Holnaptól nem kell többé munkavállalási engedély Ausztriába és Németországba.
http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/04/29/majustol_szabadon_hegeszthet_ausztriaban/
Itt egy kis tudnivaló az ausztria munkaerő piac nyitásról németül:
http://portal.wko.at/wk/format_detail.wk?angid=1&stid=601743&dstid=940
2011. április 30., szombat
2011. április 29., péntek
Wiener Stadtwerke - Nyílt nap 2011
Május 14-én, szombaton 18 órától nyílt napot tart a Wiener Stadtwerke.
Megint lehet erőműveket látogatni, sötétben metrózni egy hivatalosan nem használt alagútban, a 25 éves villamos múzeumot ingyen megtekinteni, a Ringen régi villamossal utazni stb.
Részletes program németül itt olvasható.
Tavalyi élményeinkről pedig itt olvashatsz.
Mi ott leszünk! És te?
Megint lehet erőműveket látogatni, sötétben metrózni egy hivatalosan nem használt alagútban, a 25 éves villamos múzeumot ingyen megtekinteni, a Ringen régi villamossal utazni stb.
Részletes program németül itt olvasható.
Tavalyi élményeinkről pedig itt olvashatsz.
Mi ott leszünk! És te?
Kairói élménybeszámoló - 3. rész
Még néhány érdekesség, megfigyelés.
A házak tetejét sűrű parabola erdő borítja. 
Anyagi helyzettől függetlenül. Meg még látható valami lábakon álló építmény a tetőkön, de nem sikerült megfejtenünk, hogy az milyen célokat szolgál.
A lakásokat szerkezetkészen szokták megvásárolni, mindenki magának fejezi be ízlése és pénztárcája szerint. Ezért gyakran lehet félkész sokemeletes házakat látni, ahol néhány lakásban már évek óta laknak.
Rengeteg a szemét. Ez leginkább "száraz" szemét, törmelék, sitt, papír, műanyag hulladék. Meglepő módon nincs büdös sem Alexandriában, sem Kairóban. Csak a nagy 
szemétlerakók környékén. Kairóban a koptok feladata a szemétszállítás, szemétválogatás. Gyakran a saját lakásukba viszik a szemetet és ott válogatják szét azt. 
Megfigyelésem alapján nem lehet túl sok "ehető" dolog a szemétben, mert a kóbor állatok (macskák, kutyák) rettenetesen soványak, hiába túrják a szemetet egész álló nap.
Számos ló- és szamárfogattal találkoztunk Kairóban is. Némelyek vágtázva húzzák a kordékat, némelyek pedig épp csak ballagnak terhükkel.
Nemre, korra, vallási meggyőződésre tekintet nélkül mindenkinek van mobiltelefonja. És
a legtöbb nő mobiltelefonál az utcán. Valaki elsütötte azt a poént, hogy biztos mobilon keresztül kapják az instrukciókat, hogy merre menjenek... A legviccesebb az az volt, hogy láttunk hölgyeket, akik keze szabadon mozoghatott, mert a kendőjük alá dugták telefonálás közben a telefonjukat. :-) Sajnos ilyet nem tudtunk fényképezni.
A kötelező programokról nem írok részletesen, mert azokról remek jó leírásokat lehet találni utikönyvekben, neten. Csak annyit említek meg, hogy jártunk a kopt negyedben, az Iszlám múzeumban, kirándultunk Alexandriába, bepillantottunk az Egyiptomi múzeumba (sajna csak 2 óránk volt rá, bár az egyiptomi kisérőnk megjegyezte, hogy az nagyon sok idő ám...), sétáltunk Gizában a piramisoknál, láttuk a Nap-bárkát, a cicust (Szfinx), jártunk az iszlám negyedben és láttunk szúfi táncot (dervistánc).
Életemben először nem bántam, hogy hazajövünk egy utazásról, ugyanakkor abban egyetértettünk Lacival, hogy Kairóba még vissza kell menni máskor is. :-)
Végezetül még néhány "kötelező" kép.
A házak tetejét sűrű parabola erdő borítja. 
Anyagi helyzettől függetlenül. Meg még látható valami lábakon álló építmény a tetőkön, de nem sikerült megfejtenünk, hogy az milyen célokat szolgál.
A lakásokat szerkezetkészen szokták megvásárolni, mindenki magának fejezi be ízlése és pénztárcája szerint. Ezért gyakran lehet félkész sokemeletes házakat látni, ahol néhány lakásban már évek óta laknak.
Rengeteg a szemét. Ez leginkább "száraz" szemét, törmelék, sitt, papír, műanyag hulladék. Meglepő módon nincs büdös sem Alexandriában, sem Kairóban. Csak a nagy 
szemétlerakók környékén. Kairóban a koptok feladata a szemétszállítás, szemétválogatás. Gyakran a saját lakásukba viszik a szemetet és ott válogatják szét azt. 
Megfigyelésem alapján nem lehet túl sok "ehető" dolog a szemétben, mert a kóbor állatok (macskák, kutyák) rettenetesen soványak, hiába túrják a szemetet egész álló nap.
Számos ló- és szamárfogattal találkoztunk Kairóban is. Némelyek vágtázva húzzák a kordékat, némelyek pedig épp csak ballagnak terhükkel.Nemre, korra, vallási meggyőződésre tekintet nélkül mindenkinek van mobiltelefonja. És
a legtöbb nő mobiltelefonál az utcán. Valaki elsütötte azt a poént, hogy biztos mobilon keresztül kapják az instrukciókat, hogy merre menjenek... A legviccesebb az az volt, hogy láttunk hölgyeket, akik keze szabadon mozoghatott, mert a kendőjük alá dugták telefonálás közben a telefonjukat. :-) Sajnos ilyet nem tudtunk fényképezni.
A kötelező programokról nem írok részletesen, mert azokról remek jó leírásokat lehet találni utikönyvekben, neten. Csak annyit említek meg, hogy jártunk a kopt negyedben, az Iszlám múzeumban, kirándultunk Alexandriába, bepillantottunk az Egyiptomi múzeumba (sajna csak 2 óránk volt rá, bár az egyiptomi kisérőnk megjegyezte, hogy az nagyon sok idő ám...), sétáltunk Gizában a piramisoknál, láttuk a Nap-bárkát, a cicust (Szfinx), jártunk az iszlám negyedben és láttunk szúfi táncot (dervistánc).Életemben először nem bántam, hogy hazajövünk egy utazásról, ugyanakkor abban egyetértettünk Lacival, hogy Kairóba még vissza kell menni máskor is. :-)
Végezetül még néhány "kötelező" kép.
2011. április 28., csütörtök
Kairó kicsi város
Elsőre mindenkinek az ugrik be, hogy ajaj, 22 (16) millió ember, mekkora város ez a Kairó. Elő a wikipédiát, aszondja 457 km2. Valami nem stimmel, Budapest 525, erre még az általános iskolából emlékszem.
Kairó nem nagy város, csak zsúfolt. És a tömegnek megfelelően iszonyú lassú.
Tessék, kopiztam két google-maps-részletet (Kairó és Budapest), és addig kicsinyítettem-nagyítottam őket, amíg a sarokban a méretarány-skála meg nem egyezett.
Aztán bejelöltem néhány jellemző ismert pontot a térképen, ahol megfordultunk, balról jobbra:
- Gíza, piramisok
- Zamalek, nagykövetség
- Mídam al-Tahrír (magyarul Felszab-tér)
- A Magyar Kulturális Tanácsosi Hivatal
- Al-Azhar Mecset
- Repülőtér
Kairó nem nagy város, csak zsúfolt. És a tömegnek megfelelően iszonyú lassú.
Kairói élménybeszámoló - 2. rész
Mit dolgoznak az emberek Kairóban? A férfiak körében az "ülőfoglalkozás" a legnépszerűbb, mint pl. a taxivezetés. Más férfiak meg kávézók teraszán vizipipát szívnak, a boltok ajtajában csoportokba verődve beszélgetnék, házak bejárata előtt karosszékekben üldögélve portást játszanak. A kis boltokat is kizárólag férfiak vezetik, de a kézművesek között sem láttunk nőket. Hogy keresnek-e valamit az már más kérdés. A vizipipázással és trécseléssel biztos nem. Egy közlekedési rendőr 300 LE-t (9.000 Ft) keres egy hónapban...És hogy a nők mit csinálnak? Háztartást vezetnek, gyereket nevelnek. Ha mégis dolgoznak, akkor ruhaboltban eladók, szupermarketekben pénztárosok, a reptéren útlevelet ellenőriznek, néhányan irodában dolgoznak.
Az öltözködést a "színes" szóval lehetne jellemezni. Egyiptom 94%-a szunnita muszlim, vagyis a női fejkendők uralják az utcaképet. A fedetlen női fej ritka. Sőt, talpig beburkolt nőket is gyakran lehet látni, még a kezükön is kesztyű van. De fedetlen váll, kar, térd sem látható. Minden nő hosszúujjú felsőt visel (csuklóig érőt). Ez rendszerint egyszínű, erre vesznek fel valami színes rövidujjú felsőt, ami combközépig ér (a vallásosság mértékétől függően). Lábukat egészen a lábfejükig szoknyával vagy nadrággal fedik. A nadrágok általában bő szabásúak, de akadnak fiatal lányok, akik feszes farmert hordanak. A kendők viselési stílusa is eltérő. Van, aki fejre simulva hordja. Van, aki redőzi és ez olyan oroszlánszerű kinézetet kölcsönöz a hölgyeknek. Egyben azonban mind egyforma, a nyakat teljesen fedi.
A férfiak gyakran viselnek galabiját (hálóingszerű hosszú felsőruha), ami alatt általában még nadrágot is hordanak. Igen, rettentően izgatott, hogy vajon mi van alatta, úgyhogy számos galabijás férfi kivillanó bokáját, lábszárát figyeltem merev tekintettel. Kb. úgy, mint ahogy a lányok próbálnak a skótszoknyák alá kukukcskálni. :-) A galabiják általában szürkék, feketék, barnák vagy fehérek, de szabásukban, díszítésükben eltérnek.
Jártunk a kairói Ain-Shams egyetemen is. Itt a puritán épületbelsők mellett a legmeglepőbb a lányok mennyisége volt. Én úgy éreztem, hogy az egyetemi hallgatók 90%-a lány, ugyanakkor köztudott, hogy muszlim országokban a nők csekély százaléka dolgozik. 
Kisérőink elmondták, hogy a nők értéke az iskolázottságukkal nő vagyis egy egyetemet végzett nő jó partinak számít, előnyös 
házasságot tud kötni. Egy másik nyomós ok pedig az, hogy az egyetemen van lehetőség az ismerkedésre, a lányok feltűnés nélkül vegyülhetnek illetve mutatkozhatnak a fiúkkal. A házasságok nagy része egyetemi ismerettségekből köttetik.Megj. az alexandriai könyvtár mellet ülő lányok sorában érdemes megnézni a szürke alakot laptoppal az ölében. Csak a szeme és a keze villant elő a szürke függöny alól. :-)
A vásárlás Kairóban nem egy megerőltető feladat. Boltok és boltok és újabb boltok mindenfelé. A külvárosokban vannak nagy plazák is. Egyiptomban a Carrefour adja a szupermarketeket. Kairó belvárosában egymást érik a ruha, cipő és táskaboltok. Ha valami egzotikusra vágyik az ember, akkor meg ott a Fatimida városrész bazárja. A bazár is nagyon jól szervezett. Külön utcája - vagy legalább utcarésze - van a bádogosoknak, a fafaragóknak, a lámpaárusoknak, bőrdíszműveseknek stb. A vizipipa árusok is egy helyre 
koncentrálódnak. Aztán következnek a ruhaárusok. Felbecsülhetetlen értékű áru van a bazárban felhalmozva. Nem egy-vagy két árus árul hasonló árukat, hanem tucatnyian. Egymás mellett.A sikátoros részben pedig ott vannak a turistára vadászó ékszerboltok, kendő árusok, egyiptomi dísz-giccseket tukmáló boltosok. Van, hogy egy üzleten kell áthaladni, hogy egyik utcából a másikba juthassunk. Néha lépcsők vezetnek felsőbb szintekre, ahol
újabb áruval zsúfolt boltokat találhatunk. És mindenki ajánlgat, invitál, kérdezgeti, hogy mit keresel, ajánlhat-e valamit a boltjából. Ha rájuk nézel, elvesztél... Ha megállsz szemlélődni, akkor is... Persze le lehet őket rázni, de az európai ember vajszívű, nehezen tud visszautasítani, így ritkán kerül ki a boltból üres kézzel a nézelődő turista. Alkudni pedig kell. Még akkor is, ha az eldugott boltokban magyar pénztárcánkhoz mérten filléres árura bukkanunk. Én egy nyakláncot találtam. Az induló ára 20 LE vagyis 600 Ft volt. Egy kis alkudozás után kiegyeztünk 12 LE-ben. De 60 LE-ből is csináltunk 35 LE-t. Ha az embernek van ideje, akkor simán ki lehet menni a boltból, mutatván, hogy ennyiért nem kell, ám az üzlet mégis létre fog jönni mindkét fél számára kedvező áron. Nekünk sajnos nem volt időnk erre a trükkre, így a kendős boltban el is bénáztam az alkudozást. 200 LE helyett ugyan 170 LE-ért vettük meg a kendőket, de biztos, hogy még ez is dupla haszon volt az eladónak. De sebaj, legalább támogattuk a helyi ipart. :-)
Enni is ugyanúgy bárhol lehet, mint vásárolni. Gusztus és bevállalás kérdése a dolog. A lapos kenyereket gyakran csak úgy, fedetlenül árulják, de egy magára valamit is adó árus fóliával letakarja a süteményeket, kenyereket. (Megj. a gyümölcsös képen a gyümölcsön a sok apró fekete pont nem szépséghiba, hanem legyek...) Az európaiak számára gyros-ként ismert ételt itt is árusítják minden sarkon.Éttermek is
vannak bőven. Mi is ettünk tradicionális, halas, helyi tésztás gyorsétteremben illetve egy jemeni kézzel evős étteremben is.Egyiptom nemzeti étele a koshari. Ez egy valódi kalória és szénhidrátbomba. R
izs, többféle tészta, lencse, csicseriborsó elegye megszórva egy kis szárított, sült hagymával. Mennyei. Majd ezt követi egy jó édes tejberizs desszertként. Így már érthető, hogy az egyiptomi nők miért nem soványak...Folyt. köv.
2011. április 27., szerda
Kairó - élménybeszámoló - 1. rész
Kairóról nem lehet röviden írni...
Már csak azért sem, mert 22 milliós nagyváros.
De azért sem, mert ez nem Európa. Teljesen már, mint amihez mi szokva vagyunk, vagyis az elején csak úgy ömlik az emberre a rengeteg impulzus.
Hangok, zajok, látvány, kultúra, szagok, érzések.
Én az első két napban úgy éreztem magam, mint valami alvajáró. Az első reggel csak szimplán az ablakra tapadva ültem a buszban és megszólalni sem bírtam. Aztán rájöttem, hogy van nálam fényképezőgép. Ekkor azt tapasztottam az ablakra és folyamatosan kattingattam. Mert attól féltem, hogy valamit elmulasztok dokumentálni. Közben az járt az agyamban, hogy hogyan tudnám én mindezt rögzíteni az otthonmaradottaknak. Mert azt éreztem, hogy ez szimplán szavakkal nem megy. Legszívesebben egy felvevővel a fejemben bámultam volna a várost.
Már jó pár napja itthon vagyunk, de még mindig az élmények hatása alatt vagyok.
Mikor megérkeztünk 36 fok meleg fogadott bennünket. És tömeg a reptér előcsarnokában. Minket természetesen csak potenciális ügyfelekként vártak vagyis mindenki a taxiját ajánlgatta. Lacinak a kezéből a csomagot akarták kitépni, hiába kiabálta, hogy "No".
Én nem néztem se jobbra, se balra, csak félig lehajtott fejjel törtettem előre.
Ha szemkontaktust létesítesz, véged van. És ez általános érvényű szabály a bazárban, piramisoknál, egyéb turista látványosságoknál.
Az autóforgalom elképesztő. Sávok nincsenek is felfestve az utakon, mert az autók úgyis kitöltik az összes rendelkezésre álló helyet. Sokkal többen elférnek 3 sávban, mint ahogyan mi azt elképzelnénk. Ha szűken vannak, hát behajtják a visszapillantó tükröket...
A benzin iszonyú olcsú, kb. 70 Ft litere, az új autók viszont drágák. Így nem ritka az 1960-as évekből származó gépjármű. Eső nincs, tehát nem rozsdásodnak. Viszont MINDEN autó oldala meg van sérülve az ad hoc közlekedésnek köszönhetően.
A sofőrök dudálással beszélgetnek. Dudálnak, ha már unják a dugóban ácsorgást. Dudával jelzik, ha a hátad mögé érkeznek, ha azt kérdezik, hogy kérsz-e taxit, ha kanyarodni akar, ha úgy gondolja, hogy lassan mész. A legcsendesebbnek hitt éjjeli órákban is folyamatos az utak távoli zúgása, 10 másodpercenként dudaszóval tarkítva.
A gyalogosok ugyanúgy áramlanak mindenfelé, mint az autók, azzal nehezítve, hogy ők keresztben is közlekednek. A járda nagyon magas, hogy az autók ne tudjanak a járdára parkolni. Viszont ez a gyalogosokat egyáltalán nem ösztönzi a járdahasználatra, mert ki a csuda akar 50 méterenként fél métert le- és fellépni... Plusz az árusok is kiköltöznek a boltjaik elé, elfoglalva a járda nagy részét. Na, ezt sem akarja az ember kerülgetni. Vagyis kisebb forgalmú helyeken szimplán az úttesten halad az ember előre. Ha meg autó jön, hát dudál. Főleg a taxi, mert hátha így jössz rá, hogy nem is lenn olyan rossz ötlet egy taxiban megpihenni. A turistának a taxi is elképesztően olcsó. Egy fuvar a reptérről 30 LE vagyis kb 900 Ft. De a városban A-ből B-be eljutni nem kerül többe, mint 20 LE vagyis 600 Ft.
Persze van tömegközlekedés is. Autóbusz és 3 metróvonal. A buszozás nem vonzott, mert a busz szimplán lassít, nem áll meg, csak dugóban. Az ajtaja folyton nyitva.
A metró viszont kulturált, olcsó. 1 LE (30 Ft) a metrójegy ára.
Egy pénztár ablaknál lehet jegyet venni. Az ember beáll az aktuális vásárló mögé, úgy mintha sorba állna Európában. Sorra kerül, ékes angolsággal kér egy jegyet, majd matat a pénztárcájában. Ezidő alatt könyöke alatt jobbról is és balról is kezek jelennek meg, pénzt dobnak a tányárba és elvesznek egy-egy jegyet. Semmi köszönés, semmi szöveg, semmi fakszni. Te meg nézel, mint menyét, majd eszmélsz és felkapod a jegyed.
Lent az állomáson piros fény és éles kürtszó jelzi, ha jön a szerelvény. Meg éktelen csikorgás... Ráférne a fékekre egy kis olajozás. A két középső kocsi a hölgyeké, oda férfiak nem szállhatnak fel. Hölgyek részére persze nem kötelező a használat. Én pl. nem próbáltam ki.
Az aluljárókban mindenhol arab és angol nyelvű feliratok. Olyat nem lehet indoknak felhozni, hogy ezért tévedtem el, mert nem tudtam elolvasni a feliratot. Ez kicsit megnyugtatott.
Az utcák porosak, a házak külső állapotára nem lehet szavakat találni. Leírhatatlan. Málló vakolat, repedő falak, leszakadó erkélyek és minden, de minden szürke. Az eredetileg zöld fák is. Az ember kezére egy fél óra alatt tonnányi kosz rakódik, még akkor is, ha csak alig ér valamihez. A taxik, buszok piszkosak, porosak. Én még ilyen porosnak, koszosnak, ragadósnak még az életben nem éreztem a kezemet. Ennek ellenére nem lett hasmenésem.
