Mosógép a teraszon

Gyorsan leszögezem, hogy nem nálunk. Még csak nem is Ausztriában.
De kezdjük a kályhánál.
Az őszi olasz turnéim egyikén a kellemes őszi koromsötét este az utcán talált. Épp kaja és ajándék beszerző körúton voltam a szállodától 3 km-re található Coop áruházba.
A sötétség nem épp a legalkalmasabb idő a sétálgatásra, de hát mit tegyen az ember lánya, ha egy üzleti úton reggel 9-től este 6-ig az irodában járatja a száját? Már annak is örül, ha pénteken 5 órakor szabadulhat. És lényegtelenek az időjárási vagy netán a látási viszonyok, menni kell. Mert ki tudja jár-e még arrafelé az ember lánya. Arról az elején sosincs szó, hogy egy adott helyre akár 8-szor is visszamegy az ember egy év alatt...
De nem erről akartam írni.
Ballagtam a kivilágított utcán és egyszer csak a szemem sarkaból piros villogó fényre lettem figyelmes, úgy 2 emelet magasságban. Máig nem értem, hogy hogyan láttam meg, de megláttam.
Majd megálltam es leesett az állam. Talán még a szememet is megdörzsöltem, de az tuti, hogy magamban hangosan beszéltem. Ugyanis egy mosógép pislákolt az emeleti erkélyen. Jobban megnéztem és a dob is forgott! Egy működő mosógép a szabadban!
Mindez Firenzétől kb. 60 km-re délre egy kisvárosban.
Onnatól módszeresen figyeltem utam során az erkélyeket. Számtalan mosógépet láttam. Egy újépítésű lakóparkban nagy hirtelenjében 6 gépet számoltam meg. Jó pár közülök épp mosott.
Másnap megtudtam, hogy errefelé ez abszolút gyakori dolog. A lakások drágák, a fürdőszobák kicsik, ezért szorulnak ki a mosógépek az erkélyekre, teraszokra. Télen a hőmérséklet csak nagyon ritkán süllyed fagypont alá, így nem tartanak tőle, hogy szétfagynak a masinák.

Azóta is sokszor gondolok vissza erre az élményre, amikor a mosógépemet ki- vagy bepakolom.

Seestadt – die neue Zukunft, avagy város a városban

Ez a szombat is csak egy átlagos szombatnak indult. Gyalogos bevásárlás a Favoritenstrasse-n, majd autós bevásárlás a Merkur-ba.
Az idő szép volt, így egy gyors ebéd következett, majd fél óra csendespihenő és jöhetett a kirándulás.
Már hónapok óta tervezzük, hogy végigmegyünk a 2-es metró (lila) vonalán, hogy megnézzük meddig vitték ki. 2008-ban a foci EB-re meghosszabbították a vonalat az Ernst Happel stadionig, majd 2010-ben már Aspern-ig jártak a szerelvények, 2013 októbere óta pedig Seesstadt a végállomás.
Seestadt-ról már hallottunk jó néhányszor. Új lakások épülnek majd a tó köré. Így jött az ötlet, hogy nézzük meg.
A bécsiek szerint a Duna túloldala már nem is igazán Bécs. Aki ott él, arra csak legyintenek a tősgyökeres városiak. A 21. vagy 22. kerületben lakni még súlyosabb stigma, mint a 10. kerületben. :-)
Lillát viszont valamiért vonzza a 22. kerület.
A metró a Messe Prater után már kizárólag a felszínen fut, így valóban van értelme elmetrózni a végállomásig, mert nem csak a sötét alagutat bámulja az ember.

Itt városrész épül

Aspern-ig semmi különös. Házak, ipari létesítmények váltogatják egymást. Tipikus külváros. Itt azonban le kell szállnunk és megvárni a következő szerelvényt, mert nem mindegyik megy el Seestadt-ig. De sebaj, 3 pec múlva már itt is az újabb metró. Majdnem üres. Lassan megértjük, hogy miért. Aspern után szántóföldek, elszórt házak következnek, várost nyomokban tartalmaz a táj. Majd a metró egy hatalmas jobbkanyarba fog. Az üvegházakon túl azonban toronydaruk tűnnek fel. A szerelvény továbbra is jobbra kanyarodik. Utolsó előtti megálló. További jobb kanyar, u-alakban haladunk. Immáron visszafelé. A szántóföldön távirányítós repülőgépeket röptetnek. Egy másik szántóföld felparcellázva. A megálló mellett buszvégállomás. Lakóházak nincsenek.

Darubalett - fények

42 daru

Csak a távolban az épülő lakópark beton pillérei meredeznek az ég felé a legalább 20 daru között. Ez Seestadt.
Egy teljesen új városrész. 2,4 millió nm (a bécsi 7. és 8. kerület alapterülete avagy 350 futballpálya), 8.500 új lakás, irodaközpont (IQ Center), bevásálóközpont, iskola, óvoda. 20.000 lakó és 20.000 munkalehetőség. A semmi közepén egy kis, háromszög alakú tó körül. És lesznek kiskertek, bickiliutak, jó levegő. Mindez 2030-ra fejeződik be.

Seestadt Aspern - U2 végállomás

De már van már metró, autóbusz végállomás!
A metróból kiszállva kiderült, hogy program is lesz. Darubalett. Viszont az is kiderült, hogy a pusztában metsző szél fúj. 16 órakor érkeztünk a helyszínre, az előadás meg 17:30-ra volt kiírva. Sajnos nem vártuk ki, viszont láttuk a főpróbát, így kiderült, hogy darukra színes világítást szereltek és tisztességes hangosítással zene is társul majd a fény effektekhez.



Látogatóközpont

Visszaszámlálás 3...2...

Természetesen látogatóközpont is tartozik az épülő városrészhez. Bécsben a marketinget magas fokon űzik. Fontos, hogy "eladják" a nagyszabású beruházásokat a polgároknak (lsd. Hauptbahnhof). Itt is jó munkát végeztek. Ahogyan az ember felsétál a harmadik emeletre, úgy érzi, hogy neki holnaptól itt kell élnie. Látványtervek, fotók, szöveges leírások indítják be fantáziánk nyálelválasztását. Felérve már látja is az ember magát a Sonnenalle-n fagyival a kezében, vagy a Janis Joplin sétányon a a bicikliző unokák mögött szaladva. Impresszív. Nagyon!

Látvány és látványterv

De mi, "öregek" maradunk a déli oldalon, ezt a lakótelepet meghagyjuk a fiataloknak. Örömmel olvassuk, hogy az S1 összeköt majd bennünket.

Az első etap 2015-re kész

A metsző szélben elsétálunk az építkezésen a félkész házak között. Van amelyiknek még csak a beton váza áll, de már van olyan is, ahol a gipszkarton falakat húzzák be és már az ablakok is helyükön vannak. Lilláék lelkesednek. 30 perc alatt bent lehet lenni a városban...

Aspern Nord - az utolsó előtti megálló

Visszasétálunk az utolsó előtti megállóhoz a szántóföldön át vezető úton.
Érdekes látni, hogy még senki nem lakik errefelé, de az állomás üzemel, a buszok a végállomáson várják az indulást. Egy év múlva már megjelennek az első lakók és beindul az élet.
Felszállunk a metróra. Aspern-nél látjuk, hogy rengetegen várnak a Seestadt-ba tartó szerelvényre. Lesz nézője a programnak (mint utóbb kiderült, több mint 5.000-en voltak kiváncsiak a show-ra).
http://www.vienna.at/spektakel-in-der-seestadt-aspern-leserreporterin-bei-kranensee/3862438

Seestadt-ról részletesebben:
http://www.aspern-seestadt.at/

Többi kép itt:
http://www.pergerlaszlo.hu/becs/2014-02-15/

Ez is Bécs.

Figlmüller



Köztudott, hogy manapság nagyon megosztó nap a Valentin-nap. Mi ezt a napot is felhasználjuk (a többi 365 vagy 364 mellé), hogy ünnepeljünk. Nincs kimondott cél, nem beszélünk a szerelemről, a szeretetről, csak egyszerűen csinálunk valami érdekeset. Idén én voltam a programfelelős. Én már számtalanszor voltam a Figlmüller-ben az elmúlt nyolc hat évben, de Lacival még soha nem sikerült eme jeles műintézményét meglátogatni. Gondoltam egy nagyot, és megpróbálkoztam az asztalfoglalással múlt vasárnap este. A Figlmüller 109 éve ellenére is halad a korral, van lehetőség online asztalfoglalásra. Angolul és németül is. Vacsorára már nem volt hely, de az ebédidő még üres volt. Mivel szabadságra készültem, így végül is az ebédidő is megfelelő lett. Sőt! Még talán jobb is a nap közepén egy hatalmas schnitzel, mint vacsorára.

A meglepetés nem teljesen sikerült, mert Lilla elszólta magát és nem volt kedvem kimagyarázni a dolgokat, mert úgyis csúnyán kilógott már a lóláb. Így minden mellébeszélés nélkül indultunk ebédelni. Korgó gyomorral.

A Wollzeile-n található étterembe mentünk. 

 

Nem sokat vacakoltunk a rendeléssel. Mindketten a klasszikus verziót kértük, Laci krumplisalátával, én paradicsomsalátával. 10 perc múlva már asztalunkon is volt a méretes adag.

Újabb 10 perc után meg csak az üres tányérok maradtak.

A kiszolgálás professzionális, az étel minősége az etalon, az adag meg hmmm.... riesengroß.

A ma étteremként jegyzett hely borozóként indult még 1905-ben. Mind a mai napig a Figlmüller család tulajdonában van. Johann Figlmüller rájött, hogy kellene valami ételt is felszolgálni a bor mellé. Így született a schnitzelek schnitzele. :-)

Az itteni schnitzel nem borjúból készül, ugyanis Hans Figlmüller szerint a bécsiek jobban kedvelik a sertésből készült rántott húst. Az általuk készítetett rántott szelet extra vékony, maximum 4 mm vastag lehet. 4 konyhai alkalmazottjuk nem csinál mást, csak húst klopfol naphosszat. Évente 50 tonna húst (250.000 szeletet!). Ennyi az étterem átlagos felhasználása. Ketchup és mustár nincs a hús mellé (Herr Figlmüller szerint lélekszomorító eme dolgok akárcsak említése is), van helyette citromos krumplisaláta galambbegysalátával.

Az étteremet már a 4. generáció irányítja, az első váltás 1961-ben történt. Jelenlegi tulajdonosa Hans Peter Figlmüller 1943-ban született Bécsben. Felszolgálónak tanult, majd később Kremsben végzett vendéglátás szakon. 1972-ben megnyitotta Grinzing-ben borozóját a Grinzingerstraße 55-ben, melyben a család 3 hektáron termeszt szőlőjéből készült bort szogálják fel a vendégeknek. Egy évvel később azonban átvette a Bäckerstraße-i étterem vezetését.

Az étterem nem titkolja a "gyártási eljárást" sem, a nyers húst pillangóvágással szeletelik, klopfolják, panírozzák. A kész szeleteket nem fritőzben, hanem serpenyőben sütik és mindösszesen 30 másodpercig sül a forró olajban a hús. Így marad szaftos, mégis aranybarna.

További érdekességeket olvashattok magyarul:

http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20121202-legjobb-rantotthus-a-figlmullernel.html

És németül (érdemes a videókba belenézni):

http://www.figlmueller.at/de/presse.html

Bécsi kávéházak

Új év, új fogadalom. (Tudom, hol van már az újév...)
Szilveszter éjszakáján megint bent voltunk a Belvárosban. A bécsiben.
Sétálunk, sétálunk... majd lecsücsülnénk.
OK, Landtmann, mint előző évben is? Menjünk.
A Herrengasse-n át vezet az utunk. Előttünk a Café Central. Egymásra nézünk. Miért is ne?
Kisebb sorbanállás után bejutunk. Mert mi csak ketten vagyunk és csak kávézni szeretnénk. Este 10 órakor. :-)
Az asztalnál ülve nézelődünk. Nagyon szép hely. Elmerengünk, hogy milyen lehet, amikor nincs ekkora forgalom. Biztos hangulatos. És mi meg öregszünk. Sör helyett már bort iszunk, szívesen üldögélünk a schanigarten-ekben és vasárnap délutánonként el-elmegyünk kávézni. Néha valamelyik Aida-ba vagy a Groissböck-be.
És ekkor jön az ötlet, hogy a 2014-es év legyen a kávéházak éve. Járjuk sorba a "nagyokat".
Mint a Landtmann, Central, Dommayer, Demel, Sacher stb.
Öltözzünk fel egy vasárnapi sétához és fejezzük be a délutánt valamelyik kávéházban.
Szóval kávéházi turné indul. A héten kezdjük.
Ehhez találtam is egy jó kis oldalt: http://www.wiener-kaffeehaus.at/portraits.aspx
És még ezt is: http://www.checkfelix.com/blog/2010/10/die-5-besten-wiener-kaffeehauser/

Ui: a Café Central-ban a pincér derékba törte az osztrák nyelvvel kapcsolatos összes igyekezetünket, mert fizetés után angolul köszönt el tőlünk. Pedig mi egész addig azt gondoltuk, hogy németül beszéltünk. :-)

Új Mercedes Citaro buszok Bécsben

Munka... munka... munka.
De vége.
Persze közben számtalan bejegyzés gondolatot öltött csak a nap elején végén már nem akaródzott visszaülni/ott maradni a számítógépnél és a billentyűkön kalapálni.
De majd most!

Január 7-től munkába álltak az új Mercedes Citaro (ejtsd "Kitaro"*) buszok a 7A vonalán. Lilla hívta fel rá a figyelmemet, így S-Bahn helyett busszal járok megint munkába. Néhány napig figyelgettem, hogy mi a változás az új buszban.
- Legelőször is megújult a buszok festése. A piros-fehér színvilág maradt, de a dizájn változott. Mondjuk ezt már tudtuk előre, mert lehetett szavazni is még tavaly az új dizájnról.
- Kevesebb ülés van benne - a csukló utáni részen nincs meg a régi 4-es ülés. A jobb oldalon csak egy ülés, a bal oldalon meg két ülés van.
- A padlóborítás úgy néz ki, mintha valódi szőnyeg lenne, de csak PVC. Többször is mégnéztem, hogy noooormális az osztrák BKV, hogy szőnyeget tesz a buszba... De csak PVC. Ami élethű.
- Majd' minden kapaszkodón van leszállásjelző.
- A csukló része szerintem hosszabb és iszonyat "hajlékony" a busz. Teljesen úgy tűnik, hogy képes 90 fokban bekanyarodni. Aki a csuklóban áll kanyarban, annak alaposan kapaszkodni kell, mert iszonyat nagy kört ír le vele a csuklós rész egy szűkebb kanyarban.
- A leghátsó sor is összement, mert jobb hátul ott a motor. Hatalmas.
- Sokkal gyorsabb és fürgébb lett. Némely buszsofőr előszeretetettel "ralizik" vele. Tudjuk be ezt a megszokásnak, mert biztos ugyanennyi gázt kellett adni a régi buszoknak is, hogy menjenek, de egyik este hazafelé a sofőr szabályosan az idegeimre ment. A csukló részben álltam és a legelső megállónál kis híján hanyatt estem, akkorát fékezett. És utána ezt minden egyes megállásnál eljátszotta. Az is lehet, hogy először ment a vonalon, mert minden piros lámpa és megálló mintha meglepetésszerűen bukkant volna elő az éjszakából. Hopp, egy lámpa/megálló... nem kéne megállnom? Ja, de igen. Satufék. :-) Ráadásul a kanyarokat is úgy vette, mintha csak egy Smart-al kanyarodott volna. Kanyar, kanyar, kanyarocska. Jaj, de kell azt a kormányt tekerni. Most jobbra éééés vissza. Most balra éééés vissza. Szóval idegesítő utam volt hazafelé, de leszállás után már csak nevettem.
- Halkabbak lettek.
- Az ajtók a busz oldalávan párhuzamosan kifelé nyílnak.
- Van bennük információs monitor, mely mutatja a következő 3 megálló nevét.
- És szerintem változott a rugózása is, mert minden kis buckát meg lehet érezni és képtelenség sms-t írni, úgy remeg a kezem, a telefonról nem is beszélve. (Valaki mondja már meg, hogy akkor most melyik a helyes, keményebb vagy lágyabb a rugózása?)

És amit még hivatalosan is mondanak a buszról:
- Több hely van benne babakocsinak, kerekeszéknek (igen, valószínűleg ez lett az oka a csukló utáni négyes ülések csökkentésének).
- EURO-6-os környezetvédelmi osztályba tartoznak.
- Minden busz klímával szerelt és van bennük levegőszárító funkció a téli, nedves időkre.
- Az ajtókat kamerák figyelik, hogy a fel- és leszállás még biztonságosabb legyen.
- Jelenleg 23 buszt állítottak forgalomba a 7A és 35A vonalán. Év végére ez a szám 56-ra fog bővülni és 2016-ra az autóbuszállomány felét ezekre a Mercedes buszokra cserélik.

http://www.wien.gv.at/verkehr-stadtentwicklung/fahrplan/busflotte-neu.html
Nézzétek meg a videót is.

Bécs, én így szeretlek.

* Toll a bécsiek fülébe! Egy kisebb családi+nyelvészeti vita után igen erős késztetést éreztem, hogy utánanézzek, hogy mi is a helyes kiejtés. És igen: "szitáró". Így hiába kötöttem az ebet a karóhoz a rendelkezésemre álló, ám igen hiányos adatok alapján, csúfos vereséget szenvedtem. :-)

A bécsi német újabb gyöngyszeme

i hob an Engel gsengn... So liab
Na, wehe das funktioniert nicht! Dem Engel dazö i wos!

Helyes megfejtőink között értékes karácsonyi üzeneteket sorsolunk ki! :-)

Adventi vásárok térképe egyetemisták által

Egyetemistának lenni jó. :-)
Az ember még otthon lakik (na jó, már aki...). És ebben az esetben van tiszta ruha, fedél az ember feje fölött, van ingyen bejárónő is, folyamatosan garantált a jó társaság ill. bulik és néha egy tál étel is akad, bár a szülők ebben az életkorban már igencsak elfoglaltak egyéb más tevékenységgel, pl. élik sajár életüket 20 év megpróbáltatás után, de hát enniük nekik is kell, így mindig csurran-cseppen valami. (Barokk körmondat vége.) Az ember néha bemegy az egyetemre, végighallgat egy-egy unalmas előadást és az adventi időszakban az ablakon át bámulja a Karlsplatz-i adventi vásárt, ha épp nem alszik. És ekkor bekattan neki, hogy mivel is kellene foglalkozni az esti unalmas óráiban.
Mi sem kézenfekvőbb, mint térképet gyártani a bécsi Christkindlmarkt-okból.
És íme itt az eredmény: http://web.student.tuwien.ac.at/~e1025108/?page_id=293
Letölthető pdf: http://web.student.tuwien.ac.at/~e1025108/wp-content/uploads/2013/11/Liniennetz-Wien_20131118_CKM.pdf

Hálás köszönet Igornak, aki felhívta figyelmemet a fenti linkre!

Ui: Persze a mi gyerekünk nem ilyen átlagos egyetemista. Soha nincs ideje, mindig fáradt, hajnali 3-ig programozik. És az anyjával kölcsönösen örül, ha néha napján valamelyikük megkegyelmez a másiknak és főz valamit. Lassan fel kellen bérelnünk valakit, hogy főzzön ránk. :-D

Másnapos autó

Szombat, Bécs, télies idő, plusz 2 fok (a hajam még mindig tart*). A bolt 5 perc távolságra van autóval. Guruljunk el. Kell pulcsi? Hááát, talán nem árt, mert a be- és kipakoláshoz hideg van azért. Kell kesztyű? Ááá, az nem kell, rövid ideig tart az egész út, meg a pakolás is.
Harisnya kell? Húzzunk, mert fázósak vagyunk és mégis csak hideg, télies idő van.

Ártalmatlan páfrányfenyő

Séta az autóhoz. Atyaég! Mi van a tetején? Valaki ráöntött egy vödör koktélrákot? Nem, inkább kis madárfiókák. Ááá, ahhoz hideg van. Vagy lehányták? Még néhány lépés és kiderül, hogy ártalmatlan bogyók.
Ártalmatlaaan? De hisz ez bűzlik! Hányás szaga van! Nekem nagyon rossz a szaglásom, így közelebbről is szagmintát veszek, mert nem hiszek Lillának. Brutál! Tömény bűz!
Most mi legyen szegény kis "összehányt" autónkkal? Nincs más hátra, mint beülünk. Itt döbbenten megállapítjuk, hogy a bogyók szétnyomódtak a szélvédőn. Sárga "hányás" mindenfelé.
Szedjük le kefével - így Lilla. Hülye vagy? - így én - Bottal sem piszkálnám! Utána még a kefét is dobhatjuk el. (Olyan naaagy, rendes autómosó kefét is tartunk az autóban.)
Szóval irány az autómosó. Útközben fuldoklunk a szagtól, így inkább a nyitott ablakon besüvítő szelet választjuk.
Cél az automata mosó. Míg én jegyet veszek, addig Lilla papírzsepivel leszedi az autón maradt bogyókat. Majd megszagolja a kezét. Nem kellett volna. Elmegy kezet mosni.
Behajtok a mosóba. Utána a mosó ajtajárara tapadva bámulunk befelé a metsző szélben és reménykedünk, hogy ott bent, a párában tisztul az autó.

Gingko biloba - növényhatározó

Kész. Szaladunk megnézni. Nem rossz, nem rossz. Csillog-villog, de a foltok nem jöttek le. Rászáradtak és a mosó keféi sem tudták eltávolítani. Találgatjuk, hogy vajon most a mosó keféje büdös lett-e.
De nem érünk rá ezzel sokat foglalkozni, mert a foltok ott éktelenkednek az autón. Sárgán és büdösen.
Irány a kézimosó, ott van nagy nyomású pisztoly. Ülünk a büdösben (mert kiszállni hideg van) és várjuk, hogy valamelyik férfi elkészüljön előttünk.
Kész, akkor én jövök! Pénz bedob, pisztoly betáraz, célta tart és... nem történik semmi. A "hányás" foltok makacsul ragaszkodnak az autóhoz. A nagy nyomás sem segít.

Az ominózus termés

Kiállok. Bemegyünk a kútra autómosó rongyért. Ezt bizony le kell sikálni. 4 rongy 4 EUR. Jöhet.
És következett a lázas sikálás. Meg szétfagyott kezek. De a foltok megadták magukat. Az autó tiszta lett. Kivéve a tetejét, mert a Meriva közismertem magas autó, mi meg közismerten alacsonyak vagyunk a gyerekkel. :-) A rongyokat még véletlenül sem tartottuk meg, kidobtuk őket a kukába.
Hazafelé már csak kicsit szaglott szegény másnapos autónk.
Megfogadtuk, hogy többé akkor sem állunk az alá a fa alá, még akkor sem, ha ott van a földkerekség legutolsó parkolóhelye.
A fa pedig egy mezei Gingko biloba fa.
http://www.tuja.hu/pafranyfenyo.html
És tegnap megnéztem a fa tövét, a rengeteg bogyótól penetránsan bűzlik. Ne higyjétek, hogy nem büdös a lehullott termés! :-)

*Taft reklám a 90-es évekből.

Ui: itt van még egy kis ismertető:
"A ginkó gyümölcse hosszú kocsányon függő, aranysárga, kerek szilva nagyságú. A húsos, ragacsos burok fogyasztásra nem alkalmas. Vajsavat, ginkósavat, bilobolt tartalmaz, melyek bomlásakor bűzös szag keletkezik. Ez az oka annak, hogy az európai parkokban nem szívesen ültettek termős ginkó fákat. A fiatal fáról még nem lehet megállapítani, hogy porzós vagy termős lesz-e, csak a kromoszómák alapján lehetséges a korai felismerés. Ugyan mindegyiknek huszonnégy kromoszómája van, de a porzós és termős ginkó külseje más és más. A húsos burok alatt csonthéjas, két- esetleg háromélű, 1,5-3 cm hosszú, 1-2 cm széles magház van. A benne található mag sárgászöld színű, keményítőtartalmú, táplálószövete étkezési célokra felhasználható (l. később)."
Forrás: http://terebess.hu/keletkultinfo/ginko.html

Adventslinie

Az úgy volt, hogy a Westbahnhof plázában betértünk a Herzklopfen Depot nevű dizájnparadicsomba, ahol időviharba, majd kicsivel később pénzviharba kerültünk. Lilla úgy telefonált ránk, hogy most akkor lesz vacsora?

Ennek az elhussant egy órának az eredménye az alábbi csini lakástartozék, az adventslinie, azaz adventi vonal.

Van rajta minden, üveggömbök (átlátszó, matt, fényes), üvegszívek, üvegbogyók (weihnachtsbeere, miszerint magyal), maci csörgővel, csillagok (arany, ezüst, bronz színekben; pirosat nem mertünk, valaki beszól, hogy önkényuralom, á, inkább nem).

És amitől adventi az egész, hogy van 4 számozott üvegdísz, minden vasárnapra egy. Meggyújtani nem kell, aki jön hozzánk, megnézheti élőben. Nem szúr, nem hullik, jobb, mint a fenyő.

500. bejegyzés, mely leginkább a bécsi karácsonyi hangulatról szól

Továbbra sem csökkent a karácsony-várós hangulatunk, melyet tegnap a bécsi városvezetés megfejelt azzal, hogy megnyitott a karácsonyi vásár (Christkindlmarkt) a Rathausnál.
A Rathaus előtti hatalmas fenyőfát idén a Steiermark-i Bruck an der Mur városa adta. A fa kb. 100 éves és 30 méter magas.
Tegnap 17:30-kor hivatalosan is felkapcsolták a kb. 1000 LED-ből álló világítását. A karácsonyfa egészen január 6-ig marad a téren.
Ez a karácsonyi vásár immáron a 20. ilyen alkalom a Rathaus előtt, úgyhogy ebből az alkalomból Angyal választást is tartanak illetve alkalmi postát is üzemeltetnek a téren.
Mi nem vettünk részt a hivatalos megnyitón, de kb. 4 óra felé kint jártunk a téren. A szokásos sokadalom fogadott bennünket, így csak a széléről szemlélődtünk.
További info itt: http://www.christkindlmarkt.at/
Tegnap nyitott még a Spittelberg-i, vásár is, de a Karlsplatz-on vagy a Maria Theresesien Platz-on találhatóak majd csak jövő héten nyitnak.
http://www.christkindlmaerkte.at/wien.html
És itt találhatók a másik lánc vásárairól információk: http://www.weihnachtsdorf.at/

A Rathaustól elsétáltunk a Stephansplatz-ra, útbaejtve a Meinl áruházat a Graben-en. Már voltunk benne korábban, de akkor még közelebb volt a Karácsony és kismillióan voltak a boltan  így csak célirányos shoppingolást tudtam megejteni. Most viszont lehetett bóklászni. Hihetetlen mennyiségű külföldi áru van benne felhalmozva. Svájci bicska alakú csokik, angol karácsonyi pudding a hozzávaló szósszal, vagy 10 féle szaké, kuszkusz fűszer, szárított vargánya, Stekovics-féle chili "lekvár", angol curd-ok tucatjai, a Twinings majdnem teljes kínálata, olasz tészták és még sorolhatnám hosszú bejegyzéseken át. Én csak kapkodtam a fejem, mert csupa olyan dolgot találtam, amiről idáig azt hittem, hogy kizárólagosan csak az adott országba utazással lehet beszerezni. És most kiderült, hogy csak néhány metrómegálló választ el a kedvenc angol élelmiszereimtől.

A Graben-en meg éppen elkaptuk, amikor a karácsonyi díszkivilágítás még a földön hever. A helyükre akasztva nem néznek ki ilyen hatalmasnak. Csak viszonyításként - a kék kabátban én vagyok. :-)

Jav: a Stekovics-féle konfitür az echte osztrák termék. Szóval a Meinl-ben a rengeteg külföldi termék mellett számos magas minőségű (van ilyen kifejezés?) osztrák terméket lehet kapni. De azt hiszem, hogy ez a lényegen nem sokat változtat. Legközelebb sem fogom kevésbé kapkodni a fejemet a boltban. :-)

Szeret(em), nem szeret(em)

A múlt héten a buszon kora reggel eljátszottam egy kicsit azzal a gondolattal, hogy mit szeretek és mit nem Bécsben. 5 év után ennek már van valamiféle realitása is, hiszen a kezdeti rózsaszín köd már eloszlott. A végére mégis valahogy úgy éreztem, hogy a mérleg serpenyője elbillen egy bizonyos oldalra. És meglepétésemre az nem a "nem szeretem" oldal volt.
Lássuk tehát a mérleget:
Szeretem a piktogramokat a buszon. Hogy nincs diszkrimináció. Vannak ugye a különleges helyzetekre fenntartott ülések: a vakoknak/gyengénlátóknak, a terheseknek, az időseknek és a kisgyermekkel utazóknak. Vagyis 4 ábra. Ez itt, Bécsben összesen 8 ábrát jelent. Mert megismétlik nőkkel és férfiakkal is. Értelemszerűen a terhes nőből nincs terhes férfi ábra. De van gyengénlátó néni és bácsi, van kisgyermekes anyuka és apuka is és van idős bácsi és néni is a piktogramokon. No diszkrimináció.
Nem szeretem a kutyapiszkot az utcán.
Szeretem, hogy mindig söprik a faleveleket, szedik a szemetet a közterületesek.
Szeretem a parkokban a szép virágágyásokat.
Nem szeretem az újfajta bemondást a buszokon. A néni nagyon hoch deutsch-ot beszél. Nem tetszik. Kérem vissza a jó öreg bécsi kiejtést. Még akkor is, ha az a kezdetekben olyan idegen volt.
Szeretem a buszmegállókban az elektronikus kijelzőket.
Szeretem a tömegközlekedést.
Nem szeretem a folyton pirosra váltó közlekedési lámpákat, ha autóval megyek dolgozni.
Szeretem az autóvezetési stílust. Hogy hagyják, hogy betarsd a szabályokat és a legtöbben szintén betartják.
Szeretem a helyi vendéglőket.
Szeretem, hogy tudok igazi, osztrák schmarni-t csinálni.
Szeretem, hogy a házban befogadtak bennünket.
Nem szeretem a szolgáltatások magas árait,
de szeretem, hogy a pénzemért kapok is valamit jó színvonalon.
Szeretem a boltok árukinálatát, a friss zöldség és gyümölcs választékot.
Szeretem a piacot a régi utcánk végében és a Merkur-t.
Szeretem a Tchibo-s kávémasinánkat és a hozzávaló kávékat.
Nem szeretem, hogy nagyon nehéz parkolóhelyet taláni esténként a ház környékén.
Szeretem a nagyharang hangját a szomszédban.
Szeretem az éves bérlet 365 EUR-os és az éves autópálya matrica 80 EUR-os árát.
Szeretem a wienerlienien.at-t, hogy megtervezhetem, hogy egy adott helyre hogy jutok el.
Szeretem a bécsi fogorvosomat, dr. Stéger Nórát.
Nem szeretem, hogy nincs kertünk és sok reményünk sincs arra, hogy kertes házat vegyünk. Mert olyan drága.
Szeretem a hegyeket, a havat és a kirándulásokat.
Szeretem, hogy Budapesten lehetek 3 óra alatt az Eurolines-al.
Szeretem, hogy majdnem mindent el lehet online intézni.
Szeretem a karácsonyi vásárokat és a Silvester Pfad-ot.
Szeretem az orvosi ellátást és azt, hogy az állandó gyógyszerem receptje megvan 2 perc alatt. A körzetinél a recepciós pultnál azonnal megkapom. Nincs sorban ülés, felesleges csacsogás az orvossal.
Szeretem, hogy van egy érdekes dinamikája az évnek. Mindig van valami apropó, ami a boltok árukínálatán is meglátszik. Meg a tányérunkon is. Nehéz ezt jól elmagyarázni, de valahogy olyan érdekes állapotba kerül ettől az ember. Februárba van a farsang. Akkor minden erről szól. Van húshagyó kedd és van farsang napja a fánkevéssel. Szép lassan áthatják ezek a dolgok az ember életét és elkezdi a szokásokat átvenni. És alig várja ezeket a napokat. Aztán jön a Húsvét. Majd júniusban az eperszezon. Ekkor a Billa-s Frisch Gekocht újság tele van epres receptekkel. Jön a spárgaszezon, majd az eierschwammerl szezon. Az embernek muszáj olyankor spárgás vagy gombás ételt főzni (az újság is tele van olyan receptekkel). Jönnnek a szüreti napok és tökszezon. Ilyenkor kerül az asztalunkra tökkrémleves tökmaggal és tökolajjal. Aztán jön a tél és az elmaradhatatlan forralt bor. Otthon is. Sosem unalmas az élet. Minden hónapnak van színe, íze, ünnepe. Ha elmúlik, lehet készülni a következőre.
Szeretem az itteni barátainkat és azokat is, akikekkel a blog révén hozott össze a sors.
Szeretem, hogy Bécs ad helyet az otthonunknak.

Jézus csomagot kapott

Vagyis én kaptam. Csomagot kaptam, life*. :-)
Ma egész nap itthon voltam. Reggel jött a postás és hozott csomagot.
Majd most hívtak telefonon, hogy csomagom van. OK, jöjjön. Nein, nein. Paket. Sie hat ein Paket. Tür nummer 17S. Was? 17S. De hát mi a 19-ben lakunk. Name? Dobo. Ja. Paket. Sie haben. OK, OK, megkeressük. Wiederhören.
Nos, Lillával a 17S keresésére indultunk a házban. 17C-t találtunk. Ott laknak a nővérkék. Becsengetünk.
Érkezett csomagunk ide? Igen, igen. Átvették. Aztán Lilla meséli a "paket, sie haben, 17S" történetet. Nevetnek. Aztán nevetnek azon is, hogy épp reggel találkoztunk és mondtam, hogy ma végre itthon vagyok, akkor meg hogy nem jött fel hozzánk a postás? Nem értjük. Aztán ők is mesélnek. Mondják, hogy a postás átadta a csomagot, majd a kütyüjén be akarta írni, hogy ki vette át. Nézegette az ajtajukat, hogy milyen név van kiírva. Kleine Schwester Jesu. Így átvevőnek odaírta, hogy Jesus.
Dőltünk a nevetéstől.
Vicces dolog a nyelvtudás hiánya. :-D

*Opus - Live is Life (Bocsi, de ma valahogy mindenről valami dal jut az eszembe.)

Ismét itt vagyunk

Lássuk csak, lássuk csak.
Elmaradtam egy kicsit. Mert csak munka, munka, munka és még több munka. Meg megszokás. 5 év után megszoktunk itt. Már nem tűnnek fel annyira dolgok, a szemem és elmém is kevésbé nyitott. Éljük a dolgos hétköznapokat és dologtalan hétvégéket. Mivel a munka kifáraszt, leginkább csak pihenünk. Illetve próbáljuk a háztartást szinten tartani.
De azért nézzünk egy kicsit vissza áprilisig.
Kezdjük a kerttel:
A virágoskert ismét gyönyörű lett. Nőtt egy kóbor futó paradicsom tő a kert sarkában. Magról. Meghagytam. Nem kellett volna. Szeptember közepén kb. 3 m magas volt és beborította a fél kertet. Legközelebb egy tő sem maradhat. :-)
A bokros paradicsomok kevésbé lettek sikeresek. Nőtt rajtuk néhány szem, de csak egyszer termettek. Szóval jövőre nem lesz paradicsom a kertben. Kipróbáltam, végül is sikeres lett mindkét projekt, de tartósan nincs rá szükségünk.
Megvettem a padlólapokat is. Csúúúúúcs lett!
És elkészült a lehajtható asztal is a teraszra. Számtalanszor ebédeltünk ill. vacsoráztunk kint. Nagyon bevált. Az eljárás alapját az én ötletem képezte. Én szereztem be hozzá az alapanyagokat, de a megvalósítást Gézára, a Bécsi Ezermesterre bíztam. Ezúton is hálás köszönet neki, hogy a tűző napon képes volt a teraszon hanyatt fekve asztalt csavarozni a falra.
És néhány hete leszereltem az összes balkonládát, mert a fal alatti részt a ládák teljesen elárnyékolták, alig kapott napsütést, a növények nem igazán növekednek benne, pedig mind szereti az árnyékos helyet. De azt hiszem, hogy ez a sötétség még nekik is sok volt. Most világosabb és tágasabb lett a terasz, bár így meg kevesebb növény lehet benne. De valamit valamiért. :-D

Vettem biciklit. Nórinak is meg nekem.

Volt népszavazás Bécsben és választás Ausztriában. A "vörösök" nyertek, bár a szélsőjobb erősödik rendesen. Ez itt nem egy politikai blog, úgyhogy nem is írok erről többet.

A GIS keze minket is elért. A nyáron nálunk jártak látogatóban. Megmutattuk, hogy nincs TV-nk, majd rákérdeztek az internetre. Természetesen nem mondtunk "nem"-et. Így 8 EUR-t kell havonta fizetnünk. Hát, fizetjük. :-)

Vettünk sarokgarnitúrát végre. December közepén szállítják. Addigra lehet, hogy lesz TV-nk is. 5 és fél év után. Merhogy minek a kanapé, ha nincs mit nézni róla. :-D Már nagyon várjuk. Ezzel elnyeri végleges formáját a lakásunk.

Lillának lett mini akváriuma mini garnélákkal, de ez nem lett olyan szerencsés projekt, mint a paradicsom termesztés. Összesen volt vagy 30 db garnélája (két vásárlással), de ebből ma már egy sem él. Most az akvárium csak magában működik. Még szerencse, hogy mindössze csak 20 literes. Talán veszünk bele kis halakat később, de most egyelőre csak úgy van és Lilla emésztgeti a kudarcot. Pedig minden felszerelést beszerzett hozzá. Még CO2 pumpája is van. Amit persze ő nem mer egyedül összeszerelni. Én kellek a patron becsavarásához. Az első patronnál úgy megijedt, hogy simán végignézte, ahogy kiszökik az összes gáz belőle. :-D

Kiterjesztettem a kertemet a földszintre is. Az történt ugyanis, hogy kiderült, hogy az elődünk is ős-kertész volt és hagyott lent a belső udvaron egy csomó cserepet fákkal, növényekkel. Minket senki nem informált, hogy az a mi hagyatékunk, rendelkezzünk vele. Tavaly nyáron csak néztem, hogy a növények elgazosodnak, a fák kiszáradnak, elhalnak és senki nem gondozta őket. Aztán idén tavasszal kiderült, hogy az mind a MIÉNK. De a házmester nénit szokták látni valamit molyolni ott. Így hát elballagtam hozzá, hogy innentől átvenném a növényeket, neki nincs vele több teendője. Jaj, én azt ne csináljam, azt ő szokta gondozni. Szívszaggatóan javeszékelt. Mondtam neki, hogy de hát a ládákban csak gyom nő. Nem, nem, én csak ne csináljak semmit. OK, gondoltam. Akkor nézzük, hogy mi fog történni majd a nyáron. Őszre majdnem az összes gyümölcsfa kiszáradt. Az almafa beteg lett, a ládákban térdig érő gaz burjánzott. Így egy szép őszi vasárnap nem kérdeztem többet, hanem saját hatáskörben (végtére is a mi örökségünk lett minden) kiszedtem a gazt, leselejteztem a ládákat, mert rengeteg volt belőlük. Az udvar hátsó részében mozdulni sem lehetett. A kiszáradt fákat összedaraboltam, kidobtam. A még élőket megmetszettem. A törött ládákat kidobtam, a maradékot ízlésesen elrendeztem. A következő héten vettem néhány ládába krizantémot, és néhány örökzöldet is ültettem. Illetve eldugdostam tulipán és krókusz hagymákat. A többit majd tavassszal ültetetem be. Az üres edényekbe gyomirtót szórtam. A megmetszett növények életre keltek, hoztak új hajtásokat. A gyomirtózást még meg kell ismételni, de különben minden nagyon szép lett. Tavasszal folyt. köv. :-)

Délutáni kávézás és népszavazás

Az úgy esett, hogy holmi egy éves évforduló kapcsán nem kivánatos személynek minősítettem magamat otthon (teljesen saját elhatározás volt, mindenféle gyermeki presszió nélkül!). A betegségem miatt azonban alkalmatlan vagyok közvetlen társas érintkezésre, így a mára tervezett Lili gyömöszölés sajnos elmaradt.

Lett helyett egy orvoslátogatás és egy kiadós séta a karlsplatzi Starbucks-ig, ahol egy vicces kinézetű kávéval leptek meg.

Útközben volt alkalmam megszemlélni a kirakatokat és a kisebb-nagyobb plakátokat (végre-valahára nem rohantam, hanem nézelődtem).

Meglepődve olvastam, hogy újabb népszavazás lesz márciusban, hogy jelöljék-e Bécset a 2028-as olimpiára.

Remek! Bezzeg a parkolásról nem volt népszavazás... A mai eszemmel, helyesebben tapasztalatommal gondolkodás nélkül igent mondanék a fizető parkolásra. Mert manapság 25-40 percig tart a helyvadászat. Nekem simán megérné éves szinten az a 200 EUR, amibe a Parkpickerl kerülne. (Simán meg is igényelhetném, mert osztrák rendszámú autóm és Hauptwohnsitz-em van Bécsben.)

Pedig egyes pártok épp ez ellen kampányolnak az utcai plakátokon. Vagyis ismét ingyenes parkolást akarnak, azokban a kerületekben, ahol tavaly megszavazták a fizetést.

Most kivételesen nem értem Bécset.

(A bejegyzés a Starbucks-ban született fáradságos gépeléssel az okostelefonomon. Sajna nem jön be az érintőképernyő, kell egy tollat szereznem hozzá. :-) )

Farsangi csiga

Hol is kezdjem ezt a bejegyzést?

Először is ott, hogy fejben blogger lettem. Mert mostanában nagyon sokat dolgoztam és esténként vagy akár a hétvégeken semmi hajlandóságot nem éreztem, hogy ideüljek a laptop elé.

Így csak fejben született meg néhány poszt.

Ráadásul még be is daráltak a szürke hétköznapok bennünket, nem sok felfedezést tettünk mostanában, így sok érdekességről sem tudtam volna beszámolni. Határidőnaplót meg nem akartam a blogból csinálni.

De most van miről írni! Lilláéknak az egyetemen a február hónap a téli szünet. Úgy döntött, hogy nem ül ölbe tett lábbal, hanem visszamegy dolgozni a Ströck-höz erre a hónapra. Tárt karokkal vették vissza. Sőt, már le is tárgyalta a nyári munkáját is.

És mi van február hónapban? Hát a farsang! És mi van ma? Húshagyó kedd, a farsang utolsó napja.

Az osztrákok ilyenkor (kissé őrült módon) beöltöznek a munkahelyeiken jelmezbe és mindenki fánkot eszik két pofára (meg Heringssmaus-t). Vagyis a Ströck-ben is jelmezben dolgoznak a mai napon a dolgozók. Így Lilla is. Mint kiderült az osztrákok nem egy kreatív népség, bemennek az első ruhaboltba és leakasztanak valami jelmezt az óriási választékból. Ilyen tájban mindenhol jelmezt árulnak. És milyen Lilla meg az anyja? Kreatívak. Már nem emlékszem, hogy hogyan született meg az ötlet, de végül is Lilla csigának öltözött. Én voltam az anyagbeszerző, ő meg a kreatív dizájner.

Eredeti terveink között szerepelt egy plédtekercs, mint ház, de végül erről letettünk, mert igen erősen akadályozta volna Lillát a mozgásában. Így csak papírra rajzolt csigaházat, de az talán jobb is lett, mint a plédtekercs. :-)
A pólója elejére az este még rajzolt egy csigát és azt írta, hogy "Mal laangsaaam". :-D
Kiváncsi vagyok milyen sikere van a sok "gyári" jelmez között.

A multikulti Bécs

Aki Bécsben jár (és nem csak a turisták által preferált helyeken) az tapasztalhatja, hogy Bécs egy multikulturális főváros. A német szóra szinte felkapja a fejét az ember a piacon. :-)

A mi kerületünk is élen jár ebben a kérdésben. A környékünkön főleg szerbek és törökök élnek, de a névtáblákon felbukkannak lengyel nevek is és sok parkoló autó rendszáma is lengyel.

Tegnap délután sétáltunk haza a Reumannplatzról és néztük a parkban fagyizó embereket. Mindenféle nemzet képviseltette magát. A legjobb az, amikor fejkendős török kislányok németül csacsognak a padon. Mert ők már itt születtek, német az anyanyelvük, de a kultúrájuk az török marad. Az asztaloknál szerb bácsik csapkodták a kártyalapokat hangos mérgelődések közepette.

A templom (hatalmas székesegyház) parkjában fejkendős török asszonyok piknikeztek a fák alatt. Mint köztudott, a török nép nagyon szeret piknikezni és egy idegen országban ennek helyszínéül megteszi egy árnyas park is, ahol vannak asztalok és padok. Az asztalon ott hevertek a piknik maradványai és az elmaradhatatlan termoszok a teával.

Közvetlen a templom fala mellé is padokat húztak, ott is nők traccsoltak, a gyerekek mellettük játszottak, a templom falának dobálva a labdát. A templom előtti szabad téren török kisfiúk fociztak. A templomban egy afrikai pap misézett kifogástalan németséggel, majd az ajtóban kezet fogott a távozó hívekkel.

A kávézó előtt valamely déli nép férfi képviselői játszottak táblajátékot, nem beszélgettek, így nem tudom, hogy milyen nemzetiségűek voltak.

Valamelyik héten új vendéglátóipari egységet próbáltunk ki a lányokkal. Étteremnek nem nevezemném, de kocsmának sem. Olyan tipikus külvárosi hely, ahol lehet sört is inni, de enni is lehet és ha jó idő van, mindezt a teraszon is művelheti a vendég. Ezen a helyen grill ételeket lehetett kapni. Ebből már tudnom kellett volna, hogy szerb hely lesz, de nem igazán izgatott. Beültünk. Valóban nem osztrákok ültek a szomszéd asztalnál. Jött a pincér kislány. Németül kezdtünk hozzá beszélni, mire rettentően megrémült. Mi is. Hogy ennyire nem tudnánk németül? Kiderült, hogy ő nem tudott németül. :-) Mert hogy két hete érkezett Bécsbe a nővéréhez. De azért sikerült német és angol nyelven rendelnünk. Szegény iszonyat zavarban volt. De mi is, hogy ennyire lokál helyre sikerült beülnünk. :-) Az ennivaló azonban (ahogyan apukám mindig mondja) osztályon felüli volt. Máskor is megyünk.

Szóval ez Bécs. Aki nem szereti a multikulti környezetet, annak nehéz lesz itt megszoknia.

Lesz vigasz

Esős-borongós őszi reggelen a Troststraße egyik háza, ilyet már láttunk sokat.

Emléktábla, lámpával, itt már azért gyanús valami, tüchtig sablonnal, ám sietve fújt logó, bécsi vörös anitfa.

A kedvenceim ezek a mozaikok, békés-harcos jelenetek a munkások életéből, a vasfüggöny boldogabbik oldaláról.

Itt épp beszédet tart a szimpatikus szemüveges bácsi, osztrák és bécsi zászlók mindenhol, lufik, taps, gyerekek, boldogság.

És a lényeg, ezért álltam meg fotózni. A híres emléktábla után már graffiti is dicsőíti a nagy generalisszimusz nevét Bécsben. Kíváncsi vagyok, hány osztrák tudja elolvasni a cirill betűket.

Iskolai szünetek

Na, tessék. Most meg az iskolai szünetek kerültek terítékre. Megállapították, hogy a 9 hét nyári szünet túl hosszú, így 1 héttel meg akarják rövidíteni és ősszel fogják beiktatni az így keletkezett 1 hetet. A szünidős napok száma tehát változatlan maradna, csak az eloszlásukon változtatnának.
A nyári szünet hossza már minket nem fog érinteni, mert a lányok jövő június közepére leérettségiznek, de az őszi szünet (ha bevezetik a 2011-12-es tanévben) az jól fog jönni nekik. :-)

Óvodai és napközis nyári szünet

A napokban központi téma lett, hogy mennyire időre zárhatnak be az óvodák és a napközik (itt hort-nak* hívják őket) a nyáron. Eddig akár 5-7 hétre is bezárhattak őket, de most Gabriele Heinisch-Hosek miniszterasszony azt szorgalmazza, hogy az óvodák és napközik maximum 2 hétre zárhassanak csak be a nyári szünetben. Ugyanis a szülőknek mindösszesen 5 hét (25 nap) éves szabadsága van, így a gyerekek felvigyázását csak nehezen tudják megoldani. Voralbergben pl. az óvodák az év 50 napján zárva vannak, ebből 34 a nyári szünetre esik. Ez majd 7 hét "kényszerszabadságot" jelent a szülőknek. Vannak olyan települések, ahol szülői összefogással kibérelik az óvodát és önköltséges alapon a gyerekeknek programokat szerveznek. Egy heti ellátás kb. 45 EUR-ba kerül.

Saját megjegyzésem a dologhoz csak annyi, hogy az iskolás gyerekek szüleinek sem könnyebb az élete. Valamelyik héten kiszámoltam, hogy egy évben az iskolás gyerekeknek van 9 hét nyári szünete, majd 1 hét őszi szünete, 1,5 hét téli szünete, 1 hét síszünete, 1 hét tavaszi szünete. Ez összesen 13,5 hét szünetet jelent vagyis kb. 68 napot. Két szülőnek is csak max. 50 napja van egy évben...
És akkor még nem beszéltem az egyéb tanítás nélküli napokról (pl. amikor az ünnep keddre vagy csütörtökre esik).

* Hort: napközi-féle, egészen 6. osztályos korig. Saját pedagógia programmal rendelkezenek, oktató és nevelő tevékenységet folytatnak. A gyerekek itt készítik el délutánonként a leckéjüket, de emellett számos szabadidős foglalkozást is szerveznek nekik. Nagyon fontos kiegészítő szerepet töltenek be az iskola és a család mellett, gyakran pótolják az elfoglalt, túlterhelt szülők nevelő tevékenységét is. Általában délután 5-ig vannak nyitva.

Donauinselfest 2011 - egyetlen kép

Szabad az ugrás, fiatalok! :-)