2015. június 21., vasárnap

Befőzésmaraton - eper, meggy, barack

1. Kész az idei eperlekvár 6 kg eperből




2. Következő szint is meglépve. 3 kg meggy.


3. A mai utolsó kör. Sárgabarack lekvár 5 kg gyümölcsből



A képeken nem látszik, de a csapat vezetője és beosztottja a ház asszonya volt, egy személyben :)

2015. május 22., péntek

Utolso nap - India

Kevesebb, mint 24 ora van a hazaindulasig.
A hetvege eszmeletlenul jol sikerult. Annyira, hogy nem is lehet posztot irni rola. Kivetelesen minden a tervek szerint alakult, ami teljesen meglepett.
Utaztam motoros riksaval, vonattal, helyi buszokkal (olyanokkal, aminek nincs ablaka, csak racs es a nok a busz elso feleben utaznak ferfiak nelkul). Aludtam napkozben a vonaton a felso agyon. A fiuk csak neztek, hogy milyen pillanatok alatt fent voltam es 1 percen belul mar aludtam is.
Volt rajtam indiai viselet, hogy kevesbe legyek feltuno.
Minden eves kozben szemermetlenul es abszolut feltunoen bamult a helyi ferfi kozosseg. Fotozkodtam kislanyokkal, mert az apukajuk megkert ra. S. videot is keszitett rola es el voltak olvadva tole, hogy micsoda halal nyugalommal es mosolyogva turtem a helyzetet.
Ettem olyan helyeken, ahova egyebkent be nem mentem volna. Mindent megettem, amit elem tettek. Es meg kell hagyni, hogy finom is volt minden.
Hajokaztunk is nehanyszor, amit nagyon-nagyon elveztem.
Volt forrosagban, kellemes idoben es egesz nap szakado esoben reszunk. Az esos napon min. 3-szor elaztunk tetotol-talpig az esernyok ellenere.
Jartunk templomban, muzeumokban, allatkertben. Bolondoztunk a tengerparton, vacsora utan setaltunk a sotetben.
A szallasok nagyon jok voltak, egy szavam nem lehet rajuk.
Hazafele busszal jottunk, majd 12 orat. Sokkal kenyelmesebb volt, mint az europai buszok. Meg takarot is adtak ejszakara. A buszozas miatt aggodtam a legjobban, mert mostanaban nem szeretek buszozni, valahogy nagyon szuknek erzem. De ez a busz tenyleg nagyon jo volt.
Lattam mango fakat. Megettuk az orrunk elott leesett mangot. Lattam jack fruit fat hatalmas gyumolcsokkel. Lattam mindenfele szepseges madarat. Lattam rizsfoldeket. Es lattam a tengert is.
Egy szoval fantasztikus volt. Minden percet nagyon elveztem.
A vegen bezsebeltem a fiuktol az elismerest, hogy milyen jol helytalltam. Nem hittek volna, hogy egyetlen zokszo nelkul vegigcsinalom.

Oszinten? Mar varom, hogy ujra visszajohessek. :-)

2015. május 14., csütörtök

Utolsó hétvége - India

Lassan elérkezik az utolsó hétvége is.
Mivel ma épp ünnepnap van Ausztriában és a holnapi nap is szabadnap a cégnél, így én is szabadnapot tartok holnap.
Ma még nem, mert van munka bőven. Tudja valaki követni?
Mindegy, a lényeg az, hogy ma még dolgozom, de munka után indulok a két kollégával Kerala-ba.
A terv a következő:
Csütörtök
19:05 - indulás Ernakulam-ba vonattal
Péntek:
8:00 - érkezés Ernakulamba
Városnézés - Fort Kochi, tenger, ebéd, vacsora, majd alvás
Szombat:
valamikor a korai órákban indulás Kumarakom-ba vonattal
Nézelődés, majd indulás tovább Trivandrumba vonattal.
Trivandrumban nézelődés, majd indulás tovább Varkala-ba a tengerhez elfoglalni a szállást
Vasárnap:
Tengerpart
Majd délután vissza Trivandrumba.
Valamikor este 8 órakor indulás vissza Bangalore-ba autóbusszal
Hétfő:
Reggel 6 óra - érkezés Bangalore-ba
9 óra - indulás munkába

Szóval hétfőig ne nagyon várjatok errefelé. :-)

