2014. február 17., hétfő

Csehország – Slavonice és egy víztározó

A múlt héten szabadságra küldtek. De jól is esett és kellett is.
A szabadságos napok egyikét pedig jól kihasználtuk, hogy Lillánal ananászos zöld teáért átugorhassunk a csehekhez (már az ősz óta tervezem). Nekem minimál elképzeléseim voltak ezzel kapcsolatban: Znojmo, első Billa, tea le a polcról és vissza haza. Kb. ennyi.
De Laci kirándulást szimatolt a levegőben. Míg én a munka fáradalmait pihentem ki éjjel az ágyban, addig ő guglizott, olvasott és tervezett. Én pedig másnap élveztem a hirtelen kerekedett kirándulás izgalmait.
Slavonice - fő tér
Bécsből ragyogó napsütésben indultunk útnak. Stockerau után azonban beértünk Homály megyébe. Az autó rendületlenül hasította a ködöt. Majd egyszer csak elfogyott (a köd, nem az autó) és visszatért a kék ég és a napsütés.
Sgraffito
Meg sem álltunk Slavonice-ig. Csodaszép kisvároska közvetlenül az osztrák-cseh határon. Igazi ékszerdoboz. Régi stílusú cseh, sgraffito-s házak a XIV-XVI. századból, csend körös-körül.
Középkori házak
Majdnem dél volt, amikor megérkeztünk. Jót sétáltunk a napsütésben, majd a séta végén elgondolkoztunk egy kis harapnivalón. A főtéren volt néhány étterem, de vendég egy szál se. Se ki, se be. Még nem voltunk annyira éhesek, hogy legyőzzük az ismeretlenben a bátortalanságunkat. Így hát elhalasztottuk az ebédet. Majd útközben, mondtuk.
Az autónk orránál volt egy Coop áruház, Laci ajánlgatta, hogy menjünk be. Ááá, lesz ennél majd nagyobb és jobb hely. Majd akkor.
Miután megtudtam a következő célállomást, a navigációt magamra vállaltam. Olyan igazi, papír alapú navigálást. A 409-es úton haladtunk a cél felé, közvetlen a hajdani határ mellett.
Egy bunker...
... még egy bunker
Kis idő múlva figyelmesek lettünk, hogy valaha bunkerek százai húzódtak a határsávban. Jól kitárgyaltuk, hogy vajon hogyan hozták-vitték a katonákat a bunkerekbe és milyen lehetett az élet akkoriban a határsáv mellett. Jó kis időutazás volt. Az út meg egyre keskenyebb lett. Reménykedtünk, hogy a menetrendszerinti heti buszjárat már elhaladt előttünk, visszafelé meg nem most szándékozik jönni.
Majd – akkor már korgó gyomorral – elértük Vranov nad Dyjí-t, a következő állomásunkat. Útközben nem volt sem benzinkút, sem McDonalds, sem semmiféle étterem. Egyetlen kis helyi vegyesboltot láttunk.
Vranov-i víztározó
Vranov nad Diyí mellett egy völgyzáró gát van, vízierőművel.
A mesterséges tározót 1930 és 1934 között építették. A tározó mérete 765 hektár, maximális mélysége 42 méter (a gát mellett), maximális hossza 29,8 km és átlagosan 31,5 milió m3 víz található benne (maximális kapacitása 132 millió m3).
Az erőmű
A gát maximális magassága 59,9 méter, koronája 290,4 méter hosszú és 7 méter széles. A gáthoz 3 gépterem tartozik, Francis turbinákkal, melyek vízáteresztő képessége egyenként 15 m3/perc, teljesítményük pedig 6 MW. Éves összteljesítményük 25 GWh.
Gyalogos függőhíd
Van még egy érdekesség a tó körül, egy gyalogos függőhíd, melynek hossza 252 méter. Két 28 méteres pilon tartja a 108 acélkábelt. A híd szélessége 6,5 - 9,7 méter.
A tó körül kempingek, apartmanok, panziók találhatók. Sőt, van kishajó forgalom is. De mindez csak nyáron. Így nyert értelmet az a mondás, hogy láttunk 15 éttermet, de egyikbe sem mentünk be. Mert mind zárva volt.
Utólag visszasírtuk a slavonice-i Coop boltot. legalább egy kis Deli csokit vettünk volna...
4 órakor Znojmo-ban a hipermaket parkolójában fogyasztotunk kiflit, sajtot, sonkát, mint szegény osztrák turisták. :-)
Jó nap volt!

