2015. április 30., csütörtök

Szállás május 1-én - Mysore - India

Most már egészen biztosan megyünk holnap Mysore-ba.
Tegnap este Y. átküldte a hotelfoglalás visszaigazolását.
Pénteken városnézés lesz és remélem, hogy sikerül a szantálos manufaktúrába is eljutni. Szeretnék szantál olajat, füstölőt és valami faragványt venni. Meg nagy vágyam a piac is. Szóval izgalom a köbön.

Szombaton még nem tudom pontosan, hogy mi lesz a program, de valami állatos-növényes van kilátásban. Van tigrises szafari, meg elefántos program is. Nem is tudom, hogy melyiket választanám. Talán az elefántosat, mert a tigrisek nem biztos, hogy épp a szafari útvonalán kolbászolnak. Az elefántokkal meg bemutatókat tartanak. Az biztos, hogy azon ott lesznek az elefántok. :-)

Tiltakozas v2 - India

Szoval a mai tiltakozast a 2014-ben eletbe lepett kozlekedesbiztonsagi torveny valtotta ki a motoros riksasok koreben.
Ugyanis az uj kozlekedesbiztonsagi torvenyben megjelent az uj buntetesi pontrendszer mellett, hogy a riksa vezeto, aki athajt a pirosban, az eloszor 300, a kovetkezo szabalytalansagtol 1.000 rupia buntetessel sujthato.
Egy motoros riksa vezetoje napi 300 rupiat keres atlagban, tehat az elso szabalytalansag az egesz napi fizeteset elviszi, kockaztatva ezzel a csaladja aznapi megelheteset.
De a tiltakozashoz csatlakoztak a kozuti fuvarozok, kozlekedesi vallalatok, taxisok. Igy, ma reggel 6 oratol este 6 oraig lebenul Bangalore kozlekedese. Ugy tunik, hogy csak sajat erobol lehet eljutni a munkaba.
Rengeteg iskola zarva tart ma es elhalasztottak nehany allami vizsgat a nehezitett kozlekedesi viszonyok miatt.
A kollegak "project cab"-et szerveztek maguknak, hogy bejussanak az irodaba. Reszleteket meg nem tudok, de mindig akadnak sztrajktorok (vallalkozok), akik jo penzert nem tiltakoznak. :-)

Update: valóban nem sok busz járt az utakon, de azért voltak. És motoros riksából is volt néhány. Nem mondom, hogy üresek voltak az utak, de sokkal könnyebb volt a közlekedés, mint más napokon. 15 perc alatt be is értem és nem kellett sokat koncentrálnom.
A reggeli újságból meg kiderült, hogy ez most nem is bandh (tiltakozás), hanem valódi sztrájk.
Viszont majdnem 11 óra van és az irodában csak lézengenek az emeberek. Még nem jött meg a szokásos műszak. Nos, ha jól hallom most érkeznek a kisbuszok éktelen tülkölés kiséretében. .-)

2015. április 29., szerda

Kendok Thea-nak sok szeretettel - India

A kendok kb. 2,5 m hosszuak es nagyon szelesek. De a nyakadba osszefogva teszed.
A mintás kendő

Mintázat


Valamiert csak az egyik kendorol keszult 2 kepet tudom beszurni ide. A masik kettőt nem mutatja. Majd holnap laptoprol potolom.

Ui: pótoltam a hiányzó képeket.
Egyszerű kendő

Mintás kendő széthúzva

Ujabb tiltakozas - India

Holnap ujabb tiltakozas lesz. Hogy mi ellen azt meg nem tudom. De semmi negykereku jarmu (teherauto, autobusz, szemelyauto) nem lesz az utakon.
A kollegak projekt buszt szerveztek, hogy bejussanak valahogy az irodaba. Mert dolgozni azt muszaj es itt nem szeretik a home office-t. Holmi tiltakozas meg nem ok a munkakerulesre.
Kivancsi vagyok a holnapi kozlekedesre, meg hogy mennyien lesznek bent.

Ma egyebkent katasztrofalis volt a kozlekedesi helyzet. Delutan esett az eso es utana mindig beall a forgalom teljesen. A 2/3 uttol toltam a bicajt, mert lehetetlen volt meg ket kerekkel is haladni. Ilyenkor minimum 3 auto all egymas mellett a ket savban, kozottuk meg motorosok. A kozlekedok minden rendelkezesre allo helyet kitoltenek. Mint a viz. Mindenhova befolynak. A keresztezodesek megtelnek szorosan egymason allo autokkal. Meg a gyalogosok is alig fernek el kozottuk.
Szoval egy darabig alltam a sorban, majd meguntam es gyalog jottem haza. Sokkal gyorsabb volt, meg ugy is, hogy a bringat tolni kellett.

Es ma sem kaptam tejet.

Viszont reggel kiteritettem a hatso erkelyre a kimosott kendomet. Gondos kezek behoztak, hogy ne azzon meg az esoben. Maskor is volt ruham kint, de mindig elazott az esoben. OK, foleg bugyikat szaritok kint, ahhoz biztos nem mertek nyulni. De ez most olyan meghato volt, hogy a hatalmas kendot gondosan kiteritettek a szek hattamlajara. Talan, mert india darab es talan, mert oket is orommel tolti el, hogy egy kulfoldit erdekel a viseletuk. Sosem fogom megtudni, hogy az eso miatt kerult be vagy mar reggel behoztak a takaritaskor. De amugy is, az egesz szemelyzet sokkal kedvesebb igy a harmadik het kozepen, mint az elejen volt. Mar mosolyognak. :-)

Életjel - India

Nem sok említésre méltó dolog történt errefelé vasárnap óta, de azért mégis eszembe jutott néhány megosztásra méltó dolog.


  • Remek jó lett a curd. El is fogyott 2 ebédre. A kollágám csak nézte, hogy nekem mim van az ebédhez. :-)
  • Tegnap vettem két nagyon szép kék sálat. Ma figyelem, hogy hogyan is kell viselni. Mert az én nyakamban olyan bénán álltak. Ki is mostam őket gyorsan, hátha az segít. Mert elég durva volt az anyaguk, Sajnos az egyik rettenetesen ereszti a színét. Nem akarom tudni, hogy milyen színe lesz majd a nyakamnak, ha megizzadok...
  • Apropó, mosás. A fiatal kollégámtól megtudtam tegnap, hogy kézzel mos! A lakásban, ahol lakik egy barátjával, nem nagyon van hely a mosógépnek és a tulaj egyébként sem támogatja az ötletet. Nem akar átalakítást a lakásban a mosógép miatt. Szóval férfi létére maga mos. És ezen felül minden reggel maga vasalja az ingjét. Csak kicsit voltam ledöbbenve. Egyébként itt péntek kivételével mindenki ingben jár. A péntek a laza nap, akkor szabad bármit viselni.
  • Jó eséllyel pályázom a "Bangalore ördöge" pólóra biciklizés közben. És ezt nem a gyorsaságomra kell érteni, hanem a kerszteződéseken való áthaladási technikámra. Leginkább egy merülésre emlékeztet a dolog. Olyanra, mint amikor az ember vesz egy mély levegőt, befogja az orrát és lassan a víz alá merül. Szóval az ördög lánya a kereszteződés előtt lassít, szemlélődik egy kicsit, majd ha úgy véli, hogy az autók minden irányból elég lassan jönnek, akkor vesz egy nagy levegőt, becsukja a lelki szemeit, nem néz sem jobbra, sem balra, csak halad előre, majd konstatálja, hogy átért. De hogy mi volt az az éktelen dudálás, azt maga sem érti... Kár hogy nincs fejkamerám, szívesen felvenném.
  • Mivel van a fiókomhoz kulcsom, így nem kell napi szinten a laptopot hurcolászni. Helyette belefér a táskámba egy váltás blúz. Mert azért a bicajozás közben reggel igen csak kimelegszik az ember. Így pólóban jövök, majd átcserélem dolgozós blúzra, miután kicsit lehűltem. Tegnap vettem egy parfüm dezodort is, amit behoztam. Most itt illatozok. :-)
  • Tegnap este nem tudtam venni zacskós tejet. Két boltban is jártam, de egyik helyen sem volt. Így most nem lesz újabb curd-öm. Mert azt csak friss tejből lehet csinálni, tartós nem jó hozzá. Majd a jövő héten.

2015. április 28., kedd

Mi van a bőröndben hazafelé - 1. rész - India

Az első 2 hét után jelentősen megváltozott a bőröndöm tartalma a visszafelé útra.
Nézzük mik kerülte bele:

  • hajszárító
  • 2 db műanyag konyhai tárolódoboz
  • fakanál
  • 6 db kanál (nem volt kisebb kiszerelésben)
  • túrahátizsák
  • nagyon vékony túra törölköző (ha még hétvégéken utazunk, lehet, hogy jól jön. Ki tudja milyen lesz a szállás.)
  • biciklis kesztyű
  • biciklis fejvédő (na, ez lehet, hogy marad, ha nem lesz elég helyem, de lehet, hogy jó lesz kényesbb dolgokat beledugdosni.)
  • kotyogós kávéfőző
  • hátizsákra való esővédő

2015. április 27., hétfő

Kerékpározás Bangalore-ban - India

Nem olyan veszélyes, mint amilyennek látszik. Persze már előre látom, ahogyan a hajatok minden szála égnek áll és ennek az írásnak a végére sem fog lesimulni, tudom. Pedig tényleg nem olyan rossz.

Mivel rengeteg jármű van az utcán állandóan, ezért a haladási sebesség igen alacsony. Mondjuk úgy max. 30 km/h-ra tehető.
És abban is megegyezhetünk, hogy egy vezető sem akar balesetet okozni, tehát mindenki időben használja a féket vagy a kormányt.
Persze néha olyan érzése van az embernek a kereszteződésben, hogy egy "csirkés-játék" részese. Amerikában a fiatalok körében volt kedvelt játék (vagy talán még ma is az), hogy egymásnak szembe rohantak teljes sebességgel az autókkal egy elhagyatott útszakaszon. Az vesztett, aki előbb rántotta félre a kormányt. (Bővebben lsd. itt.)  Na, pont ilyen érzésem van néha. csak itt oldalról is játszák ezt a játékot.

Szóval, amikor bicajra pattan az ember, akkor egy dolgot nem szabad csinálni: félni.
Töretlenül kell haladni előre. Kereszteződésben kicsit lassítani, kezek a féken, de menni előre. Sokkal biztonságosabb, mint bizonytalankodva megállni. Mert ha megállsz, lehet, hogy soha nem tudsz átvergődni a kereszteződésen. És az sokkal balesetveszélyesebb, mint mozgásban lenni.

Mivel senki nem akar balesetet, de az elsőbbség adás fogalma sem ismeretes errefelé, ezért a határozottabb személy nyer. És nem a jármű mérete dönt. A nyerő fél simán lehet biciklis.

A másik dolog, ami nagyon sokat segít, ha a jobb vállad fölött gyakorta hátranézel. A perifériádban pontosan látod, ha busz, teherautó közelít. Az autók nem olyan nagy probléma, mert amerre én járok az egy 2 sávos út. Bőven van hely rajta akár 3 autónak is egymás mellett.
A hátranézés főleg akkor hasznos, ha valaki parkol az út mentén. Ekkor már érdemes jó korán hátranézni és eldönteni, hogy egy gyors előzés/kikerülés belefér-e még, vagy inkább lassítson az ember lánya, mert valami nagy jármű közelít. Nem valami kellemes dolog egy busz vagy egy kamion mellett préselődve kikerülni.
Ha autó jön, az nem lehet gond. Ő is pontosan látja, hogy mi van elöl és fog helyet hagyni a kikerüléshez. A motoros sem gond, bár ők tartják a balra tarts-ot, tehát lehet, hogy 5 cm-re melletted fog elhúzni,

Sokszor hangzik fel dudálás a hátad mögött. Főként akkor, ha nem pont az út szélén haladsz a gödrök miatt vagy épp kikerülsz. Egyszerűen ignorálni kell, ha olyan a helyzet. Mert ha épp egy kerülés közepén vagy, mégis mi a manót tudnál csinálni? Jó, hogy szól, hogy beért, de van neki is fékje, meg kormánya, hát használja. Ráadásul sosem lehet benne biztos a közlekedő, hogy az épp neki szól.

Egyetlen egy kereszteződés van, amin gyalog kelek át minden egyes alkalommal. Az egy nagy ívben jobbra fordulás. Meg lehet csinálni biciklivel is, de azért ez annyira nem kellemes. Ebben a kereszteződésben van a lámpa. A trükk az, hogy amikor piros, szépen be kell tolni a bicajt a lámpa előtt álló motorosok jobb oldalára a legelső sorba. Ekkor pole pozícióból lehet startolni. Egy baj van csak, hogy a fordulás után ugyebár az ember a sáv jobb oldalára érkezik (ne felejtsétek, fordított közlekedés van. A bal oldalon haladunk itt.) és onnan még ki kell vergődni a bal oldalra. Na, az nem egyszerű. Főleg ha a busz is befigyel. Jobb ezt inkább két lábon megoldani. Szépen leszáll az ember és a zebránál áttolja a bicajt amikor épp lehetséges. Természetesen rendszerint szabálytalanul.
Érdekes, hogy az emberek annyi mindennek szót fogadnak, szó nélkül engedelmeskednek Indiában és pont a közlekedés az, ahol ez nem működik. Talán így lázadnak a sok korlátozás ellen. Valahol nekik is szabadnak kell lenniük. :-)

Nem tartozom a legbevállalósabb emberek közé, de az indiai közlekedésben az első perctől kezdve nem félek. Sem autóban, sem kerékpáron, sem gyalogosan. És ami a legfontosabb, van bicajos fejvédőm. :-)

Mit tanultam még tegnap? - India

  • Hogy szent helyet mindig balról jobbra kerülünk.
  • Hogy a templomban vagy 1 vagy 5 vagy 9 vagy 11 kört teszünk, de soha nem páros számút.
  • Hogy a 8 a hinduk kedvenc száma.
  • Hogy a hinduizmusnak két ága van. Vannak a Vishnu hívők és a Shiva hívők. Az emberek nem igazán választanak, családi hagyomány, hogy ki hová tartozik. De a gurutól segítséget lehet kérni irányultságot illetően. Illetve abban is tud segíteni, hogy kihez kell épp imádkozni, hogy valami jóra forduljon. Én Vishnu hívő szeretnék lenni, ha választhatnék.
  • A hindu vallásnak 3 alap istene van. Brahma, Vishnu és Shiva alkotják a Trimurti-t. És innentől az egész nagyon bonyolult. Én még csak egy kicsit kapisgálom...
  • Ha valamely ima nem sikeres, akkor úgy gondolják, hogy valamit mégsem csináltak jól. Jó, ez nem ilyen egyszerű, de nagyjából beletörődnek, hogy ez most így sikerült és hibásak ők is a sikertelenségben.
  • Hogy az indiaiak is szívesen panaszkodnak.
  • Hogy nők nem bicikliznek Bangalore-ban. És magasabb beosztású urak sem. Kivéve Y-t, aki nem törődik ilyen konvenciókkal.
  • A hagyományok nagyon fontosak. Generációról generációra szállnak. Gondosan őrzik őket.
  • Hogy kendőt nyakban viselni jó. Nem utolsó sorban eltakaja a ráncokat a nyakon. :-) És divatos. Azt hiszem, hogy ma szerzek néhány darabot munka után. :-D

2015. április 26., vasárnap

Vasárnapi kirándulás a Nandi-hegyre és Lepakshi-ba - India

Durván jó napom volt. Nem is lehet írásban visszaadni. Kirándultunk. Kb. 300 km-t autóztunk.
Reggel 9 órakor indultunk el és este 7-re érkeztünk vissza.
És ott állt a hegy
Óriások játszadozhattak errefelé
Az első program a Nandi Hill megtekintése volt. Karnataka alapból egy nagyon sík tartomány, de Bangalore-tól északra egy óriás néhány hatalmas sziklát szórt a földre csak úgy szórakozásból. A semmiből törnek elő ezek a buckák, teljesen váratlanul. A hegy, amin fent jártunk 1.440 méter magas volt. Majdnem a tetjéig fel lehetett menni autóval. Igazából a 33 fokos hőség nem alkalmas a túrázásra, így örültem, hogy csak néhány métert kellett felfelé megtenni. Sík terepen nincs bajom a gyaloglással, de pl. a lépcsőket egyáltalán nem bírom. A szívem pillanatok alatt össze-vissza kalapál. De szerencsére lépcső sem volt túl sok.
Körbejártuk a platót és megcsodáltam a kilátást az összes égtáj felé.
Kilátás észak felé
Gekkó a falon
Majomgyerek lopott kinccsel
Közben mindenhol állatokat láttam. Y. nevette is, hogy mihez nincs szemem. Szerinte tudja már, hogy jövő hétvégén milyen programot szervezzen nekem. Többször előfordult, hogy épp lelkesen magyarázott istenekről, történelemről, építészetről, miközben rajtakapott, hogy én állatokat, növényeket fotózok vagy épp megfigyelek. Láttam sok szép madarat, gekkót, kaméleont, majmokat, pillangókat, szitakötőt, sasokat, gém-féléket.





Golf klub
Mire a heggyel végeztünk, majdnem dél lett. Így elvitt a közeli golfklubba ebédelni. Golfozni ugyan nem golfoztunk, de voltam végül is a golf klubban és láttam embereket golfozni. Meg láttam a golfkocsikat is közelről. És sikerült azt a kérdést feltennem, hogy a pályához adnak-e térképet a golfozóknak. Y. vagy egy percig hangosan nevetett a kérdésemen, majd könnyes szemmel közölte, hogy teljesen jogos a kérdés, de nem kell térkép.
Az ebéd nagyon finom volt, büfé választékkal, úgyhogy lehetett kóstolgatni mindenfélét. És végre hozzájutottam egy kis halhoz is.

