2013. november 5., kedd

Szeret(em), nem szeret(em)

A múlt héten a buszon kora reggel eljátszottam egy kicsit azzal a gondolattal, hogy mit szeretek és mit nem Bécsben. 5 év után ennek már van valamiféle realitása is, hiszen a kezdeti rózsaszín köd már eloszlott. A végére mégis valahogy úgy éreztem, hogy a mérleg serpenyője elbillen egy bizonyos oldalra. És meglepétésemre az nem a "nem szeretem" oldal volt.
Lássuk tehát a mérleget:
Szeretem a piktogramokat a buszon. Hogy nincs diszkrimináció. Vannak ugye a különleges helyzetekre fenntartott ülések: a vakoknak/gyengénlátóknak, a terheseknek, az időseknek és a kisgyermekkel utazóknak. Vagyis 4 ábra. Ez itt, Bécsben összesen 8 ábrát jelent. Mert megismétlik nőkkel és férfiakkal is. Értelemszerűen a terhes nőből nincs terhes férfi ábra. De van gyengénlátó néni és bácsi, van kisgyermekes anyuka és apuka is és van idős bácsi és néni is a piktogramokon. No diszkrimináció.
Nem szeretem a kutyapiszkot az utcán.
Szeretem, hogy mindig söprik a faleveleket, szedik a szemetet a közterületesek.
Szeretem a parkokban a szép virágágyásokat.
Nem szeretem az újfajta bemondást a buszokon. A néni nagyon hoch deutsch-ot beszél. Nem tetszik. Kérem vissza a jó öreg bécsi kiejtést. Még akkor is, ha az a kezdetekben olyan idegen volt.
Szeretem a buszmegállókban az elektronikus kijelzőket.
Szeretem a tömegközlekedést.
Nem szeretem a folyton pirosra váltó közlekedési lámpákat, ha autóval megyek dolgozni.
Szeretem az autóvezetési stílust. Hogy hagyják, hogy betarsd a szabályokat és a legtöbben szintén betartják.
Szeretem a helyi vendéglőket.
Szeretem, hogy tudok igazi, osztrák schmarni-t csinálni.
Szeretem, hogy a házban befogadtak bennünket.
Nem szeretem a szolgáltatások magas árait,
de szeretem, hogy a pénzemért kapok is valamit jó színvonalon.
Szeretem a boltok árukinálatát, a friss zöldség és gyümölcs választékot.
Szeretem a piacot a régi utcánk végében és a Merkur-t.
Szeretem a Tchibo-s kávémasinánkat és a hozzávaló kávékat.
Nem szeretem, hogy nagyon nehéz parkolóhelyet taláni esténként a ház környékén.
Szeretem a nagyharang hangját a szomszédban.
Szeretem az éves bérlet 365 EUR-os és az éves autópálya matrica 80 EUR-os árát.
Szeretem a wienerlienien.at-t, hogy megtervezhetem, hogy egy adott helyre hogy jutok el.
Szeretem a bécsi fogorvosomat, dr. Stéger Nórát.
Nem szeretem, hogy nincs kertünk és sok reményünk sincs arra, hogy kertes házat vegyünk. Mert olyan drága.
Szeretem a hegyeket, a havat és a kirándulásokat.
Szeretem, hogy Budapesten lehetek 3 óra alatt az Eurolines-al.
Szeretem, hogy majdnem mindent el lehet online intézni.
Szeretem a karácsonyi vásárokat és a Silvester Pfad-ot.
Szeretem az orvosi ellátást és azt, hogy az állandó gyógyszerem receptje megvan 2 perc alatt. A körzetinél a recepciós pultnál azonnal megkapom. Nincs sorban ülés, felesleges csacsogás az orvossal.
Szeretem, hogy van egy érdekes dinamikája az évnek. Mindig van valami apropó, ami a boltok árukínálatán is meglátszik. Meg a tányérunkon is. Nehéz ezt jól elmagyarázni, de valahogy olyan érdekes állapotba kerül ettől az ember. Februárba van a farsang. Akkor minden erről szól. Van húshagyó kedd és van farsang napja a fánkevéssel. Szép lassan áthatják ezek a dolgok az ember életét és elkezdi a szokásokat átvenni. És alig várja ezeket a napokat. Aztán jön a Húsvét. Majd júniusban az eperszezon. Ekkor a Billa-s Frisch Gekocht újság tele van epres receptekkel. Jön a spárgaszezon, majd az eierschwammerl szezon. Az embernek muszáj olyankor spárgás vagy gombás ételt főzni (az újság is tele van olyan receptekkel). Jönnnek a szüreti napok és tökszezon. Ilyenkor kerül az asztalunkra tökkrémleves tökmaggal és tökolajjal. Aztán jön a tél és az elmaradhatatlan forralt bor. Otthon is. Sosem unalmas az élet. Minden hónapnak van színe, íze, ünnepe. Ha elmúlik, lehet készülni a következőre.
Szeretem az itteni barátainkat és azokat is, akikekkel a blog révén hozott össze a sors.
Szeretem, hogy Bécs ad helyet az otthonunknak.

3 megjegyzés:

Igor írta...

Nekem ez nagyon-nagyon pozitív összképet ad ki! Megérdemlitek, megküzdöttetek érte, élvezzétek!

Mi is örülünk a blogból született ismeretségnek :-)

Nils Holgersonné írta...

Én is szeretlek titeket! :))

És úgy szeretem Rodostót, hogy közben el nem felejthetem Zágont.

Hajnalka Nagy írta...

Én is, én is szeretem ezt a blogot, Téged, Titeket :) s szeretem, hogy újra éltre kelt a blog, és nagyon jó ilyeneket olvasni :)