Club Wien

Ezt már nem mertem tegnap este megjelentetni, mert 6 bejegyzés egy napra mégis csak túlzás... És különben is, akkor mi marad más napokra, ha már úgyis elhanyagoltam a blogot majd másfél hónapig. :-)

Szóval tegnap a metróban bukkantam a Club Wien kártya népszerűsítésére. Nem mai keletű a hír, sok-sok évvel ezelőtt (talán még 2007-ben) indította útjára a kártyát a bécsi városvezetés. 2011-ben ünnepelték a 100.000-ik tagot egy 62 éves meidling-i nyugdíjas férfi személyében.

A clubwien.at honlapon lehet igényelni az ingyenes kártyát. Ugyanitt a naptárban folyamatosan láthatjuk az épp aktuális programokat. De lehet kérni a wien.at ingyenes újságot is. Ha jól emlékszem azt mi alapból kapjuk is minden hónapban.
Természetesen járnak kedvezmények is a kártyára. A alábbi linken fel vannak sorolva a partnerek és a kedvezmények. Pl. a Bank Austria Kunstforumra 3 EUR kedvezmény jár a jegy árából. Így lesz 9 EUR-ból 6 EUR. :-)
De lehet vele olcsóbban pilates-ezni, táncolni, mozogni, szépülni és még kávézni is.

Megyek és regisztrálok is. :-D

Ui: talán mégis jó néha betegnek lenni. Egy kicsit lelassítja az embert, meg rádöbbenti arra, hogy mennyit veszít a rohanó hétköznapok során. Mert az elmúlt fél évben folyton rohantam. És sajnos nem lesz ez másképp az elkövetkezendő fél évben sem. De legalább most igazi pihenőt tartottam. Mert a szabadság sem pihenés. Akkor jön az otthoni restanciák feldolgozása. A téli szabadságom után egyáltalán nem éreztem azt, hogy kipihent lennék. Most viszont végre kezd eltölteni a kipihentség érzése. Mert egész héten az ágyban feküdtem. De ha nem vagyok beteg, akkor ezt képtelen vagyok megtenni. Ostoba emberi természet. :-D

Népszavazás - korrekció

Volksbefragung 2013

Most néztem utána, hogy hogyan is lesz a szavazás pontosan (lsd. fenti link).

Nem csak az olimpiai részvételről, hanem a parkolásról és egyéb kommunális kérdésekről is szavaznak majd a bécsben élő osztrák állampolgárok.
Én sajnos nem szavazhatok.
Egy okkal több,hogy a 6. év után állampolgárságért folyamodjon az ember lánya...

Délutáni kávézás és népszavazás

Az úgy esett, hogy holmi egy éves évforduló kapcsán nem kivánatos személynek minősítettem magamat otthon (teljesen saját elhatározás volt, mindenféle gyermeki presszió nélkül!). A betegségem miatt azonban alkalmatlan vagyok közvetlen társas érintkezésre, így a mára tervezett Lili gyömöszölés sajnos elmaradt.

Lett helyett egy orvoslátogatás és egy kiadós séta a karlsplatzi Starbucks-ig, ahol egy vicces kinézetű kávéval leptek meg.

Útközben volt alkalmam megszemlélni a kirakatokat és a kisebb-nagyobb plakátokat (végre-valahára nem rohantam, hanem nézelődtem).

Meglepődve olvastam, hogy újabb népszavazás lesz márciusban, hogy jelöljék-e Bécset a 2028-as olimpiára.

Remek! Bezzeg a parkolásról nem volt népszavazás... A mai eszemmel, helyesebben tapasztalatommal gondolkodás nélkül igent mondanék a fizető parkolásra. Mert manapság 25-40 percig tart a helyvadászat. Nekem simán megérné éves szinten az a 200 EUR, amibe a Parkpickerl kerülne. (Simán meg is igényelhetném, mert osztrák rendszámú autóm és Hauptwohnsitz-em van Bécsben.)

Pedig egyes pártok épp ez ellen kampányolnak az utcai plakátokon. Vagyis ismét ingyenes parkolást akarnak, azokban a kerületekben, ahol tavaly megszavazták a fizetést.

Most kivételesen nem értem Bécset.