Aztán elindultunk még északabbra Lepakshi-ba, ahol egy hatalmas monolit (egy tömbből kifaragott) Nandi bika van. Nandi Shiva szállító állata.
10m hosszú, 6 m magas.
Az 1400-as évekből
Oszlopok 1450-ből
És van ott egy hindu templom is, ami 1250 óta áll. Nem számít igazán öregnek... Azt is megnéztük. Y. hozott nekem kendőt, hogy a templomba megfelelően legyek öltözve. Nem kellett a fejemre tenni, csak a nyakamba kellett tennem. Igazából nagyon kellemes viselet volt még így, a nagy hőségben is. Nem is vettem le hazáig.


Vicces volt, hogy én navigáltam időnként az út folyamán. Y. időröl-időre megkért, hogy ellenőrizzem már le, hogy jó irányba megyünk-e.

Jaj, annyi mindent láttam az út során!
Láttam útszéli hentest, élő és már feldolgozott csirkékkel és talán kecskékkel. Hát, ha falun kellene élnem biztos, hogy vegetáriánus lennék.
Láttam nőket a kútra vagy a lajtos kocsihoz vízért menni. 
Láttam a szocialista párt híveit naggyűlést tartani az út mentén. 
Látttam gyümölcsöst, paradicsommal teli kertet. 
Láttam szőlőt, ami nagyon érdekesre van metszve. Vagy másfél méteres magaságig fel van kopaszítva. Az egész ültetvény be van fedve hálóval. Alatta simán elférnek állva az emberek. Láttam is néhányukat dolgozni vagy kis széken üldögélni a tőkék között. Biztosan őrizték a szőlőt.
De láttam szőlő árusokat is az út szélén. Az úttestre kilépve lengették a hatalmas fürtöket az autósok, motorosok orra előtt. Volt olyan is,  aki egy madzagról lógatott le egy fürtöt az út fölé behajló ágról.
És láttam teheneket. Megtudtam, hogy a fekete tehenek az igazán jól tejelő fajták. És a tehenet mindig a ház frontján tartják, hogy mutassák mennyire gazdag a család.
Meg átsétált egyszer előttünk egy termetes disznó az egyik faluban.
Kecskenyáj, miután egyet sem
ütöttönk el
És láttam még kecskenyájatat, hajlott hátú pásztorokkal.
Láttam azt is, hogy az autópályán az elakadt autókat kisebb szikladarabokkal rakják körbe, jelezve, hogy elakadt. A városban ilyet sehol nem láttam csak az autópályán.
És az autópályán többször is jöttek velünk szembe a leállósáv szerű képződményen.
Láttam india jelképét a banyan fát. Csodálatos. Az Avatar film fáit szerintem ilyesmi fáról mintázták.
Útközben pedig Y. rengetet mesélt a hinduizmusról, rengeteg történettel szórakoztatott az isteneket illetően. De jó tanulóként néha elmeséltem én is a sztorikat, amiket az egy hét alatt olvastam. Nagyon meg volt velem elégedve.
Láttam, hogy hogyan megy át a föld szine sötét vörösből narancsszínűbe, ahogyan észak felé haladunk.
Jártam Ándrha Prades tartományban is. Ha minden igaz eljutok még Tamil Naduba és Kerala-ba is.
Megtanultam, hogy Chadalapura-t "Csadlapura"-nak ejtik.
És láttam egy falu szélén néhány sírkövet. Y. épp egy érdekes történetet mesélt, így nem volt alkalmam megkérdezni, hogy ezt most hogyan is. Majd a jövő hétvégén megkérdezem tőle. Ugyanis a hinduk a Gangeszba temetkeznek vagyis inkább szórják a hamvakat. 
Szóval iszonyatosan jó napom volt. Már alig várom a következő hétvégét, bár addig még van néhány kemény, munkás nap. De szerintem most az is jó lesz már. Már várom a holnapi napot is.

Apropó, továbbra is figyelem a motosokat, robogósokat. A mai csúcsteljesítmények:
- 5 ember egy motoron, sorrendben - kisgyerek, apa, női hölgy, kisgyerek és még egy női hölgy.
- 3 kb. 60 év körüli férfi egy robogón.
Tegnapról meg említésre méltó:
- 10 hónap köröli kisbaba az apa és az anya között kézben
- 3 huszonéves fiú egy robogón
- egy 30 év körüli pár, de az asszony vezetett. A férfi mögötte kuporgott.

Szóval várakozáson felülien szórakoztam egész nap.
India tényleg varázslatos. Csak magad mögött kell hagyni a nyugati énedet és befogadni mindazt, ami itt körbevesz. Felér egy időutazással.

Egy hír, ami sokkolja Bangalore-t - India

Meg engem is.
A péntek reggeli újság címlapján megdöbbentő hír állt. Ami itt következik az csak erős idegzetűeknek ajánlott.

Csütörtök hajnalban 5 fiatal, 19 éves negyedéves mérnök tanuló belefulladt egy bányatóba.
Mindannyian a tóhoz közeli (1,5 km) kollégiumban laktak. A tanárok többször is figyelmeztették a tanulókat, hogy ne menjenek a tóhoz, veszélyes. Főleg fürödni nagyon veszélyes benne.
Az egyik társuk Facebook-on posztolt egy képet a tó gyönyörű smaragd színű vizéről. A fiúknak pedig nagyon megtetszett. Elhatározták, hogy a sikeres vizsgájukat egy éjszakai fürdőzéssel ünnepelik meg. Elgyalogoltak hát heten a tóhoz. Öten bementek a tóba úszni. A tó közepére érve egyikük elkezdett süllyedni. A többiek megpróbálták kihúzni őt, de nem sikerült. Teljesen rejtélyes oknál fogva mind az öt fiatal elmerült és belefulladt a tóba. Két társuk a parton állva sokkos állapotban hívta a rendőröket. Kb. egy óra múlva megérkeztek a vizi mentők is, de reggel már csak az élettelen testeket találták meg a tóban. Meglett mind az öt.

A cikk beszámol arról, hogy Bangalore-ban kb. 60 ilyen elhagyott bányató van. Bangalore talaja sziklás, jól bányászható. Rengeteg bányászati vállalkozás termeli ki folyamatosan a sziklákat. Amikor egy terület kimerül, akkor egyszerűen levonulnak és otthagyják a gödröt. Az pedig szép lassan telik szeméttel (mert a lakosok illegális szemétlerakónak használják) és vízzel. Talajvízzel, eső vízzel. Mivel nincs elfolyásuk ezeknek a tavaknak, vizük rendkívül szennyezett (rengeteg veszélyes hulladék kerül beléjük, mint pl. akkumulátorok), ráadásul a mozdulatlanság miatt a víz sokkal hidegebb a felszín alatt, mint a természetes tavakban, folyókban. Sokszor a hideg okozta görcs miatt fulladnak bele a kiváncsi fiatalok a vízbe.
Gond, hogy legtöbbször senki nem őrzi ezeket az elhagyott tavakat, nincsenek egyáltalán lezárva, elkerítve. A bányavállalatokat hibáztatják mindezért, őket terhelné a felelősség, de a legtöbb vállalat a bányászat befejezésével meg is szűnik. Így a tavaknak tényleg nincs gazdájuk.

Még a szombati újság is foglalkozik a témával. Leírták, hogy az egyik 19 éves fiú egy nepáli kis faluból jött. Ő volt az első a faluból, aki mérnöknek tanult. A szülők épp néhány hete küldtek pénzt a fiuknak. A család és néhány falubeli dobta össze a pénzt a taníttatására. Mindenki nagyon büszke volt a fiúra. Az iskolában is nagyon tisztelték, mert jól tanult, jó focista és testépítő volt. Szegény fiú édesapja csak péntek estére érekezett meg és többször is eltévedett Bangalore-ban. Ez az első alkalom, hogy idegen helyen járt.
Egy másik fiú édesapja meg sírva mondta, hogy külföldre szerette volna küldeni a fiát az iskola befejezése után. Azt tervezte, hogy a földjét eladja és abból fedezi a fia külföldi taníttatását.
Egy édesanya meg elájult, amikor a fia holttestét kék nejlonzsákban kigurították azonosításra.
Volt olyan fiú, akinek a családja teljesen lesokkolódott, mert soha nem hallottak a fiú fürdőzős kalandjairól. Úgy tűnik, hogy nem is tudták, hogy tud úszni.

Idén márciusában már történt egy hasonló eset. Akkor 3 általános iskolás fulladt bele egy hasonló bányatóba. 36 tanuló táborozott a tóhoz közel. A három fiú négy másik fiú társaságában ebéd után indult a halálos kalandra.
2014-ben 6 halálos áldozatot követelt a tiltott fürdőzés. A legídősebb áldozat 20, a legfiatalabb 6 éves volt.