2014. február 16., vasárnap

Seestadt – die neue Zukunft, avagy város a városban

Ez a szombat is csak egy átlagos szombatnak indult. Gyalogos bevásárlás a Favoritenstrasse-n, majd autós bevásárlás a Merkur-ba.
Az idő szép volt, így egy gyors ebéd következett, majd fél óra csendespihenő és jöhetett a kirándulás.
Már hónapok óta tervezzük, hogy végigmegyünk a 2-es metró (lila) vonalán, hogy megnézzük meddig vitték ki. 2008-ban a foci EB-re meghosszabbították a vonalat az Ernst Happel stadionig, majd 2010-ben már Aspern-ig jártak a szerelvények, 2013 októbere óta pedig Seesstadt a végállomás.
Seestadt-ról már hallottunk jó néhányszor. Új lakások épülnek majd a tó köré. Így jött az ötlet, hogy nézzük meg.
A bécsiek szerint a Duna túloldala már nem is igazán Bécs. Aki ott él, arra csak legyintenek a tősgyökeres városiak. A 21. vagy 22. kerületben lakni még súlyosabb stigma, mint a 10. kerületben. :-)
Lillát viszont valamiért vonzza a 22. kerület.
A metró a Messe Prater után már kizárólag a felszínen fut, így valóban van értelme elmetrózni a végállomásig, mert nem csak a sötét alagutat bámulja az ember.
Itt városrész épül
Aspern-ig semmi különös. Házak, ipari létesítmények váltogatják egymást. Tipikus külváros. Itt azonban le kell szállnunk és megvárni a következő szerelvényt, mert nem mindegyik megy el Seestadt-ig. De sebaj, 3 pec múlva már itt is az újabb metró. Majdnem üres. Lassan megértjük, hogy miért. Aspern után szántóföldek, elszórt házak következnek, várost nyomokban tartalmaz a táj. Majd a metró egy hatalmas jobbkanyarba fog. Az üvegházakon túl azonban toronydaruk tűnnek fel. A szerelvény továbbra is jobbra kanyarodik. Utolsó előtti megálló. További jobb kanyar, u-alakban haladunk. Immáron visszafelé. A szántóföldön távirányítós repülőgépeket röptetnek. Egy másik szántóföld felparcellázva. A megálló mellett buszvégállomás. Lakóházak nincsenek.
Darubalett - fények
42 daru
Csak a távolban az épülő lakópark beton pillérei meredeznek az ég felé a legalább 20 daru között. Ez Seestadt.
Egy teljesen új városrész. 2,4 millió nm (a bécsi 7. és 8. kerület alapterülete avagy 350 futballpálya), 8.500 új lakás, irodaközpont (IQ Center), bevásálóközpont, iskola, óvoda. 20.000 lakó és 20.000 munkalehetőség. A semmi közepén egy kis, háromszög alakú tó körül. És lesznek kiskertek, bickiliutak, jó levegő. Mindez 2030-ra fejeződik be.
Seestadt Aspern - U2 végállomás
De már van már metró, autóbusz végállomás!
A metróból kiszállva kiderült, hogy program is lesz. Darubalett. Viszont az is kiderült, hogy a pusztában metsző szél fúj. 16 órakor érkeztünk a helyszínre, az előadás meg 17:30-ra volt kiírva. Sajnos nem vártuk ki, viszont láttuk a főpróbát, így kiderült, hogy darukra színes világítást szereltek és tisztességes hangosítással zene is társul majd a fény effektekhez.


Látogatóközpont
Visszaszámlálás 3...2...
Természetesen látogatóközpont is tartozik az épülő városrészhez. Bécsben a marketinget magas fokon űzik. Fontos, hogy "eladják" a nagyszabású beruházásokat a polgároknak (lsd. Hauptbahnhof). Itt is jó munkát végeztek. Ahogyan az ember felsétál a harmadik emeletre, úgy érzi, hogy neki holnaptól itt kell élnie. Látványtervek, fotók, szöveges leírások indítják be fantáziánk nyálelválasztását. Felérve már látja is az ember magát a Sonnenalle-n fagyival a kezében, vagy a Janis Joplin sétányon a a bicikliző unokák mögött szaladva. Impresszív. Nagyon!
Látvány és látványterv
De mi, "öregek" maradunk a déli oldalon, ezt a lakótelepet meghagyjuk a fiataloknak. Örömmel olvassuk, hogy az S1 összeköt majd bennünket.

Az első etap 2015-re kész
A metsző szélben elsétálunk az építkezésen a félkész házak között. Van amelyiknek még csak a beton váza áll, de már van olyan is, ahol a gipszkarton falakat húzzák be és már az ablakok is helyükön vannak. Lilláék lelkesednek. 30 perc alatt bent lehet lenni a városban...
Aspern Nord - az utolsó előtti megálló
Visszasétálunk az utolsó előtti megállóhoz a szántóföldön át vezető úton.
Érdekes látni, hogy még senki nem lakik errefelé, de az állomás üzemel, a buszok a végállomáson várják az indulást. Egy év múlva már megjelennek az első lakók és beindul az élet.
Felszállunk a metróra. Aspern-nél látjuk, hogy rengetegen várnak a Seestadt-ba tartó szerelvényre. Lesz nézője a programnak (mint utóbb kiderült, több mint 5.000-en voltak kiváncsiak a show-ra).
http://www.vienna.at/spektakel-in-der-seestadt-aspern-leserreporterin-bei-kranensee/3862438

Seestadt-ról részletesebben:
http://www.aspern-seestadt.at/

Többi kép itt:
http://www.pergerlaszlo.hu/becs/2014-02-15/

Ez is Bécs.

Figlmüller


Köztudott, hogy manapság nagyon megosztó nap a Valentin-nap. Mi ezt a napot is felhasználjuk (a többi 365 vagy 364 mellé), hogy ünnepeljünk. Nincs kimondott cél, nem beszélünk a szerelemről, a szeretetről, csak egyszerűen csinálunk valami érdekeset. Idén én voltam a programfelelős. Én már számtalanszor voltam a Figlmüller-ben az elmúlt nyolc hat évben, de Lacival még soha nem sikerült eme jeles műintézményét meglátogatni. Gondoltam egy nagyot, és megpróbálkoztam az asztalfoglalással múlt vasárnap este. A Figlmüller 109 éve ellenére is halad a korral, van lehetőség online asztalfoglalásra. Angolul és németül is. Vacsorára már nem volt hely, de az ebédidő még üres volt. Mivel szabadságra készültem, így végül is az ebédidő is megfelelő lett. Sőt! Még talán jobb is a nap közepén egy hatalmas schnitzel, mint vacsorára.
A meglepetés nem teljesen sikerült, mert Lilla elszólta magát és nem volt kedvem kimagyarázni a dolgokat, mert úgyis csúnyán kilógott már a lóláb. Így minden mellébeszélés nélkül indultunk ebédelni. Korgó gyomorral.
A Wollzeile-n található étterembe mentünk. 
 
Nem sokat vacakoltunk a rendeléssel. Mindketten a klasszikus verziót kértük, Laci krumplisalátával, én paradicsomsalátával. 10 perc múlva már asztalunkon is volt a méretes adag.

