Egy nap az Időutazó különös kéréssel fordult a főnökéhez.
- Uram, úgy érzem, hogy kiöregedtem az időutazásból. Nagyon fáraszt már az állandó utazgatás a múlt, jelen és a jövő között. Szeretnék kicsit pihenni és könnyebb munkát végezni, lehetőleg a jelenben.
A főnök meglepődött ettől a kéréstől, de egy kis töprengés után így szólt:
- Rendben, megértem a kérésedet. Leküldelek a Földre egy kis pihenésre. Hogy hová, azt én határozom meg.
- Rendben Uram, és mi lesz a feladat?
- Nincs különösebb feladat. Pihenj, nézz szét, ismerkedj a Föld azon szegletével.
- Köszönöm Uram, Ön feletébb nagylelkű!
Az Időutazó nem vette észre, ahogyan főnöke a szakállába mosolyog, miközben személyesen helyezte el őt a Földre.
Kellemesen meleg idő fogadta. Az Időutazó szétnézett, majd maga is meggyőződött, hogy valóban a jelenben van. Magas házak, hangzatos hirdetések, ismerős márkák, autók, motorok az utakon. De kicsit mégis olyan furcsa. Görnyedt hátú nők söprik az utcát vesszőkkel. Férfiak a régi időkre emlékzetető fehér viseletben. A modern házak között elfekedett viskók, lapostetős, ósdi üzletsorok.
Megrázta a fejét, kitörölte az autók által folyamatosan felvert port a szeméből. Tovább ment. Automata, légkondicionált metró szerelvény. Helyben vagyunk, az előbb biztos csak valami emlékkép rohant meg. - gondolta. Kicsit elnézett a távolba az állomáson. Vonatszerelvényt látott. Az ablakok helyén rács. Jól látszott, hogy a vonat zsúfolásig van, még a lépcsőjén is utaztak emberek.
Elnézett a másik irányba. Hatalmas bevásárlóközpontot pillantott meg. Emberek özönlöttek ki és be. Odabent csupa csillogás, fény. Az étkezdékben gyorskezű kiszolgálók, csillogó acél edények, modern fogások.
Az utca túloldalára tekintve látta az olajtól megfekedett falú étkezdét az alumínium edényekkel, az újságpapíron tálalt fogások körül zümmögő legyekkel, az utcára kitett rozoga műanyag székekkel, a tűzön folyamatosan forró tejes teával.
Megdörzsölte a szemét ismét. Hol vagyok? És mi történik velem? Nem érzem az időutazással járó megszokott bizsergést a testemben és mégis olyan, mintha minden egyes lépéssel utaznék.
Kicsit jobban nekilódult, mert Időutazó lévén nagyon gyorsan tudott helyet változtatni. Futás közben megint látott modern épületeket, ipari és üzleti komplexumokat. Ugyanakkor tehenek képét látta felvillanni. Megint a képzelete játékának vélte. Hogy tisztuljon az elméje és kép is, amit maga körül látott, lassított. Szépen megművelt földek mindenfelé, lassan itt az ideje az aratásnak. Autók és motorok az utakon. Egy település határára ért. Épp ekkor kanyarodott ki elé a kétökrös szekér. Majdnem elütötte egy teherautó. A kocsihajtó ember szegényes ruhákba volt öltözve, tenyere kérges a munkától, arca cserzett. A szekéren gyerekek és nők utaztak. Talán épp munkába igyekeztek.
Tovább nézelődött. A települést kétszer két sávos út szelte át. Aszfaltozott. A központban acél felüljáró tette biztonságossá átkelést. Illetve tette volna, ha használják is. De az emberek továbbra is véletlenszerűen keresztezték az utat, épp ott, ahol szükségük volt rá. Ismét a mezők irányába nézett. Apró, lassan mozgó pontot pillantott meg. Közeledett és már jól kivehető volt egy magányos ökörrel szántó férfi körvonala. A férfi lehajtott fejjel tolta az ekét.
Újabb kamionok haladtak el mellette. A település közepén lévő szupermarketben vidáman csipogtak a pénztárgépek. A közeli ATM-ből hagyományos ruhában egy férfi épp pénzt vett fel.
Az út szélén nők csicseregtek hihetetlenül színes ruhákban. Szemet gyönyörködtető látvány volt a színkavalkád. Tovább mézelődött és házakat vette szemügyre. A központban emeletes házak, villanyvezeték mindefelé. A központon túl azonban lapostetős házak, a legtöbbjén ajtó sincs. Néhány helyen föggönyt lenget a szél az ajtóban, de vannak helyek, ahol az sincs, csak a ház belseje sötétlik. Áramnak helye csak nyomokban. A falak kormosak a fatüzelésű tűzhelyek miatt. A víz hatalmas műanyag korsókban áll az ajtók mellett. A háziasszony épp egy üres korsóval indul vízért a szomszéd utcában álló vízszállító autóhoz. Fürdőszoba nincs. A ruhák a ház elé kifeszített szárítókötélre teregetve lengenek a szélben. Közvetlen mellettük sovány tehenek legelnek. A nagy csöndben jól hallatszik a falu határában robogó vonat hangja, meg a folyamatos dudálás az autóútról. A falu felett sas kering vijjogva. A banánfák roskadoznak a banántól. A falu szélén folyó patak partján színes ruhás nők, színesen csicseregve mossák a még színesebb ruhákat. A fejükön cipelik a kosarat a szennyes vagy a már tiszta ruhákkal. Mindeközben a városban az informatikusok más országok rendszereit programozzák, hibát keresnek és hárítanak. 3 műszakban. Mert nekik munka kell. És ez még mindig jobb, mint szántani a földeken vagy a földön ülve, árral a kézben cipőt javítani. Más városokban a Tata gyárak is ontják az ennivalót, palackozott ivóvizet, TV távirányítókat, autókat, traktorokat, porcelán bögréket, vízforralót.
Ugyanebben az időben valaki egy hatalmas késsel nyitja fel a zöld kókuszdiót és nyújtja át néhány rúpia fejében a szomjas vevőnek.
Közben termelődik a szemét, a kókuszhéjak ott fognak elrohadni az út szélén, az árus nem vesződik vele, amúgy sincs hová vinni. A háztartási szemét is kikerül a falu szélére. Konténer sehol sincs, szervezett szemétszállítás csak a városban van. A folyamatosan fújó szél meg játékosan szétszórja a szemetet. Jut belőle a település központjába is.
A település másik végében ott a nyomortelep. Textillel vagy pálmalevéllel borított cölöpök. A viskók előtt az elmaradhatatlan színes ruhák száradnak. Gyerekek játszanak a porban. Kriketteznek.
Az Időutazó még mindig nem érti, hogy ez most a jelen vagy a múlt. Visszairamodik a városba. Bekukkant a toronyházak ablakán. Inverteres hűtőszekrény a konyhában, villanykapcsoló a falakon, a plafonon ventillátor kavarja a meleg levegőt. És van vízöblítéses WC. A lakásokon üvegablak. Odabent minimál dizájn. A nappaliban hatalmas kanapé, dohányzóasztal. A falon laposképernyős hatalmas TV villódzik. Indiai sorozat megy éppen. Szekrénysor nincs , maximum egy komód. A falak fehérek, képek nem nagyon díszítik. Ha mégis, akkor azon valamilyen vallási jelenet látható. A hálószobában franciaágy és egy ruhásszekrény, meg hölgyeknek tükrös sminkasztal. A gyerekszoba bútorzata is ugyanezt a minimalizmust tükrözi. Ágy, íróasztal, egy darab szekrény és játékok kosarakban. Semmiből nincs roskadásig. Könyvekből alig van a lakásban, kivéve a gyerekszobát. Mosógép sincs minden lakásban. Mosogatógépet még csak hírből sem ismerik. Van helyette rizsfőző edény, idli készítéshez használható gőzölős fazék, dosa készítéshez speciális sütőedény, indukciós főzőlap. Mert az árammal gondosan kell bánni, fontos, hogy az eszközök keveset fogyasszanak. Légkondicionáló leginkább nincs, mert nagyon sokat fogyaszt és nem arra keresnek a családok. Éjszakánként szerencsére kellemesen lehűl a levegő.
A főutak aszfaltozottak, de a mellékutcákat vörös por borítja, vagy esős időben vörös sár. Mert oda már nem jut aszfalt.
Az Időutazó magába roskadva levegő után kapkod. Nem érti, hogy mindez hogyan lehet egy időben egyszerre.
Hívja a főnökét.
- Uram, én valami érzéki csalódás áldozata vagyok. Ez idáig ilyesmivel soha nem találkoztam egyszerre, egy időben. Mi ez a különös hely? És leginkáb mely időben tartózkodom?
- Nem érzéki csalódás, maga a kézzelfogható valóság a jelenben. Ez egy különleges ország, ahol egyszerre létezik a jelen és a múlt. Mivel fáradt vagy az időutazáshoz, találtam neked egy kényelmesebb feladatot. A te feladatot az, hogy összekapcsold a meglévő múltat a jelennel és elvezesd őket a jövőbe. Vállalod?