Evés-ivás - India

Már nem pánikolok annyira a víz miatt.
Nem azt mondom, hogy megiszom a csapvizet, mert azt azért nem. Sőt, még mindig ásványvízzel mosok fogat.
De már nem törölgetem kétségbeesetten, ha az arcomba folyik, nem rettegek, hogy az itteni vízzel elmosogatott edényekből vagy kanállal kell enni. A kantinban sem rettegek már, hogy mit adnak és hogy a kanalakat vízben tárolják (hogy ne szállja össze a por és a legyek).
A múltkori epres-banános lassi sem ártott meg.
De azért nem ennék-innék mindenhol továbbra sem.

A vihar estéjén nagyon későn tudtam csak eljönni az irodából, így a kollégám felcipelt vacsorázni a 8. emeletre. Salátát és szendvicset ettünk, mert mondtam, hogy én csak valami könnyűt szeretnék.
Apropó, húst vagy másfél hete nem ettem. Nem hiányzik. Ellentétben a hallal. Na, az hiányzik.
Szóval a vacsi mellé járt egy pohár limonádé. Egy életem, egy hasmenés, megittam.

Amióta Indiában vagyok, a székrekedés messzire elkerül. Szent meggyőződésem, hogy minden ételbe hashajtót kevernek...

Klasszikus menü,
bár egy curryvel kevesebb van rajta
A kantinban továbbra is a kedvencem a menü. Ez az jó nagy adag rizsből, különféle zöldséges curry-kből, néhány nyers zöldségből (főleg uborka és répa), vízzel higított curd-ből és valami édességből áll. Annyira laktató, hogy nem is szoktam vacsorázni.

De lehet grillezett szendvicseket is kapni, meg lencse salátát, omlettet, ázsiai tésztaféléket. Akad nem vegetárinus étel is, de csak módjával. Teljesen jól elvagyok a vega kajával tényleg. Csak legyen hozzá csapati. Naan sajnos nincs a kantinban.

A spejz szekrényem
A hűtő
Őszintén meg kell vallanom, hogy a kantinon kívül máshol nem ettem eddig még. Nagyon ritkán vagyok éhes és vagy a munkahelyemen vagyok vagy itthon, amikor ebédidő van. Szóval éttermi tapasztalatokról ezidáig nem tudok beszámolni.
Helyette nézegessétek a spejz szekrényemet és a hűtőmet (a kék dobozok az apartman tartozékai, maradnak).



Őrölt kávék
Instant kakaó
És még egy fontos megállapítás, itt minden kávéőrlemény tartalmaz cikóriát. A % változó, de mindenben jelen van. Talán speciális kávé-tea üzletben lehet 100%-os kávét kapni. Azt még nem próbáltam. Végül is a cikóriás mix is jó. De ugyanez a helyzet a kakaóval és a malátával. Valamelyik nap a kisboltban átnéztem az összes instant kakaóport. Még a Cadburry-sben is volt maláta. Így nekem is ilyen jutott itthonra.


2015. április 25., szombat

Eheti apró győzelmeim - India

Kis lépések nekem, nagy lépések a helyieknek. De akad hosszúlépés nekem is. :-)

- Lett belépőkártyám.
- Beindult a képzési tervem. Kaptam apró feladatot is, hogy gyakoroljam az új tudományomat.
- Sikeresen aktiváltuk a sim kártyámat. Azóta büszkén diktálom a helyi számomat, amikor csak kérdezik. A Decathlonban a fizetésnél is kérték.
- Kaptam kulcsot az irodában az asztalomnál lévő fiókokhoz. Méghozzá villám sebességgel. Péntek délután 2 órakor fejeztem ki ebbéli óhajomat és már este 8 órakor a kezemben is volt a kulcs. Igaz előbb úgy nézett ki, hogy a fiókos szekrényt atomjaira fogják bontani egy csavarhúzóval. El is mentem az asztalomtól inkább megbeszélni. Jobb azt nekem nem tudni, hogy hogy nyitják ki a zárat.
- Főztem ebédet.
- 2 hét után rászántam magam, hogy elvitessem magamat autóval valahová. Nagyon helyes fiatal fiú volt a sofőröm. Végig kérdezgetett. Még a koromat is megkérdezte. :-)
- Van Himalaya vizem.
- Voltam fodrásznál.
- Biciklivel járok dolgozni.
- Kiltásban van két hétvégére is ottalvós kirándulás.
- Nem lettem a héten sem beteg.
- A kapuőr fiatal fiú, aki a sorompót nyitja-csukja reggelente, már messziről integet. Ő az egyetlen, aki magától köszönt és rettenetesen mosolyog. Csak reménykedni tudok, hogy nem a bicklire való felszállásomat és elindulásomat neveti ki.
- Készül a házi joghurt.
- Holnap megyünk kirándulni.

Most minden szép és jó. Vishnu jó munkát végez.

Bankkártya és pénzváltás - India

Ebéd után elkarikáztam a harmadik plázába a környéken. Ez pont a munkahelyemre vezető úton van, kb. félúton.
Több feladatom is volt, mint pl. a curd-nek való erjesztő edényt és munkahelyre becipelős kis edényt keresni, fakanalat és kanalat venni. Ma az ebédet egy műanyag kanállal kavargattam. A kanál meg azért kell, mert a kantinban időnként nagyon nehéz kanalat szerezni. Néha többet kell rá várni, mint a kajára. Akkor már sokkal egyszerűbb, ha viszek be kettőt. Mert eggyel eszik az ember a másikkal meg a curry-t kanalazgatja az ételére. De nem erről akartam most írni.

Szóval egy ATM sem fogadja el az Erste Bank-os bankkártyámat. Kipróbáltam vagy fél tucatot, de semmi siker. Még van nálam 50 EUR készpénz. Általában nem viszek külföldre EUR-t kp-ben, de már a múltkor is jobbnak láttam, ha van nálam pénz. Drága jó uram nem is értette, hogy az minek kell, úgyis mindenhol lehet pénzt felvenni. Ezúton is üzenem, hogy a mindenhol alól India kivételt képez. Szóval az EUR-t át lehetne váltani. De pénzváltó sincs.

A harmadik pláza a Marriott hotel mellett van, közvetlen átjárással. Minden szállodában váltanak a recepción valutát, így 30 perces pláza kerengés után átlibbentem a szállodába. Minden komolyabb akadály nélkül eljutottam a recepcióig. Ott mosolyogva előadtam a poblémámat. Természetesen váltunk pénzt, Madam. Óóó, hála az égnek. A szobaszámát legyen szíves, Madam. Jaj! Olyan nekem nincs, mondtam csüggedten, én nem itt lakom. Óóó, akkor nem tudunk váltani, felelték ők még csüggedtebben. De van itt egy pénzváltó lent a mély földszinten (hogy mondják magyarul a Lower Ground Floor-t?), ők váltanak pénzt. Az nagyszerű lenne, rebegtem és elindultam egy újabb 10 perces kerengésre. A fagyiárus fiúk biztos hülyének néztek, hogy már vagy ötödszörre húzok el a pultjuk előtt. Rájuk sem mertem nézni. Ugyanis a plázában csak lézengtek az emberek, tehát nem volt nehéz feladat felismerni egy rövid hajú, rosszul öltözött külföldi nőt.
Megtaláltam a pénzváltót, de nem volt a pultban senki. Az egyik boltban lévő eladó mondta, hogy kb. 40 pec múlva jön majd vissza a kolléga.

Sebaj, addig megnézem a szupermarketet, úgyis kell ez-az, mint tudjuk. Múlt hétvégén Y. is azt mondta, hogy ez a legtutibb szupermarket a környéken.
És milyen igaza volt!
Hatalmas választéka van. Tartanak Himalaya vizet is! Gyorsan vettem is két üveggel, de csak visszafogottan tudtam vásárolgatni, mert ugye bicajjal voltam.
Lettek dobozaim is, meg fakanalam és kanalaim is. Egy fél konyhával fogok hazatérni. :-)

Miután végeztem, visszamentem a pénváltóhoz, de nem volt még ott. Leültem egy közeli padra és kinéztem az utcára. Mikor elindultam itthonról, látszott, hogy jön a vihar, de még messze jár. Most viszont azt láttam, hogy feltámadt a szél. Itt az a vihar biztos előjele. Meg kicsit elsötétedett az ég. Ennek fele sem tréfa, gondoltam. Száraz időben elkarikázok én bármeddig, de esőben nincs kedvem ázni.
Így hát otthagytam a pénzváltót, ott lesz az még a jövő héten is. Elhoztam tőle egy névjegyet, majd felhívom, hogy mikor van ott. Vagy megkérem Y-t holnap, hogy nézzünk be hazafelé jövet. Úgyis kellene még Himalaya víz és holnap autóval leszünk.
Még a vihar kitörése előtt hazaértem, igaz nagyon tekertem. :-)

Mára már csak a házi curd készítése, mosás és olvasás maradt. Ma sem mondhatom, hogy unatkoztam volna. :-)

Ui: hívtam Y-t. Természetesen még nem tudta, hogy mikor is indulunk holnap. Majd még később jelentkezik. A 6. hét végére én lesz a legtürelmesebb európai a világon. Ha netán otthon majd mégis türelmetlenkedni kezdenék, akkor suttogjátok az "India" varázsszót a fülembe.

Szombati ebéd - India

Folyton azzal nyaggatnak odabent, hogy mit ettem, mit csináltam.
Fodrászkodás után bementem a boltba, mert kellet egy kis ez-az.
A hűtőszekrényben turkálva kezem ügyébe került a paneer, a helyi sajt. Ettől beindult a fantáziám. Paneer-t fogok sütni. Kell hozzá egy kis olaj, vagy ghee (gí) és ennyi. A szokásos levesemet legalább feldobja egy kicsit. Aztán bóklásztam még egy sort a fűszeres soron. Találtam a paneer-hoz való szószt. Hmmm... az talán még jobb is lenne. Megleltem a ghee-t is tasakban. Remek. Akkor még valami köret is kellene. Tésztára vágytam. Vettem egy zacskó kínai tésztát. Szósz nélkülit.
Ebéd alapanyagok
Vettem még egy zacskó tejet, mert a kollégám elmagyarázta, hogy a felesége hogyan készít curd-öt. 
Szegény kollégám mindig lelkesen megosztja velem a sajátját, mert úgy sajnál, hogy biztos nagyon csípős az ebédem. A curd nem más, mint natúr kefír/johurt. Ezt használják a fűszerek ellensúlyozására, a száj lehűtésére. Tényleg nagyon jól szokott esni.
Szóval nagyon egyszerű a házi curd elkészítése. A tejet kint kell hagyni egy éjszakára az aszatlon egy kanál korábbi curd társaságában. Másnapra magától megalszik.
Ma vettem tejet, meg egy doboz curd-ot. Este összehozom a nagy találkozót. Kiváncsi vagyok mi lesz belőle reggelre. :-)
Most megyek és szerzek egy zárható dobozt, hogy be tudjam vinni a saját curd-ömet a jövő héten.


A tészta
A szósz és a sajt
A végeredmény

Fodrász - India

Jelentem jó lett a frizurám.
A fodrászt itt stylist-nak hívják.
10:30-ra pontosan ott voltam és csodával határos módon egy percet nem kellett várnom.
Egy helyes középkorú hölgyhöz kisértek oda.
A szépégszalon első fele a férfi fodrászat. Mit ne mondjak tele volt. Minden székben ült valaki. A hátsó rész a hölgyeké, ott viszont csak egy hölgy hajfestésén serénykedett valaki.
A stylist hölgy leültetett és alaposan megtudakolta, hogy mit is szeretnék. Mondtam, hogy jelenleg asszimetrikusra van vágva a hajam, azt szeretném, ha most szimmetrikusan rövid lenne. Feltett néhány lényegre törő kérdést, majd cukin összefoglalta, hogy akkor pontosan mit is szeretnék. Én meg bólogattam, hogy igen-igen és erősen fohászkodtam Lord Vishnu-hoz meg az összes többi helyi erőhöz, hogy a hölgy ténylegesen valóra is tudja váltani a megbeszélteket.
Ezután megkérdezte, hogy megmossa-e a hajamat. Én mondtam, hogy csinálja úgy, ahogy itt szokás. Kis gondolkodás után a hajmosásra szavazott. A hajmosásban semmi extra nincs, ha csak annyi nem, hogy majdnem hideg vízzel mosta meg a hajamat és langyossal öblítette le. Előbb meglepődtem, de aztán nagyon jól esett ebben a melegben. Kellemesen felfrissültem tőle.
A hajvágás sem volt nagyon más, mint otthon. Még mielőtt belefogott volna, elmondta, hogy hétközben egy másik szalonban dolgozik, ahol a vendégek 80% rövid hajú külföldi nő. Így van elég tapasztalata a rövid hajak terén. Ettől kicsit megnyugodtam.
Persze mindvégig figyeltem, hogy mit csinál, de nem kellett semmit sem szólnom.
Hajszárítást a végén nem kértem, mert ez a rövid frizura 10 perc alatt megszárad és nem volt szükségem extra meleg levegőre a nyakamba.

1.100 rúpiát fizettem. A kasszánál ki volt írva, hogy 2.000 rúpia alatt nem lehet kártyával fizetni, de én úgy voltam vele, hogy mégis megpróbálom. Kímélni kell a készpénzemet nagyon. Gondoltam, hogy egy külföldinek úgysem mernek nemet mondani. Így is lett. A pénztáros fiú szó nélkül vette el a kártyámat. Hagytam még 50 rúpia borravalót is a stylist hölgynek, hadd legyen egy szép napja. Végül is jó munkát végzett.

A szalonban egyébként rengetegen dolgoznak. Szerintem legalább 10 fő kisegítő személyzet volt. A recepciós pultban hárman ültek. Mindenki úgy nyüzsgött, mintha egy kórház traumatológiáján lettünk volna. Fel-alá szaladgáltak kellékekkel vagy csak úgy jöttek-mentek. Megfigyeléseim szerint Indiában minden munkakörre minimum két ember jut. Nagy ország, na.

Csip-csup ügyek - India

Szombat van. A mindenféle ügyintézés napja.

Mint pl. pénzfelvétel. A múlt hét végén a plázában nem volt pénzváltó. Gondoltam nem baj, akkor használok valamilyen ATM-et. Kettő is van a kisbolt mellett.
Kipróbáltam mindkettőt, egyik sem fogadta el a bankkártyámat. Még van készpénzem és a legtöbb helyen tudok hitelkártyával fizetni, de azért jól jönne még egy kis pénz. Majd holnap kifaggatom Y-t, hogy hogy jutok én itt készpénzhez.

Bejelentkeztem a fodrászhoz is. A biciklizéshez és ehhez a meleghez hosszú a hajam. Meg izé... a kisördög és tsai. Gondoltam, ha már 6 hétig itt vagyok, akkor nem hagyok ki egy ilyen tapasztalatot. És különben is, mi bajom lehet belőle, a hajam gyorsan nő. :-)
Szóval a szépségszalon recepciójánál érdeklődtem a hajvágás menetéről. A kislány megkérdezte, hogy senior vagy nem-értettem-milyen fodrászt szeretnék. Mutattam, hogy izé, nekem rövid hajam van, ami itt elég ritka a nők körében. Erre javasolta, hogy akkor legyen egy senior. Elfogadtam. 10:30-ra mehetek vissza. Nagyon kiváncsi vagyok. Még soha nem jártam külföldön fodrásznál, pláne nem Indiában, ahol a nők hoszú hajúak. Azt hiszem, hogy szeretek veszélyesen élni. :-)

Nem is írtam, hogy valamelyik este rámtört a személyzet. Van az ajtón belülről zár, plusz fel szoktam kapcsolni a "ne zavarjanak" világítást, ha itthon vagyok. Ez alkalommal valamiért nem zártam be az ajtót, bár a "ne zavarjanak" világított. Gyanútlanul olvastam az ágyban, amikor is zajok hallatszottak az ajtóból és megjelent a személyzet egy fiatal tagja teljes valójában az előszobámban. Pont odalátok az ágyból, így lelkesen kikiabáltam, hogy itthon vagyok ám. Mire motyogott valamit a fiú, és villámgyorsan kirohant. Pedig csak a tiszta ruhát hozta volna szegény. Annyira megijedt, hogy aznap már nem kaptam vissza a mosott ruháimat. :-)
Azóta gondosan zárom az ajtót belülről.

Van ugyebár indiai telefonszámom. Működik is szuperül, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint hogy napi legalább 3 nem fogadott hívás és fél tucat reklám sms érkezik rá. Hétközben le van némítva, de ma adtam rá hangot, mert várom Y. hívását. Most megcsörrent. Gondoltam felveszem, mert a fodrászatban is elkérték a számomat. Hát, ékes hindi nyelven egy automata hölgy próbált nekem elmesélni valamit. Letettem. A kollégák telefonszámai el vannak mentve, ezután más hívást nem fogok felvenni. :-)

Mára még egy Decathlon-os vásárlás van betervezve. Mert úgy néz ki, hogy két hétvégén is városon kívüli program lesz, ott alvással. Tehát kellene egy hátizsák, amibe belefér 2 napi cucc. A munkába járós hátizsák kicsi, bőröndöt meg nem vinnék. És az én drága jó uram azt mondta még otthon, hogy majd veszek hátizsákot itt, ne vacakolja a kihozatallal. Hozzáteszem, hogy ebben igaza volt, mert otthon is venni kellett volna és amúgy is volt cuccom bőven kifelé. Visszafelé meg még jól is fog jönni egy nagyobb hátizsák.
Szóval ma szerintem a ház autójával és sofőrjével elvitetem magam a Decathlonba. Majd megkérem, hogy várjon meg, mert ez a vásárlás nem fog órákig tartani és akkor nem kell aggódni a hazaút miatt.

