Daisypath Anniversary tickers

2011. szeptember 5., hétfő

Utolsó tanév, első tanítási nap

Elérkezett ez a nap is. A beígért eső helyett ragyogó napsütésre ébredtünk.
A napsütés ellenére egy kis szomorúság is telepedett ránk, hiszen mindkét lány az utolsó tanévét kezdi a gimnáziumban. Ugyan van közöttük 17 hónap, de Nóri évvesztes lett, plusz járt egy előkészítő évet a kéttannyelvű gimnáziumi tagozata miatt, így mostanra teljesen összeértek Lillával. Szóval most együtt kezdik a Nagy Hajrát.
Én meg hirtelen öregnek érzem magam. Egyszerre repül ki mind a két gyerekünk. Kicsit olyan mint egy gyerekesnek lenni, hiszen nem lesznek évek, amikor is még egy gyerek köthetné le a figyelmünket. Nóri külföldre készül, Lilla ugyan velünk marad, de az is más lesz már.
Még másfél hónap és már egy lányunk sem lesz fiatalkorú.
Szóval nagy változások ezek és hol szomorkodom, hol meg nagyon izgatott és büszke vagyok, hogy már ilyen nagy és okos gyerekeink vannak.

Sok sikert és hajrá Lányok!
(És nem, nem könnyeket morzsolok a szemem sarkában... Csak a reggeli takarításba izzadtam meg egy kicsit. :-) )

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedvenc Blogírom:))

ne szomorkodj az iskola helyett is lesznek szép dolgok. Az iskoláról majd még írsz. Pl könyvek, mennyit tudnak a lányok van-e összehasonlitási alap, hogy mennyivel másabb- jobb mint a magyar oktatást kitartást és nem szomorkodni. :)))

puszi hü olvasod szilvi

Unknown írta...

Tegnap csak egy gyors olvasásra volt időm.

Teljesen átérzem amit irtál, hiszen nekem már két lányom jár egyetemre. Nálunk akaratunkon kivül (nem szerettünk volna beleszólni, az ő döntésük volt, hála Istennek!)velünk maradtak, és maradnak is még a kicsi biztos, hogy két évig, ha minden ugy megy az egyetemen, ahogy szeretné, a nagyobbik nem tudom, mert neki igen komoly kapcsolata van, ott már bármi lehet.

De még itt vannak a fiuk, Barnus még csak szerencsére 11 éves, bár már igy is olyan nagy! És előre félek én is, ha mind a négy elmegy, akkor mi lesz velünk. De az még messze van.

Én bizony morzsolgatom szégyentelenül a könnyeimet (itt magamban vagy a férjemnek), csak az vigasztal, ha a gyerekek boldogok. De ezzel biztos te is igy vagy! És igy is van ez jól! Hát fel a fejjel! :)))

Nikol írta...

Köszi mindenkinek a biztatást.
Csak egy kicsit voltam elszomorodva, mára már teljes mértékben beszippantott bennünket az iskola/munka, nincs időnk a bánkódásra. :-)

dettus76 írta...

Szia "Névtelen",

Mi most kezdtük az "első" tanévet három gyerkőcünkkel itt Ausztriában (11,9,8), és még csak ámulunk a meglepő,de természetesen pozitív különbségeken a magyar és osztrák rendszer között ( osztrák rendszer javára :) ). Ami információ nem jut el hozzád az nem is létezik.Részletes tájékoztatást kaptunk az első hetekről mindent fénymásolatban. A tanárok többször elmondanak mindent, személyesen kontatktálnak velünk minden nap...szóval meglepő a néha már arogánciába átcsapó magyar példák után, ahol a tanárral max. előzetes időpont egyeztetés után tudtunk csak szót váltani.De hát az a múlt.....A srácok próbálnak integrálódni, a nyelvet még csak most tanulják, persze maximális iskolai segítséggel, ez is nagyon pozitív.Ami egy kicsit érzékenyen érintett bennünket, hogy 13 óra után minden pénzbe kerül..értem ez alatt a napközi (vagy ahogy Achau-ban hívják Hort)rendszerét.
Igaz a könyvek és az első füzet csomag teljesen ingyenes volt, igaz itt sokkal "spécibb" dolgokat is bekértek, ami viszont egy kicsit húzósabb volt.A vizsga dátumokat (számszerint 4)előre megkaptuk, így senkit sem fog a számonkérés "váratlanul" érinteni.
Hajrá minden gyerkőcnek, aki most kezdte a tanévet!!!
Detti

PS. A blog nagyon hasznos, köszi minden infoért! :)