- Uram, úgy érzem, hogy kiöregedtem az időutazásból. Nagyon fáraszt már az állandó utazgatás a múlt, jelen és a jövő között. Szeretnék kicsit pihenni és könnyebb munkát végezni, lehetőleg a jelenben.
A főnök meglepődött ettől a kéréstől, de egy kis töprengés után így szólt:
- Rendben, megértem a kérésedet. Leküldelek a Földre egy kis pihenésre. Hogy hová, azt én határozom meg.
- Rendben Uram, és mi lesz a feladat?
- Nincs különösebb feladat. Pihenj, nézz szét, ismerkedj a Föld azon szegletével.
- Köszönöm Uram, Ön feletébb nagylelkű!
Az Időutazó nem vette észre, ahogyan főnöke a szakállába mosolyog, miközben személyesen helyezte el őt a Földre.
Kellemesen meleg idő fogadta. Az Időutazó szétnézett, majd maga is meggyőződött, hogy valóban a jelenben van. Magas házak, hangzatos hirdetések, ismerős márkák, autók, motorok az utakon. De kicsit mégis olyan furcsa. Görnyedt hátú nők söprik az utcát vesszőkkel. Férfiak a régi időkre emlékzetető fehér viseletben. A modern házak között elfekedett viskók, lapostetős, ósdi üzletsorok.
Megrázta a fejét, kitörölte az autók által folyamatosan felvert port a szeméből. Tovább ment. Automata, légkondicionált metró szerelvény. Helyben vagyunk, az előbb biztos csak valami emlékkép rohant meg. - gondolta. Kicsit elnézett a távolba az állomáson. Vonatszerelvényt látott. Az ablakok helyén rács. Jól látszott, hogy a vonat zsúfolásig van, még a lépcsőjén is utaztak emberek.
Elnézett a másik irányba. Hatalmas bevásárlóközpontot pillantott meg. Emberek özönlöttek ki és be. Odabent csupa csillogás, fény. Az étkezdékben gyorskezű kiszolgálók, csillogó acél edények, modern fogások.
Az utca túloldalára tekintve látta az olajtól megfekedett falú étkezdét az alumínium edényekkel, az újságpapíron tálalt fogások körül zümmögő legyekkel, az utcára kitett rozoga műanyag székekkel, a tűzön folyamatosan forró tejes teával.
Megdörzsölte a szemét ismét. Hol vagyok? És mi történik velem? Nem érzem az időutazással járó megszokott bizsergést a testemben és mégis olyan, mintha minden egyes lépéssel utaznék.
Kicsit jobban nekilódult, mert Időutazó lévén nagyon gyorsan tudott helyet változtatni. Futás közben megint látott modern épületeket, ipari és üzleti komplexumokat. Ugyanakkor tehenek képét látta felvillanni. Megint a képzelete játékának vélte. Hogy tisztuljon az elméje és kép is, amit maga körül látott, lassított. Szépen megművelt földek mindenfelé, lassan itt az ideje az aratásnak. Autók és motorok az utakon. Egy település határára ért. Épp ekkor kanyarodott ki elé a kétökrös szekér. Majdnem elütötte egy teherautó. A kocsihajtó ember szegényes ruhákba volt öltözve, tenyere kérges a munkától, arca cserzett. A szekéren gyerekek és nők utaztak. Talán épp munkába igyekeztek.
Tovább nézelődött. A települést kétszer két sávos út szelte át. Aszfaltozott. A központban acél felüljáró tette biztonságossá átkelést. Illetve tette volna, ha használják is. De az emberek továbbra is véletlenszerűen keresztezték az utat, épp ott, ahol szükségük volt rá. Ismét a mezők irányába nézett. Apró, lassan mozgó pontot pillantott meg. Közeledett és már jól kivehető volt egy magányos ökörrel szántó férfi körvonala. A férfi lehajtott fejjel tolta az ekét.
Újabb kamionok haladtak el mellette. A település közepén lévő szupermarketben vidáman csipogtak a pénztárgépek. A közeli ATM-ből hagyományos ruhában egy férfi épp pénzt vett fel.