A belváros olyan, mint egy nagy bazár. Minden ház aljában üzletek tucatjai. Az üzletek között kifőzdék, pékségek, gyümölcslé árusok. A gyümölcslés helyeket mi csak facsardának 
hívtuk. Valódi, helyben préselt gyümölcslét lehetett kapni. Másfél litert 18-28 LE-ért (kb. 560 - 840 Ft). Ittunk narancslét, grépfrút levet, gránátalma levét, sárgadinnyelét, 
eper levet, guava levet. Kétnaponta 3x1,5 litert. Képesek voltunk egy-egy fárasztó nap után is a facsardánál kiszállni a taxiból és onnan 15 percet gyalogolni haza a 3x1,5 l-es palackokkal... Ha másért nem, hát már ezért megérte Egyiptomba utazni.
Folyt. köv.
Ui: rengeteg fotót "hasból lőttem" vagyis a fényképezőgépet magam előtt tartottam hasmagasságban és csak úgy vaktában nyomtam a gombot. Nem akartam illetve néha nem mertem fényképezős turistát játszani. Ezért van, hogy számos képem ferde.
Már csak azért sem, mert 22 milliós nagyváros.
De azért sem, mert ez nem Európa. Teljesen már, mint amihez mi szokva vagyunk, vagyis az elején csak úgy ömlik az emberre a rengeteg impulzus.
Hangok, zajok, látvány, kultúra, szagok, érzések.
Én az első két napban úgy éreztem magam, mint valami alvajáró. Az első reggel csak szimplán az ablakra tapadva ültem a buszban és megszólalni sem bírtam. Aztán rájöttem, hogy van nálam fényképezőgép. Ekkor azt tapasztottam az ablakra és folyamatosan kattingattam. Mert attól féltem, hogy valamit elmulasztok dokumentálni. Közben az járt az agyamban, hogy hogyan tudnám én mindezt rögzíteni az otthonmaradottaknak. Mert azt éreztem, hogy ez szimplán szavakkal nem megy. Legszívesebben egy felvevővel a fejemben bámultam volna a várost.
Már jó pár napja itthon vagyunk, de még mindig az élmények hatása alatt vagyok.
Mikor megérkeztünk 36 fok meleg fogadott bennünket. És tömeg a reptér előcsarnokában. Minket természetesen csak potenciális ügyfelekként vártak vagyis mindenki a taxiját ajánlgatta. Lacinak a kezéből a csomagot akarták kitépni, hiába kiabálta, hogy "No".
Én nem néztem se jobbra, se balra, csak félig lehajtott fejjel törtettem előre.
Ha szemkontaktust létesítesz, véged van. És ez általános érvényű szabály a bazárban, piramisoknál, egyéb turista látványosságoknál.
Az autóforgalom elképesztő. Sávok nincsenek is felfestve az utakon, mert az autók úgyis kitöltik az összes rendelkezésre álló helyet. Sokkal többen elférnek 3 sávban, mint ahogyan mi azt elképzelnénk. Ha szűken vannak, hát behajtják a visszapillantó tükröket...A benzin iszonyú olcsú, kb. 70 Ft litere, az új autók viszont drágák. Így nem ritka az 1960-as évekből származó gépjármű. Eső nincs, tehát nem rozsdásodnak. Viszont MINDEN autó oldala meg van sérülve az ad hoc közlekedésnek köszönhetően.
A sofőrök dudálással beszélgetnek. Dudálnak, ha már unják a dugóban ácsorgást. Dudával jelzik, ha a hátad mögé érkeznek, ha azt kérdezik, hogy kérsz-e taxit, ha kanyarodni akar, ha úgy gondolja, hogy lassan mész. A legcsendesebbnek hitt éjjeli órákban is folyamatos az utak távoli zúgása, 10 másodpercenként dudaszóval tarkítva.
A gyalogosok ugyanúgy áramlanak mindenfelé, mint az autók, azzal nehezítve, hogy ők keresztben is közlekednek. A járda nagyon magas, hogy az autók ne tudjanak a járdára parkolni. Viszont ez a gyalogosokat egyáltalán nem ösztönzi a járdahasználatra, mert ki a csuda akar 50 méterenként fél métert le- és fellépni... Plusz az árusok is kiköltöznek a boltjaik elé, elfoglalva a járda nagy részét. Na, ezt sem akarja az ember kerülgetni. Vagyis kisebb forgalmú helyeken szimplán az úttesten halad az ember előre. Ha meg autó jön, hát dudál. Főleg a taxi, mert hátha így jössz rá, hogy nem is lenn olyan rossz ötlet egy taxiban megpihenni. A turistának a taxi is elképesztően olcsó. Egy fuvar a reptérről 30 LE vagyis kb 900 Ft. De a városban A-ből B-be eljutni nem kerül többe, mint 20 LE vagyis 600 Ft.
Persze van tömegközlekedés is. Autóbusz és 3 metróvonal. A buszozás nem vonzott, mert a busz szimplán lassít, nem áll meg, csak dugóban. Az ajtaja folyton nyitva.A metró viszont kulturált, olcsó. 1 LE (30 Ft) a metrójegy ára.
Egy pénztár ablaknál lehet jegyet venni. Az ember beáll az aktuális vásárló mögé, úgy mintha sorba állna Európában. Sorra kerül, ékes angolsággal kér egy jegyet, majd matat a pénztárcájában. Ezidő alatt könyöke alatt jobbról is és balról is kezek jelennek meg, pénzt dobnak a tányárba és elvesznek egy-egy jegyet. Semmi köszönés, semmi szöveg, semmi fakszni. Te meg nézel, mint menyét, majd eszmélsz és felkapod a jegyed.
Lent az állomáson piros fény és éles kürtszó jelzi, ha jön a szerelvény. Meg éktelen csikorgás... Ráférne a fékekre egy kis olajozás. A két középső kocsi a hölgyeké, oda férfiak nem szállhatnak fel. Hölgyek részére persze nem kötelező a használat. Én pl. nem próbáltam ki.
Az aluljárókban mindenhol arab és angol nyelvű feliratok. Olyat nem lehet indoknak felhozni, hogy ezért tévedtem el, mert nem tudtam elolvasni a feliratot. Ez kicsit megnyugtatott.
Az utcák porosak, a házak külső állapotára nem lehet szavakat találni. Leírhatatlan. Málló vakolat, repedő falak, leszakadó erkélyek és minden, de minden szürke. Az eredetileg zöld fák is. Az ember kezére egy fél óra alatt tonnányi kosz rakódik, még akkor is, ha csak alig ér valamihez. A taxik, buszok piszkosak, porosak. Én még ilyen porosnak, koszosnak, ragadósnak még az életben nem éreztem a kezemet. Ennek ellenére nem lett hasmenésem.
A belváros olyan, mint egy nagy bazár. Minden ház aljában üzletek tucatjai. Az üzletek között kifőzdék, pékségek, gyümölcslé árusok. A gyümölcslés helyeket mi csak facsardának 
hívtuk. Valódi, helyben préselt gyümölcslét lehetett kapni. Másfél litert 18-28 LE-ért (kb. 560 - 840 Ft). Ittunk narancslét, grépfrút levet, gránátalma levét, sárgadinnyelét, 
eper levet, guava levet. Kétnaponta 3x1,5 litert. Képesek voltunk egy-egy fárasztó nap után is a facsardánál kiszállni a taxiból és onnan 15 percet gyalogolni haza a 3x1,5 l-es palackokkal... Ha másért nem, hát már ezért megérte Egyiptomba utazni.Folyt. köv.
Ui: rengeteg fotót "hasból lőttem" vagyis a fényképezőgépet magam előtt tartottam hasmagasságban és csak úgy vaktában nyomtam a gombot. Nem akartam illetve néha nem mertem fényképezős turistát játszani. Ezért van, hogy számos képem ferde.
2011. április 24., vasárnap
Visszatértünk
szerencsésen és egészben. Most már elárulhatjuk, hogy Egyiptomban, pontosabban Kairóban töltöttük a hetet. Kettesben.
Nagyon-nagyon érdekes volt! Felejthetetlen élmény.
Hamarosan jön a képes élménybeszámoló. :-)
Nagyon-nagyon érdekes volt! Felejthetetlen élmény.
Hamarosan jön a képes élménybeszámoló. :-)
2011. április 17., vasárnap
Blog szünet
Nem szálltam ki a blog írásból, de egyéb irányú teendőim miatt most másfél hétre felfüggesztem élménybeszámolóinkat. :-)
Mindenkinek jó sonka és tojásevést, meg tucatnyi csoki nyulat kívánok!
Mindenkinek jó sonka és tojásevést, meg tucatnyi csoki nyulat kívánok!
2011. április 16., szombat
Lilla meg Írország, meg az ő helye
Jelentem a gyerek hazatért épségben Írországból.
És legnagyobb meglepetésemre nagyon-nagyon jól érezte magát. Az egész autóúton (Bécs-Bp.) csak mesélt, csak mesélt... Csupa szépet és jót. Egy sem szólta arról, hogy őt ignorálták, bántották volna vagy hogy egy perce is szomorú lett volna, netán magányos.
Úgy látom, hogy majd 3 év elteltével az osztály részévé vált. Elfogadják, szeretik, bár kicsit bogarasnak tartják, de ha jól látom mentalitásánál fogva ő lett az osztály tyúkanyója. Mindenkinek mindig önzetlenül segít.
Szóval végre fellélegezhetünk mindannyian. A gyerek megtalálta a helyét egy idegen világban is. Ahogy az angol mondja: full respect!
És legnagyobb meglepetésemre nagyon-nagyon jól érezte magát. Az egész autóúton (Bécs-Bp.) csak mesélt, csak mesélt... Csupa szépet és jót. Egy sem szólta arról, hogy őt ignorálták, bántották volna vagy hogy egy perce is szomorú lett volna, netán magányos.
Úgy látom, hogy majd 3 év elteltével az osztály részévé vált. Elfogadják, szeretik, bár kicsit bogarasnak tartják, de ha jól látom mentalitásánál fogva ő lett az osztály tyúkanyója. Mindenkinek mindig önzetlenül segít.
Szóval végre fellélegezhetünk mindannyian. A gyerek megtalálta a helyét egy idegen világban is. Ahogy az angol mondja: full respect!
