Párizs, az elegáns

Az elmúlt napok nagy részét a párizsi nők tanulmányozásával töltöttem és próbáltam megfejteni, hogy miért mások. Mert valahogy mások. Elegánsak. De mi a francia nők titka?
Először is, nem hordanak farmert! És szövetkabátban járnak, nem dzsekiben!
Mivel csinosak - alig van elhízott francia nő, pedig minden női táskából megrágott bagett végek kandikálnak ki - rendszerint rövid szoknyát viselnek harisnyával és balerina vagy papucscipővel. Nem ritka a magassarkú sem, de nem a tűsarkon tipegés a jellemző.
A ruhák stílusosak, a kabátok derékban húzottak vagy övvel kötik meg őket.
A poén kedvéért betértünk egy C&A-ba. Az áruházra is a stílusosság volt a jellemző, nem ugyanaz volt a kínálat, mint Bécsben vagy Budapesten. Finomabb, igényesebb holmik lógtak a fogasokon. És rengeteg kosztüm volt mindenfelé. Meg színek. Citomsárga, lazac, azúrkék, királykék, és rengeteg fekete-fehér összeállítás.
Nagy szerepet kapnak a kiegészítők, a táskák és a sálak, kendők. A táskát rendszerint a karjukon hordják és harmonizál a cipővel. Mindenki sálat vagy kendőt hord. Leginkább úgy tűnt, hogy ékszer helyett, mert a francia nők nincsenek vastagon felékszerezve.
De a titok nem csak az öltözködésben rejlik, hanem a sminkben. Minden nőn van minimum alapozó és/vagy púder és rúzs. De semmi sem rikító, minden visszafogott. A szemükre maximum szempillaspirált használnak. Mást nem. És tényleg MINDENKI sminkel.

Ma, már a repülőgépen érzékeltem a különbséget a francia és az egyéb európai nők között. Délután, vásárlás közben pedig úgy éreztem, hogy hazatértem az én kis falumba. Az alulöltözött Bécsbe.:-)

Parizs, a budos

A szmog mellett jellegzetes vizelet szag lengi be Parizst. Hol emberi, hol macskaktol szarmazo orrfacsaro szag. Meg a metro aluljarokban is.

Es iszonyat mennyisegu turista mar marciusban. Mi lehett itt a nyari honapokban?

Ma kirandulast tettunk a Montmartre-ra. Mar metron gyanus volt, hogy ez, vasarnap leven nem csak a mi terveink kozott szerepelt, hanem parizsiak ezrei is ugyanezt gondoltak. Kineztek az ablakon, beleszagoltak a levegobe es felesegek ezrei kialltottak: dragam, mi lenne, ha kivinnenk a gyerekeket a Sacre Coeur oldalaba levegozni? Es idegenvezetok hadai szerveztek at a programjukat. "Madame et Monsieurs, a pompas idore tekintettel felcsereljuk a programot. Ma latogatunk el a Montmartre-a, holnapra marad a Louvre megtekintese. Holnap ugyis borult lesz az ido.".  Turista hazasparok, a reggeli kavejukat kavargatva megegyeztek, hogy a mai napsutesben csakis a Montmartre johet szoba. Igy hat mindenki utnank indult, velunk egyutt a szent cel fele.

A metrorol leszallva hompolygott a tomeg a domboldalon felfele. A siklo, mint a parizsi tomegkozlekedes resze, a szmogriadora tekintettel, ingyenes volt. Lepcsok helyett inkabb azt valasztottuk, hiszen a szmogos levegoben megterhelo lenne a lepcsomaszas. Majd kesobb teszek fel kepet a hihetetlenul szmogos Parizsrol. Szoval kicsit sorban alltunk, tolakodtunk, nyomakodtunk es hopp, mar fent is voltunk a dombon.

Oszinten? Rettentoen lehangolo volt a tomeg az utcan. Banatunkban jol le is ultunk kavezni. Kulonben is, ekkor mar majdnem 2 ora volt. Igazan itt volt az ideje a reggeli kavenak.

Azert a Sacre Coeur-ba is bejutottunk egy kis szuvenyir vasarlas utan. Tenyleg nagyon szep a templom.

Es meg az ezernyi fuben uldogelo vagy fekvo ember is lenyugozo az egesz domboldalban. Fel Parizs itt volt.

Elsetaltunk a Pigalle-ra is, ahol en csak tatottam a szamat a szamtalan szexshop es muintezmeny lattan. Meg lett a Moulin Rouge is. Ott all, mellette egy csirke kajas francia gyorsetterem. A vele szemben levo Starbucks elott kavezgatva nezegettuk a vilagszerte jol ismert jelkepet, a voros malmot.  Nagyon elveztem. Marmint az egesz helyzetet, hogy itt vagyunk Parizsban es a Moulin Rouge-al szemben uldogelunk vasarnap delutan. Csak az a macskapisi szag ne lett volna...

Parizs, a szmogos

Tegnap megtudtuk, hogy Parizsban szmogriado van. Igazabol ebbol csak annyit erzekeltunk, hogy kicsit parasabb az ido. Szomg ide, szmog oda, nekem sikerult kicsit leegnem a Luxembourg kertben, mig ket orat pihentem ott tegnap delelott. Illetve meg annyit erzekelunk, hogy mar ket napja ingyenes a tomegkozlekedes. Es meg holnap is az lesz. :-)

Ma nagy csalodas ert bennunket. Kimentunk a Bois de Boulogne-ba piknik celokkal. Bevasaroltunk mindenfele finomsagot es a La Defense fele tett kisebb kitero utan megerkeztunk a boulogne-i erdobe. Hmmmmm, hat az erdo stimmt, de csak a szeleig mereszkedtunk el. Nem tetszett. Apolatlan, suru es nem valami bizalomgerjeszto. Nem ertettuk, hogy miert mondta az utikonyv, hogy jobb, mint a londoni parkok vagy a Central Park New York-ban. Nagy kinunkban es ehsegunkben a pikniket a helyi allatkert bejaratanal allo padon ejtettuk meg. 

Fajdalomdijkent viszont hajokaztunk a Szajnan. Na, az nagyon jo volt.

Es jartunk C&A-ban is, mert ugy gondoltuk, hogy ez illik legjobban a penztarcankhoz es itt nem erezzuk magunkat kinosan es meg vasarolni is van eselyunk. 

Megallapitottam, hogy a valasztek nem ugyanaz, mint otthon. Elegansabb. Franciasabb. Meg ebben a boltban is atjon a francia divat. Elkepeszto.

Es ma kiderult, hogy mi mindenre jo egy noi taska tartalma. Vettunk egy salat, amit azonnal hasznalatba is kellett venni, mert alabecsultuk a mai idojarast. A hasznalatba vetelhez azonban ki kellett belole operalni a cedulat. Ollo nem volt nalam, de koromcsipesz az igen. Jo hasznat vettem. A cetli 2 percen belul lekerult a kendorol.

Kesobb meg a koromreszelovel bontottuk fel Laci szendvicset. :-)

Jo egy no az utazasnal. :-)

Parizs, az orias

Ha Parizst egy szoval kellene jellemezni, akkor azt mondanam, hogy hatalmas!

Nem a varos alaprajza, vagy a lakossag szama, hanem az epuletek, a terek. A Notre Dame oriasi templom. Az ember csak ul benne es probalja elkepzelni, hogy mindezt a XII. szazadban kezdtek el epiteni. Akkor meg nem volt elektromos aram, daruk meg ilyesmi. Elkepeszto teljesitmeny. Vagy ott a Concord ter es a setany ill. kert a Louvre-ig. Kifarad az ember mire vegigsetalja. A Champs Elysees meg olyan szeles, hogy az egyik oldalarol a masikra alig lehet atlatni. Az nem igazan egy eletszeru helyzet, hogy "dragam ugorjunk mar at a tuloldalra, lattam egy csini rucit a kirakatban". Ad egy tavolsag miatt a kirakat nem lathato, ad ketto legalabb 8 savot kellene atszelni. A Mariahilferstrasse ehhez kepest csak egy falusi utcacska. 

Aztan ott a Diadaliv. Riesengross! 50 m magas, 284 lepcso vezet a tetejere. Kb. 16 emelet gyalog. Hat, nem mentunk fel. De csak azert, mert sokan voltak.

Vagy ott az Eiffel-torony. Lenyugozo. Pedig meg csak messzirol lattuk. 

A Musee d'Orsay sem kicsi. Palyaudvarnyi. Igaz, ez nem nehez, hiszen egy regi palyaudvarbol csinaltak muzeumot. Csutortokon egeszen este 9-ig van nyitva es 6 ora utan a jegy is olcsobb. Ki nem hagytuk volna. Bar a hazafele seta enyhen kerdeses volt, ugy elfaradtunk.

