Brüsszelben jártam

A múlt héten üzleti úton Brüsszelben jártam.
Ha Brüsszelt jellemezni kellene 3 szóval akkor az alábbiakat mondanám: csokoládé, waffel, sör. És feltétlenül hozzátenném még a dugó szót is.
A Belvárosban csokoládé bolt csokoládé boltot ér. Elképesztő mennyiségű csokoládé van felhalmozva a sétálóutcában. A kommersz boltokban ugyanazok a gyári dobozok, ugyanolyan akció keretén belül kaphatóak. Az egyedi boltokban viszont egyedi készítésű csokoládék, pralinék, bonbonok kaphatóak csilagászati árakon.
A csokoládéboltok unalmas sorát meg-megszakítják a waffel árusok. Helyben sütik a waffelt és az ember hosszú listából választhat, hogy mit kér rá. Én epreset ettem csokoládé öntettel. Mennyei volt!
Természetesen nekem is megvolt a pisilő kisfiú szobra, ami tényleg valóban nagyon kicsi. És nekem nem tetszik, de hát ízlések és pofonok.
Ezen kívül sajnos nem sokat láttam a városból, de akad még néhány benyomásom.
Ha Bécsről azt gondoljuk, hogy nagyon sokszínű a lakossága, akkor Brüsszel még sokszínűbb és nyugtalanabb. Sokszor vannak verekedések, csetepaték az utcán. Vannak olyan negyedek, ahová a helyiek nem szívesen teszik be a lábukat. A helyiek szerint Brüsszel közbiztonsága nem jó. Az autóban már nem lehet értéket hagyni. Ez nekik nagyon meglepő...
A külvárosok és kisvárosok építészeti stílusa nagyon hasonlít az angol stílusra. Sok a piros téglás ház és a jellegzetes angol ikerházak.
A közlekedés katasztrofális. Próbáltuk megfejteni, hogy miért van állandó csúcsforgalom Brüsszelben és az volt a meglátásunk, hogy Brüsszelben rengeteg munkahely van, az emberek azonban inkább a közeli kisvárosokban élnek szívesebben. A helyiek elmondása szerint a vonatközlekedés megbízhatatlan, gyakran vannak késések, járatkimaradások. A tömegközlekedés sem valami jó, vannak olyan üzleti negyedek, amelyek busszal nehezen megközelíthetők. Ezért inkább mindenki autóba ül. A belgák szemmel láthatóan nem egy ideges népség, mindenki megadóan üldögél a dugóban és araszol szép lassan előre a célja felé.
Imádják a körforgalmakat, ami rengeteg helyen inkább lassítja bizonyos irányokban a közlekedést.
Belgiumban az emberek vagy flamandul vagy franciául beszélnek, így minden tábla, tájékoztatás két nyelven olvasható. Legnagyobb meglepetésemre a flamand szövegeket nagyjából meg is tudom érteni, mert rengeteg szó hasonlít angol vagy német szavakra. Felolvasni már nem tudnám, mert egy csomó hangot nagyon furcsán képeznek.
A cégünknél is érdekes a helyzet. Vannak kollégák, akik nem is értik egymást, így a közös nyelvük az angol. A megbeszélések is mindig két nyelven zajlanak. Magam is láttam ilyen összejövetelt, kicsit vicces a dolog, de szemlátomást működik.

A kedd estét Csilláék társaságban töltöttem és ezúttal is köszönöm a finom vacsorát és a jó társaságot, a sok nevetést. Örültem, hogy megismerhettem az egész családot és a népes állat kompániát is.