Holnap meg kirándulni megyünk Y-al. Most nem fogom hagyni magam és ha nem hív este 6-ig, akkor én fogom felhívni. Kemény leszek, mint a vídia. :-)

2015. április 23., csütörtök

Breaking - szakad az eső!!! - India

Egyik pillanatról a másikra besötétedett. Előbb csak viharos szél fújt felkavarva a port. Majd megjött a... a... nem is tudom milyen felhőszakadás. A kollégák a "rain storm" szóval illetik.
Elképzelhetetlen.
Az ablakok nincsenek jól szigetelve, süvít a szél mindenfelé. A rolókat belülről tépi a szél. Lobognak, mint a győzelmi zászló. Csorog a víz befelé. És ebben a pillanatban jégeső esik! A kollégák sikítoznak a gyönyörtől. Borsónyi jég esik. Épp mindenki az ablakoknál tolong, senki nem dolgozik.

Hogy a pokolba jutok haza? Gondolom a város már totálisan lebénult... Kiváncsi vagyok, hogy az éjszakai műszak mikor érkezik meg...

Jó ebédhez szól a blog - India

Megy a szokásos napi rutin ezerrel, semmi különös.
Kávézás - újság olvasás - biciklizés - izzadás - munka - biciklizés - izzadás - munka - alvás.

A mai különlegesség csak annyi, hogy ma az ÁNTSZ tuti bezáratta volna a menzát. Rengeteg légy volt mindenfelé. Az edényeken, a kaján, mindenhol. Még nem is láttam ennyit itt.
Még a mélyhűtőládából is légy szállt ki, amikor kinyitották.

Két hét után ma először kezdett el hiányozni az európai koszt. Ezen felbuzdulva ma grillezett szendvicset ettem a kedvenc helyi sajtommal. Nagyon finom volt (és csípős!). Ittam hozzá egy epres-banános lassit, aminek a tetejére müzlit szórtak. Kellett hozzá egy kanalat szereznem. Csak a cukrot felejthetnék már el az indiai kajákból...

És tegnap jöttem rá, hogy kb. 1500 ember dolgozik az épületben és én vagyok az egyetlen nem indiai vonásokkal rendlekező egyén. Rajtam kívül egy darab fehér ember nincs errefelé. Meg is szoktak nézni. De a büfés fiú már megismer és szó nélkül nyújtja a doboz Cola-mat. A kezdetektől fogva nem merek mást inni, mint dobozos üdítőt. Ma volt az első próbálkozás nyers gyümölcsből készült itallal. Meglátjuk.

Ui: ma sikerült úgy kérnem a lassit, hogy A strawberry-banana lassi, bitte. :-)

2015. április 22., szerda

Ajánlat - India

Ma reggel kaptam egy ajánlatot. Olyan visszautasíthatatlan félét. :-)
No, nem kell megijedni, nem magamra kaptam. Hanem a bicajomra.
Épp a zárat bontogattam a bringán, amikor a portásfiú kijött és lelkesen érdeklődött, hogy segítsen-e. Könyörtelenül visszautasítottam. Nem hatottam meg. Tovább kérdezősködött, hogy mit tervezek a bicajjal csinálni, amikor majd hazamegyek. Mondtam, hogy még nem tudom.
Gyorsan lecsapott és egyszuszra elmondta, hogy ha el szeretném adni, akkor elsőre őket kérdezzem meg, mert nagyon szeretnék megvenni. Kellene nekik nagyon a hotel részére. Zárójelben megjegyzem, hogy vasárnap, amikor a megfelelő tárolóhelyet kerestem a bringának, akkor rábukkantam néhány nagyon rossz állapotú, biciklinek nem igazán nevezhető tárgyra a hátsó udvaron. Teljesen megértem az igényüket, főleg, hogy a honlapjukon ott áll, hogy bicikli bérlés lehetséges. :-)
Szóval megigértette velem, hogy nekik szólok elsőként, ha már nem kell a jármű. És második zárójelben megjegyzem, hogy elmehetnek ők is a Decathlnon-ba vásárolni bármikor, nem kellene arra várni, hogy majd valamelyik vendégük beállít egy biciklivel. De ezt már csak a gonosz kisördög mondatja velem, amelyik majd a megfelelő eladási árat is a fülembe fogja suttogni.

Időközben megkéreztem a DHL-t, hogy mennyiért szállítanák haza a bicajt. Hát, valamivel több, mint a kétszereséért, mint amennyiért vettem. Azt hiszem, hogy ez nagyon nem éri meg. Jobban járok, ha akár fél áron is, de eladom itt helyben. Annyira azért nem jó bicaj, hogy érdemes lenne plusz költségekbe vernem magamat.

Szóval még hátra van egy alkudozás. Már alig várom. Főleg úgy, hogy most én vagyok az eladó. Meg is van a stratégiám hozzá. :-D

2015. április 21., kedd

Népszámlálás 2015 - India

Népszámlálás kezdődött a napokban Karnataka tartományban.
A kérdőíveket több tízezer tanár* viszi a családokhoz és kérdezik végig a kérdésket.
A ma reggeli sajtó ezzel a témával foglalkozott.

A kérdések megosztják az embereket. Vannak olyan kérdések, amik a család kasztjával, al-kasztjával foglalkoznak.
A kérdezőbiztosok szerint sok ember nem örül ennek a kérdésnek. Volt olyan tanárnő, akire rákiáltottak, hogy mit kérdezgeti, nem látja, hogy milyen kasztba tartoznak?

Vannak kérdések a család anyagi helyzetével kapcsolatban is. A családok nem szívesen adják meg a valóságos adatokat (pl. havi jövedelem, milyen állataik vannak, mekkora földön gazdálkodnak stb.), mert félnek, hogy ezek az adatok a hatóságok kezébe kerülnek és valami retorziót alkalmaznak majd ellenük. Szinte mindenki kevesebbet vall be. Egy luxus körülmények között elő család 150.000 INR havi jövedelmet vallott be. A kérdezőbiztosok pedig csak azt jegyezhetik fel, amit a megkérdezettek bevallanak, még akkor is ha nyilvénvaló, hogy nem igaz.

És van egy kérdés, ami arról érdeklődik, hogy található-e WC az ingatlanon belül.

A kérdezőbiztosoknak 20 napjuk van, hogy a kijelölt területet végigjárják és begyűjtsék az adatokat. Van olyan biztos, akinek 120 háztartást kell végigkérdeznie ez alatt az idő alatt.
A nagyvárosokban a férj és feleség is dolgozik napközben, így van, hogy vissza kell menniük egy másik időpontban. A legtöbb család a hétvégét preferálja, amikor is a kérdezőbiztosoknak nem kellene dolgoznia, de úgy tűnik, hogy az eredményesség jegyében még ezt is bevállalják.

Problémát okoznak még a munkások is. Napközben dolgoznak, munka után meg részegek. Nehéz velük abban az állapotban kommunikálni. (A világ mindenhol egyforma...)

De problámát jelent, hogy a házastársaknak fogalmuk sincs egymás iskolai végzettségéről.

Vidéken van, hogy egy háztartásban 10 ember él együtt. Ezekben a családokban akár 1 teljes napot is igénybe vehet a kérdőívek kitöltése. Hártáltatja még a munkát az is, hogy sok családban csak akkor kezdik el előkeresni az igazolványokat, hivatalos dokumentumokat, amikor a kérdezőbiztos megérkezik. És természetesen semmit nem találnak meg azonnal.

Volt olyan eldugott kis falu, ahol egyáltalán nem tudtak a népszámlálásról.

Általánosságban az emberek nem örülnek a népszámláláshoz kapcsolódó kérdéseknek. Azt kérdezgetik a biztosoktól, hogy milyen előnyük származik, ha ezeket a kérdéseket megválaszolják.

A kérdezőbiztosok (főleg nők, mert a tanári pálya kifejezetten női munka) meg aggódnak a biztonságukért. Van olyan hölgy, aki csak akkor megy be a lakásba/házba, ha nők is tartózkodnak odabent.

De panaszkodtak még arról is, hogy a kérdések megválaszolása kb. 45 percig tart és még csak hellyel sem kínálták őket.

Bangalore-ban 2011-ben a lakosság 8.425.970 fő volt. 2015-ben kb. 10.839.725 főre tehető ugyanez a szám.

*épp két hónapos nyári szünet van a tartományban, így a tanárok ráérnek.

Ma reggel - India

Draga jo ferjemnek sok szeretettel a reggeli kaveja melle. :-)

Ma reggel ismet megszolalt a tuzjelzo. Kovalyogtam egy sort (reggel 7 ora, epp csak hogy felebredtem, bar mar az elso korty kaven tul voltam), hogy most mit is csinaljak. OK, az iPad a kezemben, azt leviszem. De pizsamaban vagyok es nincs is rajtam melltarto. Jo, akkor felveszek egyet. De egeszen biztos, hogy ez tuzriado? Reggel koran, ebben a szep napsutesben? Es mi lesz a tobbi holmimmal? Jo, inkabb felhivom a recepciot. Felhivtam oket. Kerdezem, hogy ez most valodi tuzriado? Mire a valasz: azonnal utananezunk es visszahivjuk, asszonyom. Ezzel letettuk.
Meg alldogaltam egy darabig a szoba kozepen, hallgatva a vijjogast es arra gondolva, hogy a mai kavem is ki fog hulni. Hirtelen elhallgatott a riaszto. Termeszetesen azota sem hivtak vissza. Persze most mar minek, ugyis okafogyott az ugy...

Az indiai mangot meg kereszteztek a kortevel! Alig van mango ize, korte ize viszont annal tobb. Nekem nem izlik. Meg van ket szem belole.

A kavefozo remekul mukodik, csak a kaveknak nincs kave ize... De sebaj, a delutani kave a teton 16 rupiaert, na az kave!

2015. április 20., hétfő

Apró örömök - India

1 hét után megkaptam a céges belépőkártyámat. Ki is próbáltam azonnal. Működik! :-)
Azóta jövök-megyek mindenfelé egyedül. Még a 8. emeletre is felmentem kávét inni a délutáni szünetben önállóan. És szerintem ma a kelleténél többször éreztem piszkosnak a kezemet. :-)

A nappaliban és a hálószobában is van külön légkondicionáló, de egy távirányító van hozzájuk. Természetesen mindkettő külön állítható. Be tudom kapcsolni az egyik berendezést anélkül, hogy a másik is bekapcsolna.
A távirányítón van egy csini digitális kijelző, ami mutatja az órát is. Szépen beállítottam rajta a pontos időt és most a távirányítót hurcolászom magammal óra gyanánt, annak megfelelően, hogy épp hol tartózkodom.
Tudom, a mobiltelefon is mutatja remekül az időt, de ahhoz meg kell nyomni rajta egy gombot. A távirányító kijelzőjén azonban azonnal látszik.

Pár nappal ezelőtt langyos vagy majdnem hideg vízben zuhanyoztam vagy másfél napig. Már épp fel akartam hívni a recepciót, amikor is bevillant az agyamba, hogy a fürdőszobai villanykapcsoló mellett van egy "hot water" kapcsoló. Talán előbb meg kellene nézni, hogy be van-e kapcsolva. Megnéztem és tanácstalanul álltam, hogy a kapcsoló aktuális állása vajon mit is jelent.
Más nem maradt, mint kipróbálni a kapcsoló másik állását. Ekkor kigyulladt egy lámpácska rajta. Még nagyobb dilemma, hogy ez most jó-e nekem vagy sem. Gondoltam várok 5 percet, majd megengedem a meleg vizet. És lássatok csodát, jött meleg víz a csapból. Azóta gondosan ellenőrzöm, hogy világít-e a kapcsoló mielőtt megkezdem a fürdést. :-)

Megtaláltam az angol nyelvű csatornákat a TV-n. A 321-es csatornánál kezdődnek! Nem voltam elég türelmes az elején. :-) Már néztem mindenféle sorozatot, mint Született feleségek, Big Bang Theory, Két pasi meg egy kicsi.

Mit is ír a helyi sajtó? - India

Minden reggel 7 órakor az ajtóm alatt becsúsztatják a helyi újságot, a Bangalore Times-t.
A reggeli kávémhoz át szoktam lapozni.

Szinte minden nap foglalkozik minimum 1 cikk a bangalore-i közlekedésből fakadó légszennyezéssel.
2013-14-ben az átlagos szennyezettségi mutató 175 mikrogramm/m3, az  SO2 mértéke 15 mikrogramm/m3, az NO2 mértéke 30 mikrogramm/m3 volt.
2015-ben az átlagos szennyezettségi mutató 246 mikrogramm/m3 (146%-a az országos átlagnak), az SO2 mértéke 6,2 mikrogramm/m3, az NO2 mértéke 31,9 mikrogramm/m3 volt.
Elsődleges megoldást jelenthetne a tömegközlekedés javítása illetve a zöld területek növelése. Most kezdetk bele egy fásítási programba, mert ez azonnal elkezdhető és nem igényel nagy költségeket sem. Csak facsemeték kellenek hozzá.

A héten indult el a motoros ambulancia program is. Mivel az autók nehezebben jutnak el egy baleset helyszínére vagy a beteg otthonába, ezért 2 kerékre tették a mentősök egy részét. 21 motorkerékpárt szereltek fel az ambuláns ellátáshoz szükséges eszközökkel.
A legelső esetük egy gyalogos gázolás volt. egy 30 éves építőipari munkást gázolt el egy motoros. 8 perc alatt ért ki a motoros egység. A helyszínen elsősegélyben részesítette a sérültet. Mivel a sérült állapota stabil volt tu-tuk-al vitték kórázba.

Olvastam arról is, hogy általános iskola második osztályában két gyereket megbuktatott a tanára. A szülő közösség habzó szájjal tiltakozik az eset miatt. Mert mi az már, hogy olyan kicsi gyerekeket nem engedik tanulmányaikat folytatni a következő osztályban. A törvény tiltja az ilyen fajta büntetést. A tanárt is megkérdezték az esetekről. Az egyik kisdiák egyetlen tárgyből sem tudta a minimális szintet teljesíteni, a másik kisdiák meg az év nagy részében hiányztott. Hiába értesítte illetve kérdezte a szülőket a hiányzásról, azok válaszra sem méltatták.

Szoktam nézegetni az álláshirdetéseket is.
De a legtöbb álláshirdetésben a szerepel a "walk in" kifejezés, ami a "fáradjon be személyesen" megfelelője. Meg is írják, hogy mikortól meddig lehet interjúra menni és hová.
Nem ritka, hogy egy állásra akár 1.000 ember is jelentkezik első körben. A cégnél, ahol dolgozom, külön váróterem van az állásinterjúra érkezők számára és 3 szobában folynak az interjúk, ha nagyon sok a jelentkező.
A fizetésekről nem sok derül ki, de találtam néhány konkrétumot:
- telemarketinges - 15-30.000 INR + bónusz
- értékesítési manager - 150.000 INR
- tanár - 20.000 INR
- értékesítő munkatárs - kezdő fizetés 12.000 INR + motorkerékpár szükséges


2015. április 19., vasárnap

Hihetetlen vasárnap - India

3 fontos projektem volt mára és 4 sikeredett belőle. :-)

10 perc késéssel megjött Y. értem.
Megbeszéltük, hogy előbb a plázát tudjuk le, utána jön majd a bicajos projekt.

Azonnal a bónusz projekttel sikerült kezdenünk. A plázában az első, amibe belefutottunk az egy Airtel (mobil szolgáltató) üzlet volt. Y. bevonszolt magával, hogy akkor ő most vesz nekem egy sim kártyát, persze a saját nevére.
Feltöltőset szeretett volna, de abból éppen kifogytak, így vett egy post paid-et, ez hasonló lehet a mi szerződésesünkhöz. Utólag kell majd fizetni. Minden különösebb hezitálás nélkül lecsapott rá. Kértek tőle személyigazolványt, fényképet (!) és ki kellett töltenie egy hosszú nyomtatványt. A személyigazolványának a másolatát ott helyben elküldte az ügyintéző e-mail címére, mert természetesen kellett a másolat is. Megadta a munkahelyét, így megússza a személyes megkeresést, holnap telefonon fogják hívni újabb adategyeztetés miatt, mielőtt a sim-et aktiválják.
A sim kártya már nálam van. Nagyon klassz számom van, van benne egy csomó 9-es meg nulla. Csak 4 darab egyéb számot kell megjegyezni. Valahogy így néz ki: 9900xxxx99 :-)

Kávéfőző
Aztán jött az 1. számú projekt. Kávéfőző beszerzés. A Café Coffe Day honlapján láttam, hogy árulnak kotyogós kávéfőzőt. Már egy hete erre vágyom. Utánanéztem, hogy a Phoenix-ben is van kávézójuk. Reméltem, hogy kávéfőzőjük is lesz. Hát volt! Y. választott még hozzá két kis zacsi kávét is nekem. Roppant boldog volt, mert látta, hogy mennyire örülök és hogy ez milyen fontos nekem.


A két addigi siker megkoronázásaként meghívott egy belga waffel-re a pláza másik végébe. Hát Belgiumban kicsit más az íze, de nem mondtam. Mert mint kiderült a szomszédja a bolt tulajdonosa.