2011. április 12., kedd
Bécsbe költöznénk - tudnivalók
Már régóta készül egy jó kis összefoglalás a kiköltözés körüli tennivalókról, ami mindjárt nagyon aktuális is lesz, hiszen májustól eltörlik a munkavállalási engedélyt Ausztriában. Nézzük tehát a főbb lépéseket sorrendben egy osztrák (leginkább bécsi) kiköltözéshez:
- Lakásbérlés – muszáj időben elindítani, mert nem megy pikk-pakk néhány nap alatt, főleg ha van valami konkrét elképzelése az embernek (szobaszám, kerület, konyhaméret, tájolás, emelet, fűtés típus stb.).
- Ha iskoláskorú gyermekeink is vannak, akkor az iskolakeresést sem lehet elég korán kezdeni... http://www.wien.gv.at/bildung/stadtschulrat/ (német)
- Meldezettel – ez fontos, ha már kint tartózkodunk egy adott lakcímen (30 nap a bejelentési kötelezettség). Ezt meg lehet akkor is csinálni, ha átmenetileg barátnál, rokonnál lakunk vagy a cégünk által bérelt átmeneti lakásban tartózkodunk. Ki kell tölteni a formanyomtatványt és a szállásadó/tulajdonos pedig aláírja. Ez a papír sok ügyintézésnél alapfeltétel (telefonvásárlás, bankszámla, esetleges hitel stb.). A helyi önkormányzatnál intézhetjük, kb. 10 perc várakozással együtt. Ha új helyre költözünk, akkor ismét be kell jelentkeznünk az új lakcímmel még akkor is ha nem váltottunk kerületet. Ekkor rávezetik a papírunkra az új lakcímünket is. Gyerekeknek, férjnek is intézni kell, ha velünk laknak a lakásban. Kb. 14 EUR/személy a díja. http://www.wien.gv.at/verwaltung/meldeservice/meldezettel.html (német)
- Anmeldebescheinigung – ezt a folyamatos kint tartózkodás első 3 hónapjában el KELL intézni. Erre szánjunk hosszabb időt, mert a várakozás általában min. 2 óra. Ehhez már kell számos irat, mint személyigazolvány, e-card, születési anyakönyvi kivonat, házassági anyakönyvi kivonat, igazolás a fizetésünkről (munkáltató állítja ki), ha gyerek is van, akkor pl. pluszban kell az iskolalátogatási igazolás. Kb. 55 EUR/személy. http://www.wien.gv.at/amtshelfer/dokumente/personenwesen/einwanderung/anmeldebescheinigung.html (német)
- e-card – biztosítás saját magunknak és a családtagoknak. A legnagyobb biztosító Bécsben a WGKK (Wiener Gebietskrankenkasse) http://www.wgkk.at/portal27/portal/wgkkportal/start/startWindow?action=2&p_menuid=52138&p_tabid=1 (német)
- Bankkártya – ehhez kell a Meldezettel! Kedvelt bank az Erste Bank vagy a Raiffeisen. Erste Bankot vidéken is mindig lehet találni. A bankkártyás pénzfelvétel ingyenes, még akkor is, ha csak közönséges ATM-t használunk.
- Finanzonline – adózáshoz mindenképpen célszerű, de pl. családi pótlékot is lehet igényelni a rendszeren keresztül. Megspórolhatjuk vele a hivatali sorbanállást. http://www.finanzonline.at/ (német)
- Családi pótlék - ha gyerekekkel érkezünk feltétlenül igényeljük itt. De akkor is igényelhetjük, ha a gyerekek házastársunkkal Magyarországon maradnak. A magyarországit persze le kell mondanunk, nem szűnik meg automatikusan. Az osztrák családi pótlék értéke a gyerekek életkorával nő és 6-15 éves kor között augusztusban 13. havi pótlékot is kapunk. http://www.help.gv.at/Content.Node/8/Seite.080711.html (német)
- E106 – Unión belüli egészségbiztosítás. Jó, ha minden velünk élő családtagnak van, így az Unión belüli utazás során bármely országban jogosultak vagyunk orvosi ellátásra, nem kell külön biztosítás hozzá.
- Kérdezzünk rá munkahelyünkön, hogy fizetnek-e utánunk magán nyugdíjbiztosítást valamelyik nyugdíjpénztárba. Ha nem, érdemes magunknak gondoskodni erről.
- Ha belvárosban lakunk, akkor lehet igényelni parkolási engedélyt (Parkpickerl), hogy szabadon parkolhassunk a lakóhelyünk körüli fizetőövezetben. Egy családnak csak egy matrica jár. Nem ingyenes! A belső kerületekben 135 EUR/év és még van kb. 58 EUR adminisztrációs díj. http://www.wien.gv.at/amtshelfer/wirtschaft/mba/genehmigungen/parkpickerl.html (német)
- Ha megvan a bérleményünk, akkor nagy valószínűséggel a nevünkre kell iratni a villany- és gázórát. Ez igénybe vesz néhány napot, még a költözés előtt gondoljunk erre! Online is intézhető. http://www.wienenergie.at/we/ep/channelView.do/channelId/-22228/pageTypeId/11889
- Mobiltelefon előfizetés – Meldezettel kell hozzá. Intézhető online is. A T*-nál és online kértem sim kártyát és telefont is. 2 nap alatt megjött postán. Nem kellett sorbaállnom.
- TV adó – ha rendelkezünk készülékkel, akkor az ORF-nek adót kell fizetni, kb. havi 23 EUR-t. Nekünk még mindig nincs TV-nk. :-) http://www.orf-gis.at/?kategorie=gebuehren&thema=tabelle_tv (német)
- Internet előfizetés – lehet mobil vagy vezetékes. Ismét kell Meldezettel hozzá.
- Bérlet a tömegközlekedési eszközökre. 49,5 EUR/hó. Elsejétől érvényes a következő hó másodikáig. Iskolásoknak 6 EUR. Ők egyébként a lakóhelyük és az oktatási intézmény között egy külön fényképes igazolvánnyal ingyen utazhatnak. Ebben fel van tüntetve, hogy mely járműveket veszik igénybe az oda- és visszautazáshoz.
- Ha magyarországi autónk van, akkor osztrák rendszámot kell rá kérni 3 hónapon belül. Persze ez egyben együtt jár a CASCO és kötelező biztosítás "osztrákosításával" is. A két biztosítás havonta 83 EUR-ba kerül a jelenlegi autómra.
- Ha már autó, akkor nem szabad elfeledkezni a téligumiról sem, minden év november 1-vel kötelező, bármilyen idő is legyen.
- Körzeti orvos – keressünk a közelünkben egy szimpatikus körzeti orvost. Érdemes mindenképpen felkeresni és bejelentkezni hozzá, még akkor is ha épp semmi panaszunk nincs. Ugyanezt tegyük meg a gyerekorvossal is, ha szükséges. Orvost negyedévente egyszer lehet váltani. Ha jól emlékszem ez szakorvosra is vonatkozik. Ha felkeresünk bármilyen orvost, akkor "hozzárendelődünk" a számítógépes rendszerben az orvoshoz ugyanis legelsőként az e-cardunkat olvassák le, majd csak utána érdeklődnek, hogy mit is szeretnénk. Vagyis 3 hónapig kénytelen vagyunk ahhoz az orvoshoz járni, még ha nem is vagyunk elégedettek vele. Tapasztalatunk szerint az orvosok nagyon jók Bécsben, még soha nem gondoltuk úgy, hogy másikat kellene választanunk. http://www2.aekwien.at/997W.py
- Törzsvásárlói kártyák – ahová rendszeresen járunk vásárolni, érdemes kérni. Számos kedvezmény van rá. Nekem már van BIPA, BILLA, Merkur, Adler, Tchibo kártyám.
- És legvégül nem árt, ha megnézzük, hogy hol van a legközelebbi kórház illetve hogy hová fordulhatunk sürgősségi ellátásért hétvégén.
- Az önkormányzatnál jelezni kell, hogy tartósan külföldön élünk. Nem kell megijedni, ez nem jár együtt a lakcímkártya elvesztésével.
- A TB-nél is jelezni kell, hogy nem Magyarországon fizetik innentől utánunk a tb-t. Ha így járunk el, akkor továbbra is válthatunk ki receptet otthon, illetve a körzeti orvosunkat továbbra is látogathatjuk. Mondjuk erre reális esély nem sok van, mert ugye csak hétvégéken vagyunk Pesten, olyankor meg nincs rendelési idő. :-)
- Ha jár családi pótlék, akkor azt se felejtsük el lemondani. Ezt megtehetjük egy sima levélben is, nem kérnek hozzá semmi igazolást, extra dokumentumot.
- Az APEH-nél is lehet jelezni, hogy másik országban tartózkodunk hosszabb ideig. Csak a kiköltözésünket követő évben kell adóbevallást kitölteni az előző évről, utána többet nem is küldenek nyomtatványokat az adóbevalláshoz. A záró adóbevallás kitöltése nem egyértelmű, érdemes szakértő (könyvelő) segítségét kérni hozzá. És készítsük a pénztárcánkat is, mert biztos, hogy kell valamennyit befizetnünk az előző év után. Legalább is 2009-ben nekünk kellett. Az új adótörvényt azonban már nem ismerem.
2011. április 11., hétfő
2011. április 10., vasárnap
Prater
Anyukám nálunk járt a hétvégén. A szeles idő ellenére kimentünk a Praterbe szombat délután.
Megnéztük a Madame Tussaud's panoptikumot, amit múlt héten nyitottak meg. Utána elácsorogtunk a wurstli hajmeresztő attrakciói alatt, majd az egészet egy két órás sörözéssel fejeltük meg a Schweitzerhaus kertjében.
Nagyon finom sört ittunk, bár az első korsóról nem tudju
k, hogy mi volt, mert belépéskor mondtam a pincérnek, hogy majd sört szeretnénk inni, mire odakiabált egy felszolgáló fiúnak, hogy még két sört. Én meg csak néztem, hogy nadehát, izé... talán a kínálatot megnéztem volna. Kaptunk két korsó (a bejárat előtt még azt beszéltük, hogy csak pohárral iszunk...) habos sört. 
Amikor elvitték az üres korsókat, akkor a fiú menetben megkérdezte, hogy jöhet még kettő? Mondom igen, de várjon, mert én egy Zwickl Naturtüb sört kérek és csak pohárral és anyának is csak egy pohárral hozzon. A délután folyamán jól kipróbáltuk az új szerzeményemet, a fényképezőgépet is. Még csak az alap automata beállításaival fotóztam, de már látom, hogy jó haverok leszünk. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)