Vagy ott a Luxembourg kert. Legalabb 2 es fel Stadtpark elferne benne. Es ez csak egy a parizsi parkok kozul.

Es a parizsi arak, na azok is oriasiak. Egy korso sor 8 EUR!

De Parizs tenyleg szep es aki szeret utazgatni, annak latni kell.

Ui: van makaron a McDonaldsban! Igaz, nem olyan finom, mint egy cukraszdaban. :-)

Ujabb varos

Az elet nagy dobokockaja ujabb varost dobott.

Europaban van, piszkos, budos, graffitis, fekete (az emberek borszine) es a jegyautomata csak fempenzzel uzemel. Ez az elso benyomas.

Masodik benyomasra kiderul az is, hogy a metro allomason fegyveres katonak jaroroznek. Hogy a kukak atlatszo nylonzacskok. Hogy az emberek jol oltozottek. Hogy uzleti reggelit tartanak egy aprocska kavezoban. Hogy ugyanebben a kavezoban a kenyer nagyon finom es hogy a reggelihez 30 gramm vaj (igazi vaj!) jar. Hogy az arak a becsi arak masfelszeresei! Hogy egy par cipo nem igen van 50 EUR alatt. Hogy a bicikliken elegans urak es damak tekernek munkaba. Hogy az A Mercedest kepes a hazaspar az utca sarkan teljesen szabalytalanul leparkolni, majd bemenni a kavezoba es a kave folott 15 percig kabatban ujsagot olvasni anelkul, hogy akar egyetlen szot is szolnanak egymashoz. Hogy az ettermekben, kavezokban semmi nincs angolul kiirva, de szerencsere beszelnek angolul es mi meg bevallalosak vagyunk. Hogy a parkokban delutan rengeteg ember napfurdozik. Hogy mindenki segitokesz, ha az ember raszorul, hogy segitseget/utbaigazitast kerjen. Hogy a kavet itt expresso-nak irjak, es igy is ejtik. Es hogy az elet szep es mjnden napot jol ki kell hasznalni.

Nos, ki talalja ki, hogy merre jarunk? Aki konkretan tolunk tudja, kerjuk ne arulja el, adjunk masoknak is lehetoseget a jatekra.

Mosógép a teraszon

Gyorsan leszögezem, hogy nem nálunk. Még csak nem is Ausztriában.
De kezdjük a kályhánál.
Az őszi olasz turnéim egyikén a kellemes őszi koromsötét este az utcán talált. Épp kaja és ajándék beszerző körúton voltam a szállodától 3 km-re található Coop áruházba.
A sötétség nem épp a legalkalmasabb idő a sétálgatásra, de hát mit tegyen az ember lánya, ha egy üzleti úton reggel 9-től este 6-ig az irodában járatja a száját? Már annak is örül, ha pénteken 5 órakor szabadulhat. És lényegtelenek az időjárási vagy netán a látási viszonyok, menni kell. Mert ki tudja jár-e még arrafelé az ember lánya. Arról az elején sosincs szó, hogy egy adott helyre akár 8-szor is visszamegy az ember egy év alatt...
De nem erről akartam írni.
Ballagtam a kivilágított utcán és egyszer csak a szemem sarkaból piros villogó fényre lettem figyelmes, úgy 2 emelet magasságban. Máig nem értem, hogy hogyan láttam meg, de megláttam.
Majd megálltam es leesett az állam. Talán még a szememet is megdörzsöltem, de az tuti, hogy magamban hangosan beszéltem. Ugyanis egy mosógép pislákolt az emeleti erkélyen. Jobban megnéztem és a dob is forgott! Egy működő mosógép a szabadban!
Mindez Firenzétől kb. 60 km-re délre egy kisvárosban.
Onnatól módszeresen figyeltem utam során az erkélyeket. Számtalan mosógépet láttam. Egy újépítésű lakóparkban nagy hirtelenjében 6 gépet számoltam meg. Jó pár közülök épp mosott.
Másnap megtudtam, hogy errefelé ez abszolút gyakori dolog. A lakások drágák, a fürdőszobák kicsik, ezért szorulnak ki a mosógépek az erkélyekre, teraszokra. Télen a hőmérséklet csak nagyon ritkán süllyed fagypont alá, így nem tartanak tőle, hogy szétfagynak a masinák.

Azóta is sokszor gondolok vissza erre az élményre, amikor a mosógépemet ki- vagy bepakolom.

Welcome to Aspern City - csudaszép videó a daruk táncáról

Welcome to Aspern City from FilmSpektakel on Vimeo.