Ezután kapott egy telefonhívást, ami eltartott egy darabig. Én jeleztem neki, hogy 5 perc múlva itt vagyok, majd eltűntem a földszint felé. Mert ott volt a könyvesbolt, ahol egy jegyzetfüzetet szerettem volna venni. Azt nem hoztam ugyanis és néha felírok ezt-azt, pl. bevásárló listát is szoktam írni. Még itt is. A munkahelyi nagy füzetemből meg nem szeretek lapokat kitépni. Az anyukám soha nem szerette ha az iskolai füzetemből tépkedem a lapokat és ez teljesen belém égett. A munkahelyi jegyzetfüzetem meg pont olyan fontos, mint egy iskolai füzet. (Látod mama? Még Indiából is rád gondolok! Csókoltatlak.) Nem sikerült jól eltűnnöm, mert Y. kitalálta, hogy hol lehetek. Kérdeztem, hogy honnan tudta, hogy itt vagyok.Csak annyit mondott, hogy látta, hogy lefelé megyek és csakis a könvyesboltba jöhettem. Megjegyzem ruhabolt is volt mellette... Na, mindegy. Kaptam tőle egy könyvet a hinduizmusról, mert pénteken beszélgettünk a hindu istenekről és kiderült, hogy többet tudok róluk egy átlagos külföldinél és ez pozitívan meglepte őket. Annyira, hogy elhatározta, hogy megosztja a kedvenc könyvét velem. Most megkaptam tőle. Devdutt Pattnaik: Myth = Mithya (Decoding Hindu Mythology)

Mangó, mandarin és valami
kivi szerű gyümölcs
Következett a 2. számú projekt, a szupermarketes bevásárlás. Kaptam rendes papírzsebkendőt (4 rétegű, Tempo márkájú. Pont mint otthon.) Vettem még szúnyog riasztót és WC papírt is. Majd megnéztük a gyümölcsöket. végigkérdeztem, hogy mi micsoda. Vettem mangót, indiai mandarint és valami nagyon helyi gyümölcsöt. A nevét sajnos elfelejtettem. Egyébként épp mangó szezon van. A boltban 3 féle mangót lehetett kapni. Mi a legnagyobb fajtából vettünk. Ennek sárga színe van. Olyan színű mangót, mint amit otthon lehet kapni, nem láttam.

A plázával végeztünk, jöhetett a 3. számú projekt. Elmentünk a Decathlonba és lett egy vadiúj kerékpárom. Igaz ugyan, hogy a második legolcsóbbat vettük meg.
Lett még hozzá

  • kitámasztó
  • sárvédő
  • bicikli lakat
  • sisak
  • kesztyű is.

Az új társam
Jóval kevesebbe került, mint amit a múltkori tartózkodásom során a magán taxizásra költöttem!
És ott a helyszínen felszereltek mindent, beállították a kormány magasságát, felfújták a kerekeket. Mindezt ingyen, vagyis benne volt az árban. Nem mi voltunk az egyetlenek, akiknek a mai napon kedve szottyant kerékpár vásárláshoz, még időben érkeztünk a nagy tömeg előtt.
Azt hittem, hogy én bicajjal jövök haza, de Y. betuszkolta a bringát a kocsi hátuljába és nyitott csomagtartóval, de hazahozta velem együtt. Én nem szóltam egy szót sem, csak örültem, hogy nem azonnal a forgalomban kellett kezdeni.
Holnap reggel biciklivel jön értem és együtt megyünk be az első biciklis reggelemen.
Miután hazahozott, gyorsan felhoztam a csomagjaimat és rohantam vissza a bicajt kipróbálni. A lakóparkon belül karikáztam vagy egy órán át. Szoktam a bal oldalon közlekedést, kipróbáltam a váltót, és hogy hogyan tudok emelkedőn felmenni. Ez csak azért volt érdekes, mert a biciklinek csak 1 db 7 fokozatú váltója van. Nem 21 sebességes, mint az otthonim. Ha olyat szerettem volna, az már kicsit drágább lett volna.
Most lent parkol az udvarban és nagyon remélem, hogy reggel is ott vár majd rám. Szóltam a recepción is, hogy van biciklim és meg is kérdeztem, hogy hová tegyem. Csak hagyjam az udvaron, nem lesz semmi baja. Hát, nagyon remélem is! Mert hozzákötni nem lehetett semmihez. Csak a vázhoz tudtam a kereket láncolni. Persze ez egy zárt terület, még a lakóparkon belül is. Külön sorompó is van, nem tud csak úgy bejönni bárki.

Miután végleg hazajöttem, kipróbáltam a kávéfőzőt is. Szuperül működik. Viszont itt nem könnyű 100%-os kávét szerezni. Minden eddig beszerzett kávéban van cikória, különböző mennyiségben. A ma vásárolt két kávé közül az egyikben 80%, a másikban 65% a kávé aránya, Van egy harmadik kávém is, abban 53% a kávé aránya a cikóriához képest. De nem panaszkodom, mert így legalább van reggeli, meg délutáni kávém is. Nagyon elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel.

Most megyek és olvasok az új könyvemből. Tegnap délután a szobafogság alatt amúgy is a múltkor itt vett gyerekkönyveimet olvastam és tanultam belőlük, Az egyik címe: Tell me about Hindu Gods & Godesses, a másik meg Tell me about Hinduism. Mivel gyerekeknek szól, nagyon egyszerű nyelvezettel magyarázza el az alapokat, könnyű volt megérteni. Most jöhet a felnőtteknek szóló könyv.

Végül tényleg jól zárult a msáodik hétvégém, egy panasz szavam sem lehet. :-)

Életképek - India

Néhány fotó különösebb hosszú magyarázat nélkül.

Érdekes megoldás

Tipikus női munka

Ilyen minibuszok hozzák-viszik a dolgozókat reggel és este

Méh kaptár

A minibusz, ami reggelente elszállít a munkahelyemre

Minibusz belülről

Ennyit a golfozásról - update - India

Helyi szokásokhoz teljes mértékben alkalmazkodva az én tervem is változott.
Végiggondoltam ezt a rettenetesen hülye helyzetet, ami kialakult.
Y. volt, aki tervezett ugyan, de nem állapodtunk meg semmiben és ebben én is hibás vagyok. Hagytam, hogy a dolgok történjenek és nem vettem a kezembe az irányítást. Illetve próbáltam megúszni azt az érzést, hogy valakinek erőszakosan a terhére legyek, még akkor is ha az illető azt maga ajánlotta fel.
Itt jön a nyugati és indiai kultúra nagy összecsapása illetve feloldása.
- Ha szó nélkül elmegyek a magam útjára, akkor a kolléga hétfőn kényes helyzetbe kerül, mert többen is hallották, hogy milyen terveink voltak. Nem hazudhatok semmit, csak hogy megmentsem őt mások előtt.
- Ha konkrétan rákérdezek, hogy mikor visz ma valahová, akkor meg én fogom úgy érezni, hogy ráerőltettem magam, ami alól indiaiként nem is fog tudni kibújni. És én pont nem vagyok az a fajta, aki tud és szeret segítséget vagy szivességet kérni. Szóval ez sem jó megoldás.

A vége az az lett, hogy írtam egy sms-t az alábbi szöveggel:
Ha nincs más terved velem mára, akkor délután elmegyek a Decathlonba és a Phoenix Marketbe. 
Válasz:
Természetesen. 1 óra után ráérek.
Válasz tőlem:
Óóóó, az nagyszerű lenne. Mit szólnál a délután 2 órához?
Válasz Y-tól:
A 2 óra még jobb. Ott leszek érted a bejáratnál.

Így a kolléga nem szégyenült meg, hogy nem lett a hétvégi felajánlásából semmi, de én is megúsztam a konkrét szivesség kérést. És azt is tudtam, hogy a délután 1 óra az legalább 2 órát jelent, tehát megpróbáltam már eleve elkerülni egy újabb ostoba szituációt.
Ugyanis nem mondott volna nemet az 1 órára, még akkor sem, ha nem ért volna rá, mivel az indiaiak nem ismerik a "nem" fogalmát.

A helyi kommunikáció olyan, mint egy jól megkoreografált tánc. Majd csak hozzászokom én is.


Ennyit a golfozásról - India

11 óra és Y. még nem hívott, hogy mikor megyünk bármerre is.
Ezennel ünnepélyesen életbe léptetem a B-tervet.
Magad asszonyom, ha vendéglátód nincsen. :-)

2015. április 18., szombat

Képek a lakóparkból - India

A bejárat



A távolban látszódó szállodában laktam februárban

Imádkozó hely
Tulajdonképpen én egy botanikus kertben lakom. :-)




Vörös föld, fehér virág
Otthon cserépben tartjuk, itt meg az utcán nő

Valami lóg a levegőben (a helyes tipp: hernyó)



Ilyen-olyan pillanatok

Száradó szárik

Családi ovi szárival

Még szárik

A krikettezést nem lehet elég korán kezdeni

Buszmegálló iskolásoknak
Medence búvárokkal
Vajon mióta várnak új bérlőkre?
Függőkert