2013. április 3., szerda

Levelek családomnak - Szingapúri meleg-hideg


A héten már nem vettem részt semmiféle kalandban részt. Szép csendesen peregnek a napok a hazautazásig. Annyi mindent csináltam már, hogy nem akarom elrontani és csakazértis még kalandokat, látnivalókat rászervezni az eddigiekre. Ne legyen az ember telhetetlen, mert a végén gyomorrontást kap. Azért persze nem ülök minden este ölbe tett kézzel a szállodában, tegnap este pl. moziban voltam. A Mindnight’s Children c. Indiai filmet néztem meg. Angolul. Érdekes volt. Kicsit művészfilm, de megérte elmenni, mert ezt a filmet valószínűleg Európában sohasem fogják levetíteni. Mint ahogyan a korábban látott kínai filmet sem. :-D

Még egy kicsit a melegről és hidegről akartam elmélkedni. Immáron sokadjára panaszkodom, hogy odakint hőség van, 34-35 fok. Éjszaka talán 26 fok, de ebből én nem sokat érzékelek.
Viszont épületeken belül MINDENHOL megy a légkondicionálás, ami, úgy érzésre 18-20 fok körüli hőmérsékletet csinál. De a buszok meg az MRT is hűtött. A sárga vonalon 3 megálló után az embert azt hiszi, hogy egy  fagyasztóládában ül. A hátizsákom mögé szoktam bebújni, ha ülök. :-)
Számtalanszor fordult már elő, hogy a szállodába belépve bepárásodott a szemüvegem, de fordítva is megesett már. A fényképezőgépet pl. nem is tudom azonnal használni, mondjuk úgy 400m-es távolságon belül, mert annyira hideg még, hogy folyton bepárásodik az objektíve. Várni kell, amíg átmelegszik.
Az is vicces, hogy az MRT-nél (500 m, 5 perc), amikor benyúlok a kártyámért a hátizsákomba, akkor olyan érzése van az embernek, mintha légkondi működne a táskájában.

Az irodában is hideg van. Kb. 2 óráig tart, mire annyira kihűlök, hogy fel kell vennem egy pulcsit. Néhány óra múlva a kollégák nagy része is pulóverben üldögél. Van egy kollégám, aki téli dzsekit vesz fel délutánra, mert annyira fázik az irodájában.
Ha bent vagyok egész nap, akkor este felé már szabályosan vágyódom ki a melegre, annyira átfagyok. Milyen már, hogy az ember vágyakozik a 34 fok után... Az utcán viszont vicces, hogy a szandálom még percekig hideget sugároz magából. Amikor megállok a jelzőlámpánál, szabályosan érzem a hideget a cipőmből kifelé áramlani. Érdekes érzés.

És még egy szösszenet az ablakokról. Az volt az érzésem, hogy valahogy mások, mint az európai ablakok. Pl. a keretük valószínűleg alumínuimból van. Az üvegtáblák pedig sötétbarna színűek, hogy visszaverjék a napsugárzást és a hőt. Amelyik lakásban nincs légkondi, ott egész nap nyitva vannak az ablakok. Majdnem biztos vagyok benne, hogy azok a fura rácsok a kiesést hivatottak megelőzni az állandóan nyitott ablakok miatt. És vannak eltolható ablakok is. Tény, hogy nekem még mindig nagyon tetszenek.

Mára már csak egy elektronikai áruház van hátra. Hősiesen küzdöttem ellene, hogy nem megyek oda be, de aztán győzött a kiváncsiság. Nem hinném, hogy valaha is jártam volna vagy járnék még egyszer akkora hatalmas elektronikai boltban, mint az. Így nem hagyom ki. :-)
www.simlimsquare.com.sg/

1 megjegyzés:

Igor írta...

Nekem végem lenne pár óra alatt, mert nagyon nehezen viselem a hőséget (a hideget viszont nagyon jól).

Az elektronikai áruház honlapja nem túl aktuális, a Latest hír 2012 májusi - de lehet, hogy ilyen nagy az időeltolódás:-)