Daisypath Anniversary tickers

2014. november 4., kedd

Az osztrák szakképzés, mint példa

Ausztriában az iskolarendszer meglehetősen sokrétű.
Tehát vannak:
az általános iskolák,
a gimnáziumok,
a szakközepeknek megfelelő BHMS-ek (Berufsbildende Schulen) ide tartoznak a
  • HTL, HTBLA – technische, gewerbliche und kunstgewerbliche Schulen
  • HLA, HBLA, HGBLA, HTL – andere Gewerbeberufe
  • HAK, HAS – kaufmännische Berufe
  • HLWB, FSWB, HUM – Dienstleistungs- und Sozialberufe
  • BAKIP und Andere – Lehrer- und Erzieherbildung
  • HLFS, LFS – Land- und Forstwirtschaftliche Berufe
és a szakmunkásképzőnek megfelelő BS – Berufsschule.
És ezen kívül vannak még kiegészítő esti iskolák is, mint a WIFI és bfi.
Részletes leírás itt: http://de.wikipedia.org/wiki/Bildungssystem_in_%C3%96sterreich#BHS_und_BMS_.E2.80.93_Berufsbildende_Schulen_.28BHMS.29
Látszik, hogy minden igényt lefed az osztrák iskolarendszer (még ha sok magyar ismerősöm nincs megelédve az oktatás szinvonalával).
A munkavállalás során igen nagy respektje van a BHMS-eknek.
Egy egyszerű titkárnői álláshoz is előnyt jelent valamiféle szakmai képzés.

Csak az érdekesség kedvéért mazsoláztam néhány állásból az ams.at oldalról a "Bürosekretär/in" kulcsszóra:
"Wir wenden uns an Bewerber/innen mit einer abgeschlossenen kaufmännischen Ausbildung und Berufserfahrung."
"aktuelle Büroerfahrung (kfm. Ausbildung von Vorteil)"
"Lehre: HAK / HASCH"
"abgeschlossene Berufsausbildung (idealerweise HAK) sowie entsprechende Büroerfahrung, ev. auch Tourismus" stb.
Sehol nem említenek gimnáziumot vagy gimnáziumi érettségit.

Lilla meséli, hogy az ő egyetemi évfolyamtársai mind HTL-ből  (Höhere Technische Lehranstalten) jönnek és a legtöbbjük dolgozik az egyetem mellett. Mert a szakiskola elvégzése után könnyedén elhelyezkedtek a szakmájukban (a legtöbbjüknek maga az iskola is segített állást találni). Az egyetemi oktatás is az ő alaptudásukra van alapozva, Lillának számtalan hátrányt le kellett küzdeni az elején, mert a tanárok sok mindent evidensnek vettek, amit a HTLS-ek már tanultak informatikából.

Hogy mindezt miért írom? Mert ma olvastam egy cikket, amiben az osztrák oktatási rendszerre hivatkoznak: http://index.hu/belfold/2014/11/04/szakkepzes/

Az elképzelés jó, de a megvalósítás biztos a szokásos csapnivaló magyar módi szerint lesz kivitelezve. :-)

2014. október 20., hétfő

Sok-sok morzsa

Fél éve nem írtam.
Sok víz lefolyt a Wien folyón és a Dunán is és sok mindent történt kis családunkban is.
Leginkább személyes dolgok, amit nem akartam részletesebben megírni, ide a blogra.
Ami miatt nagyon elmaradtam az elején, az édesapám elvesztése volt, majd a munka, munka és munka.
És ha az ember kihagy egy kis időt, akkor nagyon nehezen áll vissza a keze a billentyűkre. Persze gondolatban mindig tudósít, írja a posztokat, de még nem találták fel a gondolati blogolást. :-)
Nos, akkor vonjunk mérleget.
6 éve és 3 hónapja élünk Bécsben. Egyikünk sem hitt benne, hogy ez a nap itt ér bennünket.
Csak jöttünk, mert volt lehetőség jönni. És gondoltuk miért ne. Legfeljebb hazamegyünk, ha nagyon utálatosak a sógorék. De hozzánk nagyon kegyesek voltak és csak egy kicsit utálkoztak. Pont annyit, amennyit egy váratlan vendéggel utálatoskodik az ember. Túl lehetett élni. Különben is, a kalandvágy fűtött. Engem mindenképpen. Aztán átragadt a többiekre.

Az életünk már-már unalmasnak mondható. Jól kiismerjük magunkat Bécsben, a fontos helyeken már számtalanszor megfordultunk. Már nem igazán izgalmas lehetőség a Prater-be kirándulni vagy a Kärtnerstraße-n végigsétálni. Megszoktuk. És lassan természetes. Akklimatizálódunk és belesüppedünk a munkás hétköznapok után következő "épp hogy élünk" hétvégékbe. Nincs mindig kedvünk felfedező útra indulni. Fáradtak vagyunk.

Ugyanakkor meg kalandok azért akadnak. Hétköznapiak. Belefogtunk egy Gennossenschaftswohnung projektbe. Erről majd írok részletesebben később. Most még van néhány bizonytalanság, ezért inkább még nem írok róla.

Hozzáfogtam a nyugdíjas éveimről való gondokodáshoz. Van magánnyugdíj biztosításom. Mert ki tudja, hogy hol ér a nyugdíj. :-)

A munkahelyemen is jól alakulnak a dolgok, kaptam új feladatokat, több felelősségem lett és ezzel együtt persze több munkám is.

Lilla már a 3. évét tapossa az egyetemen. Ügyesen halad és szemlátomást élvezi. Bár, amikor épp dühöng mások vagy az egyetem marhaságain, akkor nem merném feltenni a "na, milyen az egyetem" kérdést.

Nóriék túl vannak egy sikeres lakás bérlésen. Lezárult a WG-s korszakuk. Múlt péntektől már nem kell mások után takarítaniuk, mások elől dugdosni a lábasaikat, mérgelődni, hogy valaki elrontotta a mosógépet.

Megállapítottuk, hogy a bérleti díjak nagyon megemelkedtek az elmúlt években. Amikor 6 éve lakást kerestünk, akkor 10 EUR/nm áron lehetett bérleményhez jutni. Ma ez 13-14 EUR/nm körül mozog.
Iszonyatosan nagy a kereslet, megindult egy hatalmas bevándorlási hullám és a megnövekedett kereslet felverte az árakat.


Régi kerékpár váltók és fékek nélkül
A 10. kerület még jobban "elbevándorlósodott" és jóval szemetesebb lett, mint régebben. Az utcai közbiztonság még mindig jó, de sajnos a házunkban feltörték a pincéket. A miénket is. Nem vittek ugyan el belőle semmit, csak feltúrták. Sok értékes amúgy sem volt benne, hacsak a karácsonyfa díszeinket nem számítjuk annak. Úgy látszik, csak szórakoztak.
Ugyanakkor a közös tárolóban tartott biciklijeinkről a legtöbb mozdíthatót elvitték. A kerekek csak azért maradtak rajta, mert 5 db mindenféle lánccal összekötöttem a kerékpárokat úgy, hogy minden kerék a vázhoz is oda volt rögzítve.
A régi biciklinkről elvitték a váltókat, a fékeket, a kitámasztót, a sárvédőket.
Az új biciklimről (tavalyi) elvitték a nyerget, a kitámasztót.
Új kerékpár nyereg nélkül
A régi vázat azonnal elajándékoztam, az új bicikli pedig szemeteszsákokba bebugyolálva próbálja a telet átvészelni a teraszunkon.

Amikor ezeket a károkat észleltük, felhívtuk a rendőrséget. Ez egy vasárnap késő délután volt. Gondoltuk megkérdezzük, hogy mit is csináljunk. Azt a választ kaptuk, hogy mindjárt kiküldenek valakit.
Lillával összenéztünk, jönnek a csini rendőrök helyszinelni. OK, akkor vegyünk fel valami rendesebb ruhát, fésülködjünk meg és mossunk fogat. Mégis ne valami szakadt háziasszony kompánia fogadja a kiérkező rend őreit. Mire mindezzel végeztünk, gondoltuk leülünk várakozni, mert úgyis még órák fognak eltelni. Tévedtünk! Csengettek. Lementünk és cuki egyenruhások helyett két civil személy érkezett. Egyik jegyzettömbbel, másik egy fotós táskával és kamerával. Megnéztek mindent alaposan, jegyzeteltek és felvételeket készítettek. Majd mielőtt elmentek volna, kiragasztottak egy papírt a hirdetőtáblánkra, hogy a pincében betörés volt, nézzen szét mindenki és ha hiányzik valamije, értesítse őket.
Miután elmentek, Lillával megjegyeztük csendesen, hogy Magyarországon még a mentő sem ér ki ilyen gyorsan a beteghez. Pedig a mi esetünk egyáltalán nem volt sürgős.

És hogy valami jót is említsek, voltunk a híres Roncalli cirkuszban a Rathaus előtt. Nagyon -nagyon jó volt, a jegy minden centje megérte.
Persze van hozzá sztori is. Nóri egy lakás megnézéshez kérte a segítségünket egy szombati napon. Mikor mentünk befelé a városba Lacival, akkor finoman puhatolóztam nála, hogy hogyan áll egy cirkusz látogatással. Még soha nem beszéltünk erről, mióta ismerem. A fogadtatás pozitív volt, mondta, hogy lehet szó róla. Ennyiben is maradtunk. Megnéztük a lakást, nem jártunk szerencsével.
Kitalátuk, hogy igyunk meg egy kávét Nórival hármasban valahol. Ekkor a Schottentor-nál voltunk. Kávézót keresve elhaladtunk a Wien&Co előtt. Egy emberként néztünk össze kávé&bor? Miért ne.
Választottunk egy palack kellemesnek igérkező bort és beültünk elfogyasztani. Beszélgettünk mindenféléről és a 3. pohár vége felé a kellemes zsibbadós állapotban Nóri megkérdezte, hogy nem vinnénk-e el őt a cirkuszba a Rathausnál, ha már úgy is itt vagyunk tőle néhány lépésre.
Lacival összenevettünk, hogy épp ma kérdeztem az ötletről. Gyorsan kihörpintettük a maradék bort és néhány bizonytalan lépés után rátaláltunk a megfelelő útra. Sitty-sutty, már a kassza előtt álltunk. A következő előadás 1 óra múlva kezdődik, tudtuk meg. És van még rá jegy. Akkor kérek három darabot. Szerencsére a bor tompította a jegyárak okozta fájdalmat és bárgyún vigyorogva fizettem ki a nem kevés eurót. Mivel volt még időnk, ezért egy gyors vacsorát is lenyomtunk a cirkusz körül felállított étkezdék egyikében. A végén csak arra maradt időnk, hogy elfoglaljuk a helyünket.
Az előadás nem bugyuta gyerek előadás volt, hanem komoly felnőtt szórakoztatás is. A bohócok poénjai is rendben voltak, nem alázták egymást és komoly zsonglőr tudománnyal is rendelkeztek. Állatok nem igen voltak, csak néhány ló, de ők nagyon tudtak. És volt egy hordó szügyű, ámulatra méltóan drabális példány közöttük. A közönség egy emberként hüledezett, amikor az állat a színpadra érkezett.
Az előadás végén iszonyatos vastaps volt. Mindenki nagyon jól szórakozott. Mi is, olyannyira, hogy jegyárak ide vagy oda, jövőre ismét megyünk testületileg megnézni őket.

Nos, szerintem 6 hónap után ennyi is elég lesz. Igérem folytatom ismét a blogot rendszeresen.

2014. március 18., kedd

Párizs, az elegáns

Az elmúlt napok nagy részét a párizsi nők tanulmányozásával töltöttem és próbáltam megfejteni, hogy miért mások. Mert valahogy mások. Elegánsak. De mi a francia nők titka?
Először is, nem hordanak farmert! És szövetkabátban járnak, nem dzsekiben!
Mivel csinosak - alig van elhízott francia nő, pedig minden női táskából megrágott bagett végek kandikálnak ki - rendszerint rövid szoknyát viselnek harisnyával és balerina vagy papucscipővel. Nem ritka a magassarkú sem, de nem a tűsarkon tipegés a jellemző.
A ruhák stílusosak, a kabátok derékban húzottak vagy övvel kötik meg őket.
A poén kedvéért betértünk egy C&A-ba. Az áruházra is a stílusosság volt a jellemző, nem ugyanaz volt a kínálat, mint Bécsben vagy Budapesten. Finomabb, igényesebb holmik lógtak a fogasokon. És rengeteg kosztüm volt mindenfelé. Meg színek. Citomsárga, lazac, azúrkék, királykék, és rengeteg fekete-fehér összeállítás.
Nagy szerepet kapnak a kiegészítők, a táskák és a sálak, kendők. A táskát rendszerint a karjukon hordják és harmonizál a cipővel. Mindenki sálat vagy kendőt hord. Leginkább úgy tűnt, hogy ékszer helyett, mert a francia nők nincsenek vastagon felékszerezve.
De a titok nem csak az öltözködésben rejlik, hanem a sminkben. Minden nőn van minimum alapozó és/vagy púder és rúzs. De semmi sem rikító, minden visszafogott. A szemükre maximum szempillaspirált használnak. Mást nem. És tényleg MINDENKI sminkel.

Ma, már a repülőgépen érzékeltem a különbséget a francia és az egyéb európai nők között. Délután, vásárlás közben pedig úgy éreztem, hogy hazatértem az én kis falumba. Az alulöltözött Bécsbe.:-)

2014. március 16., vasárnap

Parizs, a budos

A szmog mellett jellegzetes vizelet szag lengi be Parizst. Hol emberi, hol macskaktol szarmazo orrfacsaro szag. Meg a metro aluljarokban is.
Es iszonyat mennyisegu turista mar marciusban. Mi lehett itt a nyari honapokban?
Ma kirandulast tettunk a Montmartre-ra. Mar metron gyanus volt, hogy ez, vasarnap leven nem csak a mi terveink kozott szerepelt, hanem parizsiak ezrei is ugyanezt gondoltak. Kineztek az ablakon, beleszagoltak a levegobe es felesegek ezrei kialltottak: dragam, mi lenne, ha kivinnenk a gyerekeket a Sacre Coeur oldalaba levegozni? Es idegenvezetok hadai szerveztek at a programjukat. "Madame et Monsieurs, a pompas idore tekintettel felcsereljuk a programot. Ma latogatunk el a Montmartre-a, holnapra marad a Louvre megtekintese. Holnap ugyis borult lesz az ido.".  Turista hazasparok, a reggeli kavejukat kavargatva megegyeztek, hogy a mai napsutesben csakis a Montmartre johet szoba. Igy hat mindenki utnank indult, velunk egyutt a szent cel fele.
A metrorol leszallva hompolygott a tomeg a domboldalon felfele. A siklo, mint a parizsi tomegkozlekedes resze, a szmogriadora tekintettel, ingyenes volt. Lepcsok helyett inkabb azt valasztottuk, hiszen a szmogos levegoben megterhelo lenne a lepcsomaszas. Majd kesobb teszek fel kepet a hihetetlenul szmogos Parizsrol. Szoval kicsit sorban alltunk, tolakodtunk, nyomakodtunk es hopp, mar fent is voltunk a dombon.
Oszinten? Rettentoen lehangolo volt a tomeg az utcan. Banatunkban jol le is ultunk kavezni. Kulonben is, ekkor mar majdnem 2 ora volt. Igazan itt volt az ideje a reggeli kavenak.
Azert a Sacre Coeur-ba is bejutottunk egy kis szuvenyir vasarlas utan. Tenyleg nagyon szep a templom.
Es meg az ezernyi fuben uldogelo vagy fekvo ember is lenyugozo az egesz domboldalban. Fel Parizs itt volt.
Elsetaltunk a Pigalle-ra is, ahol en csak tatottam a szamat a szamtalan szexshop es muintezmeny lattan. Meg lett a Moulin Rouge is. Ott all, mellette egy csirke kajas francia gyorsetterem. A vele szemben levo Starbucks elott kavezgatva nezegettuk a vilagszerte jol ismert jelkepet, a voros malmot.  Nagyon elveztem. Marmint az egesz helyzetet, hogy itt vagyunk Parizsban es a Moulin Rouge-al szemben uldogelunk vasarnap delutan. Csak az a macskapisi szag ne lett volna...

2014. március 15., szombat

Parizs, a szmogos

Tegnap megtudtuk, hogy Parizsban szmogriado van. Igazabol ebbol csak annyit erzekeltunk, hogy kicsit parasabb az ido. Szomg ide, szmog oda, nekem sikerult kicsit leegnem a Luxembourg kertben, mig ket orat pihentem ott tegnap delelott. Illetve meg annyit erzekelunk, hogy mar ket napja ingyenes a tomegkozlekedes. Es meg holnap is az lesz. :-)
Ma nagy csalodas ert bennunket. Kimentunk a Bois de Boulogne-ba piknik celokkal. Bevasaroltunk mindenfele finomsagot es a La Defense fele tett kisebb kitero utan megerkeztunk a boulogne-i erdobe. Hmmmmm, hat az erdo stimmt, de csak a szeleig mereszkedtunk el. Nem tetszett. Apolatlan, suru es nem valami bizalomgerjeszto. Nem ertettuk, hogy miert mondta az utikonyv, hogy jobb, mint a londoni parkok vagy a Central Park New York-ban. Nagy kinunkban es ehsegunkben a pikniket a helyi allatkert bejaratanal allo padon ejtettuk meg. 
Fajdalomdijkent viszont hajokaztunk a Szajnan. Na, az nagyon jo volt.
Es jartunk C&A-ban is, mert ugy gondoltuk, hogy ez illik legjobban a penztarcankhoz es itt nem erezzuk magunkat kinosan es meg vasarolni is van eselyunk. 
Megallapitottam, hogy a valasztek nem ugyanaz, mint otthon. Elegansabb. Franciasabb. Meg ebben a boltban is atjon a francia divat. Elkepeszto.