(A bejegyzés a Starbucks-ban született fáradságos gépeléssel az okostelefonomon. Sajna nem jön be az érintőképernyő, kell egy tollat szereznem hozzá. :-) )

Anglia és a havazás

A januári nagy havazás idején épp Angliában voltam egyébként.
És oda is elért a NAGY havazás. Vicces volt látni, ahogyan a britek pánikolnak már 5 cm hótól.
Csütörtök délután már mindenki kétségbeesetten figyelte az időjárás előrejelzéseket, hogy közeledik a havazás. Tervezgették, hogy ki hogyan nem fog tudni bejönni az irodába. Meg nekem is mondták, hogy jobb, ha viszem a notebook-omat a szállodába, mert lehet, hogy onnan kell majd dolgoznom, mert nem tudnak majd behozni az irodába... Eleinte érdeklődve figyeltem a kétségbeesésüket, majd engem is elkapott a pánik.
Éjjel többször is kinéztem, hogy havazik-e már. De nem. Majd pontban reggel 8 órakor elindult a hóesés. Nem volt igazán vészes, de a sofőr, aki értem jött elmesélte, hogy szegény briteknek már ez is épp elég. Ugyanis nekik nincsenek téli gumijaik. Angliában ez nem kötelező, mert pl. a déli országrészekben a havazás ritka madár. Bár elgondolkodva megjegyezte, hogy az utóbbi években egyre gyakoribb. Pl. hókotróik sincsenek túl nagy számban. Általában egy db jut egy városra. Mert minek ruházzanak be drága eszközökre, ha azok évente egyszer vagy kétszer kellenek. Mint valahonnan megtudtam Heathrow-nak is mindösszesen 4 db jégtelenítő gépe van (azok, amivel a repülőket jégtelenítik), ezért van iszonyatos késés, ha hideg van vagy netán havazik a reptér környékén. Nem tudom, hogy mennyire megbízható a számadat, de pont akkor láttam, hogy Bécsben legalább 20 jégtelenítő gép dolgozott a reptéren, míg Heathrow-n tényleg csak néhányat láttam.
Szóval, beértem az irodába szerencsésen 9 órára és a két kollégám is beért rendben, de muszáj volt mindannyiunknak beérni, mert épp egy projekt finisében voltunk és szó sem lehetett otthon/szállodában maradásról holmi havazás miatt.
Viszont rajtunk kívül alig volt valaki az irodában!
A kollégák kétségbeesetten ellenőrizték, hogy kinyitott-e a kantin és hogy lesz-e ebéd aznap. Megnyugodva jöttek vissza, hogy lesz ebéd és van káve is.
Én meg csak döbbenten bámultam. Mi van itt? Világvége?
10 órára még néhány ember beszállingózott.
11 órakor a központi hangosbemondó (mert nekik ilyenjük is van) bemondta, hogy ebéd fél 1-ig van (normál körülmények között 2 óráig lehet ebédelni) valamint a büfé is bezár (délután 4-ig tart nyitva más napokon) és mindenki hazamehet már 12 órakor (egyébként pénteken is 5 óráig dolgoznak az irodánkban). Apááám, egy óra alatt tényleg kiürült az iroda! Több kollégát felhívtak az iskolákból, hogy 12-re menjenek a gyerekekért.
Mi meg a bentmaradt kollégákkal a google maps-en azt figyeltük, hogy hogyan dugulnak el az autópályák, főutak a pánikszerű menekülés miatt. Mertugye mindenki egyszerre indult haza és az utak sem voltak még eltakarítva. Abszolút szűklátókörűségre utal az egész helyzet kezelése! Ugyanis az utakhoz még annyira sem fértek a takarítógépek, a nyári gumival tömegesen csúszkáló autók még nagyobb veszélyt jelentettek egymásra. Ha nem pánikoltak volna ennyire, akkor a nap folyamán a szokásnak megfelelően szépen eloszlott volna tömeg, lett volna idő a takarításra is. Ráadásul délutánra erősen olvadni kezdett és mikor az éjszaka hazafelé tartottunk már csak vizesek voltak az utak.
Buta britek. :-)

Korcsolya (és betegség)

Látszik, hogy beteg vagyok. Van időm bejegyzéseket gyártani.
Sajnos engem is elkapott az influenza, méghozzá elég rendesen. Hétfő óta ma van az első nap, hogy azt érzem, nem befelé, hanem kifelé megyek a betegségből.
Több, mint egy héten át fájt a torkom, 4 napon át masszív fejfájás gyötört, a hangom egy oktávval mélyebb a szokásosnál és olyan hurutosan köhögök, mint valami öreg dohányos. A háziorvos meg is kérdezte, hogy dohányzom-e. Sértődötten rá is vágtam, hogy nem, csak épp így köhögök. :-)
De már megint eltértem a tárgytól (úgy tűnik ez a betegség egyik szövődménye, hogy sosem arról írok, amiről tervezem). Szóval, íme itt az új korcsolyám. :-)

Havazás 2013

Remélhetőleg ez volt február utolsó havazása és most már rákapcsol a tavasz.
Persze február még a tél hónapja, így igazán nem szólhatok semmit a havazás és a hidegebb idő miatt, de én lélekben már akkor is a tavaszra készülök. Pl. találtam paradicsom magokat a BILLA-ban. Pedig tavaly hogy megfogadtam, hogy nem fogok paradicsomot termeszteni mégegyszer. De nem a paradicsomokról akartam elmélkedni (azt majd egy későbbi bejegyzésben), hanem a havazásról.
Íme néhány kép a heti termésről. A baloldali 12-én 8:33-kor készült, a jobb oldali ugyanazon a napon 11:24-kor, a  középső (lentebb) pedig 14-én az újabb havazási hullám utáni délelőttön 11:01-kor. A szél pont a teraszajtó felé hordta a havat, azért olyan vizes az ajtó.

És itt van még egy régebbi kép a januári nagy havazásról is (január 18.).

Az amazon és a csaptelep

Nos, nem valami harcias amazonról lesz szó (és még csak nem is rólam), hanem az amazon.de online boltról.

Évek óta a vásárlásaink nagy részét (sőt, a teljes karácsonyi ajándékvásárlást) rajtuk keresztül bonyolítjuk. Pontosan így tettünk, amikor is egy Grohe csaptelepet kerestünk a konyhánkba tavaly szeptemberben. Kiderült, hogy az amazon.de-n a legolcsóbb. Az elmúlt 5 évben még soha nem volt semmi gondunk semmilyen termékkel, soha nem küldtünk vissza semmit, mert nem lett volna jó.

Meg is érkezett a csaptelep egy héten belül, az asztalosunk be is szerelte annak rendje-módja szerint. Majd néhány hete elkezdett ereszteni, az asztal lapjánál takaros kis tócsa gyűlt össze. Majd napról-napra nőtt a szivárgó víz mennyisége. Asztalosunk is értetlenül állt a jelenség előtt. Maga a csaptelep ereszt, márpedig azt szétszedni nem lehet. Így a csaptelep kapott egy csinos konyharuha gallért a nehéz napokra.

Most, hogy épp nem utazom annyit, kezembe vettem a dolgokat. A sarkon van egy Grohe szakszervíz, leküldtem Lillát, hogy érdeklődjön már egy kicsit, hogy megjavítanák-e. Merev elutasítás volt a válasz, merthogy nagyon jutányosan vettük az amazon-on, ezért sértődötten közölték, hogy biztos valami gagyit sóztak ránk és ők különben sem foglalkoznak külföldön vett áruk szervizelésével. Reklamáljunk az eladónál.

Oké, sebaj, ha ők nem segítenek, megoldom én. Az amazon-nál van 30 napos visszaküldési garancia. Hát, mi abból jócskán kicsúsztunk. Így írtam az ügyfélszolgálatnak a szomorú valóságról.

1 órán belül jött a válasz, hogy vagy küldenek egy ugyanilyen csaptelepet vagy visszafizetik a pénzt, de mindkét esetben vissza kell küldeni a hibás árut. A termék olcsósága miatt a pótlásnál maradtunk.

Gondoltam, most legalább 3 hétig csaptelep nélkül leszünk.Mindez múlt csütörtök délután történt.

Dáviddal, az asztalossal megegyeztem, hogy péntek délután jön és leszereli a rosszat. Innentől vadul felpörögtek az események.

Péntek délelőtt: az amazon értesített, hogy felvettek egy 0 EUR-os rendelést a termékre a nevemben, szólnak, ha megkapják.

Péntek délután: Dávid jött, hogy leszerelje a rossz darabot, de kiderült, hogy akkor a mosogatógép sem tudna működni, így elhalasztottuk a dolgot hétfőre, amikor is majd hoz mindenféle dugaszt a leszereléshez.

Hétfő délelőtt: az amazon értesített, hogy postázták a csaptelepet, szerdán érkezik. És elküldték a visszaküldéshez szükséges nyomtatványokat is.

Hétfő délután: az influenzám miatt elmaradt a leszerelés.

