Mostanában a blogunk "lakásban" utazik. Lehet, hogy már kicsit unalmas is...
De álljon itt egy kis kronológia arról, hogy hogyan is ment a lakáskeresésünk/lakásváltásunk Bécsben 2008-tól 2012-ig.
2008.
Július 1. - Kiköltözöm Bécsbe a cégem által bérelt lakásba. Október 1-ig kell saját lakást találnom.
Szeptember 6. - Kínomban megveszem a szombati Kurier-t, hogy az ingatlan mellékletet átböngésszem. Ekkor már túl vagyok számos lakás megnézésén. Elcsüggedtünk.
Szeptember 8. 9 óra - Megkérem a kollégámat (mert ekkor még a nyelvtudásom nem elég a telefonáláshoz), hogy hívjon már fel 3 privát hirdetést.
Szeptember 8. 10 óra - Kollégám lelkesen hív, hogy az egyik neki nagyon tetszik, kért is időpont nekem délután 4 órára.
Szeptember 8. 16 óra - Megnézem a lakást Lillával és ott a helyszínen ingent mondunk.
Szeptember 15. 17 óra - Aláírom a szerződést.
Szeptember 21. - Átköltözünk az új lakásba, a bútoraink egy része is megérkezik Magyarországról.
A 2011-es év lakáskereséssel telik, de csak olyan Pató Pálos módban. Nem sürget semmi, talán csak annyi, hogy kinőttük a mostani lakásunkat és szeretnénk valami hosszútávú megoldást.
2012.
Január 1. - A hagyományainknak megfelelően (azt csinálsz egész évben, amit aznap...) benézünk az immobilien.net-re, hátha szerencsét hoz. Laci talál egy lakást, ami reményt keltő. Csak hát az ára... Az túllóg a költségvetésünkön. Két napi meditálás után úgy döntök, hogy a magas ár ellenére megnézem.
Január 3. - Jelentkezem a hirdetésre.
Január 4. 18 óra - Megnézem a lakást. Pont nekünk való, de kellene benne felújítani. Padló recseg és iszonyat legyalázott, festés, fürdőszoba fuga, konyhabútor rettenet koszos. A bérleti díj meg magas. Még mindig. Az ingatlanközvetítő azonban valamit megérezhet rajtam (pedig iszonyat közönyösen mászkálok a szobákban, van benne gyakorlatom), mert biztat, hogy mondjam az ötleteimet, meg hogy mit szeretnék. Egyezség nélkül nincs üzlet - véli ő. Nem mondok semmit. Akkor.
Január 9. 10 óra - Felhívom az ingatlanost, hogy napfényben is megnézném a lakást. Másnapra van is időpont.
Január 10. 10 óra - Elviszem a kolléganőmet is, hogy nézzük meg együtt. Megnézzük. Ekkor már elmondom, hogy mi nem tetszik. Az ingatlanos bátorít, hogy gondolkozzak és tegyek ajánlatot.
Január 11. - Megteszem az ajánlatot.
Január 18. - Az ingatlanközvetítő visszahív a tulajdonos ajánlatával. Elfogadom. :-) Telefonban. :-)
Január 19. - Felmondom a jelenlegi bérletünket.
Január 21. - Meghirdetem a bérleményünket.
Január 23. 13 óra - Az ingatlanközvetítő hív, hogy kész a szerződés, bármikor aláírhatom. Délután 4 órában egyezünk meg.
Január 23. 14:45 - Rohanás a bankba Sparbuch-ot nyitni és pénzt felvenni (15 óráig van nyitva). A Sparbuch a kaucióhoz kell. Oda lesz elhelyezve a pénz. Ha szükséges, a tulajdonos fel tudja venni, ha nem, akkor meg nekem kamatozik az összeg. A kp. meg a Provision-hoz és az adóhoz kell.
Január 23. 16 óra - Aláírom a szerződést.
Január 23. 20 óra - Ketten is megnézik a lakásunkat. Majd a tulajdonos dönt.
Január 24. - A tulajdonos interjúra hívja az egyik családot.
Jelenleg itt tartunk. Meg ott, hogy folyik a felújítás az új lakásunkban. Hivatalosan február 15-től a miénk, de ha előbb elkészülnek, hát előbb is beköltözhetünk.
18 megjegyzés:
Wow, akkor végül minden jól alakult ennek örülök! Végülis egész szép 'lakástörténetetek' van, mert nem volt tulajjal nézeteltérés, stb. :D
Egyébként egyáltalán nem unalmas a lakástéma. Remélem, hogy nemsokára Nekünk is aktuális lesz a dolog. :) Így is sokat tanultam ebben a témában a blogon. :D
Sok sikert a lakásfelújításhoz, mert az sosem egyszerű! ;)
Szia!
Én csak 2 napja leltem rá a blogodra,de áldom a napot!!!Nálunk is úgy néz ki a dolog,hogy lépnünk kell Ausztria felé.Szeretném megkérdezni Tőled,ha nem gond,hogy szerinted mit keressen az ember először:munkahelyet vagy lakást?
Kati
@ Kati: MUNKÁT!- ha megvan akkor jöhet a lakás téma... ha nincs munkád, s netán jó sok megtakarított pénzed "csak úgy" belevágni, akkor elég húzós meló nélkül bármilyen lakást nézni... 3 havi kaució és 1-2havi bérleti díj, tehát kapásból 4-5 havi bérleti díj a kezdeti start, ha lakást keresel...
Persze ha szingli az ember, diák ilyesmi 1 szobával is beéri társbérlőként s az olcsóbb műfaj, de ha egy pár, egy család az alapjárat akkor 1-2-3 szobás lakás kell... s fent említett kezdeti költségek miatt az kisebb vagyon...
mi anno úgy kezdtük, h volt megtakarított pénzünk, viszont férjem kapott itt munkát, lakást kerestünk, de csak amint megvolt a munka és el volt fogadva, szerződés később lett, de ahhoz kellett már a lakás (Wohnsitz), bankszámla, stb...nem könnyű lakást találni, de nem lehetetlen, főleg netet ajánlom... ismerek olyat, aki munka nélkül jött ki, de már vagy 3 millájukban van az, h pár hónapja kint élnek s szokják a környéket s asszem közben munkát is keresnek...egyiküknek maradt csak meg home office-ként a magyarországi munkája, ám ők feltették az összes lóvéjukat a pirosra rulettosan szólva...
kezdeti tőkének, ha már meg is van a meló, gondolom nem rögtön fizuval kezd az ember, hanem első hónap ledolgozott után kapja az elsőt... so kezdeti tőkének kell minimum 500-600 ezer forint és 1 milla között/fölött ahhoz h saját bérleményt találj...
nem tudom milyen munkát szeretnétek, de persze vendéglátásban és a többi 2 kézi melónál lehet hogy a szállást is meg tudják a munkáltatók oldani... aki keres az talál, ennyit tudok javasolni Nikol helyett is! :)
sok szerencsét!
Hajni, köszi a részletes választ! :-)
Én csak annyit tennék hozzá, hogy a lányom barátnője épp a napokban fog kiköltözni. Az volt a tapasztalatunk, hogy a munkáltatók azonnal Meldezettel-t (tartózkodási engedélyt) kértek a szerződéskötéshez. Vagyis a lakás egy kicsit előbb kell, mint az állás, de valóban elég csak néhány nap differencia.
Egyébként pont azt akartam írni, hogy ha az embernek nincs konkrét ajánlata, akkor kell kezdőtőke az itteni élet megalapozásához.
Már a második lakásba költözünk, de tőlünk még egyszer sem kérték, hogy fizessünk előre lakbért. Csak a 3 havi kauciót kérték el. Meg az adót, ami 200-400 EUR között várható. De azért ez nem kis összeg. :-(
A szobát és kis lakást nagyon nagyon gyorsan lehet találni, iszonyat nagy a pörgés a piacon.
Na, ennyit tudok hozzátenni a részemről.
Hajrá Kati!
Ezer bocs! Igazad van, a Meldezettel valóban a lakcímkártyányak felel meg.
Kicsit azért sántít a Meldezettel, mint tartózkodási, nem??... az inkább az otthoni lakcímkártyának felel meg csak nem kártya, ennyi...
és igen kellett a férjemnek is, de mi nem voltunk olyan szerencsések, h a cég elsőként vmibe beköltöztesse, mindegy megoldottuk, a cég egyik embere is segített keresni, de én kerestem jobban és találtam egy kis lakást kezdetnek...
A tartózkodásit (Aufenthaltsbestaetigung) a Fremde Polizei-nál kellett intézni s ahhoz kellett a szerződés, neki még akkor a munkavállalási is (ami már ugye nem kell),a Meldezettel, E-card (TB-kártya) és magyar iratok is (nem lefordítva) meg vmi 16eurós regisztrációs csekk helyben befizetve...
És a konkrét állásajánlathoz még egy dolog... mi elég nagy bajban lettünk volna, ha nincs a kezdeti tőkénk, mert se egy ismerős, se egy barát nem volt kezdetnek, ahol lakni tudott volna a férjem és Meldezettel-t adtak volna csak úgy puszira... első havi bérleti díj a 2-3 havi kaució mellé nem mindig alap, de van amikor kérik előre, nekem a Provision fájt nagyon (amit az ingatlanosnak fizet a bérlő is, tulaj is..), főleg h zsebbe ment a nőcikének s hát a tulaj is jattolt neki a mondjuk ki: a majdnem semmiért.. és ezt én egykori ingatlanosként mondom haha :D (mert anno sokkal kevesebbért sokkal többet melóztam....)
(bocs, előbb kis elírás miatt töröltem, de lényegében ugyanazt odamásoltam...)
visszatérve mi legyen előbb munka vagy lakás, hát a legjobb, ha 1xre jön mindkettő lehető legkevesebb tőkebevonással, de sok esetben nem jár ez így együtt, nah...
Tehát, akik még otthon vannak és csak lécelni szeretnének, mindent alaposan meg kell gondolni, megszervezni s hát elég kevés kivételt leszámítva (ha van kinél lakni akár ingyen v.olcsón az elején, vagy szállás munkáltatótól)
nem kerül kevésbe neki indulni egy másik országba újra kezdeni mindent... no, és ha nem informálódsz innen-onnan néha tanuló pénzt is meg kell fizetned...
(konkért pl.nálunk h dupla annyit kértek bérleti szerződés kötéskor első lakásnál a Finanzamt-nak... konkrét oldal a finanzamt.at-én mutatja h is kell kiszámolni úgy a tulajnak/bérlőnek mennyibe is fáj egy új szerződés adó szempontjából... FYI @Kati: itteni apeh-nek = Finanzamt-nak kell bérlőként fizetni a bérleti szerződés kötésekor x összeget, amit általában a tulaj fizet be, de neki kell kp-ban odaadni általában...)
Köszönöm az infókat,aranyosak vagytok nagyon!!!
Az biztos,hogy nem egyszerű a helyzet,már csak azért sem,mert 2 gyerek is van (3,5 és 13)a képben és hát meg kell mondani,csak én vagyok az,aki tanulta is a nyelvet.Nagy valószínűséggel én tudnék munkát vállalni elsőként,hogy bevételünk legyen.Egy keresetből ki lehet húzni pár hónapot szerintetek,amíg a férjemre is ragadna valami a nyelvből?
Meg ami még érdekelne nagyon,hogy melyik kerületben érdemes keresgélni,hogy azért ne kelljen a bérleti díjaktól hanyatt vágnom magam,illetve azért a környezet se legyen gáz a gyerekek szempontjából?Bécsben is vannak amolyan kínai,török,arab stb. negyedek,mint a legtöbb nagyvárosban?
Köszi előre is a válaszokat!!
@Kati,
negyedeket nagyon nem lehet ajánlani sztem... nagy részben sehol sem gáz... ez a Bécs azért nem New York vagy London... annyira én speciel nem ismerem a kerületeknek a jó hírét vagy rossz hírét, nekünk szempont volt, meg sztem mindenkinek, hogy mennyire van messze a munkahelytől!
