Kairói élménybeszámoló - 2. rész

Mit dolgoznak az emberek Kairóban? A férfiak körében az "ülőfoglalkozás" a legnépszerűbb, mint pl. a taxivezetés. Más férfiak meg kávézók teraszán vizipipát szívnak, a boltok ajtajában csoportokba verődve beszélgetnék, házak bejárata előtt karosszékekben üldögélve portást játszanak. A kis boltokat is kizárólag férfiak vezetik, de a kézművesek között sem láttunk nőket. Hogy keresnek-e valamit az már más kérdés. A vizipipázással és trécseléssel biztos nem. Egy közlekedési rendőr 300 LE-t (9.000 Ft) keres egy hónapban...
És hogy a nők mit csinálnak? Háztartást vezetnek, gyereket nevelnek. Ha mégis dolgoznak, akkor ruhaboltban eladók, szupermarketekben pénztárosok, a reptéren útlevelet ellenőriznek, néhányan irodában dolgoznak.

Az öltözködést a "színes" szóval lehetne jellemezni. Egyiptom 94%-a szunnita muszlim, vagyis a női fejkendők uralják az utcaképet. A fedetlen női fej ritka. Sőt, talpig beburkolt nőket is gyakran lehet látni, még a kezükön is kesztyű van. De fedetlen váll, kar, térd sem látható. Minden nő hosszúujjú felsőt visel (csuklóig érőt). Ez rendszerint egyszínű, erre vesznek fel valami színes rövidujjú felsőt, ami combközépig ér (a vallásosság mértékétől függően). Lábukat egészen a lábfejükig szoknyával vagy nadrággal fedik. A nadrágok általában bő szabásúak, de akadnak fiatal lányok, akik feszes farmert hordanak. A kendők viselési stílusa is eltérő. Van, aki fejre simulva hordja. Van, aki redőzi és ez olyan oroszlánszerű kinézetet kölcsönöz a hölgyeknek. Egyben azonban mind egyforma, a nyakat teljesen fedi.
A férfiak gyakran viselnek galabiját (hálóingszerű hosszú felsőruha), ami alatt általában még nadrágot is hordanak. Igen, rettentően izgatott, hogy vajon mi van alatta, úgyhogy számos galabijás férfi kivillanó bokáját, lábszárát figyeltem merev tekintettel. Kb. úgy, mint ahogy a lányok próbálnak a skótszoknyák alá kukukcskálni. :-) A galabiják általában szürkék, feketék, barnák vagy fehérek, de szabásukban, díszítésükben eltérnek.

Jártunk a kairói Ain-Shams egyetemen is. Itt a puritán épületbelsők mellett a legmeglepőbb a lányok mennyisége volt. Én úgy éreztem, hogy az egyetemi hallgatók 90%-a lány, ugyanakkor köztudott, hogy muszlim országokban a nők csekély százaléka dolgozik. Kisérőink elmondták, hogy a nők értéke az iskolázottságukkal nő vagyis egy egyetemet végzett nő jó partinak számít, előnyös házasságot tud kötni. Egy másik nyomós ok pedig az, hogy az egyetemen van lehetőség az ismerkedésre, a lányok feltűnés nélkül vegyülhetnek illetve mutatkozhatnak a fiúkkal. A házasságok nagy része egyetemi ismerettségekből köttetik.
Megj. az alexandriai könyvtár mellet ülő lányok sorában érdemes megnézni a szürke alakot laptoppal az ölében. Csak a szeme és a keze villant elő a szürke függöny alól. :-)

A vásárlás Kairóban nem egy megerőltető feladat. Boltok és boltok és újabb boltok mindenfelé. A külvárosokban vannak nagy plazák is. Egyiptomban a Carrefour adja a szupermarketeket. Kairó belvárosában egymást érik a ruha, cipő és táskaboltok. Ha valami egzotikusra vágyik az ember, akkor meg ott a Fatimida városrész bazárja. A bazár is nagyon jól szervezett. Külön utcája - vagy legalább utcarésze - van a bádogosoknak, a fafaragóknak, a lámpaárusoknak, bőrdíszműveseknek stb. A vizipipa árusok is egy helyre koncentrálódnak. Aztán következnek a ruhaárusok. Felbecsülhetetlen értékű áru van a bazárban felhalmozva. Nem egy-vagy két árus árul hasonló árukat, hanem tucatnyian. Egymás mellett.
A sikátoros részben pedig ott vannak a turistára vadászó ékszerboltok, kendő árusok, egyiptomi dísz-giccseket tukmáló boltosok. Van, hogy egy üzleten kell áthaladni, hogy egyik utcából a másikba juthassunk. Néha lépcsők vezetnek felsőbb szintekre, ahol újabb áruval zsúfolt boltokat találhatunk. És mindenki ajánlgat, invitál, kérdezgeti, hogy mit keresel, ajánlhat-e valamit a boltjából. Ha rájuk nézel, elvesztél... Ha megállsz szemlélődni, akkor is... Persze le lehet őket rázni, de az európai ember vajszívű, nehezen tud visszautasítani, így ritkán kerül ki a boltból üres kézzel a nézelődő turista. Alkudni pedig kell. Még akkor is, ha az eldugott boltokban magyar pénztárcánkhoz mérten filléres árura bukkanunk. Én egy nyakláncot találtam. Az induló ára 20 LE vagyis 600 Ft volt. Egy kis alkudozás után kiegyeztünk 12 LE-ben. De 60 LE-ből is csináltunk 35 LE-t. Ha az embernek van ideje, akkor simán ki lehet menni a boltból, mutatván, hogy ennyiért nem kell, ám az üzlet mégis létre fog jönni mindkét fél számára kedvező áron. Nekünk sajnos nem volt időnk erre a trükkre, így a kendős boltban el is bénáztam az alkudozást. 200 LE helyett ugyan 170 LE-ért vettük meg a kendőket, de biztos, hogy még ez is dupla haszon volt az eladónak. De sebaj, legalább támogattuk a helyi ipart. :-)

Enni is ugyanúgy bárhol lehet, mint vásárolni. Gusztus és bevállalás kérdése a dolog. A lapos kenyereket gyakran csak úgy, fedetlenül árulják, de egy magára valamit is adó árus fóliával letakarja a süteményeket, kenyereket. (Megj. a gyümölcsös képen a gyümölcsön a sok apró fekete pont nem szépséghiba, hanem legyek...) Az európaiak számára gyros-ként ismert ételt itt is árusítják minden sarkon.
Éttermek is vannak bőven. Mi is ettünk tradicionális, halas, helyi tésztás gyorsétteremben illetve egy jemeni kézzel evős étteremben is.
Egyiptom nemzeti étele a koshari. Ez egy valódi kalória és szénhidrátbomba. Rizs, többféle tészta, lencse, csicseriborsó elegye megszórva egy kis szárított, sült hagymával. Mennyei. Majd ezt követi egy jó édes tejberizs desszertként. Így már érthető, hogy az egyiptomi nők miért nem soványak...

Folyt. köv.