Szerda reggel 8 óra: a postás meghozta az új csaptelepet.

Csütörtök déli 12 óra: Dávid kicserélte a csaptelepet.

Csütörtök délután 2 óra: Lilla postára adta a hibás darabot. És nem kellet postaköltséget sem fizetni a visszaküldésért!

Egy percig nem maradtunk csaptelep nélkül és minden lezajlott egy héten belül.

Azt hiszem ezt nevezik sikertörténetnek! :-)

Köszönjük amazon.de!!!

Wiener Eistraum

Az évszakok örök körforgásában a Rathausplatz-ra a korcsolya szezon köszöntött.

Megnyílt a Wiener Eistraum.

Egészen március 10-ig várja sok szeretettel a korisokat.

Ennek örömére mált héten csütörtökön Valentin-napi ajándéknak egy pár korcsolyát kaptam Lilláltól. Vadi újakat az Eybl sportbortból. A februári keresetéből vette nekem.

Még aznap este fel is avattuk a Rathausnál.

Hát, erős kezdő szinten vagyok még, mert minimum 10 éve nem koriztam, de azért fejlődőképes vagyok. Vasárnap is kimentünk, kicipeltük az éppen Bécsben állomásozó anyukámat a szakadó hóesésben. Már jobban ment, de még van hová fejlődnöm. :-)

De a korcsolyám egyszerűen szuper!

Természetesen lehet korit is bérelni 6.5 EUR-ért.

A korizás díja 6.5 EUR egész napra.

Szekrénybérlés 3 EUR és lehet korcsolyát is éleztetni 6 EUR-ért.

Aki teheti menjen ki, nagy élmény!

Fánk dömping a Ströck-ben

Lilla ma azzal jött haza fél 2-kor, hogy a délelőtt folyamán 1500 db Krapfen-t adtak el!
Az átlagos mennyiség a tél időszakban max. 500* db egy fél nap alatt.
De ma gyakran kértek a vevők 30 vagy akár 50 db-ot is elvitelre.
Az 1500 db-ból azért 4 db jutott ide haza is. :-)

* a Ströck-ös illetékes kollegina, azt mondta, hogy kicsit elírtam a normál napi mennyiséget. 500 helyett csak 50 db napszakonként. :-)

Farsangi csiga

Hol is kezdjem ezt a bejegyzést?

Először is ott, hogy fejben blogger lettem. Mert mostanában nagyon sokat dolgoztam és esténként vagy akár a hétvégeken semmi hajlandóságot nem éreztem, hogy ideüljek a laptop elé.

Így csak fejben született meg néhány poszt.

Ráadásul még be is daráltak a szürke hétköznapok bennünket, nem sok felfedezést tettünk mostanában, így sok érdekességről sem tudtam volna beszámolni. Határidőnaplót meg nem akartam a blogból csinálni.

De most van miről írni! Lilláéknak az egyetemen a február hónap a téli szünet. Úgy döntött, hogy nem ül ölbe tett lábbal, hanem visszamegy dolgozni a Ströck-höz erre a hónapra. Tárt karokkal vették vissza. Sőt, már le is tárgyalta a nyári munkáját is.

És mi van február hónapban? Hát a farsang! És mi van ma? Húshagyó kedd, a farsang utolsó napja.

Az osztrákok ilyenkor (kissé őrült módon) beöltöznek a munkahelyeiken jelmezbe és mindenki fánkot eszik két pofára (meg Heringssmaus-t). Vagyis a Ströck-ben is jelmezben dolgoznak a mai napon a dolgozók. Így Lilla is. Mint kiderült az osztrákok nem egy kreatív népség, bemennek az első ruhaboltba és leakasztanak valami jelmezt az óriási választékból. Ilyen tájban mindenhol jelmezt árulnak. És milyen Lilla meg az anyja? Kreatívak. Már nem emlékszem, hogy hogyan született meg az ötlet, de végül is Lilla csigának öltözött. Én voltam az anyagbeszerző, ő meg a kreatív dizájner.

Eredeti terveink között szerepelt egy plédtekercs, mint ház, de végül erről letettünk, mert igen erősen akadályozta volna Lillát a mozgásában. Így csak papírra rajzolt csigaházat, de az talán jobb is lett, mint a plédtekercs. :-)
A pólója elejére az este még rajzolt egy csigát és azt írta, hogy "Mal laangsaaam". :-D
Kiváncsi vagyok milyen sikere van a sok "gyári" jelmez között.