És hát az ára!
A mi példánkat tudom előhozni, mivel nálunk is 2 gyerek van, de picik még... kb. ilyen sorrendben történtek a dolgok:
1. A férjem megkapta az állást (ő spec.nem beszél németül, de olyan a munkaköre,ahova angol kell/elég)
2.míg vártunk a munkavállalásira (az már nem kell)kerestük a laksáokat gőzerővel, de már munkavállalásihoz is kellett a lakás, so sok időnk nem volt
3.mi nem adtuk fel a magyar életünket rögtön! ez fontos, mivel költségkímélőbb elején és biztonságosabb is..sztem
elején még biztosra akartuk tudni, h megmarad a munkája, beválik s mondjuk nem küldik el az első 3 hónap után
4.tehát én a nagyobbikkal maradtam otthon ((pociban volt már a kisebbik), ő járt továbbra a bölcsibe én meg készültem vissza a régi munkahelyemre gyed után...közben kiderült az állapotom s maradtam gyes-en, ill.kivettem bent maradt szabikat...))
5.férjem minden 7végén busszal hazajött hozzánk; a pici albérletbe néha mentünk mi is pár napra, 1 hétre hozzá
6.a pesti kislakást elkezdtük árulni s látva, h marad a meló már mi is bejelentkeztünk az albérletbe s kerestünk nagyobbat, ami időben elég hosszas volt... 1 fizura és gyes-re alapozni lehet, de utóbbi Neked pl.nem játszik, ha a kicsi 3,5 éves..
ergo ha egy fizu van, de az nem minimálbér, akkor 4-en egy 2-3 szobás olcsóbb albérletben el lehet lenni, DE
arra nagyon készülj fel, h a legtöbb albérlet szinte nulla berendezéssel rendelkezik, ha van benne vmi, akkor sokx iszonyat sok plusz kauciót kérnek, nemtom most a megfelelő kifejezést, de erre is van egy kitalálva, nah... tehát 2-3 havi kaució s jó pár ezer euró "másik kaució" a mittom milyen berendezési tárgyakra...
egy lakást anno pl.néztünk még konyhabútor se volt benne, fel volt újítva beraktak egy új, de alap sütőt/tűzhelyet és volt egy új kazán fürdőben és 3000.-euró plusz kauciót kértek EZÉRT a 2 cuccért!...
7.a gyerekek szempontjából már iskola és ovi is játszik, ezt is nagyon meg kell nézni, gondolni, oviba pl.ha beíratod nem tuti biztos h rögtön azonnal felveszik! beiratkozást honlapokon meg kell nézni!
én anno a 2,5 éves fiammal nyáron mentem beíratni, hátha felveszik szeptembertől, mert az ovi, ami közel esett 2,5 évestől vesz fel, de csak 3 éves kora után másik évben vették fel
8. én intéztem gőzerővel az itteni ügyeinket, gyes-t pl.otthon lemondtam, itt megkérelmeztem, jó hosszú procedúra volt, de mindenhez kellett a férjemnek a munkás papírjai, itteni lakcím"kártya", e-card (taj), tartózkodási, stbstb...
9.közben megszületett a kicsi, már itt, de utána hetekig anyósoméknál Magyaro.-on voltunk és még mindig nagyobb lakást kerestünk, h váltsunk s együtt lakhassunk,
tehát kb.egy éve dolgozott kint!! a férjem mire lakást tudtunk váltani s nem 2 lakiként, vagy 3 lakiként éltünk...
tehát nagy vonalakban próbáltam összefoglalni, h ment ez mi nálunk...
nagyon ritka, és én pl.nem is hallottam a környezetemben olyan családról, ahol rögtön az elején mindkét félnek volt jól fizető állása, s rögtön mindenki ki tudott költözni, csak 1-ről tudok, de ott a magyar meglévő állásuk révén mentek ki fix időre tán egy évre mindketten családostul egy nagyit vitték magukkal segítségnek a kicsi mellé s nagy ment oviba..azóta hazamentek, mert lejárt a kiküldetés...
nézzetek körül, keresgéljetek neten, CV-t, jelentkezést küldjetek ide-oda aztán 1 oda-vissza út busszal v.vonattal nem egy nagy összeg, ha interview-ra kell kijönni, mint anno a férjem 2x tette amolyan poén szinten, h semmi veszteni valója nincs..
sok sikert!
