2011. március 31., csütörtök

Mindennapi élményeim

A változatosság gyönyörködtet. Valóban.
Lehet, hogy már unalmas, de nem győzök betelni a bécsi tömegközlekedéssel, főleg az S-Bahn-nal. Persze ehhez hozzátartozik az, hogy az elmúlt 8 évben kizárólag autóval közlekedtem munkába Budapesten és Bécsben is. A miérteket most nem akarom részletezni.

Egy nem túl forgalmas, majdnem külvárosi S-Bahn megállóban szállok le- és fel. Egyelőre még szokom, hogy minden nap sértetlenül bámul le rám a hatalmas LCD monitor az aktuális S-Bahn menetrenddel. Nincs kalickába zárva, nincs megerősített plexi lap előtte, csak simán ott lóg kéken a magasban. És pontosan tájékoztat. Kiírja, hogy mikor, melyik vágányról, merre, milyen típusú (S-Bahn vagy vonat) szerelvény indul. De nem csak az irányt írja ki, hanem apró betűkkel mellé az állomásokat is. Óriási segítség, hogy mindenféle internetes előtanulmány nélkül is képes az ember eldönteni, hogy felszállhat-e a vonatra, S-Bahn-ra avagy sem.
A non-plus ultra meg, hogy kiírja, ha rövid szerelvény jön. A peronon még tábla is mutatja, hogy hol lesz a rövid szerelvény vége. Ugyanez persze megvan a metrónál is.

Ma reggel épp megálló takarítás volt a Südbahnhof-nál. Söprögettek, kukákat ürítettek. Majd az egyik férfi előkapott egy spriccelős flakont, vegyszert spriccelt a rozsdamentes kukára, majd körbetörölte papírtörlővel. Én meg a második ilyen akció után becsuktam a számat.

A vonaton ismét ámulatba estem a kalauzbácsi láttán. Makulátlan egyenruha, tisztes őszes halánték iszonyatos sármmal és udvariassággal megspékelve. Kétszer is jött, én meg fülig érő szájjal vigyorogtam rá. Jól indult a napom. :-)

Madame Tussauds Bécsben

A tömegközlekedés előnye, hogy reggel az ember kezébe nyomják az újságot. Ha már a kezében van, akkor ki is nyitja azt, majd beleolvas, miközben néha felteszi magában a kérdést, hogy "minek is?"...
Mert jönnek a komoly hírek, hogy megölte, lezuhant, eltűnt, kirabolták, csalt, hazudott, elvált, szakítottak, kikapott (foci).
Majd vannak a jó hírek (ekkor revideálja nézetét az újságolvasással kapcsolatban, és megbocsátó mosollyal az arcán olvas tovább). Mint pl. az hogy holnap nyílik Bécsben a Madame Tussauds legújabb múzeuma a Riesenradplatz-on (Prater).
A múzeumot Heinz Fischer (többek között ő is megtalálható majd viaszba öntve) nyitja holnap 10 órakor. A 65 viaszfigura között 27 osztrák híres személy is látható.
Néhány név ízelítőnek a nemzetközi kínálatból: Barack Obama, Angela Merkel, Karl Marx, Einstein, Freud, Johnny Depp, XVI. Benedek.

Jegyek online is vásárolhatók 10% kedvezménnyel.

2011. március 29., kedd

Pánikkeltés

Az osztrákok is remekül értenek a pánikkeltéshez!
A ma reggeli ingyenes bulvárlap főcíme:
"Nach Kernschmelze in Japan"
"AKW unserer Nachbarn so unsicher wie Fukushima"
A cikkben arról írnak, hogy valószínűleg zónaolvadás történt. Már 100.000-szeres rádiokativitást mértek a hűtővízben. Ez a legmagasabb mért érték az elmúlt két hétben. Az 1.000 millisievert/óra 50-szerese az atomerőműben dolgozók éves megengedett sugárdózisának.
Egy másik cikk meg azt taglalja, hogy Ausztria határaitól 180 km-es körzetben 24 erőmű található, közöttük a paksi, dukovany-i, bohunice-i, krsko-i, philipsburg-i stb. Ezekből 14 reaktornak nincs biztonsági tartálya (konténment).
Arról persze nem ír, hogy melyik milyen technológiával működik (nyomottvizes vagy forralóvizes), csak riogat, hogy nagggyon veszélyesek!
Részemről no comment.
Remek rémcikkek ezek naív olvasók részére! Egy pillanatra még én is megijedtem, de - mint a modern kor gyermeke - előkaptam a telefonomat és benéztem a BBC meg a CNN oldalaira és ott semmiféle újabb tragédiáról nem közöltek híreket, csak azt, hogy a Japán kormány készenlétben áll a kiszámíthatatlan helyzet miatt.

Kedves olvasóimtól sem várok semmiféle tudományos kiegészítést, magyarázatot kommenként - és természetesen nem elbagatellizálni akarom a helyzetet - a fenti híreket csak a nép riogatásának iskolapéldájaként említettem meg. Kiemeltek egy-egy apró információt, mely azonnal felnagyítódik egy helytelen szövegkönyezetben.
Igen, mértek a 2-es blokk turbinacsarnokában összegyűlt vízben 1 Sv sugárzást, de a rendkívül magas értékei összefüggésben lehetnek azzal, hogy a 2. blokk nedvesaknája (a tórusz - suppression chamber) feltételezhetően megsérült, erre azonban nincs egyértelmű információ. Akit komolyan érdekel az atomkatasztrófa vagy az atomerőművek, az úgyis szétnéz megbízható és tudományos helyeken. :-)

http://www.tepco.co.jp/en/press/corp-com/release/index-e.html
http://nukleraj.blog.hu/
http://energiaklub.hu/blog/a-helyzet-fukushima-i-atomeromuben
http://energiaklub.hu/blog/mazlifaktorral-szorozva

2011. március 28., hétfő

Multikulti folyt.

Budapesten az utca nyelve a magyar. Főleg a külvárosban.
Bécsben az utca nyelve nem a német. Főleg a külvárosban.
A Reumannplazt-on ezer meg egy-féle nyelvet beszélnek a padon ülők. Török, szerb, horvát, lengyel, orosz szavak kerengenek a levegőben. Éjfekete haj, tömött bajusz, villogó fekete szemek, szikh turbán, színes fejkendők, fekete, hosszú kabátok, afrofonás, kiegyenesített sűrű, valaha göndör haj, olajtól fénylő fekete, sima haj, mandulavágású szemek.
Az S-bahnon szemben velem egy indiainak tűnő hölgy, török fiatalok az ajtónál, a másik oldalon kávébarna lány ül.
És egyik sem turista.
Vagy tessenek kilátogatni egy piacra. Ott sem turisták vannak.
Vagy a Mariahilf lakónegyedébe. Vagy a Favoritenbe. Vagy Ottaktringbe.
Na, ez az igazi multikulti.
De ugyanilyet tapasztaltam már 10 évvel ezelőtt is Londonban. A metrón hirtelen nem éreztem, hogy Európában vagyok. Én rendelkeztem a legvilágosabb bőrszínnel és egy kukkot nem értettem a körülöttem állókból. Mert nem angolul beszéltek. De ugyanez volt a Tesco pénztáraiban is. Senkinek nem volt európai kinézete.
Budapestnek van még hová fejlődnie! :-D

Szombat egyenlő piac

A szombat bárhol is érjen a világban, az nálunk piacot jelent. Pesten, Bécsben vagy akárhol máshol. Múlt szombat Bécsben ért bennünket. Az utcánk végében van a helyi piac, a Viktor Adler Markt. Ismerjük, mint a tenyerünket. Megvan, hogy mit, hol veszünk. De ezen a szombaton valami másra vágytunk. Új perspektívákra, új piacokra, új élményekre. Két hete sétáltunk a Karmelitermarkt környékén, de akkor épp hétfő délután volt és zárva volt minden. Most viszont szombat. Így elautóztunk. Igen, most autóztunk, mert reméltük, hogy tisztes vadászatban lesz részünk és nem volt kedvünk a szatyrokat cipelgetni a tömegközlekedési eszközökön. A piac viszonylag kicsi, de hangulatos. Sok az őstermelő, de a belváros közelsége miatt turisztikai látványossághoz méltó kínálata van. Viszont kenyeres standból nagyon sok van, sok az izgalmas kenyérforma. Mi is hoztunk egy fél érdekes kinézetű kenyeret, meg két kisebb cipót olasz fűszerekkel a tetején. A kenyér mennyei volt - este azt vacsoráztuk. De volt még rengeteg sajt, füstölt húsok, lekvárok, méz, gyümölcspálinkák. Na, ezekből semmi nem kellett a háztartásunkba. Hamar körbejártunk mindent, de a kenyér kivételével nem vettünk semmit. Menjünk még másik piacra is! Így hát átautóztunk Ottakringbe a Brunnenmarkt-ra. Apááááám, mintha egy másik világba csöppentünk volna! Egy kis időre el is felejtettük, hogy Bécsben vagyunk. Csupa keleties kinézetű ember hömpölygött a piacsoron, plusz az árusok. A standokon - a mi piacunkon is megszokott minőségű - zöldségek, gyümölcsök. És gyönyörű, hatalmas padlizsánok! Az egyik sarkon hatalmas szupermarket. Török. Mondtam Lacinak, hogy ide most menjünk be. Mintha Törökországban lettünk volna, csakis török áru a polcokon! Török tej, joghurt, sajt. Olajbogyók egy hosszú soron. Rengeteg szárazbab, lencse - ezer színben, borsó. Olajos magok, szintén hosszú sorban, de elérhető áron. Hátul török hentes, gyönyörű marha- és bárányhúsokkal. Pékség a szokásos lapos kenyerekkel. Csak álltunk és bámultuk az kínálatot. Feltétlenül meg kell ismerkednem egy kicsit a török konyhával, mert ilyen szupermarketben szeretnék máskor is vásárolni. :-) Végül sajtot vettünk. Régóta vágyom arra a hengeres fémdobozban lévő sajtra, amit mindig valamiféle fetának gondolok, mert sós lében van a felirat szerint. De 5,9 EUR a Merkurban, ráadásul 800 gr. Ezért soha nem mertem venni, mert mi van, ha nem is jó. Itt viszont volt 3,9 EUR-ért. Vettünk. (Este megkóstoltuk, egyszerűen mennyei! Pont olyan fetasajt, amilyenre vágytam!) A piacon aztán vettünk paradicsomot, paprikát (török árusoktól) és az egészet egy finom ebéddel zártuk egy kiskocsma (osztrák :-)) teraszán, a piac végében. Ez a piac tuti felkerül a szombaton látogatandó helyeink listájára. Egyre kell csak vigyázni, hogy a parkolás a piac környékén szombaton 12 óráig fizetős.

2011. március 27., vasárnap

Multikulti

Volt ugye a héten az a hazahívó cikk, ami nagyon-nagy port kavart fel sok fórumon. Azt is bizonygatták benne, hogy Budapest multikulturális. Akkor Bécs mégazabb. A mi életünkben tuti. Vacsoránál szétnéztem az asztalunkon, majd gondolatban benéztem a hűtőnkbe is. Íme egy rövid lista, hogy mely termékek nem fordultak elő sohasem a pesti hűtőnkben vagy konyhánkban:

  • apfelmuss

  • ajvár

  • szójaszósz (na, jó ez egyszer már megjelent nálunk...), de itt kétféle is van a hűtőben

  • tökmagolaj

  • török fetasajt

  • lapos kenyér (török)

  • szálas torma (csak tormakrém formájában fogyasztottuk otthon)

  • wasabi szósz

  • remek jó olasz bor

  • francia sózott vaj

  • szűretlen almalé

  • tormás Brunch

  • tilapia filé

  • vadlazacos halrúd (panírozott)

  • tzatziki

  • üvegtészta

  • ananász (egész, nem konzerv)

  • frankfurti vagy debreceni (a köztársaságban nem igazán ettünk virslit)

  • wasabis mogyoró és még egy csomó más, ami nem jut az eszembe.

De ha nem itthon eszünk, akkor szerepel az általunk látogatott helyek között kínai tésztás, török gyorsétterem, kebap-os, osztrák kiskocsma, amerikai kávézó, északi halas gyorsétterem, olasz fagyizó. A Merkurban viszont van magyar gomba, tarhonya, sütőzacskó, szalámi, sajtos tallér, tokaji aszú, piros paprika. Meg vagyunk elégedve az itteni multikultúrával, nem ez fog hazavonzani bennünket. :-)

Templom, rendőrők és mi

Hogy mi köze az említett dolgoknak egymáshoz? Normális napokon semmi. De e tegnapi nap valami egészen különlegesre sikeredett. Délelőtt két remek jó piacon is jártunk (erről majd később mindenképpen írok), majd elköltöttünk egy remek jó ebédet a második piacon. Hazafelé az a remek jó ötletünk támadt, hogy tekintsük már meg a Maria vom Siege templomot belülről is. Ez az a templom, melynek kupolája pont úgy néz ki, mint a Parlament kupolája (és nem a Parlament épült előbb - Steindl Imre Friedrich von Schmidtnek volt a tanítványa). Ez is évek óta szerepel a "mit kell megnézni Bécsben" listánkon. Jó, nézzük meg most. Találtunk is remek jó parkolóhelyet a templom mögötti utcában, így a templomot hátulról közelítettük meg. Egy oldalajtó sarkig nyitva volt. Kicsit bizonytalankodva álltunk a nyitott ajtóban, hogy vajon ez reguláris bejárat-e. De két tény is ezt látszott megerősíteni. 1. Ki volt függesztve a misék rendje az ajtó mellé, 2. a templomot épp felújítják, építési kordonnal van körbevéve, tehát nem biztos, hogy a főbejáratot használják a felújítás alatt. Vagyis szabad a pálya. Szerintünk. Simán bejutottunk a templomba, egy lélek nem volt bent (a Szentlelket kivéve). Nézelődtünk, Laci fényképezett, én szokás szerint olvasgattam, majd meghallgattam Laci összehasonlító elemzését a templom és a Parlament kupoltarméről. Ekkor már fáztam, mert a templomban nagyon hideg volt. A templom főbejáratánál a nagy fakapu nyitva volt, de a templomot üvegfal választotta el az előtértől. Idős házaspár jelent meg az üvegfal túloldalán, figyeltem a tétovázásukat a távolból és valami félelmetes érzés kezdett hatalmába keríteni. Nem kerültek beljebb az előtérből. A néni fésülködni kezdett az üvegfalat tükörként használva. Ők akkor még nem láttak bennünket. Ekkor elindultunk a főbejárat felé kényelmesen. Az üvegfal számos ajtót rejtett, de mindegyik aprócska lakattal volt lezárva. Mind. Az oldalajtók is. Jó, csak semmi pánik! Kimegyünk arra amerről bejöttünk. De ekkor már tempósan szedtük a lábunkat a "vészkijáratunk" felé. A nagy faajtó csukva volt, nyitjuk, nem nyílik! Apááááám, bezártak minket! Csak néztünk egymásra, hogy most mi vaaaaaan? Én erősen koncentráltam, hogy tuti biztos, hogy nem álmodom? Ilyen nem lehet! Ilyen csak urban legend-ekben fordulhat elő. Ez most biztos csak flash. Megpróbáltam én is, az ajtó nem nyílt. Jó, akkor vissza a főbejárathoz. Az OK, hogy be vannak zárva az ajtók, de hátha valamelyik lakat nincs igazán bezárva, csak a retesz van elhúzva és akkor belülről nyitható. Nem, minden ajtó zárva volt. Retesszel, lakattal és rendes zárral is. Adnak a biztonságra, az szent igaz. OK, még mindig semmi pánik, láttam egy ablakot nyitva a gyerkeknek szánt játszósarokban, majd ott kimászunk. Rohanás oda. Az ablak kicsi és sűrű rácsos háló van rajta... Ráadásul kb. 3m magasan van a járdától, az építési kerítés innenső oldalán. Az ablakból rálátni a Pfarrhof-ra. Oda kellene becsöngetni. Egy nő olvasgatja a Pfarrhof hirdetményeit. Üvölteni kezdek az ablakból. Hallo! Entschuldigung, können Sie helfen uns? Hallo! Entschuldigung! A nő tekergeti a fejét, néz a templom irányába, de valahogy nem lát minket. A rácsot ütögetem és kiabálom, hogy "Hier in der Kirche". Ilyedtemben az összes der, die, das pontosan jut az eszembe, belülről nevetek. A nő nem lát. Feladom. OK, akkor nézzünk valamilyen telefonszámot a templomban. Találunk is a Pfarrkanzlerei számát. De mi véletlen, azok szombaton nem "rendelnek", nem veszik fel a telefont, csak az üzenetrögzítő kapcsol be. Az meg kb. olyan, mintha a Jóistennel beszélnék, reménytelen. Laci közben felfedezi, hogy egy másik ajtón a sekrestyébe be lehet jutni. Kínjában szétnéz. Talál egy vödör kulcsot. De tényleg, egy kisebb heringes vödörről van szó. Talán nem kéne végigpróbálgatni mindent. Úgy érezzük, nem ez a legmegfelelőbb módja a szabadulásnak. Talál telefonszámokat a falon. Találalomra telefonálok. Egy hölgyet választok, bízva abban, hogy a nők szociális érzékenysége nagyobb, mint a férfiaké. Felveszi. Bemutatkozom, mondom udvariasan, remélem tud segíteni. Itt vagyunk a templomban és bezártak minket. Mondja, nem tud segíteni, de egyáltalán honnan tudom a számát? Ajjaj, összeszorul a gyomrom és visszakérdezek, hogy nem ő XY? De igen, de honnan tudom a számát? Mondom, a falon láttam. Erre ő: sajnos nem tudok segíteni, ne haragudjon. Ekkor gyorsan elnézést kértem és letettem. (Mindezt abszolút németül nyomtam. Telefonon. Magam is meglepődtem.) A listáról való telefonálást is elvetettük, mert úgy gondoltuk, hogy nem kellene egy békés hitközség életét felkavarni holmi illegális templomlátogatás miatt, mert milyen már, hogy valaki nem tudja, hogy ki van írva a sekrestyébe a mobil(!) száma. Kituszkolom Lacit a sekrestyéből, gondolkozzunk más menekülési lehetőségen. Közben hívom Nórit, óriási röhögés, hitetlenkedés, majd jön a szakszerű tanács, no, akkor épp jó helyen vagytok, hogy imádkozzatok a szabadulásotokért. Köszi, nem épp erre van szükségünk. Mondja, hogy mindjárt indulnak és idejönnek a templomhoz. OK. Az ablakhoz megyek megint, de egy lélek nem jár arra. Csak egy rendőrautó. Már másodjára. Mondom Lacinak, hogy talán fel kéne hívni a rendőrséget. Remek ötlet! De én meg nem tudom a rendőrség számát, az autó oldalán ugyan ki volt írva, de későn kapcsoltam. Laci mondja, hogy hívjam fel a 112-et. A 112-et? Egy ilyen üggyel? Én azt nem merem. Jajj! Beütöm, hogy 112 - kiírja a telefonom, hogy európai segélyvonal. Apáááám! Én ezt nem merem. Ide ilyen ügyben merjek telefonálni? De hát fél 6-ig még 4 óra van, akkor mondjuk tuti kinyitják a templomot az esti miséhez. Na, de addig megfagyunk. Már hideg az orrom, az ujjaim. Hol az a 112? Felhívom. Németül veszik fel. Na, itt már nem merek németül beszélni, kérdezem, hogy beszél-e angolul. Nem, de kiabál, hogy Haaaaans, majd másokat szólongat, hogy valaki jöjjön már, aki tud angolul. Nézek értetlenül, hogy mit hívtam én? Egyáltalán a Földön vagyok? Mi a fene folyik itt? Valaki átveszi a telefont, kérdezi, hogy miben segítehet. Mondom, hogy "we are in a funny situation", tényleg vicces, egy templomba ragadtunk. Óriási nevetés harsan a vonal másik végéről. Én is nevetve veszekszem, hogy ne nevessen rajtunk, ez egyáltalán nem olyan vicces. Na, melyik templom az? Mondom melyik. Fuldokló nevetés közepette mondja, hogy mindjárt megyünk, majd elköszön. Várunk. És tényleg jönnek. 3-an. Két férfi és egy nő. Fiatalok. Állunk az üvegfal két oldalán. Mindenki nevet. Mutogatva kérdezik, hogy csak ketten vagyunk? Mondom, igen. Én telefonáltam? - mutogatva kérdez. Igen, én. Megtalálják ők is a templom számát. Hívják. Üzenetrögzítő. Kiabálom, hogy vam Pfarrhof a templom melletti téren. Megértik. Intenek, hogy nyugi és elmennek. Várunk ismét. Látjuk, hogy a rendőrautót szabályosan leparkolják a templom elé. Nemsokárra kulcscsörgés a hátsó ajtó felől. A rendőrök egy szőke fiúval jönnek befelé. A szőke fiú értetlen arccal bámul ránk. Én fogom a fejem, ők már megint nevetnek. Kérdezik, hogy jutottunk be? Mutatom, hogy azon az ajtón. Nyitva volt. A fiú magyarázza a rendőröknek, hogy igen, az atya itt járt délután. Én nem győzök elnézést kérni. A helyes rendőrfiú kockás noteszba felírja az adatainkat, kérdezi, hogy kb. mennyi időt voltunk bent. A fényképek alaján kiderítjük, hogy kb. 1 órát. Kérdezi, hogy csak egyszer telefonáltam? Igen, csak egyszer. Leírja, majd elkéri a címünket. Megadom. Nem kell semmit aláírni. Kikísérnek. Elől a szőke fiú, egy rendőr majd mi és a másik két rendőr. Hála az égnek, senki nem lát bennünket. Még egyszer elnézését kérünk, majd elköszönünk. Mi nem is merünk az autónk felé menni, csak tétován ácsorgunk a téren a napsütésben. A rendőrök meg mosolyognak, amikor elmennek mellettünk. Vajon mit mesélhetnek az esti megbeszélésen? Talán ezt: Nagyon sikeres napot zártunk, kimentettünk két turistát a bezárt templomból. Hangos éljenzés, taps. Egy hónap múlva megkapják a "Hónap rendőre" kitüntetést, és a rendőrségi magazin címplaján láthatók, mint új előléptetettek. Hazafelé mutatom Lacinak, hogy egy másik a templomba is be szerettem volna még menni. Egy emberként konstatáljuk, hogy de NEM MA! Majd talán máskor és csakis a főbejáraton. De akkor is egyikünk szigorúan szemmel tartja a bejáratot, hogy nehogy bezárjanak bennünket egy másik templomba. Elég volt egyszer. Este, a gyertyafényes vacsoránál meg elképzeltük a jövőt, amikor valamelyik unokánk, majd azt mondja, hogy "Papaaaaa, most azt meséld el, amikor bezártak titeket a templomba!".

2011. március 25., péntek

Föld Órája - 2011. március 26. 20:30-21:30

Holnap lesz a Föld órája!
Már évek óta figyelemmel kísérem az eseményt és rendre sötétbe burkolózunk ezeken az estéken egy órára. A hűtőszekrényen és a rádiós órán kívül semmi más elektromos készülék nem működik a lakásunkban.
Idén végre Bécs is bekapcsolódik a programba, köszönhetően a "zöld" polgármester-helyettesnek, Maria Vassilakou-nak.
Holnap tehát 20:30-kor lekapcsolják a Rathaus díszkivilágítását és - hogy a kolalíció másik tagja se maradjon ki semmiből - az ÖVP kerületi irodái is sötétbe borulnak.
A tartományi székhelyeken is elsötétülnek a híres épületek, mint pl. a grazi óratorony, az Ars Electronica Centre Linzben, a Lindwurm Klagenfurtban. Salzburgban 20 nevezetes épület, közöttük a vár is lekapcsolja fényeit 21 órakor.

Szerintem megyünk és megnézzük mi is a sötét Városházát. :-D

2011. március 24., csütörtök

Tömegközlekedéssel munkába

A tömegközlekedés Bécsben nagyon jó, ez nem újdonság. Hétvégi programjaink megvalósításához mindig ezt vesszük igénybe. De munkába jövet mindösszesen egyetlen egyszer próbáltam. Akkor nagyon nem jött be. Mert épp tél volt, tele volt az autóbusz, ment a fűtés, a hátamon is csorgott a víz, az ablakok párásak voltak, semmit nem lehetett látni a kinti világból. Ráadásul 200 m-ként megállója volt a busznak, de ha mégsem, akkor meg piros lámpát kapott. Arról nem beszélve, hogy a busztól több, mint egy km-t kell gyalogolni a cégig. Aznap nagyon hideg volt, metsző széllel kombinálva. Az orrom, fülem, arcom, ujjaim lefagytak.
Na, ez az élmény elvette jó időre a kedvemet a tömegközlekedés használatától.
Tegyük még hozzá azt is, hogy Lilla is igényelte a suliba majd délutánonként a hazafuvarozást. Én meg szívesen tettem, mert tudom, hogy az a közös 10 perc mindig nagyon kellett.
Viszont az Autóböjtös poszt óta érik bennem a gondolat, hogy letegyem az autót. Plusz az is a bajom, hogy alig mozgok valamit munkanapokon. Mert reggel beülök az autóba, az max. 50 m séta, utána megint max. 50 m az irodáig, ugyanez vissza. Na, ebből kezdett elegem lenni.
Meg az esti parkolóhely keresésből, ami gyakran 20 percig is eltartott, de nem volt ritka a 40 perc sem...
Találtam egy másik útvonalat a céghez, U-bahn, S-bahn kombó. Nekem a zárt pályás közlekedés jobban bejön, mint az autóbuszos. Maga az utazás max. 20 perc. És van két 500 m-es séta az elején és a végén.
Gazdaságossági számításokat is végeztem, bár az sajnos nem kedvezett a tömegközlekedés számára. Mert a havi bérlet 50 EUR, a havi 400 km pedig kb. 44 EUR-ba kerül.
Viszont ha hozzászámítom a hétvégeken utazásra költött pénzt (7,2 EUR, ha mindkét nap jártunk valamerre), akkor már simán megéri!

Egy szónak is száz a vége, ma nem autóval jöttem be. 40 perc volt (pénzfelvéttel, Lillának sütemény vásárlással, jegyvásárlással, S-Bahn megálló kereséssel együtt) és nagyon kényelmesen utaztam. Semmi sem volt még tömve 7 óra környékén.
Kiváncsi leszek a hazafelé útra is. :-)

2011. március 22., kedd

Kontroll

Tegnap olcsó DVD-k között válogattunk a Müllerben.
Legnagyobb meglepetésünkre a Kontroll c. magyar film is a kezünkbe akadt németül.
Ugrott is a kosarunkba.
Lilláék osztálytermében kb. 2 hete van projektor, már látom is, hogy mit fognak rajta nézni valamelyik délután. :-D

2011. március 21., hétfő

Theatermuseum - Álmok köntöse

A bécsi Theatermuseum-ban magyar érdekeltségű kiállítás van, Mantel der Träume néven.
Magyar írók 1873–1936 közötti bécsi élményeiről szól. A kiállítás tavaly a Petőfi Irodalmi Múzeumban volt látható, az Írók poggyásszal elnevezésű sorozat darabjaként, mely a magyar szerzők bécsi kötődéseit mutatja be. Az uniós elnökségünk során azonban Bécsbe költöztették a kiállítást.
Mint kiderült számos írónk, festőnk, szobrászunk, színészünk kötődött Bécshez, úgy mint Kassák Lajos, Déry Tibor, József Attila, Márai Sándor, Jókai Mór, Hatvany Lajos, Munkácsy Mihály, Bulla Elma, Karády Katalin.
Láttuk József Attila bécsi diákigazolványát, felvételi kérelméről szóló kézzel írt levelét, Munkácsy freskójának vázlatát, melyet a Kunsthistorisches Museum kupola belsőjére készített, olvashattuk egy szász-coburgi-gothai herceg Jókai Mórnak kézzel írott ékes magyar nyelvű levelét, de láttuk Lehár Imre nyitott pipere poggyászát is. Az egyik terem sarkában pedig pedig némafilmek mennek, köztük a Pufi cipőt vásárol - Latabár Kálmánnal.
Egyetlen bánatunk csak az volt, hogy a kiállítás magyarázó szövegeit kizárólag német nyelven lehetett olvasni. Ebben a múzeumban semmit nem írtak ki angol nyelven, így sajnos nem nagyon tudtuk a magyarázatokat úgy élvezni, mint más kiállításokon, amikor mindent angolról tudtam anyukámnak fordítani.

A múzeum első emeletén pedig jelmezek láthatóak híres operákból, operettekből, színdarabokból (Turandot, Lohengrin, Stuart Maria, III. Richard, Varázsfuvola, Denevér, Antigoné, Tosca, Hattyúk tava stb.). Vannak köztük viccesek, modernek, meghökkentők, mázsás súlyúnak vagy éppen izzasztónak látszóak, elegánsak, klasszikusak. Néhány helyen az előadásokból is mennek részletek, ahol a színészek az adott jelmezben énekelnek, szerepelnek.
Legvégül örültünk, hogy nem hagytuk ki ezt a tárlatot sem.

2011. március 20., vasárnap

Wiener Linie ellenőr

Ma délelőtt (vasárnap) felkerekedtünk anyukámmal egy kis múzeumozásra.
Metróval mentünk, így szokás szerint vettem jegyeket. Valamilyen rejtélyes oknál fogva anyukámnak sima féláru jegyet vettem. Valamiért úgy gondoltam, hogy ez jó lesz nyugdíjas jegynek.
Már a leszálláshoz készülődtünk, amikor is az ajtóhoz érve valaki ránk köszönt németül. Ajjjaj, gondoltam, biztosan valami tájékoztatást szeretne tőlem, hogy merre van ez vagy az. Mielőtt köszönésre nyithattam volna a számat, már fel is csiptette a névjegyét és közölte, hogy "jegyeket". Bájos eleganciával nyúltam a zsebembe, hogyne kérem. A jegyeink. Megnézte, visszaadta, majd mégis visszakérte. Kérdi, hogy miért van féláru jegyünk? Mutatok anyukámra és mondom, hogy nyugdíjas. De ekkor már erősen görbült lefelé a szám. Kedvesen magyaráz, hogy nem jó jegyet vettem. Máskor nyugdíjas jegyet kell vennem, ami két utazásra érvényes és 2,3 EUR. Úgyis hívják, hogy nyugdíjas jegy. Kétségbeesetten bólogattam, hogy értem és legközelebb így teszek. Mire az ellenőr rámmosolygott visszaadta a jegyeinket és további jó utazást kívánt.
Én meg pánikszerű gyorsasággal magammal rántottam anyukámat amint megállt a szerelvény. Kezem-lábam remegett és még percekig nem tértem magamhoz, hogy semmi inzultus nem ért a téves jegy használatáért.
Ez is Bécs.

2011. március 18., péntek

Baden

Múlt vasárnap Baden-ben voltunk. Több oka is volt. Már a kezdetek óta el szerettem volna látogatni a fürdővárosba. Nem mintha a fürdőzés megszállotjai lennénk, de hallottam, hogy nagyon hangulatos városka. Egy másik ok a Badner Bahn volt. Ez egy félig villamos, félig vonat teremtmény, amely 40 percig zötyököl Baden-ig. És volt még egy nem titkolt szándék, szétnézni ingatlanügyben. Épp ingatlan válságban vagyok. Nem akut a dolog ugyan, mert most jó nekünk ott, ahol van, de a jövőnket próbálom tervezgetni. Keresem a helyünket. Mert tervek nélkül nem élet az élet. Latolgatom, hogy belváros, külváros, tetőtéri lakás terasszal, lakás erkéllyel, kertesház Bécsen kívül, lakás Bécsen kívül? Mi lenne jó nekünk? Mind mellett szólnak érvek és természetesen rengeteg ellenérv is van. Ha nem Bécs, akkor mennyire messze? Hát, Baden nagyjából kiesett. Nekem messze van. Hangsúlyozom: nekem/nekünk. Mert vannak kollégáim, akik onnan járnak be naponta.
A kisváros maga nagyon helyes, ódon utcácskákkal, hangulatos belvárossal. Impresszív. Több nagy park is van benne padokkal, virágórával, fura lovasszoborral, Casino-val, hangosan zúgó folyócskával, Perger strasse-val. Van piaca is, ez mindenképpen sokat nyom a latba nálunk. :-) Van még Beethoven-ről elnevezett mozi, számos templom, magyar étterem is.
Mindezt körbelengi a tipikus fürdőző helyi hangulat, mint Karlovy Vary-ban vagy Bad Ischl-ben. De éltek itt híres emberek is, mint Mozart vagy Beethoven. Baden megihlette a Strauss-okat is.
A városka a hegyek lábánál van, ideális hely a hegyi kirándulásokat kedvelők számára. A fürdő mellett, pedig Ausztria legnagyobb rózsakertje (Rosarium) található. 175 ágyás, 600 faj, 30.000 rózsatő, kétszeri virágzás, júniusban és októberben.
Pihenés, kultúra, szórakozás, természeti szépség minden egy helyen. Kell ennél több?
A városkának - a Bécstől való távolsága mellett - van azonban egy nagy szépséghibája. A szag. Erősen kénes szagot áraszt a fürdő. Kb. olyat, amilyet egy óriás csinál egy óriási főtt tojás lakoma másnap reggelén. Iszonyatos! A fürdő közelében még érthető. De a város távoli pontjain teljesen váratlanul és elemi erővel tör fel a szag a csatornákból. Meg lehet szokni, tudom. Meg legalább lehet büntetlenül tojást enni, senki nem fog semmire gyanakodni. :-D
Legvégül pedig, nem tudom elhallgatni azt a tényt, hogy a Badner Bahn-t nem próbáltuk ki. Ugyan erőteljes nyomást gyakoroltam a hétvégi kirándulás szervezőre (szúrós nézés, csípőre tett kéz, lábbal toppantás), de a pénzügyminiszter (én) végül nem engedélyezte a vonatos kirándulást. Ugyanis 5,4 EUR egy irányban a jegy ára a felnőttek részére. Autóval - 2 személy részére - kb. 9 EUR. Egyértelmű a döntés, nem? :-)
Minden súlyosbító körülménytől eltekintve remekül éreztük magunkat Baden-ben, a rózsakertet mindenképpen meg kell néznünk virágzási időben is. A látvány mellett izgat, hogy megtudjam milyen lehet a rózsaillatú kénszag. :-D
További képek itt.

Autószerelő Bécsben - legelső tapasztalat

Egy kiégett izzóval kezdődött a Meriva-n. Jobb első fényszóró. Folytatódott a férfiemberrel. Majd annak édesapjával. Majd jöttek a fiúk az autómosóban. Világított. Mármint a fényszóró, nem a fiúk. De csak egy hétig. Majd ismét kiégettnek látszott. Gyanús. Vártunk. Erre kiégett a bal első is. Roppant gyanús.
Ekkor már nem kisérleteztünk tovább, elgurultunk fényes nappal a szervízhez, ahol vettük az autót. Gondoltam nagy baj nem lehet, a hölgy a pénztárban kitűnően beszél angolul.
A szervíz egy zsebkendőnyi udvarral rendelkezik, így a kapu előtt parkoltunk le az autóval. Felmentem az irodába teljes magabiztossággal, nulla nyelvi előtanulmánnyal. :-)
Nem az a hölgy volt a pénztárban. Wáááá! Sebaj, menni fog. Herr Hnolik teljes életnagyságában ott ült a megszokott helyén az íróasztala mögött, kizárólagosan német nyelvtudással. Mondtam, hogy itt vettem az autót az ősszel és most semmi sem világít rajta. Bólintott, visszakérdezett, hogy semmi vagy csak a fényszórók? Lelkesen kapaszkodok a "fényszóró" szóba. Majd mondom, hogy van valami a fékkel is. Jó, majd azt is megnézik. Ugyanis, amikor vettem az autót, akkor adtak rá fél év garanciát. Azzal bocsátottak utamra, hogy bármi rendellenességet észlelek, telefonáljak, még akkor is, ha épp nem igényel javítást. Csak jelentsem, majd feljegyzik és a legközelebbi szervíznél megnézik, ha szükséges javítják. A fékek márpedig időnként csikorognak. Kiküldött egy legényt az utcán parkoló autóhoz, hogy cseréljen izzót. Jól megnézte a problémát, csóválta a fejét, hívott egy kollégát. Megnézték a biztosíték táblát is, valamit méricskéltek, majd megkezdte az izzócserét. Meriván fényszóró izzót cserélni nem egyszerű feladat. Kézügyességet, helyismeretet és aprócska kezet igényel. No, itt pedig nem volt aprócska kéz, hanem nagy mancs. Jöttek a segédeszközök, valami fogó féle, majd végül lekapták a légszűrőt. Na, mi ezt nem mertük otthon megcsinálni.
Közben a másik kolléga megnézte a fékeket is, majd odajött érdeklődni, hogy mi a probléma konkrétan. Mondtam zajosak. Nem jutott semmi hangutánzó szó az eszembe. Kérdezi, hogy kattognak? Majd kattogó hangot utánzott. Mondom, nem, hanem "iiiiiii" (magas hanggal társítva). Jót nevetett nagyon. Megnézte még egyszer, de nem talált semmi komoly problémára utaló jelet. Ezután próbáltam elmagyarázni, hogy az EPS hibajelző lámpa is felgyulladt. Na, ez már nem ment. Hirtelen ötlettől vezérelve kérdezem "Can you speak English?". Yes, majd széles mosoly. Na, innen könnyebben ment. Kihozta a kézi kütyüjét (az autónk még mindig az utcán állt), rákötötte a motorra, nézegette, jegyzetelt, majd elmondta, hogy most kitörölte a hibakódot, ha legközelebb jövök ismét megnézi számítógéppel. Reméli, hogy ez valami téves riasztás volt csak.
Jött a főnök, mondta hogy mehetek fizetni, csak az izzókat számlázzák ki.
Felmentem, mondtam, hogy két izzót fizetnék. Nem is igazán kellett mondanom, mert akkorra már a számla nyomtatódott. Fizettem. 36 EUR-t... Két izzóért.
Laci meg mesélte, hogy mialatt fizettem, az első szerelő a markában néhány bisz-basszal a kocsi hátulján bütykölt valamit, majd menetközben odamorgott valamit Lacinak, amiből ő semmit nem értett, de lelkesen megköszönte. Fogalmunk sincs, hogy mit szerelt, hová, de azért éreztük a törődést.
Összességében roppant elégedettek voltunk a hozzáállással, a szakértelemmel, a kedvességgel. Csak ne kerülne két izzó 36 EUR-ba. Persze, ha kitart évekig, fene bánja. :-)

Reggeli kérdés

A rádióban ez volt a reggeli kérdés: mennyi energiát fogyaszt egy egyszerű keresés a Google-n?
Válasz: mint amennyit egy energiatakarékos izzó egy óra alatt.

2011. március 17., csütörtök

Bécsi kiejtés v2

Fassung - fosszung
Freitag - freitóg
Deutsch, Deutschland - decs, decsland
spiel - spő(j)
kein - ká
ein - á
abhängig - obhengig
was - wosz
Majdnem az összes példából remekül látszik, hogy a bécsiek az "á" hangot rendre "o" hangra cserélik és a szóvégi "iel"-ből pedig valami "őj" vagy "űj" hangzás lesz.

TV nélküli lét

Tegnap este egy régi jóbaráttal gondolatokat cseréltünk a bécsi élményeinkről. Ő is Bécsben él már közel fél éve.
Két mondat erejéig felmerült a televízió kérdése is. Mondtam, hogy nekünk még mindig nincs...
Hazafelé jövet viszont eszembe jutott, hogy kb. 16 éve sertepertéltem egy kicsit egy Waldorf óvoda alapítása körül. Tetszett az alapötlet, de amikor a konkrét tájékoztatón elmondták, hogy mit várnak a szülőktől, akkor egy csinos hátraarccal magára hagytam a Waldorf rendszert. Mert közölték, hogy a lakásban nem lehet TV. Meg még sok minden mást is közöltek, azok sem álltak valami közel a lelkemhez, de ezzel megspékleve megállapítottam, hogy én nem akarok/tudok ilyen szellemben élni.
Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy TV nélkül éljek. Mert akkoriban kellett a Híradó, a Dallas, a Vészhelyzet, a karácsonyi filmek. De ez 16 éve volt! Múlt az idő, színvonaltalanodott a televíziózás, megjelentek a buta sorozatok, a valóságshow-k. Nem sorolom. Viszont bejött a Spektrum, NG, Discovery. Manapság csak ezen csatornák valamelyikét nézem Pesten.
Aztán jött a költözés. A bútorok egy része kiköltözött, a TV maradt. Mert öreg és akkor mit bámulunk Pesten hétvégeken...
A televízióvásárlás nem szerepelt a prioritásaink között sohasem. Mert drága és mert gyorsan avuló technológia, tehát nehéz a "melyiket válasszam" kérdést eldönteni, ráadásul az előfizetés sem olcsó és még "adót" is kell fizetni havonta. 23 EUR-t. Így mindig a lista végére csúszott, beelőzte még a porszívó, a kávéfőző gép és mostanában egy tejhabosító készülék is. Arról nem beszélve, hogy helyet sem tudunk neki szorítani a lakásban.
A lányoknak hiányzott az elején, de megoldották a laptopjaikkal és néhány DVD-vel. Na, jó nem néhánnyal, van legalább 50 db belőlük Bécsben. Ponyva filmek, romantikus klasszikusok, művészfilmek, örök klasszikusok, egyszer megnézhető romantikától csöpögő izék, horror filmek stb. Mindenféle. És megmaradt a választás szabadsága. Mindenki nézhet különböző filmet hangulatától függően. Ha valaki úgy akarja akár egy egész héten át minden este megnézheti ugyanazt a filmet. Választhat a nyelvek közül, de akár nézheti felirattal is. Bármikor elkezdheti a film nézését és bármikor meg is szakíthatja. Nincs dühöngés, hogy X is pont a legjobb résznél tud hívni vagy anyám belekiabált a legjobb poénba és most lemaradtam róla. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy nincsenek fél óránként 20 perces reklámblokkok vagyis a 120 perces film valóban 120 percig tart!
Én pedig olvashatok csendes magányomban, mert a lányok fülhallgatóval moziznak.
Sosem hittem volna, hogy képesek leszünk egy napon TV nélkül létezni.
Azt nem mondom, hogy néha nem hiányzik, de az olvasás kárpótol. Mert olvasás közben mozizom, pereg a saját belső filmem. Én vagyok a rendező, a vágó, a kameramann, a grafikus. Minden. És meg kell mondani, hogy tehetséges filmes vagyok, mert nagyon jó filmeket készítek. Persze jó forgatókönyvből nem is nehéz. :-)

2011. március 14., hétfő

Pí-nap

Március 14-én tartják a nemzetközi Pí-napot. (3,1415926...). És ez a nap Einstein születésnapja is.

Ebből az alkalomból elmentünk lefényképezni a Pí "emléktáblát" a Karlsplatz alatti aluljáróban. Mindezt 3. hó 14-án délután 1 óra 59 perckor tettük. :-)

Majd az Augarten betonján egy aprócska rajzzal megemlékzetünk e jeles eseményről. (A rajzon a Föld sugarát számoltuk ki.)

2011. március 11., péntek

Előre dolgoztam

Az egész a jó idővel kezdődött. Meg a befőttesüvegekkel. Meg az ajtódísszel. És a tavaszi nagytakarítással végződött.
Ha péntek és Bécs, akkor rendrakás és takarítás. Már reggel elkezdődött. Hetek óta hiába beszéltem az üres boros és szörpös üvegeknek, csak nem voltak hajlandóak megtalálni a szelektív gyűjtőbe vezető utat. Nem voltam elég hatásos... Nem meglepő... Viszont tegnap a szelektív gyűjtő mellett parkoltam, így ma reggel magam mutattam meg a jobb napokat is látott üvegeinknek a nirvánába vezető utat.
Délután azonban szembesülnöm kellett egy másik ténnyel, hogy a befőttesüvegeim még mindig az ajtó előtt dekkolnak, mert ők meg a pincébe vezető utat nem találják néhány hete. Ezen a problémán is segítettem. Személyesen.
Aztán jött a portörlés (alaposan, a szekrény tetején is), néhány téli ruhadarab elrámolása, az újságok selejtezése, a konyhai tárolódobozok letörölgetése, porszívózás (az ágyak alatt is!), a WC kirámolása és alapos fertőtlenítős lemosása, a fürdőszoba takarítása, a krókuszok elültetése, majd ezen tevékenység miatt egy újabb porszívózás, a tavaszi ajtódísz felrakása és legvégül a felmosás. Az ablakmosás holnapra maradt.
Aztán kétségbeesetten számoltam, hogy Húsvétig még 6 hét. A tavaszi nagytakarításom nem fog addig kitartani...
A rest kétszer fárad - tartja a mondás. És a nem rest? :-)

Ui: szombat délelőtt az ablakmosást is abszolváltam és a függönyök több, mint 50%-a is tisztára mosódott.