Az út szélén nők csicseregtek hihetetlenül színes ruhákban. Szemet gyönyörködtető látvány volt a színkavalkád. Tovább mézelődött és házakat vette szemügyre. A központban emeletes házak, villanyvezeték mindefelé. A központon túl azonban lapostetős házak, a legtöbbjén ajtó sincs. Néhány helyen föggönyt lenget a szél az ajtóban, de vannak helyek, ahol az sincs, csak a ház belseje sötétlik. Áramnak helye csak nyomokban. A falak kormosak a fatüzelésű tűzhelyek miatt. A víz hatalmas műanyag korsókban áll az ajtók mellett. A háziasszony épp egy üres korsóval indul vízért a szomszéd utcában álló vízszállító autóhoz. Fürdőszoba nincs. A ruhák a ház elé kifeszített szárítókötélre teregetve lengenek a szélben. Közvetlen mellettük sovány tehenek legelnek. A nagy csöndben jól hallatszik a falu határában robogó vonat hangja, meg a folyamatos dudálás az autóútról. A falu felett sas kering vijjogva. A banánfák roskadoznak a banántól. A falu szélén folyó patak partján színes ruhás nők, színesen csicseregve mossák a még színesebb ruhákat. A fejükön cipelik a kosarat a szennyes vagy a már tiszta ruhákkal. Mindeközben a városban az informatikusok más országok rendszereit programozzák, hibát keresnek és hárítanak. 3 műszakban. Mert nekik munka kell. És ez még mindig jobb, mint szántani a földeken vagy a földön ülve, árral a kézben cipőt javítani. Más városokban a Tata gyárak is ontják az ennivalót, palackozott ivóvizet, TV távirányítókat, autókat, traktorokat, porcelán bögréket, vízforralót.
Ugyanebben az időben valaki egy hatalmas késsel nyitja fel a zöld kókuszdiót és nyújtja át néhány rúpia fejében a szomjas vevőnek.
Közben termelődik a szemét, a kókuszhéjak ott fognak elrohadni az út szélén, az árus nem vesződik vele, amúgy sincs hová vinni. A háztartási szemét is kikerül a falu szélére. Konténer sehol sincs, szervezett szemétszállítás csak a városban van. A folyamatosan fújó szél meg játékosan szétszórja a szemetet. Jut belőle a település központjába is.
A település másik végében ott a nyomortelep. Textillel vagy pálmalevéllel borított cölöpök. A viskók előtt az elmaradhatatlan színes ruhák száradnak. Gyerekek játszanak a porban. Kriketteznek.
Az Időutazó még mindig nem érti, hogy ez most a jelen vagy a múlt. Visszairamodik a városba. Bekukkant a toronyházak ablakán. Inverteres hűtőszekrény a konyhában, villanykapcsoló a falakon, a plafonon ventillátor kavarja a meleg levegőt. És van vízöblítéses WC. A lakásokon üvegablak. Odabent minimál dizájn. A nappaliban hatalmas kanapé, dohányzóasztal. A falon laposképernyős hatalmas TV villódzik. Indiai sorozat megy éppen. Szekrénysor nincs , maximum egy komód. A falak fehérek, képek nem nagyon díszítik. Ha mégis, akkor azon valamilyen vallási jelenet látható. A hálószobában franciaágy és egy ruhásszekrény, meg hölgyeknek tükrös sminkasztal. A gyerekszoba bútorzata is ugyanezt a minimalizmust tükrözi. Ágy, íróasztal, egy darab szekrény és játékok kosarakban. Semmiből nincs roskadásig. Könyvekből alig van a lakásban, kivéve a gyerekszobát. Mosógép sincs minden lakásban. Mosogatógépet még csak hírből sem ismerik. Van helyette rizsfőző edény, idli készítéshez használható gőzölős fazék, dosa készítéshez speciális sütőedény, indukciós főzőlap. Mert az árammal gondosan kell bánni, fontos, hogy az eszközök keveset fogyasszanak. Légkondicionáló leginkább nincs, mert nagyon sokat fogyaszt és nem arra keresnek a családok. Éjszakánként szerencsére kellemesen lehűl a levegő.
A főutak aszfaltozottak, de a mellékutcákat vörös por borítja, vagy esős időben vörös sár. Mert oda már nem jut aszfalt.
Az Időutazó magába roskadva levegő után kapkod. Nem érti, hogy mindez hogyan lehet egy időben egyszerre.
Hívja a főnökét.
- Uram, én valami érzéki csalódás áldozata vagyok. Ez idáig ilyesmivel soha nem találkoztam egyszerre, egy időben. Mi ez a különös hely? És leginkáb mely időben tartózkodom?
- Nem érzéki csalódás, maga a kézzelfogható valóság a jelenben. Ez egy különleges ország, ahol egyszerre létezik a jelen és a múlt. Mivel fáradt vagy az időutazáshoz, találtam neked egy kényelmesebb feladatot. A te feladatot az, hogy összekapcsold a meglévő múltat a jelennel és elvezesd őket a jövőbe. Vállalod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése