2010. április 21., szerda

Aprópénz automata

Az aprópénz Ausztriában sem ismeretlen fogalom. Van belőle 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centes. És nagyon könnyen rengeteg összegyűlik belőle az ember pénztárcájában, ami ráadásul jól lehúzza a zsebet vagy tönkreteszi a pénztárcát.
De mit is kezdhetünk a sok apróval? Gyűjthetjük őket befőttesüvegben, másik pénztárcában, fiókban stb. Adakozhatunk a hajléktalanoknak. Megpróbálhatjuk elsózni egy-egy vásárlásnál, de akkor nagyon résen kell lenni, mert a pénztárosok nagyon gyorsak, ha nagyobb címlettel fizetsz, mint a végösszeg. Ráadásul az 1, 2, 5 centesek elég kicsik, nehéz őket megkülönböztetni és nem valami professzionális illetve emberbaráti dolog a kasszánál vaksin kotorászni a pénztárcában és feltartani a sort.
De semmi gond, a közeli Erste bankban van egy zseniális készülék, a "csicsedli" (nálunk ez az aprópénz neve) beváltó. Az ember elindítja a gépet, lehúzza a bankkártyáját, beszórja az aprót és vár, amíg a gép meg nem számolja az összeset és jóvá nem írja a bankszámlánkra. A végén a gép kinyomtat egy blokkot, hogy milyen összeget, milyen tételekben írt jóvá a kárytához tartozó bankszámlára.
Ennyi és a centeknek annyi. :-)

2010. április 19., hétfő

Osztrák szakácskönyv

A blog nevéből fakadóan sokan idetalálnak osztrák recepteket, szakácskönyveket keresve.
Hagyományos receptek már akadnak itt, de most egy nagyon klassz szakácskönyvet szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani.
A kolléganőm mutatta meg a szakácskönyvét valamelyik héten és a legfontosabb recepteket (Kaiserschmarrn, Tafelspitz, Käsespätzle stb.) ki is másoltam belőle. A császármorzsa már többször is elkészült a recept alapján.
Ime a Könyv: Ulrike Hornberg - Österreichs Küche
A könyv már csak antikváriumokban kapható illetve néha még felbukkan az e-bay-en is.
Az ára elég borsos, még osztrák mértékkel is. 25 és 40 Euro között kapható, de én egyszer láttam 65 Euro-ért is.
Viszont, ha valakit komolyan érdekel az osztrák hagyományos konyha, akkor érdemes megszereznie. A receptek mellett érdekességeket, történeteket és egyéb konyhaművészeti leírásokat is találhatunk, természetesen németül. :-)

Ui: nem bírtam ki és mégis megrendeltem a könyvet használtan az amazon.de-ről. :-)

2010. április 18., vasárnap

Könyvek vagy televízió?

Bécsben nincs TV-nk. Nem is igen lesz. Mert van net, rádió és könyvek.
Most számoltam össze, hogy a bécsi szekrényeink polcán kb. 60 db új könyv sorakozik 2008. júliusa óta. Az átlagban havi 3 könyvet jelent. És én 4 könyv kivételével olvastam mindet.

Amúgy a TV nézés nem olcsó dolog Bécsben. 23,6 EUR-ot kell az ORF-nek havonta fizetni, ha van TV készüléked üzembe helyezve. Ehhez jön még a TV előfizetés.
Egy UPC TV+internet+telefon előfizetés pl. 30 EUR/hónál kezdődik.
Ez így havonta kb. 54 EUR kiadást jelent. És akkor még nem vettem semmiféle TV készüléket.
Viszont a 3 könyv/hó nagyjából 10.000 Ft-ot jelent, ami kb. 37 EUR.
Szóval inkább könyvekre költök TV helyett. :-) Mert olvasni jó!

2010. április 16., péntek

Vasárnapi nyitvatartás

Most olvastam az indexen a vasárnapi bevásárlásról. Vagyis annak megszüntetéséről.
Csak egy röpke tapasztalat.
Ausztriában a szakszervezetek nem engedélyezik a vasárnapi nyitvatartást. Amikor kiköltöztünk, akkor nagyon fura volt, hogy vasárnap minden zárva van. Morgolódtunk is egy sort, hogy oda a vasárnapi shoppingolás... Cserébe azonban szombaton minden bolt este 6 óráig nyitva van. Néhány hét múlva teljesen jól rááltunk, hogy az összes vásárlást szombaton intézzük.
Pénteken megtervezzük a hétvégi menüt, felmérjük a hűtő tartalmát. Szombat reggel piacra megyek. Ha szükséges, utána elintézzük a ruha és egyéb nem élelmiszer jellegű bevásárlásokat. Majd összedobok gyorsan egy ebédet vagy eszünk valahol (kebab, sülkolbász, szendvics, fánk stb.). Ebéd utánra már csak az élelmiszervásárlás marad.
Ja, és így péntek a takarítós nap.
A vasárnap viszont tényleg a pihenésé, a családé. Én egyre jobban élvezem és sokszor van olyan gyerekkori békebeli hangulatom vasárnaponként.
Szóval szerintem tényleg jó, ha a vasárnap az vasárnap, bármilyen fogyasztói társadalomban is élünk. :-)

2010. április 14., szerda

Macskák

Tegnap jöttem rá, hogy Bécsben eddig még nem láttam egyetlenegy kóbor macskát sem. Sőt, egyáltalán semmilyen macskát az utcán.
De verebet is nagyon-nagyon ritkán látni. Amiből sok van, azok a galambok. A rondábbik fajtából valók.
Érdekes...

2010. április 12., hétfő

Életminőség index 2010

Laci talált egy érdekes oldalt.
http://www1.internationalliving.com/qofl2010/?field=country
Ausztria a 13. Magyaroroszág pedig a 20. helyen áll a listában.
OrszágMegélhetés költségeSzórakozás és kultúraGazdaságKörnyezetSzabadágjogEgészségügyInfrastruktúraBiztonságKlímaÖsszpontszám
Ausztria4186688710085681007677
Magyarország587648771008477937674

Érdekes:
- hogy a megélhetés költsége ausztriában mennyivel kevesebb,
- hogy a biztonság magyarországon nem igazán 100%,
- hogy az infrastruktúra magyarországon mennyivel magasabb,
- hogy az egészség csak 1 ponttal tér el a százas skálán a két ország között...

2010. április 11., vasárnap

Moszkva - folyt.

Azt ígértem, hogy bővebben írok a moszkvai útról.

Nagyon-nagyon érdekes volt. Moszkva az ellentétek vagy inkább a szélsőségek városa.
A Belváros gyönyörű, a külváros a 80-as évekbe repít vissza. A távolságok óriásiak. Én pl. 20 km-re laktam a Vörös tértől. Az utak zsúfoltak, azt mondják, hogy 3 millió autó van Moszkvában... A metrók is zsúfoltak. A tragédia ellenére is közlekedtünk metróval, igaz csak csütörtökön és késő este és nem a piros, hanem a zöld vonalon.
Az irodába, ami majdnem a Belvárosban van, egy óráig tartott az út autóval. A kinti kollégák nem engedték, hogy reggel metróval menjünk be, no nem a robbantás miatt, hanem azért, mert olyan zsúfoltak a szerelvények és metróval sem lett volna rövidebb az út.
Az éttermi kiszolgálás hagy némi kívánni valót maga után. A vendég nekik még felesleges nyűg, unott arccal szolgálnak ki.

És most következzék néhány beszámoló a családnak küldött élményeimből.
"Szóval olyan ez az egész, mint valami időutazás. A múltba, természetesen.
Moszkva elképzelhetetlenül nagy város. És szmogos. Az autók csupa barnák a sártól, szmogtól. Egyéb piszok azonban nem jellemző az utcákra.
De valahogy bentragadtak a múltban, miközben nagyon igyekeznek lépést tartani a fejlődéssel. A házak kopottak, öregek és nem a gazdagságról árulkodnak. Azonban van Auchan, Media Markt, Ikea, Metro. Kb. minden 2 km-nél talélható valamilyen plaza vagy kisebb bevásárlóközpont.
Az én szobám is egy ilyenre néz. Már voltam is az Asan-ban kétszer. Nagyon érdekes hely az is. Az áruválaszték bőséges, de nem mertem pl. felvágottat venni. Hal-féléből viszont iszonyatos az árukínálat. És ahogy nézegettem az árakat, nem túl drága az élelmiszer. Megtaláltam a becsomagolt csokikat, cukrokat, karamelleket, melyeket dekára lehet venni. Egy egész sor van ilyenből.
Találtam valami túró rudi utánzatot is, abból majd megpróbálok vinni.
Viszont tegnap találtam nagyon-nagyon finom szűretlen almalevet. Isteni finom.
Az üzletek itt is nyitva vannak hétvégén, tegnap 8 után jöttem ki a plaza-ból és még simán nyitva volt. Azt hiszem, hogy 10-kor zárt. Viszont reggel 7 és 8 között még nem volt nyitva, ez biztos.

Ma autóval vittek az irodába, még szerencse a történtek után... Óriási dugó volt az utakon, így volt alkalmam megfigyelni a házakat, utcákat, feliratokat, embereket.
Az emberek olyanok, mint a 80-as években. A felnőttek rosszul öltözöttek, a fiatalok divatosak. És tipikus orosz fejük van.
Autóból megtalálható az utakon minden. Láttam lépcsős hátú Lada Samarát, új Samarát, terepjárókat, a 70-es évekből itt maradt működő Ladát, Fordokat, Toyotákat. Mindent. És ma olyan illatot éreztem az utcán, mint gyerekkoromban. Valamelyik öreg autó kipufogó illata csapott meg. Olyan más volt.
Minden sarkon benzinkút van. És hihetetlen mennyiségű autószalont, kereskedést, autójavítót láttam. Elképzelhetetlen mennyiségű, de tényleg. OK, a 16 milliós lakosságú város autóállományához kell is.

Még érdekesség, hogy minden körbe van kerítve. A szálloda, az Asan, az irodánk, minden. És mindenhol biztonsági őrnek álcázott orkok vannak. Igaz, rám nézve ártalmatlanok, de a sofőrömtől pl.elkérték az igazolványát a szálloda parkolójába behajtáskor. De valahogy nem valami bizalomgerjesztő látvány egyik sem.

A feliratok nagyon érdekesek. Számos angol átírást lehet látni, méghozzá kiejtés szerintit. Vagyis megfogják a kiejtett angol szót és orosz betűkkel leírják.
Mivel ti nem tudtok oroszul olvasni ezért leírom magyar betűkkel a legérdekesebb szavakat: Makdonaldsz, diler, kecsup (hát, alig bírtam ebéd közben megállni, hogy hangosan fel ne nevessek! Igen, cs-vel és u-val!), kappucsino (nem capuccino-nak írják azt olaszul? mostmár teljesen összezavarodtam, hogy hány p-betű...), maffin, Makbet, kaszko, Rajfejzen, nojtbuk, kaféhauz stb.
Nagyon viccesek, a telefonomba gyűjtöm a szavakat, hogy nehogy elfelejtsem őket.

A szállodában aranyosak, de itt is vannak nüansznyi eltérések. Annyira igyekeznek a nyugatot utánozni, de valahogy mindig lemarad egy-egy apró részlet. A szobában a kapcsolók valahogy nincsenek logikusan elhelyezve, eltelt vagy kb. 5 perc, mire rájöttem, hogy melyik, mit kapcsol. A fürdőszobában iszonyat gyenge a világítás, a tükör méterekre van tőled, mert a mosdókagyló beépítés nagyon széles.
Viszont nyitható az ablak és van fürdőköntös.
A reggelinél a kávét nem hozzák az asztalodhoz, neked kell levadásznod. Itt is eltelt vagy 5 perc mire rájöttem, hogy meg kell emelnem a fenekem, ha kávét szeretnék. :-) És a szokásos vizes kávé volt. A reggeli választékot nem nagyon nézegettem, mert nem akartam elcsábulni. Csak cornflakes-t ettem tejjel megy gyümölccsel. Mert a joghurtot nem találtam. Talán mert nem is volt... Nem tudom.

Ja, és van még egy érdekesség. A templomok. Óriási emeletes házak (van vagy 20 emeltük!) és köztük csinos, nem is, inkább gyönyörű ortodox templomok. Hihetetlen kontraszt!"

"Na, ma kértem kávét a kislányoktól a reggelinél. Hoztak. :-)
De most meg nem találtam meg a vajat. :-)
És mindenhol zene szól. A folyosón, a reggelinél, a bárban. Még jó hogy a szobámban csend van. :-)
Ma a reggelinél egy hölgy hárfán játszott..."

"Ma este mehgívtak egy sörre. :-) De vacsorameghívás az nem volt. Így egy pohár sör után még elmentem sétálni és fényképezni valót vadászni.