2011. március 10., csütörtök

Autóböjt

Most találtam, ez jóóóó! :-)
A böjt az ugye valamilyen napi élvezet lemondásáról szól. Ez a lemondás nem csak élelmiszer formájában jelentkezhet, hanem lemondhatunk valamely szenvedélyünkről, mint pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, kártyázás, lóverseny, a legelvetemültebbek a szex-et is bevehetik a listába.
Az osztrák egyház (katolikus, evangélikus) az autóval közlekedés kapcsán szólítja fel híveit böjtre. http://www.autofasten.at/
Nem kell teljesen lemondani az autós közlekedésről, már az is dícséretes, ha a böjtölők csökkentik az autóhasználatot.
Tavaly ötezren csatlakoztak a mozgalomhoz.
A döntést idén az is "segíti", hogy a benzin ára mára elérte a 1,50 EUR-ot, ezzel megdöntötte a 2008-as árrekordot. Ma reggel mondta be a rádió. Bár a BP kútnál egyelőre még 1,35-ért lehet kapni 95-ös benzint.

Nekem is lassan át kell értékelnem az autóval közlekedést. Vagy közelebb kell költözni a céghez. :-)

2011. március 9., szerda

Bécsi kiejtés

Bevallom az ötlet Antalk blogjáról jött, ugyanis belinkelt az oldalára egy karintiai kiejtés gyűjtő facebook csoportot. :-)
Bécsben is vannak érdekes kiejtések. Ma kicsit jobban figyeltem kolléganőm ízes kiejtésére. :-)
Íme egy kis csokor ízelítő:
- Ich habe - i hob
- Spalte - spojte
- mal - moj, tehát einmal - einmoj
- alle - olle
- Haben Sie Kundenkarte? - Ham Sie Kundenkarte?
- kommt - kummt
- nein - náááá
- Feld - főd
- Ich kann - i kann
- dort - dó
- Montag - monto(ó)g
- acht - ocht
- machen - moch(e)n, machst - mochst stb.
és az elmaradhatatlan kedvenc a "jóóóóó". Ez olyan OK, rendben, igen jelentéssel bír. Több mint egy szimpla "ja". :-)
Piaci kedvencünk pedig: ájn szakl szolót ájn ojróóóó! (Ein Sackerl Salat 1 Euro) :-D

Ünnepek a tél végén

Rosenmontag, Faschiendienstag, Aschermittwoch. Hétfő, kedd, szerda. A nemzetközi nőnap mellett ezek az ünnepek a héten.
Ezerrel várjuk a tavaszt és kezdjük kezdik a vallásos meggyőződésű osztrákok a 40 napos böjtöt a kedvencemmel, a Heringsschmaus-al. Mi is megpróbáljuk a húst mellőzni innentől vagy max. halra cserélni, ha már minden kötél szakad. :-)
A farsangolást itt teljesen komolyan veszik a népek még mindig. Tegnap az üzletekben csupa beöltözött eladónő szolgált ki. A Tchibo boltban az egyik hölgy apácának öltözött, nálunk a kantinban a pénztáros hölgy macska füleket és macska sminket viselt. A gyerekek is jelmezben mentek tegnap iskolába. A kisebbek. Az enyémek már nem. :-)
Reméljük az időjárás is látta, hogy itt az ideje kitavaszodni.

2011. március 7., hétfő

Még Kaprun

Ahogy ígértem, íme a rövid beszámoló a csütörtök délutánról.
Bejöttek a tippek, a csapatépítésen valóban snowmobiloztunk vagy ahogyan errefelé hívják Skidoo-ztunk.
Biztonságosabb, mint egy robogó, de sokkal nehezebb irányítani a szánkótalpak miatt. :-) Ráadásul ez egy verseny skidoo volt, 3 mp alatt gyorsul fel 100-ra...
Meg boboztunk, lézerpuskával célba lőttünk, flashmob keretében táncoltunk, hógolyóval célba dobtunk. És ettünk, ittunk, jót mulattunk. Mindezt 2450 m magasan. :-)

2011. március 2., szerda

Kaprun - beszámoló

Üzleti úton vagyok. Helyesebben egy konferencián. Ténylegesen. Azt hittem, hogy a szállodán kívül ma valami másról is be tudok számolni, de sajnos majdnem 6 óráig konferenciáztunk. Most meg épp egy megbeszélésre várok...
Szóval akkor a szállodáról.
Vadiúj wellness hotel. Tavaly ősszel nyílt. Két részből áll, a wellness és a hotel részből. A wellness részleget lehet kívülről is látogatni bárkinek. Pénzért. Természetesen a szállodából is megközelíthető, de a karórának álcázott chip nyitja az átjárót. Van rengeteg medence, hideg, meleg, mély, hosszú, pancsolós, csúszdás. Vannak nyugágyak. Nyáron kint, télen bent. Van szauna, masszázs, szolárium, fitness terem. Minden, ami egy jó wellnesshez kell.
A szálloda jó. De érdekes. A megjelenésre nagyon sokat adtak, emiatt egy pár dolog viszont érdekesre sikeredett.
Ami jó:
- van fürdőköntös a szobában (OK, egy wellness szállóban ez alap)
- van ingyenes internet mindenhol
- a minibár ingyenes - OK, alkohol az nincs is benne :-)
- van gyümölcs a szobában
- az ágy nagyon kényelmes
- csodálatos a panoráma mindenhonnan és minden szobának van erkélye.
Ami "érdekes":
- nincs a bőröndnek helye - én a dohányzóasztal alatt tartom...
- a csap nagyon dizájnos, csak az a baj, hogy ezerfelé fröcsköl ahogy a mosdókagylóba ér...
- tele van a szoba világítással és gondos kezek minden áldott reggel felkapcsolják, hogy az én gondos kezem minden este lekapcsolhassa az összeset (micsoda probléma, tudom)
- TV-t nem lehet közvetlenül az ágyból nézni, az csak a "nappali" részlegben a kanapéről nézhető (tegyük hozzá, hogy még be sem kapcsoltam...)
- a WC-t egy üveg tolóajtó választja le a fürdőszobából (mondjuk egydül vagyok, így soha nem kell becsuknom, miről is sírok...)

És legvégül, a szálloda a semmi közepén van, majd' 20 perc sétára a falu központjától és a sípályáktól. Ha tudnék síelni sem választanám ezt a szállodát főhadiszállásnak. Az áráról már nem is beszélve. :-)
Viszont konferencia szempontból valóban nagyon jó, mert ugye az embernek esélye sincs kitenni a lábát, így legalább legyen házon belül elkényeztetve.

De azért a helyzetünk nem teljesen reménytelen a hegyi élményeket illetően. Holnap 13 órától valamilyen outdoor activity-t szervezetek mindannyiunknak. Egyelőre titok, de mi valami szánkózásra vagy motoros szánnal száguldozásra tippelünk. Majd megírom mi lett a meglepetés.

Kaprun - képek

A hetet Kaprunban töltöm. Szigorúan üzleti céllal. :-)
A beszámoló majd később jön, most csak néhány képet teszek ide ízelítőnek.