Mint ahogyan minden más bloggert, augusztusban engem is elért az alkotói válság. A 100. poszt megírása sem ígérkezett könnyű feladatnak, mert épp tombolt a nyár. Akkoriban elég unalmasan teltek a fülledt nyári napok, kollégám háza, kerti munkák, ráadásul a lányok otthon voltak nyári munkán, majd jött a nyaralás. Semmi izgalmas nem történt a házunk tájékán.Ám a múlt héten megjöttek a lányok és velük együtt jött a "micsinálunk a hétvégén" kérdés is.
Hát mi mást csinálhatnánk iskolakezdés előtt, mint hogy Állatkertbe megyünk?
Így is lett. Egy kicsit nehezen indult be a vasárnap, mert még mindeféle selejtezési, pakolási ügyletünk volt a sulikezdés előtt. Így történt, hogy majdnem délben indultunk el, amivel nagyon megnehezítettük a parkolóhely találási esélyeinket. Első körben nem is kaptunk helyet. Bánatunkban teljesen körbeautóztuk Schönnbrunn-t (a Gloriett-től indulva), hátha máshol lesz hely. Az állatkert főbejáratánál felcsillant a szemünk, hogy a táblák mutatják a parkolót, menjünk arra. Na, jaaa, jól visszajutottunk a felső parkolóhoz. Mint kiderült az a hivatalos állatkerti parkoló. Tettünk még egy kört a teli parkolóban és szerencsénkre egy bolgár család befejezte állatkerti sétáját, így majdnem a bejáratnál álltunk meg.
Épp Tierschutz (Állatvédő) nap volt az állatkertben, rengeteg látogatóval. De a rengeteg ember szépen eloszlott az állatoknál, sehol nem volt igazi tömegnyomor.Láttuk a kiselefántot (állítólag már korábban is láttuk, de nekem akkor nem tűnt fel...), elmentünk az alvó pandákhoz is (soha nem
volt szerencsénk őket mozgó állapotban látni, maximum a hátukat evés közben...), de a pandaház jelenleg zárva van, augusztus 23-án újabb pandabébi született. A kifutóban azonban nem maradt el a szokásos panda-hát élmény, mert a bozótban ott szundikált valamelyik. A koalák is hozták a szokásos formájukat. Na mit is? Háááát, aludtak.
Aztán úgy gondoltuk, hogy fóka etetést megnézzük. Gondolat maradt csak. Mert 15 perccel az etetés előtt már nem lehetett helyet találni a medence körül. A vállak fölött kukucskáláshoz a 164 cm-em meg nem elég. Így ezt feladtuk, csak távolról hallottuk a tömeg sikongatását, ami egy-egy sikeres hal elkapást vagy apró kunsztot??? kísért.Minden esetre az Állatkert továbbra is a kedvenc helyünk marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése