Császármorzsa: Kirándulás Mysore-ba

Hát, nem az lett és nem úgy lett. De jó lett.

Pénteken 8:30-kor indultunk. A forgalom igéretesnek bizonyult Bangalore-ban. Lévén ünnepnap (ami nem igazán szigorúan tartott, mert pl. a kollégák jó része is dolgozott ill. a boltok is mind nyitva voltak) nem voltak túl sokan az utakon. 143 km táv áll előttünk. Ez indiai viszonyok között kb. 3-3,5 óra alatt teljesíthető. 12 óra körül kellett volna Mysore-ba megérkezni. Kellett volna...
Mert valahol Ramanaga környékén teljesen beállt az út. 3 autó két sávban közöttük motorosok. Vagy 2 órán keresztül csak lépésben haladtunk. Fél 1-kor megálltunk ebédelni egy Café Coffe Day-nél.

Vishnu épp alszik

Zöld kókusz

A következő megálló 15:15-kor Srirangapatna volt, ahol a híres fekvő Vishnu szobrot szerette volna Y. megmutatni. Nem volt szerencséje, mert az isten épp ebédelni volt, vagyis a templom 13 órától 16 óráig (merugye ebéd után még egy kis szieszta is van) zárva volt. Rettenetesen meleg volt, sokkal melegebb, mint Bangalore-ban szokott lenni. Kicsit nehezen is viseltem. Nem vártuk meg, hogy kinyisson a templom. A meleg enyhítésére kaptam egy zöld kókuszdió levet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kókuszdiót egy jatagánnal megfaragják, hogy keletkezzen rajta egy kis lyuk. Majd egy szívószálat dugnak bele és már nyújtják is a kedve vevőnek. Az összes utcai innivaló közül ez a leghigiénikusabb (főleg, a hashajtón már edzett bendőjűeknek). Az ÁNTSZ csak minimális kifogásokat találna, mint pl, hogy a jatagánt a kókuszdiók között tárolják és a szívószálak a'la natúr egy pohárban állnak egész nap. A kókuszlé azonban épp akkor kerül érintkezésbe a környezettel, tehát abszolút steril innivaló.

Kókuszlé árus standja

Megittam. Nem volt rossz. Csak azon imádkoztam, hogy pisilni ne kelljen majd tőle.
Egyébként ebben a klímában ez a legrosszabb. Meleg van, tehát inni kellene. De ha iszol, akkor pisilni kell. És nagy kérdés, hogy hol lesz mosdó és milyen az állapota. Én ezt úgy szoktam megoldani, hogy ha nagyon szomjas vagyok, akkor iszom néhány kortyot. Az izzadás miatt meg nem kell vagy egy fél napon át pisilnem. Persze ezt minden nap nem lehetne így csinálni, de rövid távon remek jól működik.
A teplom után siettünk befejezni az út maradék 30 km-es szakaszát, hogy legalább a szultán palotája beleférjen még a pénteki programba. Fél 5-kor le is parkoltunk a palota előtt.
A tömeg fogalma átértékelődött számomra. Elképzelhetetlen és leírhatatlan. Autók ezrei mindenfelé és hosszú sor a kassza előtt. Y. beállt a sorba én meg ténferegtem egy sort és embereket fotóztam. Illetve mosolyogva viseltem, ahogy megnéznek.
Az utazás során nagyon kevés külföldivel találkoztam (talán 5 embert, ha láttam) és megállapítottam, hogy mindenki indiai társasággal vagy legalább egy helyi kisérővel volt. Magányosan senki nem utazott.

Mysore-i palota

Elefánt berakodás

A palota nagyon érdekes volt, hatalmas és csupa pompa. (Nem írok róla bővebben, mert a neten utána lehet nézni, jó leírások vannak róla.) Természetesen belül is tele látogatóval, úgyhogy csak sodródni lehetett a tömeggel. Megállni valami előtt, azt nem lehetett. Viszont ide is csak mezítláb szabad bemenni, de a nagy hőségben kifejezettem jól esett levenni a cipőt. Nem is nagyon akartam visszavenni, de nem mertem Y. megbotránkoztatni, így engedelmesen felhúztam, amikor végeztünk.
A kertben láttunk élő elefántokat, amin lehetett egy kicsit utazni. Én nem akartam.

Fél 6-ra fejeztük be a látogatást. Már csak a szállodát kellett megtalálni. Természetesen nem oda lettünk elszállásolva, ahová a foglalásunk szólt.
Délelőtt hívták Y-t, hogy nagyon sajnálják, de csak egy szabad szobájuk van. Ő értetlenkedett, hogy de hát ő két szobát foglalt. Így is van, de csak 1 db kétágyas szobát tudnak adni. Mondta, hogy de nekünk két db különálló egyágyas kell. OK, próbálnak keríteni egy másik hotelben két szobát. Nemsokára hívnak. A hotel, amit a telefonba említettek Y. szerint nagyon szép és egy nagy parkban van. Az is nagyon jó lesz, mondta. Visszahívták 30 perc múlva. Sajnos ott is csak egy szoba van, de van egy másik hotel, ott van két szoba. Mi mást csinálhattunk volna, mint hogy elfogadtuk. Tulajdonképpen nekem tök mindegy volt, hogy egy éjszakát hol töltünk, csak legyen hol aludni, meg megfürdeni.
Szóval kerestük a szállodát épp, amikor hívtak, hogy merre járunk és hogy kellenek-e még a szobák. Hogyne kellene és épp keressük. Kaptunk telefonos útbaigazítást. Majd eltévedtünk. Ekkor már 2 GPS-el kerestük a szállodát és mindkettő mást mondott. Kénytelen volt Y. megkérdezni valakit. Na, így már megtaláltuk.
A bejelentkezés indiai módra körülményes volt. Én csak ültem egy fotelban és érdeklődve figyeltem, hogy lesz-e még ma zuhanoyzás vagy sem.
Közben az is szóba került, hogy másnap mennénk a tigris szafarira reggel korán. Az elefánt szafari szóba sem került és az egész napos viszontagságok után szóba sem mertem hozni. Jobb, ha Indiában csak úgy történnek a dolgok. Y. megvitatta a szállodai alkalmazottakkal, hogy nem kell előre foglalni és kb. 2 óra az út. 80 km. A szálloda nagyon kedvesen felajánlotta, hogy csomagol majd nekünk szendvicset, gyümölcsöt és innivalót az útra, ha már nem tudunk a szállodában reggelizni. Mindent felírtak egy papírra. Figyelmesen azt is megkérdezték, hogy kérünk-e ébresztést. Igen, fél 4-re. Én nem tiltakoztam, mert ki vagyok én, hogy tiltakozzak. Még úgysem ébresztettek sohasem.
Ekkor már este fél 7 volt.
Megbeszéltük, hogy 8 órakor vacsizunk a szállodában, mert korán kell lefeküdni.
Én azzal a biztos tudattal nyitottam be a szobába, hogy most elmerülök nyakig egy kád langyos vízben és rállok a mérlegre is, mert egy 5 csillagos szállodában szokott lenni ilyesmi. De nem ebben a hotelben. Zuhanyozó volt és nem volt mérleg...
Ráadásul nem volt ingyen wi-fi sem a szállodában. Maradt az állva zuhanyzás és az olvasás.
A vacsora büfé vacsora volt és mennyei. Degeszre ettük mindketten magunkat. Utána pillanatok alatt el is aludtam. De még mielőtt álomra hajtottam volna a fejemet 3 óra 25-re beállítottam a telefonomat. Mert biztos, ami biztos.
3 óra 35-ig nem hívtak. Komoly dilemmába kerültem, hogy most mi legyen. Ha engem nem ébresztettek, akkor nyilván Y-t sem. A szomszéd szobából nem hallatszódott semmi zaj. Hívjam fel Y-t én? Vagy ne csináljak semmit? De mi lesz, ha majd 4 órakor mégis én keltem fel? A vége azt lett, hogy felhívtam a recepciót és megkértem, hogy ugyan ébresszék már fel Y-t, ahogyan igérték. Kisvártatva hallottam, ahogyan csörög a telefon a szomszédban. Huh. Sosem derült ki, hogy én intéztem az ébresztést. :-)
4 órakor menetkészen levonultunk a hallba. A reggeli nem volt összekészítve, akkor kezdtek hozzá. A GPS szerint az út 1 óra 54 perc. Végül is a szafarik folyamatosan indulnak 6 órától 9 óráig, tehát nem nagyon lehet elkésni.
Emlékeztek, hogy mit írtak fel a reggeli csomag tartalmaként? Na, a csomagban volt két szendvics, két műanyag pohárban dinnye és ananász kockák. Innivaló semmi. És szalvéta sem. Meg villa sem a gyümölcshöz.:-)
Az utazás majdnem érdektelen volt, mert az út 90%-t teljes sötétségben tettük meg.
Helyenként azonban útépítés volt, legtöbbször valami hídfélét építettek. Nem a fél útpályát zárták le, hanem a teljes utat. Az autóknak csinálnak földből és kavicsból egy hepe-hupás terelőutat, hol az út jobb, hol meg a bal oldalán (egyszerre mindkét sávnak). A víz és teherautók miatt előbb-utóbb jó gödrös lesz. Nyaktörő mutatvány némelyik szakasz. És legalább 10 ilyen terelés volt a 80 km során. Van amelyik néhány 10 m, de van olyan amelyik több 100 m hosszúságú. Nem akartunk belegondolni, hogy visszafelé, amikor beindul a forgalom, mi lesz majd itt. Egyébként a terelőút szélét homokzsákok jelzik, amelyekre egy-egy fényvisszavető prizmát ragasztanak. Zseniális megoldás.