Szia!
Köszönöm a gyors válaszokat!
Hát nem egyszerű az tuti!!!Sajna a férjem sem cégnél dolgozott,amin keresztül kijuthatnánk.Egész életében vállalkozó volt.
A másik ami még rontja a dolgokat,hogy a nagyobbik gyerek hál Isten fiú létére nagyon jó tanuló,csak hát angolt tanul!!!Így a kinti sulikban esélye sincs!
Na mindegy,valahogy csak lesz majd!Próbálkozunk!!
Köszi mégegyszer!!!!!!!
Majd lehet,hogy még zargatlak Titeket!
És jó babázást!!! :)
Kati
Kedves Kati!
Én úgy jöttem ki a lányokkal (akkor 15 és 16 évesek voltak), hogy ők egy szót nem beszéltek németül. Nóri angolt tanult egy magyarországi kéttannyelvű suliban. Neki sikerült is ugyanilyen sulit találnom Bécsben, ami nem fizetős iskola. Gymnasium Draschestrasse a neve. http://www.grg23vbs.ac.at/
Lilla hagyományos osztrák gimibe jár, mert neki az angol kéttannyelvű suli sem jelentett volna semmi könnyebbséget.
Mindketten idén érettségiznek. :-)
Mióta itt élünk, azóta a "lehetetlen" fogalma számunkra megszűnt létezni. :-D
@ Kati!
NIkollal értek egyet a gyerekek jelentik vlaszeg a legkevesebb problémát, tuti nem könnyű az elején, de semmi sem lehetetlen!
Fiam 1 éve jár oviba g ugyan nme ebszél németül, csak pár szót, de sok beszivárgott már!.. 4 éves múlt..., de ugye volt tavaly egy nyári szünet meg elején sokat volt beteg, meg saját anyanyelvén is későn kezdett beszélni, so próbálok nem aggódni emiatt sem! :)
egy kiskamasz, akinek jól megy az angol a német sem fog problémát jelenteni valszeg!
Ha a férjed vállalkozó, akkor akár itt is vállalkozhat :) a piacot fel kell mérni aztán vállalkozóit kiváltani, épp facebook-on láttam a wu-s listán vkit,a ki erről kérdezett... itt az oldal hogy lehet:http://www.gruenderservice.net/startseite.wk
Kedves lányok!!
Őszinte legyek már azt sem tudom "mi merre,hány lépés" !Ezen a héten odáig eljutottunk,hogy kínunkban beirattuk a nagyobbikat egy német nyelvtanfolyamra,ill. a férjem is beiratkozott egy 64 órás kifejezetten munkát keresőknek kitalált nyelvtanfolyamra.Aztán meglátjuk mennyi ragad rájuk! :)
Nikol:A Lillának,hogy ment az első,második év?Megszenvedte nagyon?És a jegyei?Hogyan veszik fel a suliba a gyereket,ha egy kukkot se ért?
Kati
Kedves Kati!
Hűűűű, ti nagyon készültök! Ügyesek vagytok!
Nálunk teljesen váratlan volt ez az egész kiköltözés dolog. Legelőször úgy volt, hogy csak én jövök, de egy hónap múlva kiderült, hogy kamaszokkal ez a kétlaki élet nagyon nehezen fog működni. Így szegényeknek nem is maradt választási lehetőségük...
Őszintén? A kis maximalista Lillánk rettentően nehezen viselte az első évet. Nagyon nehéz volt neki, mert 8 éven keresztül ő volt az osztályelső mindenhol, most meg hirtelen a sor végére került. De hihetetlen akararaterő van ebben a lányban és első év végére, a németet leszámítva az osztály legjobbjai közé tornázta fel magát. A második évben már róla másolták a házi feladatokat...
Az egész család bátorította, ha csüggedt vigasztaltuk. Ha túl magasra tette a lécet, akkor próbáltuk vele lejjebb vetetni, kérleltük, hogy legyen kevésbé maximalista. Ha rossz jegyet hozott, akkor legyintettünk, hogy majd jobb lesz ez.
Szóval nem volt egyszerű időszak, de idén érettségizik és a héten volt az egyetemen nyílt napokon, hogy eldöntse melyik szakon tanul tovább.
Lilla iskolája volt az egyetlen, ahol segítséget kaptam egy kolléganőmtől. Az igazgatóhelyettes a barátjuk, így ő szólt neki, hogy lenne itt egy magyar kislány. Az iskolakezdés előtt egy héttel mennünk kellett az igazgatóhoz interjúra. Ezt angolul csináltuk, mert egyikünk sem beszélt németül. A végén nagy fejcsóválások és szkepticizmus közepette felvette Lillát - iagzából akkor enyhült meg, amikor meglátta a kitűnő bizonyítványt.
Azóta már beszéltem vele párszor és nem győzi dicsérni a gyereket.
Nóri iskoláját kifejezetten én találtam. Utófelvételit tartottak az első tanítási napon. Nóri sem volt sokkal jobb lelki állapotban, mint Lilla akkoriban, mert őt meg elhagyta a barátja, amikor bejelentette, hogy szeptembertől Bécsben fog tanulni. Szóval két sírás között írta meg a felvételit. Rosszul sikerült neki, de végül is felvették, mert látták rajtam, hogy mindjárt elájulok, ha elutasítják. Emlékszem, hogy a sírás határán voltam és azt hajtogattam, hogy de a másik gyereket már felvették, most mit csináljak, ha őt meg nem veszik fel. Kis vállvonogatás után belementek, hogy felvegyék. Azt mondta az igazgató, hogy majd év közben elválik, hogy mi lesz a gyerekből. Hát most ő is az érettségire készül abban az iskolában. :-)
Így visszagondolva, iszonyat bátrak voltunk ezzel az egész iskola dologgal. A hirtelen helyzet nem is hagyott lehetőséget a gondolkodásra, mérlegelésre. Bevallom, hogy mind a mai napig nem tudom, hogy meg tudtuk volna-e mindezt csinálni, ha nem ilyen gyorsan történnek az események és nincs ilyen nagy nyomás rajtunk...
Hajrá Kati!
vhogy én is Nikol-féle pörgést éltem át, oké kevesebb stresszel, vagy inkább mondjuk úgy nekem mással kellett megküzdenem, más nehezítő körülményeim voltak, de megoldottam mindent!
és a végén tök büszkék voltunk magunkra, én magamra... csak egy-2 példa, a németem mondjuk gyenge középfok...és hivatalokba én mentem, levelek megválaszolását én intéztem, ha kellett vhol reklamáltam, ahogy tudtam és ha elsőre nem is, de másodjára 99%-ban mindig igazam volt s nem kevés pénzt reklamáltam vissza innen-onnan, teljesen jogosan :)(legutóbb az itteni adóhivataltól tavaly szeptember óta oda-vissza csesztettük egymást, DE megérte nagyon is!...:))
so nehéz, rohadtul nehéz sok minden, de motivál, h ebben az országban működnek a dolgok kicsit jobban, mint otthon minden nehézség ellenére, ennyi! :)
Én még arra emlékszem, hogy a munkahelyemen mondták, hogy miket kell intéznem, mert nekik kellenek a papírok (Meldezettel, Anmeldebescheinigung stb.) amint készen vannak. Én meg letöltöttem, kitöltöttem. Németül, mindenféle segítség nélkül.
Mindig mindenünk el volt időben intézve.
És mi is mindig hihetetlenül elcsodálkozva emlékszünk vissza a kezdetekre, hogy mi ezt mind egyedül meg tudtuk csinálni.
Azt hiszem, hogy rendesen összekovácsolták ezek az évek a családunkat. Így utólag örülök, hogy nem hagytuk ki a lehetőséget!
Megjegyzés küldése