Újabb 10 perc után meg csak az üres tányérok maradtak.
A kiszolgálás professzionális, az étel minősége az etalon, az adag meg hmmm.... riesengroß.
A ma étteremként jegyzett hely borozóként indult még 1905-ben. Mind a mai napig a Figlmüller család tulajdonában van. Johann Figlmüller rájött, hogy kellene valami ételt is felszolgálni a bor mellé. Így született a schnitzelek schnitzele. :-)
Az itteni schnitzel nem borjúból készül, ugyanis Hans Figlmüller szerint a bécsiek jobban kedvelik a sertésből készült rántott húst. Az általuk készítetett rántott szelet extra vékony, maximum 4 mm vastag lehet. 4 konyhai alkalmazottjuk nem csinál mást, csak húst klopfol naphosszat. Évente 50 tonna húst (250.000 szeletet!). Ennyi az étterem átlagos felhasználása. Ketchup és mustár nincs a hús mellé (Herr Figlmüller szerint lélekszomorító eme dolgok akárcsak említése is), van helyette citromos krumplisaláta galambbegysalátával.
Az étteremet már a 4. generáció irányítja, az első váltás 1961-ben történt. Jelenlegi tulajdonosa Hans Peter Figlmüller 1943-ban született Bécsben. Felszolgálónak tanult, majd később Kremsben végzett vendéglátás szakon. 1972-ben megnyitotta Grinzing-ben borozóját a Grinzingerstraße 55-ben, melyben a család 3 hektáron termeszt szőlőjéből készült bort szogálják fel a vendégeknek. Egy évvel később azonban átvette a Bäckerstraße-i étterem vezetését.
Az étterem nem titkolja a "gyártási eljárást" sem, a nyers húst pillangóvágással szeletelik, klopfolják, panírozzák. A kész szeleteket nem fritőzben, hanem serpenyőben sütik és mindösszesen 30 másodpercig sül a forró olajban a hús. Így marad szaftos, mégis aranybarna.

További érdekességeket olvashattok magyarul:

És németül (érdemes a videókba belenézni):



2014. február 12., szerda

Bécsi kávéházak

Új év, új fogadalom. (Tudom, hol van már az újév...)
Szilveszter éjszakáján megint bent voltunk a Belvárosban. A bécsiben.
Sétálunk, sétálunk... majd lecsücsülnénk.
OK, Landtmann, mint előző évben is? Menjünk.
A Herrengasse-n át vezet az utunk. Előttünk a Café Central. Egymásra nézünk. Miért is ne?
Kisebb sorbanállás után bejutunk. Mert mi csak ketten vagyunk és csak kávézni szeretnénk. Este 10 órakor. :-)
Az asztalnál ülve nézelődünk. Nagyon szép hely. Elmerengünk, hogy milyen lehet, amikor nincs ekkora forgalom. Biztos hangulatos. És mi meg öregszünk. Sör helyett már bort iszunk, szívesen üldögélünk a schanigarten-ekben és vasárnap délutánonként el-elmegyünk kávézni. Néha valamelyik Aida-ba vagy a Groissböck-be.
És ekkor jön az ötlet, hogy a 2014-es év legyen a kávéházak éve. Járjuk sorba a "nagyokat".
Mint a Landtmann, Central, Dommayer, Demel, Sacher stb.
Öltözzünk fel egy vasárnapi sétához és fejezzük be a délutánt valamelyik kávéházban.
Szóval kávéházi turné indul. A héten kezdjük.
Ehhez találtam is egy jó kis oldalt: http://www.wiener-kaffeehaus.at/portraits.aspx
És még ezt is: http://www.checkfelix.com/blog/2010/10/die-5-besten-wiener-kaffeehauser/

Ui: a Café Central-ban a pincér derékba törte az osztrák nyelvvel kapcsolatos összes igyekezetünket, mert fizetés után angolul köszönt el tőlünk. Pedig mi egész addig azt gondoltuk, hogy németül beszéltünk. :-)

Havazik

Most. És meg is marad. Tudom, tél meg ilyesmi. De azt mondták, hogy a héten már 10 fok lesz. Havat senki nem említett.

2014. február 11., kedd

Új Mercedes Citaro buszok Bécsben

Munka... munka... munka.
De vége.
Persze közben számtalan bejegyzés gondolatot öltött csak a nap elején végén már nem akaródzott visszaülni/ott maradni a számítógépnél és a billentyűkön kalapálni.
De majd most!

