Hundertwasser

Tegnap, a borongós idő ellenére elvittem anyukámat a Hundertwasser-házhoz és a Kunsthaus-ba.

A házat én már korábbi túra alkalmával Lacival láttam. Sőt, akkor még a házba is sikerült beosonnunk néhány fotó erejéig. A ház egyre jobban kopik, sokkal bánatosabb látványt nyújt, mint másfél évvel ezelőtt. A színei teljesen megkoptak, az esővíz is nagyon mossa a festéket, a szmogtól meg határozottan szürkül a ház. Viszont érdekes, hogy minden vízszintes felületéből lombos fák nőnek ki és vadszőlő fut a falakon.
Anyukámat is nagyon lenyűgözte a ház, valamiféle varázslat kerített hatalmába minket.
Miután hosszasan megbámultuk a látható részeit, elhatároztuk, hogy a közelben lévő Kunsthaus-t sem hagyjuk ki, ahol talán többet megtudhatunk erről a különleges vagy inkább különc emberről.
Az időszaki kiállítás nem igazán érdekelt bennünket, így csak a Hundertwasser kiállításra vettünk jegyet. (Felnőtteknek 9 EUR, nyugdíjasoknak és diákoknak 7 EUR.)
A múzeumot Hundertwasser tervezte, eredetileg is múzeumnak szánták. Dimbes-dombos a padozata, a termekben valódi, nyikorgó hajópadlón lépked az ember. A kiállítás bejáratánál három óriási hasábban a művész életrajza található németül és angolul. Előtte kis székek, hogy kényelmesen elhelyezkedve végigrághassa az ember magát egy polihisztor (vagy poliművész?) munkásságán. Becsületesen lefordítottam mindent anyukámnak és röviden összefoglalva az alábbiak ragadtak meg az emlékezetünkben:
Stowasser volt az eredeti neve. A leírás alapján csak 3 hónapot járt a bécsi Képzőművészeti Akadémiéra. Brô, francia művész volt a barátja. Folyton utazott, hajózott, sok egzotikus országban járt, de a kedvenc helye Új-Zéland volt. Foglalkoztatta az ökológia, a környezetvédelem, előadásokat is tartott e témakörben. Bélyegeket tervezett az ENSZ-nek és különböző országoknak (Lichtenstein, Szenegál, Ausztria stb,), foglalkozott az osztrák rendszámtáblák újratervezésével, izgatta Új-Zélandon a régi posta megmentése Kawakawa településén. Megszámlálhatatlan kiállítása volt világszerte. Főként festett és grafikákat készített. Az építészet csak később kezdte el foglalkoztatni. Borítót tevezett enciklopédiához. Németországban óvodát tervezett, Ausztriában a szemétégetőt, templomot, éttermet, múzeumot, lakóházat tervezett. Kétszer volt nős, de 1966-tól egyedül élt. Nagyon-nagyon termékeny művész volt.
2000-ben Új-Zéland felé tartva szívrohamban hunyt el a II. Erzsébet nevű hajón. Kérésére Új-Zélandon, a természettel harmóniában helyezték nyugalomba a "Boldog holtak kertjében", egy tulipánfa tövében.