Szafari járművek

Elértük rendben a szafarit a Bandipur Nemzeti Parkban. Egy kis sorbanállás után fél 7-kor már úton voltunk a terepre. Ez valóban szafari, nem olyan megrendezett, mint a szingapúri éjjeli szafari, ahol is az állatok egy jól megvilágított körben ácsorognak. Itt nem garantált, hogy bármilyen állatot is lát az ember. Tigrist vagy elefántot meg főleg nem tudnak garantálni. Tigrist utoljára április 27-én láttak a látogatók.

Bivaly az úton

Őzfélék

Végül is a mi egyenlegünk: két tyúknak násztáncot lejtő pávakakas, megszámlálhatatlan őzféle, papagáj csapat a földön, majom a fán, fél tucat előttünk átkelő bivaly és még számtalan csipegető madár a földön. 45 percig tartott az út és nagy élmény volt, még így tigris és elefánt nélkül is.
A legjobb a tömény virágillat volt.

Elefánt a parkolóban

Majom a fán

Fél 8-kor bekaptuk a szendvicseket, megettük kézzel a gyümölcsöket, lopva megtöröltük a nadrágunkba a kezünket és irány vissza Mysore. Még egy templomot szerettünk volna megnézni illetve nekem szantál olajat, meg füstölőt venni. Mysore ugyanis híres a szantál olajról és a szantálból készült faragványairól.

Fél 12-kor ismét a városban voltunk. Bementünk a templomba és lebonyolítottuk a vele szemben lévő állami boltban a vásárlást. Volt ott minden. Y. kérdezte, hogy nem akarok-e szárit próbálni. Nem akartam. Mert így is kisebb vagyont hagytam ott a boltban és tudtam, hogy ha a textil részlegre tévedünk, akkor elvesztem.
Útközben elhaladtunk indiai egyik legszebb állatkertje mellett, a mysore-i állatkert mellett. A tegnapi tapasztalatok után eszembe sem jutott, hogy javaslatot tegyek a megtekintésére.
Inkább abban egyeztünk meg, hogy megállunk ismét az épp aktív délelőttött tartó Vishnu szobornál (emlékeztek, 1 óráig nyitva van a templom).
Megálltunk, nyitva is volt. De a szomszéd faluig ért a sor vége. Nem álltunk be.

Már fogyasztható is a mangó

Büfés néni

Helyette én bámészkodtam egy sort az árusok között. Vettünk egy mangót a mangó árusnál, majd Y. mondta, hogy van itt egy idős büfés néni, akinél mindig szokott ennivalót vásárolni. Nézzük meg, hátha van valami finomság nála. A néni megvolt, de még nem volt kész az ennivalóval.

Nagyon ínycsiklandó

Én elkezdtem bámészkodni és kaját fotózni a büfékben. Y. kérdezte, hogy szeretnék-e valamit kpróbálni, mint pl. azt a lyukas közepű fánk félét. Mondtam, miért ne? Édes? Nem, sós. OK, jöhet. Úgyis ebédidő van.
Nagyon helyesek a kollégák, előbb mindig csak kóstolóba vesznek nekem valamit és ha ízlik, akkor még rendelnek belőle nekem. Közben folyton mondják, hogy ha nem ízlik, nem kell ám megennem. De mit csináljak, ha mindig ízlik? Ez is nagyon finom volt.

Sós fánk

Előbb 4 darabot vettünk, majd kértünk még 2 db-ot hozzá. Szerintem 1 perc alatt betermeltük a 6 darabot. Gyanítom, hogy én 4 db-ot ettem... Y. kért teát is. Mondtam, hogy nekem is.

Fánk belülről

Ittam igazi helyi, cukros-tejes teát. Megtudtam, hogy ez nagyon helyi tea volt. De ez is ízlett. Közben láttam, hogy valaki valami fehér ételt kapott. Kérdeztem, hogy mi az. Rizsliszt gombóc. Kérek? Kérek. Kaptam azt is, de azt elcsomagoltatta Y. még néhány fánk kiséretében. Ne akarjátok tudni, hogy mibe csomagolták. Újságpapírba. Majd átkötötték cérnával.

Itt ettünk

Kész a rizs az ebédhez

A tea miatt leültünk egy kicsit a büfében lévő padra és Y. megjegyezte, hogy ez most nagyon helyi dolog, amit csinálunk. Külföldi vendéggel nem szoktak ilyesmit csinálni Indiában. Nagyon büszke voltam, hogy én ilyen kitüntetésben részesülök,
Hozzáteszem, hogy mint turista, az ember meg sem próbálna ilyen helyen enni. Ez nem olyan, mint a szingapúri büfék. Sokkal vészjóslóbb a kinézetük, mert a nyílt tűz és az olaj gőze miatt minden nagyon fekete. Ráaádásul alumínium edényeket használnak, amik megint csak nem csillognak csalogatóan. Meg ott az újságpapír is. Arról nem is beszélve, hogy fogalmad sincs, hogy mi az az étel, amit épp előállítanak. Sós? Édes? Milyen alapanyagból készül? Ha csak 2 hetet vagy Indiában, akkor marad a biztos forrás és az ismerősebben csengő étel nekek (chicken masala, naan, roti, dahl, curry, paneer). Ha már az 5. heted (2 hét februárban, 3 hét most), akkor már részesedni akarsz ebből az élményből is. Mert olyan izgalmasak az ennivalók a mindennapi rizs-curry kombó után.
Miután autóztunk már vagy 10 perce, Y. kibontatta velem az ennivalót és közölte, hogy most minden megeszünk. Vagyis inkább megeszem én. Mert a 2 db idli-t (a rizslisztből készült lapos gombóc) az az enyém. Miután kibontottam, láttam, hogy kaptam hozzá szószt is. A szósz egy nylon fóliába volt csomagolva, hogy ne áztasson el semmit. Hibátlan élmény volt!
A hazafelé út részemről nagyjából bóbiskolásból állt. Elég tempósan tudtunk haladni, fél 4-re itthon is voltunk.
Persze rengeteg élményben volt folyamatosan részem. Sajnos nem tudtam sokat fényképezni, mert az autóból a sebesség miatt elég nehéz volt.
De láttam banánfát banánokkal. Az itteniek nem olyan magasok, mint máshol. Simán felérni a földről is gyümölcsöket.
Láttam rizsföldeket és cukornád ültetvényt is. Életemben először a valóságban.
Láttam ökör húzta kocsikat (bullock cart). Az itteni ökrök teljesen másképp néznek ki, mint európai társaik. Karcsúbb a fejük és szarvuk is máshogy hajlik. Nagyon helyes jószágok.
Láttam ökrökkel szántani a földeken.
Láttam a patak partján ruhát mosni. Nem is egyszer.
Láttam a kapu melletti slagból edényeket mosogatni.

Az üzlet az üzlet

Láttam árusokat, akik a forgalom miatt megrekedt autósoknak, buszon utazóknak kínálnak zacskóba csomagolt feldarabolt uborkát, dinnyét, ananászt vagy datolyát. A nagyobb településeken minden kereszteződésben ott vannak. Ha megáll a sor, már ugranak is az autók közé, hogy üzletet csináljanak.
Láttam lassító buszról lelépő utast. Épp előttünk hajtotta végre ezt a manővert.
A robogókon utazó családokat már nem is említem, és nem csak városon belül találkozik velük az ember. Mivel nem jó a tömegközlekedés, motorral, robogóval győzik le a távolságokat. Családostul.
Láttam fehérbe öltözött, maszkot viselő dzsainistákat. A dzsainizmus a hinduizmusból fejlődött ki. A leglényegesebb két eleme a erőszakmentesség és a vegatarianizmus egy speciális változata. Semmiféle élőlényt nem ölnek meg, ezért viselnek maszkot is, hogy nehogy belélegezzenek vagy lenyeljenek valamilyen apró bogarat. Nem esznek semmi olyan növényt, amink elfogyastztása a növény életét veszélyeztetné, mint pl. répát, hagymát krumplit. Nem utaznak naplemente után és a napfelkelte már munkába menet éri őket. Mi is kb. hajnali 5 órakor találkoztunk velük.
Láttam hajnalban az út mellett fuvarra váró embereket tornázni.
Láttam platós teherautón utazó embereket. Lehettek vagy 30-an a platón, többen közülük álltak. A nők és gyerekek a plató elején, férfiakkal körbe véve viszonylag biztonságosan utaztak.
Láttam egy Marutiban 6 férfit.
Láttunk felüljárót, amire csak szabálytalanul lehet felhajtani.
Fellöktünk egy motorost, de csak igen finoman. Igazából ő próbált elénk férkőzni és addig bénázott, amíg az első kereke és az autó találkoztak, majd nem tudta megtartani a lassan elcsúszó motort. Mindez nagyjából álló helyzetben történt, a férfi két lábbal állt a földön, mialatt a motor szépen elfeküdt alatta. Néhány szitokszó elhagyta a száját, meg görbén nézett, de más nem történt.
Láttam, hogy vidéken a nők 99%-ban száriba öltöznek. Cukin kilátszik az idősebb generáció oldalszalonnája.
Végig rajtam volt a szebbik kendőm és az első nap igen csak megszenvedtem vele. Folyton elcsúszott és igazgatnom kellett. Míg a palotában a sorban csoszogtunk, megfigyeltem, hogy a kendők gombostűvel hozzá vannak tűzve az alatta viselt ruhához. Ezért nem igazgatják az indiai nők a kendőiket sohasem. :-)
A rengeteg utazásban kicsit becsípődött a derekam, de mára normalizálódni látszik a helyzet. Terápiás célokból elmentem egy órát bicajozni.
Y. még tegnap igéretet tett, hogy este elvisz vizet venni a plázába. Azóta sem hívott. Természetesen nem vártam rá, a biciklis kirándulás végén elmentem vízért. Ma nem szándékozom szomjan halni.
És ma kaptam tejet is a kisboltban, Készül a curd a jövő hétre.

Nagyon élménydús hétvégém volt, nem panaszkodhatok.

Óriás Jackfruit

Kettévágva

Óóó, még hazafelé meg kellett szemlélnem közelebbről is egy helyi gyümölcsöt (Jackfruit avagy Jancsi gyümölcs). Y. tudni akarta, hogy ilyen van-e Európában. Én még nem láttam, nyugtattam meg. Az árus adott belőle kostolót. Valami eszméletlen finom volt. Szerencsére nem láttam sem az árus kezét, sem a legyeket a gyümölcs körül. :-)