Es ma kiderult, hogy mi mindenre jo egy noi taska tartalma. Vettunk egy salat, amit azonnal hasznalatba is kellett venni, mert alabecsultuk a mai idojarast. A hasznalatba vetelhez azonban ki kellett belole operalni a cedulat. Ollo nem volt nalam, de koromcsipesz az igen. Jo hasznat vettem. A cetli 2 percen belul lekerult a kendorol.
Kesobb meg a koromreszelovel bontottuk fel Laci szendvicset. :-)
Jo egy no az utazasnal. :-)

2014. március 14., péntek

Parizs, az orias

Ha Parizst egy szoval kellene jellemezni, akkor azt mondanam, hogy hatalmas!
Nem a varos alaprajza, vagy a lakossag szama, hanem az epuletek, a terek. A Notre Dame oriasi templom. Az ember csak ul benne es probalja elkepzelni, hogy mindezt a XII. szazadban kezdtek el epiteni. Akkor meg nem volt elektromos aram, daruk meg ilyesmi. Elkepeszto teljesitmeny. Vagy ott a Concord ter es a setany ill. kert a Louvre-ig. Kifarad az ember mire vegigsetalja. A Champs Elysees meg olyan szeles, hogy az egyik oldalarol a masikra alig lehet atlatni. Az nem igazan egy eletszeru helyzet, hogy "dragam ugorjunk mar at a tuloldalra, lattam egy csini rucit a kirakatban". Ad egy tavolsag miatt a kirakat nem lathato, ad ketto legalabb 8 savot kellene atszelni. A Mariahilferstrasse ehhez kepest csak egy falusi utcacska. 
Aztan ott a Diadaliv. Riesengross! 50 m magas, 284 lepcso vezet a tetejere. Kb. 16 emelet gyalog. Hat, nem mentunk fel. De csak azert, mert sokan voltak.
Vagy ott az Eiffel-torony. Lenyugozo. Pedig meg csak messzirol lattuk. 
A Musee d'Orsay sem kicsi. Palyaudvarnyi. Igaz, ez nem nehez, hiszen egy regi palyaudvarbol csinaltak muzeumot. Csutortokon egeszen este 9-ig van nyitva es 6 ora utan a jegy is olcsobb. Ki nem hagytuk volna. Bar a hazafele seta enyhen kerdeses volt, ugy elfaradtunk.
Vagy ott a Luxembourg kert. Legalabb 2 es fel Stadtpark elferne benne. Es ez csak egy a parizsi parkok kozul.
Es a parizsi arak, na azok is oriasiak. Egy korso sor 8 EUR!

De Parizs tenyleg szep es aki szeret utazgatni, annak latni kell.

Ui: van makaron a McDonaldsban! Igaz, nem olyan finom, mint egy cukraszdaban. :-)

2014. március 13., csütörtök

Ujabb varos

Az elet nagy dobokockaja ujabb varost dobott.
Europaban van, piszkos, budos, graffitis, fekete (az emberek borszine) es a jegyautomata csak fempenzzel uzemel. Ez az elso benyomas.
Masodik benyomasra kiderul az is, hogy a metro allomason fegyveres katonak jaroroznek. Hogy a kukak atlatszo nylonzacskok. Hogy az emberek jol oltozottek. Hogy uzleti reggelit tartanak egy aprocska kavezoban. Hogy ugyanebben a kavezoban a kenyer nagyon finom es hogy a reggelihez 30 gramm vaj (igazi vaj!) jar. Hogy az arak a becsi arak masfelszeresei! Hogy egy par cipo nem igen van 50 EUR alatt. Hogy a bicikliken elegans urak es damak tekernek munkaba. Hogy az A Mercedest kepes a hazaspar az utca sarkan teljesen szabalytalanul leparkolni, majd bemenni a kavezoba es a kave folott 15 percig kabatban ujsagot olvasni anelkul, hogy akar egyetlen szot is szolnanak egymashoz. Hogy az ettermekben, kavezokban semmi nincs angolul kiirva, de szerencsere beszelnek angolul es mi meg bevallalosak vagyunk. Hogy a parkokban delutan rengeteg ember napfurdozik. Hogy mindenki segitokesz, ha az ember raszorul, hogy segitseget/utbaigazitast kerjen. Hogy a kavet itt expresso-nak irjak, es igy is ejtik. Es hogy az elet szep es mjnden napot jol ki kell hasznalni.

Nos, ki talalja ki, hogy merre jarunk? Aki konkretan tolunk tudja, kerjuk ne arulja el, adjunk masoknak is lehetoseget a jatekra.

2014. március 12., szerda

Mosógép a teraszon

Gyorsan leszögezem, hogy nem nálunk. Még csak nem is Ausztriában.
De kezdjük a kályhánál.
Az őszi olasz turnéim egyikén a kellemes őszi koromsötét este az utcán talált. Épp kaja és ajándék beszerző körúton voltam a szállodától 3 km-re található Coop áruházba.
A sötétség nem épp a legalkalmasabb idő a sétálgatásra, de hát mit tegyen az ember lánya, ha egy üzleti úton reggel 9-től este 6-ig az irodában járatja a száját? Már annak is örül, ha pénteken 5 órakor szabadulhat. És lényegtelenek az időjárási vagy netán a látási viszonyok, menni kell. Mert ki tudja jár-e még arrafelé az ember lánya. Arról az elején sosincs szó, hogy egy adott helyre akár 8-szor is visszamegy az ember egy év alatt...
De nem erről akartam írni.
Ballagtam a kivilágított utcán és egyszer csak a szemem sarkaból piros villogó fényre lettem figyelmes, úgy 2 emelet magasságban. Máig nem értem, hogy hogyan láttam meg, de megláttam.
Majd megálltam es leesett az állam. Talán még a szememet is megdörzsöltem, de az tuti, hogy magamban hangosan beszéltem. Ugyanis egy mosógép pislákolt az emeleti erkélyen. Jobban megnéztem és a dob is forgott! Egy működő mosógép a szabadban!
Mindez Firenzétől kb. 60 km-re délre egy kisvárosban.
Onnatól módszeresen figyeltem utam során az erkélyeket. Számtalan mosógépet láttam. Egy újépítésű lakóparkban nagy hirtelenjében 6 gépet számoltam meg. Jó pár közülök épp mosott.
Másnap megtudtam, hogy errefelé ez abszolút gyakori dolog. A lakások drágák, a fürdőszobák kicsik, ezért szorulnak ki a mosógépek az erkélyekre, teraszokra. Télen a hőmérséklet csak nagyon ritkán süllyed fagypont alá, így nem tartanak tőle, hogy szétfagynak a masinák.

Azóta is sokszor gondolok vissza erre az élményre, amikor a mosógépemet ki- vagy bepakolom.

2014. február 17., hétfő

Csehország – Slavonice és egy víztározó

A múlt héten szabadságra küldtek. De jól is esett és kellett is.
A szabadságos napok egyikét pedig jól kihasználtuk, hogy Lillánal ananászos zöld teáért átugorhassunk a csehekhez (már az ősz óta tervezem). Nekem minimál elképzeléseim voltak ezzel kapcsolatban: Znojmo, első Billa, tea le a polcról és vissza haza. Kb. ennyi.
De Laci kirándulást szimatolt a levegőben. Míg én a munka fáradalmait pihentem ki éjjel az ágyban, addig ő guglizott, olvasott és tervezett. Én pedig másnap élveztem a hirtelen kerekedett kirándulás izgalmait.
Slavonice - fő tér
Bécsből ragyogó napsütésben indultunk útnak. Stockerau után azonban beértünk Homály megyébe. Az autó rendületlenül hasította a ködöt. Majd egyszer csak elfogyott (a köd, nem az autó) és visszatért a kék ég és a napsütés.
Sgraffito
Meg sem álltunk Slavonice-ig. Csodaszép kisvároska közvetlenül az osztrák-cseh határon. Igazi ékszerdoboz. Régi stílusú cseh, sgraffito-s házak a XIV-XVI. századból, csend körös-körül.
Középkori házak
Majdnem dél volt, amikor megérkeztünk. Jót sétáltunk a napsütésben, majd a séta végén elgondolkoztunk egy kis harapnivalón. A főtéren volt néhány étterem, de vendég egy szál se. Se ki, se be. Még nem voltunk annyira éhesek, hogy legyőzzük az ismeretlenben a bátortalanságunkat. Így hát elhalasztottuk az ebédet. Majd útközben, mondtuk.
Az autónk orránál volt egy Coop áruház, Laci ajánlgatta, hogy menjünk be. Ááá, lesz ennél majd nagyobb és jobb hely. Majd akkor.
Miután megtudtam a következő célállomást, a navigációt magamra vállaltam. Olyan igazi, papír alapú navigálást. A 409-es úton haladtunk a cél felé, közvetlen a hajdani határ mellett.
Egy bunker...
... még egy bunker
Kis idő múlva figyelmesek lettünk, hogy valaha bunkerek százai húzódtak a határsávban. Jól kitárgyaltuk, hogy vajon hogyan hozták-vitték a katonákat a bunkerekbe és milyen lehetett az élet akkoriban a határsáv mellett. Jó kis időutazás volt. Az út meg egyre keskenyebb lett. Reménykedtünk, hogy a menetrendszerinti heti buszjárat már elhaladt előttünk, visszafelé meg nem most szándékozik jönni.
Majd – akkor már korgó gyomorral – elértük Vranov nad Dyjí-t, a következő állomásunkat. Útközben nem volt sem benzinkút, sem McDonalds, sem semmiféle étterem. Egyetlen kis helyi vegyesboltot láttunk.
Vranov-i víztározó
Vranov nad Diyí mellett egy völgyzáró gát van, vízierőművel.
A mesterséges tározót 1930 és 1934 között építették. A tározó mérete 765 hektár, maximális mélysége 42 méter (a gát mellett), maximális hossza 29,8 km és átlagosan 31,5 milió m3 víz található benne (maximális kapacitása 132 millió m3).
Az erőmű
A gát maximális magassága 59,9 méter, koronája 290,4 méter hosszú és 7 méter széles. A gáthoz 3 gépterem tartozik, Francis turbinákkal, melyek vízáteresztő képessége egyenként 15 m3/perc, teljesítményük pedig 6 MW. Éves összteljesítményük 25 GWh.
Gyalogos függőhíd
Van még egy érdekesség a tó körül, egy gyalogos függőhíd, melynek hossza 252 méter. Két 28 méteres pilon tartja a 108 acélkábelt. A híd szélessége 6,5 - 9,7 méter.
A tó körül kempingek, apartmanok, panziók találhatók. Sőt, van kishajó forgalom is. De mindez csak nyáron. Így nyert értelmet az a mondás, hogy láttunk 15 éttermet, de egyikbe sem mentünk be. Mert mind zárva volt.
Utólag visszasírtuk a slavonice-i Coop boltot. legalább egy kis Deli csokit vettünk volna...
4 órakor Znojmo-ban a hipermaket parkolójában fogyasztotunk kiflit, sajtot, sonkát, mint szegény osztrák turisták. :-)
Jó nap volt!

2014. február 16., vasárnap

Seestadt – die neue Zukunft, avagy város a városban

Ez a szombat is csak egy átlagos szombatnak indult. Gyalogos bevásárlás a Favoritenstrasse-n, majd autós bevásárlás a Merkur-ba.
Az idő szép volt, így egy gyors ebéd következett, majd fél óra csendespihenő és jöhetett a kirándulás.
Már hónapok óta tervezzük, hogy végigmegyünk a 2-es metró (lila) vonalán, hogy megnézzük meddig vitték ki. 2008-ban a foci EB-re meghosszabbították a vonalat az Ernst Happel stadionig, majd 2010-ben már Aspern-ig jártak a szerelvények, 2013 októbere óta pedig Seesstadt a végállomás.
Seestadt-ról már hallottunk jó néhányszor. Új lakások épülnek majd a tó köré. Így jött az ötlet, hogy nézzük meg.
A bécsiek szerint a Duna túloldala már nem is igazán Bécs. Aki ott él, arra csak legyintenek a tősgyökeres városiak. A 21. vagy 22. kerületben lakni még súlyosabb stigma, mint a 10. kerületben. :-)
Lillát viszont valamiért vonzza a 22. kerület.
A metró a Messe Prater után már kizárólag a felszínen fut, így valóban van értelme elmetrózni a végállomásig, mert nem csak a sötét alagutat bámulja az ember.
Itt városrész épül
Aspern-ig semmi különös. Házak, ipari létesítmények váltogatják egymást. Tipikus külváros. Itt azonban le kell szállnunk és megvárni a következő szerelvényt, mert nem mindegyik megy el Seestadt-ig. De sebaj, 3 pec múlva már itt is az újabb metró. Majdnem üres. Lassan megértjük, hogy miért. Aspern után szántóföldek, elszórt házak következnek, várost nyomokban tartalmaz a táj. Majd a metró egy hatalmas jobbkanyarba fog. Az üvegházakon túl azonban toronydaruk tűnnek fel. A szerelvény továbbra is jobbra kanyarodik. Utolsó előtti megálló. További jobb kanyar, u-alakban haladunk. Immáron visszafelé. A szántóföldön távirányítós repülőgépeket röptetnek. Egy másik szántóföld felparcellázva. A megálló mellett buszvégállomás. Lakóházak nincsenek.
Darubalett - fények
42 daru
Csak a távolban az épülő lakópark beton pillérei meredeznek az ég felé a legalább 20 daru között. Ez Seestadt.
Egy teljesen új városrész. 2,4 millió nm (a bécsi 7. és 8. kerület alapterülete avagy 350 futballpálya), 8.500 új lakás, irodaközpont (IQ Center), bevásálóközpont, iskola, óvoda. 20.000 lakó és 20.000 munkalehetőség. A semmi közepén egy kis, háromszög alakú tó körül. És lesznek kiskertek, bickiliutak, jó levegő. Mindez 2030-ra fejeződik be.
Seestadt Aspern - U2 végállomás
De már van már metró, autóbusz végállomás!
A metróból kiszállva kiderült, hogy program is lesz. Darubalett. Viszont az is kiderült, hogy a pusztában metsző szél fúj. 16 órakor érkeztünk a helyszínre, az előadás meg 17:30-ra volt kiírva. Sajnos nem vártuk ki, viszont láttuk a főpróbát, így kiderült, hogy darukra színes világítást szereltek és tisztességes hangosítással zene is társul majd a fény effektekhez.


Látogatóközpont
Visszaszámlálás 3...2...
Természetesen látogatóközpont is tartozik az épülő városrészhez. Bécsben a marketinget magas fokon űzik. Fontos, hogy "eladják" a nagyszabású beruházásokat a polgároknak (lsd. Hauptbahnhof). Itt is jó munkát végeztek. Ahogyan az ember felsétál a harmadik emeletre, úgy érzi, hogy neki holnaptól itt kell élnie. Látványtervek, fotók, szöveges leírások indítják be fantáziánk nyálelválasztását. Felérve már látja is az ember magát a Sonnenalle-n fagyival a kezében, vagy a Janis Joplin sétányon a a bicikliző unokák mögött szaladva. Impresszív. Nagyon!
Látvány és látványterv
De mi, "öregek" maradunk a déli oldalon, ezt a lakótelepet meghagyjuk a fiataloknak. Örömmel olvassuk, hogy az S1 összeköt majd bennünket.

Az első etap 2015-re kész
A metsző szélben elsétálunk az építkezésen a félkész házak között. Van amelyiknek még csak a beton váza áll, de már van olyan is, ahol a gipszkarton falakat húzzák be és már az ablakok is helyükön vannak. Lilláék lelkesednek. 30 perc alatt bent lehet lenni a városban...
Aspern Nord - az utolsó előtti megálló
Visszasétálunk az utolsó előtti megállóhoz a szántóföldön át vezető úton.
Érdekes látni, hogy még senki nem lakik errefelé, de az állomás üzemel, a buszok a végállomáson várják az indulást. Egy év múlva már megjelennek az első lakók és beindul az élet.
Felszállunk a metróra. Aspern-nél látjuk, hogy rengetegen várnak a Seestadt-ba tartó szerelvényre. Lesz nézője a programnak (mint utóbb kiderült, több mint 5.000-en voltak kiváncsiak a show-ra).
http://www.vienna.at/spektakel-in-der-seestadt-aspern-leserreporterin-bei-kranensee/3862438

Seestadt-ról részletesebben:
http://www.aspern-seestadt.at/

Többi kép itt:
http://www.pergerlaszlo.hu/becs/2014-02-15/

Ez is Bécs.

Figlmüller


Köztudott, hogy manapság nagyon megosztó nap a Valentin-nap. Mi ezt a napot is felhasználjuk (a többi 365 vagy 364 mellé), hogy ünnepeljünk. Nincs kimondott cél, nem beszélünk a szerelemről, a szeretetről, csak egyszerűen csinálunk valami érdekeset. Idén én voltam a programfelelős. Én már számtalanszor voltam a Figlmüller-ben az elmúlt nyolc hat évben, de Lacival még soha nem sikerült eme jeles műintézményét meglátogatni. Gondoltam egy nagyot, és megpróbálkoztam az asztalfoglalással múlt vasárnap este. A Figlmüller 109 éve ellenére is halad a korral, van lehetőség online asztalfoglalásra. Angolul és németül is. Vacsorára már nem volt hely, de az ebédidő még üres volt. Mivel szabadságra készültem, így végül is az ebédidő is megfelelő lett. Sőt! Még talán jobb is a nap közepén egy hatalmas schnitzel, mint vacsorára.
A meglepetés nem teljesen sikerült, mert Lilla elszólta magát és nem volt kedvem kimagyarázni a dolgokat, mert úgyis csúnyán kilógott már a lóláb. Így minden mellébeszélés nélkül indultunk ebédelni. Korgó gyomorral.
A Wollzeile-n található étterembe mentünk. 
 
Nem sokat vacakoltunk a rendeléssel. Mindketten a klasszikus verziót kértük, Laci krumplisalátával, én paradicsomsalátával. 10 perc múlva már asztalunkon is volt a méretes adag.

Újabb 10 perc után meg csak az üres tányérok maradtak.
A kiszolgálás professzionális, az étel minősége az etalon, az adag meg hmmm.... riesengroß.
A ma étteremként jegyzett hely borozóként indult még 1905-ben. Mind a mai napig a Figlmüller család tulajdonában van. Johann Figlmüller rájött, hogy kellene valami ételt is felszolgálni a bor mellé. Így született a schnitzelek schnitzele. :-)
Az itteni schnitzel nem borjúból készül, ugyanis Hans Figlmüller szerint a bécsiek jobban kedvelik a sertésből készült rántott húst. Az általuk készítetett rántott szelet extra vékony, maximum 4 mm vastag lehet. 4 konyhai alkalmazottjuk nem csinál mást, csak húst klopfol naphosszat. Évente 50 tonna húst (250.000 szeletet!). Ennyi az étterem átlagos felhasználása. Ketchup és mustár nincs a hús mellé (Herr Figlmüller szerint lélekszomorító eme dolgok akárcsak említése is), van helyette citromos krumplisaláta galambbegysalátával.
Az étteremet már a 4. generáció irányítja, az első váltás 1961-ben történt. Jelenlegi tulajdonosa Hans Peter Figlmüller 1943-ban született Bécsben. Felszolgálónak tanult, majd később Kremsben végzett vendéglátás szakon. 1972-ben megnyitotta Grinzing-ben borozóját a Grinzingerstraße 55-ben, melyben a család 3 hektáron termeszt szőlőjéből készült bort szogálják fel a vendégeknek. Egy évvel később azonban átvette a Bäckerstraße-i étterem vezetését.
Az étterem nem titkolja a "gyártási eljárást" sem, a nyers húst pillangóvágással szeletelik, klopfolják, panírozzák. A kész szeleteket nem fritőzben, hanem serpenyőben sütik és mindösszesen 30 másodpercig sül a forró olajban a hús. Így marad szaftos, mégis aranybarna.

További érdekességeket olvashattok magyarul:

És németül (érdemes a videókba belenézni):



2014. február 12., szerda

Bécsi kávéházak

Új év, új fogadalom. (Tudom, hol van már az újév...)
Szilveszter éjszakáján megint bent voltunk a Belvárosban. A bécsiben.
Sétálunk, sétálunk... majd lecsücsülnénk.
OK, Landtmann, mint előző évben is? Menjünk.
A Herrengasse-n át vezet az utunk. Előttünk a Café Central. Egymásra nézünk. Miért is ne?
Kisebb sorbanállás után bejutunk. Mert mi csak ketten vagyunk és csak kávézni szeretnénk. Este 10 órakor. :-)
Az asztalnál ülve nézelődünk. Nagyon szép hely. Elmerengünk, hogy milyen lehet, amikor nincs ekkora forgalom. Biztos hangulatos. És mi meg öregszünk. Sör helyett már bort iszunk, szívesen üldögélünk a schanigarten-ekben és vasárnap délutánonként el-elmegyünk kávézni. Néha valamelyik Aida-ba vagy a Groissböck-be.
És ekkor jön az ötlet, hogy a 2014-es év legyen a kávéházak éve. Járjuk sorba a "nagyokat".
Mint a Landtmann, Central, Dommayer, Demel, Sacher stb.
Öltözzünk fel egy vasárnapi sétához és fejezzük be a délutánt valamelyik kávéházban.
Szóval kávéházi turné indul. A héten kezdjük.
Ehhez találtam is egy jó kis oldalt: http://www.wiener-kaffeehaus.at/portraits.aspx
És még ezt is: http://www.checkfelix.com/blog/2010/10/die-5-besten-wiener-kaffeehauser/

Ui: a Café Central-ban a pincér derékba törte az osztrák nyelvvel kapcsolatos összes igyekezetünket, mert fizetés után angolul köszönt el tőlünk. Pedig mi egész addig azt gondoltuk, hogy németül beszéltünk. :-)

Havazik

Most. És meg is marad. Tudom, tél meg ilyesmi. De azt mondták, hogy a héten már 10 fok lesz. Havat senki nem említett.

2014. február 11., kedd

Új Mercedes Citaro buszok Bécsben

Munka... munka... munka.
De vége.
Persze közben számtalan bejegyzés gondolatot öltött csak a nap elején végén már nem akaródzott visszaülni/ott maradni a számítógépnél és a billentyűkön kalapálni.
De majd most!

Január 7-től munkába álltak az új Mercedes Citaro (ejtsd "Kitaro"*) buszok a 7A vonalán. Lilla hívta fel rá a figyelmemet, így S-Bahn helyett busszal járok megint munkába. Néhány napig figyelgettem, hogy mi a változás az új buszban.
- Legelőször is megújult a buszok festése. A piros-fehér színvilág maradt, de a dizájn változott. Mondjuk ezt már tudtuk előre, mert lehetett szavazni is még tavaly az új dizájnról.
- Kevesebb ülés van benne - a csukló utáni részen nincs meg a régi 4-es ülés. A jobb oldalon csak egy ülés, a bal oldalon meg két ülés van.
- A padlóborítás úgy néz ki, mintha valódi szőnyeg lenne, de csak PVC. Többször is mégnéztem, hogy noooormális az osztrák BKV, hogy szőnyeget tesz a buszba... De csak PVC. Ami élethű.
- Majd' minden kapaszkodón van leszállásjelző.
- A csukló része szerintem hosszabb és iszonyat "hajlékony" a busz. Teljesen úgy tűnik, hogy képes 90 fokban bekanyarodni. Aki a csuklóban áll kanyarban, annak alaposan kapaszkodni kell, mert iszonyat nagy kört ír le vele a csuklós rész egy szűkebb kanyarban.
- A leghátsó sor is összement, mert jobb hátul ott a motor. Hatalmas.
- Sokkal gyorsabb és fürgébb lett. Némely buszsofőr előszeretetettel "ralizik" vele. Tudjuk be ezt a megszokásnak, mert biztos ugyanennyi gázt kellett adni a régi buszoknak is, hogy menjenek, de egyik este hazafelé a sofőr szabályosan az idegeimre ment. A csukló részben álltam és a legelső megállónál kis híján hanyatt estem, akkorát fékezett. És utána ezt minden egyes megállásnál eljátszotta. Az is lehet, hogy először ment a vonalon, mert minden piros lámpa és megálló mintha meglepetésszerűen bukkant volna elő az éjszakából. Hopp, egy lámpa/megálló... nem kéne megállnom? Ja, de igen. Satufék. :-) Ráadásul a kanyarokat is úgy vette, mintha csak egy Smart-al kanyarodott volna. Kanyar, kanyar, kanyarocska. Jaj, de kell azt a kormányt tekerni. Most jobbra éééés vissza. Most balra éééés vissza. Szóval idegesítő utam volt hazafelé, de leszállás után már csak nevettem.
- Halkabbak lettek.
- Az ajtók a busz oldalávan párhuzamosan kifelé nyílnak.
- Van bennük információs monitor, mely mutatja a következő 3 megálló nevét.
- És szerintem változott a rugózása is, mert minden kis buckát meg lehet érezni és képtelenség sms-t írni, úgy remeg a kezem, a telefonról nem is beszélve. (Valaki mondja már meg, hogy akkor most melyik a helyes, keményebb vagy lágyabb a rugózása?)

És amit még hivatalosan is mondanak a buszról:
- Több hely van benne babakocsinak, kerekeszéknek (igen, valószínűleg ez lett az oka a csukló utáni négyes ülések csökkentésének).
- EURO-6-os környezetvédelmi osztályba tartoznak.
- Minden busz klímával szerelt és van bennük levegőszárító funkció a téli, nedves időkre.
- Az ajtókat kamerák figyelik, hogy a fel- és leszállás még biztonságosabb legyen.
- Jelenleg 23 buszt állítottak forgalomba a 7A és 35A vonalán. Év végére ez a szám 56-ra fog bővülni és 2016-ra az autóbuszállomány felét ezekre a Mercedes buszokra cserélik.

http://www.wien.gv.at/verkehr-stadtentwicklung/fahrplan/busflotte-neu.html
Nézzétek meg a videót is.

