Munkavállalási engedély és Meldezettel

Az elmúlt hetekben kétszer is jártam hivatalos helyen ügyet intézni.

Egy év munkavállalás után kérhettem állandó munkavállalási engedélyt. A munkahelyemen azt mondták, hogy ezt már nem tudják helyettem intézni, nekem kell elmenni a helyi AMS isrodába, de mindent papírt a kezembe adnak, amire szükségem lehet. Nagyon kedves kolléganő foglalkozik az ügyes-bajos személyi ügyeimmel a cégnél, mindig készségesen segít, még ha a gyerekek e-card-járól vagy a családi pótlék ügyintézéséről is van szó. Most is nagyon gondosan összeállította a paírjaimat, kitöltötte a kérelmet. Ellenőrizte, hogy jó helyre megyek-e. Az utolsó napon még egy plusz igazolást is adott, nehogy emiatt ne járjak sikkerel. Rettentően izgult. Hát még én! Azt hittem, hogy most lök az oroszlánok elé. Másnap reggel már nyitás előtt ott toporogtam az ajtóban több tucat munkanélküli között. Kicsit kínosan is éreztem magam csinosan kiöltözve, laptoptáskával a kezemben. Egyszer csak kinyílt az ajtó és a több tucat ember hirtelen eltűnt az épületben. De mint a kámfor. Én odamentem az információhoz, hogy merre is kell mennem. Kedvesen útbaigazítottak. Felmentem az első emeletre és pillanatok alatt eltévedtem. Az egyik nyitott ajtóból egy kedves úr megkérdezte, hogy segíthet-e. Mondtam, hogy mit keresek, mire felkelt és odavazetett a megfelelő ajtóhoz. Kopogtam. Nem szólt ki senki. Ácsorogtam még egy kicsit, majd benyitottam. Bentről egy hajléktalan kinézetű, fésületlen hajú úr mordult rám. Kihátráltam gyorsan, sűrű cigiszaggal a nyomomban és lelültem. Kb. 10 perc után kiszólt értem. Köszöntöttem németül és letetettem az asztalára a papírokat. Bólintott és elkezdte begépelni a nevemet a gépbe. Én leültem és elővettem az igazolásaimat, hogy azonnal tudjam adni, amit kér. Mit ne mondjak, be voltam sz...rva rendesen, hogy nehogy megtagadja a kérelmet vagy akármi vagy feldühítse, pl. hogy nem tudok németül, ő meg esetleg nem tud angolul.
Nem szólt egy szót sem, csak bizonytalanul nyomkodta a számítógép gombjait (miközben én egyre jobban azt éreztem, hogy tuti biztos nem tud angolul...), majd egyszer csak felberregett a nyomtató. Elémtett egy határozatot (!), hogy írjam alá. Aláírtam. Ideadta. Majd adott egy csekket 5,6 EUR-ról, hogy fizessem be. Na, itt mondott egy egész hosszú német mondatot, aminek csak azt a részét értettem, hogy a 6. emeleten van a pénztár. Nem mertem én semmit sem kérdezni, azt meg főleg nem mertem elárulni, hogy nem tudok folyékonyan németül. Így gyorsan felmentem a pénztárba fizetni. Ott szintén egy hajléktalannak tűnő hölgy ült, ráadásul a vezetékneve megegyezett a lenti üygintézőével, annak vagy a testvére vagy a felesége lehetett. Illettek egymáshoz, bármi is volt a kapcsolat közöttük.
A befizetést tanusító okmányokkal a kezemben visszamentem az ügyintézőhöz. Kopogtam az ajtón, de miután nem szólt ki, leültem a fenekemre. Hallottam, hogy bent van, mert valamit kopácsolt a számítógépen. A nagy várakozás során egyszer csak felbukkant a reggeli segítő úr, aki nagy csodálkozva megkérdezte, hogy maga még mindig itt vár? Mutatom, hogy befizettem a csekket és visszajöttem. Elkérte a papírjaimat, nézi őket, majd nevetve mondja, hogy maga már megkapta a határozatot, mehet haza nyugodtan, készen van.
Hát, megint bebizonyosodott, hogy az osztrákok nagyon becsületes népek. A fizetés előtt már megkapod a határozatot, mert tudják, hogy eszedbe nem jutna elbliccelni a fizetést...

Péneteken meg a Magistrat-on (Városháza) jártam. Mert új személyim van és az AMS-nél várakozás közben fedeztem fel, hogy a Meldezettel-en (ez olyan, mint otthon a lakcímkártya, csak ez egy A4-es papíron van) fel van tüntetve a személyigazolvány számom. Logikusan következett számomra, hogy újat kell kérnem, ha megváltozott a személyigazolványom. Így esett, hogy a szabadságom délelőttjén elzarándokoltam oda anyuval. Az információs pultnál szépen elmondtam németül, hogy mi járatban vagyok. Azonnal kaptam számot. A 122-est. A 121-es már valamelyik szobában bent is volt. Épphogy leültünk, amikor a kijelzőn megjelent, hogy mehetek a 2-es szobába.
Elmagyaráztam itt is, hogy mi járatban vagyok. Az ügyintéző beírta a gépbe a nevemet és már kérdezett is vissza, hogy ugye a Leibnizgasse x-ben lakom. Mondom igen. Átvezette az új személyigazolvány számomat és már nyomtatta is ki az új igazolást. Lefénymásolta a személyimet, alírta a papírt és kész is voltam. A régi igazolásomat is visszadta, hogy tartsa meg. Anyu csodálkozva nézett rám a folyosón, hogy már kész is vagyok. Nem tartott az egész 5 percnél tovább...

És az osztrák kollégáim folyton a bürokráciára panaszkodnak. Csak menjenek Magyarországra egy kicsit ügyet intézni. Ez nem bürokrácia, ami Ausztriában van, ez csak egy normális hivatali ügyintézési menet. :-)