Elmentem a nagyon szép templomhoz és csináltam egy csomó szép képet, meg egy csomó rosszat is, mert sötétedett erősen és ez a gép nem éppen híres a szürkületben használhatóságáról. :-) De azért nagyon jó, hogy itt van. Mert megörökítettem még egy nagyon érdekes garázssort is, de erről majd szóban.
Jót sétáltam minden esetre. Aztán hová tértem be? Na, hová? Hát az Asan Sziti-be. :-)
És mit vettem? Sajtot, meg paradicsomot. Meg almalevet, meg Evian-t. Mert a sima víz nem volt finom. És szemeztem egy sort az orosz palacsintákkal. Nagyon csábítóak voltak, de nem mertem reszkírozni, mi lesz, ha hidegen megéve beteg leszek tőlük... Így az a pultban maradt. És megint megnéztem a karamelleket, de a macskás nem tűnt fel. Van helyette tevés, meg bocis. Megnyomogattam őket és keménynek tűnnek. Olyat fogok venni majd.
Ja, és az Asan-ban a kosarak mindegyike riasztóval van ellátva. Olyan izék vannak a közepükbe erősítve, amit a Tesco-ban a drága termékekre, vagy ruhákra tesznek...
Először azt hittem, hogy rosszul látok. De mindben volt.
Na, hát mára ennyi. Holnap a másik irányba sétálok majd, mert karnyújtásnyira tőlönk van Moszkva legnagyobb autókereskedő háza. Már idejövet láttam. Egy nagy emeletes épület, mindegyik emeleten különböző márkakereskedések vannak. Megpróbálom, hátha beengednek. :-) És hátha fényképezhetek is. :-)"

"Leültem, hogy megint beszámoljak.
De rájöttem, hogy ez mégsem olyan jó, mert akkor mit is fogok mesélni majd személyesen?
Így most csak nagyon röviden írok.
Az orosz egyre jobban megy! Egy hónap alatt egész jól tudnék újra beszélni.
Ma célba vettem az autószalont, de első számú közelenséggé váltam, mert kívülről le mertem fényképezni. A rosszarcúak szóltak a kétajtós szekrényeknek, hogy itt az ellenség a kapuknál. Azok meg jöttek és fenyegetően morogtak, hogy nem lehet fényképezni. Ezek után nem mertem bemenni, mert nem szerettem volna, ha valaki folyton a nyomomban jár...
Helyette a szokásossal ellenkező irányba sétáltam a következő plázáig.
És már alig mertem fényképezni, mert itt nincsenek turisták, ez egy nagyon moszkvai külváros és nem akartam, hogy tényleg valami attrocitás érjen a fényképezés miatt.
De minden nagyon érdekes és lencsevégre való.
És mindenhol rendőrök, biztonsági őrök. Nekem valahogy nagyon félelmetes.
A mai két kép egyikén az autószalon van a fényvisszavető mellényes biztonsági emberekkel, a másikon meg nénike által őrzött és üzemeltetett bio WC (sajnos a feliratot nem tudtam megörökíteni, de tényleg az van kiírva oroszul). 15 rubel egy dolog-végzés. Azt a képet gyomormagasságba tartott géppel készítettem, fogalmam sem volt, hogy sikerül-e. Akartam még egy képet készíteni, de a nénike behúzódott a nyitott ajtó mögé és nem győztem kivárni, hogy kijöjjön onnan.
A többi élményt majd személyesen. :-)"

Munkavállalási engedély és Meldezettel

Az elmúlt hetekben kétszer is jártam hivatalos helyen ügyet intézni.

Egy év munkavállalás után kérhettem állandó munkavállalási engedélyt. A munkahelyemen azt mondták, hogy ezt már nem tudják helyettem intézni, nekem kell elmenni a helyi AMS isrodába, de mindent papírt a kezembe adnak, amire szükségem lehet. Nagyon kedves kolléganő foglalkozik az ügyes-bajos személyi ügyeimmel a cégnél, mindig készségesen segít, még ha a gyerekek e-card-járól vagy a családi pótlék ügyintézéséről is van szó. Most is nagyon gondosan összeállította a paírjaimat, kitöltötte a kérelmet. Ellenőrizte, hogy jó helyre megyek-e. Az utolsó napon még egy plusz igazolást is adott, nehogy emiatt ne járjak sikkerel. Rettentően izgult. Hát még én! Azt hittem, hogy most lök az oroszlánok elé. Másnap reggel már nyitás előtt ott toporogtam az ajtóban több tucat munkanélküli között. Kicsit kínosan is éreztem magam csinosan kiöltözve, laptoptáskával a kezemben. Egyszer csak kinyílt az ajtó és a több tucat ember hirtelen eltűnt az épületben. De mint a kámfor. Én odamentem az információhoz, hogy merre is kell mennem. Kedvesen útbaigazítottak. Felmentem az első emeletre és pillanatok alatt eltévedtem. Az egyik nyitott ajtóból egy kedves úr megkérdezte, hogy segíthet-e. Mondtam, hogy mit keresek, mire felkelt és odavazetett a megfelelő ajtóhoz. Kopogtam. Nem szólt ki senki. Ácsorogtam még egy kicsit, majd benyitottam. Bentről egy hajléktalan kinézetű, fésületlen hajú úr mordult rám. Kihátráltam gyorsan, sűrű cigiszaggal a nyomomban és lelültem. Kb. 10 perc után kiszólt értem. Köszöntöttem németül és letetettem az asztalára a papírokat. Bólintott és elkezdte begépelni a nevemet a gépbe. Én leültem és elővettem az igazolásaimat, hogy azonnal tudjam adni, amit kér. Mit ne mondjak, be voltam sz...rva rendesen, hogy nehogy megtagadja a kérelmet vagy akármi vagy feldühítse, pl. hogy nem tudok németül, ő meg esetleg nem tud angolul.
Nem szólt egy szót sem, csak bizonytalanul nyomkodta a számítógép gombjait (miközben én egyre jobban azt éreztem, hogy tuti biztos nem tud angolul...), majd egyszer csak felberregett a nyomtató. Elémtett egy határozatot (!), hogy írjam alá. Aláírtam. Ideadta. Majd adott egy csekket 5,6 EUR-ról, hogy fizessem be. Na, itt mondott egy egész hosszú német mondatot, aminek csak azt a részét értettem, hogy a 6. emeleten van a pénztár. Nem mertem én semmit sem kérdezni, azt meg főleg nem mertem elárulni, hogy nem tudok folyékonyan németül. Így gyorsan felmentem a pénztárba fizetni. Ott szintén egy hajléktalannak tűnő hölgy ült, ráadásul a vezetékneve megegyezett a lenti üygintézőével, annak vagy a testvére vagy a felesége lehetett. Illettek egymáshoz, bármi is volt a kapcsolat közöttük.
A befizetést tanusító okmányokkal a kezemben visszamentem az ügyintézőhöz. Kopogtam az ajtón, de miután nem szólt ki, leültem a fenekemre. Hallottam, hogy bent van, mert valamit kopácsolt a számítógépen. A nagy várakozás során egyszer csak felbukkant a reggeli segítő úr, aki nagy csodálkozva megkérdezte, hogy maga még mindig itt vár? Mutatom, hogy befizettem a csekket és visszajöttem. Elkérte a papírjaimat, nézi őket, majd nevetve mondja, hogy maga már megkapta a határozatot, mehet haza nyugodtan, készen van.
Hát, megint bebizonyosodott, hogy az osztrákok nagyon becsületes népek. A fizetés előtt már megkapod a határozatot, mert tudják, hogy eszedbe nem jutna elbliccelni a fizetést...

Péneteken meg a Magistrat-on (Városháza) jártam. Mert új személyim van és az AMS-nél várakozás közben fedeztem fel, hogy a Meldezettel-en (ez olyan, mint otthon a lakcímkártya, csak ez egy A4-es papíron van) fel van tüntetve a személyigazolvány számom. Logikusan következett számomra, hogy újat kell kérnem, ha megváltozott a személyigazolványom. Így esett, hogy a szabadságom délelőttjén elzarándokoltam oda anyuval. Az információs pultnál szépen elmondtam németül, hogy mi járatban vagyok. Azonnal kaptam számot. A 122-est. A 121-es már valamelyik szobában bent is volt. Épphogy leültünk, amikor a kijelzőn megjelent, hogy mehetek a 2-es szobába.
Elmagyaráztam itt is, hogy mi járatban vagyok. Az ügyintéző beírta a gépbe a nevemet és már kérdezett is vissza, hogy ugye a Leibnizgasse x-ben lakom. Mondom igen. Átvezette az új személyigazolvány számomat és már nyomtatta is ki az új igazolást. Lefénymásolta a személyimet, alírta a papírt és kész is voltam. A régi igazolásomat is visszadta, hogy tartsa meg. Anyu csodálkozva nézett rám a folyosón, hogy már kész is vagyok. Nem tartott az egész 5 percnél tovább...

És az osztrák kollégáim folyton a bürokráciára panaszkodnak. Csak menjenek Magyarországra egy kicsit ügyet intézni. Ez nem bürokrácia, ami Ausztriában van, ez csak egy normális hivatali ügyintézési menet. :-)

2010. április 3., szombat

Moszkva



Úgy alakult, hogy az egész hetet Moszkvában töltöm.
Ízelítőül néhány kép. Oroszul tudóknak némelyik igazi csemege lehet. :-)