Bécs, én így szeretlek.

* Toll a bécsiek fülébe! Egy kisebb családi+nyelvészeti vita után igen erős késztetést éreztem, hogy utánanézzek, hogy mi is a helyes kiejtés. És igen: "szitáró". Így hiába kötöttem az ebet a karóhoz a rendelkezésemre álló, ám igen hiányos adatok alapján, csúfos vereséget szenvedtem. :-)

2014. január 1., szerda

Csata után

Komoly pukkangatással kezdődött az újév, vagy ahogy Legolas mondja, vörös nap virradt, vért ontottak az éjjel. Néhány kép a sebesült orkokról, Kelet-Középföldén, Mordor-alsóból.








Karacsony 2013

Elmult a Karacsony es bekoszontott az uj ev is. En meg elmaradtam megint. Most potolok.
Mar csak azert is, mert, amit elsejen csinalsz, azt fogod tenni egesz evben. Vagyis, ha blogolni szeretnek meg iden, akkor ma feltetlenul irnom kell egy bejegyzest. Mondjuk egy karacsonyosat. Amiben feltetlenul meg kell osztanom egy advent 4. vasarnapjahoz illo programot.
Tortent ugyanis, hogy kis csaladom, beleertve jomagamat is, karacsony elottre kimerult. Igy Lilla kitalalta,, hogy advent utolso vasarnapjan ne farasszuk magunkat fozessel, tartalekoljuk energiainkat 24-re, menjunk el valahova kirandulni es hagyjuk hogy valaki mas tegye elenk az ennivalot. Nem kellett rola hosszabb vitat nyitni, mindenki lelkesedett. Lila valami adventi vasart javasolt Becsen kivul. Felcsaptam a google-t es nehany perc utan eljutottam Mariazell-be virtualisan. Kell ennel jobb advent utolso vasarnapjara? Adventi vasar, havas hegyek, gozolgo tanyer es egy pohar forraltbor kepe kuszott szemeim ele. Mar csak Lacit kellett meggyoznom, hogy az a 150 km semmiseg es igazan megeri. Kicsit szkeptikusan annyit mondott, hogy aaaaa, nem lesz ott mas rajtunk kivul...
Megegyeztunk, hogy koran indulunk, hogy talaljunk parkolohelyet.
Folyamatosan neztem az idojaras elorejelzest, mert holancunk az nincs. De remek idonek igerkezett.
Hat, nem mondanam, hogy a fel nyolcas ebredes az korai, de 9 orakor mar uton is voltunk. Csomagoltam sutit, meg ket termosz teat. Es meg felkaptunk nehany pledet, minden eshetosegre felkeszulve. Laci meg is jegyezte, hogy piknikezni megyunk? nem lesz ahhoz kicsit hideg? Meg egyszer ellenoriztem az utviszonyokat, holanc nem kell.
Ropke 2 ora mulva verofenyes napsutesben megerkeztunk Mariazell-be (Semmering-ig vegig kodben autoztunk, de ott kisutott a nap es ez igy is maradt egesz napra).
Termeszetesen masok is hasonlo programban gondolkodtak vagyis parkolohely nem sok akadt. A felszinen. De a melygarazs felig ures volt. Es egy napra mindosszesen 4,5 EUR-t kertek.
Eloszor megneztuk az adventi vasart a templom elotti teren, majd az elore tervezett program szerint felmentunk a hegyre enni. A varosban es a hegy labanal nem sok ho volt, emiatt pl. a szankopalya sem mukodott, de ezt mar tudtuk elore, igy nem erte csalodas Lillaekat. A hegyen viszont volt ho. Kb. 50 cm, sielesre alkalmas. Elsetaltunk a masodik hütte-ig (kb. 100 meter) es mint a messzirol jott farkasehes vandorok (mindketto igaz volt, csak epp az auto esa felvono hozott bennunket) nekilattunk az ebednek.
Ebed utan hogolyozas es setalas kovetkezett, majd vissza a varosba (hmmm. 1.500 lakoval inkabb csak falu vagy telepules neven lehetne illetni...). Beneztunk a templomba is, hogy teljes legyen a karacsonyi hangulat, de a rengeteg turista miatt nem sikerult hangulatba jonni.
Igy kenytelenek voltunk forraltborral hangolodni. Vettunk hozza 12 szem gesztenyet is. Igy lett teljes a napunk.
4 orakor indultunk vissza. Hazafele meg megalltunk Maria Schutz-nal a Kirchenwirt nevu helyen kavet inni es fankot enni. (Errol a helyrol mar korabban irtam bejegyzest.) A fank sajnos nem er a Ströck-os vagy Groisböck-os nyomaba...
Hazafele megfogadtuk, hogy innentol hagyomany lesz az advent utolso vasarnapi kirandulasa.

Ilyen rakeszules utan december 24-e is kaprazatosra sikerult. A Billa-bol rendeltunk szendvicstalat, hogy ne kelljen kulon keszulni ebeddel, illetve senki ne haljon ehen a vacsoraig. Ezt az otletet is hagyomannya tesszuk a kovetkezo evekre...
Lilla fozott, mi meg kuktaskodtunk neki. Vegre senki nem dolgozta halalra magat.
Iden az asztalunk is kapott igazi karacsonyi diszitest, Csabi csodaszepet hajtogatott textil szalvetakbol (amikbe kesobb nem engedtem szajat torolni, mindenki legnagyobb meglepetesere. Mert meg a vegen osszepiszkolodik - indokoltam. Nem tudtak meggyozni, hogy a Persil elbanik minden folttal. :-))
Aztan volt ajandekbontas es pezsgozes.
Az idei volt az eddigi legszebb karacsonyunk. Semmi kapkodas, semmi vegkimerules, rengeteg nevetes es egyuttes kozremukodes. De ehhez kell ket huszoneves nagylany, meg ket tuti jo pasi (a harmadik sajnos nem volt velunk, o a szuleinel karacsonyozott iden).

Es most boldog uj evet! Hamarosan jon az ujevi bejegyzes is.

Kepek Mariazell-rol itt.