2015. május 13., szerda

Illemszabály - India

A női mosdóban fotóztam.
No comment. :-)

Amikor nincsenek újabb kalandok - India

A boltban kétféle banánt lehet kapni. Nagyot (amilyen otthon is van) és kis ducikat.
A kis dagik sokkal finomabbak, mint a klasszik társaik. Csak kicsit nehezebb őket meghámozni. Vékonyabb a héjuk és nagyon ragaszkodnak a belsejükhöz. Az első napokban jobb, ha nem próbálkozik az ember ilyennel, mert a higiénia vészcsengő arra találná késztetni az embert, hogy inkább ne is egye meg...* De az 5. héten már lehámlanak az ilyen averziók, mint ahogyan a banán héja is.

Nem csak a nőket illetve a templomban tiszteletüket tevőket látják le pöttyel, hanem a vegatáriánis ételeket is. Ők zöld pöttyöt kapnak.
Íme néhány élelmiszer, ami vegetáriánus. Ha egyébként kétségetek lenne, hogy egy "veg" halandó fogyaszthatja-e... :-)
Paneer Makhani szósz

Vaniliás keksz

Rizs

Red Bull

Á-víz

Ganesha kedvenc csemegéje, amiből jól bekajált,
majd a Hold kinevette, amiért büntetésből eltüntette az égről.
Azóta van holdfogyatkozás.

Kávé

Tej
És egy kép az itteni konnektorokról. Eltartott egy darabig, amíg rájottem, hogy melyik lyukba mit dugunk. És persze mellé a kalsszikus kapcsoló, ami azt hivatott szolgálni, hogy legyen áram a konnektorban. :-D
Konnektor - nem kell hozzá semmi adapter.
Szerenécse. Csak józan ész. :-)

* A banán héja feltételezéseim szerint igen piszkos. Hámozás közben óhatatlan, hogy a bontogató kezével az ember hozzáér a gyümölcs belsejéhez. Persze ügyesen meg lehet oldani, de amikor még a zuhany alatt is szorosan összeszorított szájjal áll az ember, akkor ez nem nagyon fér bele a higiéniai világképébe. Arról nem is beszélve, hogy ha hagyjuk kicsit érni, akkor megreped a héja. Nem akarom tudni, hogy mik ugrálnak bele a repedésbe a héjról. :-) Szóval jobb, ha ezzel nem az első héten próbálkozik ai idelátogató, amikor még igen sérülékeny az emésztési rendszere. :-)

2015. május 10., vasárnap

Virágok, gyerekek - India

Csak nem bírtam magammal itthon és még sötétedés előtt elmentem pénzt felvenni és tejért a boltba. Azért is volt fontos sötétedés előtt megejteni ezt a sétát, mert a múlt héten felfedeztem virágzó kurkumát a parkban, de akkor nem volt nálam telefon, hogy lefényképezzem.
Nekem is van otthon egy kurkuma gumó, de csak leveleket hozott tavaly, virágot semmit. Jó lenne, ha valaki megmutatná neki a képeket, hogy egy valamire való kurkuma gumónak hogyan is kellene viselkednie. Hátha összekapja magát. :-)
Szóval átgondoltam a következő két hetet és arra a következtetésre jutottam, hogy ha ma nem fotózom le, akkor már nem is lesz meg. Mert a következő hétvégén nem leszek itthon, esténként meg sötétben érek mindig haza.
Lefotóztam. És még más szép növényt is telefonvégre kaptam. Íme.
Virágzó kurkuma

Közelebbről is

Ma sárgában utaztam

Krikettező gyerekek

Még sárga virág

és még több...

Hogy ne legyen unalmas, piros virág

Ez se nem sárga, se nem gyerek

Művészkedtem

Meg ezzel is. De a férjem jobbat tud...

Szemétlerakó. Illegális.




MG Road, Bangalore - India

Minden indiai városban létezik egy MG Road, azaz Mahatma Gandhi Road.
A kollégák nagy előszeretettel kérdezgetik, hogy voltam-e már az MG Road-on a belvárosban? Én csökönyösen ismételgetem, hogy nem, még nem.
Pénteken megérdekődtem J-től, hogy mennyire veszélyes vállalkozás busszal bemenni a
belvárosba. Megnyugtatott, hogy teljesen kockázatmentes, ha még napnyugta előtt hazaérek.
Kiokított, még arra is, hogy hol van a buszmegálló.
Más program híján nem maradt más hátra, mint ma egy buszos kirándulás a belvárosba.
Google Maps-en gondosan ki is néztem, hogy 11:13-kor megy a 339E számú autóbusz az MG Road-ra.
Visszafelé meg 14 óra után a 305E járattal tudok majd jönni.
Utcai kifőzdék a buszmegéllóval szemben
Sikeresen ki is értem a buszmegállóba, de meg kell hagyni, ma különösen meleg volt, úgyhogy patakokban folyt rólam a víz. Szerencsére a megálló árnyékban volt.
Várakoztam egy kicsit. Mindeféle buszok jöttek, szinte percenként. A pirosak, mint 500AC, 335E, és rozzant kékek, mint 328, 326 és egy csomó szám nélkül, hindi felirattal. Vártam és vártam. Csak nem akart a 339E felbukkanni. 10 perc várakozás után egy kék busz kalauzától megkérdeztem, hogy vajon mikor jön a 339E, hogy bejussak az MG Road-ra. Várjak még 10 percet, mondta. Vártam. Majd eluntam. Elindultam az egyel korábbi megállóba, ahol van egy pláza is. Gondoltam legrosszabb esetben plázázom, de ott biztos több ember van a megllóban, hátha valaki tud majd segíteni.
Az autóbus belseje
Reklám az ülés hátulján
Odaértem. Épp bent állt egy 335E. Mondtam a sofőrnek, hogy az MG Road-ra szeretnék menni. Intett a fejével, hogy szálljak fel, ez a busz épp arrafelé megy.
Felszálltam hát és leültem. Jött a kalauz kislány és kértem tőle egy jegyet az MG Road-ig. 80 rúpia volt.
A buszon bekapcsoltam a GPS-t, de tudtam, hogy bő 40 perc az út, kb. 19 megálló. Így nem aggódtam, hanem inkább nézelődtem. A busz légkondicionált volt, fújta ezerrel a hideg levegőt az ablak mellett. Nem telt meg az autóbusz sehol sem, de megállapítottam, hogy mellém senki nem mert vagy akart leülni.
Boltok útközben
Vasárnap lévén nem volt túl nagy forgalom, úgyhogy elég tempósan tudtunk haladni.
Útközben láttam piacot, nagyon szép, színes volt. Meg teheneket. És színes kirakatokat. Meg szemetet és lakóparkokat. Meg játszóteret fém mászókákkal. És múzeumot, meg a hadsereg támaszpontját. Meg a régi repteret.
Mikor már közeledtünk a cél felé, nagyon figyeltem a GPS-t, hogy le kell-e már szállnom. Talán igen, mert úgy tűnt, hogy a busz mindjárt elfordul a belváros felől. Ekkor hallottam meg a kalauz lány hangját, hogy szálljak le. Előresiettem az első ajtóhoz, majd a busz hirtelen megállt, én meg szinte kiestem az ajtón. Az az érzésem, hogy csak úgy útközben tett ki a sofőr, mert azonnal indult is tovább.


Utcarészlet
Már majdnem belváros
A GPS segítségével betájoltam magam, meg az MG Road megközelítését. Nem volt túl messze. Ittam egy kis vizet és elindultam. Semmi jel nem mutatott arra, hogy ez a belváros lenne. Ugyanúgy nem volt járda, vagy ha volt épp építkeztek és nem lehetett használni. Az úttesten haladtam a legtöbbször. Elhaladtam egy nagy pláza és a foci stadion mellett. Kb. 15 perc múlva megérkeztem a célponthoz.



Stadion
Színes házak a távolban
Semmi nem emlékzetett egy belvárosi bevásárló utcára. OK, voltak boltok, de volt hozzá iszonyat zaj és meleg. Megnéztem, hogy hol lehet majd a buszmegálló visszafelé. Miután megtaláltam, gondoltam nézelődök egy sort, majd bemegyek egy újab plázába ebédelni. Már nagyon éhes voltam és egy Pizza Hut-os pizzára áhítoztam. Egy vegetáriánusra.
Még házak
Belvárosi utcarészlet szeméttel
A sétálástól nagyon hamar elment a kedvem. Nem tudom viszaadni a látottakat egyáltalán. Egyszerűen nem megy, mert annyira szürreális. A terep egyáltalán nem alkalmas a sétálásra. Küzdesz azzal, hogy a lábad elé figyelj, mert nem mindegy, hogy hová lépsz...Tagadhatatlan, hogy vannak üzletek, de engem egyik nagy márka sem érdekelt. 5 perc botorkálás után eldöntöttem, hogy inkább megebédelek és aztán irány haza. Átvergődtem magam az úttesten a már korábban említett plázához. A bejártanál le akarták tetetni velem a hátizsákomat a csomagmegőrzőbe. Na, ez volt az a pont, ahol totálisan besokalltam. Sarkon fordultam és éhesen-szomjasan hazafelé vettem az utamat.
Pont jött egy 335E busz. Megkérdeztem a sofőrt, hogy megy-e az ITPL Road felé, Igen, volt a válasz.
Viszik a szemetet, háttérben világmárkák
Szemétszállítás közelről
Felszálltam, leültem. Jött a kalauz. Még otthon kiírtam egy csomó információt egy papírlapra, pl. a buszmegllók nevék, a járatok számát, stilizált térképet is rajzoltam a megállókról. Mutatom a kalauznak, hogy hová mennék. Nézi, nézi, nem érti. Magyarázom, hogy melyik út van arrafelé. Meg kinyögöm a Shantiniketan szót is. Felderül az arca, áááá Big Bazar?! Ja, ja. Az lesz az. Megismétli, hogy Prestige Shantiniketan, ugye? Igen. Együtt örülünk. Elkér 80 rúpiát. Én megnyugszom, hogy ugyanannyi a viteldíj, tehát olyan nagy baj nem lehet.
Utcai cipész műhelye
Hazafelé ismerős az út, hiszen alig egy árája jártam errefelé.. Megvannak a tehenek, a cukornád lé készítő árusok, a színes piac. A felüljáró. A színes boltok. Aztán még ismerősebb lesz a táj. Erre dolgozom. És jön az autóbusz állomás, a Mariott az Inorbit Mall-al , az utolsó kereszteződés. Leszálláshoz készülök. A kalauz kiabálja, hogy Big Bazar és közben rám mosolyog. Szívm szerint mennék még egy megállót a másik plázáig, de nem merek. Inkább leszállok. És gyalog megyek.
Iszonyat meleg van, kóválygok az éhségtől. Pizzát akarok, de mindjárt. Iszom egy kis vizet. A plázában fel kell menni a 4. emeletre. És igen! Megvan a Pizza Hut. Kérek egy kis vegetáriánus pizzát, aminek széle chilis sajttal van töltve. Meg egy epres shake-et. Az jól hűt, ha netán nagyon csípős lenne a pizza.
Előveszem a könyvemet és olvasok. 15 perc múlva megérkezik a pizza. Pont olyan, mint amilyennek szerettük annak idején. Vastag tésztás, finom. És nem csíp túlságosan. A mérete is pont jó. Egy szuszra elfogy. Fizetek is.
Áruszállítás a lakóparkon belül
Még ténfergek egy kicsit a plázában, majd elindulok hazafelé. Fél 4-re haza is érek. Fáradtan, csatakosan. Pont elég volt a kirándulásból. Átöltöztem és csak annyi erőm maradt, hogy ledőljek az ágyra. Azonnal el is aludtam.

Azt hiszem, hogy a mai nap lett az a pont, amikor elkezdtem várni a hazatérést. Telítődtem mindennel és elég volt. Jó lesz hazamenni.
Készülhet az a tejfölös, szalonnás, túrós tészta. Meg egy kis rántott hús. Hagymás, paradicsomos, ecetes salátával. Nem is, inkább menjünk a Figlmüllerbe. Bár ott nem adnak sört...
Igazából nem is vagyok éhes. Melegem van.

Az Időutazó - India

Egy nap az Időutazó különös kéréssel fordult a főnökéhez.
- Uram, úgy érzem, hogy kiöregedtem az időutazásból. Nagyon fáraszt már az állandó utazgatás a múlt, jelen és a jövő között. Szeretnék kicsit pihenni és könnyebb munkát végezni, lehetőleg a jelenben.
A főnök meglepődött ettől a kéréstől, de egy kis töprengés után így szólt:
- Rendben, megértem a kérésedet. Leküldelek a Földre egy kis pihenésre. Hogy hová, azt én határozom meg.
- Rendben Uram, és mi lesz a feladat?
- Nincs különösebb feladat. Pihenj, nézz szét, ismerkedj a Föld azon szegletével.
- Köszönöm Uram, Ön feletébb nagylelkű!
Az Időutazó nem vette észre, ahogyan főnöke a szakállába mosolyog, miközben személyesen helyezte el őt a Földre.
Kellemesen meleg idő fogadta. Az Időutazó szétnézett, majd maga is meggyőződött, hogy valóban a jelenben van. Magas házak, hangzatos hirdetések, ismerős márkák, autók, motorok az utakon. De kicsit mégis olyan furcsa. Görnyedt hátú nők söprik az utcát vesszőkkel. Férfiak a régi időkre emlékzetető fehér viseletben. A modern házak között elfekedett viskók, lapostetős, ósdi üzletsorok.
Megrázta a fejét, kitörölte az autók által folyamatosan felvert port a szeméből. Tovább ment. Automata, légkondicionált metró szerelvény. Helyben vagyunk, az előbb biztos csak valami emlékkép rohant meg. - gondolta. Kicsit elnézett a távolba az állomáson. Vonatszerelvényt látott. Az ablakok helyén rács. Jól látszott, hogy a vonat zsúfolásig van, még a lépcsőjén is utaztak emberek.
Elnézett a másik irányba. Hatalmas bevásárlóközpontot pillantott meg. Emberek özönlöttek ki és be. Odabent csupa csillogás, fény. Az étkezdékben gyorskezű kiszolgálók, csillogó acél edények, modern fogások.
Az utca túloldalára tekintve látta az olajtól megfekedett falú étkezdét az alumínium edényekkel, az újságpapíron tálalt fogások körül zümmögő legyekkel, az utcára kitett rozoga műanyag székekkel, a tűzön folyamatosan forró tejes teával.
Megdörzsölte a szemét ismét. Hol vagyok?  És mi történik velem? Nem érzem az időutazással járó megszokott bizsergést a testemben és mégis olyan, mintha minden egyes lépéssel utaznék.
Kicsit jobban nekilódult, mert Időutazó lévén nagyon gyorsan tudott helyet változtatni. Futás közben megint látott modern épületeket, ipari és üzleti komplexumokat. Ugyanakkor tehenek képét látta felvillanni. Megint a képzelete játékának vélte. Hogy tisztuljon az elméje és kép is, amit maga körül látott, lassított. Szépen megművelt földek mindenfelé, lassan itt az ideje az aratásnak. Autók és motorok az utakon. Egy település határára ért. Épp ekkor kanyarodott ki elé a kétökrös szekér. Majdnem elütötte egy teherautó. A kocsihajtó ember szegényes ruhákba volt öltözve, tenyere kérges a munkától, arca cserzett. A szekéren gyerekek és nők utaztak. Talán épp munkába igyekeztek.
Tovább nézelődött. A települést kétszer két sávos út szelte át. Aszfaltozott. A központban acél felüljáró tette biztonságossá átkelést. Illetve tette volna, ha használják is. De az emberek továbbra is véletlenszerűen keresztezték az utat, épp ott, ahol szükségük volt rá. Ismét a mezők irányába nézett. Apró, lassan mozgó pontot pillantott meg. Közeledett és már jól kivehető volt egy magányos ökörrel szántó férfi körvonala. A férfi lehajtott fejjel tolta az ekét.
Újabb kamionok haladtak el mellette. A település közepén lévő szupermarketben vidáman csipogtak a pénztárgépek. A közeli ATM-ből hagyományos ruhában egy férfi épp pénzt vett fel.
Az út szélén nők csicseregtek hihetetlenül színes ruhákban. Szemet gyönyörködtető látvány volt a színkavalkád. Tovább mézelődött és házakat vette szemügyre. A központban emeletes házak, villanyvezeték mindefelé. A központon túl azonban lapostetős házak, a legtöbbjén ajtó sincs. Néhány helyen föggönyt lenget a szél az ajtóban, de vannak helyek, ahol az sincs, csak a ház belseje sötétlik. Áramnak helye csak nyomokban. A falak kormosak a fatüzelésű tűzhelyek miatt. A víz hatalmas műanyag korsókban áll az ajtók mellett. A háziasszony épp egy üres korsóval indul vízért a szomszéd utcában álló vízszállító autóhoz. Fürdőszoba nincs. A ruhák a ház elé kifeszített szárítókötélre teregetve lengenek a szélben. Közvetlen mellettük sovány tehenek legelnek. A nagy csöndben jól hallatszik a falu határában robogó vonat hangja, meg a folyamatos dudálás az autóútról. A falu felett sas kering vijjogva. A banánfák roskadoznak a banántól. A falu szélén folyó patak partján színes ruhás nők, színesen csicseregve mossák a még színesebb ruhákat. A fejükön cipelik a kosarat a szennyes vagy a már tiszta ruhákkal. Mindeközben a városban az informatikusok más országok rendszereit programozzák, hibát keresnek és hárítanak. 3 műszakban. Mert nekik munka kell. És ez még mindig jobb, mint szántani a földeken vagy a földön ülve, árral a kézben cipőt javítani. Más városokban a Tata gyárak is ontják az ennivalót, palackozott ivóvizet, TV távirányítókat, autókat, traktorokat, porcelán bögréket, vízforralót.
Ugyanebben az időben valaki egy hatalmas késsel nyitja fel a zöld kókuszdiót és nyújtja át néhány rúpia fejében a szomjas vevőnek.
Közben termelődik a szemét, a kókuszhéjak ott fognak elrohadni az út szélén, az árus nem vesződik vele, amúgy sincs hová vinni. A háztartási szemét is kikerül a falu szélére. Konténer sehol sincs, szervezett szemétszállítás csak a városban van. A folyamatosan fújó szél meg játékosan szétszórja a szemetet. Jut belőle a település központjába is.
A település másik végében ott a nyomortelep. Textillel vagy pálmalevéllel borított cölöpök. A viskók előtt az elmaradhatatlan színes ruhák száradnak. Gyerekek játszanak a porban. Kriketteznek.
Az Időutazó még mindig nem érti, hogy ez most a jelen vagy a múlt. Visszairamodik a városba. Bekukkant a toronyházak ablakán. Inverteres hűtőszekrény a konyhában, villanykapcsoló a falakon, a plafonon ventillátor kavarja a meleg levegőt. És van vízöblítéses WC. A lakásokon üvegablak. Odabent minimál dizájn. A nappaliban hatalmas kanapé, dohányzóasztal. A falon laposképernyős hatalmas TV villódzik. Indiai sorozat megy éppen. Szekrénysor nincs , maximum egy komód. A falak fehérek, képek nem nagyon díszítik. Ha mégis, akkor azon valamilyen vallási jelenet látható. A hálószobában franciaágy és egy ruhásszekrény, meg hölgyeknek tükrös sminkasztal. A gyerekszoba bútorzata is ugyanezt a minimalizmust tükrözi. Ágy, íróasztal, egy darab szekrény és játékok kosarakban. Semmiből nincs roskadásig. Könyvekből alig van a lakásban, kivéve a gyerekszobát. Mosógép sincs minden lakásban. Mosogatógépet még csak hírből sem ismerik. Van helyette rizsfőző edény, idli készítéshez használható gőzölős fazék, dosa készítéshez speciális sütőedény, indukciós főzőlap. Mert az árammal gondosan kell bánni, fontos, hogy az eszközök keveset fogyasszanak. Légkondicionáló leginkább nincs, mert nagyon sokat fogyaszt és nem arra keresnek a családok. Éjszakánként szerencsére kellemesen lehűl a levegő.
A főutak aszfaltozottak, de a mellékutcákat vörös por borítja, vagy esős időben vörös sár. Mert oda már nem jut aszfalt.
Az Időutazó magába roskadva levegő után kapkod. Nem érti, hogy mindez hogyan lehet egy időben egyszerre.
Hívja a főnökét.
- Uram, én valami érzéki csalódás áldozata vagyok. Ez idáig ilyesmivel soha nem találkoztam egyszerre, egy időben. Mi ez a különös hely? És leginkáb mely időben tartózkodom?
- Nem érzéki csalódás, maga a kézzelfogható valóság a jelenben. Ez egy különleges ország, ahol egyszerre létezik a jelen és a múlt. Mivel fáradt vagy az időutazáshoz, találtam neked egy kényelmesebb feladatot. A te feladatot az, hogy összekapcsold a meglévő múltat a jelennel és elvezesd őket a jövőbe. Vállalod?



