Lillával elmélkedünk, miközben ő figyeli az itteni fiatalokat.
De igazából még nem értünk mindent világosan.
Magánsuliba jár, tehát csupa középosztálybeli gyerekkel jár. Csak egy igazán gazdag lány van az osztályukban, a többiek amolyan átlagosak. Na, jó. Talán kicsit az átlag felett vannak jövedelmüket illetően, de egyik sem iparmágnás vagy jól menő vállalkozó gyermeke.
Lilla folyamatosan meg van lepődve, hogy mennyire nem számít nekik semmi, mennyire nem becsülnek semmit. A héten egy egész (sértetlen) banán volt kidobva a szemetesükbe.
Ma a reptéren a becsekkolás után megrohanták a kávézókat. Lilla írt egy sms-t, hogy éhes, de nem eszik semmit, mert egy szendvics 4-5 EUR. Majd később elmesélte, hogy a legtöbben belekortyoltak a kávéjukba, haraptak néhányat a perecükből, majd az egészet ott hagyták...
Dublinban étteremben ettek a megérkezés után. Igaz, csak szendvicseket, de mesélte, hogy a társaság jó része néhány falat után felállt és átvonult a Starbucks-ba, meg más helyekre.
Mindenen nyafognak. Miért tart olyan sokáig a busz út? Kapnak egyáltalán enni a családoknál? És ugye jobban főznek, mint az étteremben? És mikor lehet már dohányozni? Miért nem lehet a buszban hátraülni? És egyáltalán minek kellett eljönni Írországba? És különben is, mikor áll már meg a busz?
Lilla meg jókat derül és élvezi, mert tudja, hogy ő most egy igazi luxus diákutazáson vesz részt.
Amúgy azt mondta, hogy a kaja az étteremben kifogástalan volt, nagyon ízlett neki és méretes volt az adag is.
Hozzáteszem, hogy az eredeti terv szerint az utazás valami 1.200 EUR-ra jött ki, aminek hallatán sok szülő határozott tiltakozását fejezte ki a szülőin. Én is ott voltam, hallottam a felháborodásokat. Majd a tanárnő másik tervvel állt elő, ami már csak 800 EUR volt.
Igazából nem valami szolíd költségvetésű útra húzzák a szájukat. De talán a kötelezősége miatt nem tetszik senkinek, ugyanis a 7. évfolyamon kötelező Sprachreise-t csinálni a diákoknak.
Egyelőre Lilla nem érti az osztrák fiatalokat. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése