás. Már csak egy rövid útbaigazítás van hátra, hogy melyik sorban parkol kedvencünk és irány haza, hogy utána egy felessel enyhítsük bánatunkat a hülyeségünk miatt hirtelen elvesztett hatalmas pénzösszeg felett.

Ui: a parkolásnál ne felejtsük el gondosan ellenőrizni (a család összes tagját végigfuttatni azt utcán, hogy valahol van-e tiltó tábla, vonalzóval ellenőrizni a távolságot a saroktól és a kapukijáróktól stb.), hogy valóban legális helyen parkolunk-e...

További infó: http://www.wien.gv.at/amtshelfer/umwelt/ma48/fahrzeuge/abgeschleppt.html

2010. május 16., vasárnap

Hundertwasser

Tegnap, a borongós idő ellenére elvittem anyukámat a Hundertwasser-házhoz és a Kunsthaus-ba.

A házat én már korábbi túra alkalmával Lacival láttam. Sőt, akkor még a házba is sikerült beosonnunk néhány fotó erejéig. A ház egyre jobban kopik, sokkal bánatosabb látványt nyújt, mint másfél évvel ezelőtt. A színei teljesen megkoptak, az esővíz is nagyon mossa a festéket, a szmogtól meg határozottan szürkül a ház. Viszont érdekes, hogy minden vízszintes felületéből lombos fák nőnek ki és vadszőlő fut a falakon.
Anyukámat is nagyon lenyűgözte a ház, valamiféle varázslat kerített hatalmába minket.
Miután hosszasan megbámultuk a látható részeit, elhatároztuk, hogy a közelben lévő Kunsthaus-t sem hagyjuk ki, ahol talán többet megtudhatunk erről a különleges vagy inkább különc emberről.
Az időszaki kiállítás nem igazán érdekelt bennünket, így csak a Hundertwasser kiállításra vettünk jegyet. (Felnőtteknek 9 EUR, nyugdíjasoknak és diákoknak 7 EUR.)
A múzeumot Hundertwasser tervezte, eredetileg is múzeumnak szánták. Dimbes-dombos a padozata, a termekben valódi, nyikorgó hajópadlón lépked az ember. A kiállítás bejáratánál három óriási hasábban a művész életrajza található németül és angolul. Előtte kis székek, hogy kényelmesen elhelyezkedve végigrághassa az ember magát egy polihisztor (vagy poliművész?) munkásságán. Becsületesen lefordítottam mindent anyukámnak és röviden összefoglalva az alábbiak ragadtak meg az emlékezetünkben:
Stowasser volt az eredeti neve. A leírás alapján csak 3 hónapot járt a bécsi Képzőművészeti Akadémiéra. Brô, francia művész volt a barátja. Folyton utazott, hajózott, sok egzotikus országban járt, de a kedvenc helye Új-Zéland volt. Foglalkoztatta az ökológia, a környezetvédelem, előadásokat is tartott e témakörben. Bélyegeket tervezett az ENSZ-nek és különböző országoknak (Lichtenstein, Szenegál, Ausztria stb,), foglalkozott az osztrák rendszámtáblák újratervezésével, izgatta Új-Zélandon a régi posta megmentése Kawakawa településén. Megszámlálhatatlan kiállítása volt világszerte. Főként festett és grafikákat készített. Az építészet csak később kezdte el foglalkoztatni. Borítót tevezett enciklopédiához. Németországban óvodát tervezett, Ausztriában a szemétégetőt, templomot, éttermet, múzeumot, lakóházat tervezett. Kétszer volt nős, de 1966-tól egyedül élt. Nagyon-nagyon termékeny művész volt.
2000-ben Új-Zéland felé tartva szívrohamban hunyt el a II. Erzsébet nevű hajón. Kérésére Új-Zélandon, a természettel harmóniában helyezték nyugalomba a "Boldog holtak kertjében", egy tulipánfa tövében.

2010. május 11., kedd

Téli gumi, nyári gumi

Ausztriában szigorú törvény vonatkozik a téli gumikra. Kötelező. November 1-vel cserélni kell a nyáriakat télire, ha közlekedni akarsz az autóval, különben a büntetés nem kevés (300 Euro talán).
Tavaly a csere ideje Bécsben ért bennünket. Így, törvénytisztelő (és zsebet nagyon féltő), ugyan nem osztrák állampolgárként kihozattam Lacival a téli gumikat. Az Orangeways szemrebbenés nélkül vállalta a kiszállítást, természetesen külön díjért.
Kerestem gyorsan gumist a közelben, aki vállata a nyári gumi tárolást is. Mert úgy döntöttem, hogy jobb, ha itt vannak kéznél a gumik, hiszen itt tartózkodunk többet.
Az ősszel 82 Euro-t fizettem a szerelésért+tárolásért.
Most viszont elérkezett a nyári gumi szezonja. Gond egy szál se, kértem időpontot, mentünk is a cserére, minden rendben ment. Fizetéskor közölték, hogy 120 Euro (!) lesz. Elkerekedett a szemem, csak nyeldekeltem nagyokat, hogy mi vaaaan? Ja, mert felnin kellett cserélni őket, az több munka és így drágább is. Míg az árat próbáltam feldolgozni, addig beszélgettünk egy kicsit, majd rámnézett a srác és azt modta, hogy "adok egy kis árengedményt". Így lett 98 Euro.
Mégis inkább otthon kellett volna azokat a gumikat tárolni és cserélni...

Most hol is van a bűnös kapitalizmus?

Mistplatz 2.

Mikor beköltöztünk a bécsi bérleményünkbe, vettünk egy kanapét vendégágynak. Gyorsan és olcsót. IKEA-st.
Jöttek is a vendégek, de valahogy senki nem jött vissza... Nem értettük. Míg egy napon mi is a kanapéra kényszerültünk. És akkor megvilágosodtunk. A kanapé 4 db-ból álló matracnak nevezett alvófelülete nagyon kényelmetlen.
Így kerestem egy profi kárpitost Sopronba, aki nem ismerve a lehetetlent, szépen kicserélte a huzatban valódi szivacsra a matracokat, ezért tegnap volt egy utunk a Mistplatz-ra a régi ágybetétekkel.
Külön konténer volt a matracoknak. Könnyes szemmel dobáltuk bele az óccsó, ám használhatatlan darabokat. Ingyen.
Mert, mint megtudtuk, a kárpitos mester Sopronban fizet azért, ha valamit ki akar dobni a MÉH telepen...

Most hol is van a bűnös kapitalizmus?

2010. május 10., hétfő

Wien Energie éjszakája 2.

Szombat este fél 8 körül összeszedtük magunkat és tényleg kimentünk Simmeringbe az erőműhöz. Megérte!
Mi az autózást választottuk, megkockáztatva, hogy nem lesz esetleg parkolóhely, de szerencsénkre még sok hely közül választhattunk. Amikor az erőműhöz értünk, pont akkor érkezett a különjárat is a Városházától, a szokásos piros csuklósbusz, különjárat felirattal.
Az erőmű bejáratánál kedvesen üdvözöltek, majd kérték, hogy fáradjunk be az ebédlőbe az eligazításra. Az ebédlőben az erőmű munkatársai csoportokba osztották az embereket és mindenki megkapta a kötelező vadiúj narancssárga sisakját. Minket a 8-as csoportba osztottak, mert elég gyorsan kiderül rólunk, hogy nem vagyunk teljesen birtokában a német nyelvnek és annak a csoportnak az egyik vezetője beszélt angolul.
A csoportok 15-20 fősek lehettek és tényleg 5 percenként indultak. Mi kb. egy 20 percet vártunk. Ha éhesek és szomjasak lettük volna ez idő alatt, akkor kaphattunk volna üdítőt és virslit ingyen a büfében.
A túra az erőműben nagyon érdekes volt. Láttuk a biomasszát használó kis erőművet, láttunk gázhajtású turbinát, láttunk hatalmas gőzturbinákat, megtudtuk, hogy meghibásodás illetve karbantartás miatt az erőmű két része is áll. Azt is megtudtuk, hogy azért zöld néhány épület, mert ott biomasszát használnak, ami nem más, mint használhatatlan apró fatörmelék. Bekukkantottunk a 200m magas kémény belsejébe és megtudtuk, hogy a kémény belseje savas. Beszélgettünk a meg nem nyitott osztrák atomerőműről. És kiderült az is, hogy a régi betontorony bontása jelenleg szünetel, mert az 50 tonnás vasgolyó túl nagy darab betont tört le egyszerre az épületről. Most újabb "rombolási" megoldáson gondolkodnak.
Arról is beszéltünk, hogy tavaly mindösszesen 5 csoportban vezették az embereket, de a nagy érdeklődés miatt idén már 19 csoportot alakítottak ki. Mire végeztünk a túrával teljesen besötétedett. Az ebédlőbe visszatérve jól megszomjaztunk, így kihasználtuk a vendégszeretet, ittunk egy-egy üdítőt és ettünk egy pár debrecenit, meg egy pár frankfurti virslit zsömlével és mustárral. Ekkor már 10 óra is elmúlt és a látogatók még mindig folyamatosan érkeztek a buszokkal. Az éjjel során több ezer ember fordulhatott meg a különböző helyszíneken.
Az est végén elhatároztuk, hogy jövőre a közlekedési nyílt napon éjszakán fogunk részt venni.

2010. május 4., kedd

Anyák napja

Ausztriában az anyák napja egy héttel később van, mint Magyarországon.
Ráadásul sokkal nagyobb média és reklám hangsúlyt kap, vagyis lehetetlenség elfelejteni!
Az ünnep előtt már két héttel megindul a reklámkampány. Jönnek az újságok a parfüm ajánlatokkal (BIPA, DM, Marionnaud), de érkezett már sms és e-mail is T-Mobile-os ajánlatokkal. Hétvégén a Viktor Adler téri piacon ingyenes virágosztás lesz. Tavaly pl. az egyik párt osztott begónia töveket a piac sarkánál. Még ma is ott virágoznak az ablakomban. A rádióban is mennek a reklámok, hogy mivel lepjük meg anyáinkat. A Merkurban is megjelent az anyáknapi desszertes és virágos polc. Igaz, az orchidea itt nagyon drága, 20 Euro egy cserép.
Szóval hangsúlyos egy ünnep (marketing szempontból biztos) Ausztriában az anyák napja. :-)

2010. május 3., hétfő

Wien Energie éjszakája

Az elmúlt időben kicsit elmaradtam, de ezt tudjuk be annak, hogy köreinkben semmi érdemleges nem történt. Egyik nap pereg a másik után, és semmi izgalmas esemény nem borzolta kedélyeinket.
Viszont most hétvégén izgalmas események elé nézünk.
Nyílt hétvége lesz a Wien Energie-nél. Vagyis inkább nyílt éjszaka.


Május 8-án 19 órától a Mariahilfer Straße 63 szám alatt kezdődnek a programok egy kis focista dedikálással, kvízekkel, előadásokkal (pl. a napenergia hasznosításáról, energiatakarékosságról stb.). De akár lehet kérni személyes tanácsadást, hogy hogyan lehet energiát megtakarítani otthonunkban.
Ezután a programok több helyszínen folytatódnak.
Simmering-ben erőműlátogatáson vehetünk részt (a csoportok minden 5 percben indulnak).
Az erdbergi gázműveknél előadások, gyerekprogramok lesznek, de jelentkezhetünk földgázzal hajtott autók tesztvezetésére is.
Spittelau-ban látogatást tehetünk az újonnan megnyitott Fernkältezentrale-ban és itt is lesznek gyermekprogramok, valamint egy Hundertwasser dokumentumfilmet is levetítenek.
A helyszínekre különbuszokat indítanak 15 percenként a Friedrich-Schmidt-Platz-ról a Rathaus mögül 15 percenként.

Mi biztos, hogy elmegyünk Simmering-be az erőműlátogatásra. A többit meg majd meglátjuk.