Indiai angol - India

Angolul tudóknak egy kis érdekesség.

curd - aludtej vagy joghurt
good name - az illető keresztnevét tudakolják ilyenkor
cab - taxi
canteen - munkahelyi étterem
bandh - tiltakozás, sztrájk
bike - motorkerékpár, de sohasem bicikli
metro - leginkább a HÉV-re vagy Schnellbahn-ra hasonlít, mert Bangalore-ban a föld fölött jár
fresher - fiatal, kezdő munkatárs
items - ezt étkezésnél a különböző fogásokra vagy azok részeire használják. Elég bonyolult a dolog, mert egy fogás az rendszerint rizsből, húsból és/vagy zöldségből illetve különöző szószokból (curry) áll. A rizs az "dry item" vagyis a fogás száraz része.

Az indiaiak hihetetlen sebességgel tudnak angolul beszélni. Néha csak kapkodom a fejem, hogy legalább egy-egy szót megértsek a hadarásból.

És nagyon cukik, mert a "z" és "dzs" hangot pont fordítva ejtik.
A "page" az valami ilyesminek hangzik, mint "péz" vagy "béz".
A "zero" meg "dzséró". A "zvod" (sales.force-ban használatos, a mező neveknél prefix) "dzsévod"-nak ejtik. Eltartott egy darabig, amire megértettem, hogy az általam "base layout"-nak hallott kifejezés a "page layout"-ot takarja. :-)

2015. május 9., szombat

Heti jelentés - India

4. munkahét, teljes akklimatizáció, semmi izgalom, napi 12-13 óra munka. Merugye mit is csinálhatnék itt, a semmi közepén munka után...
Látnivaló nincs, biciklizni csak úgy a sötétben meg minek.
Egyedül itthon lenni sem nagy élmény, mert akkor csak elmélkedem és attól meg szomorú leszek.
Szóval inkább a munkába temetkezem. Úgyis ezért vagyok itt.

De azért van egy kis izgalom, a jövő heti utazásunk. Néhány hete felkértem két fiatal kollégámat J-t és S-t, hogy kisérjenek el a szomszéd államba a tengerhez. Gondoltam nem árt egy kis csapatépítés és ne már csak a munkáról szóljon a kapcsolatunk, ha már 6 teljes hetet itt vagyok. S. egy északi államból való, ő azonnal ráharapott az ötletre, mert még soha nem járt másik államban kivéve a sajátját és a mostanit, ahol dolgozik. Kerala államról meg mindannyian tudjuk, hogy nagyon szép. J. is könnyű eset volt, mert ő meg Kerala-ból származik, tehát értelemszerűen ő lenne a vezetőnk. Nagyon büszke erre a státuszra és nagyon gondosan készül az utazásra. Teljesen komolyan veszi, hogy mi ketten az ő gondjaira leszünk bízva majdnem 4 napig.
Múlt hétfőn hozta nekem a terveket, hogy mikor, hol és mit fogunk csinálni. Ha csak a fele teljesül, már akkor is jók vagyunk. :-)
Eredetileg úgy volt, hogy péntek este munka után indulnánk éjszakai vonattal és majd vasárnap este ugyanúgy éjszaka utazunk vissza.
Igen ám, de itt a vonatjegyeket 30-60 nappal az utazás megkzedése előtt kell megváltani, lefoglalni. Péntek este minden vonat tele van. Aaz esélytelenek nyugalmával indult nek J. a foglalásnak vagy másfél hete. Várólistára kerülhetett volna, de akkor csak csütörtök este, 1 nappal az utazás előtt derült volna ki, hogy lesz-e jegyünk avagy sem. Ezt meg elég kockázatosnak tartottuk. Mi lenne, ha csütörtök este utaznánk? Aznapra van jegy, az sima ügy.
Így hát összeszedtem minden bátorásgomat és komoly arccal magamhoz rendeltem a főnöküket, hogy van egy kis gondunk... Sápadtan foglalt helyet szegény, hogy vajon mi lehet az a nagy gond. Elmeséltem a helyzetet, elmondtam azt is, hogy mindhármunk helyettesítéséről gondoskodtam és áldását kértem, hogy már csütötrtök délután elutazhassunk. Amikor befejeztem felnevetett, hogy ennek a kérésnek kerítettem ekkora feneket? Persze, hogy mehetünk, érezzük nagyon jól magunkat. Így aznap este J. vonatjegyet vásárolt én meg szállást foglaltam. S. épp szabadságon volt, így vele nem tudtunk egyeztetni, csak reméltük, hogy nem gondolja meg magát a kirándulást illetően.
Mire kedden jött dolgozni kész tények elé állítottuk. Előbb nevetett, majd elszörnyedt, amikor kiderült, hogy vonattal megyünk. Nikolettet vonaton utaztani? Megőrültetek? Az nem neki való...
Egy fél órán át győzködtük, hogy ez egészen jó ötlet és hogy nem járok ám én mindig első osztályon. Különben is nem azért vagyok itt, hogy néhény szobába hermetikusan bezárva dolgozzak-aludjak.
Végső érvként azt hoztam fel, hogy bezzeg azon nem aggódik, hogy bicklivel járok munkába...
Nem győztük meg teljesen, de megadta magát. Aztán azon aggódott, hogy hol fogunk aludni. Megmutattam neki a szállásokat, megnyugodott. Öt perc múlva - és mit fogunk enni? Főleg hol?
J-el nem értettük a kérdést. Mondtuk, hogy étteremben. Jó, de honnan tudjuk, hogy az jó hely. Megint győzködni kellett, hogy ha a kantinban naponta menüt eszem, akkor egy étterem konyhája sem lehet rosszabb. Meg végső érvként bevetettem, hogy Y-al már az utcán is ettem.
Annyira helyes volt, ahogyan aggódott, mi meg vagy egy órán át győzködtük, hogy jó lesz és minden rendben lesz. 
Igazából az volt a baj, hogy megpróbált az én fejemmel gondolkodni és elképzelni, hogy egy külföldit hogy érint majd a pályaudvar látványa, a vonatok zsúfoltsága, az emberek, a helyek. De ő nem tudja, nem tudhatja, hogy az én fejemben mi van, hogy hogyan állok a világhoz, hogy keresem a kalandokat. Ő egy felsőbbrendű külföldinek gondol engem. Pedig csak egy egyszerű halandó vagyok, aki tapasztalt már az életben ezt-azt és nem mindig csak a legjobbat. Tehát most sem fogok meglepődni az átlagosnál jobban. :-)
J-el már számoljuk visszafelé a napokat és minden nap beszélünk egy kicsit az utazásról. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek. Én már a héten pakolni akartam. :-)

Fekete erdő torta
Még egy nagyon édes eset történt a héten. Lilla anyák napjára küldött nekem egy tortát, egy csokor virág és egy plüss maci kiséretében. A tortát azzal a feltétellel kaptam, hogy azt a fiúkkal közösen fogyasztom el. Csütörtökön, nem kevés kaland közepette átvettem a meglepetést délután 4 órakor.
Természetesen nem Bécsből érkezett a csomag, hanem egy helyi online boltból, innen: http://www.bangaloreflorist.in/Product_details.asp?product_id=EF10044&city=
Este 9-ig nem tudtuk összehozni a bulit, mert mindig volt valakinek dolga.
De 9 órakor hirtelen elfogytak a feladatok és lelkesen rohantunk fel a 8. emeletre tortázni. Sikerült egy darab műanyag kést és szalvétákat szereznie J-nek. Én szépen felvágtam a tortát es 5 perc alatt el is tűnt, ahogyan kell. Utána a fiúk közölték, hogy ők még éhesek, vacsorázzunk. Nem törtem meg a jó hangulatot és én is maradtam vacsorázni. Ez volt az első eset, hogy négyen egy asztalnál ültünk egyszerre. Mert a három fiú három különböző műszakban dolgozik és csak este 7 óra körül vannak együtt kb. 1,5-2 órát. Ilyenkor meg nincs étkezés.

Virág és maci
Szóval a torta összehozott szépen bennünket. A nappalos kolléga szerintem csak a buli miatt maradt bent, mert 8 óra felé ő már menni szokott haza. Én természetesen nem kérdeztem, ő meg nem mondta. :-)
Szóval jót buliztunk, még egyszer köszönjük a szponzorunknak.
A fiúk azt mondták, hogy remélik, hogy a következő anyák napján is itt leszek. :-)