2010. április 11., vasárnap

Moszkva - folyt.

Azt ígértem, hogy bővebben írok a moszkvai útról.

Nagyon-nagyon érdekes volt. Moszkva az ellentétek vagy inkább a szélsőségek városa.
A Belváros gyönyörű, a külváros a 80-as évekbe repít vissza. A távolságok óriásiak. Én pl. 20 km-re laktam a Vörös tértől. Az utak zsúfoltak, azt mondják, hogy 3 millió autó van Moszkvában... A metrók is zsúfoltak. A tragédia ellenére is közlekedtünk metróval, igaz csak csütörtökön és késő este és nem a piros, hanem a zöld vonalon.
Az irodába, ami majdnem a Belvárosban van, egy óráig tartott az út autóval. A kinti kollégák nem engedték, hogy reggel metróval menjünk be, no nem a robbantás miatt, hanem azért, mert olyan zsúfoltak a szerelvények és metróval sem lett volna rövidebb az út.
Az éttermi kiszolgálás hagy némi kívánni valót maga után. A vendég nekik még felesleges nyűg, unott arccal szolgálnak ki.

És most következzék néhány beszámoló a családnak küldött élményeimből.
"Szóval olyan ez az egész, mint valami időutazás. A múltba, természetesen.
Moszkva elképzelhetetlenül nagy város. És szmogos. Az autók csupa barnák a sártól, szmogtól. Egyéb piszok azonban nem jellemző az utcákra.
De valahogy bentragadtak a múltban, miközben nagyon igyekeznek lépést tartani a fejlődéssel. A házak kopottak, öregek és nem a gazdagságról árulkodnak. Azonban van Auchan, Media Markt, Ikea, Metro. Kb. minden 2 km-nél talélható valamilyen plaza vagy kisebb bevásárlóközpont.
Az én szobám is egy ilyenre néz. Már voltam is az Asan-ban kétszer. Nagyon érdekes hely az is. Az áruválaszték bőséges, de nem mertem pl. felvágottat venni. Hal-féléből viszont iszonyatos az árukínálat. És ahogy nézegettem az árakat, nem túl drága az élelmiszer. Megtaláltam a becsomagolt csokikat, cukrokat, karamelleket, melyeket dekára lehet venni. Egy egész sor van ilyenből.
Találtam valami túró rudi utánzatot is, abból majd megpróbálok vinni.
Viszont tegnap találtam nagyon-nagyon finom szűretlen almalevet. Isteni finom.
Az üzletek itt is nyitva vannak hétvégén, tegnap 8 után jöttem ki a plaza-ból és még simán nyitva volt. Azt hiszem, hogy 10-kor zárt. Viszont reggel 7 és 8 között még nem volt nyitva, ez biztos.

Ma autóval vittek az irodába, még szerencse a történtek után... Óriási dugó volt az utakon, így volt alkalmam megfigyelni a házakat, utcákat, feliratokat, embereket.
Az emberek olyanok, mint a 80-as években. A felnőttek rosszul öltözöttek, a fiatalok divatosak. És tipikus orosz fejük van.
Autóból megtalálható az utakon minden. Láttam lépcsős hátú Lada Samarát, új Samarát, terepjárókat, a 70-es évekből itt maradt működő Ladát, Fordokat, Toyotákat. Mindent. És ma olyan illatot éreztem az utcán, mint gyerekkoromban. Valamelyik öreg autó kipufogó illata csapott meg. Olyan más volt.
Minden sarkon benzinkút van. És hihetetlen mennyiségű autószalont, kereskedést, autójavítót láttam. Elképzelhetetlen mennyiségű, de tényleg. OK, a 16 milliós lakosságú város autóállományához kell is.

Még érdekesség, hogy minden körbe van kerítve. A szálloda, az Asan, az irodánk, minden. És mindenhol biztonsági őrnek álcázott orkok vannak. Igaz, rám nézve ártalmatlanok, de a sofőrömtől pl.elkérték az igazolványát a szálloda parkolójába behajtáskor. De valahogy nem valami bizalomgerjesztő látvány egyik sem.

A feliratok nagyon érdekesek. Számos angol átírást lehet látni, méghozzá kiejtés szerintit. Vagyis megfogják a kiejtett angol szót és orosz betűkkel leírják.
Mivel ti nem tudtok oroszul olvasni ezért leírom magyar betűkkel a legérdekesebb szavakat: Makdonaldsz, diler, kecsup (hát, alig bírtam ebéd közben megállni, hogy hangosan fel ne nevessek! Igen, cs-vel és u-val!), kappucsino (nem capuccino-nak írják azt olaszul? mostmár teljesen összezavarodtam, hogy hány p-betű...), maffin, Makbet, kaszko, Rajfejzen, nojtbuk, kaféhauz stb.
Nagyon viccesek, a telefonomba gyűjtöm a szavakat, hogy nehogy elfelejtsem őket.

A szállodában aranyosak, de itt is vannak nüansznyi eltérések. Annyira igyekeznek a nyugatot utánozni, de valahogy mindig lemarad egy-egy apró részlet. A szobában a kapcsolók valahogy nincsenek logikusan elhelyezve, eltelt vagy kb. 5 perc, mire rájöttem, hogy melyik, mit kapcsol. A fürdőszobában iszonyat gyenge a világítás, a tükör méterekre van tőled, mert a mosdókagyló beépítés nagyon széles.
Viszont nyitható az ablak és van fürdőköntös.
A reggelinél a kávét nem hozzák az asztalodhoz, neked kell levadásznod. Itt is eltelt vagy 5 perc mire rájöttem, hogy meg kell emelnem a fenekem, ha kávét szeretnék. :-) És a szokásos vizes kávé volt. A reggeli választékot nem nagyon nézegettem, mert nem akartam elcsábulni. Csak cornflakes-t ettem tejjel megy gyümölccsel. Mert a joghurtot nem találtam. Talán mert nem is volt... Nem tudom.

Ja, és van még egy érdekesség. A templomok. Óriási emeletes házak (van vagy 20 emeltük!) és köztük csinos, nem is, inkább gyönyörű ortodox templomok. Hihetetlen kontraszt!"

"Na, ma kértem kávét a kislányoktól a reggelinél. Hoztak. :-)
De most meg nem találtam meg a vajat. :-)
És mindenhol zene szól. A folyosón, a reggelinél, a bárban. Még jó hogy a szobámban csend van. :-)
Ma a reggelinél egy hölgy hárfán játszott..."

"Ma este mehgívtak egy sörre. :-) De vacsorameghívás az nem volt. Így egy pohár sör után még elmentem sétálni és fényképezni valót vadászni.

Elmentem a nagyon szép templomhoz és csináltam egy csomó szép képet, meg egy csomó rosszat is, mert sötétedett erősen és ez a gép nem éppen híres a szürkületben használhatóságáról. :-) De azért nagyon jó, hogy itt van. Mert megörökítettem még egy nagyon érdekes garázssort is, de erről majd szóban.
Jót sétáltam minden esetre. Aztán hová tértem be? Na, hová? Hát az Asan Sziti-be. :-)
És mit vettem? Sajtot, meg paradicsomot. Meg almalevet, meg Evian-t. Mert a sima víz nem volt finom. És szemeztem egy sort az orosz palacsintákkal. Nagyon csábítóak voltak, de nem mertem reszkírozni, mi lesz, ha hidegen megéve beteg leszek tőlük... Így az a pultban maradt. És megint megnéztem a karamelleket, de a macskás nem tűnt fel. Van helyette tevés, meg bocis. Megnyomogattam őket és keménynek tűnnek. Olyat fogok venni majd.
Ja, és az Asan-ban a kosarak mindegyike riasztóval van ellátva. Olyan izék vannak a közepükbe erősítve, amit a Tesco-ban a drága termékekre, vagy ruhákra tesznek...
Először azt hittem, hogy rosszul látok. De mindben volt.
Na, hát mára ennyi. Holnap a másik irányba sétálok majd, mert karnyújtásnyira tőlönk van Moszkva legnagyobb autókereskedő háza. Már idejövet láttam. Egy nagy emeletes épület, mindegyik emeleten különböző márkakereskedések vannak. Megpróbálom, hátha beengednek. :-) És hátha fényképezhetek is. :-)"

"Leültem, hogy megint beszámoljak.
De rájöttem, hogy ez mégsem olyan jó, mert akkor mit is fogok mesélni majd személyesen?
Így most csak nagyon röviden írok.
Az orosz egyre jobban megy! Egy hónap alatt egész jól tudnék újra beszélni.
Ma célba vettem az autószalont, de első számú közelenséggé váltam, mert kívülről le mertem fényképezni. A rosszarcúak szóltak a kétajtós szekrényeknek, hogy itt az ellenség a kapuknál. Azok meg jöttek és fenyegetően morogtak, hogy nem lehet fényképezni. Ezek után nem mertem bemenni, mert nem szerettem volna, ha valaki folyton a nyomomban jár...
Helyette a szokásossal ellenkező irányba sétáltam a következő plázáig.
És már alig mertem fényképezni, mert itt nincsenek turisták, ez egy nagyon moszkvai külváros és nem akartam, hogy tényleg valami attrocitás érjen a fényképezés miatt.
De minden nagyon érdekes és lencsevégre való.
És mindenhol rendőrök, biztonsági őrök. Nekem valahogy nagyon félelmetes.
A mai két kép egyikén az autószalon van a fényvisszavető mellényes biztonsági emberekkel, a másikon meg nénike által őrzött és üzemeltetett bio WC (sajnos a feliratot nem tudtam megörökíteni, de tényleg az van kiírva oroszul). 15 rubel egy dolog-végzés. Azt a képet gyomormagasságba tartott géppel készítettem, fogalmam sem volt, hogy sikerül-e. Akartam még egy képet készíteni, de a nénike behúzódott a nyitott ajtó mögé és nem győztem kivárni, hogy kijöjjön onnan.
A többi élményt majd személyesen. :-)"

2 megjegyzés:

Zsófi írta...

nagyon érdekes, mégmégmég!!!!

Nikol írta...

Miről írjak még? Most más hirtelen nem jut az eszembe.