Daisypath Anniversary tickers

2013. április 2., kedd

Levelek családomnak - Szingapúri buszpályaudvar


Már egyszer utaztam autóbusszal, de akkor nem egy buszpályaudvaron szálltam fel.
Tulajdonképpen semmi extra nincs a buszozásban a kártyahasználatot leszámítva.
Hanem az esőerdőbe a 157-es busz végállomásán szálltam fel, ami egy buszpályaudvar. Na, ez már izgalmasabb élmény.

Kapu rövidebb és hosszabb sorral
Megint nagyon érdekes a szingapúri szervezés. Az, hogy kapuk vannak, teljesen normális dolog. Az ember a központi kijelzőn leolvassa (ha nem tudja már fejből), hogy melyik kaputól és mikor indul a busza. És itt nem távolsági járatokról beszélünk, hiszen Szingapúr város és ország egyben is.
Majd az utazó egy kicsit körülnéz, megszemléli az iránymutató táblákat és már viszi is a lába a kapuja felé. Bámulatosan ki van táblázva minden. Biztosan otthon is pontosan így van, csak a helyismeret miatt már fel sem tűnik. Mondjuk nem emlékszem, hogy Bécsben valaha is eltévedtem volna a hiányos útbaigazítások miatt. És ott sem használok GPS-t!

A kapu már egy érdekes műfaj. Minden kaputól két busz indul, le is olvasható a tábláról. Majd az ember talál két sort, korlátok között. Már vártak emberek a buszra egy rövidebb és egy hosszabb sorban. Én kicsit távolabbról szemlélődtem, hogy talán a rövidebb sorba kellene beállni. De az miért rövidebb? Miért nem állnak oda mások is? További nézelődés után rájöttem, hogy csak egy sor vezet egy buszhoz. Ha netán rossz sorba áll be az ember, akkor csak kínlódva tud módosítani az elválasztó korlát miatt és mégis felvergődni a megfelelő járatra. Mindig rájövök, hogy nagyon hasznos néha csak úgy szemlélődni és utána cselekedni. Amúgy a földre is fel van festve, hogy melyik sor melyik járathoz vezet...
Ki melyik sorba áll
Még érdekesség, hogy az emberek nem az utcán várakoznak, hanem belül, a légkondicionált pályaudvaron. Az ajtó csak akkor nyílik ki, ha megjön a busz. A buszok között így nincs is mászkálás.
Amikor befutott a busz, még a 158-as jelzés szerepelt rajta az elektronikus kijelzőn. Kicsit meg is voltam ijedve, hogy na héló, hát ez nem az én buszom. De ekkor már bent álltam a sorban. Mikor az ajtóhoz értem, még egyszer ellenőriztem a feliratot, hátha mégis menekülnöm kell. De már 157-es szám állt a kijelzőn. Huhhh.


Kik és hányan tartózkodhatnak a buszon
3 iskolás+két felnőtt
És a többivel mi lesz?
Várnak a következő buszra?
Ha nem tudnád, hogyan kell utazni
És fényképeztem nektek mindenféle feliratot a buszban. Aranyos, ahogyan felsorolja a buszon tartózkodó személyek száma között az 1 db autóbuszvezetőt. OK, az automatizált metró után ez már nem is olyan egyértelmű. Tényleg, meg kellene keresni a táblát az MRT-n is. Ott vajon mi állhat?
Mivel legelöl ültem volt időm a kártyaleolvasót is megfigyelni. Folyamatosan kijelzi a megtett kilométerek számát, ami alapján az ember ki is tudná nézni a buszon található táblázatból, hogy mennyit is kellene fizetnie. Már ha ez érdekelné az embert. De ha egyszer el kell jutni A-ból B-be, hát fizetni kell érte. Hála a városvezetésnek vagy inkább az ország kormányának ez nem túl nagy összeg.
Megtett távolság a végállomástól
MRT viteldíjak
Az MRT kijáratoknál meg pár napja felfedeztem, hogy kijelentkezéskor kiírja a fizetendő összeget és a kártya aktuális egyenlegét a kijelző, ahová a kártyát érinti az ember. Eddig mindig odaballagtam a fizető automatához, hogy ellenőrizzem az egyenlegemet, de már napok óta nincs rá szükségem. Minden hazaérkezéskor pontosan tudom, hogy kell-e a k
ártyámra még pénzt tölteni.

Aztán még azt is kiderítettem, hogy a sárga és lila vonalak az automata szerelvényes vonalak. Pont az a kettő, amit – mondjuk úgy – napi rendszerességgel használok. A többi vonaton van metróvezető a szerelvényeken. De ott is ugyanúgy van ajtó a peronon és pontosan megáll a szerelvény az ajtóknál. Lehet, hogy azt automatika vezérli. Ezt már nem tudom. És ilyen módon a korábbi teóriáim a zárt peronról (hogy emberi vezérléssel nem tudna megállni pontosan a szerelvény illetve hogy az automata szerelvény nem tudna megállni, ha beesik) nem állják meg a helyüket.
Marad a „fő a biztonság” elv.

Bámulatos Szingapúr szervezettsége még mindig.

Nincsenek megjegyzések: