Íme itt a poszt kedves olvasóm, AnTalk kérésére.
A lányok idén fejezik be a 6. osztályt. Lilla hagyományos osztrák gimnáziumba jár, míg Nóri angol kéttannyelvű gimnáziumban tanul.
Kezdjük Lillával, aki magával a tananyaggal elégedett volt. Én is láttam év elején a tankönyveit, érdekesek, színesek.
Amit ő hiányolt, az az hogy nem kell óráról órára tanulni, mert alig van felelés, váratlan röpdolgozat nincs, a dolgozatokat előre bejelentik.
Van olyan tanár, aki már év elején napra pontosan meghatározza a nagydolgozatok idejét. De a nagydolgozatok is eltérő nehézségűek, idejűek. Nyelvekből két-három fogalmazást kell írni 50 perc alatt. Matematikából feladatokat kell megoldani szintén 50 perc alatt. A többi tárgyból pedig kérdésekre kell rövid írásbeli feleleteket adni. De az anyagmennyiség rendszerint óriási, a megválaszoláshoz viszont csak 20 perc áll rendelkezésre. (Megj: Ettől függetlenül Lilla képes jó eredményeket elérni...)
Angolból és olaszból azonban időnként írnak szódolgozatot is, de ezt is előre bejelentik.
Lilla szerint óriási hátrány, hogy a lustább gyerekek így a dolgozat írás előtti napokra hagyják az anyag megértését, megtanulását.
Vannak tantárgyak, ahol sok fénymásolt anyagot kapnak és tanár az órai vázlatot is pontosan lediktálja vagy felírja a táblára. (Lilla a Fazekasból jön, ott már általános iskola 8. osztályában önálló jegyzetelésre tanították őket a tanárok.)
Kifogásolta azonban, hogy pl. fizikából nem sok feladatot oldanak meg. Megtanítják az elméletet, de kevés hozzá a gyakorlati feladat.
Házi feladat sincs minden tárgyból. Németből, matematikából ugyan szinte mindig van, de biológiából és földrajzból viszont nincs. Nyelvekből pedig rendszerint csak fogalmazást kell írni, kevés a nyelvtani teszt.
Ami nekem viszont nagyon tetszik, hogy sok a csoportmunka illetve az egyéni kiselőadás. A csoportmunkákat gyakran kiteszik a folyosóra is. Fogadó óra során szoktam őket nézegetni, tényleg tartalmasak, szépek. Az ilyen jellegű feladatokra Lilla is nagyon lelkiismeretesen készül, öröm nézni az ötletes kivitelezéseit.
Nóri tananyaga is teljesen megfelelő. Lillával ellentétben ő idén tanul kémiát és elég sokszor meséli, hogy kisérleteztek. Náluk kémiából azonban sok a feladat, lelkesen rajzolgatja a kémiai képleteket.
Angolból félévente kell írniuk egy nagyobb esszét, megadott szempontok szerint. Mindenkinek kell választania egy társat, aki ellenőrzi nyelvhelyességi szempontból is az esszét és a végén tartalmilag véleményezi is. A végén persze mindenkinek kiselőadás formájában elő kell adnia, hogy miről írt. Nekem nagyon tetszik ez a rendszer.
Náluk is előre bejelentett időpontokban írják a dolgozatokat.
Viszont Nóriéknál érdekesség, hogy moduláris oktatás van. 5. osztályban (a gimnázium elős évében) mindenkinek meghatározzák a "schwerpunkt"-ját. Ez nagyjából az, amiből egy gyerek viszonylag erős és szívesen tanul, pl. természettudományi tárgyak vagy idegennyelvek vagy humán tárgyak vagy informatika stb. Ennek keretében vannak kötelező tárgyak ("schwerpunkt"-onként eltérő óraszámban) és emellé még vannak a választott tematikák. Nóri pl. így tanult az ENSZ-ről, a japán kultúráról, zenéről, a tánc történetéről stb.
Amit én, mint szülő hiányolok, hogy nincs ellenőrző. Egyszerűen nem tudom követni a jegyeiket. Lilláéknál év elején be kellett adni a dolgozatfüzeteket, annak az első oldalán vannak a jegyeik beírva, de a füzetet csak a javítás után látjuk egy aláírás erejéig.
Jövőre készítek az otthoni faliújságunkra egy táblázatot, ahová fel fogjuk jegyezni a jegyeket.
Év elején mindketten kaptak tájékoztatót, hogy egyes tantárgyakból hogyan tevődik össze majd a fél éves illetve év végi osztályzat. Különböző súllyal számít az óra munka, a házi feladatok, a dolgozatok és a szóbeli feleletek eredménye. (Lilla pl. biológiából már nem is írt nagydolgozatot, mert mindenből maximálisan megfelelt...)
Majd megpróbálok otthon egy ilyen tájékoztatót keresni.
Összességében nem találom rossznak a két iskolát, úgy látom, hogy mindkét gyerek képességének megfelelőt sikerült választani. De bevallom, hogy nem mernék újabb iskolaváalsztásba belefogni, mert tényleg nagyon eltérőek az osztrák iskolák és ki lehet fogni sokkal gyengébb és rosszabb minőségű iskolát is.
9 megjegyzés:
Én csak azt várom, hogy mit tanítanak a 1848-49-es dolgokról :)
Mást. :-) Már volt, majd megnézheted a tankönyvet.
Mikor 18 ével ezelött átköltöztünk Ausztriába, számomra az egyik nagy csalódás az osztrák iskolai követelmény volt. Teljesen kiborultam töle és rögtön az elsö félév után, nagyobbik lányomnak, iskolát váltottunk. Nem tudom, most milyen M.o.-on az iskolarendszer, de akkoriban (7 évet járt Budapesten iskolába) mi nagyon meg voltunk vele elégedve. Bár az itteni iskoláját elég körültekintöen kerestük ki, mégis csalódott voltam. A követelmény jóval alatta maradt az otthoninak. Kevés házifeladat (vagy csak nagyon ritkán), az oktatás minösége sem érte el a megszokottat. Iskolát váltottunk és ez nagy szerencsére bejött. Kisbbik lányom is ide járt 12 évig, itt érettségizett. Ma már a nagyobbik a bécsi egyetemen oktat, a fiatalabb egyetemista. Úgy látszik itt is iskolája válogatja...
Notburga: igen, továbbra is kevés a házi feladat. Amúgy Magyarországon is iskolája válogatja... Ott is nagyon ki kell fogni a jó iskolát. Annak idején mi is iskolát váltottunk 4. után a lányokkal. És tegyük hozzá, hogy minden szülő elképzelése más a "jó" iskoláról. Úgyhogy szerintem az iskolaválasztás a legnehezebb, akármelyik országban is vagy.
De nálunk még a továbbtanulás is óriási dilemma...
Nem tudnál valamit mesélni (mint tapasztalt szülő) az osztrák egyetemekről? Engem meg az érdekelne. Ha gondolod, e-mailben is jöhet. Előre is köszi!
Nagyon szívesen megosztom veled, amit tudok erröl. Sajna, nincs e-mail címed, ahova küldhetném. Írj röviden az én mail címemre (gabit@gmx.at)
Notburga: nem lehetne inkább ide írni? Én is szívesen olvasnám. Azt nem tudom az osztrák egyetemek milyenek, én csak a kijövő munkaerőt látom. Az osztályunkon kevés az osztrák, de azt látom, hogy a masterset ők 6-8 év alatt végzik el. Nem kapkodják el a dolgokat. Egyik lengyel származású kollégám itt szerzett Ph.D-t és véleménye szerint nagyon könnyű volt.
Az oktatási rendszer reformja szintén napi téma a sajtóban.
AnTalk: Szívesen cserélek Veled véleményt, amennyiben írsz a mail címemre. Egyébként egyetértünk,az otthoni egyetemi követelményekhez és rendszerhez képest az itteni, véleményem szerint írtó laza. Nem mondom, ha valaki valamit el akar érni, magának kell utána tanulnia és olvasni, csak akkor ér el valamit a munkahelyén. Én otthon végeztem az ELTE-n ezért van összehasonlítási alapom...
Azért tegyük hozzá, hogy mi mindannyian elég régen végeztünk az egyetemeken. :-) Akkor még kevesebb volt belőlük és a meglévők is igen színvonalasak voltak. De ma már a magyar felsőoktatás sem olyan, mint volt. Rengeteg felsőfokú intézmény van és nagyon sok nem is nyújt színvonalas képzést.
Nálunk egyelőre még nagy dilemma, hogy melyik országba járjanak egyetemre...
En ket eve valtottam a kolozsvarirol a TUra. Alapvetoen meg vagyok elegedve a szinvonallal, tananyaggal, tanarok hozzaallasaval. Ami engem zavar, az a hihetetlen sok hallgato es a tobbseguk erdektelensege. Szerintem ha nem vezetik be a felveteli tarthatatlanna valik a helyzet. Nagyon nehez helyet kapni az adott csoportban, vizsgara bejelentkezni. Bar mindez sokban fugg a szaktol is, en muepiteszetet tanulok, ami eleg felkapott, csak a TUn 4000 vagyunk. A kemian peldaul sokkal jobb a helyzet, ott 100-200 tanulnak.
Valoban nagyon sokaig jarnak az itteniek egyetemre, sokan csodalkoznak h en felevente osszegyujtok 25-30 ECTS-t, de az is igaz, hogy masodevetol a diakok nagyresze mar munkat vallal (reszmunkaidoben).
Igy diohejban szerintem ennyi.
Megjegyzés küldése