2010. március 4., csütörtök

Megszakítjuk adásunk, szolgálati közlemény következik

Gyengébb idegzetűek ne nézzék meg a részleteket, kisebb horror következik.

Tegnap délután Lilla nagylábujjáról levették a körmét...
Tudtam, hogy orvoshoz megy, mert a múltkori operáció óta nem gyógyult a körme. Sőt, egyre csúnyább lett. Délután háromkor kaptam egy sms-t tőle, hogy azonnal induljak, mert leveszik a körmét, már meg is kapta az érzéstelenítőt. Összeszorult szívvel indultam azonnal. Aztán összeszedtem a zokogó, mezítlábas Lillát az orvos kapujában. Szegény, nagyon kivolt. Nem a fájdalom miatt, hanem mert olyan váratlanul érte a dolog. Gyanútlanul elment az orvoshoz és mi lett a vége...
Otthon befektettem a nagy ágyunkba, felpolcoltuk a lábát és néhány óra múlva már csak nevetett a történteken. Éjjel meg azzal keltett (mert mellette aludtam), hogy "Valakiiii... miért nem fáj a körmöm?". Mondom, hogy örüljön neki, hogy nem fáj. Erre ő: "Vegyek be azért fájdalomcsillapítót?" No comment, szerintem közben aludt.

Érdekesség viszont az orvosi ellátásban, hogy a sebész nem ad orvosi igazolást. Kell kérni tőle egy papírt, hogy milyen beavatkozást végzett és az alapján állítja ki a háziorvos az igazolást az iskola részére. Úgy emlékszem, hogy otthon a szakorvos is adhat igazolást a tanulóknak. De már nem is vagyok ebben teljesen biztos.


3 megjegyzés:

Anyatünde (Bea) írta...

gyógyulást Lillának!

Nikol írta...

Köszi, átadtam neki.

Kofa írta...

Sokáig kínlódtam a körmömmel, kb. 15 éven át, sokféle apróbb műtétem volt, de pár hónap után mindig kiújult a probléma. A vége lézeres műtét lett, azóta (8-9 éve) nem tért vissza. Sajna nem mindenki ilyen szerencsés, de nekem bevált.