2010. október 22., péntek

Filmbemutató - Zarándoklat a vasfüggönyhöz

Tegnap este filmet néztünk a Collegium Hungaricum-ban.
A lányok a magyar órájuk keretében kötelezően nézték meg a"Zarándoklat a vasfüggönyhöz" c. filmet. Mi meg anyuval önkéntes alapon csatlakoztunk hozzájuk.
A téma 3 - eddig számunkra teljesen ismeretlen - zarándoklat volt, amelyet egy india fiatalember szervezett 1958-ban, 1961-ben és 1962-ben az osztrák Andau-ba, a magyar 56-os forradalomra emlékezve.
Tapeshwar Nath Zutshi Amerika után a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait, ahonnan nyomon követte az 1956-os magyar forradalom eseményeit. Nagyon megérintették az akkori történések és 1958-ban elhatározta, hogy Bécsből Andau-ba gyalogol, hogy így emlékezzen a magyar forradalomra és Gandhi békés útján járva követeljen szabadságot a népeknek. Zarándokútja nagy nyilvánosságot kapott, újságok, rádiócsatornák is beszámoltak róla. A Bécsből induló zarándok csapat kb. 10-15 főből állt, de Andau-ban, a záró ünnepségre október 23-án már több száz egyetemista érkezett. Buszok hozták őket Bécsből, Graz-ból és Európa más országaiból is érkeztek emigránsok.
Zutshi 1961-ben már Münchenből gyalogolt Andau-ig (kb. 600 km). A fő zarándok csapat itt sem volt nagyobb 10-15 főnél. Volt közöttük 70 éves háziasszony Berlinből, de volt kereskedelmi tanonc is Münchenből. Ausztriai útjuk során a bécsi egyetemről szervezett segítséget kaptak. Autóval kisérték őket, szervezték a szállást, az élelmet, beszerezték a vonuláshoz szükséges engedélyeket. A zarándoklat során számosan csatlakoztak hozzájuk néhány órára, egy napra vagy akár napokra is. Minden településen lelkesen köszöntötték őket és biztatták a kis csapatot. Andau-ban ismét megemlékezést tartottak, melyet istentisztelet zárt. Befejezésként az indiai fiatalember közel 2 hetes éhségsztrájkot tartott a kerítéssel lezárt határ közelében, hogy békét és egyenlőséget követeljen az embereknek. Útja megint óriási nyilvánosságot kapott az osztrák és európai sajtóban, az útról a Szabad Európa is folyamatosan tudósított.
Ezt követően még számos előadást tartott osztrák és német egyetemeken, majd 1962. után eltűnt. A 90-es évek elején többen kutattak utána a német és indiai kormány segítségével, de teljesen nyoma veszett. Soha többet nem hallott senki az india fiatalemberről, aki egy idegen nép forradalmára emlékezve csendesen, békésen harcolt az emberek szabadságáért, egyenjogúságáért.

Andau volt az a település, melynek hídján 1956-ban több százezer menekült lépte át a határt. 1956. november 21-én a hidat felrobbantották, melyet 1996-ban újjáépítette Kapuvár és Andau önkormányzata.
James A. Michener "Bridge at Andau" címmel könyv is írt a magyar eseményekről.
Richard Nixon pedig személyesen is járt elnöksége idején Andauban.

És igen! Hosszas keresgélés után rábukkantam a neten is az eseményre 1958-ból a "Hírünk a világban" c. folyóíratban. Így írnak az eseményről:
"Gandhi-társaság alakult Bécsben az elmúlt év folyamán, nagyrészt magyar résztvevőkkel.
Gandhi híveinek ez az első szervezett európai köre imatüntetés rendezett a magyar szabadságharc második évfordulóján Andaunál. Bécsben, a Quakerház dísztermében kezdődött a tüntetés, október 21-én. T.N. Zutshi, a «Gandhitársaság » elnöke imája után indiai és magyar egyházi énekeket énekeltek az egybegyűlt indiai, magyar és osztrák résztvevők.
Ezután az Újságírók, az osztrák televizió és hiradó felvevő kattogása közben megindult a gyalogmenet Andau felé.
Sűrűn szemerkélő, borús volt az idő. A két napos fárasztó út után 23.-án délelőtt érkezett meg a menet Andauba. A csendőrség már előzőleg felszedette a sátrakat melyek a drótkerítés tövében lettek felállítva, mert a magyar «népi hadsereg» egy határvadász gyalogzászlóaljat és egy tüzérosztályt (kb. 1 km.-re beljebb a határkőtől.) helyzett tűzelőállásba; igy csak az «őrtornyok árnyékába» tudott a kb. 25 főnyi zarándok csoport letelepedni sátraival.
Pontosan október 23-án dében egy órakor szólalt meg T. N. Zutshi. Beszédében kifeiezést adott annak, hogy «ez a kis zarándok csoport azért választotta Andaut és október 23ját, hogy ismét figyelmeztesse a világot a zsarnokság és diktatúrák fenyegető veszedelmére, melynek ma a szovjet bolsevista hatalom a legnagyobb képviselője.
Az indiai és magyar egyházi énekek eléneklése után P. Lakos Endrének, a bécsi egyetemi ifjúság lelkészének imája hangzott fel. Majd a térdeplő tömeg - mert a zarándoklókat addigra már nagy számú szimpatizáns vette körül - egy emberként énekelte a magyar Himnuszt. Zutshi és az éhségtüntetők megitták az utolsó pohár tejüket, a tömeg eloszlott, a kis táborra rátelepedett a némaság... és beesteledett.
November 4-én déli 12 óráig voltak kint a késő őszi időben az éhségtüntetők. Erre az időpontra azonban már Bécsből, Grácból de egész Ausztria területéről gyülekeztek osztrákok, jugoszlávok, magyarok és sokan mások, hogy csatlakozzanak a tüntetéshez. A sátortábornál ima, és egyházi énekek elhangzása után P. Kovács főtisztelendő vezetésével némán vonult a tömeg (kb. 2000 ember) a kis falu templomába, hogy a gyászmisén részt vehessen. A falucska hősök emlékének megkoszorúzása után vonult el a fegyelmezet tömeg, méltón 1956 november 4-ének emlékéhez. (K.I.) "

És itt egy cikk Zutshi-ról németül, és még egy másik is.

Geoláda is található a híd közelében.

1 megjegyzés:

Eszter írta...

A mindenit! De jó, hogy hírt adtál erről. Szerintem sokunk nem is tud arról, hogy volt ilyen.
Köszi Nikol!