Daisypath Anniversary tickers

2010. szeptember 7., kedd

Schnitzelhaus

Ez egy régóta húzódó történet nálunk. Immáron több, mint 2 éve odázgatunk egy közös ebédet vagy vacsorát eme franchise rendszerű bécsi műintézményben. A halasztgatás fő oka gasztronómiai bizalmatlanság volt. Meg az, hogy valahányszor elmentünk bármelyik Schnitzelhaus előtt, az kongott az ürességtől. Soha nem láttunk embereket ott enni.
De úgy látszik a Schnitzelhaus nem adta fel meggyőzésünket. Folyamatosan landoltak akciós szórólapok a postaládánkban. Mindig megnéztük a képeket, fogadkoztunk, hogy "na, mostmár tuti elmegyünk enni". Vasárnap is így gondoltuk. De az Állatkert után nagyon elfáradtunk, egy felesleges lépést sem akartunk már tenni, még akkor sem, ha kajáról volt szó. Így enerváltan bámultuk a konyhában a szórólapot és a hűtőt felváltva. Már épp sorsot akartunk húzni, hogy ki csináljon mirelitből vacsorát, amikor is Lilla benyögte, hogy a Schnitzelhaus-ból rendelni is lehet. Mindannyian egy emberként vetettük az ötletre magunkat. Az enerváltság eltűnt, helyette fellángolt a vita, hogy mit rendeljünk. Végül egy mediterrán schnitzel-t és egy schnitzel tálat rendeltünk. Lilla volt a rendelés megvalósítója, mert egyedül ő rendelkezik telefonos kommunikációhoz is elegendő nyelvtudással.
Nem telt egy fél óra és meg is jött a rendelés. Az egyedüli meglepetést csak az okozta, hogy 2,9 Euro-t felszámoltak a kiszállításért. Azonban a minőség és a mennyiség az abszolút rendben volt. A következő alkalommal Nórit küldjük le, hogy hozzon enni. Az mégis ingyen van. :-)

1 megjegyzés:

Kajla írta...

Az írásstílusod egy idő után más lett, és mondanám, hogy jobb, ha nem érezném azt, hogy egy másik bécsi blog stílusát majmolnád. (Bár lehet, hogy majd ebből fog kialakulni a sajátod.)