2014. március 16., vasárnap

Parizs, a budos

A szmog mellett jellegzetes vizelet szag lengi be Parizst. Hol emberi, hol macskaktol szarmazo orrfacsaro szag. Meg a metro aluljarokban is.
Es iszonyat mennyisegu turista mar marciusban. Mi lehett itt a nyari honapokban?
Ma kirandulast tettunk a Montmartre-ra. Mar metron gyanus volt, hogy ez, vasarnap leven nem csak a mi terveink kozott szerepelt, hanem parizsiak ezrei is ugyanezt gondoltak. Kineztek az ablakon, beleszagoltak a levegobe es felesegek ezrei kialltottak: dragam, mi lenne, ha kivinnenk a gyerekeket a Sacre Coeur oldalaba levegozni? Es idegenvezetok hadai szerveztek at a programjukat. "Madame et Monsieurs, a pompas idore tekintettel felcsereljuk a programot. Ma latogatunk el a Montmartre-a, holnapra marad a Louvre megtekintese. Holnap ugyis borult lesz az ido.".  Turista hazasparok, a reggeli kavejukat kavargatva megegyeztek, hogy a mai napsutesben csakis a Montmartre johet szoba. Igy hat mindenki utnank indult, velunk egyutt a szent cel fele.
A metrorol leszallva hompolygott a tomeg a domboldalon felfele. A siklo, mint a parizsi tomegkozlekedes resze, a szmogriadora tekintettel, ingyenes volt. Lepcsok helyett inkabb azt valasztottuk, hiszen a szmogos levegoben megterhelo lenne a lepcsomaszas. Majd kesobb teszek fel kepet a hihetetlenul szmogos Parizsrol. Szoval kicsit sorban alltunk, tolakodtunk, nyomakodtunk es hopp, mar fent is voltunk a dombon.
Oszinten? Rettentoen lehangolo volt a tomeg az utcan. Banatunkban jol le is ultunk kavezni. Kulonben is, ekkor mar majdnem 2 ora volt. Igazan itt volt az ideje a reggeli kavenak.
Azert a Sacre Coeur-ba is bejutottunk egy kis szuvenyir vasarlas utan. Tenyleg nagyon szep a templom.
Es meg az ezernyi fuben uldogelo vagy fekvo ember is lenyugozo az egesz domboldalban. Fel Parizs itt volt.
Elsetaltunk a Pigalle-ra is, ahol en csak tatottam a szamat a szamtalan szexshop es muintezmeny lattan. Meg lett a Moulin Rouge is. Ott all, mellette egy csirke kajas francia gyorsetterem. A vele szemben levo Starbucks elott kavezgatva nezegettuk a vilagszerte jol ismert jelkepet, a voros malmot.  Nagyon elveztem. Marmint az egesz helyzetet, hogy itt vagyunk Parizsban es a Moulin Rouge-al szemben uldogelunk vasarnap delutan. Csak az a macskapisi szag ne lett volna...

Nincsenek megjegyzések: