Daisypath Anniversary tickers

2011. december 20., kedd

Karácsonyi lekvár

A munkahelyemen divat a karácsonyi ajándékozás. Valami apróságot ad mindenki a csoport összes tagjának. Ez lehet egy tábla csoki, gyerek által díszített mécsestartó, sütemény stb.
Idén szombat hajnalban megálmodtam, hogy én lekvárt fogok adni. Általam készítettet. Összeszedtük az összes kisméretű üveget és indulhatott a befőzés. Összesen 9 db üveget kellett megtölteni. Milyen szerencse, hogy az utóbbi években kifejezetten a kis méretű üvegeket teszem csak el sk. befőzési célokra. :-)
Szombat este a boszorkánykonyhában készült epres ananász, vaniliás banános és fahéjas almás lekvár. Tegnap ki is osztottam őket, mindenki nagyon örült az ajándékának. Összeszámoltuk, a lekvárok anyagköltsége 13 EUR volt. Megérte.

Ui: mi a túróért forgatja el a blogger a képet, amikor én bármilyen képszerkezstővel jó irányban látom?


Ui2: javítva (perger).

2011. december 18., vasárnap

Jeles nap

A mai nap egyike lett a jeles napoknak kis csaladunkon belul.
Nevezetesen Nori leadta a felveteli jelentkezeset az angliai egyetemekre. Osszesen ot helyet jelolhetett meg, ebbol negy angol, egy pedig skot egyetem.
Februar-marcius korul varhato valamifele jelzes az egyetemektol, melyben ertesitik, hogy erdekli-e oket a tovabbiakban a jelentkezese.
Jaj, mar elore izgulok!

És megint hangulatba jövünk

Rég nem írtam. A számos ok között az egyik legnagyobb ok a munka, a kisebbik pedig az, hogy a múlt heti hosszú hétvégét Prágában töltöttük. Erről majd később írok.

A rengeteg munka mellett idén valahogy eltörpült a Karácsony. Mint ahogyan annyian panaszkodnak mostanában, nekünk sincs karácsonyi hangulatunk. Talán az időjárás is teszi a közel +8 fokjával. De tegnap nagyon keményen dolgoztunk a hangulatba jövésen. Belefogtunk a karácsonyi készülődésbe. Túl vagyunk egy nagybevásárláson, fél nagytakarításon, némi dekoráláson. Megvettük a fát is, lent áll az udvar sarkában, reméljük ott is marad 24-ig.
Tegnap hajnalban kitaláltam, hogy idén a kollégáimnak házi készítésű lekvárt fogok adni. Mind a kilencnek. Így még az este készült egy ananászos-eper, egy fahéjas alma és egy vaniliás banános lekvár. Mind nagyon-nagyon finom lett! Olyannyira, hogy a héten lehet, hogy lesz még egy kör belőlük más karácsonyi célszemélyek részére is. :-)

A tegnapi napra azért jutott egy kis izgalom is. Az IKEA-ban az ebéd kifizetése közben felfedeztem, hogy nincs meg a bécsi bankkártyám. Egy másik kártya kisegített bennünket, de azért egy pillanatra kivert a víz. Gyorsan végiggondoltam, hogy lehet a kártya. Csakis a Tchibo boltban. Ott vásároltunk utoljára. Na, elő egy okostelefon, bolt telefonszáma kikeres. Lilla felhívta a boltot. A hölgy megígérte, hogy utánanéz a kártyának, hívjuk 30 perc múlva. Így is tettünk, mire sietve közölte, hogy megvan a kártya, majd le is tette. Mi befejeztük a vásárlást, merugye, ha már egyszer ugye kiatóztunk addig, akkor nem térhetünk haza üres kézzel, holmi elveszett kártya miatt. Ezért van az embernek több kártyája. :-)
Szóval visszautóztunk a Tchibo üzlethez. Az eladó beletúrt a fiókba több tucat kártya közé, majd kihúzta a kék Erste-s kártyám. Közben megkérdezte a nevem, majd átnyújtotta a kártyát, hogy "Ez az?". Ennyi. Semmi papírmunka, semmi önigazolás. Semmi az égvilágon. Majd a nap folytathatódott ugyanúgy, ahogyan egy Karácsony előtti átlagos szombat. Ilyenkor nagyon örülök, hogy Bécsben élünk.

Ui: hozzáteszem, hogy a bakkártáymat az égadta világon semmire sem lehet használni PIN kód nélkül, ezért nem is gondolkodtam az azonnali letiltatáson. Különben is, ez itt más világ, mint ahogyan be is igazolódott.

2011. december 1., csütörtök

Adventi kalendárium

A lányoknak már évek óta az a vágya, hogy végre kapjanak egy olyan "igazi" adventi kalendáriumot. Olyat amiben "igazi" csoki van. :-)
Mert minden évben szoktak kapni valamilyet, de nagyjából a legolcsóbbat. Kérdezem én ill. ők, hát szülő az ilyen?
No, hát idén végre kitettem magamért. Már szeptember óta dugdosok a szekrényben két hatalmas kalendáriumot, hogy ne mondhassák később a pszichológus ágyán fekve, hogy nekik milyen sanyarú gyerekkoruk volt. Remélem, hogy még a 18. és 19. év beszámít a gyerekkorba egy kis jóindulattal. :-D