Január 7-től munkába álltak az új Mercedes Citaro (ejtsd "Kitaro"*) buszok a 7A vonalán. Lilla hívta fel rá a figyelmemet, így S-Bahn helyett busszal járok megint munkába. Néhány napig figyelgettem, hogy mi a változás az új buszban.
- Legelőször is megújult a buszok festése. A piros-fehér színvilág maradt, de a dizájn változott. Mondjuk ezt már tudtuk előre, mert lehetett szavazni is még tavaly az új dizájnról.
- Kevesebb ülés van benne - a csukló utáni részen nincs meg a régi 4-es ülés. A jobb oldalon csak egy ülés, a bal oldalon meg két ülés van.
- A padlóborítás úgy néz ki, mintha valódi szőnyeg lenne, de csak PVC. Többször is mégnéztem, hogy noooormális az osztrák BKV, hogy szőnyeget tesz a buszba... De csak PVC. Ami élethű.
- Majd' minden kapaszkodón van leszállásjelző.
- A csukló része szerintem hosszabb és iszonyat "hajlékony" a busz. Teljesen úgy tűnik, hogy képes 90 fokban bekanyarodni. Aki a csuklóban áll kanyarban, annak alaposan kapaszkodni kell, mert iszonyat nagy kört ír le vele a csuklós rész egy szűkebb kanyarban.
- A leghátsó sor is összement, mert jobb hátul ott a motor. Hatalmas.
- Sokkal gyorsabb és fürgébb lett. Némely buszsofőr előszeretetettel "ralizik" vele. Tudjuk be ezt a megszokásnak, mert biztos ugyanennyi gázt kellett adni a régi buszoknak is, hogy menjenek, de egyik este hazafelé a sofőr szabályosan az idegeimre ment. A csukló részben álltam és a legelső megállónál kis híján hanyatt estem, akkorát fékezett. És utána ezt minden egyes megállásnál eljátszotta. Az is lehet, hogy először ment a vonalon, mert minden piros lámpa és megálló mintha meglepetésszerűen bukkant volna elő az éjszakából. Hopp, egy lámpa/megálló... nem kéne megállnom? Ja, de igen. Satufék. :-) Ráadásul a kanyarokat is úgy vette, mintha csak egy Smart-al kanyarodott volna. Kanyar, kanyar, kanyarocska. Jaj, de kell azt a kormányt tekerni. Most jobbra éééés vissza. Most balra éééés vissza. Szóval idegesítő utam volt hazafelé, de leszállás után már csak nevettem.
- Halkabbak lettek.
- Az ajtók a busz oldalávan párhuzamosan kifelé nyílnak.
- Van bennük információs monitor, mely mutatja a következő 3 megálló nevét.
- És szerintem változott a rugózása is, mert minden kis buckát meg lehet érezni és képtelenség sms-t írni, úgy remeg a kezem, a telefonról nem is beszélve. (Valaki mondja már meg, hogy akkor most melyik a helyes, keményebb vagy lágyabb a rugózása?)

És amit még hivatalosan is mondanak a buszról:
- Több hely van benne babakocsinak, kerekeszéknek (igen, valószínűleg ez lett az oka a csukló utáni négyes ülések csökkentésének).
- EURO-6-os környezetvédelmi osztályba tartoznak.
- Minden busz klímával szerelt és van bennük levegőszárító funkció a téli, nedves időkre.
- Az ajtókat kamerák figyelik, hogy a fel- és leszállás még biztonságosabb legyen.
- Jelenleg 23 buszt állítottak forgalomba a 7A és 35A vonalán. Év végére ez a szám 56-ra fog bővülni és 2016-ra az autóbuszállomány felét ezekre a Mercedes buszokra cserélik.

http://www.wien.gv.at/verkehr-stadtentwicklung/fahrplan/busflotte-neu.html
Nézzétek meg a videót is.

Bécs, én így szeretlek.

* Toll a bécsiek fülébe! Egy kisebb családi+nyelvészeti vita után igen erős késztetést éreztem, hogy utánanézzek, hogy mi is a helyes kiejtés. És igen: "szitáró". Így hiába kötöttem az ebet a karóhoz a rendelkezésemre álló, ám igen hiányos adatok alapján, csúfos vereséget szenvedtem. :-)