2010. november 25., csütörtök

Villa Aurora

Múlt hétvégén Laci szülei látogattak meg bennünket, aminek mindannyian nagyon örültünk, mert jött egy kis szín az életünkbe hétvégére. Bár számomra bebizonyosodott, hogy nagyon kicsi - és rossz elrendezésű - a lakásunk 6 ember számára, de a sok nevetés és a jó hangulat feledtette a kényelmetlenségeket.

Szombaton adventi vásárban voltunk, kedvenc helyünkön a Spittelbergnél. Forraltboroztunk és sült husis zsíros kenyeret is ettünk. Mennyei volt. Aztán átsétáltunk a kevésbé kedvenc helyünkhöz, a Rathaus-hoz (ha már egyszer olyan közel voltunk hozzá...). Na, ezután sem kerül fel a kedvencek listájára, mert nagyon zsúfolt volt. Tele volt turistákkal... Na, jaaaa, az ember hajlamos elfeledkezni 2 és fél év után, hogy valaha ő is így kezdte és hogy végül is turistákkal van ő is. Ehelyett néha a bennfentesek lemondásával legyintettünk, ha a lábunkra léptek, vagy majdnem fellöktek bennünket, hogy jah, hát turisták. :-)

Vasárnap viszont ebédelni voltunk, így most végre én is eljutok a poszt eredeti témájához.
A Villa Aurora nevű műintézményben új értelmet nyert a Cordon Bleu fogalma. Eredetileg Tafelspitz-et akartunk enni, de kiderült, hogy ez a hely nem a főtt marhahús őshazája (az étteremnek nincs honlapja, így nem tudtuk a kínálatot előre megnézni).
Az étlapon a Schnitzel mellett kizárólag Cordon Bleu-ket lehetett találni pl. Villa Aurora módra, Ottakringer módra stb. Azt hittük, hogy a város legnagyobb Schnitzelét a Figlmüllerben osztogatják, de nem. Ezt a rekordot itt simán felülmúlták. Hosszú tálon érkezett a rántotthús és hatalmas volt. Mellé kb. 12-féle zöldség járt. A mi Cordon Bleu-ink tekertek voltak, nem pedig laposak. És azokhoz is rengeteg féle saláta járt. Nekem 6-féle zöldség volt a tányéromon, nyersen illetve ecetesen. A mennyiség - a látszat ellenére - pont bevállalható volt. Minden elfogyott a tálakról. Legnagyobb meglepetésünkre utána még az édesrekeszeinkbe is fért desszert, mint Sacher Torte, Mohr im Hemd, Topfennockerl.
A hely felkerült nálunk a kedvencek közé, bár az árai jó erős középkategóriába tartoznak.
A tavasszal, jó időben feltétlenül megismételjük a látogatást, mert Bécs egyik szép villarészében, a domboldalon van az étterem, egy sétát feltétlenül megér a környék.

1 megjegyzés:

AnTalk írta...

Na, ha arra járok megpróbálom útba ejteni. Nem vagyok egy nagy ínyenc, nem vagyok finnyás vagy válogatós, de a mennyiségre egy étteremben mindig figyelek. Ha már fizetek lakjak jól!