Délutáni kávézás és népszavazás

Az úgy esett, hogy holmi egy éves évforduló kapcsán nem kivánatos személynek minősítettem magamat otthon (teljesen saját elhatározás volt, mindenféle gyermeki presszió nélkül!). A betegségem miatt azonban alkalmatlan vagyok közvetlen társas érintkezésre, így a mára tervezett Lili gyömöszölés sajnos elmaradt.

Lett helyett egy orvoslátogatás és egy kiadós séta a karlsplatzi Starbucks-ig, ahol egy vicces kinézetű kávéval leptek meg.

Útközben volt alkalmam megszemlélni a kirakatokat és a kisebb-nagyobb plakátokat (végre-valahára nem rohantam, hanem nézelődtem).

Meglepődve olvastam, hogy újabb népszavazás lesz márciusban, hogy jelöljék-e Bécset a 2028-as olimpiára.

Remek! Bezzeg a parkolásról nem volt népszavazás... A mai eszemmel, helyesebben tapasztalatommal gondolkodás nélkül igent mondanék a fizető parkolásra. Mert manapság 25-40 percig tart a helyvadászat. Nekem simán megérné éves szinten az a 200 EUR, amibe a Parkpickerl kerülne. (Simán meg is igényelhetném, mert osztrák rendszámú autóm és Hauptwohnsitz-em van Bécsben.)

Pedig egyes pártok épp ez ellen kampányolnak az utcai plakátokon. Vagyis ismét ingyenes parkolást akarnak, azokban a kerületekben, ahol tavaly megszavazták a fizetést.

Most kivételesen nem értem Bécset.

(A bejegyzés a Starbucks-ban született fáradságos gépeléssel az okostelefonomon. Sajna nem jön be az érintőképernyő, kell egy tollat szereznem hozzá. :-) )