Bunkók vagy udvariasak

Amikor közel 4 éve belevetettem magamat a bécsi forgalomba, akkor meglepetten tapasztaltam, hogy a bécsi sofőrök milyen bunkók (Na, jó! Csak udvariatlanok.). Egyik sem köszöni meg, hogy beengedem sávváltásnál vagy kanyarodásnál. A gyalogosok szintén. Soha nem köszönik meg, hogy átengedem őket. Elkönyveltem magamban, hogy itt nem szokás semmiért köszöngetni. Ez egy udvariatlan város. Na, majd én bevezetem, az udvariasságot - gondoltam magamban.
Aztán lefolyt jó néhány liter víz a Dunán és belekerült néhány ezer kilométer az autómba a bécsi forgalomban.
A minap átengedtem egy gyalogost egy zebra nélküli kereszteződésben. A környékünkön gyakoriak az ilyen kereszteződések és ez egy napi rutin helyzet volt. Megláttam a gyalogost, fékre léptem és intenem sem kellett, már indult is.
Ekkor világosodtam meg! Egyrészt, hogy szabályos bécsi vezetővé váltam, másrészt megfejtettem, hogy egy bécsi sofőr miért nem köszönget. Mert az udvariasság alapszabály, valószínűleg az osztrák KRESZ része. A gyalogost MINDIG elengedik, egy hirtelen ötlettől vezérelt sávváltáskor nem tapos bele senki a gázba, csak hogy megbüntessenek, hogy elbambultunk. Itt lehet büntetlenül, csendháborítás nélkül bénázni a navigálással. Ha egy sáv elfogy, akkor nem kell aggódni, hogy órákra beragadunk, ismerik és alkalmazzák a zippzár módszert. És így tovább.
Szóval itt nem köszöngetnek az autósok, mert nincs is rá szükség.

Bécsi autózás, én így szeretlek. :-)

(photo by Clifford Skarstedt)