2012. március 27., kedd

Örök vadászmezők

Talán még emlékszik valaki, hogy 2009. szeptemberében családunk 3 apró taggal gyarapodott, 3 aprócska dzsungáriai törpehörcsöggel. Volt egy feketénk, egy fehérünk és egy szürkénk. Eleinte egy ketrecben éledgéltek, majd szét kellett szedni őket 2 ketrecbe, végül 3-ba.
Számtalanszor utaztak velünk Budapestre és vissza Bécsbe autóval. Igazán világlátott kis állatok voltak.
A fekete sajnos nagyon beteg lett, valami idegrendszeri betegsége volt már születésétől fogva. Néhány hónapja elvittem az állatorvoshoz és közös egyezség után elaltatta. Nagyon szomorúak voltunk.
A megmaradt két állatunk a telet és a költözési mizériát Pesten vészelte át anyukám gondoskodásában. Azonban a költözés után kis kedvencünk, a "szőke" höri rögvest Bécsbe utazott. Ekkor már látszott rajta, hogy nagyon öregszik (2,5 éves), de jó kedve volt, evett rendesen, igényelte a társaságunkat.
Azonban a hétvégén elkezdett egyre gyengülni, kedvetlenedni. Egyre többet aludt, de még eszegetett, az érdeklődésünkre kidugta orrát a házából, de már láthatóan nem élvezte az emeletre mászást sem. Fent volt neki az étkező helye, egy kis létrán kellett felmásznia a kajáért. Lebontottuk az emeletet, próbáltuk kényelmesebbé tenni az életét.
Sajnos tegnap este a 7 órás harangszót már nem hallhatta, elpusztult Lilla kezében.
Még az este eltemettük egy nagyon szép parkban egy csipkebogyó bokor tövébe.
Az utolsó hörcsögünk Pesten várja kisgazdája hazaérkezését a hétvégére.

1 megjegyzés:

Csilla írta...

Ó, ez de szomoru! :(

Vegyetek másikat, mert nagyon fognak hiányozni! Kár, hogy ilyen rövid ideig élnek ezek a pici állatok. :(