Harmatos reggel, kávésbögre a kezemben, üldögélek a teraszon. A gondos gazda alaposságával szemlélem a növényeimet. Szépek és nagyok.A gondos gazda ültetéskor megszórta őket valami tápbogyóval (Fene sem érti azt a bonyolult német szöveget azon a dobozon. Valami 6 hónapig kitartó tápszer virágos növényeknek. Kanál is volt hozzá, hát szórjunk a földbe.) és most elképesztően nőnek. Ok, napon is vannak, lehet hogy az sem árt nekik. No, mindegy. Nem is erről akartam értekezni. Hanem az árvácskákról és az ő féltékenységükről.
Én eddig azt gondoltam, hogy féltékeny csak ember vagy állat tud lenni (láttunk már számtalan féltékeny kutyát, macskát, hogy a lányaimról ne is beszéljünk). Nos, ez most a növényekre is átragadt (Lehet, hogy a lányok túl sokat vannak a teraszon?).
Szóval, adott két tő árvácska. Kicsik, narancssárgák, egymás mellett gubbasztottak a kertészetben. DNS vizsgálatot ugyan nem végeztem, de tételezzük fel, hogy hasonlóak, mondjuk testvérek és nagyjából hasonló elképzeléssel rendelkeznek az életükről. Majd ez a két tő bekerült egy nagy balkonláda két végébe. Az egyik mellé egy 20 cm-re megnövő Campanula, a másik mellé meg egy kevésbé nyúlánk növény, százszorszép került. A nem-fogyi-bogyóknak köszönhetően mindegyik szépen növekedett. Nem hinném, hogy a százszorszépek átlagos magasságúak maradtak, de még beleférnek a normális méret kategóriába. A Campanula melletti árvácska azonban valami súlyos csatába kezdett a Campanulával. Megelégelte, hogy az egyre növő növény mellett csak a kistestvér szerepét játssza. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy meg akarja mutatni, hogy ő a főnök és nagyobbra tud nőni, mint az a felfuvalkodott Campanula.
Megyek és adok még egy kis bogyót neki. :-)
Megj. A felső képen a "normális" méretű árvácska van, az középsőn a "harcos" tő látszik, a legalsó képen pedig az ültetés utáni állapot látszik még márciusban. A narancssárga virágokat tessenek figyelni. Ugye milyen egyformának látszanak a tövek márciusban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése