Daisypath Anniversary tickers

2010. november 25., csütörtök

Villa Aurora

Múlt hétvégén Laci szülei látogattak meg bennünket, aminek mindannyian nagyon örültünk, mert jött egy kis szín az életünkbe hétvégére. Bár számomra bebizonyosodott, hogy nagyon kicsi - és rossz elrendezésű - a lakásunk 6 ember számára, de a sok nevetés és a jó hangulat feledtette a kényelmetlenségeket.

Szombaton adventi vásárban voltunk, kedvenc helyünkön a Spittelbergnél. Forraltboroztunk és sült husis zsíros kenyeret is ettünk. Mennyei volt. Aztán átsétáltunk a kevésbé kedvenc helyünkhöz, a Rathaus-hoz (ha már egyszer olyan közel voltunk hozzá...). Na, ezután sem kerül fel a kedvencek listájára, mert nagyon zsúfolt volt. Tele volt turistákkal... Na, jaaaa, az ember hajlamos elfeledkezni 2 és fél év után, hogy valaha ő is így kezdte és hogy végül is turistákkal van ő is. Ehelyett néha a bennfentesek lemondásával legyintettünk, ha a lábunkra léptek, vagy majdnem fellöktek bennünket, hogy jah, hát turisták. :-)

Vasárnap viszont ebédelni voltunk, így most végre én is eljutok a poszt eredeti témájához.
A Villa Aurora nevű műintézményben új értelmet nyert a Cordon Bleu fogalma. Eredetileg Tafelspitz-et akartunk enni, de kiderült, hogy ez a hely nem a főtt marhahús őshazája (az étteremnek nincs honlapja, így nem tudtuk a kínálatot előre megnézni).
Az étlapon a Schnitzel mellett kizárólag Cordon Bleu-ket lehetett találni pl. Villa Aurora módra, Ottakringer módra stb. Azt hittük, hogy a város legnagyobb Schnitzelét a Figlmüllerben osztogatják, de nem. Ezt a rekordot itt simán felülmúlták. Hosszú tálon érkezett a rántotthús és hatalmas volt. Mellé kb. 12-féle zöldség járt. A mi Cordon Bleu-ink tekertek voltak, nem pedig laposak. És azokhoz is rengeteg féle saláta járt. Nekem 6-féle zöldség volt a tányéromon, nyersen illetve ecetesen. A mennyiség - a látszat ellenére - pont bevállalható volt. Minden elfogyott a tálakról. Legnagyobb meglepetésünkre utána még az édesrekeszeinkbe is fért desszert, mint Sacher Torte, Mohr im Hemd, Topfennockerl.
A hely felkerült nálunk a kedvencek közé, bár az árai jó erős középkategóriába tartoznak.
A tavasszal, jó időben feltétlenül megismételjük a látogatást, mert Bécs egyik szép villarészében, a domboldalon van az étterem, egy sétát feltétlenül megér a környék.

1 megjegyzés:

AnTalk írta...

Na, ha arra járok megpróbálom útba ejteni. Nem vagyok egy nagy ínyenc, nem vagyok finnyás vagy válogatós, de a mennyiségre egy étteremben mindig figyelek. Ha már fizetek lakjak jól!